A minden konfliktus mögött meghúzódó konfliktus
lecke, 4. negyedév, 2025. október 18 – október 24
Ossza meg ezt a leckét
Szombat délután október 18
Emlékvers:
„És nem volt olyan nap, mint ez, sem annakelőtte, sem annakutána, hogy ember szavának engedett volna az Úr, mert az Úr hadakozik vala Izráelért. Józsué 10:14
Isten nem akarja, hogy bárki is elpusztuljon. "Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útitokról! hiszen miért halnátok meg?" (Ez 33:11.) A kegyelemidő alatt Lelke állandóan kérleli az embereket, hogy fogadják el az élet ajándékát. Csak azokat hagyja elpusztulni, akik nem hallgatnak könyörgésére. Isten kinyilatkoztatta, hogy a bűnnek - a világegyetem veszedelmének - meg kell semmisülnie. Vele pusztulnak mindazok, akik ragaszkodnak hozzá. {COL 123.3}
„Sokan kegyetlennek tartják az Urat, amiért megköveteli népétől, hogy háborúzzon más nemzetekkel. Azt mondják, hogy ez ellentétes az Ő jóságos jellemével. De aki megteremtette a világot, és az embert a földre lakozásra formálta, korlátlan hatalommal rendelkezik minden keze munkája felett, és joga van azt tenni, amit akar, és amit akar keze munkájával. Az embernek nincs joga azt kérdezni Teremtőjétől: Miért cselekszel így? Nincs igazságtalanság az Ő jellemében. Ő a világ Ura, és alattvalói nagy része fellázadt hatalma ellen, és eltiporta törvényét. Ő bőséges áldásokat osztott rájuk, és minden szükséges dologgal körülvette őket, mégis leborultak a saját kezükkel készített fa-, kő-, ezüst- és aranybálványok előtt. Gyermekeiknek azt tanítják, hogy ezek azok az istenek, akik életet és egészséget adnak nekik, termékennyé teszik földjeiket, és gazdagságot és dicsőséget adnak nekik. Megvetik Izráel Istenét. Megvetik az Ő népét, mert cselekedeteik igazak. „A bolond azt mondja szívében: nincs Isten. Romlottá váltak, utálatos cselekedeteket tettek” (Zsoltárok 14:1). Isten türelmes volt velük, amíg el nem töltötték a gonoszságuk mértékét, és akkor gyors pusztulást hozott rájuk. Népét használta haragjának eszközeként, hogy megbüntesse a gonosz nemzeteket, akik zaklatták őket, és bálványimádásra csábították őket.” 2SM 333.1
Vasárnap október 19
Az Úr seregének vezére
Olvassuk el Józsué 5:13–15-öt. Mit mond ez a szöveg Kánaán meghódításának hátteréről?
Az ország egyik legerősebb vára — Jerikó, a nagy és gazdag város — közelükben, gilgáli táboruk előtt feküdt. A termékeny síkság határán fekvő, a trópusok gazdag és változatos termékeiben bővölködő, a tömör lőrések mögötti büszke város palotáival és templomaival a fényűzés és a bűn lakhelye volt, ami kihívást jelentett Izrael Istene ellen. Jerikó a bálványimádás egyik központja volt és a holdistennőnek, Astarótnak szentelték. Itt összpontosult mindaz, ami a kánaániták vallásában a leggonoszabb és leglealjasítóbb volt. Izrael népe, amelynek a bál-peóri bűn félelmetes következménye még frissen élt emlékezetében, csak irtózattal és utálattal nézhetett e pogány városra. PP 455.2
Józsué látta, hogy Jerikó legyőzése az első lépés Kánaán elfoglalásához. Mindenekelőtt az isteni vezetés biztosítékát kereste és ez megadatott néki. Midőn elmélkedésre és imádkozásra visszavonult a táborból, hogy Izrael Istene a népe előtt járjon, egy sudár termetű, parancsoló tekintetű fegyveres harcost látott kivont karddal a kezében maga előtt állni. Józsué felszólítására: „[...] Közülünk való vagy-e te, vagy az ellenségeink közül?” — a válasz ez volt: „Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem.” Ugyanaz a parancs, melyet Mózes kapott a Hóreben: „[...] Oldd le a te saruidat lábaidról, mert szent a hely, amelyen állasz” (Józs 5:15) nyilatkoztatta ki a titokzatos idegen igazi jellemét. Krisztus volt az a fenséges, aki Izrael vezére előtt állt! Szent félelemmel borult arcra, imádkozott és hallotta a biztatást: „[...] Lásd! Kezedbe adtam Jéri- khót és királyát a sereg vitézeivel együtt” (Józs 6:2). Aztán oktatást kapott a város elfoglalására. PP 455.3
Hasonlítsd össze Jósua 5:14, 15-öt a 2 Királyok 6:8–17-tel, Nehémiás 9:6-tal és Ézsaiás 37:16-tal. Mit tudsz meg az Úr seregének parancsnokáról?
