Szombat délután január 10
Memory Text:
„ Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. Filippi 1:21
A Golgota keresztje nemcsak a törvény változhatatlanságát hirdeti a világegyetemnek, hanem azt is, hogy a bűn zsoldja a halál. A haldokló Megváltó „elvégeztetett” kiáltásával megkondult Sátán felett a lélekharang. Az oly régóta folyó nagy küzdelem eldőlt, és most már biztos volt, hogy a bűn végleg megsemmisült. Isten Fia átlépte a sír kapuját, hogy „a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt” (Zsid 2:14). Lucifer magas méltóságra vágyott, és ezért ezt mondta: „Az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, ... hasonló leszek a Magasságoshoz.” Isten pedig kijelenti: „Tevélek hamuvá a földön... s többé örökké nem leszel!” (Ésa 14:13-14; Ez 28:18-19). Amikor „eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemence... olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtuk gyökeret, sem ágat” (Mal 4:1). NK 448.2
Sátán nem tarthatja fogva a halottakat, amikor Isten Fia életet ígér nekik. Egyetlen olyan lelket sem tarthat a lelki halálban, aki hittel fogadja Krisztus hatalmi szavát. Isten minden bűnben holt embernek mondja: „Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból” (Ef 5:14). Ez a szó örök élet. Ahogyan Isten szava, amely az első embert életre hívta, ma is életet ad nékünk, ahogyan Krisztus szava: „Ifjú, néked mondom, kelj föl” (Lk 7:14), életet adott a naini ifjúnak, úgy ez a szó: „Támadj föl a halálból” — életet jelent annak, aki elfogadja. Isten „megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába” (Kol 1:13). Mindezt fölajánlja nekünk igéjében. Ha elfogadjuk az igét, megszabadulunk. JE 262.2
Vasárnap január 11
„Krisztus magasztaltatik”
Olvassuk el a Filippi 1:19, 20 verseket. Mi látszik Pál várakozásának a tárgyalása kimenetelét illetően? Mit tart még fontosabbnak, mint a felmentést?
Mert tudom, hogy ez nékem idvességemre lesz a ti könyörgéstek által és a Jézus Krisztus Lelkének segedelme által, Amaz én esengő várásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által. Filippi 1:19, 20
„Nagyon fontos, hogy hűségesek legyünk Istenhez. Ő követeléseket támaszt mindazokkal szemben, akik az Ő szolgálatában állnak. Azt kívánja, hogy testünk és lelkünk a legjobb egészségi állapotban legyen, minden erőnk és adottságunk az isteni irányítás alatt álljon, és olyan erőteljesek és óvatosak legyünk, amennyire a szigorú mértékletességi szokások lehetővé teszik. Kötelességünk Isten iránt, hogy testünkkel és lelkünkkel, minden képességünkkel, amelyet Ő ránk bízott ajándékként, feltétel nélkül odaadjuk magunkat Neki, hogy az Ő szolgálatában álljunk. Minden energiánkat és képességünket folyamatosan erősíteni és fejleszteni kell ebben a próbaidőszakban. Csak azok, akik értékelik ezeket az elveket, és akik megtanultak intelligensen és Istenfélelemmel gondoskodni testükről, válasszák ki, hogy felelősséget vállaljanak ebben a munkában. Azokat, akik már régóta az igazságban élnek, de mégsem tudnak különbséget tenni az igazságosság tiszta elvei és a gonosz elvei között, akiknek az igazságosság, az irgalom és Isten szeretete iránti megértése homályos, fel kell menteni a felelősség alól. Minden gyülekezetnek szüksége van egy világos, éles tanúságtételre, amely a trombitának határozott hangot ad. RH 1914. június 11., 8. bekezdés
Olvassuk el az 1 Korinthus 4:14–16; 1 Thesszaloniki 2:10, 11; Galata 4:19 és Filemon 10 verseket. Milyen kapcsolatban áll Pál az általa alapított gyülekezetekkel és azokkal az emberekkel, akiket Krisztusnak nyert meg?
„Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szeretett fiaimat figyelmeztetlek titeket. Mert bár tízezer tanítótok van Krisztusban, mégsem sok atyátok van, mert Krisztus Jézusban én szültelek titeket az evangélium által. Ezért kérem titeket, legyetek az én követőim.” KJV — 1Korinthus 4:16
„Ti vagytok a tanúk, és Isten is, hogy milyen szentül, igazságosan és feddhetetlenül viselkedtünk közöttetek, akik hisztek: tudjátok, hogy hogyan buzdítottunk, vigasztaltunk és intettünk mindegyikőtöket, mint az apa gyermekeit.” KJV — 1Thesszalonikiak 2:11
„Kérem téged fiam, Onézimusért, akit rabságomban nemzettem.” KJV — Filemon 1:10
„Amikor Pál apostol kételkedni kezdett a galatákban, olyan nagy volt a lelkiismeret-furdalása és lelki terhe miattuk, hogy így szólt: „Kicsinyeim, akikért újra szülök, amíg Krisztus meg nem formálódik bennetek.” [Galaták 4:19.] Egyszer már érezte lelkében az erős vágyat, hogy ők is megismerjék Krisztust.” 7LtMs, Lt 30a, 1892, 30. bekezdés
„A remény és az öröm, amelyet ez a biztosíték a fiatal thesszalonikai gyülekezetnek hozott, számunkra alig értékelhető. Ők nagy becsben tartották az evangélium atyja által nekik küldött levelet, és szívük szeretettel telve volt iránta.” TT 138.1
Hétfő, január 12
A halál nyereség
Olvassuk el a 2 Korinthus 10:3–6 verseket. Mi az alapja a lelki háborúnak, amelyet vívunk, és mik a fegyvereink?
„Jézusnak a szívben kell lakoznia; és ahol ő van, a testi vágyak le lesznek győzve, és Isten Lelkének működése által alávetve tartva. Mert a mi harci fegyvereink nem testi fegyverek, hanem Isten által hatalmasak az erődítmények lerombolására; ledöntik a képzeleteket és minden magasztos dolgot, ami Isten ismerete ellen emelkedik, és minden gondolatot fogságba ejtenek Krisztus engedelmeskedésére.” BEcho, 1892. június 15., 6. bekezdés
„Azok első feladata, akik meg akarnak reformálni, hogy megtisztítsák a képzelőerőt. Meditációinknak olyanoknak kell lenniük, amelyek felemelik az elmét. „Bármi, ami igaz, bármi, ami becsületes, bármi, ami igazságos, bármi, ami tiszta, bármi, ami kedves, bármi, ami jó hírű; ha van valami erény, és ha van valami dicséret, gondoljatok ezekre a dolgokra.” [Filippi 4:8.] Itt van egy széles terület, ahol az elme biztonságosan mozoghat. Ha a Sátán alantas és érzéki dolgokra akarja terelni, hozd vissza. Amikor romlott képzelgések akarnak birtokba venni az elmédet, menekülj a kegyelem trónjához, és kérj erőt a mennyből. Krisztus kegyelmével lehetséges számunkra, hogy elutasítsuk a tisztátalan gondolatokat. Jézus vonzza az elmét, megtisztítja a gondolatokat, és megtisztítja a szívet minden titkos bűntől…” CTBH 136.1
Olvassuk el a Filippi 1:21, 22 verseket. Hogyan értjük Pál gondolatát, különösen a nagy küzdelem kontextusában?
Az fog a legközelebb állni Krisztushoz, aki a földön a legtöbbet vett át az Ő önfeláldozó szeretetéből — a szeretetből, mely „nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt” (lKor 13:4-5). Ez a szeretet indította a tanítványokat, ahogyan Urunkat is, hogy éljenek, dolgozzanak, odaadjanak és feláldozzanak mindent, akár a halálig, az emberiség megmentéséért. Ez a lelkület vált nyilvánvalóvá Pál életében, aki ezt mondta: „Mert nékem az élet Krisztus, — hiszen élete Krisztust mutatta be az embereknek — és a meghalás nyereség” (Fil 1:21) — nyereség Krisztusnak. Maga a halál teszi nyilvánvalóvá kegyelmének erejét, s lelkeket gyűjt Neki. „Magasztaltatni fog Krisztus az én testemben, — mondta — akár életem, akár halálom által” (Fil 1:20). JE 461.2
Kedd január 13
Megőrizni a bizalmat
Olvassuk el a Filippi 1:23, 24 verseket. Mit ért Pál azon, hogy „elmenni és Krisztussal lenni” „sokkal jobb”?
„Mert kétoldalú kényszerben vagyok, hogy elmenjek és Krisztussal legyek, ami sokkal jobb; mindazonáltal a testben maradni szükségesebb számotokra. KJV – Filippi 1:23, 24
„Mert az élők tudják, hogy meghalnak, a halottak pedig nem tudnak semmit, és nincs többé jutalmuk, mert emlékük elfeledett.” KJV – Prédikátor 9:5
„Gondolkodtam Pálról, a nagy szolgáról, akit elküldtek, hogy hirdesse Krisztust és a keresztre feszítettet a pogányoknak. Egy alkalommal két tűz között állt. Annyira nyomasztották a felelősségek, hogy nem tudta, inkább meghaljon-e vagy éljen, mások javára válassza-e a testben maradás, vagy adja fel a küzdelmet. „Testvéreim” – írja –, „nem tartom magam elérkezettnek, de ezt az egy dolgot teszem: elfelejtem, ami mögöttem van, és a előttem levőkre törekszem, és a cél felé haladok, hogy elnyerjem a Krisztus Jézusban való Isten magas elhívásának díját.” [Filippi 3:13, 14.]” 14LtMs, Lt 100, 1899, 9. bekezdés
Szerda január 14
Erős egységben
Olvassátok el a Filippi 1:27-et, és hasonlítsátok össze a János 17:17–19-cel. Mit mond Jézus és Pál, mi elengedhetetlen az egyház egységéhez?
