Prológus A háttértörténet
3. lecke, 4. negyedév, 2024. október 12-18.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat délután, október 12
Emlékszöveg:
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.” János 1:1
A világegyetem Ura nem egyedül végezte jóságos munkáját. Volt egy társa — munkatársa, aki meg tudta érteni szándékait és vele tudott örülni a teremtett lények boldogításában. “Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala” (Jn 1:1-2). Krisztus, az Ige, Isten egyszülöttje egy volt az örökkévaló Atyával — természetével, jellemével, szándékával. Ő volt az egyetlen olyan lény, aki tanácskozni tudott Istennel, és osztozni szándékában. “Hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének” (Ésa 9:6). “Származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik 5:2). Isten Fia ezt mondja önmagáról: “Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem, az ő munkái előtt régen.- Örök időktől fogva felkenettem [...] mikor megállapítá e földnek fundamentomait: mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva őelőtte minden időben” (Péld 8:22-30). PP 7.5
Október 13., vasárnap
Kezdetben - Az isteni Logosz
Olvassuk el a János 1:1-5-öt. Mit árulnak el ezek a szavak az Igéről, Jézus Krisztusról?
"Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt." "És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal" (Jn 1:1-5, 14). {1SM 246.1}
Ez a fejezet felvázolja Krisztus munkájának jellegét és jelentőségét. A témájához értő János minden hatalmat Krisztusnak tulajdonít, és az Ő nagyszerűségéről és magasztosságáról beszél. Az értékes igazság isteni sugarait napfényként ragyogtatja. Úgy mutatja be Krisztust, mint az egyedüli közbenjárót Isten és az emberiség között. {1SM 246.2}
Krisztus testtélételének tana nagy titok, "...mely el vala rejtve ősidők és nemzetségek óta" (Kol 1:26). A szent élet hatalmas és mélységes titka ez. "Az Ige testté lett, és lakozék közöttünk" (Jn 1:14). Krisztus magára vette az emberi természetet, ami mennyei természetéhez képest alsóbbrendű volt. Semmi nem mutatja úgy Isten csodálatos leereszkedését, mint ez. Isten "...úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta..." (Jn 3:16). János olyan egyszerűséggel beszél erről a csodálatos témáról, hogy azt mindenki megértheti, s általa világossághoz juthat. {1SM 246.3}
Krisztus nem színlelte, hogy felvette az emberi természetet, hanem valóságosan felvette azt. Valóban emberi természete volt. "Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlóképpen részese lett azoknak" (Zsid 2:14). Jézus Mária fia volt, emberi leszármazás szerint Dávid magvából való. A Biblia emberként, az Ember Jézus Krisztusként beszél róla. "Mert ez" - írja Pál [angol ford.] - "nagyobb dicsőségre méltattatott, mint Mózes, amennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak" (Zsid 3:3). {1SM 247.1}
Október 14., hétfő
Az Ige testté lett
Olvassuk el a János 1:1-3, 14-et. Mit mondanak nekünk ezek a versek arról, hogy Jézus, maga Isten tette - és miért ez az igazság a legfontosabb igazság, amit valaha is megtudhatunk?
