Mózes első könyvének alapvetése
2. lecke, 2. negyedév, 2025. április 5-11
Ossza meg ezt a leckét
Szombat délután, április 5.
Emlékezetes szöveg:
Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit! János 1:29
„Krisztust végigkövetjük az Ószövetségen és az Újszövetségen. „És íme, én hamar eljövök, és az én jutalmam velem van, hogy mindenkinek aszerint adjak, ahogyan az ő munkája van. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó. Boldogok, akik teljesítik parancsolatait, hogy joguk legyen az élet fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. Mert kívül vannak a kutyák, és a varázslók, és a kuruzslók, és a gyilkosok, és a bálványimádók, és mindazok, akik szeretnek és hazugságot cselekszenek. Én, Jézus, elküldtem az én angyalomat, hogy bizonyságot tegyen nektek ezekről a dolgokról a gyülekezetekben. Én vagyok Dávid gyökere és ivadéka, és a fényes és hajnali csillag. És a Lélek és a menyasszony azt mondja: Jöjjetek! És aki hallja, az mondja: Jöjjetek! És aki szomjazik, jöjjön. És aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” RH 1897. június 8., par. 9
„Itt van a Teremtés alfája és a Jelenések Ómegája. Az áldás mindazoknak van megígérve, akik megtartják Isten parancsolatait, és együttműködnek vele a harmadik angyal üzenetének hirdetésében. „Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy ezeket a dolgokat tanúsítsa nektek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávid gyökere és ivadéka, a fényes és hajnali csillag”. Amit Krisztus az Ószövetségben mondott, az az egész világnak szól. Amit a parancsolataira hivatkozva mondott, az nem igen és nem, hanem igen és ámen”. RH 1897. június 8., par. 10
A “Jelenések” a Biblia valamennyi könyvének összefoglalója és befejezője. Dániel próféta könyvét is kiegészíti. Az egyik könyv jövendölés, a másik kinyilatkoztatás. Nem a Jelenések könyve a bepecsételt könyv, hanem Dániel jövendölésének az utolsó napokra vonatkozó részére szólt az angyal parancsa: “Te pedig Dániel, zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig” (Dán 12:4). AT 384.2
Vasárnap, április 6.
Az „első említés” elve
Olvassuk el az Ézsaiás 40:7, 8; Malakiás 3:6; és a Zsidókhoz írt levél 13:8. Milyen elvet tudsz levezetni ezekből a szövegekből, amely segíthet abban, hogy megfelelően lehorgonyozd a próféciák tanulmányozását?
A nyomtatás tökéletesítése lendületet adott a Biblia terjesztésének. A különböző országok közötti érintkezési lehetőségek növekedése, az előítélet és a nemzeti elzárkózás emelte ősi válaszfalak leomlása és a római pápa világi hatalmának elvesztése utat nyitott Isten Igéje előtt. Néhány évig a Bibliát korlátozás nélkül árulták Róma utcáin, és most már eljutott a benépesült földgolyó minden részébe. Emberek milliói fogtak össze a Biblia elleni harcban, de annyira eredménytelenül, hogy ahol korábban száz volt, most tízezer, sőt százezer példány van Isten könyvéből. Az egyik korai reformátornak a keresztény egyházról mondott szavai szerint “a Biblia olyan üllő, amely már sok kalapácsot elkoptatott.” Így szól az Úr: “Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz” (Ésa 54:17). NK 257.2
“Istenünk beszéde mindörökre megmarad!” “Minden Ő végzése tökéletes. Megingathatatlanok örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak” (Ésa 40:8; Zsolt 111:7-8). Ami emberi tekintélyen alapszik, meghiúsul; de ami Isten változhatatlan szavának sziklájára épül, örökké megáll. NK 257.3
Az óra üzenete az, hogy rámutassunk arra, hogy minden ember halandó, nem maradandóbb, mint a fű; hogy még az erényeik sem maradandóbbak, mint a mező virágai; de Isten Igéje örökkévaló; hogy azok, akik örök életet akarnak nyerni, olyan örökkévalóvá válni, mint maga az Ige, ne bízzanak senkiben, hanem csakis Isten Igéjében: kérdezzék meg maguk: „Igazság-e ez?”, és ne azt, hogy „kitől származik?”.
