Isten szereti az igazságot
6. lecke,1. negyedév 2025. február 1-7.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat délután február 1.
Emlékszöveg:
„Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr. Jeremiás 9:24
„Isteni segítség nélkül senki sem juthat el Isten eme ismeretére. Az apostol azt mondja, hogy „a világ a bölcsesség által nem ismerte Istent”. Krisztus „a világban volt, és a világ általa lett, és a világ nem ismerte őt”. Jézus kijelentette tanítványainak: „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; és senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja Őt”. ST 1910. április 12., 1910. par. 2
„Utolsó imájában követőiért, mielőtt belépett volna a Gecsemáné árnyékába, a Megváltó az égre emelte tekintetét, és a bukott emberek tudatlansága iránti szánalmában így szólt: „Ó, igazságos Atyám, a világ nem ismert téged, de én ismertelek téged”. „Kinyilvánítottam a Te nevedet az embereknek, akiket Te adtál Nekem a világból”. ST 1910. április 12., par. 3
„Krisztus azért jött, hogy kinyilatkoztassa Istent a világnak, mint a szeretet Istenét, aki tele van irgalommal, gyengédséggel és könyörületességgel. A sűrű sötétséget, amellyel a Sátán az Istenség trónját igyekezett beburkolni, a világ Megváltója elsöpörte, és az Atya ismét az élet világosságaként jelent meg az emberek előtt. ST 1910. április 12. 4
„Amikor Fülöp azzal a kéréssel jött Jézushoz: „Mutasd meg nekünk az Atyát, és elég lesz nekünk”, a Megváltó így válaszolt: „Olyan régóta vagyok már veled, és mégsem ismersz engem, Fülöp? Aki látott engem, az látta az Atyát; hogyan mondod akkor: Mutasd meg nekünk az Atyát?”. Krisztus kijelenti, hogy az Atya képviselőjeként küldte magát a világba. Jellemének nemességében, irgalmában és gyengéd szánalmában, szeretetében és jóságában úgy áll előttünk, mint az isteni tökéletesség megtestesítője, a láthatatlan Isten képmása. ST 1910. április 12., 1910. 5
Vasárnap, február 2.
Szeretet és igazság
Olvassátok el a Zsoltárok 33:5, Ézsaiás 61:8, Jeremiás 9:24, Zsoltárok 85:10 és 89:14 verseit. Hogyan világítanak rá ezek a szövegek Isten igazságossággal kapcsolatos aggodalmára?
„Jézuson keresztül Isten irgalmassága nyilvánult meg az embereknek; de az irgalmasság nem teszi félre az igazságosságot. A törvény Isten jellemének tulajdonságait tárja fel, és egy jottányit sem lehetett belőle megváltoztatni, hogy megfeleljen az embernek az ő bukott állapotában. Isten nem változtatta meg a törvényét, hanem feláldozta magát Krisztusban az ember megváltásáért. „Isten Krisztusban volt, aki megbékéltette a világot önmagával” (2Korinthus 5:19). AG 74.2
„Isten szeretete nem kevésbé az igazságosságában, mint az irgalmasságában jutott kifejezésre. Az igazságosság az Ő trónjának alapja, és az Ő szeretetének gyümölcse. Sátánnak az volt a célja, hogy elválassza az irgalmasságot az igazságtól és az igazságosságtól. Azt akarta bebizonyítani, hogy Isten törvényének igazságossága a béke ellensége. Krisztus azonban megmutatja, hogy Isten tervében ezek elválaszthatatlanul összetartoznak; az egyik nem létezhet a másik nélkül. „Az irgalom és az igazság találkozott egymással, az igazságosság és a békesség megcsókolta egymást” (Zsolt 85,10). AG 74.3
„Krisztus életével és halálával bebizonyította, hogy Isten igazságossága nem semmisítette meg irgalmasságát, hanem hogy a bűn megbocsátható, és hogy a törvény igazságos, és tökéletesen betartható. Sátán vádjait megcáfolta. AG 74.4
„Krisztus kegyelme és Isten törvénye elválaszthatatlanok egymástól. Jézusban a kegyelem és az igazság együtt találkozik..... Ő volt Isten képviselője és az emberiség példaképe. Ő mutatta be a világnak, mivé válhat az emberiség, ha a hit által egyesül az istenséggel. Isten egyszülött Fia magára vette az emberi természetet, és keresztjét a föld és az ég közé állította. A kereszten keresztül az ember Istenhez, Isten pedig az emberhez vonzódott. Az igazságosság kimozdult magas és rettenetes helyzetéből, és a mennyei seregek, a szentség seregei közeledtek a kereszthez, és tisztelettel meghajoltak; mert a keresztnél az igazságosság megelégedett. A kereszt által a bűnös kivonult a bűn erődjéből, a gonosz szövetségéből, és a kereszthez való minden közeledésre a szíve megenyhül, és bűnbánattal kiáltja: „Az én bűneim voltak azok, amelyek megfeszítették az Isten Fiát”. A keresztnél elhagyja bűneit, és Krisztus kegyelme által jelleme átalakul”. AG 74.5
Hétfő, február 3
Isten csak jó és igazságos
Olvassátok el az 5Mózes 32:4-et és a 92:15-ös zsoltárt. Mit tanítanak ezek a szakaszok Isten hűségéről és igazságosságáról?