Miközben Isten Szava beszél Krisztusról, aki emberi testben e földön élt, határozottan szól a földi születése előtti létéről is. Az Ige isteni személyként létezett az Atya mellett. Az örökkévalóságtól kezdve Ő volt a szövetség közbenjárója, akiben a föld minden nemzetei - zsidók és pogányok egyaránt - megáldatnak, amennyiben elfogadják őt. "Az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige" (Jn 1:1). Az emberek, de már az angyalok teremtése előtt is, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. {1SM 247.2}
A világ általa lett, "...és nála nélkül semmi sem lett, ami lett" (Jn 1:3). Ha Krisztus teremtett mindent, akkor léteznie kellett a teremtett dolgok megléte előtt. Az erre vonatkozó szavak oly határozottak, hogy senkinek sem kell kétségben maradnia felőlük. Krisztus lényegében, és a szó legmagasabb értelmében Isten volt. Az örökkévalóság óta Istennel volt, mindenek fölötti, örökké áldott Isten. {1SM 247.3}
Az Úr Jézus Krisztus, Isten szent Fia, öröktől fogva különálló személyként létezett, mégis egy volt az Atyával. Ő volt a menny túláradó dicsősége, a mennyei lények parancsnoka, és az angyalok imádó hódolata joggal illette meg, s nem jelentette az Isten megrablását. "Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem" - jelenti ki - "az ő munkái előtt régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget" (Péld 8:22-27). {1SM 247.4}
Világosság és dicsőség övezi azt az igazságot, mely szerint Krisztus a világ alapítása óta egy volt az Atyával. A sötét helyen fénylő világosságot isteni, eredeti világosság teszi ragyogóvá. Ez, az önmagában is végtelenül titkos igazság más titkos és egyébként megmagyarázhatatlan igazságokat tesz érthetővé, miközben a világosság védelme veszi körül - megközelíthetetlen és felfoghatatlan.{1SM 248.1}
"Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten" (Zsolt 90:2). "A nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada" (Mt 4:16). Ezek a versek Krisztus földi születése előtti létét, valamint világunkban való megjelenésének célját mutatják be az örökkévalóság trónjáról érkező világosság élő sugaraiként. "Seregelj hát egybe, seregek leánya! Ostrommal támadt ellenünk; pálcával verjék arcul Izrael bíráját! De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izraelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van" (Mik 5:1-2). {1SM 248.2}
"Mi pedig Krisztust prédikáljuk" - jelentette ki Pál - "mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét" (1Kor 1:23-24). {1SM 248.3}
Kedd, október 15
Meghalljuk vagy nem halljuk meg az igét?
Olvassuk el a János 1:9-13-at. Milyen kemény valóságot ábrázol itt János arról, hogy az emberek hogyan reagálnak Jézusra?
Az apostol, hittestvérei előtt Krisztust magasztalta, aki által Isten mindent teremtett és aki megváltásukat munkálta. Kijelentette: az a kéz, amely fenntartja a világot az űrben, és szabályozott rendszerükben, fáradhatatlan tevékenységükben tart fenn minden dolgot Isten világegyetemében, az ugyanaz a kéz, melyet keresztre szegeztek érettük. Pál így írta: “Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett” (Kol 1:16). “Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé” (Kol 1:21-22). AT 309.4
Isten Fia lejött, hogy az elesetteket felemelje. Ott hagyta a magasságban a bűn nélküli világokat, a kilencvenkilencet, akik szerették Őt, és lejött erre a földre, ahol “...a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze” (Ézs 53:5). Minden dologban hasonlóvá vált testvéreihez. Testté lett, amilyenek mi vagyunk. Tudta, mit jelent éhesnek, szomjasnak és fáradtnak lenni. Táplálékkal tartotta fenn életét és alvással frissült fel. Idegen és vándor volt a földön, e világban, de nem e világból; megkísértetett és megpróbáltatott, ahogyan napjainkban is férfiak és nők megkísértetnek és megpróbáltatnak, mégis bűntől mentes életet élt. Gyöngéd, könyörületes, együttérző volt, mindig figyelmes másokkal szemben. Isten jellemét mutatta be. “Az Ige testté lett, közöttünk lakott... telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1:14). AT 310.1
„Azok, akik hit által fogadják Krisztust személyes Megváltójuknak, nem lehetnek összhangban a világgal. Két különböző osztály van: Az egyik hűséges Istenhez, megtartja parancsolatait, míg a másik úgy beszél és cselekszik, mint a világ, elveti Isten szavát, amely az igazság, és elfogadja a hitehagyottak szavait, akik elutasították Jézust.” A másik csoport a világhoz tartozik. TM 139.1
Szerda, október 16
Újból felbukkanó témák, hit-hitetlenség
Olvassátok el a János 3:16-21-et, a János 9:35-41-et és a János 12:36-46-ot. Hogyan ismétlik meg ezek a szövegek a hit/hitetlenség témáját, amely a prológusban található?
