A hit óriásai: Józsué és Káleb
8. lecke, 4. negyedév, 2025. november 15 – november 21
Ossza meg ezt a leckét
Szombat délután november 15
Emlékezetes szöveg:
„Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, a kik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket. Zsidók 13:7
„Az apostol a Zsidók 12:1, 2-ben Krisztust emeli ki, mint az egyház nagy fejét, és az egyetlenet, akire az egyháznak vezetésként kell tekintenie. Azt szeretné, ha az egyház profitálna a hit hőseinek tapasztalataiból, akiket a tizenegyedik fejezetben említ, és akiket a tizenkettedik fejezet első versében tanúk felhőjének nevez. De hűségesen őrzi az egyházat attól, hogy bálványimádó szellemben visszatekintsen rájuk, vagy bármely embert vezetőjének vagy a keresztény élet mintájának fogadjon el, ezekkel a három szavakkal: „Nézzetek Jézusra.” Pál így szól: „Mivel tehát ilyen nagy tanúk felhője vesz körül minket, tegyünk le minden terhet és a bűnt, amely olyan könnyen megkötöz minket, és türelemmel fussuk meg az előttünk álló versenyt, tekintve Jézusra, a hitünk szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő örömért elviselte a keresztet, megvetve a szégyent, és leült Isten trónjának jobbjára. ” T25 183.2
Vasárnap november 16
Hűség
Olvassa el a 4Móz 13:6, 30–32 és a Józs 14:6, 14 verseket. Ki volt Káleb? Mi volt a helye Izráel népe között?
„Káleb Istenbe vetett hite adott neki bátorságot; ez tartotta távol az emberektől való félelemtől, még a hatalmas óriásoktól, Anák fiaitól is, és tette képessé arra, hogy bátran és rendíthetetlenül álljon ki az igazság védelmében. Ugyanabból a magasztos forrásból, a mennyei seregek hatalmas vezérétől kell minden igazi Krisztus keresztjének katonájának erőt és bátorságot kapnia ahhoz, hogy legyőzze a gyakran leküzdhetetlennek tűnő akadályokat... Most olyan Kálebekre van szükségünk, akik bátor szavakkal határozottan kiállnak az azonnali cselekvés mellett.” 5T 378-383 (1885). CM 117.4
Mit árul el Kálebekről, hogy hajlandó volt kimondani a véleményét, annak ellenére, hogy a kémek többsége teljesen más véleményen volt, és az izraeli nép halállal fenyegette? Lásd 4Móz 14:6–10, 21–25; 4Móz 26:65; 4Móz32:12.
Az emberek kétségbeestek csalódottságukban és reményvesztettségükben. A fájdalom jajveszékelése töltötte be a tábort és ez a jajveszékelés összekeveredett a zúgolódás hangjaival. Káleb azonnal felfogta a helyzetet és bátran kiállt Isten szavának védelmében. Mindazt megtette, ami erejéből telt, hogy ellensúlyozza hűtlen társainak bűnös befolyását. Egy pillanatra az emberek le is csendesedtek, és figyelmesen hallgatták a reménységről, bátorságról mondott szavait, amelyeket az ígéret földjére vonatkoztatott. Nem mondott ellent annak, amit társai már elmondtak. A városfalak valóban magasak voltak és a kanaániták erősek. Isten azonban ezt a földet Izraelnek ígérte. „[...] Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal” (4Móz 13:31). PP 351.1
Lázadozásában a nép ezt kiáltozta: „Vajha megholtunk volna Egyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk.” (4Móz14:2). PP 354.1
Ezt az imát Isten most meghallgatta. Az Úr ugyanis kijelentette: „[...] Élek én, azt mondja az Úr, hogy éppen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim hallására! E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, akik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok ellenem [...] De kicsinyeiteket, akik felől azt mond- tátok, hogy prédára lesznek; őket beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet megutáltatok” (4Móz 14:28-29.31). Kálebről pedig ezt mondotta: „De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre, amelyre bement vala, és örökségül bírja azt az ő magva” (4Móz 14:24). Amiként a kémek negyven napig jártak-keltek Kánaán földjén, úgy Izrael seregeinek ezután még negyven esztendeig kellett vándorolniuk a pusztában. PP 354.2
Hétfő, november 17
Add Nekem A Hegyen Épült Városokat!
Olvassuk el Józsué 14:6–14, 4Mózes 14:24, 4Mózes 32:12, 5Mózes 1:36 és Lukács 6:45. Hogyan írná le Káleb és Józsué hozzáállását? Mit jelent teljesen követni az Urat?
