Szombat délután január 17
Memory Text:
„ Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén. Filippi 2:2
„Összefogás, ez a parancs, amit meghallok a mi üdvösségünk kapitányától. Összefogás. Ahol egység van, ott erő is van. Mindazok, akik az Úr oldalán állnak, összefognak. Tökéletes egységre és szeretetre van szükség a igazságban hívők között, és minden, ami viszályhoz vezet, az ördögtől való. Az Úr úgy tervezi, hogy népe egy legyen Vele, ahogyan az ágak egyek a szőlőtőkével. Akkor egymással is egyek lesznek.” – 6. levél, 1899. 3SM 352.1
A világosság Fejedelme és a sötétség fejedelme között nincs semmiféle szövetség, és követőik között sem lehet. Amikor a keresztények hajlandók voltak a félig megtért pogányokkal szövetségre lépni, akkor olyan útra léptek, amely egyre távolabb vezetett az igazságtól. Sátán ujjongott, hogy olyan sok krisztuskövetőt sikerült félrevezetnie. Ezután még nagyobb erővel igyekezett hatni rájuk, és azt sugallta nekik, hogy üldözzék Isten hűségeseit. Senki sem tudta olyan jól, hogyan lehet támadni az igazi keresztény hitet, mint azok, akik valamikor védték. Ezek a hitehagyó keresztények félig pogány társaikkal szövetkezve, harcot indítottak Krisztus legfőbb tanításai ellen. NK 41.1
Hosszú és kemény küzdelem után az a néhány hűséges elhatározta, hogy megszakít a hitehagyó egyházzal minden kapcsolatot, ha az továbbra sem hajlandó megtisztítani magát minden hamisságtól és bálványimádástól. Tudták, hogy ha engedelmeskedni akarnak Isten szavának, feltétlen szükség van az elkülönülésre. Nem mertek tévelygést megtűrni, amely egyrészt az ő számukra végzetes, másrészt olyan próbát mutat, amely veszélyezteti gyermekeik és unokáik hitét. A béke és egység kedvéért készek voltak minden olyan engedményre, amely nem veszélyezteti Isten iránti hűségüket; de úgy érezték, hogy az elvek feláldozása túl drága ára volna a békének. Ha az egységet csak az igazság és az igaz élet megnyirbálásával lehet megszerezni, akkor legyen különválás, sőt háború! NK 41.3
Vasárnap január 18
Megosztottság Filippiben
Olvassuk el a Filippi 2:1-3 verseket. Milyen tényezők vezettek az egyházon belüli megosztottsághoz? Mit javasol Pál megoldásként?
„Isten azt akarja, hogy népe fegyelmezett legyen és cselekedeteiben összhangban legyen, hogy egy véleményen legyenek, egy gondolkodásmóddal és egy ítélőképességgel rendelkezzenek. Ahhoz, hogy ez a helyzet megvalósuljon, sok tennivaló van. A testi szívet le kell győzni és át kell alakítani. Isten úgy tervezte, hogy az egyházban mindig legyen élő tanúságtétel. Szükség lesz feddésre és buzdításra, és egyeseket élesen meg kell feddni, ha a helyzet úgy kívánja. Halljuk a panaszt: „Ó, olyan érzékeny vagyok, hogy a legkisebb kritika sem viselhető számomra!” Ha ezek az emberek helyesen fogalmaznák meg a helyzetet, azt mondanák: „Olyan önfejű, önelégült és büszke vagyok, hogy nem hagyom, hogy parancsolgassanak nekem; nem hagyom, hogy megfeddjenek. Az egyéni ítélőképesség jogát követelem; jogom van úgy hinni és beszélni, ahogy nekem tetszik.” Az Úr nem akarja, hogy feladjuk egyéniségünket. De ki tudna helyesen megítélni, hogy meddig lehet elmenni az egyéni függetlenség kérdésével? 3T 360.2
„Péter így buzdítja testvéreit: „Hasonlóképpen, ti fiatalok, engedelmeskedjetek az idősebbeknek. Igen, mindannyian legyetek engedelmesek egymásnak, és öltözzetek fel alázatossággal, mert Isten ellenáll a gőgösöknek, és kegyelmet ad az alázatosoknak.” Pál apostol is buzdítja filippi testvéreit az egységre és az alázatosságra: „Ha tehát van valami vigasztalás Krisztusban, ha van valami szeretet vigasztalása, ha van valami a Lélek közössége, ha van valami irgalom és könyörület, akkor teljesítsétek az én örömömet, hogy egy szívvel és egy lélekkel, egy akaratban és egy gondolkodásban legyetek. Ne tegyetek semmit versengésből vagy hiúságból, hanem alázatossággal tekintsétek egymást jobbnak magatoknál. Ne mindenki a saját dolgaira figyeljen, hanem mindenki mások dolgaira is. Legyen bennetek ez a gondolkodásmód, amely Krisztus Jézusban is volt.” Pál ismét buzdítja testvéreit: „A szeretet legyen őszinte. Utáljátok a gonoszt, ragaszkodjatok a jóhoz. Legyetek egymáshoz barátságosak, testvéri szeretettel, egymást tisztelve.” Az efezusbelieknek írt levelében így fogalmaz: „Alávessétek magatokat egymásnak Isten félelmében.” 3T 360.3
Hétfő, január 19
Az egység forrása
Olvassuk el a Filippi 2:3, 4 verseket. Milyen gyakorlati lépéseket sürget Pál az egyház egységének megteremtése érdekében?
