Mi többet tehettem volna még?
11. lecke,1. negyedév 2025. március 8-14.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat délután március 8.
Emlékezetes szöveg:
„Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. János 18:37
„Miért engedte meg Isten Ábrahámnak, hogy éhínséget szenvedjen?
„Ábrahám tovább utazott dél felé, és ismét próbára tették a hitét. Az ég visszatartotta az esőt, és a nyájak és a csordák nem találtak legelőt. Éhínség fenyegette az egész tábort. Mindenki feszülten figyelte, hogy mit fog tenni Ábrahám, amikor baj jött baj után. Amíg Ábrahám bizalma megingathatatlannak tűnt, addig úgy érezték, hogy van remény; biztosak voltak abban, hogy Isten a barátja, és hogy még mindig vezeti őt. EP 76.4
„Ábrahám ragaszkodott az ígérethez: „Megáldalak téged, és naggyá teszem a nevedet, és áldás leszel”. Nem engedte, hogy a körülmények megingassák az Isten szavába vetett hitét. Az éhínség elől menekülve lement Egyiptomba. Végső szükségében nem fordult vissza a káldeus földre, ahonnan jött, hanem átmeneti menedéket keresett, minél közelebb az Ígéret Földjéhez. EP 77.1
„Az Úr gondviselésében azért hozta Ábrahámra ezt a megpróbáltatást, hogy leckét adjon neki mindazok javára, akiknek később nyomorúságok elviselésére kell elszenvedniük. Isten nem felejti el és nem veti el azokat, akik bíznak benne. A megpróbáltatások, amelyek a legsúlyosabban próbára teszik hitünket, és úgy tűnik, hogy Isten elhagyott minket, azért vannak, hogy közelebb vezessenek Krisztushoz. Minden terhet az Ő lábai elé teríthetünk, és megtapasztalhatjuk a békességet, amelyet cserébe Ő ad nekünk. EP 77.2
„A kemence hevében válik el a salak a keresztény jellem igazi aranyától. Isten szoros, próbatételekkel fegyelmezi szolgáit. Látja, hogy némelyiküknek olyan erői vannak, amelyeket az Ő munkájának előmozdítására használhat. Gondviselésében olyan helyzetekbe hozza őket, amelyek próbára teszik jellemüket, és felfedik a saját tudásuk előtt rejtett gyengeségeiket. Lehetőséget ad nekik arra, hogy kijavítsák ezeket a hibákat. Megmutatja nekik saját gyengeségüket, és megtanítja őket arra, hogy támaszkodjanak rá. Így nevelődnek, edződnek és fegyelmeződnek, felkészülnek arra, hogy betöltsék azt a nagyszerű célt, amelyre a hatalmukat kapták. A mennyei angyalok egyesülhetnek velük a földön elvégzendő munkában.” EP 77.3
Vasárnap, március 9.
Krisztus a győztes
Olvassuk el a János 18:37-et. Mit mond ez nekünk Krisztusnak az ellenség megtévesztéseivel szembeni munkájáról? Mit jelent, hogy Jézus a király?
