Szombat délután május 30.
Memory Text:
„ Ha megvalljuk • bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. 1János 1:9
Mialatt Mózes távol volt, Izrael izgatottan várt. A nép tudta, hogy Mózes Józsuéval ment fel a hegyre és egyedül lépett be a sűrű sötét felhőbe, amely látható volt az alul elterülő síkságról, melyet időről időre az isteni jelenlét villáma világított meg. Sóváran várakoztak Mózes visszatérésére. Egyiptomban hozzászoktak az istenség látható ábrázolásához. Nehéz volt most egy láthatatlan Istenben bízni. Ezért hitük fenntartása érdekében Mózeshez fordultak, hogy legalább reá támaszkodhassanak. Most azonban Mózest is elvették tőlük. Nap nap után, hét hét után telt el, és Mózes még mindig nem tért vissza. A felhőt szemük előtt tisztán láthatták. A táborban sokan már azt gondolták, hogy Mózes elhagyta őket, vagy pedig megemésztette őt a tűz. PP 273.1
Miután vezetőjük távollétében tehetetlennek érezték magukat, visszatértek régi babonáikhoz. Elsőként a „gyülevész nép” engedte meg magának, hogy zúgolódjék és türelmetlenkedjék, és ők voltak a vezérei az ezt követő hitehagyásnak is. PP 274.1
Mózes távollétében a bírói hatalom Áronra ruházódott át. A hatalmas tömeg a sátor körül gyülekezett össze és ezzel a követeléssel álltak elő: „Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, aki minket Egyiptom földéből kihozott” PP 274.2
Áron féltette saját biztonságát és ahelyett, hogy nemesen kiállt volna Isten tekintélye és tisztelete mellett, engedett a sokaság követeléseinek. PP 275.1
Napjainkban is milyen gyakran megtörténik, hogy az élvezet vágyát a „kegyesség látszata” mögé rejtik. Az a vallás, amely megengedi, hogy az istentisztelet szertartásai közben az emberek átadják magukat az önző vagy érzéki vágyak kielégítésének, ma épp úgy elnyeri a sokaság tetszését, mint Izrael napjaiban. PP 275.2
Vasárnap május 31
Az élet rohanása
„Mindenben, ami Isten munkájának sikerét illeti, az első győzelmeket az otthoni életben kell megnyerni. Itt kell megkezdődnie a szombatra való felkészülésnek. A hét folyamán a szülőknek emlékezniük kell arra, hogy otthonuknak olyan iskolának kell lennie, amelyben gyermekeiket felkészítik a fenti udvarokra. Szavaik legyenek helyesek. Ne hagyják, hogy olyan szavak csússzanak ki a szájukon, amelyeket gyermekeiknek nem szabad hallaniuk. Szellemüket tartsák mentesen az ingerlékenységtől. Szülők, a hét folyamán úgy éljetek, mintha a szent Isten szeme előtt lennétek, aki gyermekeket adott nektek, hogy Őérte neveljétek őket. Neveljétek Őérte az otthonotokban lévő kis gyülekezetet, hogy szombaton mindenki felkészülhessen az Úr szentélyében való imádkozásra. Minden reggel és este mutassátok be gyermekeiteket Istennek, mint az Ő vérével megváltott örökségét. Tanítsátok meg nekik, hogy legfőbb kötelességük és kiváltságuk Isten szeretete és szolgálata.” 6T 354.1
„A szülőknek különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy Isten imádatát szemléltető példává tegyék gyermekeik számára. Gyakrabban kell a szájukra venniük a Szentírás szakaszait, különösen azokat, amelyek felkészítik a szívet a vallási szolgálatra. Gyakran érdemes ismételni ezeket a drága szavakat: „Lelkem, csak Istenre várj, mert tőle várom a reményt.” Zsoltárok 62:5. 6T 354.2
„Ha így emlékezünk a szombatra, a világi dolgok nem fogják elnyomni a lelkiet. A hat munkanaphoz tartozó feladatok közül semmi sem maradhat a szombatra. A hét folyamán energiáink nem fogják annyira kimeríteni a világi munkában, hogy azon a napon, amikor az Úr pihent és megújult, túl fáradtak legyünk ahhoz, hogy az Ő szolgálatába álljunk. 6T 354.3
