Szövetség és szeretet
2. lecke,1. negyedév 2025. január 4-10., január 4-10.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat délután, január 4.
Emlékezetes szöveg:
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.“ János 14:23
„Azok, akik alázatosan és imádsággal kutatják a Szentírást, hogy megismerjék és megtegyék Isten akaratát, nem lesznek kétségek afelől, hogy milyen kötelezettségeik vannak Istennel szemben. Mert „ha valaki az ő akaratát akarja cselekedni, megismeri a tanítást” (János 7:17). Ha meg akarod ismerni az istenfélelem titkát, követned kell az igazság egyszerű szavát - érzés vagy nem érzés, érzelem vagy nem érzelem. Az engedelmességet elvi megfontolásból kell teljesíteni, és minden körülmények között az igazat kell követni. Ez az a jellem, amelyet Isten kiválasztott az üdvösségre. BLJ 45.3
„Az igazi keresztény próbája Isten Igéjében van megadva. Jézus mondja: „Ha engem szerettek, megtartjátok parancsolataimat” (János 14:15). „Aki megtartja parancsolataimat, és megtartja azokat, az az, aki szeret engem; és aki engem szeret, azt Atyám is szeretni fogja, és én szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magamat neki..... Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet, és az én Atyám szeretni fogja őt, és mi hozzá megyünk, és nála lakozunk. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg az én beszédeimet; és a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem” (21-24. versek). BLJ 45.4
„Itt vannak azok a feltételek, amelyek alapján minden lélek kiválasztatik az örök életre. Az Isten parancsolatainak való engedelmességed bizonyítja, hogy jogod van a világosságban lévő szentekkel való örökségre. Isten kiválasztotta a jellem bizonyos kiválóságát; és mindenki, aki Krisztus kegyelme által eléri az Ő követelményének színvonalát, bőséges bebocsátást nyer a dicsőség országába.” - Keresztény nevelés, 117, 118.” BLJ 45.5
Január 5., vasárnap
Isten örök szeretete
Olvassátok el a Zsoltárok 33:5 és a Zsoltárok 145:9 verseit. Mit tanítanak ezek a versek arról, hogy Isten szeretete, könyörülete és irgalma milyen messzire terjed?
Isten gondviselő munkálkodása és Lelkének szívünkre való befolyása által beszél hozzánk. Fenséges tanulságokat vonhatunk le mindennapi életünkből, környezetünkből s a napi változatosságokból, ha szívünk fogékony az ilyen tanulságok iránt. A zsoltáros így énekli meg Jézus gondviselő fáradozását: “Az Úr kegyelmével telve a föld”(Zsolt 33:5). Másutt pedig:“Aki bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!” (Zsolt 107:43). JV 65.4
„A mennyek Ura, Istene a legnagyobb tiszteletet követeli tőlünk. Félnünk kell Istent, szeretnünk kell Istent, és engedelmeskednünk kell minden parancsolatának. Ő tökéletes az Ő jóságában, és tele van irgalommal és könyörülettel, mindig az emberi család javára és boldogságára munkálkodik; de saját terveik, saját képzeletük ellentétes Isten akaratával és útjával, és olyan jellegűek, hogy lerombolják az Ő útjait, és saját véges bölcsességüket teszik kiemelkedővé útjuk és akaratuk megválasztásában. Az eredmény boldogtalanság, szenvedés és örök csalódás. 'Az Úr jóságos mindenkihez, és az ő gyengéd irgalmassága minden műve felett van. Kinyitja kezét, és 'minden élőlény kívánságát kielégíti'. Ő az irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene. 'A föld tele van az Úr jóságával'.” 19MR 323.1
Olvassuk el a 2Péter 3:9-et, az 1Timóteus 2:4-et és az Ezékiel 33:11-et. Mit tanítanak ezek a szövegek arról, hogy Isten mindenkit meg akar menteni?
