Szabadon szeret az Isten
1. lecke,1. negyedév 2024. december 28. - 2025. január 3.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat délután december 28
Emlékezetes szöveg:
„ Kigyógyítom őket hűtlenségökből; szeretem őket ingyen kegyelemből, mert elfordult tőlök az én haragom. Hóseás 14:5
Bukása előtt Péter mindig meggondolatlanul beszélt úgy, ahogy arra a pillanat éppen indította. Mindig kész volt arra, hogy másokat kiigazítson és kifejezze saját véleményét, mielőtt teljesen tiszta véleménye lett volna önmagáról és arról, amiről beszélnie kellett. A megtért Péter azonban egészen más volt. Visszafogta előző hevességét, és buzgalmát Krisztus kegyelme szabályozta. Nem volt többé féktelen, önhitt és önmagát dicsőítő, hanem nyugodt, higgadt és tanítható. Most már tudta legeltetni Krisztus bárányait. JE 718.3
Az Üdvözítő bánásmódja jó lecke volt Péter számára, de tanítványtársai számára is. Ez a bánásmód arra tanította meg őket, hogy a bűnössel türelmesen, részvéttel és megbocsátó szeretettel foglalkozzanak. Ámbár Péter megtagadta Urát, az a szeretet, amellyel Jézus hordozta őt, soha nem ingott meg. Éppen ilyen szeretetet kellene éreznie a segédpásztornak is a nyáj és a bárányok iránt, amelyeknek a gondozását rábízták. JE 718.4
Péternek, miután megemlékezett saját gyengeségéről és kudarcáról, olyan gyengéden kellett foglalkoznia nyájával, mint amilyen gyengédséggel Krisztus foglalkozott vele. JE 719.1
Az a kérdés, amelyet Krisztus tett fel Péternek, jelentős kérdés volt. Krisztus csak egyetlen feltételét említette meg a tanítványságnak és a tanítványi szolgálatnak: “Szeretsz-é engem?” (Jn 21:15). Ez lényeges feltétel. Bár Péternek lehet sok más képesítése, de Krisztus iránt érzett szeretete nélkül nem lehetne hűséges pásztora az Úr nyájának. Tudás, jó szándék, ékesszólás, hála és buzgalom mind segítséget jelentenek a jó munka végzésében, de ha a Jézus iránt érzett szeretet nincs meg a szívben, akkor a keresztény lelkész munkája csak kudarccal végződhet. JE 719.2
December 29., vasárnap
Az ésszerű elvárásokon túl
Olvassátok el a 2Mózes 33:15-22-t, és fontoljátok meg e versek szövegkörnyezetét és azt az elbeszélést, amelyben szerepelnek. Mit árul el ez a szakasz, különösen a 19. vers, Isten akaratáról és szeretetéről?
Az Úr eddig minden kérését teljesítette. Ekkor olyan kéréssel fordult az Úrhoz, amilyen kérést emberi lény eddig még sohasem kért: “Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet” (2Móz 33:18). PP 285.2
Isten nem utasította rendre Mózest ezért a vakmerő kérésért. Sőt így fordult hozzá: “Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el” (2Móz 33:19). Isten fedetlen, leplezetlen dicsőségére egyetlen ember sem tekinthet rá halandó állapotában úgy, hogy azután továbbra is életben maradjon. Mózest azonban az Úr biztosította arról, hogy annyit láthat meg az isteni dicsőségből, amennyit el tud viselni. Ezután Isten ismét felhívta őt a hegyre. Az a kéz, amely a világot megteremtette, annak a keze “aki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik” (Jób 9:5) fogta ezt a porból való teremtményt, a hit-nek e hatalmas emberét és egy szikla hasadékába helyezte el, mialatt Isten dicsősége és Isten minden jósága elvonult előtte. PP 285.3
Mózesnek ez a tapasztalata — mindenekfelett pedig az Úrnak az ígérete, hogy az ő jelenléte továbbra is mindig együttjár majd vele — a siker biztosítéka volt számára az előtte lévő munka elvégzéséhez. Mózes ezt az élményét értékesebbnek tartotta mindannál a tudománynál, amit Egyiptomban sajátított el, minden államférfiúi vagy hadvezéri képességénél. Semmiféle földi hatalom vagy ügyesség, tu-dás nem pótolhatja Isten állandó jelenlétét. PP 286.1
A bűnös ember számára félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni. Mózes azonban egyedül állt ott az örökkévaló Isten jelenlétében és nem félt, mert lelke összhangban volt Teremtője akaratával. A zsoltáríró így fejezi ezt ki: “Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram” (Zsolt 66:18). “Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket” (Zsolt 25:14). PP 286.2
Isten kijelentette magát: “Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül” (2Móz 34:6-7). PP 286.3
Hétfő, december 30
Viszonzatlan szerelem
Hóseás első és második fejezetében az első és legfontosabb dolog, amit e fejezetekkel kapcsolatban meg kell állapítanunk, az az idő, amelyben prófétai jelentőségük kibontakozik. Hogy ezt kiderítsük, el fogjuk olvasni:
Hós. 2:18 - „És azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földről, és bátorságos lakozást adok nékik.