A kormányzat, amelynek fennhatósága alatt Jézus élt, korrupt és elnyomó volt. Mindenfelé égbekiáltó visszaélések történtek: zsarolás, türelmetlenség, felőrlő kegyetlenség. A Megváltó mégsem kísérelt meg polgári reformokat. Nem támadta a nemzeti visszaéléseket, nem ítélte el a nemzeti ellenségeskedéseket. Nem avatkozott bele a felsőbbség, a hatalmat gyakorló közigazgatás dolgaiba. Példaképünk távol tartotta magát a földi kormányoktól. Nem azért, mintha közömbös lett volna az emberi bajok iránt, hanem mert az orvosságot nem pusztán emberi vagy külső eszközökben kereste. A hatásos gyógyításhoz egyénileg kell elérni az embert, újjáteremteni a szívet. JE 429.1
Krisztus országát nem törvényhozó testületek, tanácsok vagy bíróságok döntésével, a világ nagyjainak támogatásával alapítja meg, hanem azzal, hogy Krisztus természetét az emberekbe ülteti a Szentlélek munkája által. “Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek” (Jn 1:12-13). Ez az egyetlen erő, amely felemelheti az emberiséget. E munka megvalósításához az emberi eszköz Isten Igéjének tanítása és gyakorlása. JE 429.2
Monda azért neki Pilátus: Király vagy-e hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra” (Jn 18:36-37). JE 632.2
Jézus megerősítette, hogy szava önmagában olyan kulcs, amely felnyitja a titkot mindazok számára, akik készek voltak elfogadni azt. Szavának önmagában parancsoló hatalma van, és ez a titka az igazság terjedésének, amely királyságáról szól. Krisztus azt kívánta Pilátussal megértetni, hogy csak az igazság elfogadása és magáévá tétele útján újulhat meg romlott természete. JE 632.3
Hétfő, március 10.
Aki igaz és megigazít
Olvassa el a Róma 3:23-26-ot és a Róma 5:8-at. Mit árulnak el ezek a szakaszok arról, hogyan győzi le Krisztus az ördög állításait?
„Bőséges kegyelem adatott, hogy a hívő lélek megmaradjon a bűntől; mert az egész menny a maga határtalan erőforrásaival a rendelkezésünkre áll. Az üdvösség kútjából kell merítenünk. Krisztus a törvény vége az igazságosságért mindenkinek, aki hisz. Magunkban bűnösök vagyunk; de Krisztusban igazak vagyunk. Miután Krisztus tulajdonított igazsága által igazzá tett minket, Isten igaznak nyilvánít minket, és igazként bánik velünk. Úgy tekint ránk, mint az Ő drága gyermekeire. Krisztus a bűn hatalma ellen munkálkodik, és ahol a bűn bőven volt, ott a kegyelem sokkal inkább bőven van. „Mivel tehát hit által megigazultunk, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által hit által is bejutottunk ebbe a kegyelembe, amelyben állunk, és örvendezünk az Isten dicsőségének reményében„ (Róma 5:1-2)”.” 1SM 394.1
„Amikor Krisztus lehajtotta a fejét és meghalt, magával vitte a földre a Sátán királyságának oszlopait. Ő legyőzte a Sátánt. FLB 50.3
„Krisztus alávetette magát a keresztre feszítésnek, noha a mennyei seregek megszabadíthatták volna Őt. Az angyalok Krisztussal együtt szenvedtek. Maga Isten is megfeszíttetett Krisztussal, mert Krisztus egy volt az Atyával. Azok, akik elutasítják Krisztust, akik nem akarják, hogy ez az ember uralkodjon rajtuk, úgy döntenek, hogy a Sátán uralma alá helyezik magukat, hogy az ő rabszolgáiként végezzék a munkáját. Krisztus azonban értük adta oda az életét a Golgotán.61” FLB 50.4
Olvassa el a Jelenések 12:10-12-taz 1Mózes 3:15 fényében . Hogyan világít rá ez a szakasz Krisztus kereszthalálakor aratott győzelmének kozmikus jelentőségére?
Sátán látta, hogy álruhája szétszakadt. Mesterkedése feltárult az el nem bukott angyalok előtt és a mennyei világegyetem előtt. Gyilkosként mutatta meg magát. Isten Fia vérének a kiontásával kiszakította magát a mennyei lények rokonszenvéből. Ettől kezdve korlátozták működését. Bármilyen magatartást vehetett is fel, nem várhatott tovább az angyalokra. Nem, mert amikor az angyalok megérkeztek a mennyei udvarokból, többé már nem vádolhatta előttük Krisztus testvéreit azzal, hogy a sötétség tisztátalan és a bűnnel bemocskolt ruhadarabjait öltötték magukra. Sátán és a mennyei világ között meglevő kapcsolat utolsó láncszeme is elszakadt. JE 669.2
Sátán azonban még nem pusztult el. Az angyalok még ekkor sem értették meg mindazt, amit a nagy küzdelem magába foglalt. Először szándékának kellett teljesen nyilvánvalóvá válni. Az emberek miatt Sátán létének folytatódnia kellett, mert nekik éppen úgy, mint az angyaloknak, meg kellett látniuk a Világosság Fejedelme és a sötétség fejedelme között lévő ellentétet. Az embereknek választaniuk kellett, hogy a kettő közül melyiket akarják szolgálni. JE 669.3
Kedd, március 11.