Az Isten minden szavának engedelmeskedése a siker másik feltétele. A győzelmeket nem szertartásokkal vagy pompával lehet elérni, hanem a legfőbb Parancsnok, a mennyek Ura Istenének egyszerű engedelmeskedésével. Aki ebben a Vezetőben bízik, soha nem fog vereséget szenvedni. A vereség akkor következik be, ha az ember emberi módszerekre, emberi találmányokra támaszkodik, és az isteni dolgokat másodlagosnak tekinti. Az engedelmesség volt az a tanulság, amelyet az Úr seregének kapitánya meg akart tanítani Izráel hatalmas seregeinek... engedelmesség olyan dolgokban, amelyekben nem látták a sikert. Ha engedelmeskedünk Vezetőnk hangjának, Krisztus olyan módon fogja vívni csatáit, amely meglepetést okoz a föld legnagyobb hatalmainak. 6T 140.1
Hétfő október 20
Háború a mennyben
Józsué megértette, hogy a csata egy nagyobb konfliktus része volt. Mit tudunk arról a konfliktusról, amelyben maga Isten is részt vett? Olvassuk el a Jelenések 12:7–9, Ézsaiás 14:12–14, Ezékiel 28:11–19 és Dániel 10:12–14.
Lucifer irigy és féltékeny volt Jézus Krisztusra. Mégis, mikor az angyalok meghajoltak Jézus előtt, hogy elismerjék felsőbbségét és nagy tekintélyét és jogos uralmát, Lucifer is meghajolt velük, de szíve tele volt irigységgel és gyűlölettel. Isten bevette Jézust terveinek különleges tanácsába, de Lucifer nem ismerte tervét.Ő nem értette meg és nem is kapott engedélyt Isten szándékainak megismerésére. Krisztust azonban a menny legfőbb hatalomnák ismerte el, akinek hatalma és tekintélye ugyanaz, mint az Atyáé. Lucifer azt gondolta, hogy közkedveltségnek örvend a menny angyalai előtt. Rendkívül felmagasztalták őt, ami azonban nem indította fel őt a Teremtője iránti hálára és dicséretre. Magának Istennek magasságára törekedett. Dicsőséget talált saját fenségében. Tudta, hogy az angyalok tisztelik. Egy különleges küldetést kellett végrehajtania. Közel volt a nagy Teremtőhöz és az örökkévaló Istent körülvevő dicső fényesség szüntelenül ragyogó sugarai különösen reá áradtak. Arra gondolt, hogy mily nagy örömmel engedelmeskedtek neki az angyalok. Ruhái nem ragyogóan szépek? Miért kell így tisztelni Krisztust önmaga felett? MT 11.3
Ekkor elhagyta az Atya közvetlen jelenlétét és Krisztus iránt irigységgel telt meg. Valódi céljait elrejtve összehívta angyalait, az angyali seregeket. Ismertette célját, amely önmaga volt. Mint akit megbántottak, Istennek Jézus iránti tiszteletét, mint az ő elhanyagolását állította be előttük, azért az angyalok édes szabadságának, amelynek eddig örvendtek, szerinte vége van. Avagy nem egy olyan uralkodót rendeltek-e föléjük, akinek mostantól fogva szolgai engedelmességgel tartoznak? Előadta, hogy ezért hívta össze őket, hogy tovább nem egyezik bele, hogy beleavatkozzanak jogaikba, és hogy többé nem hajol meg Krisztus előtt. Elmondta nekik, hogy elfogadná azt a tiszteletet, amiben részesíteni kellett volna őt, és parancsnoka lesz mindazoknak, akik követik őt és engedelmeskednek szavainak. MT 12.1
Az angyalok között most nézeteltérés támadt. Lucifer és a vele rokonszenvező angyalok igyekeztek megreformálni Isten kormányzatát. Elégedetlenek és boldogtalanok voltak mivel, nem tekinthettek bele Isten kikutathatatlan bölcsességébe, és nem érthették meg céljait Fiának felmagasztalásában, hogy ily korlátlan hatalmat és parancsnokságot adott Neki. Fellázadtak a Fiú tekintélye ellen. MT 12.2
Ekkor háború tört ki a mennyben. Istennek Fia, a menny fejedelme és hűséges angyalai harcba szálltak az őslázadó ellen és azok ellen, akik egyesültek vele. Isten Fia és a hű, igaz angyalok győztek és Sátánt és a vele rokonszenvezőket kiűzték a mennyből. Az egész mennyei sereg elismerte és imádta az igazságosság Istenét. A lázadásnak nyoma se maradt a mennyben. Mindenütt béke és összhang uralkodott, mint azelőtt. A mennyei angyalok gyászolták azoknak sorsát, akik velük együtt élvezték a boldogságot és áldást. Elvesztésüket érezték a mennyben. MT 15.2
Felismered, hogy ez a leírás Luciferre vonatkozik; mégis a prófécia Tírusz fejedelméhez szól, ahogyan Ézsaiás 14. fejezete is Babilon királyát társította Luciferhez. Ebből azt kell megértenünk, hogy mind „Tírusz”, mind „Babilon” Sátán által felbujtott, és arra rendeltetett, hogy a földön ugyanazt a gonosz munkát végezze, amelyet Sátán eredetileg a mennyben végzett. De itt azt mondják nekünk, hogy Sátán veresége ezekben a törekvéseiben teljes és szégyenletes lesz.
