Szabad akarat, szeretet és isteni gondviselés
8. lecke,1. negyedév 2025. február 15-21.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat délután február 15.
Emlékezetes szöveg:
„Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot..” KJV - János 16:33
Helyzetük mégsem reménytelen. Isten nem irányítja gondolatainkat beleegyezésünk nélkül. Minden embernek joga van eldönteni, hogy melyik hatalom uralma alá akarja helyezni magát. Senki sem süllyedt olyan mélyre, senki sem olyan aljas, hogy ne találhatna Krisztusnál szabadulásra. A megszállott - imádkozás helyett - csak a Sátán szavait tudta kimondani; de Isten hallotta a szív ki nem mondott esdeklését. Egyetlen sóvárgó kiáltást sem hagy Isten figyelmen kívül, ha az esdeklés nem is formálódik szavakká. Nem lesz Sátán martaléka és gyengeségében nem marad magára senki, aki Istennel szövetségre lép. {MH 93.1}
„A gondviselés Istene még mindig közöttünk jár, bár lépteit nem látjuk, bár pozitív és közvetlen működését nem ismerjük fel és nem értjük meg. A világ emberi bölcsességében nem ismeri Istent. Az Úr azt tervezi, hogy az embereken keresztül az Ő dicsősége, nem pedig az emberek dicsősége nyilvánuljon meg. Az Ő világossága az, amely az Ő szervei által ragyog. A gondviselés és a kinyilatkoztatás isteni harmóniában működik, kinyilatkoztatva Istent, mint elsőt, utolsót és legjobbat mindenben.” ST 1900. szeptember 26., par. 7
Az isteni gondviselés csodálatos tevékenysége a nehézségek hegyeit mozdítja el, és a tengerbe veti. A föld lakói számára oly értékes üzenet hallatszani fog, és meg is értik. Az emberek megtudják, hogy mi az igazság. A munka előre halad majd, amíg az egész világot be nem tölti a figyelmeztetés. S akkor jő el a vég. {9T 96.2
Vasárnap, február 16.
Mindenható Istenünk
Olvassuk el a Zsoltárok 81:11-14; Ézsaiás 30:15, 18; Ézsaiás 66:4; és Lukács 13:34-et. Mit mondanak ezek a szövegek arról a kérdésről, hogy Isten akarata mindig teljesül-e?
Aki átlát a külszínen, aki olvas a szívekben, azt mondja a nagy világosságban részesültekről: „Nem gyászolják, nem riadnak meg lelki állapotukon.” „Miként ők így választották útjaikat, és lelkük utálatosságaikban gyönyörködött: Akképpen választom én is megcsúfolásukat, és rájuk hozom, amitől félnek; mivel hívtam, és senki nem felelt, szóltam, és nem hallották. És a gonoszt cselekedték szemem előtt, s amit nem szerettem, azt választották.” „Ezért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak” „Mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre… Hogy kárhoztassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.” (Ésaiás 66:3,4; 2Tesszalonika 2:11,10,12) {8T 249.2}
A mennyei tanító megkérdezte: „Milyen érzékcsalódás kápráztatja el lelketeket, mint mikor színlelitek, hogy a helyes alapokra építetek, és Isten elfogadja munkátokat. Holott valójában sok mindent a világ mintájára tesztek, s bűnöztök az Úr ellen. Nagy csalás, elbűvölő képzelgés szállja meg az értelmet, mikor az igazságot valaha ismerő emberek összetévesztik az istenfélelem látszatát annak lelkületével és erejével, mikor azt képzelik, hogy dúsgazdagok, semmire sincs szükségük, holott valójában mindenben ínséget szenvednek.” {8T 249.3}
Isten nem változott meg hű szolgái iránt, akik szeplőtlenül tartják ruhájukat. Viszont sokan ezt kiáltják: béke és biztonság, miközben hirtelen veszedelem jön rájuk. Ha nem tartanak igaz bűnbánatot, ha bűnvallomással nem alázzák meg szívüket és nem fogadják be az igazságot, amint az Jézusban él, soha át nem lépik a menny küszöbét. Majd ha bekövetkezik sorainkban a tisztulás, nem heverészünk többé azzal dicsekedve, hogy gazdagok vagyunk, dúsgazdagok, semmire sincs szükségünk. {8T 250.1}
Ki mondhatja el: „Aranyunkat tűzben próbáltuk meg, ruhánk a világtól szeplőtlen?” Láttam, amint tanítónk az állítólagos igazságos cselekedetek ruhájára mutatott. Letépte azokat, s felfedte alattuk a mocskot. Így szólt hozzám: „Látod, hogyan takarták be elbizakodottan jellemük piszkát és rothadtságát? Mint lett paráznává a hív város! Atyám házát vásárcsarnokká tettétek, olyan hellyé, ahonnét eltávozott Isten jelenléte és dicsősége! Ez a gyöngeség oka. Ezért hiányzik az erő!” {8T 250.2}
Hétfő, február 17.
