Hűség a végsőkig: istentisztelet egy háborús zónában
7. lecke, 4. negyedév, 2025. november 08 – november 14
Ossza meg ezt a leckét
Szombat délután november 8
Emlékvers:
„És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet?29Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád ő néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az ő helyéből a hetedik napon.30És nyugoszik vala a nép a hetedik napon. 2Mózes 16:28-30
A katonai gyakorlatokat most felfüggesztették, hogy az egész Izrael részt vehessen egy ünnepélyes istentiszteleten. A nép vágyakozott letelepedni Kánaánban. Családjaik számára még nem volt sem házuk, sem földjük, és hogy ezt elérjék, ki kellett űzniük a kanaánitákat, de ezt a fontos tennivalót elhalasztották, mert magasabb kötelezettség vette igénybe figyelmüket. PP 465.2
Örökségük birtokba vétele előtt a hűség szövetségét meg kellett újítaniok Istennel. Utolsó parancsában Mózes kétszer adott utasítást a törzsek összehívására Sikemben, Ebál és Garizim hegyén Isten törvényének ünnepélyes elismerésére. Ennek az előírásnak engedve, az egész nép elhagyta a gilgáli tábort, és nemcsak a férfiak, hanem „[...] még asszonyok, gyermekek, jövevények (...) is, akik járnak közöttük” (Józs 8:35) — ellenségeik földjén keresztül Síkem völgyébe, az ország középpontja közelébe mentek. Bár minden oldalon legyőzetlen ellenség vette őket körül, mégis biztonságban voltak Isten védelme alatt mindaddig, amíg hűségesek voltak hozzá. Mint Jákób idejében, most is „[...] Istennek rettentése vala a körültök való városokon” (1Móz 35:5), és a hébereket nem háborították. PP 465.3
Az a hely, amelyet erre az ünnepélyes istentiszteletre kijelöltek, már szent volt atyáik történelmi kapcsolata révén. Ábrahám itt építette első oltárát Jahvénak Kánaán földjén. Itt ütötték fel sátraikat Ábrahám és Jákób, s Jákób itt vásárolt földet, amelybe Izrael törzsei\ Józsefet temették. Itt volt a Jákób által ásott kút, és a tölgyfa, amely alatt elásta családja bálványképeit. PP 465.4
Vasárnap november 9
Első a szövetség
Olvassa el Jósua 5:1–7. Miért parancsolta az Úr Jósunak, hogy a hódítás ezen a bizonyos időpontjában körülmetélje az izraeliták második nemzedékét?
Mikor az emberek ismét eltértek Istentől, akkor az Úr Ábrahámot választotta ki magának és neki jelentette ki a következőket: „Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet” (1Móz 26:5). Az Úr Ábrahámnak adta a körülmetélkedés szertartását, amely az Isten szolgálatára való felajánlás jele volt. Záloga volt ez annak is, hogy elkülönülnek a bálványimádástól és csak az Isten törvényének engedelmeskednek. PP 322.2
Ha az ember úgy tartotta volna meg Isten törvényét, ahogy azt Isten a bűneset után Ádámnak adta, és ahogy azt Noé megőrizte, s Ábrahám megtartotta, akkor semmi szükség nem lett volna a körülmetélkedés elrendelésére. Ha Ábrahám leszármazottai megtartották volna a szövetséget, amelynek a körülmetélés volt a jele, akkor nem tudták volna őket bálványimádásra csábítani, és nem szenvedtek volna rabszolgaként Egyiptomban. Ha elméjükben megtartották volna Isten törvényét, akkor nem lett volna szükség annak kihirdetésére a Sínai hegyről, amit kőtáblába is véstek. Ha a nép gyakorolta volna a Tízparancsolat alapelveit, akkor nem kellett volna Istennek további utasításokat adnia Mózesnek. PP 323.2
Az izraeliták Kánaánban a Jordán közelében ütötték fel először sátraikat. Itt Józsué „[...] körülmetélte Izráel fiait [...] És Gilgálban táborozának Izráel fiai és megkészíték a páskhát” (Józs 5:3.10). A kádesi lázadás óta a körülmetélés szertartásának felfüggesztése állandó bizonysága volt Izraelnek, hogy az Istennel való szövetségüket — amelynek ez elrendelt jegye volt — megtörték. PP 453.3
Az egyiptomi szabadulásuk emlékének, a páskának szüneteltetése azt bizonyította, hogy a szolgaság földjére való visszatérési vágyuk az Úrnak nem tetszett. De most vége szakadt az elvettetés éveinek. Isten újra népévé fogadta Izraelt, és a szövetség jegyét visszaállították. Mindenkit körülmetéltek, aki a pusztában született. így szólt az Úr Józsuéhoz: „Ma fordítottam el rólatok Egyiptom gyalázatát” (Józs 5:9). És erre való utalással táborozásuk helyét Gilgálnak: elfordításnak nevezték el. PP 453.4