Ének a kedvesről
Olvassuk el az Ézsaiás 5:1-4-et. Ki beszél ezekben a versekben? Kiről beszél Ézsaiás? Kit képvisel a szőlőskert és a szőlősgazda? Mi a jelentősége a szőlőtulajdonosnak a szőlőskert nevében tett cselekedeteinek? Mi az eredmény?
Az Úr Mózes által népe elé tárta, hogy milyen következményekkel jár hűtlenségük. Ha nem tartják meg Istennel kötött szövetségük feltételeit, elszakadnak Tőle, az élettől, és nem részesülhetnek áldásában. Izráel időnként megfogadta Isten intéseit. Ilyenkor gazdagon áradtak az áldások a zsidó népre, és általuk a környező nemzetekre. De történelmük során sokszor elfeledkeztek Istenről, és szem elől tévesztették nagyszerű kiváltságaikat, amelyeket Isten képviselőiként kaptak. Megfosztották Istent attól a szolgálattól, amit elvárt tőlük. Megrabolták embertársaikat is a lelki vezetéstől és a szent példamutatástól. Ki akarták sajátítani a szőlőskert gyümölcseit, amelyben Isten sáfársággal bízta meg népét. Kapzsiságuk miatt még a pogányok is megvetették őket. Ezzel alkalmat adtak a pogány világnak arra, hogy rosszul értelmezzék Isten jellemét és országának törvényeit. PK 11.3
Isten atyai szeretettel hordozta népét. Kegyelmének árasztásával és visszavonásával is megpróbált hatni rájuk. Türelemmel tárta eléjük bűneiket, és béketűréssel várta, hogy beismerjék őket. Prófétákat és követeket küldött, hogy hangoztassák követelményeit a szőlőmunkásoknak. De ahelyett, hogy szívesen fogadták volna ezeket a jó ítélőképességű és a lelki életben befolyásos embereket, úgy bántak velük, mintha ellenségeik lettek volna. A szőlőmunkások üldözték és megölték őket. Isten újabb követeket küldött hozzájuk, de velük is úgy bántak, mint elődeikkel. Sőt még elkeseredettebben gyűlölték őket. PK 12.1
Sokan megtértek a száműzetésben, amikor azt tapasztalták, hogy Isten visszavonja oltalmát. De a zsidó nép újra beleesett az előző nemzedékek hibáiba, amikor visszatérve az ígéret földjére, politikailag szembeállította magával a környező népeket. A prófétákat, akiket Isten azért küldött, hogy feddjék meg a bűnösöket, ugyanolyan gyanakodva és gúnyolódva fogadták, mint ahogy az előző korok prófétáit. Így a szőlőskert őrzői egyik századról a másikra szaporították bűneiket. PK 12.2
A jól termő szőlőt — amelyet a mennyei Gazda ültetett Palesztina dombjain — Izráel megvetette, és végül átdobta a szőlőskert falán, összezúzta és eltaposta. Azt remélték, hogy örökre elpusztították. A Gazda azonban eltávolította a szőlőt, és elrejtette szemük elől. Újra elültette, de a falon túl. Így törzse nem volt többé látható. Az ágak áthajoltak a falon, és azokba lehetett más ágakat oltani, de a törzs olyan helyen volt, ahol az ember nem érhette el, és nem árthatott neki. PK 12.3
