Szombat délután június 13.
Memory Text:
„ Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én nékem, hogy tudjam erősítni a megfáradtat beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a • tanítványok. Ézsaiás 50:4
„A beszédkészség megfelelő művelése és használata minden keresztény munkaterülethez kapcsolódik; beépül az otthoni életbe és minden egymás közötti kapcsolatunkba. Szokásunkká kell tennünk, hogy kellemes hangon beszéljünk, tiszta és helyes nyelvet használjunk, valamint kedves és udvarias szavakat. A kedves, szelíd szavak olyanok, mint a harmat és a gyengéd eső a lélek számára. A Szentírás Krisztusról azt mondja, hogy kegyelem ömlött az Ő ajkaira, hogy „tudjon szót szólni az idejében a fáradtnak”. Zsoltárok 45:2; Ézsaiás 50:4. És az Úr így parancsol nekünk: „Beszédetek mindig legyen kegyelemmel teli” (Kolossé 4:6), „hogy kegyelmet nyújtson a hallgatóknak” (Efézus 4:29). COL 336.4
„Amikor másokat igyekszünk kijavítani vagy megreformálni, vigyáznunk kell a szavainkra. Ezek az életnek életet adó illata vagy a halálnak halált adó illata lesznek. Amikor feddést vagy tanácsot adnak, sokan éles, szigorú beszédbe bocsátkoznak, olyan szavakba, amelyek nem alkalmasak a sebzett lélek gyógyítására. Ezekkel a meggondolatlan kifejezésekkel a szellem megsértődik, és gyakran a tévelygők lázadásra késztetnek. Mindenkinek, aki az igazság elveit hirdeti, szüksége van a szeretet mennyei olajára. Minden körülmények között a feddést szeretettel kell megfogalmazni. Akkor szavaink megjavítanak, de nem bosszantanak fel. Krisztus a Szentlélek által biztosítja az erőt és a hatalmat. Ez az Ő munkája. COL 337.1
„Egyetlen szót sem szabad meggondolatlanul kimondani. Semmi rossz beszéd, semmi könnyelmű csevegés, semmi nyűgös panaszkodás vagy tisztátalan sugallat nem kerülhet ki annak a szájából, aki Krisztust követi. Pál apostol, a Szentlélek ihletésére írva, ezt mondja: „Ne jöjjön ki a szátokból semmi romlott beszéd.” Efézus 4:29. A romlott beszéd nem csak a gonosz szavakat jelenti. Bármely olyan kifejezést jelent, amely ellentétes a szent elvekkel és a tiszta, szennyezetlen vallással. Ide tartoznak a tisztátalan utalások és a gonoszság burkolt célzásai is. Ha nem állunk ellen azonnal, ezek nagy bűnbe vezetnek.” COL 337.2
Vasárnap június 14.
Túláradóan
Olvassuk el a Nagy Küldetést Máté 28:18–20-ban. Írjuk le Jézus különböző üzeneteit, amikor azt mondja, hogy „minden” vagy „mindig” (amelyek görögül ugyanaz a szó: pas).
Tanítványainak adott megbízásában Krisztus nemcsak a munkájukat körvonalazta, hanem a nekik szóló üzenetet is átadta. Tanítsátok meg az embereket — mondotta nekik, „hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek” (Mt 28:20). A tanítványoknak azt kellett tanítaniuk, amit Jézus tanított. S amit Ő mondott, az nemcsak azt foglalta magába, amit személyesen mondott el, hanem azt is, amit az Ótestamentum prófétái és tanítói mondottak el. Az emberi tanítást kizárta. Nincs semmi hely a hagyomány, az emberek elméletei és következtetései vagy az egyházi törvények számára. Krisztus nem foglalta bele tanítványainak adott megbízásába az egyházi tekintélyek által elrendelt törvényeket. Krisztus szolgáinak ezek közül egyiket sem kell tanítaniuk. „A törvény és a próféták” (Mt 22:40) Krisztus szavainak és tetteinek a feljegyzésével képezik azt a kincset, amit rábízott tanítványaira, hogy adják tovább a világnak. Krisztus neve a jelszavuk, megkülönböztető jelvényük, egységük köteléke; tekintély, mintegy háttér eljárásaikban, valamint eredményességük forrása. Semmit sem szabad elismerni királyságában, amely nem viseli magán az Ő nevét. JE 732.1
Olvassuk el az ApCsel 1:8-at és az ApCsel 4:13-at. Milyen volt a tanúságtétel az első gyülekezet számára?
