Szenvedélyes és együttérző Isten
4. lecke,1. negyedév 2025. január 18-24.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat délután, január 18.
Emlékezetes szöveg:
„Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. Ézsaiás 49:15
„Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei atyátok Szentlelket azoknak, akik tőle kérik” (Lk 11:13). Isten helyettese a Szentlélek, a legnagyobb adomány. „Minden jó ajándék” benne foglaltatik, és a Teremtő Isten sem adhat ennél többet és jobbat. Ha az Úrhoz fohászkodunk, hogy legyen irgalmas irántunk ínségünkben, s hogy vezéreljen bennünket Szentlelke által, lehetetlen, hogy imánk elől elzárkózzék. Az előfordulhat esetleg, hogy a szülők elfordulnak éhező gyermeküktől, de Isten mindig meghallgatta a szükségben lévő és hozzá vágyakozó szív jajkiáltását. Csodálatosan gyengéden közli velünk szeretetét. Akik azért a komor napokon úgy vélik, hogy Isten megfeledkezett róluk, szívleljék meg Ésaiás próféta üzenetét: „És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr. Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem. Imé az én markaimba metszettelek fel téged” (Ésa 49:14—16). {MB 132.1}
Isten Igéjének minden egyes ígéretét imánkba foglalhatjuk, amennyiben Isten adott szavára támaszkodunk. Bármilyen lelki áldást óhajtunk, kiváltságunk, hogy Jézus nevében kérjük. Egyszerű szavakkal, gyermeki hittel tárhatjuk fel Isten előtt szívünket. Amennyiben szükséges, táplálékért és ruházatért is könyöröghetünk hozzá; éppúgy, mint lelki ínségünkben az élet kenyerét és az igazság öltönyét is tőle kérjük. Mennyei Atyátok jól tudja, hogy nektek minderre szükségetek van, s ezért felszólít benneteket, hogy jöjjetek és kérjetek. Csak Jézus nevében nyerhetjük el mindezen áldásokat, hiszen Isten éppen azáltal akarja Fia nevét megdicsőíteni, hogy kínzó szükségleteinket kegyelmének kincstárából ingyen és bőkezűen kielégíti. {MB 133.1}
Vasárnap, január 19.
Az Anyai Szeretetnél Is Erősebb
Olvassátok el a Zsoltárok 103:13, Ézsaiás 49:15 és a Jeremiás 31:20 verseit. Mit közvetítenek ezek a képek Isten könyörületességének természetéről és mélységéről?
Jézus így szól minden vándorhoz: "Adjad fiam, a te szívedet nékem... Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, és én meggyógyítom elpártolástokat." (Péld. 23:26; Jer. 3:14) Az ifjúság nem lehet igazán boldog Jézus szeretete nélkül. Ő résztvevő gyöngédséggel vár, hogy a tévedők vallomását meghallgassa és bűnbánatukat elfogadja. A hála bizonyítékát kívánja, mint az anya, aki szeretett gyermekének felismerő mosolyára vár. A nagy Isten arra tanít bennünket, hogy Atyánknak nevezzük Őt. Azt akarja, hogy felfogjuk, milyen komolyan és gyengéden vágyódik szíve utánunk keserveinkben és kísértéseinkben. "Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az Őt félők iránt." (Zsolt. 103:13) Az anya hamarabb feledkezik meg gyermekéről, mint Isten egyetlen benne bízó lélekről. {GW 209.2}
Vajon az Úr elfelejti-e népét e nehéz órában? Elfelejtette-e Isten a hűséges Noét, amikor ítéletével sújtotta az özönvíz előtti világot? Elfelejtette-e Lótot, amikor tűz szállt alá az égből, hogy megeméssze a síkság városait? Elfelejtette-e Józsefet, akit Egyiptom bálványimádó népe vett körül? Elfelejtette-e Illést, amikor Jézabel megesküdött, hogy a Baál próféták sorsára juttatja? Ott felejtette-e Jeremiást sötét és zord tömlöcében? Ott felejtette-e a három héber ifjút a tüzes kemencében, vagy Dánielt az oroszlánok vermében? NK 557.1
“Szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr! Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged” (Ésa 49:14-16). A seregek Ura mondta: “Aki titeket bánt, az Ő szemefényét bántja” (Zak 2:8). NK 557.2