Isten szolgáinak minden forrást igénybe kell venniük országának növelésére. Pál apostol kijelenti, hogy „ez jó és kedves dolog megtartó Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson”, hogy „tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések és hálaadások minden emberért.” (1Timóteus 2:3,4,1) S Jakab mondja. „Tudja meg, hogy aki bűnöst térit vissza tévelygő útjáról, lelket ment meg halálból és sok bűnt elfedez.” (Jakab 5:20) Minden hívő elkötelezte magát, hogy egyesül testvéreivel a meghívás hangoztatásában: „Gyertek el, mert minden készen vár.” (Márk 14:17) Mindenikünk buzdítsa egymást a teljes szívvel végzett munkára. Az élő, életerős gyülekezet komoly, ünnepélyes meghívásokat továbbít. Szomjas lelkeket vezet az élet vizére. {7T 14.3}
Ne nézzetek emberekre, ne is reménykedjetek bennük! Hiszen tudjátok, hogy esendők. Mindig csak Jézusra függesszétek szemeteket. Ne szóljatok olyat, amiért a világ kigúnyolhatná a hitünket. Valljátok be titkos bűneiteket, de csakis Istennek. Annak valljátok be szívetek eltévelyedését, aki tökéletesen tudja, hogyan orvosolja bajotokat. Ha rosszat tettél felebarátoddal, neki valld be bűnödet, s azzal mutasd ki gyümölcstermésedet, hogy kárpótold őt a káráért. Azután tarts igényt az áldásra. Fordulj Istenhez, amint vagy, hadd gyógyítsa meg minden tökéletlenségedet. Vidd ügyedet a kegyelem trónja elé; végezd mindezt alaposan. Bánj becsületesen Istennel és a lelkeddel. Ha őszintén megtört szívvel jössz elé, akkor győzelemre segít. Akkor majd tanúságot tudsz tenni a szabadulás édességéről. Annak dicséretét zengheted, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott ki. Nem ért majd félre, és nem ítél igazságtalanul. Embertársad viszont nem oldozhat fel bűnöd alól, és nem tisztíthat meg a hamisságtól. Egyedül Jézus adhat békét neked. Ő mindig szeretett, és életét adta érted. Szerető szíve együtt tud érezni gyengeségeinkkel. Milyen bűn lenne túl súlyos ahhoz, hogy meg ne bocsátaná? Melyikünk lelkivilága túl sötét és bűnterhelt, hogy meg ne menthetné? Jézus teljes a kegyelemmel. Nem érdemeket keres bennünk, hanem határtalan jóságával meggyógyítja álnokságainkat, és érdemtelenül szeret, amikor még bűnösök vagyunk. „Hosszan tűrő és végtelenül jó.” (Neh. 9:17) „Nagy türelmet tanúsít irántatok. Nem kívánja senkinek a vesztét, hanem hogy mindenki bűnbánatra térjen.” (Rm. 2:4) {5T 649.1}
Hétfő, január 6.
Szövetségi szeretet
Olvassátok el az 5Mózes 7:6-9-et. Mit tanítanak ezek a versek a szövetségeket kötő Isten és Isten szerető jósága közötti kapcsolatról?
„Mert tudakozzál csak a régi időkről, amelyek teelőtted voltak, ama naptól fogva, melyen Isten embert teremtett a földre, éspedig az égnek egyik szélétől az égnek másik széléig, ha történt-é e nagy dologhoz hasonló, vagy hallatszott-e ehhez fogható? Hallotta-é valamely nép a tűz közepéből szóló Istennek szavát, amiképpen hallottad te, hogy életben maradt volna? Avagy próbálta-e azt Isten, hogy elmenjen és válasszon magának népet valamely nemzetség közül, kísértésekkel, jelekkel, csodákkal, haddal, hatalmas kézzel, kinyújtott karral, és nagy rettenetességek által, amiképpen cselekedte mindezeket tiérettetek az Úr, a ti Istenetek Egyiptomban, szemeitek láttára? Csak néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten és nincsen kívüle több!” (V. Móz. 4:32–35) {PP 463.4}
„Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok, mert ti minden népnél kevesebben vagytok, hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaság házából, az egyiptombeli fáraó királynak kezéből. És hogy megtudjad, hogy az Úr a te Istened, Ő az Isten, a hűséges Isten, aki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, akik Őt szeretik, és az Ő parancsolatait megtartják.” (V. Móz. 7:7–9) {PP 464.1}
Izrael népe mindig kész volt bajaiért Mózest okolni, de most elmúlt a gyanakvásuk, hogy önzés, büszkeség vagy hatalomvágy vezetné őt, és bizalommal hallgatták szavait. Mózes hűségesen eléjük tárta hibáikat és apáik bűneit. Gyakran voltak türelmetlenek és lázadoztak a hosszú pusztai vándorlás miatt, de Istent nem okolhatták Kánaán elfoglalásának késleltetéséért. Isten sokkal jobban fájlalta, mint ők, hogy nem vihette be népét azonnal az ígéret földjére és nem mutathatta meg hatalmát minden nemzetnek Izrael megszabadításában. Isten iránti bizalmatlanságukkal, önelégültségükkel és hitetlenségükkel késleltették a kánaáni bevonulást. Nem mutatták be azt a népet, melynek az Úr az Istene, mert hiányzott jellemükből a tisztaság, a jóság és a jóindulat. Ha atyáik hitben Isten utasításainak engedtek volna, aki igazságosan kívánta kormányozni és rendeléseiben vezetni őket, már régen Kánaán virágzó, szent és boldog birtokosai lehettek volna. Isten neve káromoltatott azzal, hogy a tejjel-mézzel folyó földre való bevonulás ilyen sokáig húzódott, és rombolták tekintélyét a körülöttük levő nemzetek szemében. {PP 464.2}
Kedd, január 7.