Isten egyházának — a szőlőskert őreinek — ma különlegesen értékesek azok a tanácsok, amelyeket Isten a próféták útján adott. A próféták világossá tették, hogy mi Isten örökkévaló szándéka az emberiséggel. Érthetően tanították, hogy Isten szereti az elveszett embert. Ezekben a tanításokban világosan feltárul az a terv is, amit Isten megváltásukra készített. Izráel elhívásáról, eredményeiről, kudarcairól beszéltek a letűnt századok során végig a próféták, akiket Isten küldött egyházához. Elmondták, hogy Isten újra kegyelmébe fogadja őket; beszéltek arról, hogy a nép hátat fordít a szőlőskert Urának. Tanították, hogy a hűséges maradék fogja megvalósítani a korszakokat átfogó tervet. A maradék életében beteljesül a szövetség minden ígérete. Isten ma ugyanazt az üzenetet küldi egyházának — az Úr szőlője hűséges szőlőműveseinek -, mint amit hajdan prófétája által küldött: PK 12.4
,,A színború szőlőről énekeljetek:
Én az Úr, őrizem azt,
Minden szempillantásban öntözöm,
Hogy senki meg ne látogassa,
Éjjel-nappal megőrzőm azt” (Ésa 27:2-3). PK 13.1
Izráel! Bízzál Istenben! A szőlőskert Gazdája most is gyűjti drága gyümölcseit a nemzetek és népek közül. Sokáig várt rájuk. Nemsokára eljön övéihez; és azon a boldog napon végre megvalósul terve Izráel házával: “Jövendőben Jákób meggyökerezik, virágzik és virul Izráel, és betöltik a földnek színét gyümölccsel’‘ (É PK 13.2
Szerda, március 12.
Krisztus példázata a szőlőről
Olvassátok el a Máté 21:33-39-et, különös tekintettel az Ézsaiás 5:4 kérdésére . Mi mást tehetne még, mint amit Ő tett?
"Vala egy házigazda - mondta Krisztus -, aki szőlőt plántála, és azt gyepüvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék." {COL 284.2}
Erről a szőlőskertről Ésaiás próféta így ír: "Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen; felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot épített, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem" (Ésa 5 :1-2). {COL 284.3}
A gazda kiválaszt egy darab földet a pusztaságban. Bekeríti, megtisztítja, megműveli, nemes szőlővel beülteti, és gazdag termésre számít. Azt reméli, hogy az a darab föld, amelyhez fogható nincs a megműveletlen pusztaságon, a gondozás és a ráfordított munka eredményeképpen elismerést szerez neki. Így választott ki Isten egy népet a világból, hogy Krisztus iskolájában tanuljon és nevelődjék. Ezt mondja a próféta: "A seregek Urának szőlője ... Izrael háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése" (Ésa 5 : 7). Isten nagy kiváltságokban részesítette ezt a népet, gazdagon árasztva rájuk nagy jóságának áldásait, és várta, hogy gyümölcsterméssel megdicsőítse. Hirdetniük kellett volna országának elveit. A bukott, gonosz világnak be kellett volna mutatniuk Isten jellemét. {COL 285.1}
Az Úr szőlőskertjének olyan termést kellett volna hoznia, amely egészen más; mint a pogány népeké. E bálványimádó népek a gonoszságnak hódoltak. Gátlástalanul erőszakoskodtak, telhetetlenkedtek, bűnöztek, zsarnokoskodtak, és a legromlottabb szokásokat követték. A romlott fa a becstelenség és szenvedés gyümölcseit hozta. Az Isten által plántált szőlőnek egészen más gyümölcsöt kellett volna teremnie. {COL 285.2}