Az ellenség börtönbe vetheti Isten gyermekeit, de a börtönfalak nem emelhetnek válaszfalat lelkük és Krisztus között. Minden hatalom felett áll az, aki látja gyengeségeiket, aki ismeri minden megpróbáltatásukat. Cellájuk magányában angyalok fogják felkeresni őket, a menny fényét és békéjét hozzák nekik. Palotává lesz a börtön, mert a hitben gazdagok laknak benne; a sötét falakat mennyei fény világítja meg, mint amikor Pál és Silás éjfélkor imádkozott, és dicsénekeket énekelt a filippi börtönben. NK 557.3
Isten büntető ítélete azokat fogja sújtani, akik népét sanyargatni és pusztítani akarják. Isten türelme a gonoszok iránt törvényszegésre bátorítja az embereket, de büntetésük nem marad el, és rettenetes lesz, ha soká késik is. “Mint a Perázim hegyén, felkel az Úr, és mint a Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, amely szokatlan lesz, és hogy cselekedje dolgát, amely hallatlan lesz” (Ésa 28:21). Irgalmas Istenünknek a büntetés szokatlan tett. “Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában” (Ez 33:11). Az Úr “irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú..., megbocsát hamisságot, vétket és bűnt”. “Hosszútűrő az Úr és nagy hatalmú, és nem hagy büntetlenül” (2Móz 34:67; Náh 1:3). Az igazságos Isten rettenetes dolgokkal fog földre tiport törvényének érvényt szerezni. A törvényszegőre váró büntetés súlyosságára abból következtethetünk, hogy az Úr nem siet az ítéletet végrehajtani. A nemzet, amelynek Isten sokáig tűr, és amelyre nem sújt le addig, míg be nem tölti gonoszságának mértékét, végül ki fogja inni a harag poharát, amelybe nem vegyül irgalom. NK 557.4
Hétfő, január 20.
Gyomorszorító szeretet
Olvassa el a Hóseás 11:1-9-et. Hogyan elevenítik fel az ezekben a versekben szereplő képek azt, ahogyan Isten szereti és gondoskodik népéről?
Az Úr szeretettel bánt Izráellel, amikor megszabadította őket az egyiptomi szolgaságból, és amikor az ígéret földje felé haladtak. “Minden szenvedésüket Ő is szenvedte, és orcájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban” (Ésa 63:9). PK 196.3
“Az én orcám megy veletek” (2 Móz 33 :14) — ígérte a pusztai vándorlás alatt. Ezt a biztosítékot Jahve jellemének csodálatos megmutatkozása kísérte, amelynek nyomán Mózes az egész Izráelnek hirdetni tudta Isten jóságát, és hiteles képet adott láthatatlan Királyuk tulajdonságairól. “Az Úr elvonula őelőtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmesPK 196.4
Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezer íziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül” (2 Móz 34:6-7). PK 197.1
Mózes azért tudott olyan csodálatosan könyörögni Izráel életéért, amikor az ígéret földje határán nem akartak Isten parancsának engedelmeskedve előre menni, mert tudta, hogy Isten hosszútűrő; tudta, hogy szeretete és kegyelme végtelen. Amikor lázadásuk tetőfokra hágott, az Úr kijelentette: “Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket.” Felkínálta Mózesnek, hogy leszármazottait “nagy néppé” teszi, “nálánál” — a népnél — “erősebbé” (4 Móz 14:12). De a próféta a választott nép érdekében Isten csodálatos intézkedéseire és ígéreteire hivatkozott. Majd minden érv közül a legerősebbet emelte ki: Isten szeretetét a bukott ember iránt. (Lásd: 4 Móz 14:17-19.) PK 197.2
