Elnyomás: A háttér és Mózes születése
1. lecke, 3. negyedév, 2025. június 28–július 4.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat délután, június 28.
Emlékezetes szöveg:
„ És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a • szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal • kötött szövetségéről. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek. Exodus 2:23-25
Az egyiptomiak, hogy az éhínség idején elláthassák magukat élelemmel, barmaikat és szántóföldjeiket eladták az uralkodónak és így örökös rabszolgaságra kötelezték magukat. József azonban bölcsen gondoskodott szabadon bocsátásukról. Megengedte nekik, hogy saját földjeik bérlői legyenek. Évenként munkájuk egyötödét kellett befizetniük hűbérként az állam pénztárába. PP 200.1
Jákób fiainak azonban nem kellett ilyen feltételek mellett elkötelezniük magukat. Azért a szolgálatért, amit József nyújtott az egyiptomi népnek, nemcsak az ország egy részét ajándékozták nekik otthonukként, de adót sem kellett fizetniük; az ínség idején pedig élelemmel is bőségesen ellátták őket. A király nyilvánosan elismerte, hogy Egyiptom József kegyelmes Istene útján élvezte a gabonában való bőséget, mialatt más országok népei éhen vesztek el. A fáraó azt is látta, hogy József ügyintézése nagymértékben meggazdagította az országot és ezért háláját kedvezményekkel fejezte ki Jákób családja iránt. PP 200.2
Vasárnap, június 29.
Isten népe Egyiptomban
Olvassuk el az Exodus 1:1-7-et. Milyen fontos igazságot találunk itt?
Az idő múlásával ez a nagy ember, akinek Egyiptom oly sokat köszönhetett, és az a nemzedék is, amelyet megáldott munkájával, a sírba szállott. “Azonközben új király támada Egyiptomban, aki Józsefet nem ismerte vala” (2Móz 1:8). Nem mintha az új király előtt ismeretlenek lettek volna Józsefnek a nemzet érdekében tett szolgálatai. De nem kívánta ezeket elismerni, és amennyire csak lehetett igyekezett elfelejteni mindezt. “És monda az ő népének: Ímé az Izrael fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál. Nosza bánjunk okosan vele, hogy el ne sokasodjék és az ne legyen, hogy ha háború támad, ő is ellenségünkhöz adja magát és ellenünk harcoljon és az országból kimenjen” (2Móz 1:9-10). PP 200.3
Olvassuk el az Exodus 1:8-11-et. Mi volt az izraeliták helyzete az Exodus idején?
Az izraeliták már sokan voltak. “Izrael fiai pedig szaporák valának, szaporodának és sokasodénak és igen-igen elhatalmazának, úgy hogy megtelék velők az ország” (2Móz 1:7). József gondoskodása és az akkor uralkodó fáraó támogatása alatt az izraeliták gyorsan szaporodtak és betöltötték a földet. Megmaradtak különálló népnek, és sem szokásaikban, sem vallásukban nem voltak közösek az egyiptomiakkal. Egyre növekvő számuk felkeltette a király és a nép félelmét, és attól tartottak, hogy háború esetén esetleg Egyiptom ellenségeihez csatlakoznak. Az államérdek mégsem engedte az országból való kiűzésüket. Sokan közülük ügyes és értelmes szakmunkások voltak, akik nagymértékben elősegítették a nemzet gazdagodását. A királynak szüksége volt az ilyen képesített dolgozókra pazar palotái és templomai építésénél. Ennek megfelelően egy sorba állította őket azokkal az egyiptomiakkal, akik birtokaikkal együtt magukat is eladták a királyságnak. Hamarosan felügyelőket rendeltek föléjük és így rabszolgaságuk teljes lett. “[...] kegyetlenül dolgoztatták az egyiptomiak az Izrael fiait. És kemény munkával keseríték életöket, sárcsi- nálással, téglavetéssel és mindenféle mezei munkával, minden mun- kájokkal, melyeket kegyetlenül dolgoztatnak vala velők” (2Móz 1:13- 14). “De minél inkább sanyargatják vala őt, annál inkább sokasodik és annál inkább terjeszkedik vala, s félnek vala az Izrael fiaitól” (2Móz 1:12). PP 201.1
Hétfő, június 30.