„Ha a világ tökéletes harmóniát lát Isten egyházában, az számukra erőteljes bizonyíték lesz a keresztény vallás mellett. A viszályok, a boldogtalan nézeteltérések és az apró egyházi perek becstelenítik Megváltónkat. Mindezek elkerülhetők, ha az ember önmagát Istennek adja át, és Jézus követői engedelmeskednek az egyház hangjának. A hitetlenség azt sugallja, hogy az egyéni függetlenség növeli fontosságunkat, hogy gyengeség a saját elképzeléseinket, arról, hogy mi a helyes és a megfelelő, az egyház ítéletének alávetni; de az ilyen érzéseknek és nézeteknek való engedés veszélyes, és anarchiába és zűrzavarba sodor minket. Krisztus látta, hogy az egység és a keresztény testvériség szükséges Isten ügyéhez, ezért ezt parancsolta tanítványainak. A kereszténység története attól az időtől napjainkig egyértelműen bizonyítja, hogy csak az egységben van erő. Az egyéni ítélet alávesse magát az egyház tekintélyének. 4T 19.2
„Az apostolok érezték a szigorú egység szükségességét, és komolyan dolgoztak ennek elérése érdekében. Pál ezekkel a szavakkal buzdította testvéreit: „Kérem tehát titeket, testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében, hogy mindnyájan egyformán beszéljetek, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem legyetek tökéletesen egyesülve ugyanazon elmével és ugyanazon ítélettel.” 4T 19.3
„Írt a filippi testvéreinek is: „Ha tehát van Krisztusban vigasztalás, ha van szeretet vigasztalása, ha van a Lélek közössége, ha van irgalom és könyörület, akkor teljesítsétek az én örömömet, hogy egy szívvel és egy lélekkel, egy akaratban és egy gondolkodásban legyetek. Semmi ne történjen viszálykodásból vagy hiúságból, hanem alázatossággal tekintsék egymást jobbnak maguknál. Ne mindenki a saját dolgaira tekintsen, hanem mindenki mások dolgaira is. Legyen bennetek ez a gondolkodásmód, amely Krisztus Jézusban is megvolt.” 4T 20.1
A rómaiaknak így írt: „A türelem és vigasztalás Istene adjon nektek egy szívvel és egy lélekkel való egyetértést Krisztus Jézus szerint, hogy egy szívvel és egy szájjal dicsőítsétek Istent, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyját. Ezért fogadjátok egymást, ahogy Krisztus is befogadott minket Isten dicsőségére.” „Legyetek egy szívvel és egy lélekkel egymás iránt. Ne törődjetek a magas dolgokkal, hanem alázatosak legyetek az alacsony rangúak iránt. Ne legyetek bölcsek a saját elképzeléseitekben.” 4T 20.2
Péter így írt a külföldön szétszórt gyülekezeteknek: „Végül pedig legyetek mind egy szívvel és egy lélekkel, irgalmasak egymás iránt, testvérekként szeressétek egymást, legyetek szánalmasak, legyetek udvariasak, ne fizessetek rosszal a rosszért, vagy szidalmazással a szidalmazásért, hanem éppen ellenkezőleg, áldjátok meg őket, tudván, hogy erre vagytok elhívva, hogy áldást örököljetek.” 4T 20.3
Pál pedig a korinthusiakhoz írt levelében így szól: „Végül, testvéreim, búcsút mondok. Legyetek tökéletesek, vigasztaljátok egymást, legyetek egy szívvel, éljetek békében, és a szeretet és a béke Istene legyen veletek.” 4T 20.4
Kedd január 20
Implantátum az agyban vagy szívsebészet
Olvassuk el a Filippi 2:5-öt. Mit gondolsz, mit jelent Krisztus „elméjével” rendelkezni?