A zsidó nép abban a kiváltságos helyzetben volt, hogy úgy mutathatta be Isten jellemét, miként Isten Mózesnek kinyilatkoztatta. Mózes "mutasd meg nékem a Te dicsőségedet" imájára válaszként az Úr ezt ígérte: "Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el." "És az Úr elvonula előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt" (2 Móz 33:18-19; 34:17). Isten ezt a gyümölcsöt kívánta népétől. Tiszta jellemükkel és szent életükkel, irgalmasságukkal, jóságukkal és könyörületükkel kellett volna megmutatniuk, hogy "az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket" (Zsolt 19:8). {COL 285.3}
Izrael által Isten gazdag áldást akart küldeni minden népnek. Izrael útján kellett volna a világosságnak szétterjednie az egész világon. A világ népeiből a romlott szokások kitörölték Isten ismeretét. Az irgalmas Isten mégsem vonta vissza tőlük az életet. Egyháza által akart alkalmat adni a pogányoknak arra, hogy megismerjék. A népe által megmutatott elvekkel akarta erkölcsi képmását helyreállítani az emberben. {COL 286.1}
E terv megvalósítása érdekében hívta ki Isten Ábrahámot bálványimádó rokonai közül, és megparancsolta, hogy lakjék Kánaán földjén. "Nagy nemzetté tészlek - mondta - és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz" (1 Móz 12 : 2). {COL 286.2}
Isten levitte Egyiptomba Ábrahám leszármazottait: Jákóbot és ivadékait, hogy bemutassák e nagy és gonosz nemzetnek Isten országának alapelveit. József becsületessége és csodálatra méltó tevékenysége, amellyel megőrizte Egyiptom egész népét, Krisztus életét tükrözte. Mózes is - és sokan mások - bizonyságot tettek Istenről.{COL 286.3}
Csütörtök, március 13.
Isten nevének igazolása
Olvassa el a Róma 3:1-4-etaz Ézsaiás 5:3-4 fényében . Mit tanít ez arról, hogy maga Isten igazolást nyer a kozmikus konfliktusban? Mi többet tehetne annál, mint amit már megtett?
„Mit lehetett volna többet tenni az én szőlőmben, amit én nem tettem benne? kérdezi Isten. „Miért, amikor azt néztem, hogy szőlőt teremjen, miért hozott vadszőlőt?” Amikor Isten gyümölcsöt kért a maga idejében, a zsidó nép meglepődött, hogy ilyesmire számított. Azt vallották, hogy ők a legjámborabb nép a földön. Az igazság őrzőiként és almonistáiként alkalmazták őket, és az Úr javait a világ megáldására és javára kellett volna felhasználniuk. De visszaéltek a hozzájuk küldött hírnökökkel; és amikor Isten elküldte Fiát, az örökség örökösét, felemelték őt a golgotai keresztre. Egy napon látni fogják megátalkodottságuk eredményét. Nem fogják többé meghallani a végtelen szeretet könyörgéseit; hanem a Bárány haragja, a hatalom, amellyel szembeszálltak, sziklaként fog rájuk zuhanni, porrá zúzva őket. RH 1900. július 17. 16
„Mi haszna van hát a zsidónak, vagy mi haszna van a körülmetélkedésnek? Sok mindenben: főleg abban, hogy nekik bízták Isten orákulumát”. De ami a legnagyobb áldásuk lett volna, az lett a kárhozatuk, mert engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek voltak.” RH 1900. július 17., par. 17
Olvassa el a Jelenések 15:3 és a Jelenések 19:1-6. Mit tanítanak ezek a szakaszok Isten nevének végső megigazulásáról? Mi többet tehetne annál, mint amit már megtett?