Úr mindenek felett
Olvassátok el a Jelenések 11:17-et, a Jeremiás 32:17-20-at, a Lukács 1:37-et és a Máté 19:26-ot. Vegyétek figyelembe a Zsidókhoz írt levél 1:3 versét is. Mit tanítanak ezek a szakaszok Isten hatalmáról?
Nabukodonozor seregei ostromukkal már-már elfoglalták Sion falait. Ezrek pusztultak el a város végső elkeseredett védelmében. Éhségtől és betegségtől további ezrek haldokoltak. Jeruzsálem sorsa megpecsételődött. Az ellenséges haderők ostromló tornyai már túlértek a falakon. „Az ostromsáncok már a városig érnek, elfoglalására készen, és ez a város fegyver, éhínség és dögvész folytán az ostromló káldeusok kezébe kerül. Amit megígértél, megtörtént, amint látod! És mégis ezt mondtad nekem, Uram, ó, Uram: Vedd meg ezt a szántóföldet ezüstért, és hitelesíttesd tanúkkal! – pedig ez a város a káldeusok kezébe kerül” (Jer 32:24–25). {PK 471.1}
Isten könyörületesen meghallgatta a próféta imáját. „Így szól az Úr igéje Jeremiáshoz” ebben a szorongató órában, az igazság szolgája hitének tűzpróbájában: „Én vagyok az Úr, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen?” (Jer 32:26–27). A város hamarosan a káldeusok kezére jutott. Kapuit, palotáit felgyújtották és leégették. Jóllehet a város pusztulása és Jeruzsálem lakóinak fogságba vitele közeledett, Jahve Izráellel való örök terve mégis teljesülni fog. Szolgája imájára válaszként így szólt az Úr azokról, akiket fenyítése utolért: {PK 471.2}
„Összegyűjtöm majd népét mindazokból az országokból, ahová szétszórtam lángoló haragomban és nagy felháborodásomban. Visszahozom őket erre a helyre, letelepítem, és biztonságban lesznek. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is, meg utódaiknak is. Örök szövetséget kötök velük, nem fordulok el tőlük, jót teszek velük, és olyanná teszem szívüket, hogy féljenek engem, és ne hajoljanak el tőlem. Örömmel teszek jót velük teljes szívemmel és lelkemmel, és véglegesen elültetem őket ebbe a földbe. {PK 472.1}
Mert ezt mondja az Úr: Ahogyan elhoztam erre a népre mindezt a nagy rosszat, ugyanúgy elhozom rájuk mindazt a jót is, amit most ígérek nekik. Mert fognak még szántóföldet venni ebben az országban, amelyről azt mondjátok, hogy ember és állat nélkül maradt pusztaság, amely a káldeusok kezébe került. Ezüstért vesznek szántóföldet, lepecsételt és tanúkkal hitelesített szerződést írnak róla Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyvidék, az alföld és a Délvidék városaiban, mert jóra fordítom sorsukat! – így szól az Úr” (Jer 32:37–44). {PK 472.2}
Kedd, február 18.
Szeretni Istent
Olvassátok el a Máté 22:37-et és az 5Mózes 6:4, 5-et. Mit tanítanak ezek a versek a szabad akarat valóságáról?