A pogány nemzetek ócsárolták Istent és népét, mert Izrael nem volt képes bevenni Kánaánt mindjárt Egyiptom elhagyása után, úgy, ahogy elvárták volna. Ellenségeik ujjongtak, hogy a héberek oly sokáig vándoroltak a pusztában, s gúnyolódva állapították meg, hogy a héberek Istene nem képes bevinni őket az ígéret földjére. Az Úr most jelentőségteljesen megmutatta hatalmát és kegyelmét, megnyitotta népe előtt a Jordánt és ellenségei nem ócsárolhatták többé őket. PP 453.5
Hétfő, november 10
A Páska
Miért jelentős, hogy Józsué úgy döntött, hogy megünnepli a páskát, annak ellenére, hogy sürgető és hatalmas feladat volt az Ígéret Földjének elfoglalása? Olvassa el Józs. 5:10; 2Móz. 12:6; 3Mózes. 23:5; 4Mózes. 28:16; 5Mózes. 16:4, 6.
Az Úr kijelentette: „Mert általmégyek Egyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az embertől kezdve a baromig, és Egyiptom minden istene felett ítéletet tartok [...] És a vér jelül lesz néktek a házakon, amelyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Egyiptom földét” (2Móz 12:12-13). PP 232.2
E nagy szabadulás emlékére Izrael népének évenként ünnepet kellett szentelni minden jövendő nemzetség idejében. „És legyen ez a nap néktek emlékezetül” — mondotta az Úr — „és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt” (2Móz 12:14). Amikor megtartják majd ezt az ünnepet az eljövendő években, akkor ismételten el kell mondaniuk gyermekeiknek a nagy szabadulás történetét úgy, ahogy Mózes megparancsolta nekik. Ez mondjátok: „Páskha-áldozat ez az Úrnak, aki elment az Izráel fiainak házai mellett Egyiptomban, mikor megverte az Egyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta” (2Móz 12:27). PP 232.3
„A páska megszüntetése, az Egyiptomból való megszabadulásuk emlékének megszüntetése bizonyíték volt arra, hogy az Úr nem nézte jó szemmel vágyukat, hogy visszatérjenek a rabság földjére.” PP 485.2
„[...] és megkészíték a páskhát, a hónapnak tizennegyedik napján, estve, Jérikhónak mezején. És evének a föld terméséből a páskhának másodnapján kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonát, ugyanezen a napon. És másnaptól kezdve, hogy ettek vala a föld terméséből, megszűnék a manna, és nem volt többé mannájok az Izráel fiainak; hanem Kánaán földének gyümölcséből evének” (Józs 5:10-12). Pusztai vándorlásuk hosszú évei véget értek. Izrael az ígéret földjére ért. PP 454.1
Kedd november 11
A megújulás oltárai
Mi volt Jósua motivációja, hogy oltárt építsen az Úrnak? Olvassa el Jósua 8:30, 31; hasonlítsa össze Mózes 11:26–30, Mózes 27:2–10.
Örökségük birtokba vétele előtt a hűség szövetségét meg kellett újítaniok Istennel. PP 465.3
Mózes utasítása szerint az Ebál hegyén nagy kövekből emlékművet állítottak. E köveket előzőleg vakolattal bevonták, aztán ráírták a törvényt; nemcsak a Sinairól kihirdetett és kőtáblákba vésett tízparancsolatot, hanem azokat is, amelyeket Mózessel közöltek és azt könyvbe írta. Az emlékmű mellett faragatlan terméskövekből oltárt emeltek és áldozatot mutattak be az Úrnak. Az a tény, hogy az áldozati oltárt az Ebál hegyén emelték, jelentőségteljes volt és arra mutat, hogy a törvény áthágása miatt Izrael jogosan vonta magára Isten haragját és ő azonnal végre is hajtaná ítéletét, ha Krisztus engesztelése nem lenne, amit az áldozati oltár jelképez. PP 466.2
Hat törzs, Lea és Rákhel valamennyi leszármazottja a Garizim hegyén állt fel, a szolgálók leszármazottai Rúbennel és Zebulonnal az Ebál hegyén helyezkedtek el, a papok pedig a szövetség ládájával a közbeeső völgyben foglaltak helyet. A kürtjel hangja csendet hirdetett. Józsué mély csendben, a nagy gyülekezet jelenlétében a frigyláda mellett állva felolvasta az áldásokat, amelyek az Isten törvénye iránti engedelmesség következményei. A Garizim hegyén álló minden törzs áment mondott rá. Azután az átkokat olvasta fel, amelyre az Ebál hegyén álló törzsek hasonlóképpen adták beleegyezésüket. Ezer és ezer hang egy ember hangjaként egyesült az ünnepélyes válaszban. Ezt követte Isten törvényének, a Mózesnek adott szabályokkal és rendeletekkel együtt való felolvasása. PP 466.3
Szerda november 12
Kőre írva
Olvassa el Józsué 8:32–35. Mi a jelentése a versekben leírt cselekedetnek, és mit kell mondania nekünk ma?