Isten népe mind a mai napig még soha nem tapasztalt olyan teljes és abszolút biztonságot és szabadságot, mint amilyet a Szentírás e verse kifejez. Ezért gyorsan látható, hogy a fejezet témája még a mi korunkon is túlmutat. Ahogy a fejezeteket versről versre tanulmányozzuk, az időelem még világosabban és világosabban fog megjelenni.
Hós. 1:1,2 - „Az Úr igéje, amely lőn Hóseáshoz, a Beeri fiához, Uzziás, Jótám, Ákház, Ezékiás, Júdabeli királyok idejében, és Jeroboámnak, a Joás fiának, Izráel királyának idejében. Amikor beszélni kezde az Úr Hóseással, monda az Úr Hóseásnak: Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket; mert paráználkodván paráználkodik e föld, nem követvén az Urat.
És monda az Úr Hóseásnak: „Menj, vegyél magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket; mert nagy paráznaságot követett el az ország, mert eltávozott az Úrtól”.
Hóseás próféta nem másért kapta a parancsot, hogy vegyen magának egy kurvákból álló feleséget, mint azért, hogy bemutassa azt a szomorú és förtelmes állapotot, amely akkoriban uralkodott Izraelben.
Ez a házasság természetesen csak látomásos, ahogyan Ezékiel próféta 40 napot feküdt az egyik oldalon, és 390 napot a másik oldalon (Ezékiel 4:4-6).
Olvassuk el a Hóseás 14:1-4-et. Mit árulnak el ezek a versek Isten állhatatos szeretetéről a népe iránt?
Mindazok, akik a szoros kapun Isten városába lépnek, gyötrődő küzdelem árán lépnek be oda; mert “nem megy abba be semmi tisztátalan” (Jel 21 27). De azért ne adja fel a reményt, aki elesett! Lehet, hogy idős emberek, akiket Isten egykor nagyon megtisztelt, feláldozva erkölcsi tisztaságukat a vágyak oltárán, beszennyezik lelküket. De ha megtérnek, ha elhagyják a bűnt, és Istenhez fordulnak, van remény részükre. Aki azt mondja, hogy “Légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel 2:10), felszólít erre is: “Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban” (Ésa 55:7)Isten gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst. “Kigyógyítom őket hűtlenségükből — hirdeti -; szeretem őket ingyen kegyelemből” (Hós 14:5).PK 56.1
A törvényszegők sok alkalmat kaptak a megtérésre. Amikor a legmélyebbre süllyedtek a hitehagyásban, és a legnagyobb volt nyomoruk, Isten a megbocsátás és a remény üzenetét küldte hozzájuk. “Romlásodra lett Izráel — hirdette -, hogy ellenem törekedtél, a te segítőd ellen. Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon?” (Hós 13 :9~io.) ,,Jertek, térjünk vissza az Úrhoz — könyörgött a próféta -, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket! Megelevenít minket két nap múlva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő színe előtt. Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, amely megáztatja a földet” (Hós 6:1-3). Az Úr gyógyulást és békességet kínált azoknak, akik szem elől tévesztették korszakokat átfogó tervét, amelyet a Sátán hatalmával tőrbe csalt bűnösök megszabadítására készített. “Kigyógyítom őket hűtlenségükből; szeretem őket ingyen kegyelemből — mondta -, mert elfordult tőlük az én haragom. Olyanná leszek Izráelnek, mint a harmat. Virágozni fog, mint a liliom, és gyökeret ver, mint a Libánon. Kiterjednek az Ő ágai, és olyan lesz az ő ékessége, mint az olajfáé, illata pedig, mint a Libánoné. PK 177.3
Kedd, december 31
Szabadon adott szeretet
Hasonlítsuk össze a Jelenések 4:11-et és a Zsoltárok 33:6-ot. Mit mondanak ezek a versek Isten szabadságáról a teremtéshez képest?