„A zsoltáros azt mondja: „A te igéd fényt ad, megértést ad az egyszerűeknek” (Zsoltárok 119:130). Amikor az igazság csak a lelkiismeretre hat, sok nyugtalanságot okoz; de amikor az igazságot befogadjuk a szívünkbe, az egész lényünk Jézus Krisztus fogságába kerül. Még a gondolatok is fogságba esnek, mert Krisztus gondolkodásmódja ott működik, ahol az akarat aláveti magát Isten akaratának. „Legyen bennetek az a gondolkodásmód, amely Krisztus Jézusban is volt” (Filippi 2:5). Akit az Úr megszabadít, az valóban szabad, és nem lehet rabszolgává tenni a bűnnek. – Kézirat 67, 1894. 1MCP 324.3
„Minden becsületes zsidó lelkiismerete meg volt győződve arról, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, de a szívük büszkeségében és ambíciójában nem akart megadni magát. Ellenezték az igazság fényét, amelyet elhatároztak, hogy elleneznek és tagadnak. Amikor az igazságot csak a lelkiismeret tartja igazságnak, amikor a szív nem izgatott és fogékony, az igazság csak felkavarja az elmét. De amikor az igazságot a szív is igazságként fogadja el, akkor az átjutott a lelkiismereten, és tiszta elveivel meghódította a lelket. A Szentlélek helyezi a szívbe, aki az elme számára formálja meg szépségét, hogy átalakító ereje a jellemben is megmutatkozzon.” – Kézirat 130, 1897. 1MCP 324.4
„Isten minden embernek megengedi, hogy gyakorolja egyéniségét. Nem akarja, hogy bárki is elmerüljön egy másik halandó elméjében. Azok, akik elméjük és jellemük átalakulását kívánják, nem az emberekre, hanem az isteni Példára kell tekintsék. Isten így hívja meg őket: „Legyen bennetek az a gondolkodásmód, amely Krisztus Jézusban is volt.” Az emberek megtérés és átalakulás által kapják meg Krisztus gondolkodásmódját. Mindenkinek egyéni hittel, egyéni tapasztalattal kell állnia Isten előtt, tudva magáról, hogy Krisztus van benne, a dicsőség reménye. Ha bármely ember példáját követjük – még akkor is, ha azt a személyt szinte tökéletesnek tartjuk –, akkor egy hibás emberi lényben helyezzük el a bizalmunkat, aki képtelen a tökéletesség legkisebb részecskéjét is átadni. – The Signs of the Times, 1902. szeptember 3.” 2MCP 428.2
Szerda január 21
Krisztusi indulat
Olvassuk el a Filippi 2:5–8 verseket, amelyeket sokan a Szentírás leghatásosabb és legszebb szövegének tartanak. Mit mond nekünk itt Pál? Mi a jelentése ezeknek a szavaknak? És ami a legfontosabb: hogyan alkalmazhatjuk saját életünkben az itt kifejezett elvet?
„A bűnöket megbocsátó Megváltót kell szem előtt tartanunk. De Őt valódi helyzetében kell bemutatnunk – aki azért jött, hogy meghaljon, hogy dicsőítse Isten törvényét és tiszteletre méltóvá tegye, és mégis igazolja a bűnöst, aki teljes mértékben a keresztre feszített és feltámadt Megváltó vérének érdemeire támaszkodik. Ez nem egyértelmű.” 3SM 183.4
„Kiváltságunk, hogy Jézust olyannak láthatjuk, amilyen valójában, hogy megismerhetjük Őt, mint aki tele van irgalommal, udvariassággal és isteni tisztelettel. Ő jó és irgalmas, és megbocsátja bűneinket. Róla van írva: „Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hűséges főpap lehessen az Istenhez tartozó dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mivel ő maga is megkísértést szenvedett, képes segíteni azoknak, akik megkísértést szenvednek.” TM 225.2
„Isten páratlan szeretetének szemlélésével magunkra vesszük az Ő természetét. Krisztus az emberek és az angyalok előtt a mennyei Isten jellemét képviselte. Ő bizonyította, hogy amikor az emberiség teljes mértékben Istenre támaszkodik, az emberek megtarthatják Isten parancsolatait és élhetnek, és az Ő törvénye a szemük fénye lesz.” TM 226.2
„Jézus Krisztus megalázása az emberi elme számára felfoghatatlan; de az Ő istenségét és a világ teremtése előtti létezését azok, akik hisznek Isten Igéjében, soha nem vonhatják kétségbe. Pál apostol a mi Közvetítőnkről, Isten egyetlen fiáról beszél, aki dicsőségben Isten formájában volt, a mennyei seregek parancsnoka, és aki, amikor isteni mivoltát emberi mivolttal öltöztette, szolgai formát öltött magára. Ézsaiás kijelenti: „Gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk, és az uralom az ő vállán lesz, és az ő neve lesz: Csodálatos, Tanácsadó, Hatalmas Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.