Milyen hatással voltak Péter és János azokra, akik hallották a tanúságtételüket?
Krisztus tanításait hallgatva a tanítványok rádöbbentek a Lélek szükségességére. A Lélek tanítása útjain pedig a végső kiképzést kaptak, és elindultak életük munkájára. Többé nem voltak tudatlanok és műveletlenek; nem voltak független egységek csoportjai, sem egymással ellenkező és egymásnak ellentmondó emberek. Többé nem vágytak világi nagyságra. „...egy szívvel, egy lélekkel voltak” (ApCsel 2:46). Krisztus töltötte be gondolataikat, országának előrehaladása volt céljuk. Lelkületük, jellemük hasonlóvá vált Mesterükéhez, és az emberek láthatták rajtuk, „...hogy Jézussal voltak”(ApCsel 4:13). AT 29.5
Pünkösd ünnepe a mennyei megvilágítást hozta számukra. Azok az igazságok, melyeket nem tudtak megérteni míg Krisztus velük volt, most feltárultak előttük. Soha nem ismert hittel és bizonyossággal fogadták a Szent Ige tanításait. Többé nem volt részükre hit dolga, hogy Krisztus Isten Fia. Tudták, noha emberi testet öltött, valóban a Messiás volt, és e tapasztalatukat oly határozottan hirdették a világnak, hogy az mindenkit meggyőzött: Isten volt velük. AT 29.6
Hétfő, június 15.
Nem erőltetve, mégis erővel
Minden lélek, aki nem hajlandó átengedni magát Istennek, egy másik erő uralma alá kerül. Nem önmagáé. Beszélhet szabadságról, mégis a legalávalóbb szolgaságban van. Nem láthatja az igazság szépségét, értelmét Sátán irányítja. Azzal ámítja önmagát, hogy saját ítéletei szerint jár el, valójában azonban a sötétség fejedelmének akaratát követi. Krisztus azért jött, hogy letörje a lélekről a bűn rabságának bilincseit. „Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek” (Jn 8:36). „A Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye” megszabadít minket „a bűn és a halál törvényétől” (Róm 8:2). JE 394.1
A megváltás művében nincs kényszer. Nem alkalmaznak külső erőszakot. Isten Lelkének befolyása alatt az ember szabadon megválaszthatja, kinek szolgál. A változásban, amely beáll, mihelyt a lélek alárendeli magát Krisztusnak, a legmagasabb szintű szabadság rejlik. A bűn kiűzése magának a léleknek a műve. Igaz, magunknak nincs erőnk, hogy kitörjünk Sátán bűvköréből, de ha vágyunk a bűntől való szabadulásra, s nagy szükségünkben rajtunk kívül álló és a miénket meghaladó erőért kiáltunk, lelki képességeinket a Szentlélek isteni energiája hatja át, s ezek így engedelmeskednek az akarat parancsának és teljesítik Isten akaratát. JE 394.2
Az emberi szabadság egyetlen feltétel alapján lehetséges: egynek kell lenni Krisztussal. „Az igazság szabadokká tesz titeket” (Jn 8:32), és Krisztus az igazság. A bűn csak úgy arathat diadalt, ha az értelem elgyengül, a lélek szabadsága megszűnik. Ha alávetjük magunkat Istennek, ez az én helyreállítását eredményezi — igazi emberi dicsőséget és méltóságot. Az isteni törvény, melynek alávetjük magunkat, „a szabadság törvénye” (Jak 2:12). JE 394.3
Kedd június 16
Tippek arra, miként beszéljünk Jézusról
Olvassuk el az 1 Péter 3:8–15-öt. Mit mond nekünk Isten Igéje ezekben a versekben?