Az a hely, amelyet erre az ünnepélyes istentiszteletre kijelöltek, már szent volt atyáik történelmi kapcsolata révén. Ábrahám itt építette első oltárát Jahvénak Kánaán földjén. Itt ütötték fel sátraikat Ábrahám és Jákób, s Jákób itt vásárolt földet, amelybe Izrael törzsei\ Józsefet temették. Itt volt a Jákób által ásott kút, és a tölgyfa, amely alatt elásta családja bálványképeit. PP 465.4
Ez a hely Palesztina legszebb helyeinek egyike volt és méltó arra, hogy színtere legyen ennek a nagy és hatásos jelenetnek. A kopár dombok között hívogatóan terült el a szép völgy zöld mezőivel, olajfaligetekkel beültetve és patakoktól öntözve, vadvirággal díszítve. Ebál és Garizim a völgy két oldalán, egymással majdnem összeért és alsó kiszögellésük természetes szószéknek látszott. Az egyiken elmondott szó a másikon érthetően hallható volt, míg a hegyoldal nagyszámú gyülekezetnek biztosított helyet. PP 466.1
Miért volt szükséges a szövetség másolatát egy mindenki számára látható emlékműre írni ? (Lásd 5Móz 4:31; 5Móz 6:12; 5Móz 8:11, 14; 2Kir 17:38; Zsolt 78:7.)
Izrael a Sinainál az Úr szájából kapta a törvényt, és annak Isten ujjával írt szent szabályait még most is ott őrizték a frigyládában. De most újra leíratott, hogy mindenki személyesen olvashassa azt. Mindenkinek meg volt az az előjoga, hogy maga láthatta a szövetség feltételeit, amellyel Kánaánt birtokukban tarthatták. A szövetség feltételeinek elfogadását mindenkinek ki kellett fejeznie, és fel kellett jegyeznie a megtartás vagy elvetés következményeit az áldásban vagy átokban. A törvényt nemcsak felírták az emlékkőre, hanem Józsué felolvasta az egész Izrael hallatára. Csak néhány héttel azelőtt adta át Mózes a népnek az ötödik könyvét, most Józsué újra felolvasta a törvényt. PP 466.4
A törvény felolvasását nemcsak a férfiak, hanem a nők és gyermekek is hallgatták; mert fontos volt, hogy ők is ismerjék és cselekedjék. A törvénnyel szembeni kötelességüket Isten megparancsolta: „Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között, és tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat [...] hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen” (5Móz 11:18-19.21). PP 467.1
Csütörtök november 13
Vágyni az Úr jelenlétére
Olvassuk el Jósua 18:1, 2. Mi volt az a tevékenység, amiért Jósua megszakította a föld felosztásának folyamatát?