„Boldog az a nép, amelyik ilyen helyzetben van, igen, boldog az a nép, amelynek Istene az Úr. Zsoltárok 144:15. TMK 127.1
„Hálát adok az Úrnak, az én Istenemnek az Ő nagy jóságáért, irgalmáért és szeretetéért, amelyet az emberi család iránt tanúsított. Lenyűgözött, hogy ápolnunk kell a vidámságot; és mit tesz ez? Megmutatja a világnak azt a békét és vigasztalást, amelyet kiváltságunk követelni. Nem tiszteli Urunkat és Megváltónkat, ha a komorság árnyékát hordozzuk. Sokan teszik ezt....” TMK 127.2
„Isten gyengédsége az Ő népe iránt, az Ő szüntelen gondoskodása róluk, az Ő bölcsességének gazdagsága a módszerekből, amelyeket választott, hogy Őt magához vezesse, megkövetelik hálaadásunk felajánlásait, amelyeket a legőszintébb odaadással fejezünk ki, hogy teljes lelki alázattal és lelki bűnbánattal szolgáljuk Őt. Az Úr kegyelmes, és azt szeretné, ha népe az Ő szerető jóságát az Istennek való vidám hálaadásban való elismeréssel képviselné. Mindazok, akik értékelik Isten kegyelmeit, boldog nép lesznek.” TMK 127.5
Read Psalm 9:7, 8 and Psalm 145:9–17. What do these verses teach about God?
“To God we owe all we have and are. In Him we live and move and have our being. We have not been forgotten by Him. In His book each human being has a page, on which is recorded his whole history. Constantly and untiringly God is working for our happiness. The treasures which He has placed within our reach are numberless. “The Lord is good to all; and His tender mercies are over all His works. Thou openest Thine hand, and satisfiest the desire of every living thing.” He is the Father of mercies and the God of all comfort. The earth is full of His goodness. Creation proclaims, with myriad voice, the forbearance, love, and compassion of the Almighty. ST January 2, 1901, par. 2
“Thru all the ages God has manifested for the human race a love that is without a parallel. He so loved man that He bestowed on him a gift that defies computation. That the abundance of His grace might be revealed, He sent His only-begotten Son to our world, to live a man among men, to spend His life in the service of humanity. In our behalf the Son of the Infinite God was numbered with the transgressors. Christ was the channel thru which the Father poured into the world the rich stream of His grace. God could not give less than the fulness, nor was it possible for Him to give more. ‘Herein is love, not that we loved God, but that He loved us, and sent His Son to be the propitiation for our sins.’” ST January 2, 1901, par. 3
Kedd, február 4.
Isten változatlan jelleme
Olvassátok el a Malakiás 3:6 és a Jakab 1:17 verseket. Mit tanítanak ezek a szakaszok Isten jelleméről?
