Szombat délután november 23.
Emlékezetes szöveg:
"Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” János 14:6
"Jézus így szólt hozzá: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem megy az Atyához, csak általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. DA 663.2
"Nem sok út vezet a mennybe. Senki sem választhatja meg a maga útját. Krisztus azt mondja: “Én vagyok az út senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalam” (Jn 14:6). Mióta az első evangéliumi beszéd elhangzott, mikor az Éden kertben Isten kijelentette, hogy az asszony magva összezúzza a kígyó fejét, akkor Isten tulajdonképpen Krisztust emelte fel Útként, Igazságként és Életként. Krisztus volt az Út, mikor Ádám élt, mikor Ábel Istennek ajándékozta a leölt bárány vérét, ábrázolva a Megváltó vérét. Krisztus volt az Út, amelyen Isten megvédte a pátriárkákat és a prófétákat. Számunkra is egyedül Krisztus az az Út, amelyen járva eljuthatunk az Atyához. . JE 570.2
Ha megismertetek volna engem, — mondotta Krisztus — megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt” (Jn 14:7). Ezt azonban a tanítványok még nem értették meg. “Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, — mondotta Filep Jézusnak — és elég nékünk!” (Jn 14:8). JE 570.3
Értetlenségükön elcsodálkozva Jézus fájdalmas megdöbbenéssel azt kérdezte: “Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Filep?” (Jn 14:9). Vajon lehetséges-e, hogy nem látod és nem ismered fel az Atyát azokban a munkákban, amelyeket általam végzett el? “Mimódon mondod azért te: Mutasd meg nekünk az Atyát?” “Aki engem látott, látta az Atyát” (Jn 14:9). Krisztus nem szűnt meg Isten lenni, mikor emberré lett. Amikor megalázta magát az emberré lételig, az isteni lét mégis a sajátja maradt. Krisztus egyedül képviselhette és képviselheti az Atyát az emberi nemzetségnél. Krisztus egyedül jelenthette ki az Atyát az embernek. A tanítványok pedig abban a kiváltságban részesültek, hogy több mint három évig szemlélhették az Atyának ezt a képviseletét Krisztus személyében. JE 570.4
Vasárnap, november 24
Benne volt az élet
Miért jött Jézus erre a földre? János 1:29, János 3:16, János 6:40, János 10:10, János 12:27.
"Ímé, az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (Jn 1:29) JE 84.6
Sem a hallgatók, sem maga János nem értette e szavak értelmét: “Isten Báránya”. Mória-hegyén Ábrahám hallotta fiától ezeket a szavakat: “Atyám! hol van az égőáldozatra való bárány?” (lMóz 22:7) Az apa így felelt: “Az Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam” (lMóz 22:8). S a kosban, melyet Isten Izsák helyett küldött, Ábrahám annak a jelképét látta, aki meghal az emberek bűneiért. Ezt a képet Ésaiás is vázolja a Szentlélek által, és így jövendöl a Megváltóról: “Mint bárány, mely mészárszékre vitetik”, “de az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté” (Ésa 53:7.6). Izrael népe azonban nem értette ezt a tanítást. Sokan úgy tekintettek az áldozatokra, mint a pogányok saját áldozataikra — ajándéknak szánták őket, mellyel az istenséget kiengesztelhetik. Isten arra vágyott, hogy megértesse velük: az Ő szeretetéből fakad az az ajándék, amely megbékélteti a népet vele. . JE 85.1
"Ezt a világot meglátogatta a mennyei Fenség, Isten Fia. "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Krisztus úgy jött erre a világra, mint Isten szívének, elméjének, természetének és jellemének kifejezője. Ő volt az Atya dicsőségének fényessége, az Ő személyének kifejezett képmása. De letette királyi palástját és királyi koronáját, és leszállt magas rangjáról, hogy egy szolga helyét foglalja el. Gazdag volt, de a mi kedvünkért, hogy örökkévaló gazdagságban részesüljünk, szegénnyé lett. Megteremtette a világot, de annyira kiüresítette magát, hogy szolgálata alatt kijelentette: "A rókáknak van odújuk, és az ég madarainak van fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét". MM 19.1