A történelmi háttér
Mi volt a kulcsa József elképesztő sikerének Egyiptomban, miután olyan nehéz kezdete volt? (1Móz 37:26-28 és 1Móz 39:2, 21)
Évekkel azelőtt, hogy Izráel Egyiptomba ment, Isten gondviselése (1Móz 45:5) arra késztette Jákóbot, hogy sokszínű köntöst készítsen legfiatalabb fiának, Józsefnek. Ez a látszólagos részrehajlás, József álma és apja álomfejtése (1Móz 37:10) együttesen arra késztette a féltékeny testvéreket, hogy rabszolgának adják el, hogy elvigyék Egyiptomba, és így megakadályozzák, hogy József hatalmukban és helyzetükben felülkerekedjen rajtuk. De ott, Egyiptomban, az Úr a maga idejében a királyság második trónjára emelte, majd bőséges éveket, majd éhínséget hozott, hogy így egész Jákób házát Egyiptomba vigye.
Kétségbeesett törekvésükben, hogy megszabaduljanak Józseftől, hogy ne kelljen neki engedelmeskedniük, testvérei csak annyit értek el (azzal, hogy felkeltették a mindig éber gondviselés figyelmét), hogy József Egyiptom kormányzói trónjára emelték, és magukat megalázó helyzetbe hozták az ő lába előtt. Ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy aki Isten terveit meghiúsítani próbálja, csak a sajátjait hiúsítja meg, és Isten terveit segíti elő.
A bajok, amelyek József életében bekövetkeztek, valójában az ő javát szolgálták, és felkészítették arra, hogy álomfejtő, király és kétségkívül a világ valaha volt legnagyobb közgazdásza legyen. Isten látta, hogy József mindent úgy tett, mintha a sajátja lenne, és ráadásul állandóan tudatában volt annak, hogy Isten az ő Ura, és semmi sem maradhat rejtve előle. Ez a meggyőződés késztette Józsefet arra, hogy megértse: függetlenül attól, hogy az emberek mit tettek vele vagy mit mondtak róla, egyedül Isten irányította az életét. Ezért a jólét és a hírnév idején József hűséges és becsületes maradt, a nehézségek idején pedig nem pazarolta az idejét arra, hogy másokra hárítsa a bajai okát. Ehelyett úgy viselkedett, hogy még a királyi udvarban is dicséretet érdemelt, mert nem valószínű, hogy az ismaeliek eladhatták volna Potifárnak, ha nem lett volna kiváló ember.
„És az Úr volt Józsefkel, és ő boldog ember volt; és az egyiptomi gazdája házában volt. És az ura látta, hogy az Úr vele van, és hogy az Úr minden, amit cselekszik, sikerül a kezében. József kegyelmet talált az ő szeme előtt, és szolgált neki; és ő tette őt házának felügyelőjévé, és mindenét az ő kezébe adta... József pedig jó megjelenésű és kedves volt.” Mózes 39:2-4, 6. De ismét olyan sorsra jutott, hogy olyan fordulatokat kellett elszenvednie, amelyek felett nem volt hatalma, és börtönbe került, ahol kiváló személyisége és hűsége ismét megszerezte számára a szabadságot, sőt, a föld legmagasabb tisztségébe emelték.
Kedd, július 1
A héber bábák
Olvassuk el az Exodus 1:9-21-et. Milyen kulcsszerepet játszottak a hűséges bábák, és miért emlékeznek rájuk a történelem?