Isten műve minden időben egy és ugyanaz, ámbár vannak a fejlődésnek különböző fokozatai és hatalmának különböző kinyilatkoztatásai, hogy megfeleljenek az emberek szükségleteinek az egymást követő korszakokban. Az első evangéliumi ígérettől a pátriárkális és zsidó korszakon át a jelenkorig, Isten szándékai fokozatosan bontakoztak ki a megváltás tervében. A zsidó törvény által előírt szokásokban és szertartásokban kiábrázolt Krisztus ugyanaz, mint aki az evangéliumban feltárja magát előttünk. Azok a felhők, amelyek beborították isteni formáját, elvonultak: a köd eloszlott és az árnyék eltűnt, így most a világ Megváltója önmagát kinyilatkoztatva áll előttünk. Az a Krisztus, aki a Sinai hegyről jelentette ki a törvényt, és aki Mózesnek átadta a szertartási törvény előírásait, ugyanaz a Krisztus, mint aki elmondta a Hegyi Beszédet. Az Isten iránti szeretet alapelvei, amelyek a törvény és a próféták alapja, csak megismétlései azoknak, amiket Mózes útján mondott a héber népnek: “Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.” “[...] szeresd felebarátodat, mint magadat”(5Móz 6:4-5; 3Móz 19:18). Mindkét rendelkezésben a tanító egy és ugyanazon Úr, a mi Urunk Jézus Krisztus. Isten követelései és uralkodásának alapelvei is ugyanazok. Minden Őtőle ered, “[...] akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka” (Jak 1:17) PP 333.2
Olvassuk el a 2Timóteus 2:13; Titus 1:2; és a Zsidókhoz írt levél 6:17, 18 verseit. Mit tanítanak ezek a szövegek Istenről?
„Isten leereszkedik, hogy az emberrel emberi gyengeségében találkozzon. Az Úr megígérte nekünk az ő szavát, hogy ne legyen okunk kérdezősködni és kételkedni. Az Írás azt mondja: „Isten, hogy még bőségesebben megmutassa az ígéret örököseinek tanácsának változhatatlanságát, esküvel erősítette meg azt; hogy két változhatatlan dolog által, amelyben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős vigasztalásunk legyen, akik menedékül menekültünk, hogy megragadjuk az elénk helyezett reménységet; amely reménységünk a lélek horgonyaként van, biztos és szilárd, és amely a fátyolon belülre is behatol.” A Szentírás szerint ez a reménység a lélek horgonya. ST 1889. december 23., par. 1
„Milyen kegyelmes és irgalmas a mi Istenünk, hogy így találkozik az emberi elmék gondolataival! Bizonyára Isten nem tudna többet tenni népéért, mint amit eddig tett. Ezeket a drága ígéreteket nem néhány tehetségesnek adta, hanem mindenkinek, legyen az magas vagy alacsony, szabad vagy szolga, gazdag vagy szegény, aki igyekezett megfelelni az ő követelményeinek.” ST 1889. december 23., par. 2
Szerda, február 5.
Megbánhat valamit Isten?
Olvasd el a 2Mózes 32:14-et, és hasonlítsd össze a Jeremiás 18:4-10-el. Mit gondolsz Isten „megenyhülésének” ezekről a leírásokról?
Isten a mennyben mindezt látta, figyelmeztette Mózest mindarra, ami a táborban történt, mondván: "Hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenük és töröljem el őket: Téged azonban nagy néppé teszlek. De Mózes esedezék az Úrnak az Ő Istenének színe előtt mondván: Miért gerjedne Uram a Te haragod néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki vala Egyiptomnak földéről.? Miért mondanák az egyiptomiak, mondván: vesztükre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörölje a föld színéről, múljék ez a Te haragod tüze és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet. Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgádról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nekik: megsokasítom a ti magotokat, mint az égnek csillagait, és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké. És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére". {TM 100.1}
Olvassuk el a 4Mózes 23:19-et és az 1Sámuel 15:29-et. Mit tanítanak ezek a szövegek azzal kapcsolatban, hogy Isten „megenyhül” vagy „megbánja”-e vagy sem?