Az embereknek tehát vaknak kell lenniük ezekre a valóságokra, különben nem kellene őket emlékeztetni rájuk. Biztos, hogy a húsvér testre hagyatkoznak, ahelyett, hogy Isten Igéjére és az Ő Lelkére hagyatkoznának.
Hétfő, április 7.
Megérteni hogyan szeret Isten
Olvassuk el az 1Mózes 22:1-13-at. A „szeretet” első említése a Bibliában az 1Mózes 22:2-ben található. Mit tanít nekünk ez a történet Isten szeretetének természetéről?
Ábrahám hőn vágyakozott látni a megígért Üdvözítőt. A leghőbb imában kérte, hogy halála előtt megpillanthassa a Messiást. Látta Krisztust. JE 396.4
Természetfeletti világosságot kapott, s felismerte Krisztus istenségét. Látta az Ő napját, és örült. Látomást kapott a bűnért hozott isteni áldozatról. Erre az áldozatra volt példa a saját tapasztalatában is. Parancsot kapott: “Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és áldozd meg égő áldozatul” (lMóz 22:2). Az áldozati oltárra helyezte az ígéret fiát, a fiút, akiben minden reménye összpontosult. Amikor aztán ott állt az oltárnál felemelt késsel, hogy engedelmeskedjék Istennek, hangot hallott a mennyből: “Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek énérettem” (lMóz 22:12). Ez a szörnyű próba azért nehezedett Ábrahámra, hogy megláthassa Krisztus napját, felismerje Isten nagy szeretetét a világ iránt, mely akkora, hogy egyszülött Fiát a legszégyenletesebb halálra adta, és ezzel kiemelte a romlásból a Földet. JE 397.1
Ábrahám Istentől tanulta meg a legnagyobb leckét, melyet halandó valaha is kapott. Imája, hogy meglássa Krisztust mielőtt meghal, meghallgatásra talált. Látta Krisztust. Mindent látott, amit halandó láthat. Tökéletesen engedelmeskedett, s így képes volt megérteni a Krisztusról kapott látomást. Megértette: Isten, midőn egyszülött Fiát adta, hogy megmentse a bűnösöket az örök romlástól, nagyobb és csodálatosabb áldozatot hozott, mint amit ember valaha is hozhat. JE 397.2
Ábrahám tapasztalata megválaszolja a kérdést: “Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos Istennek? Égőáldozatokkal menjek-é elébe, esztendős borjúkkal?! Kedvét leli-é az Úr ezernyi kosokban, vagy tízezernyi olaj patakokban? Elsőszülöttemet adjam-é vétkemért, vagy méhem gyümölcsét lelkemnek bűnéért?!” (Mik 6:6-7) Ábrahám szavaiból: “az Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam” (lMóz 22: 8), és abból, hogy Isten gondoskodott áldozatról Izsák helyett, levonható a következtetés: senki sem szerezhet engesztelést önmagáért. A pogány áldozati rendszer Isten számára teljesen elfogadhatatlan. Egyetlen apának sem kellett fiát vagy leányát felajánlani bűnért való áldozatul. Isten Fia egymaga el tudja hordozni a világ bűneit. JE 397.3
Kedd, április 8.
Izsák kérdése: Hol a Bárány?
Olvassátok el az 1Mózes 22:7, 8; 2Mózes 12:3-13; és Jelenések 5:5-10. Hogyan segít megérteni, hogyan használják szimbolikusan a bárányokat Izsák közeli áldozatának története? Hogyan kapcsolódik ez a történet ahhoz, amit János a Jelenések 5-benlát ?