„Bár a szombatra való felkészülésnek a hét egészében folyni kell, a pénteknek kell lennie a különleges felkészülési napnak. Mózes által az Úr így szólt Izráel fiaihoz: „Holnap az Úr szent szombatjának pihenőnapja van: süsse meg ma, amit sütni akar, és főzze meg, amit főzni akar; és amit megmarad, azt tegyétek félre magatoknak, hogy reggelig megmaradjon.” „És a nép kiment, összeszedte [a mannával], malomban őrölte, vagy mozsárban törte, serpenyőkben sütötte, és süteményeket készített belőle.” 2Mózes 16:23; 4Mózes 11:8. Valamit tenni kellett az égből küldött kenyér előkészítésében Izráel fiai számára. Az Úr azt mondta nekik, hogy ezt a munkát pénteken, az előkészítési napon kell elvégezni. Ez próbatétel volt számukra. Isten látni akarta, hogy szentnek tartják-e a szombatot.” 6T 354.4
Ahhoz, hogy…keresztény, igazán vallásos ember legyünk, először is rendezni kell egész lényünket, helyesen irányítva, összehangolva és felhasználva erőnket, energiánkat, eszközeinket és időnket. Aki nem képes megvalósítani ezt a négyelemű, integrált létezésgazdálkodást, soha nem érhet el igazi sikert. Ehhez „minden kegyetlen percből hatvan másodpercnyi távot kell kihoznia”, minden munka- vagy pihenőórából hatvan percnyi maximális odaadást és teljesítményt, minden mozdulatból vagy lépésből pedig a legnagyobb hatékonyságot. Röviden: ki kell iktatnia minden felesleges mozdulatot, valamint minden meggondolatlan, körmönfont ismétlést és mozdulatok átfedését, amelyek nem hoznak eredményt, csak kimerítik tartalék energiáját. Egy ilyen teljes mértékben keresztény ember munkája soha nem lesz elvégezve hanyagul vagy véletlenszerűen. Válaszadó 5 24.1
Hétfő, június 1
A Szentlélek késztetései
Olvassa el Hóseás 6-ot. Mit vesz itt konkrétan észre azzal kapcsolatban, hogyan írja le Isten önmagát a bűnbánatra való felhívásában?
Az asszír fogság előtti fél évszázadban olyan volt Izráel gonoszsága, mint Noé korának és minden olyan kornak gonoszsága, amikor az emberek elvetették Istent. Teljesen a bűnözésre adták magukat. A természetnek Isten fölé emelése, a Teremtő helyett a teremtmény imádása mindig a legdurvább bűnökkel járt együtt. Amikor Izráel népe Baál és Astoret imádásával hódolattal adózott a természet erőinek, elszakadt mindattól, ami felemelő és nemesítő, s így a kísértés könnyű zsákmánya lett. Lelkük védelmi bástyája leomlott. A tévútra vezetett híveket semmi sem védte a bűn ellen, és engedtek az emberi szív szenvedélyeinek. PK 176.4
A törvényszegők sok alkalmat kaptak a megtérésre. Amikor a legmélyebbre süllyedtek a hitehagyásban, és a legnagyobb volt nyomoruk, Isten a megbocsátás és a remény üzenetét küldte hozzájuk. „Romlásodra lett Izráel — hirdette -, hogy ellenem törekedtél, a te segítőd ellen. Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon?” (Hós 13 :9~io.) PK 177.3
A törvényszegők sok alkalmat kaptak a megtérésre. Amikor a legmélyebbre süllyedtek a hitehagyásban, és a legnagyobb volt nyomoruk, Isten a megbocsátás és a remény üzenetét küldte hozzájuk. „Romlásodra lett Izráel — hirdette -, hogy ellenem törekedtél, a te segítőd ellen. Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon?” (Hós 13 :9~io.) ,,Jertek, térjünk vissza az Úrhoz — könyörgött a próféta -, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket! Megelevenít minket két nap múlva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő színe előtt. Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, amely megáztatja a földet” (Hós 6:1-3). Az Úr gyógyulást és békességet kínált azoknak, akik szem elől tévesztették korszakokat átfogó tervét, amelyet a Sátán hatalmával tőrbe csalt bűnösök megszabadítására készített. „Kigyógyítom őket hűtlenségükből; szeretem őket ingyen kegyelemből — mondta -, mert elfordult tőlük az én haragom. Olyanná leszek Izráelnek, mint a harmat. Virágozni fog, mint a liliom, és gyökeret ver, mint a Libánon. Kiterjednek az Ő ágai, és olyan lesz az ő ékessége, mint az olajfáé, illata pedig, mint a Libánoné. PK 177.3
Visszatérnek az ő árnyékában lakók, és felelevenednek, mint a búzamag, és virágoznak, mint a szőlőtő; híre olyan lesz, mint Libánon boráé. Efraim így szól: Mi közöm nékem többé a bálványokhoz?! Én meghallgatom és figyelek reá. Olyan vagyok, mint a zöldellő ciprusfa! Tőle származik a te gyümölcsöd!” PK 178.1