Az Úr válasza könyörületről tanúskodott: “Megkegyelmeztem a te beszéded szerint”. Majd prófécia formájában beszélt Mózesnek szándékáról: Izráel végső győzelméről. “Bizonnyal élek én — nyilatkoztatta ki -, és betölti az Úr dicsősége az egész földet” (4 Móz 14:20-21). Isten dicsőségét, jellemét, könyörületes jóságát, gondoskodó szeretetét — amelyre Mózes Izráel érdekében hivatkozott — az egész emberiségnek meg kell ismernie. Jahve kétszeresen biztosította Mózest, hogy ígérete teljesedik. Esküvel erősítette meg. Amilyen biztos az, hogy Isten él, és uralkodik, olyan biztos az is, hogy kinyilatkoztatja “a népek között az ő dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait” (Zsolt 96:3). PK 197.3
Ennek a próféciának majdani teljesedéséről énekeltek Ésaiás hallatára a fénylő angyalok a trón előtt: “Teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!” (Ésa 6:3.) A próféta, aki meg volt győződve e prófécia bizonyosságáról, később határozottan kijelentette azokról, akik meghajoltak a fa- és kőbálványok előtt: “Meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét” (Ésa 35:2). PK 197.4
Január 21., kedd
Jézus könyörületessége
Olvassátok el a Máté 9:36, Máté 14:14, Márk 1:41, Márk 6:34 és Lukács 7:13 verseket. Lásd még a Máté 23:37-et.Hogyan világítanak rá ezek a versek arra, hogy Krisztust hogyan hatotta meg az emberek nyomorúsága?
A keresztre feszítés előtti estén tanítványaihoz intézett búcsúbeszédében a Megváltó nem említette a már átélt, sem a még előtte levő eseményeket. Nem beszélt a reá váró megaláztatásról, hanem elméjüket a hitet erősítő gondolatokra igyekezett irányítani, rávezetve őket, hogy előre nézzenek, a győztesre váró örömre. Örült annak a tudatnak, hogy többet tehetett és tesz követőiért, mint amennyit megígért; hogy oly szeretet és részvét árad majd tőle, mely megtisztítja a lélek templomát és az embereket hozzá hasonló jelleművé teszi; hogy igazsága a Lélek erejével felvértezve győzelemről győzelemre halad előre. AT 15.4
Az üdvösség munkálása azt jelenti, hogy munkatársi kapcsolat, együttműködés jön létre a bűnbánó bűnös és Isten között. Ez szükséges ahhoz, hogy az igazság alapelvei a jellemben kialakuljanak. Az embernek komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy legyőzze azt, ami a tökéletesség elérésében akadályozza. Az eredményt illetően teljesen Istentől függ. Az emberi erőfeszítés önmagában nem elegendő. Isteni erő nélkül eredménytelen. Isten munkálkodik, és az ember is munkálkodik. Az embernek kell ellenállnia a kísértésnek, de az erőt ehhez Istentől kapja. Az egyik oldalon a végtelen bölcsesség, a részvét és az erő, a másikon a gyengeség, a bűn és a teljes tehetetlenség. AT 316.4
Jézus nem biztatta követőit földi dicsőséggel és gazdagsággal, küzdelem nélküli élettel. Ellenkezőleg, felszólítja őket, hogy kövessék őt az önmegtagadás és a megaláztatás ösvényén. Ő, aki a világ megváltásáért jött, szembehelyezkedett a gonosz egyesült erőivel. Könyörtelen összeesküvésben a gonosz emberek és a gonosz angyalok felsorakoztak a Béke Fejedelme ellen. Minden szava és tette isteni szánalmat nyilatkoztatott ki, a világtól való eltérése mégis a legkeserűbb ellenségeskedést idézte elő. AT 378.4
"Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket" (Mt (6:15). Semmi sem igazolja az engesztelhetetlen lelkületet. Az irgalmatlan ember arról tanúskodik, hogy ő maga nem részesült Isten megbocsátó kegyelmében. Ha a vétkező tudatában van annak, hogy Isten megbocsátott neki, szíve együtt dobban a végtelen Szeretet szívével. A bűnös lelkét átjárja Isten könyörülete, és ezzel a könyörülettel fordul mások felé. Az az irgalom és az a szerető gondoskodás, amely Krisztus életében megmutatkozott, látható lesz azokban, akik részesültek kegyelmében. "Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé" (Róm 8 : 9). Az ilyen embernek Isten idegen. Az ilyen ember alkalmatlan arra, hogy Istennel együtt legyen az örökkévalóságban. {COL 251.1}
Szerda, január 22.