Uralkodásának és békéjének növekedésének nem lesz vége, Dávid trónján és királyságában, hogy azt igazságossággal és joggal rendezze és megalapozza, mostantól fogva mindörökké” (Ézsaiás 9:6, 7). 1SM 243.2
„Amikor beleegyezett, hogy emberré váljon, Krisztus olyan alázatot tanúsított, amely a mennyei lények csodálatát váltotta ki. Az, hogy beleegyezett, hogy emberré váljon, nem lett volna megalázó, ha Krisztus nem lett volna előzőleg magasztos létező. Meg kell nyitnunk a megértésünket, hogy felismerjük: Krisztus félretette királyi palástját, királyi koronáját, magas rangját, és isteni mivoltát emberi mivoltával öltöztette fel, hogy ott találkozzon az emberrel, ahol az volt, és az emberi családnak erkölcsi erőt adjon, hogy Isten fiaivá és leányaivá váljanak. Az ember megváltása érdekében Krisztus engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.” 1SM 243.3
Csütörtök január 22
A kegyesség titka
Olvassuk el a Róma 8:3, a Zsidók 2:14–18 és a Zsidók 4:15 verseket. Mi jellemezte Jézus alázatosságát és az emberi természet felvételét?
„Isten Fiának embersége mindent jelent számunkra. Ez az aranylánc, amely lelkünket Krisztushoz, és Krisztuson keresztül Istenhez köti. Ez lesz a tanulmányunk tárgya. Krisztus valódi ember volt; alázatosságát azzal bizonyította, hogy emberré lett. Ugyanakkor ő Isten volt testben. Amikor ehhez a témához közeledünk, jól tesszük, ha figyelünk Krisztusnak Mózeshez a égő csipkebokorban mondott szavaira: „Vedd le a cipődet a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld” (2Móz 3:5). Alázatos tanulóként, megtört szívvel kell hozzáállnunk ehhez a tanulmányhoz. Krisztus megtestesülésének tanulmányozása pedig gyümölcsöző terület, amely meghálálja a rejtett igazságot mélyen kutatók fáradozását.” 1SM 244.1
„A világ Megváltója átlépte azt a földet, ahol Ádám a Jehova törvényének megszegése miatt elbukott. Isten egyszülött Fia emberként jött el a mi világunkba, hogy kinyilatkoztassa a világnak azt a tényt, hogy az emberek isteni erővel képesek betartani Isten törvényét. Sátán, a bukott angyal kijelentette, hogy senki sem képes betartani Isten törvényét, és Ádám engedetlenségére mutatott, mint bizonyítékot kijelentésének igazságára. De Isten Fia az ember helyébe lépett, átlépte azt a földet, ahol Ádám elbukott, és olyan kísértésnek állt ellen, amely erősebb volt, mint bármelyik, amely valaha is az emberi fajra nehezedett, vagy valaha is nehezedni fog. Jézus ugyanúgy állt ellen a Sátán kísértéseinek, ahogyan minden kísértett lélek ellenállhat a gonosznak. A kísértőre hivatkozott az ihletett feljegyzésre, és azt mondta: „Írva van.” Krisztus emberként győzte le a kísértéseket, kizárólag Isten szavára támaszkodva; és minden ember úgy győzhet, ahogy Krisztus győzött. ST 1893. április 10., 2. bekezdés
„Nem kell Krisztus engedelmességét önmagában valami olyasminek tekintenünk, amihez ő különösen alkalmas volt isteni természete miatt; mert ő Isten előtt az ember képviselőjeként állt, és az ember helyettese és kezeseként kísértették. Ha Krisztusnak olyan különleges ereje lett volna, amely az embernek nem jár, Sátán ezt ki is használta volna. De Krisztus feladata az volt, hogy elvegye Sátántól az ember feletti hatalmát, és ezt csak egyenes úton tehette meg. Emberként jött, hogy emberként kísértésnek legyen kitéve, és emberként engedelmeskedjen. Krisztus engedelmeskedett Istennek, és úgy győzte le a kísértéseket, ahogy az emberiség győzi le őket. Az Úr természetéről alkotott téves nézetek miatt téves következtetésekre jutunk. Ha olyan hatalmat tulajdonítunk az Ő természetének, amely az embernek a Sátánnal való küzdelmében nem lehetséges, azzal megsértjük az Ő emberségének