Ezt a Krisztussal való egységünket, amely egyszer kialakult, fenn kell tartanunk. Krisztus azt mondta: „Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szótővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok” (Jn 15:4). Ez nem véletlen kapcsolat, nem valami alkalmi összeköttetés. A vessző, részévé válik az élő szőlőtőnek. Az élet, az erő és a termékenység hatása a gyökértől a vesszőkig akadálytalan és állandó. A vessző nem maradhat élő a szőlőtőtől elválasztva. Jézus ezzel azt fejezte ki: többé ti sem lehettek nélkülem. Azt az életet, amelyet tőlem kaptatok, csak a velem való folytonos közösségben őrizhetitek meg. Nálam nélkül nem győzhettek le egyetlen bűnt sem, s nem állhattok ellent a kísértéseknek. JE 583.1
„Maradjatok énbennem, és én is tibennetek” (Jn 15:4). A Krisztusban maradás, Lelkének az állandó birtoklását jelenti, azt, hogy életünket minden feltétel nélkül átadjuk az ő szolgálatára. A kapcsolat csatornáját mindig nyitva kell tartani az ember és Isten között. Mint ahogy a szőlővessző folyamatosan szívja magába a nedvet az élő szőlőtőből, úgy nekünk is hozzá kell tapadnunk Krisztushoz, és hittel el kell tőle fogadnunk lényének erejét és tökéletességét. JE 583.2
Kedd június 2
Igazi bűnbánat
Olvassuk el ApCsel 3:18, 19. Miért olyan fontos a bűnbánat a lelki növekedés folyamatában? Mi az a „megújulás” ideje?
Itt, a puszta magányában Pálnak bőséges alkalma volt a nyugodt tanulmányozásra és elmélkedésre. Áttekintette a múlt élményeit, bünbánatot tartott. Teljes szívvel kereste Istent, s addig nem nyugodott, míg meg nem bizonyosodott, hogy bűnbánatát elfogadta és bűnét megbocsátotta. Vágyott arra a bizonyosságra, hogy Jézus vele lesz jövendő szolgálatában. Lelke felszabadult az előítélettől és a hagyományoktól, melyek eddigi életét formálták, és közvetlen tanítást kapott az igazság forrásától. Jézus tanácskozott vele, megalapozta a hitben, és a bölcsesség és kegyelem gazdag mértékét adományozta neki. AT 84.4
Ha az emberi lélek összeköttetésbe kerül Isten Lelkével — a véges a Végtelennel —, akkor ennek hatása felmérhetetlen a testre, a lélekre és az értelemre. Magasabb nevelés fakad ebből a kapcsolatból. Ez Isten módszere az ember fejlődésére. „Légy bizalommal Istenhez” (Jób 22:21) — így szól üzenete az emberiséghez. AT 84.5
A vizsgálati ítélet és a bűnök eltörlése az Úr második adventje előtt lezárul. Mivel a halottakat a könyvek nyilvántartása alapján ítélik meg, az ítélet lezárta előtt nem lehet a bűnöket eltörölni. Péter apostol azonban világosan kijelenti, hogy Isten akkor törli le a hivők bűneit, amikor eljönnek „a felüdülés idei az Úrnak színétől”, hogy „elküldje a Jézus Krisztust” (Acs 3:19-20). Amikor a vizsgálati ítélet lezárul, Krisztus eljön, és jutalma is vele, hogy megfizessen mindenkinek cselekedetei szerint. NK 432.2
Nem lesz kisebb az az erő, amivel Isten az evangélium hatalmas munkáját lezárja, mint amilyennel ezt a munkát elindította. A próféciák, amelyek az evangélium hirdetésének kezdetén a korai eső kiáradásában teljesedtek, a lezárulásakor a késői esőben ismét teljesedni fognak. Ez a „felüdülés ideje”, amelyet Péter apostol előre látott, amikor ezt mondta: „Tartsatok tehát bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust” (Acs 3:19-20). NK 544.2
Isten szolgái szent lelkesedéstől fénylő arccal sietnek egyik helyről a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét. Az egész földön ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés. Csodálatos dolgok fognak történni. Betegek meggyógyulnak, és a hivők munkáját jelek és csodák kísérik. Sátán is dolgozik, de hamis csodákkal. Még tüzet is hoz alá az égből az emberek szeme láttára (Jel 13:13). A föld lakóinak el kell dönteniük, ki mellé állnak. NK 544.3
Szerda június 3
A kegyelem ereje
Olvassuk el a 2Mózes 34:1–10-et. Milyen döntő igazságot találunk itt?