„Végül pedig legyetek mindnyájan egy szívvel, egymás iránti együttérzéssel, testvéri szeretettel, irgalmassággal és szelídséggel. 1 Péter 3:8. AG 234.1
„Krisztus azért jött, hogy az üdvösséget mindenki számára elérhetővé tegye. A Golgota keresztjén megfizette a végtelen megváltási árat az elveszett világért.... Küldetése a bűnösökhöz szólt, mindenféle bűnösökhöz, minden nyelvűekhez és nemzethez....
A leginkább tévelygőket, a legbűnösebbeket sem hagyta figyelmen kívül; munkája különösen azoknak szólt, akiknek a legnagyobb szükségük volt az üdvösségre, amelyet Ő hozott. Minél nagyobb volt a szükségük a megújulásra, annál mélyebb volt az érdeklődése, annál nagyobb az együttérzése, és annál buzgóbb a munkája. Nagy, szeretettel teli szíve a legmélyebb rétegeiig megindult azokért, akiknek a helyzete a legkilátástalanabb volt, és akiknek a legnagyobb szükségük volt az Ő átalakító kegyelmére.... AG 234.2 „Ápolnunk kell azt a szellemet, amellyel Krisztus a tévelygők megmentéséért dolgozott. Ők ugyanolyan kedvesek neki, mint mi. Ugyanúgy képesek arra, hogy kegyelme trófeái és az ország örökösei legyenek. De ki vannak téve egy ravasz ellenség csapdáinak, veszélynek és szennyeződésnek, és Krisztus megmentő kegyelme nélkül biztos pusztulásnak. Ha ezt a kérdést a megfelelő fényben látnánk, mennyire felélénkülne buzgalmunk, és megsokszorozódnának komolyan vett, önfeláldozó erőfeszítéseink, hogy közel kerülhessünk azokhoz, akiknek szükségük van a segítségünkre, imáinkra, együttérzésünkre és szeretetünkre! 5T 605.2
„Csak azok élnek Krisztusért és tisztelik az Ő nevét, akik hűek Urukhoz abban, hogy megpróbálják megmenteni az elveszetteket. Az igazi jámborság biztosan megnyilvánul a keresztre feszített Megváltó mély vágyakozásában és buzgó munkájában, hogy megmentse azokat, akikért meghalt. Ha szívünket Krisztus kegyelme meglágyítja és meghódítja, és Isten jóságának és szeretetének érzése ragyog benne, akkor a szeretet, az együttérzés és a gyengédség természetes módon árad majd mások felé. Az életben példázott igazság hatalmát, akár a rejtett kovász, mindazokra gyakorolja, akikkel kapcsolatba kerül. 5T 606.2
„Közeledjetek a könyörületes szeretet nagy Szívéhez, és hagyjátok, hogy az isteni irgalom áramlata beáramoljon a szívetekbe, és onnan mások szívébe. Legyen a gyengédség és az irgalom, amelyet Jézus saját drága életében mutatott meg, példa számunkra arra, hogyan kell bánnunk embertársainkkal, különösen azokkal, akik Krisztusban testvéreink. Sokan elcsüggedtek és elbátortalanodtak az élet nagy küzdelmében, akiket egy kedves, bátorító szó megerősített volna a győzelemhez. Soha, soha ne legyetek szívtelenek, hidegek, közönyösek és ítélkezőek. Soha ne hagyjatok ki egy alkalmat sem, hogy egy bátorító, reményt keltő szót mondjatok. Nem tudhatjuk, milyen messzire hatnak kedves, gyengéd szavaink, Krisztus-szerű erőfeszítéseink, hogy enyhítsünk valamilyen terhen. A tévelygőket másképp nem lehet helyrehozni, csak a szelídség, a gyengédség és a gyengéd szeretet szellemében.” 5T 612.3
Szerda június 17.
Tévelygő gyermek
Efraim, mint Isten kiválasztott népének része, eltávolodott az Úrtól. Mit mond nekünk a Hóseás 4:17 és a Hóseás 7Efraim bűneiről?