Féltőn szerető Isten?
Az első Korinthus 13:4 kijelenti, hogy „a szeretet nem féltékeny” (RSV). Hogyan lehetséges akkor, hogy Isten „féltékeny Isten”? Olvasd el a 2Kor 11:2-t, és gondold végig, hogy Isten népe hogyan volt hűtlen hozzá a Biblia elbeszélései során (lásd például Zsolt 78:58). Milyen fényt vetnek ezek a szakaszok az isteni „féltékenység” megértésére?
„Nagy az az áldozat, amellyel Krisztus megvásárolta népét; nagyok az evangéliumban elénk tárt kiváltságok. Ennek megfelelő buzgóságot és odaadást követel tőlünk cserébe. A nagy apostol ezt írja korinthusi testvéreinek: „Féltékeny vagyok rátok istenfélő féltékenységgel, mert egy férjnek jegyeztelek el benneteket, hogy tisztaságos szűzként mutassalak be titeket Krisztusnak. De félek, nehogy bármi módon, ahogy a kígyó ravaszságával elcsábította Évát, úgy a ti elméteket is megrontják a Krisztusban való egyszerűségtől”. És ismét azt kéri tőlük: „Legyetek Isten követői, mint drága gyermekek”, és „járjatok méltóképpen a hivatáshoz, amellyel elhívattatok”, „legyetek gyümölcsözőek minden jó cselekedetben, és gyarapodjatok Isten ismeretében”. De hol van az az egyszerűség és buzgó jámborság, amelyet azok között kellene látni, akik ilyen magasztos hivatást vállalnak? Mennyi gondos gondolatot és tanulmányt fordítanak most Krisztus jellemének másolására? Hogyan viszonyulnak ezek ahhoz a figyelemhez és érdeklődéshez, amelyet földi, időleges dolgainknak szentelünk? RH 1882. június 13. 7
„Jussanak el Krisztus szavai az istenfélő, világszerető hitvallókhoz: „Ha meg nem tértek, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki nem úgy fogadja be a mennyek országát, mint egy kisgyermek, az semmiképpen sem megy be oda.” Az egyszerűség és a bizalom leckéit kell megtanítanunk gyermekeinknek. Meg kell tanítanunk őket arra, hogy szeressék, féljék és engedelmeskedjenek Teremtőjüknek. Az élet minden tervében és céljában az Ő dicsőségét kell a legfontosabbnak tartani; az Ő szeretetének kell minden cselekedet fő mozgatórugójának lennie. RH 1882. június 13. 8
„A világi bölcsesség, az értelmi képességek, a szellemi képzés nem adják meg a Krisztus országába való bejutáshoz szükséges tudást. E világ bölcsei és okosai nem képesek felfogni azt. E világ bölcsessége bolondság Isten előtt. RH 1882. június 13. 9
Csütörtök, január 23.
Könyörületes és szenvedélyes
Olvassuk el az 1 Korinthus 13:4-8-at. Milyen módon hív minket ez a szakasz arra, hogy másokkal való kapcsolatainkban Isten könyörületes és csodálatos szeretetét tükrözzük?