„Az Úr elhaladt előtte, és kijelentette: Az Úr, az Úr Isten, irgalmas és kegyes, hosszútűrő, bővelkedő jóságban és igazságban, aki ezernek tart fenn irgalmat, megbocsátja a vétket, a szegénységet és a bűnt. 2Mózes 34:6, 7. UL 41.1
„Milyen hálásak lehetünk azért, hogy az Úr nem siet haragra! Milyen csodálatos gondolat, hogy a Mindenható korlátozza hatalmát! De mivel az Úr türelmes és hosszútűrő, az emberi szív gyakran hajlamos arra, hogy merészen bűnt bűnhöz adjon! ... „Mivel a gonosz cselekedet elleni ítéletet nem hajtják végre azonnal, ezért az emberek fiainak szíve teljesen elszánt arra, hogy gonoszt cselekedjenek” (Prédikátor 8:11). Ahelyett, hogy Isten türelme a bűnöst folyamatos vétkezésre késztetné, arra kell vezetnie, hogy elhatározza magát Isten bocsánatának keresésére, hogy a mennyei nyilvántartásban ellene feljegyzett számok törlésre kerüljenek.... UL 41.2
„Sátán a gonoszság kezdeményezője. Elfordult Isten iránti hűségétől. Azok, akik kitartóan szimpatizáltak vele elszakadásában, vele együtt kizárásra kerültek a mennyből. Isten iránti könyörtelen gyűlölet tölti be Sátán elméjét. Kitartóan használta befolyását, hogy kitörölje az emberi családból Isten képét, és helyette saját sátáni képét nyomja rá. Az első szülők megtévesztésére irányuló erőfeszítése sikeres volt. Isten képére teremtett emberi család elvesztette ártatlanságát, vétkezőkké vált, és hűtlen alattvalókként megkezdte lefelé vezető útját. Sátán átvette az irányítást az ember cselekvőképessége felett. Az érzékeken keresztül befolyásolta az elmét. UL 41.3
„Így volt ez a világ kezdete óta. Ahelyett, hogy Isten befolyása alatt maradt volna, hogy tükrözhesse Teremtője erkölcsi képét, az ember a Sátán befolyása alá helyezte magát, és önzővé vált. Így a bűn egyetemes gonoszsággá vált. És micsoda rettenetes gonoszság a bűn! UL 41.4
„A Sátán sugallatainak engedve első szüleink megnyitották a gonoszság kapuit a világra. Az emberi faj atyjának és anyjának megkérdőjelezhető elvei hatással voltak néhányra azok közül, akikkel kapcsolatba kerültek. A Paradicsomban kezdődött gonoszság az idők során egyre terjedt. Bár Ádám és Éva szomorúan mesélték el gyermekeiknek a bukás szomorú történetét, családjuk megosztottá vált. Káin a Sátán szolgálatát választotta, Ábel pedig Istenét. Káin megölte testvérét, Ábelt, mert az nem követte a példáját. UL 41.5
„Hogy a világ ne pusztuljon el erkölcsi romlása miatt, Isten megkezdte nagy üdvözítő munkáját, és elküldte Fiát a földre, hogy megváltassa az emberiséget.” – 55. kézirat, 1902. január 27., „Isten hosszú türelme”. UL 41.6
Csütörtök június 4
A legdrágább palást
Olvassuk el a Máté 22:1–14-ben szereplő példabeszédet, amelyet Jézus mondott ennek magyarázatára. Milyen üzeneteket találhatunk ebben a példabeszédben?
