Az Atya, A Fiú És A Szentlélek

Szombat Délután December 7.

December 8., vasárnap

A Mennyei Atya

János 3:16, 17; János 6:57 - Az egész világ naponta részesül Isten áldásaiban. Minden csepp eső, a hálátlan emberiségre áradó minden fénysugár, minden falevél, minden virág és minden gyümölcs Isten nagy türelméről és csodálatos szeretetéről tanúskodik. {COL 301.3}

Jézus olyan tökéletesen alárendelte Magát Isten akaratának, hogy egyedül az Atya volt látható életében. JE 325.1

Jn 5:22, 30 - A világ Krisztusnak adatott, s Rajta keresztül jő minden áldás Istentől az elbukott emberiséghez. Ő Üdvözítő testté-létele előtt is, után is. JE 168.1

János 6:32; János 14:10, 24 - „Jézus a kenyeret használta ábraként, hogy szemléltesse Lelkének éltető erejét. Az egyik a fizikai életet tartja fenn, míg a másik a szívet elégíti ki, és az erkölcsi erőket erősíti. Ő mondta: „Én vagyok az élet kenyere; aki hozzám jön, nem éhezik meg soha, és aki hisz bennem, nem szomjazik meg soha”. 2SP 276.2

Jézuson keresztül isteni rokonszenv van Isten és az emberi lények között, akik az engedelmesség által a Szeretettben elfogadottak. Így az emberiség alkalmazkodik az istenség akaratához, beteljesítve a szavakat: „Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsolataimat”. RH 1898. május 3., par. 16

János 6:45 - „ Soha senki nem jöhet Krisztushoz, csak az, aki választ ad az Atya szeretetére. Isten minden szívet vonz Magához, és csak az nem hajlandó Krisztushoz jönni, aki ellenáll vonzásának. JE 323.2

János 15:16, János 16:23 - „Amikor az emberek válaszolnak Krisztus vonzására, és Jézust a golgotai kereszten királyi Szenvedőnek tekintik, akkor egységbe kerülnek Krisztussal, Isten választottjaivá válnak, nem saját cselekedeteik által, hanem Krisztus kegyelme által; mert minden jó cselekedetük Isten Lelkének ereje által történik. Minden Istentől van, és nem önmaguktól. Az Úr az ő Lelke által választott ki minket.” ST 1892. május 2., par. 6

Kedd, december 10.

Aki ismeri a Fiut, ismeri az Atyát

„Jehovaként, a legfőbb Uralkodóként Isten nem tudott személyesen kommunikálni a bűnös emberekkel, de annyira szerette a világot, hogy Jézust küldte a mi világunkba, mint önmaga kinyilatkoztatását. „Én és az én Atyám egy vagyunk” - jelentette ki Krisztus. [János 10:30.] „Senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja Őt”. [Máté 11:27.] 18LtMs, Ms 124, 1903, bek. 2

„És Krisztus az emberek szívének kinyilatkoztatója is. Ő a bűn leleplezője. Ő általa mindenki jellemét meg kell vizsgálni. Rá van bízva minden ítélet, „mert Ő az ember Fia”. [János 5:27.] 18LtMs, Ms 124, 1903, bek. 3

„Az emberiséget magára véve Krisztus azért jött, hogy eggyé váljon az emberiséggel, és egyúttal kinyilatkoztassa mennyei Atyánkat a bűnös embereknek. Ő mindenben hasonlóvá lett testvéreihez. Olyan testté lett, amilyenek mi vagyunk. Éhes, szomjas és fáradt volt. Élelemmel táplálkozott és alvással frissült fel. Osztozott az emberek sorsában, és mégis Isten feddhetetlen Fia volt. Idegen volt és földi lakos - a világban, de nem a világból való; megkísértették és megpróbálták, ahogyan a mai férfiakat és nőket is megkísértik és megpróbálják, mégis a bűn foltja és foltja nélküli életet élt. „Nincs olyan főpapunk, akit ne érintene a mi gyengeségeink érzése; hanem mindenben megkísértetett, mint mi, de bűn nélkül.” [Zsidók 4:15.] Az Ő erejében férfiak és nők is élhetik azt a tiszta és nemes életet, amelyet Ő élt. 18LtMs, Ms 124, 1903, par. 4

„Krisztus azért jött, hogy megtanítsa az embereket arra, amit Isten akar, hogy tudjanak. Közvetlenül megpróbáltatása és keresztre feszítése előtt így szólt tanítványaihoz: „Eddig semmit sem kértetek az én nevemben; kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. Ezeket mondtam nektek példabeszédekben, de eljön az idő, amikor már nem fogok nektek példabeszédekben beszélni, hanem világosan megmutatom nektek az Atyától”. [János 16:24, 25.] 18LtMs, Ms 124, 1903, bek. 5

„Azon a napon az én nevemben fogtok kérni, és nem mondom nektek, hogy én imádkozom értetek az Atyához, mert maga az Atya szeret titeket, mert ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én Istentől jöttem. Az Atyától jöttem ki, és eljöttem a világba; ismét elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához. 18LtMs, Ms 124, 1903, par. 6

„Tanítványai így szóltak hozzá: „Íme, most világosan beszélsz, és nem mondasz közmondást. Most már bizonyosak vagyunk abban, hogy Te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy bárki kérdezzen Téged; ebből hisszük, hogy Istentől jöttél.” 18LtMs, Ms 124, 1903, bek. 7

Szerda, december 11.