Bármilyen magasztos a hitvallása valakinek, de szíve nincs telve Isten és embertársai iránti szeretettel, nem őszinte tanítványa Jézusnak. Mégha nagy hite volna is hatalmas csodák művelésére, de szeretet nélküli, hite értéktelen. Mégha nagylelkűségről tesz is bizonyságot; mégha minden vagyonát a szegények táplálására ajándékozza is, cselekedete nem ajánlja Isten kegyébe, ha nem a szeretet az indítéka. És ha buzgósága mártírhalálra adná is, de nem szeretetből, ezt Isten vakbuzgó rajongásnak vagy becsvágyó képmutatásnak tekintené. AT 210.2
“A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.” A legtisztább öröm a legmélyebb alázatból fakad. A legerősebb és legnemesebb jellem, a türelem, a szeretet Isten akaratának alapzatán épül.AT 210.3
A szeretet “nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat”. A Krisztuséhoz hasonló szeretet mások cselekedetét és indítékát hűen értelmezi. Mások hibáit szükségtelenül nem teszi közszemlére, nem hallgatja meg a rágalmakat, hanem inkább mások jó tulajdonságára emlékezik. AT 210.4
A szeretet “nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr”. Ez a szeretet “soha el nem múlik”. Sohasem veszti el értékét; ez mennyei tulajdonság. Drága kincsként a tulajdonosa átviszi azt Isten városának kapuján. AT 210.5
„De Isten nem szeretné, ha gazdagok vagy szegények egy pillanatra sem gondolnák, hogy ő tőlük függ, sem azt, hogy a nagylelkűségükkel semmiképpen sem pótolhatják a keresztény jellem hiányosságait. A szabadosság csak egyike azoknak a vonásoknak, amelyek a keresztényt jellemzik. Az ihletett apostol azt mondja: „És ha minden vagyonomat odaadom is, hogy a szegényeket tápláljam, és ha testemet égetésre adom is, és nincs bennem szeretet [szeretet], semmit sem használ nekem”. A szeretet így van meghatározva: „A szeretet hosszan tűr és jóságos; a szeretet nem irigykedik; a szeretet nem dicsekszik, nem felfuvalkodott, nem viselkedik illetlenül, nem keresi a magáét, nem ingerül könnyen, nem gondol rosszra; nem örül a hamisságnak, hanem örül az igazságnak; mindent elvisel, mindent elhisz, mindent elvisel. A szeretet soha nem szűnik meg.” Egy olyan fa jellege, amely mindezeket a gyümölcsöket hordozza, könnyen felismerhető. Mert „gyümölcseikről ismeritek meg őket”. Jézus Krisztus követőiként ébernek kell lennünk, hogy mennyei éleslátással felismerjük a Sátán mesterkedéseit. Isten az ő igéjét adta nekünk térképként, hogy kijelölje az örök partra vezető utunkat. A Bibliával az útmutatásunkban, a saját értelmünk segítségével, amelyet szigorúan mértékletes szokások által tisztán tartunk, képesek lehetünk úgy viselkedni, mint a Mester szolgái, akiknek kötelességeket kell teljesíteniük és örök érdekeket kell biztosítaniuk.” RH 1878. október 31., 1878. par. 11
Január 24., péntek
További Tanulmányozásra
Krisztusban egyesül a pásztor gyengédsége, a szülő szeretete és a könyörületes Üdvözítő páratlan kegyelme. Áldásaival a legvonzóbb formában ajándékoz meg bennünket. Nem elégszik meg azzal, hogy tudtunkra adja áldásait. Oly módon nyújtja felénk azokat, hogy felkeltse bennünk a vágyat irántuk. Így Isten szolgáinak a kibeszélhetetlen ajándék dicsőségét és gazdagságát kell másoknak bemutatniuk. Krisztus csodálatos szeretete megolvasztja és leigázza a szíveket, miközben a tantételek puszta ismételgetésével nem érünk el, és nem végzünk el semmit. “Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek Magas helyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! Mondjad Júda városainak: Ímhol Istenetek; Ímé az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti” (Ésa 40:1.9-11). Mondjátok el az embereknek Róla, hogy Ő “tízezer közül is kitetszik” és “Ő mindenestől fogva kívánatos” (Énekek 5:10.16). Pusztán szavakkal nem tudjuk elmondani azt, hogy ki Ő, ki nékünk Krisztus. Életünk által kell az Ő jellemét kinyilvánítani az emberek előtt. Krisztus láthatóvá kíván lenni minden követője életében. Isten minden gyermekéről eleve azt rendelte el, “hogy azok az ő fia ábrázatához hasonlatosak legyenek” (Róm 8:29). Mindenkiben Krisztus hosszútűrő szeretetének, szentségének, alázatosságának, irgalmának és igazságosságának kell megmutatkoznia, feltárulnia a világ számára. JE 733.1