Sátán arra akarta rávenni a médó-perzsa birodalom legmagasabb méltóságait, hogy vonják meg kegyeiket Isten népétől. Eközben angyalok munkálkodtak a száműzöttek ügyéért. Az egész menny érdeklődéssel kísérte ezt a küzdelmet. Dániel próféta írásaiból valamelyest képet kapunk erről a hatalmas harcról, amely a jó és gonosz erők között folyt. Gábriel három héten át tusakodott a sötétség hatalmaival, hogy meghiúsítsa azok munkáját, akik Círuszt befolyásolni akarták. Mielőtt pedig a küzdelem lezárult, maga Krisztus jött Gábriel segítségére. PK 354.5
Kedd október 21
Az Úr vitéz harcos
Olvassuk el az Exodus 2:23–25; Exodus 12:12, 13; és Exodus 15:3–11 verseket. Mit jelent az, hogy Isten harcos?
Előre mutat az igazság ellenségeinek pusztulására és Isten Izraelének végső győzelmére. Páthmos prófétája látta a fehér ruhába öltözött sokaságot, amely kivívta a „győzelmet” és az üvegtenger partján, kezükben Isten hárfáival énekelték „Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét” (Jel 15:2-3). PP 243.3
„A kevés hűséges ember kedvéért, akiknek boldogságát a háztartás lázadó tagjainak felforgató hatása veszélyeztette, elválasztja családjától a hűtlen gyermekeket, miközben igyekszik magához közelebb hozni a megmaradt hűséges és lojális tagokat. Mindenki tisztelné egy ilyen szülő bölcs és igazságos döntését, hogy a legszigorúbban bünteti hűtlen, lázadó gyermekeit. 2SM 334.2
„Isten így járt el gyermekeivel. De az ember, vakságában, figyelmen kívül hagyja a gonoszok utálatos cselekedeteit, és észre sem veszi azoknak a folyamatos hálátlanságát, lázadását és égbe merészkedő bűneit, akik Isten törvényét tapossák sárba és dacolnak hatalmával. Nem állnak meg itt, hanem örömüket lelik abban, hogy felforgatják az Ő népét, és ravaszságukkal ráveszik őket, hogy megszegjék és nyíltan megvetjék Jehova bölcs követelményeit. 2SM 334.3
„Vannak, akik csak Isten ellenségeinek pusztulását látják, ami számukra kegyetlennek és szigorúnak tűnik. Nem látják a másik oldalt. De örök hála legyen adva azért, hogy az impulzív, változékony ember, minden dicsekedő jóságával együtt, nem az események rendelkezője és irányítója. „A gonoszok irgalma kegyetlen” (Példabeszédek 12:10). – Spiritual Gifts 4a:49-52.” 2SM 334.4
„Mielőtt beesteledett, Isten ígérete Jósua számára beteljesült. Az ellenség teljes serege az ő kezébe került. Az aznap történtek sokáig megmaradtak Izráel emlékezetében. „Nem volt olyan nap előtte vagy utána, hogy Jehova meghallgatta volna egy ember hangját, mert az Úr Izráelért harcolt.” „A nap és a hold megállt a helyén: a Te nyilaid fényében mentek, és a Te csillogó lándzsád ragyogásában. Haraggal vonultál át a földön, dühödben megverted a pogányokat. Elindultál néped megmentésére.” Habakuk 3:11-13.” PP 508.3
Szerda október 22
Az Úr hadakozik értetek
Az Exodus 14:13, 14, 25 szerint mi volt Isten eredeti és ideális terve az izraeliták háborús részvételével kapcsolatban?