Isten törvénye megkívánja, hogy szeressük Istent mindenek felett, és felebarátainkat, mint önmagunkat. Ennek a szeretetnek a gyakorlása nélkül a legcsengőbb hitvallás is puszta képmutatás marad. "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól" - mondta Krisztus - "függ az egész törvény és a próféták" (Mt 22:37-40). {1SM 218.1}
A törvény tökéletes engedelmességet igényel: "Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös" (Jak 2:10). A Tízparancsolat egyike sem hágható át anélkül, hogy a menny Istenéhez hűtlenné ne válnánk. Az előírásoktól való legkisebb elhajlás is bűn, legyen az mulasztás vagy tudatos törvényszegés, és minden bűn Isten haragját vonja maga után. Az engedelmesség volt az egyedüli feltétele annak, hogy az ősi Izrael életében beteljesedjenek azok az ígéretek, melyek Isten választott népévé tették őket. A törvénynek való engedelmesség ma is hatalmas áldásokat hozhat egyének és nemzetek életében, éppen úgy, mint ahogy a zsidóknak hozhatott volna. {1SM 218.2}
A törvénynek való engedelmességre nem csak megváltásunk érdekében van szükség, hanem személyes boldogságunk és a körülöttünk élők boldogsága miatt is. "A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk" (Zsolt 119:165) - mondja az ihletett kijelentés. Mindezek ellenére némely halandó úgy tárja az emberek elé a szent, igaz és jó törvényt - a szabadság törvényét, melyet maga a Teremtő igazított az emberi szükségnek megfelelően -, mint ami a szolgaság elviselhetetlen igája. De csak a bűnös, a törvényszegő az, aki a törvényt fájdalmas igának tartja, és annak előírásaiban nem lel gyönyörűséget. Mert a testnek gondolata "az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti" (Róm 8:7). {1SM 218.3}
Olvasd el a Zsidókhoz írt levél 6:17, 18 és a Titusz 1:2 verseit. Mit tanítanak ezek a szövegek Istenről?
Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené? 4Mózes 23:19
Isten Igazságossága, látjátok, az Ő feddhetetlensége, biztos ígéretei, hatalma a teljesítésre. Ő garantálja az ígéreteit; azok soha nem vallanak kudarcot. Az Úr Igazságával rendelkezni tehát azt jelenti, hogy rendelkezünk az Ő feddhetetlenségével és hűségével, és ezekkel sosem rendelkezhetünk, amíg nem bízunk benne. Soha, amíg kételkedünk az Ő szavában, mert kételkedni nem más, mint hazugnak nevezni Őt! Kételkedni a legnagyobb bűncselekmény, amit csak elkövethetünk! Senki sem kételkedhet Istenben, és mégsem kaphatja meg áldásait és ígéreteit. Az Úr igazságosságát birtokolni tehát azt jelenti, hogy fenntartás nélkül bízunk benne. És hol várja el tőlünk, hogy elkezdjük? - Azt akarja, hogy azzal kezdjük, ami a legjobban zavar bennünket - a holnap időleges dolgaival. Azt akarja, hogy megtanuljuk, hogy nem szolgálhatunk önmagunknak és Istennek is:
Szerda, február 19.
Isten ideális akarata és helyreállító akarata
Olvassátok el az Efézus 1:9-11-et. Mit mond ez a szöveg a predestinációról? Vannak-e olyan emberek, akik arra vannak predesztinálva, hogy üdvözüljenek, mások pedig arra, hogy elveszítsenek?