“Ki ne félne Téged, Uram! És ki ne dicsőítené a Te nevedet? Mert csak egyedül vagy szent. Mert eljőnek mind a pogányok, és lehajolnak előtted; mert a Te ítéleteid nyilvánvalókká lettek” (Jel 15:4). Minden kétely, amely a hosszú küzdelem során az igazság és tévelygés kérdésében felmerült, most tisztázódik. A lázadás következményei, az isteni rendelkezések mellőzésének gyümölcsei minden értelmes teremtmény előtt nyilvánvalóak lesznek. Az egész világegyetem láthatja a különbséget Isten kormányzata és Sátán uralma között. Sátánt a saját cselekedetei ítélik el. Az események teljes mértékben igazolják Isten bölcsességét, igazságosságát és jogosságát. Világossá válik, hogy Isten a nagy küzdelem során tett minden intézkedésében tekintettel volt népének örök érdekeire és a teremtett világokra. “Dicsér Téged, Uram, minden teremtményed, és áldanak Téged a Te kegyeltjeid” (Zsolt 145:10). A bűn történelme az egész örökkévalóságon át tanúskodni fog arról, hogy minden teremtmény boldogsága szorosan összefügg Isten törvényének létezésével. A nagy küzdelem összes tényét látva, az egész világegyetem — hűségesek és lázadók — egyként hirdetik: “Igazságosak és igazak a Te utaid, óh szentek Királya!”. NK 595.3
Az a nagy áldozat, amelyet az Atya és a Fiú az emberért hozott, világosan tárul a világegyetem elé. Ütött az óra, amikor Krisztus elfoglalja jogos helyét, és fejedelemségek, hatalmasságok és minden néven nevezendő méltóságok fölé magasztosul. A reá váró örömért — hogy megdicsőítheti a fiak sokaságát — nem törődve a gyalázattal, elviselte a keresztet. Felfoghatatlanul nagy volt a fájdalom és a gyalázat, de még nagyobb az öröm és a dicsőség. A Megváltó rátekint a képmására átalakult megváltottakra, akiknek a jelleme Isten jellemének tökéletes tükre, és arca Királyuk arcának mása. Meglátja bennük lelke vajúdásának gyümölcsét, és elégedett. Majd olyan hangon, amelyet mind az igazak, mind a gonoszok tábora meghall, ezt mondja: “Íme, ők azok, akikért véremet ontottam! Értük szenvedtem, értük haltam meg, hogy velem éljenek az örökkévalóságban.” És a trón körül álló fehérruhások dicsénekbe kezdenek: “Méltó, a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és dicsőséget és áldást” (Jel 5:12 NK 596.1
Péntek, március 14.
További tanulmányozásra
Isten azt mondta Izráelről: „Pedig én úgy plántáltalak vala el téged, mint nemes szőlővesszőt, mindenestől hűséges magot: mimódon változtál hát nékem idegen szőlőtőnek fattyú hajtásává?” (Jer. 2:21) „Buja szőlőtő az Izrael, amely termi az ő gyümölcseit.” (Hós. 10:1) „Mostan azért Jeruzsálem lakosai és Júda férfiai; ítéljetek köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett? {AA 15.2}
Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék: És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg; tövis és gaz veri fel és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak! A Seregek Urának szőlője pedig Izráel háza és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése és várt jogőrzésre, s lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!” (Ésa. 5:3–7) „A gyöngéket nem erősítettétek, és a betegeket nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok.” (Ez. 34:4) {AA 15.3}
A zsidó vezetők sokkal bölcsebbnek tartották magukat, semhogy oktatásra szorulnának. Annyira igazságosnak vélték magukat, hogy nem érezték szükségét a megváltásnak; szerintük annyi tisztelet övezte őket, hogy arra a dicsőségre, mely Krisztustól árad, nem volt szükségük. Az Üdvözítő tehát elfordult tőlük. Azt a kiváltságot, amellyel visszaéltek és azt a munkát, amelyet mellőztek, másokra bízta. Isten dicsősége kinyilatkoztatásra várt. Igéjét hirdetni kellett. Meg kellett alapítani Krisztus országát e világon, az emberi szívekben. A sötétségben élőknek meg kellett hallaniuk az üdvtervet. Így hát a tanítványok kaptak megbízatást annak a munkának végzésére, amelyet a zsidó vezetők elmulasztottak. {AA 16.1}