A Jel 14. fejezetének üzenete a Teremtő imádására szólítja fel az embereket. A prófécia bemutat egy csoportot, amely a háromszoros üzenet eredményeként megtartja Isten parancsolatát, E parancsolatok egyike közvetlenül utal Istenre mint Teremtőre. A negyedik parancsolat ezt hirdeti: “A hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja:... mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt” (2Móz 20:10-11). Az Úr “jegy”-nek is nevezi a szombatot, “hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek” (Ez 20:20). Ezt így indokolja: “Mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott” (2Móz 31:17). NK 390.1
“Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.” “Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott” (Zsolt 33:6.9). A Biblia nem ismeri el, hogy a föld lassan, hosszú korszakok alatt alakult ki a káoszból. A teremtés minden egymást követő napjáról a szent feljegyzés kijelenti, hogy az estéből és reggelből állt, akárcsak minden utánuk következő nap. Minden nap végén beszámol a Teremtő munkájának eredményéről. Az első hét krónikája végén ez a kijelentés szerepel: “Ez az égnek és a földnek eredete, amikor teremtettek” (lMóz 2:4). De itt szó sincs arról, hogy a teremtés napjai különböztek a valóságos napoktól. Isten minden nap egy-egy új részletét alkotta meg müvének. PP 82.1
Olvassuk el a János 17:24-et. Mit mond ez nekünk Isten szeretetéről a világ létezése előtt?
Ó, micsoda kérés! Milyen gyengéd, kimondhatatlan szeretet van ebben a kérésben! A mi élő Fejünk arra vágyik, hogy testének tagjai hozzá kapcsolódjanak. Közösségben voltak vele a szenvedéseiben, és ő nem elégszik meg kevesebbel, mint azzal, hogy közösségben legyenek vele a dicsőségében. Ezt követeli, mint az ő jogát.” RH 1893. augusztus 15., par. 9
Jézus cáfolta, hogy a zsidók Ábrahám gyermekei. Így szólt: “Ti, a ti atyátok dolgait cselekszitek” (Jn 8:41). Gúnyosan válaszoltak: “Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten” (Jn 8:41). Ezekkel a szavakkal születésének körülményire céloztak — támadást indítottak Krisztus ellen azok jelenlétében, akik hinni kezdtek Benne. Jézus nem válaszolt alattomos szúrásukra, hanem így szólt: “Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem” (Jn 8: 42). JE 395.2
Szerda, január 1.
Sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Olvassátok el a Máté 22:1-14-et. Mi a jelentése ennek a példázatnak?
A zsidó nép ezzel végleg elutasította Isten kegyelmét. Ennek következményét Krisztus megjövendölte a példázatban: a király "elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté." A kimondott ítélet Jeruzsálem pusztulásával és a nép szétszóródásával sújtott le a zsidókra. {COL 308.3}
A harmadik meghívásban Isten a pogányoknak kínálta fel az evangéliumot. A király így szólt: "A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe." {COL 309.1}
A király szolgái kimentek a keresztutakra, és "begyűjték mind, akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt." Vagyis egy vegyes társaságot. Egyesek közülük nem tisztelték jobban a vendéglátót, mint a meghívás visszautasítói. Az elsőként meghívottak nem akartak semmilyen földi érdekükről lemondani a királyi lakomáért. A meghívás elfogadói közül pedig némelyek csak saját előnyüket keresték. A lakmározás kedvéért jöttek, és nem volt szándékukban megtisztelni a királyt. {COL 309.2}
Szeretném, ha pontosan megértenétek állásfoglalásomat. Nem értek egyet a testvérünkkel szembeni eljárásotokkal. Az ellenség sokak szívében gyűlöletet szít. Szájról szájra adják testvérünk tévedéseit, s ahányszor elismételik, annyiszor hozzátoldanak, súlyosbítva azokat. Mindez olaj a tűzre a pletykáló nyelvek számára. Éppen azok a szülők ellenkeznek a legvehemensebben, ha az iskolában megfékezik vagy megfenyítik gyermekeiket, akik sohasem éreztek kellő felelősséget kicsinyeik üdvössége iránt, s nem fegyelmezték eléggé őket. Némelyik gyermek a gyülekezet és a „Krisztus-váró” név szégyene. {5T 51.3}
Csütörtök, január 2
Megfeszítve értünk
Olvassátok el a János 10:17, 18-at. Hasonlítsátok össze a Galata 2:20-mal. Mi az üzenet számunkra ezekben a szövegekben?
“Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt” (Jn 10:17). Azaz: az én Atyám úgy szeretett titeket, hogy még jobban szeret engem, mert életemet adtam megváltásotokért. Helyettesetek, kezesetek lettem, letettem életemet, hogy felvegyem a ti tartozásotokat, törvényszegéseiteket, s ezzel drágább lettem Atyám szemében. JE 409.3
“Én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét. felvenni azt” (Jn 10:17-18). Krisztus az emberi család tagjaként halandó volt, de Istenként az élet kútfejeként buzgott a világ számára. Ellenállhatott volna a halál közeledtének, visszautasíthatta volna, hogy uralma alá kerüljön, ezzel szemben Ő önként letette életét, hogy világosságra hozza az életet és a halhatatlanságot. Hordozta a világ bűneit, elszenvedte átkát, feláldozta életét, hogy az ember ne haljon meg örökre. “Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá. Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté” (Ésa 53:4-6). JE 409.4-JE 410
„A gonosszal szembeni ellenállásában és a másokért végzett munkájában Krisztus a legmagasabb fokú nevelés példáját adta az embereknek. Úgy nyilatkoztatta ki Istent tanítványainak, hogy különleges munkát végzett a szívükben, olyat, amilyet már régóta sürget, hogy engedjük meg neki, hogy a mi szívünkben is megtegye. Sokan vannak, akik az elméleten való nagyfokú elmélkedés közben szem elől tévesztették a Megváltó példájának élő erejét. Elvesztették szem elől Őt, mint az önmegtagadó, alázatos munkást. Amire szükségük van, az az, hogy meglássák Jézust. Naponta szükségük van az Ő jelenlétének friss kinyilatkoztatására. Jobban kell követniük az Ő önmegtagadó és áldozatos példáját. CT 36.2
„Szükségünk van arra a tapasztalatra, amelyet Pál átélt, amikor ezt írta: „Krisztussal együtt megfeszíttettem; mégis élek, de nem én, hanem Krisztus él bennem; és az életet, amelyet most testben élek, az Isten Fiának hitéből élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”” (Pál apostol: ”A testben való életemet a testben való életben élem. Galata 2:20. CT 36.3
„Isten és Jézus Krisztus jellemben kifejeződő megismerése a legmagasabb rendű nevelés. Ez az a kulcs, amely kinyitja a mennyei város kapuit. Ezt az ismeretet Isten szándéka, hogy mindazok, akik Krisztust öltöznek magukra, birtokba vegyék.” CT 37.1
Január 3., péntek
További Tanulmányozásra
Minden próbánkban olyan segítőnk van, Aki sohasem bukik el. Sohasem hagy minket egyedül harcolni a kísértéssel, küzdeni a gonosszal, hogy végül a terhek és a bánat összetörjenek. Bár most elrejtőzött a halandó szemek elől, hit-fülünkkel hallhatjuk hangját: Ne félj, veled vagyok! “Én vagyok az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké” (Jel 1:18). Elviseltem bánatotokat, megtapasztaltam küzdelmeiteket, szembenéztem kísértéseitekkel. Ismerem könnyeiteket: én is sírtam. Ismerem a fájdalmat, mely túlságosan mély, semhogy emberi fül számára kibeszélhető lenne. Ne gondold, hogy elhagyatott, elfeledett vagy. Ha bánatodra egyetlen húr sem rezdül egyetlen emberi szívben sem, nézz rám, és élsz. “A hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad” (Ésa 54:10). JE 408.3
Bármennyire is szereti egy pásztor a juhait, fiait és leányait még jobban szereti. Jézus nemcsak a mi pásztorunk. Ő a mi örökkévaló Atyánk is. Ezt mondja: “Ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim. Amiként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát” (Jn 10:14-15). Micsoda kijelentés! Az egyszülött Fiú, — aki az Atya keblén van, akit az Atya így nevez: “a férfiú, aki nékem társam” (Zak 13:7) — és az örök Isten közti kapcsolat szemlélteti a közösséget Krisztus és földi gyermekei között! JE 408.4
Mivel Atyjának ajándékai vagyunk, munkájának jutalma, Jézus szeret minket. Gyermekeiként szeret. Szeret téged is! Maga a menny sem nyújthat sem jobbat, sem nagyobbat. Bízzál tehát! JE 409.1