„A mennyei tanácsban gondoskodás történt arról, hogy az emberek, bár vétkeztek, ne vesszenek el engedetlenségükben, hanem a Krisztusba mint helyettesükbe és kezesükbe vetett hit által Isten választottaivá váljanak, akiket Jézus Krisztus által gyermekké fogadásra predesztinált magához, az ő akaratának tetszése szerint. Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön; mert bőséges gondoskodás történt azáltal, hogy az ő egyszülött Fiát adta az ember váltságdíjának megfizetésére. Akik elvesznek, azért vesznek el, mert nem hajlandók Isten gyermekeivé fogadni magukat Krisztus Jézus által. Az ember büszkesége megakadályozza, hogy elfogadja az üdvösségre vonatkozó rendelkezéseket. De az emberi érdem nem engedi be a lelket Isten jelenlétébe. Ami az embert Isten számára elfogadhatóvá teszi, az Krisztusnak az ő nevébe vetett hit által átadott kegyelme. Nem lehet a cselekedetekre vagy az érzések boldog szárnyalására hagyatkozni annak bizonyítékaként, hogy az ember Isten kiválasztottja; mert a kiválasztottak Krisztus által vannak kiválasztva. ST 1893. január 2., 1893. 4
„Jézus azt mondja: „Aki hozzám jön, azt semmiképpen sem vetem el”. Amikor a bűnbánó bűnös Krisztushoz jön, tudatában bűnösségének és méltatlanságának, felismerve, hogy büntetést érdemel, de bízva Krisztus irgalmában és szeretetében, nem fogják elfordítani. Isten megbocsátó szeretetét magáévá teszi, és szívében örömteli hála fakad Megváltója végtelen könyörületéért és szeretetéért. Az, hogy a mennyei tanácsokban már a világ megalapítása előtt gondoskodtak róla, hogy Krisztus magára veszi az ember vétkeinek büntetését, és neki tulajdonítja igazságát, ámulatba ejti, és ajkáról dicsérő szavakat és hálaénekeket hív elő.” A hála éneke. ST 1893. január 2., 1893. január 2., par. 5
Krisztus láthatóvá kíván lenni minden követője életében. Isten minden gyermekéről eleve azt rendelte el, “hogy azok az ő fia ábrázatához hasonlatosak legyenek” (Róm 8:29). Mindenkiben Krisztus hosszútűrő szeretetének, szentségének, alázatosságának, irgalmának és igazságosságának kell megmutatkoznia, feltárulnia a világ számára. JE 733.1
Az értesültek... tudni fogják, hogy ha Isten azt akarja, hogy az Ő hívei betegek legyenek, akkor szívesen szenvednek betegséget az Ő kedvéért; hogy ha azt akarja, hogy egészségesek legyenek, akkor dicsérni fogják az Ő szent nevét egészségért és erőért, hogy képesek legyenek tenni valamit a gyengékért, a fogyatékosokért, a betegekért és a szenvedőkért; hogy ha azt akarja, hogy halottak legyenek, akkor nem élhetnek, és szívesen meghalnak; hogy ha azt akarja, hogy éljenek, akkor nem tudnak és nem akarnak meghalni; hogy bármit akar Ő, azt akarják és szívesen elfogadják. A reményük csak Őbenne lesz.
Csütörtök, február 20.
Krisztus legyőzte a világot
Olvassátok el a János 16:33-at. Milyen reményt nyújt nekünk ez a szöveg, még a megpróbáltatások közepette is?