Istennek ezek a kinyilatkoztatásai magát Bálámot is megdöbbentették és ezért így kiáltott fel: “Nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izráelen” (4Móz 23:23). A nagy varászló kipróbálta varázs-hatalmát a moábiták kívánsága szerint, de e nagy alkalommal azt kellett mondani Izraelről: “Mit mívelt Isten!” (4Móz 23:23). Bálám most megértette, hogy amíg Izrael Isten oltalma alatt áll, addig nincs az a nép vagy nemzetség, amely képes lenne uralkodni rajta, mégha a Sátán minden hatalmával a segítségére van is. Az egész világnak csodálnia kell Istennek népe érdekében végzett munkáját akkor, amikor ez az ember elhatározta bűnös céljának megvalósítását, Isten ellenőrzése alá kellett kerülnie, hogy az eltervelt átok helyett a leggazdagabb és legdrágább áldásokat mondja a költészet fennkölt és szenvedélyes nyelvezetén. Az Izrael iránt egykor megnyilvánult isteni jóindulat lett a biztosítéka annak, hogy Isten oltalmazó gondoskodása az Ő engedelmes és hűséges gyermekeiről megvolt és megmarad minden korszakban. Mikor Sátán arra indítja a gonosz embereket, hogy hamis színben tüntessék fel, hogy gyötörjék és pusztítsák Isten népét, akkor erre az eseményre kellene mindig visszaemlékezniük és ennek az eseménynek a világosságában kellene megerősíteniük Istenben való bátorságukat és hitüket. PP 418.1
Csütörtök, február 6.
Ragaszkodj a szeretethez és az igazsághoz
Olvassátok el a Máté 5:43-48-at. Mit tanít ez Isten csodálatos szeretetéről? Hogyan kell viselkednünk másokkal szemben Jézus e tanításának fényében?
Hallgatói figyelmét a világmindenség Uralkodójára irányította, akit “mi Atyánk”-nak nevezett, hogy így értesse meg velük Isten irántuk érzett gyengéd szeretetét. Azt tanította, hogy Isten minden elveszett lélekért aggódik, mert “amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt” (Zsolt 103:13). Istent a világnak ilyen szívhez szólóan csak a Biblia mutatja be. A pogányok tanítása szerint a természetfölöttire úgy kell tekinteni az embernek, mint a félelem és nem a szeretet tárgyára, mint veszedelmes fenségre, akit csak áldozatokkal engesztelhetnek ki. Nem úgy látták, mint aki gyermekeire szeretetének gazdagságát árasztja. Még Izrael fiai sem látták tisztán a prófétáknak Istenről adott tanításait, így az Isten atyai szeretetére vonatkozó kijelentései egészen újszerűen hatottak számukra, mintha most hallanák először a már rég ismert kinyilatkoztatásokat. HB 76.2
Amikor még szeretetlenek és összeférhetetlenek voltunk, gyűlöltek és egymás között gyűlölködők, mennyei Atyánk már irgalmas volt hozzánk. “De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent, nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket” (Tit 3:3-5). Ha tehát az Ő szeretetét magunkba fogadtuk, nem csak azok iránt tesz bennünket barátságossá és szívélyessé, akik nekünk tetszenek, hanem a tévelygők, a bűnösök és rosszindulatúak iránt is. HB 77.2
Isten gyermekei azok, akik részesei az isteni természetnek. Nem a magas állás, nem a születés vagy a nemzetiség vagy a vallási kiváltságok tesznek bennünket az isteni család tagjaivá, hanem egyedül a szeretet — olyan szeretet, amely minden embert átölel. Még olyan bűnösök is képesek kedvesen reagálni a kedvességre, akiknek szíve nem egészen Isten Lelke befolyásának enged; míg a gyűlöletre gyűlölettel, a szeretetre szeretettel reagálnak. HB 77.3
Péntek, február 7.
További tanulmányozásra
“Christ's death proves God's great love for man. It is our pledge of salvation. To remove the cross from the Christian would be like blotting the sun from the sky. The cross brings us near to God, reconciling us to Him. With the relenting compassion of a father's love, Jehovah looks upon the suffering that His Son endured in order to save the race from eternal death, and accepts us in the Beloved. AA 209.3
“Without the cross, man could have no union with the Father. On it depends our every hope. From it shines the light of the Saviour's love, and when at the foot of the cross the sinner looks up to the One who died to save him, he may rejoice with fullness of joy, for his sins are pardoned. Kneeling in faith at the cross, he has reached the highest place to which man can attain. AA 209.4
“Through the cross we learn that the heavenly Father loves us with a love that is infinite. Can we wonder that Paul exclaimed, “God forbid that I should glory, save in the cross of our Lord Jesus Christ”? Galatians 6:14. It is our privilege also to glory in the cross, our privilege to give ourselves wholly to Him who gave Himself for us. Then, with the light that streams from Calvary shining in our faces, we may go forth to reveal this light to those in darkness.” AA 210.1