János mélyen megrendült, amikor látta Jézust esdekelve leborulni, és könnyek között könyörögni az Atya jóváhagyásáért. Amikor Isten dicsősége körülvette Őt, és az égi szózat hallatszott, János felismerte, hogy ez az Isten által megígért jel. Tudta, hogy a világ Üdvözítőjét keresztelte meg. A Szentlélek megnyugodott rajta, kinyújtott karral Jézusra mutatott, és így kiáltott: “Ímé, az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (Jn 1:29) JE 84.6
Sem a hallgatók, sem maga János nem értette e szavak értelmét: “Isten Báránya”. Mória-hegyén Ábrahám hallotta fiától ezeket a szavakat: “Atyám! hol van az égőáldozatra való bárány?” (lMóz 22:7) Az apa így felelt: “Az Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam” (lMóz 22:8). S a kosban, melyet Isten Izsák helyett küldött, Ábrahám annak a jelképét látta, aki meghal az emberek bűneiért. Ezt a képet Ésaiás is vázolja a Szentlélek által, és így jövendöl a Megváltóról: “Mint bárány, mely mészárszékre vitetik”, “de az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté” (Ésa 53:7.6). Izrael népe azonban nem értette ezt a tanítást. Sokan úgy tekintettek az áldozatokra, mint a pogányok saját áldozataikra — ajándéknak szánták őket, mellyel az istenséget kiengesztelhetik. Isten arra vágyott, hogy megértesse velük: az Ő szeretetéből fakad az az ajándék, amely megbékélteti a népet vele. JE 85.1
A Bárány jelenléte a trón előtt biztosít bennünket arról, hogy „ha valaki vétkezik, van egy szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz”. 1 János 2:1.
A Bárány hét szarva a hatalom és a tekintély teljességét jelzi, amelynek bizonyosságára Krisztus azt mondta: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön”. Máté 28:18. Az Ő korlátlan hatalma a mi javunkat szolgálja, és a mi hasznunkra van. Ő hirdeti: „Ha van hitetek, mint egy mustármag, akkor azt mondjátok ennek a hegynek: Távozz el onnan arra a helyre, és elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen számotokra”. Máté 17:20.
A Bárány hét szeme azt jelzi, hogy számára minden dolog nyitott és meztelen.
„Hová - kérdezi a zsoltáros -, hová menjek el a Te lelked elől, vagy hová meneküljek a Te jelenléted elől? Ha felemelkedem a mennybe - jelenti ki -, Te ott vagy; ha a pokolban vetem ágyamat, íme, Te ott vagy. Ha a hajnal szárnyait veszem fel, és a tenger legvégén lakozom: a Te kezed oda vezet engem, és a Te jobbod tart engem. Ha azt mondom: Bizony, a sötétség elborít engem, még az éjszaka is világosság lesz körülöttem. Igen, a sötétség nem rejt el Tőled, hanem az éjszaka is úgy ragyog, mint a nappal: a sötétség és a világosság egyformák Neked”. Zsoltárok 139:7-12.
Igen, a hét jelképes „szarv”, „szem” és „tűzlámpa” valóban „Isten hét Lelke”, a Lélek munkája minden fázisban, amelyet az egész földre küldött, hogy a szenteknek erőt adjon a gonosz erőivel szemben, továbbá világosságot Krisztus evangéliumáról, látomást a jelenlegi állapotukról és a jövőbeli dicsőségükről stb. Ezért a Megváltó megnyugtatása: „Célszerű nektek, hogy elmenjek; mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok; de ha elmegyek, elküldöm őt hozzátok”. János 16:7. „A Vigasztaló pedig, aki a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben, megtanít titeket mindenre, és emlékezetetekbe idéz mindent, amit én mondtam nektek.” János 14:26. Egyértelmű tehát, hogy amit az Ihlet maga nem tanít és nem értelmez, arra nem érdemes emlékezni, tanítani vagy akár csak hallgatni.
Szerda, április 9.
A halál kérdése
Olvassátok el az 1Mózes 2:15-17-et, az 1Mózes 4:8-15-öt, az 1Korinthus 15:15-19-et és a Jelenések 1:18-at. Mit mondanak ezek a részek - amelyekben a halál első említése és előfordulása szerepel - arról, hogy miért halnak meg az emberek, hogyan tekint Isten a halálra, és mi az Ő megoldása a problémánkra?