A király és tanácsadói azt remélték, hogy nehéz munkával megfékezhetik az izraeliták szaporodását, és így csökkenthetik létszámukat, megtörhetik független lelkületűket. Amikor szándékukat nem sikerült megvalósítaniuk, még kegyetlenebb szabályokat vezettek be. Rendeletet adtak ki a bábáknak, mely szerint megszületésekor meg kell ölni minden héber fiúgyermeket. E rendeletnek Sátán volt az indítványozója. Ő tudta, hogy a szabadító Izraelből származik. Azzal, hogy rávette a királyt az izraeliták fiúgyermekeinek elpusztíttatására, PP 201.2
Isten szándékát remélte meghiúsítani. Ezek az asszonyok azonban félték az Istent és nem merték végrehajtani a király kegyetlen parancsát. Az Úr elismerően vélekedett magatartásukról és megáldotta őket. A királyt felbőszítette szándékának kudarca, és további kemény parancsot adott ki. Az egész népet felszólította, hogy mindenki ke-resse meg és gyilkolja meg tehetetlen áldozatát. “Parancsola azért a Fáraó minden ő népének, mondván: Minden fiút, aki születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok mind életben PP 201.3
„De a szülésznők féltek Istentől, és nem tettek úgy, ahogy az egyiptomi király parancsolta nekik, hanem életben hagyták a fiúkat.” Kivonulás 1:17… „Az egyiknek neve Sifra, a másiknak Pua.” 15. vers. Ezen nevek jelentése: „szépség” és „pompás”. Valóban az. Két bába nem tudott volna ellátni a nagy számú nőt, de a tény az, hogy csak ketten voltak…
A fáraó így parancsolta minden népének: „Minden fiút, aki születik, a folyóba vessétek, minden leányt pedig életben hagyjatok.” 2 Mózes 1:20, 22. A fáraó tervének fő célja nem az volt, hogy csökkentse a nép számát. Ha ez lett volna a célja, akkor a nőket kellett volna megölnie, mert abban az időben a többnejűség volt a szokás. Ha parancsot adott volna, hogy a lányokat dobják a folyóba, a fiúkat pedig hagyják életben, elérhette volna célját, és még rabszolgáinak számát is növelhette volna, mert a téglákat a férfiak gyártották. A Patriarchák és próféták című könyv 242. oldalán ezt olvashatjuk: „Sátán volt a mozgatórugója ennek az ügynek. Tudta, hogy megváltó fog felállni az izraeliták közül, és azzal, hogy a királyt arra késztette, hogy pusztítsa el gyermekeiket, remélte, hogy meghiúsítja az isteni tervet. ”
Szerda, július 2
Mózes születése
Olvassuk el az Exodus 2:1-10-et. Milyen szerepet játszott Isten gondviselése és védelme Mózes születésének történetében?
E rendelet idején fia született a Lévi törzsből származó istenfélő házaspárnak, Amrámnak és Jokébednek. A csecsemő “szép” volt. Szülei abban a hitben éltek, hogy Izrael szabadításának ideje közeleg, és Isten szabadítót támaszt népének. Ezért elhatározták, hogy 243 kicsi gyermeküket nem szolgáltatják ki. Istenben való hitük megerősítette szívüket, “[...] és nem féltek a király parancsától” (Zsid 11:23). PP 202.1
Az anyának sikerült rejtegetnie a gyermeket három hónapig. De tovább nem tudta biztonságban tartani. Ekkor gyékényből készített egy kis ládácskát, gyantával és szurokkal vízhatlanná tette, azután belefektette a csecsemőt, és a ládácskát elhelyezte a folyó partján a sás között. Nem mert ott maradni, hogy őrizze, és ezzel a gyermek és a saját életét is kockáztassa. A gyermek nénje, Miriám azonban a közelben időzött, látszólag közömbösen, de valójában aggódva, hogy meglássa mi történik majd kistestvérével. Kívüle azonban még más őrizők is jelen voltak. Az anya buzgó imával bízta gyermekét Isten gondjaira. Ezért a láthatatlan angyalok serege lebegett a fiúcska rejtekhelye fölött. A fáraó leányát is angyalok irányították a folyópartnak arra a részére. A sásból készített ládácska felkeltette kíváncsiságát. Amikor megpillantotta a ládácskában lévő szép gyermeket, világos lett előtte a történet. A csecsemő sírása felébresztette szánalmát. Együttérzéssel gondolt az ismeretlen édesanyára, aki ehhez az eszközhöz folyamodott annak érdekében, hogy megoltalmazza drága gyermekének életét. Elhatározta, hogy örökbe fogadja a gyermeket. PP 202.2