“Azért beszéltem ezeket néktek, — mondta, — hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot” (Jn 16:33). Krisztus nem szenvedett kudarcot, nem vesztette el a bátorságát, és követőinek ugyanazt a minden nehézséget elhordozó hitet kell megmutatniuk a világnak. Úgy kell élniük, ahogy Jézus élt, és úgy kell munkálkodniuk, ahogy Jézus munkálkodott, mert mint nagy Munkavezetőjüktől és Tanácsadójuktól, Tőle függenek. Bátorságnak, energiának és állhatatosságnak kell a birtokukban lennie. Ámbár látszólagos akadályok állnak majd útjukban, az Ő kegyelmével tovább kell menniük. A nehézségekről való panaszkodás helyett Uruk arra szólítja fel őket, hogy győzzék le a nehézségeket. Nem kell semmitől kétségbeesniük, mindig reménykedniük kell. Páratlan szeretetének az aranyláncával Krisztus Isten trónjához láncolta őket. Krisztus azt akarja, hogy a világmindenségben létező legmagasabb befolyás, amely a legnagyobb hatalom forrásából áramlik, az Őt követőké legyen. Követőinek olyan hatalommal kell bírniuk, amely ellenáll az ördögnek; olyan hatalommal, amelyen sem a föld, sem a halál, sem a pokol nem tud erőt venni; hatalommal, amely képessé teszi őket arra, hogy mindezeken diadalmaskodjanak, mint ahogy Krisztus is diadalmaskodott. JE 587.2
Krisztus azt akarja, hogy a menny rendje, a kormányzás mennyei terve, a menny isteni összhangja az Ő egyházában ábrázolódjék ki a földön. Így dicsőül meg az Ő népében. Követőin keresztül az Igazságosság Napja ragyog majd, el nem homályosuló fénnyel a világra. Krisztus sok képességet és áldást adott egyházának, hogy az Ő dicsőségét tökéletesebben sugározzák vissza a világban. JE 588.1
Ha tehát Isten Országát teszed legfőbb érdekeddé, akkor a legbiztosabban a megfelelő helyen találod magad a megfelelő időben, a megfelelő dolgot teszed, és Isten leggazdagabb áldását aratod. Akkor biztos lehetsz benne, hogy Ő megnyitja az utat, és oda visz, ahová kell, még akkor is, ha ki kell emelnie téged a kútból, és meg kell mondania az izmaelitáknak, hogy vigyenek Egyiptomba, és Potifár házában kell dolgoznod. Még az is lehet, hogy börtönbe kell vinnie téged, mielőtt a fáraó mellé ültetne a trónra. Vagy lehet, hogy arra késztet, hogy elmenekülj Egyiptomból, és a Hóreb-hegy körül juhokat kell tartanod. Lehet, hogy a Vörös-tengerhez visz, miközben az egyiptomiak üldöznek téged. Lehet, hogy a sivatagba visz benneteket, ahol nincs se víz, se élelem. Jöhet az oroszlán és a medve, hogy elvegye bárányaidat, Góliát, hogy megölje népedet, és a király tüzes kemencébe vagy oroszlánbarlangba vethet téged.
Igen, százak és ezrek történhetnek, de aki bízik Istenben és jól végzi a munkáját, az mindezeket az úgynevezett akadályokat vagy szerencsétlenségeket csodálatos szabadításoknak és a sikerhez vezető utaknak fogja találni, amelyek mind Isten csodálatos terveit hajtják végre, és Isten útját járják az egyik nagy dologból a másikba való előléptetésed felé. Amikor Isten gondviselésében és irányításában vagy, soha ne mondd, hogy az ördög tette ezt vagy azt, függetlenül attól, hogy mi az, mert ő semmit sem tehet, hacsak nem engedik meg neki, hogy megtegye. Mindig adjátok meg Istennek a dicsőséget.
Február 21., péntek
További Tanulmányozásra
Mivel Jézus lejött a földre és köztünk élt, tudjuk, hogy Isten ismeri megpróbáltatásainkat, és együtt érez velünk fájdalmainkban. Ádám minden leszármazottja tudatában lehet annak, hogy Teremtőnk a bűnösök barátja. Minden kegyelmet hirdető tanítás, minden örömről szóló ígéret, minden szeretetből fakadó cselekedet, a Megváltó földi életének egész isteni vonzereje azt hirdeti, hogy “velünk az Isten” (Mt 1:23). JE 15.2