Feltételekhez kötött kapcsolat
Olvassátok el a Hóseás 9:15, Jeremiás 16:5, Róma 11:22 és Júdás 21 verseit. Mit tanítanak ezek a szövegek arról, hogy Isten szeretetének előnyeit el lehet-e utasítani - sőt, el is lehet-e veszíteni?
Izráel maradékát Pál a nemes olajfához hasonlítja, amelyből néhány ág kitöretett. A pogányokat ellenben a vadolajfa ágainak mondja, amelyek a nemes törzsbe beoltattak. „Ha pedig” – írja a pogány hívőknek – „némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának, ne kevélykedjél az ágak ellenében; ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj: Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét; azok iránt, akik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.” (Rm. 11:17–22) {AA 377.1}
Hitetlensége, valamint az érdekében hozott mennyei terv elvetése miatt vesztette el Izráel, mint nép összeköttetését Istennel. Isten a törzsről levágott ágakat újból egyesítheti a nemes gyökérrel – Izráellel, a maradékkal, akik hűek maradtak atyáik Istenéhez. „Sőt azok is” – írja az apostol a kitörött ágakról –, „ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket.” A pogányok közül megtért keresztényeknek pedig így ír: „Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál és természet ellenére beoltattál a szelíd olajfába, mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba? Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, ameddig a pogányok teljessége bemegyen; {AA 377.2}
„Isten nem tiszteli a személyeket. Akik őt tisztelik, azokat ő is tisztelni fogja. Azokról, akik engedelmeskednek a parancsolatainak, meg van írva: 'Ti teljesek vagytok benne'. Együttműködnek vele a lélekmentő munkában. Isten azt mondja nekik. 'Ti pedig, szeretteim, a ti legszentebb hitetekre építve magatokat, a Szentlélekben imádkozva, őrizzétek meg magatokat Isten szeretetében, várva a mi Urunk Jézus Krisztus irgalmát az örök életre. És némelyeken könyörüljetek, különbséget téve; másokat pedig félelemmel mentsetek meg, kihúzva őket a tűzből, gyűlölve még a test által foltos ruhát is."” RH 1902. július 1., Art. A, par. 9
Szerda, január 8.
A kegyelem elvesztése
Olvassátok el az 1János 4:7-20-at, különös tekintettel a 7. és 19. versre. Mit mond ez nekünk Isten szeretetének elsőbbségéről?
„Isten kegyelme az evangélium fő témája. Isten kegyelme az Ő szeretetének megnyilvánulása - egy olyan szeretet, amely Krisztus által lehetővé teszi a bukott ember számára a megváltást, lehetővé teszi az emberiségnek az istenséggel való egyesülését és együttműködését. ST 1908. augusztus 12. 1
„Nem azért szeretett minket Krisztus, mert mi szerettük őt először, hanem „míg mi még bűnösök voltunk”, meghalt értünk. Nem a mi érdemünk szerint bánik velünk. Bár bűneink megérdemelték a kárhoztatást, Ő nem ítél el minket. Évről évre elviselte gyengeségünket és tudatlanságunkat, hálátlanságunkat és önfejűségünket; vándorlásaink, szívünk keménysége, Szent Igéjének elhanyagolása ellenére kezét még mindig kinyújtja. ST 1908. augusztus 12. 2
„Micsoda végtelen árat fizettek az Atyának és a Fiúnak a mi megváltásunkért tett irgalmas, csodálatos gondviselésért! Krisztus leszállt a mennyei udvarok parancsnokának magas rangjáról; és királyi palástját és királyi koronáját félretéve istenségét emberséggel öltöztette fel, és eljött erre a földre, hogy velünk lakjon, és kegyelmet adjon a férfiaknak és nőknek, hogy úgy győzzék le őket, ahogy Ő legyőzte. Ádám engedetlensége, hogy hitt a Sátán hazugságának, az Isten Fiának életébe került; de a nagy és mérhetetlen ár ellenére Isten szeretete és jósága fényesebben ragyog, mint még az első teremtéskor. „Ahol a bűn bőséges volt, ott a kegyelem még inkább bőséges volt”. ST 1908. augusztus 12., par. 3
„Az Úr Isten Jézus Krisztus által egész nap hívóan nyújtja kezét a bűnösök és elesettek felé. Ő mindenkit befogad. Mindenkit szívesen fogad. Az Ő dicsősége, hogy megbocsát a bűnösök főnökének. Elveszi a zsákmányt a hatalmasoktól; megszabadítja a foglyot; kitépi a tűzről a tűzrevalót; leereszti irgalmasságának aranyláncát az emberi nyomorúság és jaj legmélyebb mélységeibe, és felemeli a bűnnel beszennyezett, megalázott lelket. ST 1908. augusztus 12. 4
„Minden emberi lény szeretetteljes érdeklődés tárgya annak, aki életét adta azért, hogy az embereket visszavezesse Istenhez. A bűnös és tehetetlen lelkeket, akiket a Sátán mesterkedései és csapdái elpusztíthatnak, úgy gondozza, mint a pásztor a nyája juhait”. ST 1908. augusztus 12., par. 5
Csütörtök, január 9.