Mielőtt megkezdték volna az ország felosztását, törzsének fejedelmei kíséretében Káleb sajátos igénnyel lépett elő. Józsuét kivéve Káleb volt Izraelben a legidősebb ember. A kémek között Káleb és Józsué volt az, aki jó jelentést hozott az ígéret földjéről, bátorítván a népet, hogy menjen fel és foglalja el azt az Úr nevében. Káleb most emlékeztette Józsuét az akkor nyert ígéretre, amelyet hűsége jutalmául kapott: „[...] a föld, amelyet megtapodott a te lábad, tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mindörökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat” (Józs 14:9). És kérte, hogy Hebront adják néki birtokul. Ez volt hosszú éveken át Ábrahám, Izsák és Jákób otthona és itt, Mákpeláh barlangjában voltak eltemetve. Hebron volt a félelmetes aná- kok székhelye, akiknek hatalmas külsejétől megrémültek a kémek, és általuk egész Izrael bátorsága megrendült. És Káleb, bízva Istenének erejében és hatalmában, éppen ezt a helyet választotta magának örökségül. PP 475.5
„Most pedig” — mondta — „ímé megtartott engem az Úr életben, amint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, amióta szólott vala az Úr e dologról Mózesnek [...] és most ímé, nyolcvanöt esztendős vagyok! Még ma is olyan erős vagyok, amilyen azon a napon voltam, amikor elküldött engem Mózes; amilyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a harcoláshoz és járásra-kelésre. Most azért add nékem ezt a hegyet, amelyről szólt vala az Úr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok vannak ott, és nagy, erősített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, amint megmondotta” (Józs 14:10-12). Ezt a kérelmet Júda főemberei támogatták. Káleb — egyike volt azoknak, akiket törzse az ország felosztására kijelölt — kiválasztotta ezeket a férfiakat, hogy velük együtt terjessze elő kérését, nehogy az legyen a látszat, hogy tekintélyét önző célokra használja fel. PP 476.1
Kérését azonnal teljesítették. Senkire sem lehetett volna ez óriási erődítmény bevételét rábízni. „És megáldá őt Józsué, és odaadá Heb- ront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségül [...] amiért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek Istenét” (Józs 14:13-14). Káleb hite ugyanaz volt most is, mint amikor ellentmondott a kémek rossz jelentésének. Hitte Isten ígéretét, hogy az ő népét Kánaán birtokába helyezi és ebben teljesen az Urat követte. Elviselte népével a hosszú pusztai vándorlást, így osztozott a bűnösök csalódásában és terhei- ben, ám nem panaszkodott, hanem dicsőítette Isten irgalmát, amely megőrizte őt a pusztában, míg atyjafiai ott lelték sírjukat. A pusztai vándorlás veszedelmei, bajai és csapásai alatt, csakúgy, mint a kána- áni háborús esztendőkben is megtartotta őt az Úr, s most is, hogy elmúlt nyolcvan éves, ereje még mindig nem fogyatkozott meg. Nem kért meghódított területet örökségül, hanem ragaszkodott ahhoz a területhez, amelyet a kémek bevehetetlennek állítottak. Isten segítségével azt az erődítményt akarta kiragadni az óriások kezéből, melynek ereje Izrael hitét megingatta. Nem hatalom vagy dicsőség- vágy sugallta Káleb kérését. Az öreg harcos a népnek kívánt példát adni, amely dicsőíti Istent és bátorítja a törzseket az atyáik által bevehetetlennek tartott ország elfoglalására. PP 476.2
Kedd November 18
A Példa Ereje
Olvassa el Jósua 15:16–19, Bírák 1:13 és Bírák 3:7–11. Mit mond ez a történet Önnek a példa erejéről? Hogyan tükröződik Káleb hozzáállása a fiatalabb generációban?