Igaz, hogy semmi lehetőségük nem volt a szabadulásra, hacsak Isten közbe nem lép szabadonbocsátásuk érdekében. Miután azonban Isten utasításának engedelmeskedve kerültek ebbe a helyzetbe, azért Mózes nem félt a következményektől. Nyugodtan és bíztatóan szólt: „[...] Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek; mert amely Egyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek” (2Móz 14:13-14). PP 240.2
Most azonban, amikor az egyiptomi hadsereg már megközelítette őket abban a reményben, hogy Izrael népét könnyen zsákmányul ejtik, a felhőoszlop fenségesen az égbe emelkedett, átment az izraeliták feje fölött és leereszkedett az izraeliták és az egyiptomi sereg közé. Sötét fal támadt az üldözők és üldözöttek között. Az egyip- 287 tomiak nem láthatták többé az izraeliták táborát és így kénytelenek voltak megállni. Azonban az éjszaka legsötétebb szakában, a felhőfalból világosság áradt a héberekre és fénnyel árasztotta el az egész tábort. PP 241.1
Ekkor visszatért a reménység Izrael szívébe. Mózes pedig felemelte szavát az Úrhoz. „És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el. Te pedig emeld fel a te pálcádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén” (2Móz 14:15-16). PP 241.2
A zsoltáríró, amikor megemlékezik Izraelnek a tengeren való átkeléséről, így énekel: „Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével” (Zsolt 77:20-21). Amikor Mózes kinyújtotta botját, a víz kettévált, és Izrael bement a tenger kettévált vize közé. Száraz mederben mentek, mivel a vizek falként álltak mindkét oldalon. Isten tűzoszlopából világosság vetődött a tajtékosan feltornyosuló hullámokra és megvilágította az utat, amelyet hatalmas barázdaként vágott a tenger vizén át, és amely a távolabbi túlsó part homályában veszett el. PP 241.3
„Az Egyiptombeliek pedig utánok nyomulának és bemenének a Fáraó minden lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe. És lőn hajnalkor, rátekinte az Úr az Egyiptombeliek táborára a tűz- és felhőoszlopból és megzavará az Egyiptombeliek táborát” (2Móz 14:23-24). A titokzatos felhő tűzoszloppá változott a megdöbbent egyiptomiak szeme láttára. Visszhangzottak a mennydörgések és cikáztak a villámok. „A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyilaid széllyel futkostanak. Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld” (Zsolt 77:18-19). PP 241.4
Az egyiptomiakat zavar és rémület szállta meg. Az elemek haragos tombolása közben, amelyben a haragvó Isten hangját hallották meg, igyekeztek kimenekülni az elhagyott partra. Mózes azonban ismét kinyújtotta a botját és a feltornyosult vizek zúgva, tajtékozva és prédára sóvárogva csapódtak össze az egyiptomi hadsereg fölött és elnyelték őket a tenger fekete mélységei. PP 242.1
Csütörtök október 23
A második legjobb választás
Olvassa el a 2Mózes 17:7–13 és a Joshua 6:15–20 verseket. Milyen hasonlóságokat talál ezek között a két háborús elbeszélés között? Miben különböznek egymástól?