„Csak legyen a beszédetek Krisztus evangéliumához illő: hogy akár jövök és látlak titeket, akár távol vagyok, halljak a dolgaitokról, hogy egy lélekben álljatok meg, egy szívvel küzdve az evangélium hitéért.” KJV – Filippi 1:27
Szenteld meg őket a te igazságod által: a te igéd az igazság. Ahogyan engem elküldtél a világba, úgy én is elküldtem őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy ők is szenteltessenek meg az igazság által. KJV — János 17:17-19
„Kik a mennyek országának alattvalói? Dániel megmondja a világnak, hogy milyen néven fogják őket hívni. „A Magasságos szentjei elfoglalják a királyságot, és örökké, mindörökké birtokolják azt” (Dániel 7:18). Pál pedig így ír a filippieknek: [Filippi 1:1, 9-11; Efézus 2:18-22 idézet]. 11MR 341.2
„Mindenki, aki a mennyei ország polgárának van bejegyezve, köteles úgy viselkedni, ahogyan azt Krisztus evangéliuma jóváhagyja. És kiváltságunk, hogy igényt tartunk a mennyei királyság alattvalóinak jogaira és kiváltságaira. De mindenkinek, aki Krisztust személyes Megváltójának fogadja el, azt mondja: „Jöjjetek ki közülük [a világból], és legyetek különállók.” Meg kell felelnünk az Úr követelményeinek, és nem szabad megszégyenítenünk polgárságunkat a menny angyalai vagy az emberek előtt. Örömteli szolgálatot kell teljesítenünk Istennek. Krisztus nem azokhoz szól, akik már nem küzdenek a kísértéssel, akiknek nincs veszélye, hogy elszakadjanak Krisztustól és legyőzzék őket a Sátán cselvetései, amikor azt mondja: „Beszédetek legyen méltó Krisztus evangéliumához... Álljatok meg egy lélekben, egy szívvel, és együtt küzdjetek az evangélium hitéért; ... Mert nektek Krisztusért adatott, hogy nemcsak higgyetek benne, hanem az ő kedvéért szenvedjetek is” (Filippi 1:27, 29). Krisztus követőinek jellemében nem lehetnek viszályok vagy hiúság, önzés vagy morgolódás, vitatkozás, semmi tisztátalan vagy becstelen. — 58a levél, 1898, 1-11. o. (Mrs. Goricknak, 1898. július. Másolat: 1898. július 19.)” 11MR 341.3
Csütörtök január 15
Egységben, félelem nélkül
Olvassuk el a Filippi 1:27–30-at. Hogyan kapcsolódik az egységünk és az „evangélium hitéért való együttes küzdelmünk” a félelem nélküliséghez?
„Csak a Krisztus evangéliumához illő módon éljetek, hogy akár meglátogatom titeket, akár távol vagyok, halljak rólatok, hogy egy lélekben és egy szívvel álltok, és együtt küzdötök az evangélium hitéért; és semmiben sem ijedtek meg ellenségeitektől, ami számukra nyilvánvaló jele a veszedelemnek, számotokra pedig az üdvösségnek, és az Istené.
Mert nektek Krisztusért adatott, hogy nemcsak higgyetek benne, hanem szenvedjetek is érte; ugyanazt a küzdelmet vívjátok, amelyet láttatok bennem, és most hallotok rólam.” KJV — Filippi 1:27-30
„Most olyan emberekre van szükség, akik Dánielhez hasonlóan cselekszenek és mernek cselekedni. A mai világban tiszta szívre és erős, félelem nélküli kézre van szükség. Isten úgy tervezte, hogy az ember folyamatosan fejlődjön, nap mint nap magasabb szintre jusson a kiválóság skáláján. Ő segít nekünk, ha mi is segítünk magunkon. A két világban való boldogság reménye attól függ, hogy az egyikben fejlődünk-e...” AH 301.2
Ez a lecke megmutatja, hogy a meggyőződéses kereszténynek Isten vezetése alatt minden előrelépéshez elengedhetetlen a rendíthetetlen hit, a bátorság és a cselekvés, és ez mindig sikert hoz. 11SC2 9.2
Olvassa el a következő bibliai szakaszokat, és foglalja össze röviden azok közös témáját: Máté 10:38, ApCsel 14:22, Róma 8:17, 2 Timóteus 3:12.