Eddig Gilgál volt a nemzet főhadiszállása és a szentély helye. Most azonban a sátort a kiválasztott, állandó helyére kellett szállítani. Siló kis város volt Efraim örökségében. Az ország központjához közel feküdt és minden törzs által könnyen elérhető volt. Az ország egy részét már teljesen meghódították, úgyhogy az imádkozó- kat nem lehetett megzavarni. „Izráel fiainak egész gyülekezete pedig összegyülekezék Silóban és oda helyhezteték a gyülekezetnek sátorát” (Józs 18:1). A törzsek, amelyek még mindig táborban voltak, amikor a sátort elvitték Gilgálból, követték azt és Siló mellett ütötték fel sátrukat. Ezek a törzsek itt maradtak, amíg szét nem oszlottak saját birtokukra. PP 478.2
A frigyláda háromszáz évig maradt Silóban. Éli házának bűne miatt a filiszteusok kezébe került és Silót feldúlták. A láda többé nem került vissza ide a sátorba. A szent szolgálatot végül a jeru- zsálemi templomba helyezték át és Siló elvesztette jelentőségét. Csak romok mutatják egykori helyét. Sok évszázad múlva sorsát felhasználták Jeruzsálem intésére. „[...] menjetek csak el az én helyemre, amely Silóban van” — mondta az Úr Jeremiás próféta által — „és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az én népemmel, Izráelnek gonoszságáért! Azért úgy cselekszem e házzal, amely az én nevemről neveztetik, amelyben ti bizakodtok, és e hellyel, amelyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, amint Silóval cselekedtem” (Jer 712.14). PP 478.3
Olvassuk el a Zsidók 6:19, 20; Zsidók 9:11, 12; és Zsidók 10:19–23 verseket. Mit tanulhatunk Józsuétól mi, keresztények, akiknek nincs földi szentélyünk, amelyben Isten fizikai jelenléte közöttünk megtestesülne?
„A jövőben zavar, baj és csalás lesz. Isten népének egyetlen biztonsága az, hogy egységben végzik el a munkát, amelyet Ő adott nekik, és amely felett egyedül Ő járhat felügyelőként. Mindazok, akik a bizalmuk kezdetét a végéig megőrzik, homlokukra kapják Isten jelét. Róluk fogja mondani: „Van néhány név Sárdisban, akik nem szennyezték be ruháikat; és velem fognak járni fehér ruhában, mert méltók rá” (Jelenések 3:4). A kijelölt időben eljön a megváltásuk örömhíre, amely örömmel tölti be szívüket, és örömteli dicsérettel ajkaikat. 21MR 272.1
Ebben az időben azoknak, akik megtartják Isten parancsolatait, az egyetlen biztonságuk az, ha egy szívvel, Krisztussal és egymással összekötve, Krisztussal együtt Istenben elrejtve élnek. (János 13:33-35.) A Megváltó előre látja a közelgő konfliktust, és arra hívja népét, hogy erősítsék meg magukat az Ő erejével, béküljenek ki Vele, hogy amikor megpróbáltatások elé kerülnek, Isten megadja nekik Jákób tapasztalatát, és így hivatkozhatnak az ígéret szavaira: „És békességi szövetséget kötök velük, örök szövetséget kötök velük, és elhelyezem őket, és megsokasítom őket, és örökkévaló szentélyemet közéjük állítom. Sátorom is velük lesz, én leszek az ő Istenük, ők pedig az én népem lesznek. És a pogányok megismerik, hogy én, az Úr, megszentelem Izráelt, amikor szentélyem örökké közöttük lesz” (Ezékiel 37:26-28). 21MR 272.2
Péntek november 14
További Tanulmányozásra
Mivel Sátán arra törekszik, hogy a figyelmet elvonja és a hajlandóságot elfordítsa az Úr ígéreteitől és követelményeitől, ezért annál nagyobb szorgalomra van szükség, hogy azokat az emlékezetben megerősítsék és a szívbe bevéssék. PP 467.4
A vallásoktatóknak a nép oktatásában nagyobb figyelmet kellene szentelniük a bibliai történetek tényeire és tanításaira, valamint az Úr figyelmeztetéseire és követelményeire. Egyszerűen, a gyermekek értelméhez alkalmazva gyakran el kell mondaniok ezeket. Ez a lelkészek és a szülők munkája, arra ügyelve, hogy az ifjúságot az írásban oktassák. PP 468.1
A szülőknek fel kell kelteni a gyermekek érdeklődését Isten szava iránt. De ezt csak úgy érhetik el, ha ők is és a tanítók maguk is érdeklődnek iránta. Tanításaiban jártasaknak kell lenniük, amint Isten megparancsolta Izraelnek. Beszélni kell arról: „[...] mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz” (5Móz 11:19). Akik óhajtják, hogy gyermekeik szeressék és tiszteljék Istent, azok beszéljenek jóságáról, fenségéről és hatalmáról, amint az szavában és a teremtés műveiben ki van nyilatkoztatva. PP 468.2
A Biblia minden fejezete, minden verse és minden szava Isten üzenete az emberhez. Kössük szabályait jegyül kezeinkre és homlokunkra! Ha tanulmányozzuk és követjük e szabályokat, akkor Isten úgy vezeti mai népét, mint hajdan Izraelt — nappal felhő-, éjjel tűzoszlop által. PP 468.3