„Mózes felemelte kezeit az ég felé, jobb kezében Isten pálcájával, és segítségért könyörgött Istenhez. Akkor Izráel győzedelmeskedett, és visszaszorította ellenségeit. Amikor Mózes leengedte kezeit, látszott, hogy Izráel hamarosan elveszti mindazt, amit elért, és ellenségei legyőzik. Mózes ismét felemelte kezeit az ég felé, és Izráel győzedelmeskedett, az ellenség pedig visszaszorult. 3SG 258.1
„Mózesnek ez a cselekedete, hogy kezeit Isten felé emelte, arra szolgált, hogy megtanítsa Izráelt: ha Istenben bíznak, az Ő erejében kapaszkodnak és trónját magasztalják, akkor Ő harcolni fog értük, és legyőzi ellenségeiket. De ha elengedik az Ő erejét, és saját erejükben bíznak, akkor még gyengébbek lesznek, mint ellenségeik, akik nem ismerik Istent, és ellenségeik győzedelmeskednek rajtuk. Akkor Józsué „kardélre hányta Amáleket és népét. És az Úr mondá Mózesnek: Írd ezt emlékezetül egy könyvbe, és mondd el Józsué fülének, mert én teljesen kiirtom Amálek emlékét a földről. Mózes pedig oltárt épített, és azt Jehova-nissi névvel nevezte el, mert azt mondta: Mivel az Úr megesküdött, hogy az Úr nemzedékről nemzedékre háborúzni fog Amalekkel.” Ha Izráel fiai nem morogtak volna az Úr ellen, ő nem engedte volna, hogy ellenségeik háborúzzanak velük.” 3SG 258.2
„Isten meg akarta mutatni az izraelitáknak, hogy Kánaán meghódítása nem nekik köszönhető. Az Úr seregének kapitánya győzte le Jerikót. Ő és angyalai vettek részt a hódításban. Krisztus parancsot adott a mennyei seregeknek, hogy döntsék le Jerikó falait, és készítsék elő a bejutást Józsuénak és Izráel seregeinek. Isten ezzel a csodálatos csodával nemcsak megerősítette népének hitét az ő ellenségeiket legyőző erejében, hanem meg is feddte korábbi hitetlenségüket. 4aSG 64.1
„Jerikó szembeszállt Izráel seregeivel és a mennyei Istennel. És amikor látták, hogy Izráel serege naponta egyszer körbevonul a városuk körül, megijedtek; de megnézték erős védelmi rendszerüket, szilárd és magas falukat, és biztosak voltak benne, hogy bármilyen támadásnak ellenállhatnak. De amikor hirtelen szilárd faluk megingott és ledőlt, megdöbbentő robajjal, mint a leghangosabb mennydörgés, a félelemtől megdermedtek, és nem tudtak ellenállást tanúsítani.” 4aSG 64.2
Péntek október 24
További tanulmányozásra
Istennek az a határozata, amely szerint Izraelnek nem szabad be-lépnie Kánaán földjére negyven évig, keserű kiábrándulást jelentett Mózes, Áron, Káleb és Józsué számára. Mégis minden zúgolódás nélkül elfogadták ezt az isteni döntést. Azok azonban, akik elpanaszolták Isten velük való bánásmódját és kijelentették, hogy ők bizony inkább visszatérnek Egyiptomba, most sírtak és felettébb búsultak, amikor Isten elvette tőlük az előbb megvetett áldásokat. Előzőleg nem volt semmi okuk a panaszkodásra. Isten most okot adott nekik a sírásra. Ha bánkódtak volna bűnük miatt, amikor Isten őszintén eléjük tárta azt, akkor az ítéletet nem mondták volna ki felettük. Ők azonban csak az ítélet miatt bánkódtak. Szomorúságuk nem bűnbánat volt, és ezért Isten nem tudta számukra biztosítani ítéletük megváltoztatását. PP 355.1
Az éjszakát jajveszékeléssel töltötték. A reggel azonban elhozta számukra a reménységet. Elhatározták, hogy jóváteszik gyávaságukat.Mikor Isten megparancsolta nekik, hogy kerekedjenek fel és foglalják el Kánaán földjét, akkor megtagadták Isten parancsának teljesítését. Most pedig, mikor Isten arra utasította őket, hogy vonuljanak vissza, éppen olyan lázadók lettek, mint előzőleg. Elhatározták, hogy rávetik magukat arra a földre és birtokba veszik. Azt gondolták, hogy Isten talán elfogadja ezt a szolgálatukat és megváltoztatja velük való szándékát. PP 355.2
Isten kiváltságukká és kötelességükké tette Kánaán földjére való bevonulásukat, de engedélyét visszavonta tőlük, mikor önfejűen semmibe vették akaratát. Sátán elérte célját, mert megakadályozta Kánaánba való bevonulásukat. Most pedig arra ösztökélte őket, hogy éppen azt tegyék meg — Isten tilalmával szemben — amit nem voltak hajlandók megtenni Isten kívánságára, sőt követelésére sem. így a nagy csaló diadalt aratott azzal, hogy másodszor is fellázította őket Isten akarata ellen. Nem bíztak abban, hogy Isten hatalma együtt munkálkodik majd saját erőfeszítéseikkel és sikerül elfoglalniuk Kánaánt. Most mégis azt feltételezték, hogy saját erejükkel is megvalósíthatják ezt, függetlenül minden isteni segítségtől: „[...] Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind aszerint, amint parancsolta nékünk az Úr, a mi Istenünk!” (5Móz 1:41) — kiáltozták. Ilyen szörnyen megvakította őket a bűn. Az Úr sohasem parancsolta nekik, hogy „menjetek fel és harcoljatok.” Istennek nem az volt a terve, hogy hadakozással, háborúk útján foglalják el az ígéret földjét. Istennek mindig az volt a célja, hogy az Ő parancsainak való engedelmesség útján vegyék birtokukba Kánaánt. PP 355.3