"Eljött erre a világra, és az általa teremtett lények közé állt, mint Fájdalmas Ember, aki ismeri a fájdalmat. "Megsebesíttetett a mi vétkeinkért, megzúzattatott a mi vétkeinkért; a mi békességünk büntetése volt rajta, és az ő csíkjaival meggyógyultunk." "Őt mindenben megkísértették, mint minket, de bűn nélkül". MM 19.2
"Azután engedelmességet mutatott Atyja akarata iránt. “De azért jutottam — mondta — ez órára. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!” (Jn 12:27-28). Sátán uralmát egyedül Krisztus halála által lehetett megtörni. Csak így lehetett az embert megváltani, Istent megdicsőíteni. Jézus beleegyezett a haláltusába, vállalta az áldozatot. A mennyei Felség egyetértett azzal, hogy mint a bűnök hordozója szenvedjen. “Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!” — mondta. Amint Krisztus kiejtette e szavakat, jött a válasz a feje fölött lebegő felhőből: “Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem” (Jn 12:28). Krisztus egész élete a bölcsőtől addig, amíg ezek a szavak elhangzottak, Istent dicsőítette, s az eljövendő próbában isteni-emberi szenvedései valóban megdicsőítik Atyjának nevét. JE 528.2
November 25., hétfő
Az örök életnek beszéde
Olvassátok el a János 6:61-68-at. Amikor Jézus megkérdezte a tanítványokat, hogy elhagyják-e Őt, mit jelentett Péter válasza?
"Azoknak, akik engedelmeskednek, Isten Igéje az élet fája. Ez az üdvösség igéje, amelyet az örök életre kapnak. Akik követik tanításait, azok az Isten Fiának testét eszik és vérét isszák. Attól, hogy ez az Ige milyen hatást vált ki belőlünk, függ az örökkévalóságra szóló sorsunk. Rendelkezik a tökéletes jellem kialakításához szükséges elemekkel. A keresztény arra rendeltetett, hogy olyan szoros kapcsolatban álljon Istennel, hogy élete Krisztus életével összekapcsolódjék Isten örök életében." TDG 120.2
"Az élet igéje az, ami szerint a kereszténynek élnie kell. Ebből az igéből kell kapnunk az igazság folyamatosan növekvő ismeretét. Ebből kell fényt, tisztaságot, jóságot és olyan hitet nyernünk, amely a szeretet által működik és megtisztítja a lelket. Azért adatott nekünk, hogy megváltva legyünk, és hibátlanul jelenhessünk meg az isteni dicsőség trónja előtt. Csodálatos győzelem, amelyet Krisztus az emberért vívott ki!" - 60. levél, 1900. április 21., egy fiatalembernek, aki Ellen White tanácsát kereste". TDG 120.5
Hogyan kapjuk meg az örök életet? János 3:15, 16; János 5:24; János 6:40, 47; János 8:31; János 12:46; János 20:31.
"Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete van annak” (Jn 6 : 47). A szeretett János által, aki hallotta e szavakat, a Szentlélek kijelentette a gyülekezetnek: “Ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet” (1Jn 5:11-12). Jézus ezt mondta: “Én feltámasztom azt az utolsó napon” (Jn 6: 54). Krisztus egy testté lett velünk, hogy mi egy lélek lehessünk Vele. Ezen egység ereje által kell majd előjönnünk a sírból — ez nem csak Krisztus erejének megnyilatkozása által történik, hanem hit által az Ő élete a miénk lesz. Aki meglátja Krisztus igaz jellemét, és szívébe fogadja Őt, annak örök élete van. Krisztus a Lélek által lakozik bennünk, és Isten Lelke, ha hittel befogadjuk szívünkbe, az örök élet kezdete. JE 323.4
Kedd, november 26
Hit és újjászületés
Olvassátok el a János 1:12, 13-at. Milyen lépéseket írnak le itt a kereszténnyé válásról?