Nagy horderejű az a tanulság, amelyet a menyegzői ruháról szóló példázatból le kell vonnunk. A menyegző az emberinek a mennyeivel való egyesülését ábrázolja; a menyegzői ruha pedig azt a jellemet, amelyet a menyegző minden vendégének viselnie kell, ha méltó akar lenni az alkalomhoz. {COL 307.1}
Ez a példázat - akárcsak a nagy vacsoráról szóló - az evangéliumi meghívást és a zsidók elutasító magatartását illusztrálja, valamint azt az üzenetet, amellyel az irgalmas Isten a pogányokat meghívja. Csakhogy ebben a példázatban a meghívást visszautasítók sértőbben viselkednek, és a büntetésük is rettenetesebb. A lakomára szóló meghívást a király küldi. Olyan valaki, akinek joga van parancsolni. A meghívás nagyon megtisztelő, de a meghívottak nem értékelik a megtiszteltetést. A király tekintélyét lebecsülik. Míg a gazda meghívását közömbösen fogadták, a királyéra bántalmazással és gyilkossággal reagálnak. Szolgáival rosszindulattal és megvetéssel bánnak. Sőt meg is ölik őket. {COL 307.2}
A gazda látva, hogy meghívását semmibe veszik, kijelentette, hogy a meghívottak közül senki sem fogja megkóstolni vacsoráját. A királlyal szemben gyűlöletet tanúsítók azonban büntetésből nemcsak nem élvezhetik a király közelségét és lakomáját, hanem a király "elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté". {COL 307.3}
Mindkét példázatban a lakomán vendégek vannak jelen, de a másodikra a résztvevőknek fel is kell készülniük. A felkészülés elmulasztóit kiutasítják. A király bement, "hogy megtekintse a vendégeket", és látott "ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás." {COL 308.1}
A lakomára szóló meghívást Krisztus tanítványai közvetítették. Urunk kiküldte a tizenkettőt, majd pedig a hetvenet, hogy hirdessék az Isten országa elközeledtét; hogy az embereket megtérésre szólítsák; és arra, hogy higgyenek az evangéliumban. De nem fogadták meg szavukat, és nem jöttek el a lakomára. A király később ezzel az üzenettel küldte el a szolgákat: "Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hizlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre." Ezt az üzenetet Isten Krisztus keresztre-feszítése után küldte a zsidó népnek, de a zsidók, akik Isten különleges népének tartották magukat, elutasították a Szentlélek erejével kísért üzenetet. Sokan ezt a legnagyobb megvetéssel tették. Mások pedig bosszúsan fogadták azt a hírt, hogy Isten felkínálja nekik az üdvösséget, és megbocsátja, hogy megtagadták a dicsőség Urát. Gyűlöletükben az üzenet meghirdetői ellen fordultak, és "nagy üldözés" támadt (Acs 8 :1 II). Sok férfit és nőt börtönbe vetettek, és az Úr néhány követét, mint Istvánt és Jakabot is, megölték. {COL 308.2}
Bár Isten szolgái éberek és helyesen végzik munkájukat, mégis előfordulhat, hogy egyes tagok nem veszik fel az esküvői ruhát. A ruha, mint tudjátok, valami, amit a testre veszünk. A ruha tehát a mindennapi Krisztus-szerű viselkedést jelenti – Krisztus igazságosságát az ember mindennapi életében.
Az a tény, hogy a példabeszédben szereplő férfi szótlan maradt, amikor megkérdezték tőle: „Barátom, hogyan jutottál be ide esküvői ruha nélkül?”, azt mutatja, hogy nem tudatlanságból, hanem hanyagságból volt bűnös! Nem volt mentsége, és ezt ő is tudta.