Miriám titokban figyelte a királylány minden mozdulatát. Amikor észrevette, hogy gyengéden tekint a gyermekre, közelebb merészkedett, végül megszólalt: “[...] Elmenjek-é s hívjak-é egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közül, hogy szoptassa néked a gyermeket?” (2Móz 2:7). A királylány engedélyt adott erre. PP 202.3
Miriám azonnal az édesanyjához sietett a jó hírrel és késlekedés nélkül visszatért vele a fáraó leányához. “Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd fel nékem, és én megadom a te jutalmadat” — mondta a hercegnő (2Móz 2:9). PP 202.4
Isten meghallgatta az anya imáját és hite elnyerte jutalmát. Mély hálával kezdte el biztonságban boldogító feladata betöltését. Hűségesen kihasználta ezt az alkalmat arra, hogy gyermekét Isten számára nevelje. Erősen hitte, hogy gyermekét Isten valami nagy feladatra őrizte meg. Tudta, hogy nemsokára át kell adnia királyi anyjának. Azt is tudta azonban, hogy gyermeke ezzel olyan környezetbe kerül, amelynek befolyása eltérítheti és elfordíthatja Istentől. Mindez arra késztette, hogy többi gyermekeinél szorgalmasabban és gondosabban oktassa és nevelje az Istenben való hitben. Elméjét Isten félelmével és az igazság szeretetével telítette. Komolyan imádkozott azért, hogy gyermekét őrizze meg Isten a királyi udvar minden romlott befolyásától. Megmutatta gyermekének a bálványimádás balgaságát és bűnét, és megtanította ót arra, hogy imádkozzék Istenhez, aki meghallgatja őt és aki egyedül segíti minden veszélyben. PP 203.1
Csütörtök, július 3.
Változás a tervekben
Olvassa el az Exodus 2:11-25-öt. Milyen események történtek, amelyek gyorsan megváltoztatták Mózes egész életének irányát? Milyen tanulságokat vonhatunk le ebből a történetből?
Isten a saját hatalmas erejével akarta népét megszabadítani, hogy megszabadításuk dicsősége egyedül Őt illesse meg. Mindazáltal még ezt az elhamarkodott cselekedetet is felhasználta tervének megvalósítására. Mózes még nem készült fel nagy szolgálatára. Neki előbb még meg kellett tanulnia a hit leckéjét, amelyet Ábrahám és Jákób is megtanult: hogy ne támaszkodjon saját emberi erejére és bölcsességére, hanem kizárólag csak Isten hatalmára ígéretei beteljesedése érdekében. Sőt, Mózesnek ott a hegyek magányában, az önmegtagadás és viszontagságok iskolájában meg kellett tanulnia a türelmet és indulatai megfékezését. Mielőtt bölcsen tudna kormányozni, uralkodni, meg kell tanulnia az engedelmességet. Saját szívének teljes összhangban kellett lennie Isten akaratával, mielőtt a népet tanítaná meg Isten akaratának ismeretére. Saját tapasztalatai alapján fel kell készülnie az atyai gondoskodás gyakorlására mindenki iránt, akinek csak szüksége lehet segítségére. PP 207.2
Az ember eltekintett volna a hiábavalónak látszó fáradság és bizonytalanság ilyen hosszú időszakától és felesleges időveszteségnek tekintette volna. A Végtelen Bölcsesség azonban arra hívta el Mózest — akinek népe vezetőjévé kellett válnia -, hogy negyven esztendeig a juhpásztor alázatos munkáját végezze. A másokról való gondoskodás és az önzetlenség a nyájról való gyengéd gondoskodása közben fejlődött ki Mózesben. Így készítette fel Isten arra, hogy könyörületes és türelmes pásztorává legyen Izraelnek. Ezt a tapasztalatot nem helyettesíti semmiféle emberi felkészültség vagy kultúra. PP 207.3
Péntek, július 4.