„Káleb Istenbe vetett hite adott neki bátorságot; ez tartotta távol az emberektől való félelemtől, még a hatalmas óriásoktól, Anák fiaitól is, és tette képessé arra, hogy bátran és rendíthetetlenül álljon ki az igazság védelmében. Ugyanabból a magasztos forrásból, a mennyei seregek hatalmas vezérétől kell minden igazi Krisztus keresztjének katonájának erőt és bátorságot merítenie ahhoz, hogy legyőzze a gyakran leküzdhetetlennek tűnő akadályokat. Isten törvénye érvényét vesztette; és azoknak, akik kötelességüket teljesítik, mindig készen kell állniuk arra, hogy az Isten által adott szavakat mondják, és ne a kétség, a csüggedés és a kétségbeesés szavait.” 5T 378.3
„Ilyen időkben nem szabad hitetlenséget gondolnunk vagy kimondanunk, sem pedig önző cselekedeteket ösztönöznünk. Ez történt a Felső-Columbia és az Észak-Csendes-óceáni Konferenciákon; és ott bizonyos mértékben éreztük azt a bánatot, megaláztatást és csüggedést, amelyet Mózes és Áron, Káleb és Józsué tapasztaltak. Megpróbáltuk a jelenlegi áramlatot ellenkező irányba terelni, de ez sok kemény munkával, nagy szorongással és lelki gyötrelemmel járt. A reformmunka ezeken a konferenciákon pedig még csak most kezdődött. Időbe telik, amíg legyőzzük az évek óta fennálló hitetlenséget, bizalmatlanságot és gyanakvást. Sátán nagy mértékben sikeresen végrehajtotta terveit ezeken a konferenciákon, mert talált olyan embereket, akiket felhasználhatott ügynökeiként. 5T 379.1
„Krisztus és az igazság kedvéért... ne hagyjátok a konferenciátok munkáját olyan állapotban, hogy az utódotok képtelen legyen rendet teremteni. Az emberek szűk és korlátozott nézeteket kaptak a munkáról; az önzés ösztönözve lett, a világiasság pedig meg nem büntetve. Felkérem önöket, tegyenek meg mindent, ami erejükből telik, hogy eltüntessék a rossz példát, amelyet ennek a konferenciának adtak, hogy orvosolják a kötelességük elhanyagolásának szomorú következményeit, és így előkészítsék a terepet egy másik munkás számára. Ha nem teszik meg ezt, akkor Isten irgalmazzon annak a munkásnak, aki önöket követi.” 5T 379.2
Szerda november 19
Alázatos Hős
Olvassa el Józsué 19:49–51. Mit jelent az a tény, hogy Izráel nagy vezetője , aki elosztotta a földet, utoljára kapja meg örökségét?
A gyávák és a lázongók meghaltak a pusztában, de az igaz kémek ehettek Eskól gyümölcséből. Mindenkinek hite szerint adatott. A hitetlen meglátta félelmének beteljesedését. Isten ígérete ellenére állították; lehetetlen Kánaánt bevenni és nem is birtokolhatták azt. PP 477.2
De akik bíztak Istenben és inkább tekintettek az Ő hatalmára, mint az őket körülvevő veszedelmekre, beléphettek a jó országba. „Hit által országokat győztek le, [...] megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztot- ták az idegenek táborait” (Zsid 11:33-34). „[...] az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” (1Jn 5:4). PP 477.3
„Mikor pedig elvégezték [...] a földnek örökbevételét” (Józs 19:49) és minden törzs elnyerte a maga részét, Józsué is előadta igényét. Mint Káleb, ő is megkülönböztetett ígéretet nyert örökségét illetően. Mégsem kért magának tágas tartományt, hanem csak egyetlen várost. És az Úr rendeletére neki adták „[...] azt a várost, amelyet kért vala [...] és megépíté azt a várost, és abban lakozék (Józs 19:50). Józsué városának neve Timnath-Szeráh” (a megmaradt rész) maradandó bizonysága volt a hódító nemes jellemének és önzetlen lelkületének. Ahelyett, hogy első lett volna a hódított zsákmány tulajdonba vételében, igényével mindaddig várt, míg népe legkisebbjét is kiszolgálták. PP 478.4
Csütörtök november 20
Szemlélődés Által Változva
A hit nagy hőseinek életpéldájának szemlélődése elengedhetetlen a lelki növekedésünkhöz. Ugyanakkor a végső példaképünk Jézus Krisztus – az Ő élete és tanításai. Hogyan változtat meg minket, ha Jézus életére koncentrálunk? Lásd Zsidók 12:1, 2; 2 Korinthus 3:18.