Amikor Ádám és társa a lankadt virágokban és hulló falevelekben a pusztulás első jeleit látta, jobban gyászolt, mint most az ember halottai miatt. A törékeny, érzékeny virágok halála valóban okot adott a fájdalomra. De amikor a hatalmas fák elhullatták leveleiket, ez a kép élénken emlékeztette őket arra a rideg tényre, hogy minden élő sorsa a halál. PP 36.2
Énókh mennybemenetelével az Úr fontos leckét akart adni. Attól lehetett tartani, hogy sokan Ádám bűnének félelmetes következményei miatt elcsüggednek, és így kiáltanak: “Mi haszna van, hogy féljük az Urat, és megtartjuk rendeléseit? Hiszen olyan súlyos átok nehezedik az emberiségre, és mindnyájan meghalunk!” De azok a tanítások, amelyeket Isten Ádámnak adott, és amit Séth elismételt, Énók pedig a maga példájával szemléltetett, elsöpörte a homályt és a sötétséget, és reményt adott az embernek, hogy miként Ádámon keresztül jött a halál, a megígért Megváltón keresztül jön az élet és a halhatatlanság. PP 60.2
Tagadhatatlan tény, hogy a halálkor megkapható halhatatlan boldogság reménye sok embert arra késztetett, hogy mellőzze a feltámadás bibliai tanítását. Ezt az irányzatot dr. Adam Clarke így észrevételezte: “Úgy tűnik, hogy a feltámadás tanának az őskeresztények sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítottak, mint napjaink keresztényei. Ez hogy lehet? Az apostolok állandóan ismételgették ezt a tant, és Isten gyermekeit ezzel szorgalomra, engedelmességre és jókedvre lelkesítették. De korunkbeli utódaik csak ritkán említik! Hirdették ezt az apostolok, és hitték az őskeresztények. Ezt prédikáljuk mi is, és így hiszik hallgatóink is. Az evangélium egyetlen tantételre sem helyez nagyobb súlyt, mint erre. Az igehirdetés jelenlegi rendszerében pedig egy olyan tantétel sincs, amit nagyobb hanyagsággal kezelnénk, mint ezt.” NK 486.4
Elizeus hívta Géházit, és azt mondta neki, hogy küldje be az anyát. “És mikor odament, monda: Vedd a te fiadat. Ki mikor bement, lábához esék, és leborula a földre és az ő fiát fogván kiméne.” Így jutalmazta meg Isten az asszony hitét. Krisztus a nagy Életadó, visszaadta fiát. Hasonlóképpen jutalmazza meg hűségeseit, amikor eljövetelekor a halál elveszti fullánkját, és Krisztus elveszi a sír győzelmét. Akkor visszaadja szolgáinak a gyermekeket, akiket a halál elvett tőlük. “Ezt mondja az Úr: Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajagtás; Rákhel siratta az ő fiait, nem akart megvigasztaltatni az ő fiai felől, mert nincsenek. Ezt mondja az Úr: Tartsd vissza szódat a sírástól és szemeidet a könnyhullatástól, mert meglesz a te cselekedetednek jutalma, ... hiszen az ellenség földéből térnek vissza. Jövendődnek is jó reménysége lészen, azt mondja az Úr, mert fiaid visszajőnek az ő határaikra” (Jer 31:15-17). Jézus az örökkévalóság reménységét kínálva vigaszt nyújt a halottakért való bánatunkban: “Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?!” (Hós 13:14.) “Én vagyok az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké. ... és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai” (Jel 1:17-18). “Maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből és feltámadnak először, akik meghaltak volt a Krisztusban; azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk” (1 Thess 4:16-17). PK 151.3
Csütörtök, április 10.
A kígyó
Hasonlítsa össze az 1Mózes 3:1-5 verseta Jelenések 12:1-9 verssel. Milyen közös témák vannak a két beszámolóban? Hogyan segítenek a kígyó bemutatásában található részletek a Teremtés könyvében, hogy megértsünk néhány olyan problémát, amelyek korábban a Jelenések könyvében említett mennyei háborúhoz vezettek?