A Szentlélek

„Eljött az övéihez, és az övéi nem fogadták be őt. De ahányan befogadták őt, azoknak hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik hisznek az ő nevében.... És az Ige testté lett, és közöttünk lakott, ... tele kegyelemmel és igazsággal.... És az ő teljességéből kaptunk mindent, és kegyelmet kegyelemre” (János 1:11-16). 1SM 310.1

„Akiket Isten családjába fogadnak örökbe, azokat az Ő Lelke alakítja át. Az önsanyargatás és az önmaguk iránti legfőbb szeretet felcserélődik az önmegtagadásra és az Isten iránti legfőbb szeretetre. Senki sem örökli a szentséget születési előjogként, és semmilyen módszerrel, amit csak ki tud találni, nem válhat hűségessé Istenhez. „Nélkülem - mondja Krisztus - semmit sem tehetsz” (János 15:5). Az emberi igazságosság olyan, mint a „szennyes rongyok”. De Istennél minden lehetséges. A Megváltó erejében a gyenge, tévelygő ember többé válhat, mint győztesévé az őt ostromló gonosznak.” 1SM 310.2

A Lélek ez előtt is a világban volt. A megváltási munka kezdetétől munkálkodott az emberek szívében és befolyást gyakorolt gondolkodásukra. Miközben azonban Krisztus a földön volt, a tanítványok nem vágyakoztak más segítő után. Amíg Krisztus mennybemenetelével meg nem vonta tőlük jelenlétét, nem érezték, hogy szükségük lenne a Lélekre. Közvetlenül Krisztus mennybemenetele után azonban érezni kezdték, hogy szükségük lenne a Lélek segítségére. A Lélek azután meg is érkezett hozzájuk. JE 575.2

A Szentlélek Krisztus képviselője, jóllehet teljesen független az emberi természettől. Az emberi test kötöttsége miatt Krisztus nem tudott egy és ugyanazon időben mindenütt jelen lenni. Azért éppen a követői érdeke volt az, hogy Krisztus elmenjen az Atyához és elküldje a Lelket utódjaként a földre. Ezután senkinek sem lehetett semmi előnye tartózkodási helyéből vagy Krisztussal való személyes kapcsolatából eredően. A Szentlélek által ettől kezdve az Üdvözítő minden ember számára elérhetővé lett. Ebben az értelemben Krisztus közelebb lehetett követőihez, mintha nem ment volna fel a mennyekbe. JE 575.3

“Aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak” (Jn 14:21). Jézus ismerte tanítványai jövendő sorsát. Látta, hogy egyet közülük vérpadra juttatnak, másokat keresztre feszítenek, lesz, akit a tenger egyik magányos szigetére száműznek, másokat üldöznek és megölnek. Krisztus azzal az ígérettel erősítette, bátorította őket, hogy minden megpróbáltatásukban velük lesz. Ez az ígéret semmit sem vesztett erejéből. Az Úr mindent tud hűséges szolgáiról, akik őérette börtönben sínylődnek, vagy akiket magányos szigetekre száműztek. Saját jelenlétével vigasztalja meg őket. Mikor az igazságért egy hívő ember az igazságtalan törvényszékek egyikének az ítélőszéke előtt volt, Krisztus oldala mellett állt. Mindazok a szemrehányások, becsmérlések, amelyek reá hullanak, Krisztusra is hullanak. Krisztust ismételten elítélik, kárhoztatják egy-egy tanítványa személyében. Mikor valamelyik követőjét a börtön falai közé zárják, Krisztus szeretetével hatja át szívét. Mikor egyikük érette szenved halált, Krisztus azt mondja néki, én vagyok “az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké és nálam vannak a pokolnak és a halálnak a kulcsai” (Jel 1:18). JE 575.4

November 13., péntek

További Tanulmányozásra

Krisztus azt akarja, hogy a menny rendje, a kormányzás mennyei terve, a menny isteni összhangja az Ő egyházában ábrázolódjék ki a földön. Így dicsőül meg az Ő népében. Követőin keresztül az Igazságosság Napja ragyog majd, el nem homályosuló fénnyel a világra. Krisztus sok képességet és áldást adott egyházának, hogy az Ő dicsőségét tökéletesebben sugározzák vissza a világban. JE 588.1

Képességekkel és áldásokkal ajándékozta meg népét, hogy megmutassák kegyelmének gazdagságát, és mintegy tükörképei lehessenek az Ő tökéletességének. A Krisztus igazságosságával felruházott egyház Krisztus tárháza, amelyben irgalmasságának, kegyelmének és szeretetének a gazdagsága kell, hogy láthatóvá legyen teljes és végső bemutatásában, megnyilatkozásában. Krisztus úgy tekint népére, mikor az tisztán és tökéletesen áll előtte, mint megaláztatása drága jutalmára, és mint dicsősége koronájára. Krisztus az a nagy középpont, ahonnan minden dicsőség kisugárzik. JE 588.2