Péntek június 5
További Tanulmányozásra
A bűnbánat a bűn feletti bánkódást és az attól való elfordulást jelenti. Mindaddig nem hagyunk fel vétkeinkkel, amíg azok bűnös voltát fel nem ismerjük. Életünkben akkor történhet csak a valódi változás, ha teljes szívvel elfordulunk a bűntől.JV 18.2
Sok ember ma is félreérti a bűnbánat igazi lényegét. Sokan szomorkodnak vétkeik miatt, külsőleg javulást is mutatnak, mert félnek a bűn következményeitől. Azonban ez nem az Isten akaratának megfelelő bűnbánat. Ezek inkább a szenvedéseket fájlalják, nem magát a bűnt. Így panaszkodott és jajgatott Ézsau is, amikor látta, hogy elsőszülöttségi jogát örökre elvesztette. Bálám is beismerte bűnét, amikor Isten angyala kivont karddal állott útjában, mert életéért reszketett. Mégsem láthatjuk náluk az igazi bűnbánatot, a megtérést, az életelv megváltozását és a bűntől való irtózást. Miután Júdás Iskariotes Urát és Mesterét elárulta, így kiáltott fel:„Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért” (Mt 27:4). JV 18.3
Ezt a bűnbeismerést azonban csak a rá várakozó rettenetes kárhozat tudata és a végítélettől való rettegés csikarta ki belőle. Bűnének következményei félelemmel töltötték el, azonban arról nem olvashatunk, hogy szívet tépő szomorúsággal bánkódott volna azon, amiért Isten ártatlan Fiát elárulta és Izrael Szentjét megtagadta. Fáraó is beismerte bűneit, amíg Isten fenyítő vesszeje alatt szenvedett, de csak azért, hogy a további büntetést elkerülje; mihelyt azonban megszűntek a csapások, azonnal tovább dacolt Istennel. Ezek az emberek fájlalták ugyan a bűn következményeit, de nem bánkódtak bűnük felett. JV 18.4
Ha azonban a szív enged a Szentlélek befolyásának, a lelkiismeret felébred; a bűnös felismeri Isten törvényének mélységét és szentségét, amely Isten kormányzásának alapját képezi a mennyben és a földön. Az a világosság,„mely megvilágosít minden embert” (Jn 1:9), bevilágít a lélek titokzatos kamráiba és a sötétség elrejtett dolgait nyilvánvalókká teszi. Meggyőződés lesz Úrrá szívén, lelkén. A bűnös egyrészt megérti Isten igazságosságát és rettegéssel gondol arra, hogy egykoron bűnösen és tisztátalanul kell megjelennie a szívek Vizsgálóbírája előtt. Másrészt látja Isten szeretetét, a megszentelt élet szépségét, a lelki tisztaság örömét; vágyódik a megtisztulás után és szeretné a mennyel való összeköttetést helyreállítani. JV 19.1
Dávid imája, melyet bűnbeesése után mondott, megismerteti velünk a bűn feletti őszinte szomorúság lényegét. Nem látjuk, hogy bűneit elfedezi, mentegeti, vagy a fenyegető ítélet elől menekülni igyekezett volna. Dávid látta bűneinek nagyságát, a lelkén tapadó szennyet, és átérezte vétkeinek terhét. Nemcsak bűnbocsánatért, hanem szívének megtisztításáért is könyörgött. A szentség öröme és az istennel való közösség visszaállítása után vágyakozott. Lelke érzelmeit azért ilyen szavakkal fejezte ki: JV 19.2
„Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott,
vétke elfedeztetett.
Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít,
és lelkében csalárdság nincsen.”„Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint;
irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet! JV 19.3
Ily bűnbánat felette áll saját erőnknek; csak egyedül Krisztus által érhető el, aki felment a magasságba, és ajándékokat adott az embereknek. JV 20.2
Éppen e tekintetben tévednek sokan, és ezért nem nyerik el azt a segítséget, amelyet Krisztus nékik adni kíván. Úgy vélekednek, hogy addig nem jöhetnek Jézushoz, amíg bűnvallomást nem tettek, és hogy épp a bűnbánat egyengeti a bűnbocsánat útját. És az tényleg igaz, hogy a bűnbánatnak meg kell előznie a bűnbocsánatot, hiszen csak a töredelmes, összetört szív érzi a Megváltó szükségességét. De vajon várakoznia kell-e a bűnösnek addig, míg levezekelt, hogy Jézushoz jöhessen? Vajon a megkívánt töredelem akadályt képezzen-e a bűnös és az Üdvözítő között? JV 20.3
A Biblia sehol sem tanítja, hogy a bűnösnek előbb vezekelnie kell, mielőtt Jézus hívó szavát követhetné:„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Mt 11:28). Egyedül Krisztustól kiáradó megváltási erő vezethet bennünket igazi bűnbánathoz. JV 20.4