További Tanulmányozásra
A fáraó udvarában Mózes a legmagasabb állami és katonai kiképzésben részesült. Az uralkodó úgy határozott, hogy örökbefogadott fiúunokáját teszi meg utódjának a trónon, és az ifjút ennek a magas pozíciónak megfelelő betöltésére nevelték. “És Mózes taníttaték az Egyiptombeliek minden bölcsességére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben” (ApCsel 7:22). Vezetői képessége a hadviselés területén az egyiptomi hadsereg kedveltjévé tette. Általában figyelemre méltó jellemű embernek tartották. Sátán ismét vereséget szenvedett szándéka megvalósításában. Éppen azt a rendeletet, amely a héber fiúgyermekeket halálra ítélte, használta fel Isten népe jövendő vezetőjének kiképzésére és neveltetésére. PP 204.2
Izrael véneivel angyalok közölték, hogy szabadulásuk ideje elközeledett, és hogy Mózes az az ember, akire Isten rábízta ennek a feladatnak az elvégzését. Mózessel is angyalok közölték, hogy Jahve őt választotta ki népe megszabadítására. Mózes, mivel feltételezte, hogy népének fegyveres erővel kell majd kivívnia szabadságát, és így várhatóan neki kell majd a héberek hadseregét az egyiptomiak ellen vezetnie, elfojtotta nevelő anyjához és a fáraóhoz fűződő érzelmeit, nehogy ezek majd megakadályozzák Isten akaratának teljesítésében. PP 204.3
Az egyiptomi törvények szerint mindazoknak, akik elfoglalták a fáraók trónját, a papi rendnek is tagjaivá kellett lenniük. Ez azt jelentette, hogy Mózest is — a trón nyilvánvaló örökösét — be kellett avatni a nemzet és az államvallás titkaiba. Beavatása feladatával a papokat bízták meg. Mózest azonban — ámbár lelkes tanítvány volt — semmiképpen sem tudták rávenni arra, hogy részt vegyen a bálványistenek imádásában és szolgálatában. Megfenyegették a királyi korona elvesztésével és figyelmeztették, hogy a hercegnő is ki fogja tagadni, ha továbbra is állhatatosan ragaszkodik a héberek hitéhez. PP 204.4
Mózes azonban továbbra is kitartott elhatározása mellett, hogy az egy Istenen, a menny és a föld Teremtőjén kívül senki és semmi mást nem imád és nem tisztel. Sőt vitatkozott és érvelt a papokkal. Rámutatott arra, hogy milyen babonás balgaságot követnek, amikor élettelen tárgyakat, bálványokat részesítenek tiszteletben. Senki sem tudta megcáfolni érveit, vagy megváltoztatni véleményét. Egy ideig eltűrték szilárd magatartását, határozottságát magas rangja miatt, és azért, mert a király és a nép bizalmát élvezte. PP 205.1
“Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Fáraó leánya fiának mondják. Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett” (Zsid 11:24-26). Mózes alkalmas volt arra, hogy a föld nagyjai között kimagasló helyet foglaljon el, hogy a legdicsőbb ország királyi udvarában tündököljön, és megmutassa hatalma erejét. Nagy műveltségével kimagaslik minden idők nagy emberei közül. Páratlan történetíró, költő, filozófus, hadvezér és törvényadó volt. Mégis, amikor szinte az egész világ nyitva állt előtte, volt erkölcsi ereje ahhoz, hogy visszautasítsa a gazdagság kecsegtető kilátásait, a nagyságot és a hírnevet “inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét” (Zsid 11:25). PP 205.2