„Aki pedig nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám.” KJV — Máté 10:38
„Megerősítve a tanítványok lelkét, és buzdítva őket, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok megpróbáltatásonkeresztül kell belépnünk Isten országába.” KJV — ApCsel 14:22
„Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is; Isten örökösei és Krisztus tárörökösei; ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt dicsőüljünk is.” KJV — Róma 8:17
„Igen, és mindazok, akik Krisztus Jézusban istenfélő életet akarnak élni, üldözést szenvednek.” KJV — 2Timóteus 3:12
„Amikor Krisztus megaláztatásán elmélkedünk, önmegtagadását és önfeláldozását szemléljük, elámulunk az isteni szeretet megnyilvánulásán a bűnös ember iránt. Amikor Krisztusért olyan megalázó jellegű próbáknak kell alávetnünk magunkat, ha Krisztus gondolkodásmódjával rendelkezünk, akkor szelídséggel viseljük el azokat, nem haragszunk a sérelemért, és nem állunk ellen a gonosznak. Kinyilvánítjuk azt a szellemet, amely Krisztusban lakozott...” AG 324.5
„Krisztus igáját kell viselnünk, úgy kell dolgoznunk, ahogyan ő dolgozott az elveszettek üdvösségéért; és azok, akik részt vesznek szenvedéseiben, részesülni fognak dicsőségében is. Az apostol azt mondja: „Ti Isten munkatársai vagytok.” Akkor ragadjuk meg az ő erejét. Mindenki, aki Krisztus nevét hirdeti közöttünk, legyen Isten munkatársa.” RH 1892. május 24., 12. bekezdés
Péntek január 16
További Tanulmányozásra
Az apostol az örökkévalóságba tekintett; nem bizonytalanul vagy félve, hanem örömteli reménnyel és vágyakozó várakozással. Amint ott áll vértanúsága színhelyén, nem látja sem a hóhér pallosát, sem a földet, mely csakhamar beissza vérét. Feltekintett a nyári nap csendes, kék egén keresztül az Örökkévaló trónjához. AT 336.3
A hit ez embere látta Jákób látomásának létráját, ami Krisztust ábrázolta, aki összekötötte a földet a mennyel, a halandó embert a végtelen Istennel. Hite erősebb, amint emlékezik, hogy a pátriárkák és próféták arra építettek, aki az ő támasza és vigasza, akiért életét adja. E szent emberektől, kik századról századra hitük bizonyságtevői voltak, hallja a biztosítékot: hű az Isten. Apostoltársai, kik Krisztus evangéliumát hirdetik, szembeszállnak a vallási vakbuzgósággal, a pogány babonákkal, az üldözéssel és a megvetéssel, sőt életük sem drága, csakhogy fennen lobogtassák a kereszt zászlaját a hitetlenség sűrű sötétsége közepette. Hallja bizonyságtételüket Jézusról, az Isten Fiáról, a világ Üdvözítőjéről. A kínpadokról, a máglyákról, a tömlöcökből, a föld barlangjaiból és üregeiből füléig hatol a vértanúk diadalkiáltása. Hallja az állhatatos lelkek tanúságtételét, akik, ámbár elhagyatottan, kifosztottan, megkínzottan, mégis félelem nélkül, ünnepélyesen bizonyítják hitüket, kijelentve: „...mert tudom, kiben hiszek”. Életüket adták hitükért, kinyilatkoztatták e világ előtt, hogy akiben bíztak, mindenképpen üdvözítheti őket. AT 336.4
Krisztus áldozata által megváltva, bűntől megtisztítva vére által, igazságába öltözötten, Pál önmagában hordozza azt a bizonyosságot, hogy lelke értékes Megváltója szemében. Élete Krisztussal el van rejtve Istenben, és meggyőződött, hogy Ő, aki legyőzte a halált, meg tudja őrizni azt, amit oltalmára bízott. Lelke megragadja az Üdvözítő ígéretét: „... feltámasztom őt az utolsó napon” (Jn 6:40). Gondolata és reménysége Urának második jövetelére összpontosul. És amint a hóhér pallosa lesújt, s a halál árnyéka a vértanúra vetődik, felszáll Istenhez utolsó gondolata, mely ugyanaz, mint ami a nagy ébredés hajnalán az első gondolata lesz: találkozik az Életadóval, aki áldottait örömmel üdvözli. AT 337.1