teljességét. Krisztus engedelmeskedése az Atyjának ugyanaz volt, mint amit az embertől is elvárnak. Az ember csak akkor győzheti le a Sátán kísértéseit, ha az isteni hatalom az emberiségen keresztül működik. Az Úr Jézus azért jött el a mi világunkba, hogy ne azt mutassa meg, amit Isten isteni személyében tehet, hanem azt, amit az emberiségen keresztül tehet. A hit által az ember részesülhet az isteni természetben, és legyőzheti minden kísértést, amellyel szembesül. A mennyek Felsége lett emberré, alázatos lett az emberi természetünk iránt; ő volt az, akit a pusztában kísértettek, és aki elviselte a bűnösök ellene irányuló ellentmondásait. ST 1893. április 10., 3. bekezdés
Péntek január 23
További Tanulmányozásra
„Nem úgy kell szolgálnunk Istent, mintha nem lennénk emberek, hanem úgy, mint akik megváltattak Isten Fiától, és Krisztus igazságán keresztül megbocsátást nyerünk, és mintha soha nem vétkeztünk volna. Soha nem nyerünk erőt abból, ha azon gondolkodunk, mit tennénk, ha angyalok lennénk; hanem engedelmes gyermekekként hittel kell fordulnunk Jézus Krisztushoz, és engedelmességgel Isten parancsai iránt kell kimutatnunk szeretetünket. Jézus „mindenben úgy kísértetett, mint mi, de bűn nélkül”. Jézus azt mondja: „Kövess engem!” „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem!” Jézus mutatja az utat. Ne várj és ne folytasd az engedetlenséget, remélve, hogy a körülmények megváltoznak, és így könnyebb lesz engedelmeskedned. Haladj előre, mert ismered Isten akaratát. „Aki győz, annak megadom, hogy üljön velem az én trónomon, amint én is győztem, és leültem Atyámmal az ő trónjára.” ST 1893. április 10., 4. bekezdés
„Krisztus emberségét „szent dolognak” nevezik. Az ihletett feljegyzés Krisztusról azt mondja: „Nem vétkezett”, „nem ismert bűnt”, és „nem volt benne bűn”. „Szent, ártatlan, szennyezetlen, elválasztva a bűnösöktől” volt. Az emberek között lakozott. Ez a Krisztusról szóló bizonyság egyértelműen mutatja, hogy elítélte a testben lévő bűnt. Senki sem mondhatja, hogy reménytelenül a bűn és a Sátán rabságában él. Krisztus vállalta az emberi faj felelősségét, és minden hívő bűneit rá terhelték. Elkötelezte magát, hogy felelősséget vállal értük. Betartotta a törvény minden betűjét és pontját, hogy a bukott világok, a szent angyalok és a bukott világ előtt tanúskodjon arról, hogy azok, akik hisznek benne, akik elfogadják őt bűnáldozatukként, akik rá támaszkodnak személyes Megváltójukként, részesülni fognak az ő igazságában, és részesévé válnak isteni természetének. Tanúsítja, hogy az ő tulajdonított igazságán keresztül a hívő lélek engedelmeskedni fog Isten parancsainak. ST 1896. január 16., 7. bekezdés
„János Krisztusra mutatott, mondván: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” A végtelen Isten Fia nem menti fel az embert az Isten parancsolatainak betartására vonatkozó kötelessége alól. De az apostol kijelenti, hogy Krisztus bennünk lakozik: „Ti teljesek vagytok benne, aki minden fejedelemség és hatalom feje.” Minden vétkünk Krisztusra száll át. Míg az, aki nem ismert bűnt, bűnné lett értünk, és a bűntelen bűnösnek számít, Krisztus igazsága a méltatlanokra kerül, hogy a bűnbánó bűnös Isten előtt bűntelennek nyilvánítassék. De ha az ember elvakítja magát a fénytől, megkeményíti lelkiismeretét, és nem ismeri el magát elveszett és tönkrement bűnösnek, aki Megváltóra szorul, bűne megmarad. Nem hisz a végtelen Isten egyetlen fiában. Káinhoz hasonlóan nem hajlandó feláldozni Istennek Isten Fiának vérét. Nem hajlandó elismerni, hogy „Isten annyira szerette a világot, hogy egyetlen fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” ST 1896. január 16., 8. bekezdés