A zsidó nép több mint ezer évig várt a megígért Megváltó eljövetelére. Legfényesebb reményeik fűződtek ehhez az eseményhez. Ezer éven át énekbe és próféciába, templomi szertartásokba és családi áhítatok imáiba foglalták; és amikor eljött, mégsem ismerték fel Benne régóta várt Messiásukat. “Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt” (Jn 1:11). Világot szerető szívüknek a menny kedveltje olyan volt, mint “gyökér a száraz földből”. Szemükben “nem volt néki alakja és ékessége”. Nem láttak Benne semmi szépséget, hogy vágyakoztak volna utána (Ésa 53:2). A Názáreti Jézus egész életével kárhoztatta a zsidó nép önzését. Önzésük miatt megtagadták a gondozásukra bízott szőlőskert tulajdonosának jogos igényét. Gyűlölték igaz és kegyes voltának példamutatását. Amikor pedig a végső próba jött — amely alapján az engedelmesek része örök élet, az engedetleneké pedig örök halál — elvetették Izráel szentjét, és felelősek lettek golgotai keresztre feszítéséért. PK 442.2
„A zsidó vallás egész rendszere a típusokban és szimbólumokban bemutatott krisztusi evangélium volt. Akkor mennyire helytelen volt, hogy azok, akik a zsidó diszpenzáció alatt álltak, elutasították és keresztre feszítették Őt, aki a kezdeményezője és alapja volt annak, amit állításuk szerint hittek. Hol követték el a hibát?- Abban követték el a hibát, hogy nem hitték el, amit a próféták mondtak Krisztusról: „Hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta mondása, amelyet így szólt: Uram, ki hitt a mi híradásunknak, és kinek nyilatkozott meg az Úr karja?”. Ezért nem tudtak hinni, mert ismét azt mondta Ézsaiás: „Megvakította szemüket és megkeményítette szívüket, hogy ne lássanak szemükkel, és ne értsenek szívükkel, és megtérjenek, és meggyógyítsam őket”.” RH 1890. október 21., 1890. 2
„Nem Isten az, aki vakot tesz az emberek szeme elé, vagy megkeményíti szívüket; a világosság az, amit Isten küld népének, hogy kijavítsa tévedéseiket, hogy biztonságos ösvényekre vezesse őket, de amit ők nem hajlandók elfogadni, - ez az, ami elvakítja elméjüket és megkeményíti szívüket. Úgy döntenek, hogy elfordulnak a világosságtól, hogy makacsul a saját maguk által gyújtott szikrákban járnak, és az Úr határozottan kijelenti, hogy szomorúan fognak lefeküdni. Amikor az Úr által küldött egyik fénysugarat nem veszik tudomásul, a szellemi érzékelés részlegesen elnémul, és a fény második kinyilatkoztatását kevésbé tisztán érzékelik, és így a sötétség folyamatosan növekszik, amíg a lélek számára éjszaka lesz. Krisztus azt mondta: „Milyen nagy az a sötétség!”. RH 1890. október 21., par. 3
Csütörtök, október 17
Újból felbukkanó témák - Dicsőség
Olvassuk el a János 17:1-5-öt. Mit értett Jézus azon, amikor azt mondta: „Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú dicsőítsen meg téged” (ESV)?
„Határozottan szükséges volt, hogy az ember megismerje mennyei Atyját, és felismerje jellemének atyai tulajdonságait; mert az Istennel való megismerkedés által az emberek ugyanazon erények és ugyanazon dicsőség részeseivé válhatnak. Krisztusnak a tanítványaiért mondott imájában megtestesülő igazság a legmélyebb jelentőségű és legérdekesebb minden követője számára. „Ezeket a szavakat mondta Jézus, felemelte szemeit az égre, és így szólt: Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is megdicsőítsen téged, amint hatalmat adtál neki minden test felett, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket te adtál neki. Ez pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit elküldtél.” Ahhoz, hogy Istennek elfogadható szolgálatot végezzünk, elengedhetetlen, hogy megismerjük Istent, akihez tartozunk, hogy hálásak és engedelmesek legyünk, szemlélve és imádva őt az emberek iránti csodálatos szeretetéért. Nem tudnánk örülni és dicsőíteni egy olyan lényt, akiről nem volt biztos ismeretünk; de Isten azért küldte Krisztust a világba, hogy atyai jellemét nyilvánvalóvá tegye. RH 1897. március 9. 8