"Krisztus országát nem törvényhozó testületek, tanácsok vagy bíróságok döntésével, a világ nagyjainak támogatásával alapítja meg, hanem azzal, hogy Krisztus természetét az emberekbe ülteti a Szentlélek munkája által. “Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek” (Jn 1:12-13). Ez az egyetlen erő, amely felemelheti az emberiséget. E munka megvalósításához az emberi eszköz Isten Igéjének tanítása és gyakorlása. . JE 429.2
Most — Krisztus idejéhez hasonlóan — Isten országának műve nem azokon nyugszik, akik földi vezetők vagy emberi törvények által támogatott elismerést sürgetnek, hanem azokon, akik a népnek az Ő nevében kijelentik azokat a lelki igazságokat, melyek elfogadóikat Pál tapasztalatára vezérlik: “Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Gal 2:20). Ekkor Pálhoz hasonlóan az emberek javára fognak munkálkodni. Ő mondta: “Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne miáltalunk: Krisztusért kérünk, béküljenek meg az Istennel” (2Kor 5:20). JE 429.4
Olvassátok el a Róma 8:16-ot. Milyen elv található itt a Jézusban való üdvösségről?
Pál mondja továbbá: „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptátok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abba, Atyám!” (Róma 8:14,15) Krisztus iskolájában az az egyik tanulnivalónk, hogy az Úr sokkal jobban szeret bennünket, mint földi szüleink. Föltétlen hinnünk és tökéletesen bíznunk kell benne. „Ez a Lélek bizonyságot tesz lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, Krisztusnak pedig örököstársai, ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.” (Róma 8:16,17) {8T 126.1}
Szerda, november 27
Az élet forrásának elutasítása
Olvassuk el a 4Mózes 13:23-33-at. Mi volt a különbség a két jelentés között, amelyet a kémek hoztak vissza Kánaánról?
Az emberek kétségbeestek csalódottságukban és reményvesztettségükben. A fájdalom jajveszékelése töltötte be a tábort és ez a jajveszékelés összekeveredett a zúgolódás hangjaival. Káleb azonnal felfogta a helyzetet és bátran kiállt Isten szavának védelmében. Mindazt megtette, ami erejéből tellett, hogy ellensúlyozza hűtlen társainak bűnös befolyását. Egy pillanatra az emberek le is csendesedtek, és figyelmesen hallgatták a reménységről, bátorságról mondott szavait, amelyeket az ígéret földjére vonatkoztatott. Nem mondott ellent annak, amit társai már elmondtak. A városfalak valóban magasak voltak és a kanaániták erősek. Isten azonban ezt a földet Izraelnek ígérte. "[...] Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal" (4Móz 13:31).{PP 388.3}
A tíz kém azonban félbeszakította Káleb bátorító beszédét és még sötétebb színnel ecsetelte az akadályokat. "[...] Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunknál" - mondták - "[...] Az a föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, amely megemészti az ő lakóit; az egész nép is, amelyet láttunk azon, szálas emberekből áll. És láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anáknak fiait, és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok valánk" (4Móz 13:32-34). {PP 388.4}
Ezek az emberek rossz útra tértek, konokul szembehelyezkedtek Kálebbel, Józsuéval és Mózessel, sőt magával Istennel is. Minden lépéssel, amelyet megtettek, csak még elszántabbak lettek. Elhatározták, hogy kedvét szegik mindazoknak, akik birtokukba akarják venni Kánaánt és ennek megvalósítása érdekében fáradoznak. Eltorzították az igazságot, hogy fenntarthassák káros befolyásukat. "Olyan föld az" - mondták - "amely megemészti lakóit". Ez nemcsak egy rosszindulatú beszámoló, hanem hazugság is volt. Ez a hazugság önmagával is összeegyeztethetetlen, önmagának is ellentmondó volt. A kémek azt jelentették erről az országról, hogy termékeny, virágzó ország és a lakói óriás termetű emberek. Mindez lehetetlen lett volna, ha az ország éghajlata egészségtelen. Mikor az emberek hitetlenségre adják szívűket, akkor Sátán uralma alá helyezik magukat, és senki sem tudhatja, milyen messzire vezeti majd el őket. {PP 389.1}
November 28, csütörtök
Ítélet
Miért kerülnek az emberek ítélet alá? János 3:18, 36; János 5:24, 38; János 8:24; János 12:47.