Sátán úgy tünteti fel Isten törvényét, a szeretet törvényét, mintha az önzés törvénye volna. Azt állítja, hogy lehetetlen engedelmeskednünk a törvény előírásainak. Sátán a Teremtőt vádolja ősszüleink bukásáért, s az abból származó minden nyomorúságért. Ráveszi az embereket arra, hogy Istent tekintsék a bűn, a szenvedés és a halál szerzőjének. Jézus feladata volt az, hogy ezt a csalást leleplezze. Mint közülünk való adott példát az engedelmességre. Ezért magára öltötte emberi természetünket és osztozott sorsunkban. “Mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz” (Isid 2:17). Ha bármi olyat kellene elviselnünk, amiben Jézusnak nem volt része, akkor Sátán azt állíthatná, hogy Isten ereje nem elégséges számunkra. Ezért Jézus “megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan” (Zsid 4:15). Kiállt minden olyan próbát, amely minket is érhet, és maga részére nem vett igénybe olyan erőt, amelyet Isten nem kínál nekünk is ingyen. Emberként találkozott a kísértéssel, és legyőzte azt az Istentől kapott erő által. Így szólt: “Hogy tejesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van” (Zsolt 40:9). Amikor széjjeljárt, hogy jót tegyen, és meggyógyította mindazokat, akiket meggyötört a Sátán, világosan bemutatta az embereknek Isten törvényének jellegét és a maga szolgálatának mibenlétét. Élete tanúsítja, hogy mi is engedelmeskedhetünk Isten törvényének. JE 15.3
Ember volta az emberi család közösségébe vonta Krisztust, isteni lénye pedig Isten trónjához kapcsolta. Mint ember Fia, példát adott az engedelmességre; mint Isten Fia, erőt ad, hogy engedelmeskedni tudjunk. Krisztus volt az, aki a Hóreb-hegyi csipkebokorból így szólt Mózeshez: “VAGYOK AKI VAGYOK (...) Így szólj Izrael fiaihoz: A VAGYOK küldött engem tihozzátok” (2Móz 3:14). Ez volt Izrael szabadulásának záloga. Amikor mint “emberekhez hasonló” (Fil 2:7) jelent meg, ugyancsak ezt mondta magáról: VAGYOK. A betlehemi gyermek, a szelíd és alázatos Üdvözítő: Isten, aki “megjelent testben” (1Tim 3:16). Nekünk pedig ezt mondja: “Én VAGYOK a jó Pásztor” (Jn 10:11). “Én VAGYOK amaz élő Kenyér” (Jn 6:51). “Én VAGYOK az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6). “Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mt 28:18). Én VAGYOK minden ígéret biztosítéka. Én VAGYOK, ne féljetek! “Velünk az Isten” (Mt 1:23) — ez a záloga bűntől való szabadulásunknak. Ezért bízhatunk abban, hogy erőt kapunk a menny törvénye iránti engedelmességhez. JE 16.1
Amikor Krisztus megalázkodott, hogy emberi természetet öltsön magára, olyan jellemről tett tanúságot, amely Sátán jellemének az ellentéte. Ám még ennél is mélyebbre ereszkedett a megalázkodás ösvényén. “És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig” (Fil 2:8). Amiképpen a főpap levetette a méltóságát kifejező ékes ruhát, és mint egyszerű pap fehér gyolcsban folytatta szolgálatát, akképpen Krisztus is szolgai formát öltött, s úgy hozott áldozatot. Ő volt a pap, és Ő volt az áldozat is. “És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van” (Ésa 53:5). JE 16.2
Krisztussal úgy bántak, ahogy mi megérdemelnénk, hogy mi olyan bánásmódban részesüljünk, amilyet Ő kapott. Elítélték Őt a mi bűneinkért, amelyekben semmi része sem volt, hogy mi felmentést kapjunk az Ő igazságáért, amelyben nekünk semmi részünk nincs. Elszenvedte a mi halálunkat, hogy mi elnyerhessük az Ő életét, “és az Ő sebeivel gyógyulánk meg” (Ésa 53:5). JE 16.3
Amit Krisztus megvalósított életével és halálával, az sokkal több, mint a bűn okozta rontás meggyógyítása. Sátán célja az volt, hogy az embert örökre elszakítsa Istentől, de Krisztusban szorosabb egységbe jutunk Istennel, mintha sohasem buktunk volna el. Az Üdvözítő felvette emberi természetünket, s ezzel olyan kötelékkel fűzte magát az emberiséghez, amit többé széttépni nem lehet. Örökre magához kötözött minket. “Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta” (Jn 3:16). Nemcsak azért adta, hogy bűneinket hordozza és mint áldozat meghaljon értünk, hanem Isten odaajándékozta Krisztust az elbukott emberiségnek. JE 17.1