„Ámóson keresztül az Úr üzenete Izráelhez a következő volt: „Keressetek engem, és élni fogtok; de ne keressétek Bét-Élt, ne menjetek be Gilgálba, és ne menjetek át Beér-Sébába; mert Gilgál bizonyosan fogságba kerül, és Bét-Él semmivé válik. Keressétek az Urat, és élni fogtok... Keressétek azt, aki a hét csillagot és az Oriont teremtette, aki a halál árnyékát reggelre változtatja, és az éjszakával sötétíti a nappalt; aki a tenger vizeit hívja, és kiönti azokat a föld színére: az Úr a neve.” Ámosz 5:4-8. RH 1914. február 5., 10. bekezdés
„Keresd a jót, ne a rosszat, hogy élhessetek; és így az Úr, a Seregek Istene veletek lesz, amint mondtátok. Gyűlöld a rosszat, szeresd a jót, és állítsd fel az igazságosságot a kapuban; hátha az Úr, a Seregek Istene kegyes lesz József maradékához.” 14., 15. vers. RH 1914. február 5., 11. bekezdés
„De azoknak, akik hallották ezeket a felhívásokat, messze a többsége nem akart élni velük. Annyira ellentétben álltak a bűnbánat nélküli emberek gonosz vágyainak az Isten egyik hírnökének szavai, hogy a bételi bálványimádó pap üzenetet küldött Izráel uralkodójának, mondván: „Ámos összeesküvést szőtt ellened Izráel házának közepette; a föld nem képes elviselni minden szavát.” Ámos 7:10. És Hóseáson keresztül az Úr kijelentette: „Amikor meggyógyítani akartam Izráelt, akkor kiderült Efraim gonoszsága és Samária gonoszsága.” Hóseás 7:1. „Izráel gőgje tanúskodik az ő arcára nézve; és nem térnek vissza az Úrhoz, az ő Istenükhöz, sem nem keresik őt mindezek ellenére.” 10. vers. RH 1914. február 5., 12. bekezdés
„Generációról generációra az Úr eltűrte engedetlen gyermekeit, amíg már nem tehetett értük semmit. „Ó, Efraim” – kiáltotta –, „mit tegyek veled? Ó, Júda, mit tegyek veled? Mert jóságotok olyan, mint a reggeli felhő, és mint a kora reggeli harmat, elillan.” Hóseás 6:4. RH 1914. február 5., 13. bekezdés
„A gonoszság, amely elterjedt az országban és áthatotta a társadalom minden rétegét, gyógyíthatatlanná vált, és Izraelre kimondták a rettegett ítéletet: »Efraim bálványokhoz csatlakozott: hagyjátok békén.« Hóseás 4:17. »Eljöttek a megtorlás napjai, eljöttek a megfizetés napjai; Izrael meg fogja tudni.« Hóseás 9:7. „Olyanok lesznek, mint a reggeli felhő, és mint a korai harmat, amely elmúlik, mint a pelyva, amelyet a forgószél elhajt a szérűről, és mint a füst a kéményből.” Hóseás 13:3.” RH 1914. február 5., 14. bekezdés
Ahelyett, hogy sírna a makacs gyermeke miatt, Ráchelnek azt mondják, hogy reménykedjen. Mit mond még nekünk Jeremiás? Olvassa el Jeremiás 31:18, 19.
Milyen más Efraim a megszabadulásának idején, mint amilyen volt, amikor fogságba vitték! Egyszer olyan volt, mint egy vad bikaborjú; de most már szelíd.
„Az egyháznak szigorú feddésre és fenyítésre volt szüksége. De az Isten által küldött feddés mindig gyengéd szeretettel hangzik el, és békességet ígér minden bűnbánó hívőnek. „Ha valaki meghallja az én hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek hozzá, és vele vacsorálok, ő pedig velem.” Jelenések 3:20. A hívőket így intették: „Vigyázz, és erősítsd meg a megmaradt dolgokat, amelyek haldoklanak.” „Hamar jövök: tartsd meg azt, amid van, hogy senki ne vegye el a koronádat.” 2. és 11. vers.” TT 307.3
Csütörtök június 18
Hozd vissza őket
Zakariás 10. fejezete néhány gyönyörű üzenetet tartalmaz arról, hogy Isten visszahozza népét magához. Olvasd el most ezt a fejezetet lassan, és jegyezd meg a fő üzeneteket.