Hogy észrevétlenül végezhesse munkáját, Sátán felhasználta médiumként a kígyót, amely nagyon alkalmas volt csaló szándékának leplezésére. A kígyó akkor az egyik legbölcsebb és legszebb teremtmény volt a földön. Szárnyai voltak és röptében káprázatos fényben ragyogott, a csiszolt arany színében tündökölt. A tiltott fa gazdagon megrakott ágain nyugodva, ízletes gyümölcséből lakmározva megragadta a figyelmet, és gyönyörködtette azt, aki nézte. A békés kertben így ólálkodott zsákmányát figyelve a pusztító. PP 27.5
Sátán ujjongott sikerének. Az asszonyt rávette arra, hogy kételkedjen Isten szeretetében, hogy ne bízzon bölcsességében, és hogy hágja át törvényét. Sátán az asszonyon keresztül elbuktatta Ádámot is. PP 31.3
Az Úr ezután ítéletet mondott a kígyóra: “[...] Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban” (lMóz 3:14). Mivel a kígyó Sátán eszköze volt, neki is osztozni kellett Isten büntetésében. A mező legszebb és legcsodálatosabb teremtményéből a legvisszataszítóbb és legmegvetettebb állat lett, amelytől fél és irtózik állat és ember. Amit Isten ezután mondott, az közvetlenül Sátánnak szólt. Előre mutatott végső vereségére és pusztulására: “[...] ellenségeskedést szerzek, közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1Móz 3:15). PP 32.3
„A Jelenések könyvének tizenkettedik fejezetében jelképként egy nagy vörös sárkányt látunk. E fejezet kilencedik versében ezt a szimbólumot a következőképpen magyarázzák: „És kiűzetett a nagy sárkány, az a vén kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki az egész világot megtéveszti; kiűzetett a földre, és vele együtt az ő angyalai is kiűzetnek.” (A nagy sárkányt a földre vetették. Kétségtelen, hogy a sárkány elsősorban a Sátánt jelképezi. De a Sátán nem személyesen jelenik meg a földön; ügynökein keresztül működik. Gonosz emberek személyében igyekezett elpusztítani Jézust, amint megszületett. Ahol a Sátánnak sikerült egy kormányt olyan mértékben irányítania, hogy az véghezvigye terveit, az a nemzet egy időre a Sátán képviselőjévé vált. Ez volt a helyzet az összes nagy pogány nemzet esetében. Lásd például Ezékiel 28. fejezetét, ahol a Sátán Tírusz tényleges királyaként jelenik meg. Ez azért volt így, mert teljes mértékben ő irányította azt a kormányt. A keresztény korszak első századaiban az összes pogány nemzet közül Róma volt Sátán legfőbb képviselője az evangéliummal való szembenállásban, és ezért a sárkány képviselte”. GC88 679.4
Április 11., péntek
További Tanulmányozásra- A hét leckéjének összefoglalása
A lecke azzal kezdődik, hogy megmutatjuk, hogy a bibliai szimbólumok és próféciák mind a Teremtés könyvéből, a Biblia első könyvéből erednek. Azt mondják nekünk, hogy „A “Jelenések” a Biblia valamennyi könyvének összefoglalója és befejezője. AT 384.2
A vasárnapi lecke Isten Igéjének maradandó természetével foglalkozik. Az embereket fűhöz és virághoz hasonlítják, amely a nap végén elszárad, vagy egy ideig kitart, majd eltűnik, de „a mi Istenünk igéje örökké megmarad”. Ézsaiás 40:7.
A hétfői lecke Isten szeretetének megértéséről beszél Ábrahám azon hajlandóságán keresztül, hogy feláldozza egyetlen fiát. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta”, Jézust, aki feláldozta az életét, hogy nekünk életünk legyen, méghozzá bőségesebben.
A keddi lecke rámutat Izsák kérdésére a bárányról és apja, Ábrahám válaszára. Bemutatja Jézust, mint Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit.
A szerdai lecke a halállal, az élet ellenségével foglalkozik. Úgy tekintünk rá, mint egy betolakodóra, aki a színfalak mögött leselkedik, és az árnyékban várja, hogy kioltsa az életünket. Akik az Úrban halnak meg, azoknak reményük van a nagy feltámadás napjára.
A csütörtöki lecke a kígyóról szól, akit a Sátán személyesített meg. A Sátán a nagy csaló a mennyből, ahol az angyalok egyharmadát megtévesztette, és a földön, ahol első szüleinket csapta be. A Jelenések 12:9 -ben őt nevezik „sárkánynak... annak a vén kígyónak, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki az egész világot megtéveszti”.