Isten tetszésére

Szombat délután január 11

Vasárnap, január 12

Értékesebb, mint gondolnád

A történet szerint két fiú volt a családban. Az idősebbik úgy döntött, hogy otthon marad, a fiatalabbik viszont úgy döntött, hogy elmegy. És tudjátok, mi történt nem sokkal ezután: A fiatalabbik fiú minden vagyonát tomboló életmódra pazarolta.

Biztos vagyok benne, hogy az apa már előre tudta, hogy a fia a baj felé tart. Szerette őt, és vágyott arra, hogy megkímélje az ifjút a szégyentől, a bánattól és a kemény megpróbáltatásoktól, amelyek felé tartott. Maga az a tény, hogy a fiú visszatérésekor az apa találkozott vele, amikor még messze volt, és lakomát rendezett neki, még azután is, hogy elherdálta apja vagyonát és meggyalázta a család nevét, elég bizonyíték arra, hogy az apa fölöttébb szerette a fiút. A fiú csak azért hagyhatta el az otthonát, mert semmi más, csak a saját tapasztalata nem tudta volna bizonyítani a fiú ostobaságát, és bizonyítani az apa iránta érzett szeretetét.

Mi kényszerítette a fiút arra, hogy ne szeresse az otthonát? - Az volt a vágya, hogy zabolátlanul éljen. Egyetlen fiú vagy lány sem szökik el hasonló körülmények között otthonról, hacsak nem a szabadság elnyerésének reménye miatt, és nem azért, hogy a zabolátlan életet gyakorolja, hogy kedvére tegye azt, amire a testi szív vágyik.

Végül rájött, hogy bolondot játszott, ezért elkezdett érvelni magában a hazatérésről, mondván: „Gondolj csak bele, mennyi szolga van az apám házában, és mindnek bőven van. Miért kellene nekem éhen pusztulnom? De hát mit mondjak, ha odaérek?” Miután magához tért, természetesen úgy érezte, hogy pontosan a megfelelő dolgot kell mondania, azt, ami a mennyben és a földön is dicséretére válik.

Ha az a fiú elsőre megfogadta volna apja tanácsát, nem kellett volna megalázkodnia. És micsoda megaláztatás! És micsoda tanulság nemcsak a fiataloknak, hanem az öregeknek is. Igen, vannak ezrek, fiatalok és idősek egyaránt, akik nagy leckéket tanulnak, de gyakran óriási árat fizetnek csak azért, mert állandóan az ördög „humbugjára” hallgatnak. Miért hagyják magukat olyan könnyen elcsábítani a csábításai által? - Csak azért, mert vonzó csalijával az ember önző és bűnös természetére apellál.

A tékozló megaláztatása vár minden fiatalra, aki nem veszi hasznát az idősebbek tanácsának, és minden idősebbre, aki nem veszi hasznát az Úr tanácsának. Ez Isten egyik olyan törvénye, amelyet soha senki sem tudott kikerülni.

„Isten szeretete még mindig vágyakozik az után, aki úgy döntött, hogy elszakad tőle, és olyan hatásokat indít el, hogy visszahozza őt az Atya házába. A tékozló fiú a maga nyomorúságában „magához tért”. A Sátán csalárd hatalma, amelyet fölötte gyakorolt, megtört. Belátta, hogy szenvedése a saját ostobaságának következménye, és így szólt: „Hány béresének van elég kenyere és kenyere, én pedig éhen pusztulok! Felkelek, és elmegyek apámhoz.” Bármennyire is nyomorultul érezte magát, a tékozló fiú reményt talált az apja szeretetéről való meggyőződésben. Ez a szeretet volt az, amely hazafelé vonzotta. Így az Isten szeretetének bizonyossága az, ami arra készteti a bűnöst, hogy visszatérjen Istenhez. „Isten jósága vezet téged a megtérésre”. Róma 2:4. Az aranyfonál - az Isten szeretetéből fakadó irgalom és szánalom - minden veszélyben levő lelket körülölel. Az Úr kijelenti: "Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat" (Jer 31:3). {COL 202.1}

A fiú elhatározta, hogy megvallja bűnösségét. Elmegy atyjához, és ezt fogja mondani: "Vétkeztem az ég ellen és te ellened. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam." De ezt is hozzáteszi - jelezve, hogy milyen korlátozott fogalmai vannak atyjáról: "Tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy." {COL 202.2}

Ne hallgass az ellenség szavára, aki azt sugallja, hogy maradj távol Krisztustól, amíg nem javulsz meg, amíg nem vagy elég jó ahhoz, hogy hozzá mehess! Ha addig vársz, akkor soha nem indulsz el. Amikor Sátán szennyes ruhádra mutat, ismételd el a Megváltó ígéretét: "Aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem" (Jn 6:37). Mondd az ellenségnek, hogy Jézus Krisztus vére megtisztít minden bűntől! Dáviddal együtt te is imádkozd: "Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet és fehérebb leszek a hónál" (Zsolt S 1:9). {COL 205.2}