Zak. 10:6 – „És megerősítem Júda házát, és megmentem József házát, és visszahozom őket, hogy letelepítsem őket; mert irgalmas vagyok hozzájuk; és olyanok lesznek, mintha el sem vetettem volna őket; mert én vagyok az Úr, az ő Istenük, és meghallgatom őket.”
Az a kijelentés, hogy „megerősítem” a „Júda házát” a megmentés helyett, és „megmentem” a „József házát” a megerősítés helyett, azt sugallja, hogy Júda háza megmenekül József háza előtt, és hogy József házát megmentse, megerősíti Júda házát. A második gyümölcsöket meg kell menteni, míg az első gyümölcsöket szolgálatra kell alkalmassá tenni. Mindkettőt egy helyre gyűjtik össze (a „pajta”, azaz a Királyság). Az Úr mindkettőjükre kiterjeszti ezt a kegyelmet, mert irgalmas hozzájuk, és úgy fog bánni velük, mintha soha nem okoztak volna neki okot arra, hogy elűzze őket.
Zak. 10:7 – „És az Efraimbeliek olyanok lesznek, mint egy hatalmas férfi, és szívük örvendezni fog, mintha bort ittak volna; igen, gyermekeik látni fogják ezt, és örülni fognak; szívük örvendezni fog az Úrban.”
Az apák örvendezni fognak, és a gyermekek látni fogják ezt. Így fogja „az apák szívét a gyermekek felé fordítani, és a gyermekek szívét az apáik felé... „Mal. 4:6.
Zak. 10:10—„Visszahozom őket Egyiptom földéről is, és összegyűjtöm őket Asszíriából; és elviszem őket Gileád és Libanon földjére; és nem lesz hely számukra.”
A kiválasztottakat mindenhonnan összegyűjtik, és elterjednek egészen Gileád és Libanon földjéig. De még akkor is túl kicsi lesz számukra a hely.
Zak. 10:11, 12 – „És átkel a tengeren nyomorúságban, és megcsapja a tenger hullámait, és a folyó minden mélysége kiszárad; és Asszíria gőgje le lesz alázva, és Egyiptom jogarát eltávolítom. És megerősítem őket az Úrban; és az Ő nevében járnak majd fel és alá, mondja az Úr.”
Vagyis a nép összegyűjtésének akadálytalanul kell történnie. Minden akadályt el kell távolítani. A bűn uralmának véget kell vetni. Azokat a nemzeteket, amelyek rabszolgává tették Isten népét, meg kell alázni, és jogaruk (trónjuk) többé nem lesz.
Legyetek erősek az Úrban, járjatok fel és alá boldogan és félelem nélkül, mondja az Úr.
Péntek június 19
További Tanulmányozásra
Az a munka, amelyet Isten az emberi szívben az isteni fény és tudás által megkezdett, folyamatosan haladnia kell előre. „... Mindenkinek fel kell ismernie saját szükségességét. A szívet meg kell tisztítani minden szennyeződéstől, és meg kell tisztítani a Szentlélek befogadására. A korai tanítványok a bűn bevallásával és elhagyásával, buzgó imádsággal és Istennek való odaadással készültek fel a Szentlélek kiáradására pünkösd napján. Ugyanezt a munkát, csak nagyobb mértékben, most is el kell végezni. Akkor az emberi közreműködőnek csak az áldást kellett kérnie, és várnia kellett, hogy az Úr betöltse vele kapcsolatos munkáját. Isten kezdte el a munkát, és Ő fogja befejezni is, hogy az embert Jézus Krisztusban teljessé tegye. De nem szabad elhanyagolni a korai eső által jelképezett kegyelmet.
„Csak azok kapnak nagyobb világosságot, akik a rendelkezésükre álló világosságnak megfelelően élnek. Ha nem haladunk előre nap mint nap az aktív keresztény erények megélésében, nem fogjuk felismerni a Szentlélek megnyilvánulásait az őszi esőben. Lehet, hogy esik a szívekre mindenfelé körülöttünk, de mi nem fogjukmegkülönböztetni vagy megkapni azt. „Tanúvallomások a lelkészeknek”, 507. o.