„Kiváltságunk, hogy Istent kísérleti úton megismerjük, és Isten igaz ismeretében örök élet van. Isten egyszülött Fia volt Isten ajándéka a világnak, akinek jellemében megnyilatkozott annak jelleme, aki a törvényt adta az embereknek és az angyaloknak. Azért jött, hogy hirdesse azt a tényt: „Az Úr, a mi Istenünk egy Úr”, és csak neki szolgálj. Azért jött, hogy nyilvánvalóvá tegye, hogy „minden jó ajándék és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosság Atyjától száll alá, akinél nincs ingadozás és nincs változás árnyéka”. Ami Isten elméjéből származik, az tökéletes, és a legkevésbé sem kell visszavonni, kijavítani vagy megváltoztatni. Minden tökéletességet Istennek tulajdoníthatunk. Ő tartja kezében minden emberi lény létét, és hatalmának szavával mindent fenntart. RH 1897. március 9., 1897. 9
„Ha az emberek nem ismerik meg Istent úgy, ahogyan Krisztus kinyilatkoztatta, soha nem fognak az isteni hasonlatosság szerint jellemet formálni, és ezért soha nem fogják látni Istent. A mennyei angyalok körében megdöbbenést vált ki, hogy azok, akik egyszer már megismerték Istent, gondtalanná válnak, engedik, hogy elméjüket bármilyen világi elfoglaltság elmerüljön, és hagyják, hogy figyelmüket eltereljék a mennyei Istenről, hogy akarva-akaratlanul és önként megfeledkezzenek Teremtőjükről, és más urakkal és más istenekkel helyettesítsék őt. Eljött a nap, amikor sok úr és sok isten van, és a Sátán elhatározta, hogy közbeékelődik Isten és az emberi lélek közé, hogy az emberek ne hódoljanak Istennek a törvénye megtartásával. A Sátán angyali fényességű ruhákat öltött magára, és a világosság angyalaként jön az emberekhez. A bűnös lelket arra készteti, hogy a dolgokat elferdítve lássa, így gyűlöli azt, amit szeretnie kellene, és szereti azt, amit gyűlölnie és megvetnie kellene. Istent olyannyira félremagyarázzák neki, hogy nem törődik azzal, hogy az igaz és élő Atyát megőrizze az ismeretében, hanem hamis istenek imádata felé fordul. Nem tudja, hogy Isten szeretete páratlan, mégis Krisztus kinyilatkoztatta ezt a szeretetet a bukott világnak. János felszólítja a világot, hogy lássa Isten csodálatos szeretetét, mondván: „Íme, micsoda szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak nevezzenek minket; ezért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte őt.”. RH 1897. március 9., par. 10
Péntek, Október 18
További Tanulmányozásra
Jézus eljött, hogy közöttünk lakozzék, s kinyilatkoztassa az Atyát mind az emberek, mind az angyalok előtt. Ő Isten Igéje volt — Isten gondolatait tette érthetővé. Tanítványaiért mondott imájában így szólt: “Megismertettem ővelük a Te nevedet” (Jn 17:26) — “irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú” (2Móz 34:6) -, “hogy az a szeretet legyen őbennük, amellyel engem szerettél, és én is őbennük legyek” (Jn 17:26). De ez a kinyilatkoztatás nem csupán földi gyermekeinek szól. Kicsiny világunk az egész mindenség tankönyve. Isten kegyelmének csodálatos terve, a megváltó szeretet titka az a tantárgy, amelybe “angyalok vágyakoznak betekinteni” (1Pt 1:12), és amelyet végtelen időkön át kutatni fognak. Mind a megváltottak, mind az el nem bukott lények számára Krisztus keresztje lesz az ismeret és a dicséret forrása. Meglátszik majd, hogy a Jézus arcán ragyogó dicsőség az önfeláldozó szeretet fénye. A Kálváriáról áradó világosságban látható meg, hogy az önmegtagadó szeretet törvénye az élet törvénye a föld és a menny számára egyaránt; s hogy Isten szívében van a forrása annak a szeretetnek, amely “nem keresi a maga hasznát” (1Kor 13:5); és hogy a szelíd, alázatos Jézus a megközelíthetetlen világosságban lakozó Atya jellemét mutatta be. JE 11.2
Kezdetben a teremtés egész műve Istent nyilatkoztatta ki. Krisztus volt az, aki kiterjesztette az egeket és lerakta a föld alapjait. Az Ő keze függesztette helyükre a térben a világokat, és Ő formálta meg a mező virágait. Ő az, “aki hegyeket épít erejével” (Zsolt 65:7), “akié a tenger és Ő alkotta is azt” (Zsolt 95:5). Ő halmozta el a földet szépséggel, Ő töltötte meg a levegőt dallammal, és Ő írta oda mindenre a földön, a levegőben és az égbolton az Atya szeretetének üzenetét. JE 12.1