Kelj fel, és menj el Atyádhoz! Mikor még messze vagy, eléd megy. Ha bűneidet bánva csak egy lépést is teszel felé, sietve zár karába, mert végtelenül szeret. Meghallja a töredelmes lélek kiáltását. Azt is észreveszi, amikor felébred a vágy szívedben Isten után. Nincs egyetlen ima - ha dadogva hangzik is -, nincs egyetlen könnycsepp - ha titkon hull is -, nincs egyetlen őszinte vágy Isten után - ha gyenge is -, amellyel Isten Lelke ne azonosulna. Sőt, még mielőtt az ima felhangzik, vagy a szív sóvárgása kifejezésre jut, Krisztus lelkierőt küld annak az embernek, akinek szívét kegyelme érintette. {COL 206.1} 

Január 14., kedd

Istennek tetsző módon?

Krisztusnak a népéhez fűződő viszonyát gyönyörűen szemlélteti az Izraelnek adott törvény. Ha egy elszegényedett zsidó kénytelen volt megválni vagyonától, s magát is el kellett adnia szolgának, legközelebbi rokonának kötelessége volt kiváltani őt és örökségét (Lásd 3Móz 25 :25. 47-49; Rúth 2:20!). Így a bűn következtében elveszített örökségünk és magunk megváltásának műve Rá hárult, aki "közeli rokonunk". Megváltásunkért lett hozzátartozónkká. Megváltó Urunk közelebb áll hozzánk, mint apánk, anyánk, testvérünk, barátunk, hitvesünk. "Ne félj, - mondja - mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!" "Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért" (Ésa 43:1.4). {DA 327.3}

Krisztus szereti a trónját körülvevő mennyei lényeket, de mi magyarázza azt a nagy szeretetet, mellyel bennünket szeret? Nem érthetjük meg, csak tapasztalhatjuk, hogy így van. Ha pedig Vele tartjuk a rokonságot, milyen gyöngéden kell tekintenünk Urunk fivéreire és nővéreire! Nem kellene-e igyekeznünk felismerni, hogy mire kötelez Istennel való rokonságunk? Isten családjába fogadott bennünket, nem kellene-e tehát tisztelnünk Atyánkat és rokonságunkat? {DA 327.4}

A küzdő egyháznak sokszor kell próbát és szenvedést elviselnie, mert csak kemény küzdelem árán arathat győzelmet. A „szűkösen adott” kenyér és a „kimért” víz (Ézsa 30:20) mindnyájuk közös sorsa, de senkit sem tiporhatnak el végképp, aki bizalmát Isten szabadító hatalmába veti. „De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket” (Ézsa 43:1–4). {PK 723.1} 

Szerda, január 15.

Élő kövek

Legyen a keresztény alázatos, de ne legyen szomorú, és ne becsülje le önmagát! Mindenkinek kiváltsága, hogy olyan életet éljen, amelyet Isten helyeselhet és megáldhat. Nem mennyei Atyánk akarata az, hogy az elítélt ember gyászos hangulata állandóan ránk nehezedjen. Nem a lehorgasztott fej és a túl gyakori befelé fordulás az igazi alázatosság bizonyítéka. Jézusnál megtisztulhatunk. Szégyen és lelkifurdalás nélkül állhatunk a törvény elé. „Nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.” (Rm 8:1) {GC 477.2}

„Krisztus volt a mennyei fenség, és mégis, íme, ő halt meg az ember helyett. Micsoda szeretet ez! 'Mert amikor mi még erőtlenek voltunk, Krisztus a maga idejében meghalt az istentelenekért. Mert aligha hal meg valaki egy igaz emberért; de talán még egy jó emberért is meg mernének halni némelyek. Isten pedig azzal mutatja meg az ő szeretetét irántunk, hogy Krisztus, amikor még bűnösök voltunk, meghalt értünk."” ST 1890. november 24., 1890. par. 3

Erre az élő kőre zsidók és pogányok egyaránt építhetnek. Ez az egyetlen alap, melyre biztosan építhetünk. Mindenki számára elég széles; elég erős, hogy elhordozza az egész világ súlyát, terhét. A Krisztussal, az élő kővel fenntartott kapcsolat által mindenki élő kővé válik, aki erre az alapra épít. Sokakat saját erőfeszítéseik faragnak, fényeznek, szépítenek, mégsem lehetnek "élő kövek", mert nincsenek összeköttetésben Krisztussal. E nélkül a kapcsolat nélkül senki sem tartatik meg. Ha Krisztus élete nincsen bennünk, nem állhatunk meg a kísértés viharaiban. Örök biztonságunk attól függ, erős alapra építkezünk-e. Ma tömegek építenek meg nem próbált alapra. Ha ömlik az eső, tombol a vihar, eljön az ár, házuk összeomlik, mert nem az örök Sziklára, a fő szegletkőre, Krisztus Jézusra alapozták. {DA 599.4}