Ingyen kaptatok; ingyen szabadon
Olvassátok el a János 15:12, az 1 János 3:16 és az 1 János 4:7-12 verseket. Mit tanítanak ezek a szakaszok az Isten szeretete, az Isten iránti szeretetünk és a mások iránti szeretet közötti kapcsolatról?
Krisztus meghagyta tanítványainak, hogy úgy szeressék egymást, ahogyan Ő szerette őket. Ezzel bizonyítsák be a világ előtt, hogy Krisztus, a dicsőség reménysége, testet öltött bennük. „Új parancsolatot adok néktek” – mondotta –, „hogy egymást szeressétek; amiként én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn. 13:34) Midőn ezen szavak elhangzottak, a tanítványok nem értették meg, de miután szemtanúi voltak Krisztus szenvedéseinek, keresztre feszítésének, feltámadásának és mennybemenetelének; miután pünkösdkor a Szentlelket elnyerték, felfogták Isten szeretetét, fogalmat alkothattak maguknak arról a szeretetről, amellyel egymás iránt kellett viseltetniük: {AA 547.1}
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az életét adta érettünk; mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.” {AA 547.2}
A Szentlélek kiárasztása után a tanítványok széjjel-jártak, hirdetni az élő Megváltót. Egyetlen vágyuk a lelkek üdve volt. Emellett megízlelhették a szentek közösségének szépségét is. Egymás iránt tapintatosak, figyelmesek, önmegtagadók és az igazságért minden áldozatra készek voltak. A mindennapi érintkezésben azt a szeretetet tanúsították egymással szemben, amelyet Krisztus parancsolt nekik. Ezt a szeretetet igyekeztek nyájas szavak és önzetlen cselekedetek által mások szívében is felébreszteni. {AA 547.3}
Ezt a szeretetet, az új parancsolat iránti készséges engedelmességet kell a hívőknek mindenkor kinyilvánítaniuk. Olyan bensőséges összeköttetésben éljenek Krisztussal, hogy teljesíteni tudják összes követelményeit. Őket választotta ki Isten, hogy életükkel dicsőítsék a Megváltó hatalmát, aki bűntelensége által megigazította őket. {AA 547.4}
Január 10., péntek
További Tanulmányozásra
Ezékiel 36:17-32
Embernek fia! mikor Izráel háza a maga földén lakott, megfertéztette azt életével és cselekedeteivel; mint a havi betegség tisztátalansága, olyan vala élete előttem.
És kiöntém haragomat reájok a vérért, amelyet ontottak a földre, és bálványaikkal megfertéztették azt.
És eloszlatám őket a pogányok közé, és szétszóratának a tartományokba, életök és cselekedeteik szerint ítéltem meg őket.
És bemenvén a pogányokhoz, akikhez menének, megfertéztették az én szent nevemet, mikor ezt mondták rólok: az Úr népe ezek, és az ő földéről jöttek ki!
Ekkor könyörültem szent nevemért, melyet megfertéztetett Izráel háza a pogányok közt, akikhez menének.
Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, akik közé menétek.
És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
És megtartalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és előhívom a gabonát és megsokasítom azt, és nem adok reátok éhséget.
És megsokasítom a fa gyümölcsét és a mező termését, hogy többé ne viseljétek az éhségnek gyalázatját a pogányok között.
És megemlékeztek a ti gonosz útaitokról és cselekedeteitekről, melyek nem voltak jók, és megútáljátok ti magatokat vétkeitek és útálatosságaitok miatt.
Nem ti érettetek cselekszem, ezt mondja az Úr Isten, tudtotokra legyen! Piruljatok és szégyenüljetek meg útaitok miatt, Izráel háza!