Azonban Krisztus küldetése nem az ítélet, hanem a megváltás volt. "Nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa (Jn 3:17). A Magas Tanács előtt Jézus kijelentette: "Aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van, és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre" (Jn 5:24). {DA 210.4}
Krisztus meghagyta tanítványainak, hogy ne csodálkozzanak, s a jövő rejtélyét még szélesebb távlatokban nyitotta meg előttük. "Eljő az óra, - mondotta - amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására" (Jn 5:28-29). {DA 211.1}
A jövendő életnek ez a bizonysága volt az, amelyre Izrael oly sokáig várt, s amelyről remélték, hogy a Messiás adventjekor megkapják. Az egyetlen világosság, amely beragyoghatja a sír sötétjét, rájuk ragyogott. Ám az önfejűség vak. Jézus áthágta az írástudók hagyományait, semmibe vette hatalmukat, s ők nem hittek. {DA 211.2}
Olvassuk el a Máté 4:1-4-et. Milyen elveket használt Krisztus a kísértés pusztájában a Sátán megtévesztései ellen?
"Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik" (Mt 4:4). Krisztus követője gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy nem tudja egyszerre Istent is szolgálni, és evilági foglalatosságait is folytatni. Talán úgy tűnik, hogy az Isten egyszerű követelményei iránti engedelmesség egyidőben lehetetlenné teszi a megélhetés biztosítását. Sátán megpróbálja elhitetni, hogy fel kell áldozni az embernek meggyőződését. Azonban világunkban az egyetlen dolog, amelyben bízhatunk: Isten szava. "Keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6:33). Földi életünkben sem válik javunkra, ha eltávolodunk mennyei Atyánk akaratától. Ha megismerjük szavának hatalmát, akkor nem fogjuk követni Sátán sugallatait, hogy élelmet szerezzünk, vagy életünket megmentsük. Csak ezt fogjuk kérdezni: Mit kíván Isten? Mit ígér? Ennek tudatában engedelmeskedünk akaratának és bízunk ígéreteiben. {DA 121.2}
November 29, péntek
További tanulmányozására
"Bár Krisztus az éhség legélesebb kínjaitól szenvedett, ellenállt a kísértésnek. A Sátánt ugyanazzal az írással utasította vissza, amelyet Mózesnek adott, hogy ismételje el a lázadó Izraelnek, amikor étrendjüket korlátozták, és a pusztában húsos húsok után kiáltoztak: "Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik". E kijelentésével és példájával is Krisztus meg akarta mutatni az embernek, hogy az időleges táplálék utáni éhség nem a legnagyobb csapás, ami érheti. A sátán azzal hízelgett első szüleinknek, hogy ha megeszik a gyümölcsöt, amelyet Isten megtiltott nekik, az nagy jót hoz majd nekik, és bebiztosítja őket a halál ellen, ami éppen az ellenkezője annak az igazságnak, amelyet Isten kijelentett nekik. "De a jó és a rossz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel belőle, bizony meg fogsz halni". Ha Ádám engedelmeskedett volna, nem ismerte volna meg sem a nélkülözést, sem a bánatot, sem a halált." Con 43.1
Amikor Krisztus így szólt a kísértőhöz: "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik" (Mt 4:4), azokat a szavakat ismételte el, amelyeket több mint ezernégyszáz évvel azelőtt mondott Izraelnek: "Hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában [...] És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik" (5Móz 8:2-3). A pusztában, ahol mindaz hiányzott, ami a létfenntartáshoz szükséges, Isten mannát küldött népének az égből. E gondoskodásból meg kellett tanulniuk, hogy amíg Istenben bíznak, és az Ő útain járnak, nem feledkezik meg róluk. A Megváltó most azt élte át, amit Izraelnek tanított. Izrael népét Isten szava támogatta, és ugyanez az Ige segített Jézusnak is. Várta az enyhülés Isten által rendelt idejét. Isten iránti engedelmessége vezette a pusztába, s most nem akart Sátán tanácsai árán kenyérhez jutni. A világmindenség tanúinak jelenlétében bebizonyította, hogy kisebb baj az, ha szenvedünk az igazságért, mint az, ha bármilyen mértékben eltávolodunk Isten akaratától. {DA 121.1}