„Ha a pogányok, akiket nem irányított a megvilágosodott lelkiismeret, akik nem féltek Istentől, alávetették magukat a nélkülözésnek és a fegyelemnek, megtagadva minden gyengítő élvezetet csupán egy mulandó anyagból készült koszorú és a tömeg tapsáért, mennyivel inkább kellene azoknak, akik a halhatatlanság és a Magasságos Menny jóváhagyásának reményében futják a keresztény versenyt, hajlandóaknak lenniük megtagadni az egészségtelen élvezeteket és kényeztetéseket, amelyek rombolják az erkölcsöket, gyengítik az értelmet, és alávetik a magasabb képességeket az állati vágyaknak és szenvedélyeknek. 4T 34.2
„A világ tömegei tanúi ennek az életjátéknak, a keresztény küzdelemnek. És ez még nem minden. Az univerzum uralkodója és a mennyei angyalok ezrei nézői ennek a versenynek; izgatottan figyelik, hogy kik lesznek a sikeres győztesek, és nyerik el a nem múló dicsőség koronáját. Isten és a mennyei angyalok nagy érdeklődéssel figyelik azok önmegtagadását, önfeláldozását és fájdalmas erőfeszítéseit, akik részt vesznek a keresztény versenyben. Mindenkinek a kitartó energiája és hűséges komolysága szerint jutalmazza meg Isten, amellyel részt vesz a nagy küzdelemben.” 4T 34.3
Olvassa el a Róma 12:1, 2 verseket. Melyik két folyamat működik egymással ellentétes célokkal az életünkben? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy a helyesnek adunk teret?
Pál apostol úgy mutat rá ezekre az áldozatokra, mint amelyek azt szemléltetik, hogy Krisztus követőinek mivé kell válniuk. Azt mondja: „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket” (Róm 12:1). Isten szolgálatára kell szentelnünk magunkat, és igyekeznünk kell áldozatunkat mind tökéletesebbé tennünk. Isten csak azzal elégszik meg, ha a legjobbat adjuk abból, amink van. Azok, akik teljes szívükből szeretik Istent, legjobb szolgálatukat adják neki, és állandóan arra törekedjenek, hogy létük minden erejét összhangba hozzák azokkal az isteni törvényekkel, amelyek Isten akaratának teljesítésére fejlesztik ki képességeiket. PP 310.1
Péntek november 21
További tanulmányozásra
„Mivel tehát ilyen nagy tanúk felhője vesz körül minket, tegyünk le minden terhet és a bűnt, amely olyan könnyen megkötöz minket, és türelemmel fussuk meg az előttünk álló versenyt” [Zsidók 12:1]. 2SAT 285.1
„Az itt említett terhek azok a rossz szokások és gyakorlatok, amelyeket saját természetes hajlamaink követésével alakítottunk ki. Kik a tanúk? Azok, akikről az előző fejezetben szó volt, akik leküzdötték az útjukban álló gonoszságokat és nehézségeket, és akik az Úr nevében sikeresen szembeszálltak a gonosz ellentétes erőivel. Őket az Úr tartotta fenn és erősítette meg, és az Úr keze tartotta őket. 2SAT 285.2
„Vannak más tanúk is. Körülöttünk vannak azok, akik figyelmesen figyelnek minket, hogy lássák, hogyan viselkedünk mi, akik az igazságban hiszünk. Mindig és mindenhol, amennyire csak lehetséges, az igazságot kell magasztalnunk a világ előtt. 2SAT 285.3
„Most pedig „tegyünk félre minden terhet”. Váljunk el gonosz hajlamainktól. „Tegyünk félre minden terhet és a bűnt, amely olyan könnyen körülvesz minket, és türelemmel fussuk le az előttünk álló versenyt.” Nem állhatunk meg. Előre kell haladnunk, előre, és még előre. 2SAT 285.4
„Nézzünk Jézusra, a hitünk szerzőjére és beteljesítőjére.” Hála az Úrnak, hogy Ő a hitünk szerzője és beteljesítője is. „Aki az előtte levő örömért elviselte a keresztet, megvetve a szégyent, és leült az Isten trónjának jobbjára” [Zsidók 12:2]. 2SAT 285.5
„Mindannyiótoknak öröm és kereszt van előre megjelölve. Talán úgy gondoljátok, hogy a kereszt nehéz teher, de ne feledjétek, hogy öröm is vár rátok. Ha egy kis felhő elhalad az elmétek előtt, nem kell azt éreznetek, hogy Isten elhagyott benneteket. Vegyétek elő a Bibliátokat, lapozzatok a Zsoltárokhoz, és olvassátok el, hogyan kell mindenkor dicsérni az Urat. „Mindig áldom az Urat, dicséretem állandóan az én számon lesz” [Zsoltárok 34:1]. Isten tele van irgalommal. Mindössze azt akarja tőletek, hogy nyissátok meg szívetek ajtaját, és engedjétek be Őt, hogy megszentelje szíveteket és gondolataitokat.” 2SAT 285.6