„Hit nélkül lehetetlen tetszeni neki; mert aki Istenhez megy, annak hinnie kell, hogy ő van, és hogy megjutalmazza azokat, akik őt szorgalmasan keresik. Sokan vannak a keresztény világban, akik azt állítják, hogy az üdvösséghez csak a hit szükséges; a cselekedetek semmit sem jelentenek, a hit az egyetlen lényeges. De Isten igéje azt mondja nekünk, hogy a hit cselekedetek nélkül halott, önmagában van. Sokan megtagadják Isten parancsolatainak betartását, mégis nagyot tesznek a hitből. De a hitnek kell, hogy legyen alapja. Isten ígéretei mind feltételekhez vannak kötve. Ha az ő akaratát teljesítjük, ha az igazságban járunk, akkor kérhetjük, amit akarunk, és meglesz nekünk. Amíg komolyan igyekszünk engedelmeskedni, addig Isten meghallgatja kéréseinket; de engedetlenségben nem fog megáldani minket. Ha úgy döntünk, hogy nem engedelmeskedünk parancsolatainak, akkor kiálthatjuk: „Hit, hit, csak legyen hitünk”, és a válasz Isten biztos szavából fog visszajönni: „A hit cselekedetek nélkül halott”. Az ilyen hit csak olyan lesz, mint a zengő réz és mint a csilingelő cimbalom. Ahhoz, hogy részesüljünk Isten kegyelmének jótéteményeiben, meg kell tennünk a magunk részét; hűségesen kell dolgoznunk, és a megtérésnek megfelelő gyümölcsöket kell teremnünk.” ST 1890. június 16., par. 1

Január 17., péntek

További Tanulmányozásra

A kilenc tanítvány még mindig a kudarc keserű tényén töprengett, s amikor Jézus ismét egyedül maradt velük, megkérdezték: "Mi miért nem űzhettük ki azt?" (Mk 9:28) Jézus így felelt: "A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek. Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és böjtölés által" (Mt 17:24-21). Hitetlenségük, mely kizárta őket a Krisztussal való mélyebb közösségből, valamint felületességűk, mellyel a rájuk bízott szent munkát tekintették, okozta vereségüket a sötétség erőivel vívott küzdelemben. {DA 429.4}

Krisztusnak a saját halálára mutató szavai szomorúságot, kételyt ébresztettek. A Jézust a hegyre kísérő három tanítvány kiválasztása felkeltette a többi kilenc irigységét. Ahelyett, hogy imádkozással, a Krisztus szavain való elmélkedéssel erősítették volna hitüket, inkább csüggedésükkel, személyes sérelmeikkel foglalkoztak. A sötétségnek ebben az állapotában vállalták a küzdelmet Sátánnal. {DA 431.1}

Ahhoz, hogy sikerrel vegyenek föl egy ilyen harcot, más lelkülettel kellett munkához látniuk. Hitüket meg kellett erősíteniük hő imával, böjttel, szívbéli megalázkodással. Meg kellett üresíteniük önmagukat énjüktől, be kellett telniük Isten Lelkével és erejével. Komolyság, hit általi könyörgés Istenhez: kizárólag ez biztosíthatja a Szentlélek segítségét a fejedelemségek és hatalmasságok, e világ sötétségének bírói és a világban lakozó gonosz lelkek elleni harchoz. Hit által teljes függőségbe kerülünk Istentől, fenntartás nélkül odaszentelődünk munkájára. {DA 431.2}

"Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, - mondta Jézus - azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne" (Mt 17:20). Bár a mustármag oly kicsiny, mégis ugyanazt az életerőt tartalmazza, amely a leghatalmasabb fa növekedését is biztosítja. Ha a mustármagot elvetik a földbe, a parányi csíra minden elemet magába szív, melyet Isten táplálására adott, s rohamos fejlődésnek indul. Ha ehhez hasonló hited van, megragadod Isten Igéjét, és minden Tőle rendelt segédeszközt. Így hited megerősödik, s a menny erejét hozza segítségedre. A Sátán által felhalmozott akadályok - legyenek bár látszólag oly áthatolhatatlanok, mint az örök hegyek - eltűnnek a hit parancsára. "Semmi sem volna lehetetlen néktek" (Mt 17:20). {DA 431.3}