A belső ellenség
lecke 6, 4. negyedév, 2025. november 01 – november 07
Ossza meg ezt a leckét
Szombat délután november 1
Emlékezetes szöveg:
„Én, az Úr vagyok az, a ki a • szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint. Jeremiás 17:10
Szavait az apostol minden idők hívőinek tanítására írta, de különös jelentőséggel bírnak azok számára, akik akkor élnek, amikor „minden dolog vége elközelgett”. Intelmeire, figyelmeztetéseire, a hit és bátorítás szavaira minden léleknek szüksége van, aki hitében „...mindvégig szilárdan” meg akar maradni (Zsid 3:14). AT 340.3
Az apostol igyekezett a hívőket arra tanítani, milyen fontos féken tartani gondolataikat, nehogy tiltott területekre térjenek vagy erejüket értéktelen dolgokra pazarolják. Aki nem akar Sátán fortélyának áldozatul esni, annak jól kell őriznie a lelkéhez vezető utat. Kerülje annak olvasását, nézését vagy hallgatását, ami tisztátalan gondolatokat ébreszt. Gondolataink ne időzzenek szabadjára mindenféle tárgynál, melyet a lélek ellensége sugall. A szívet híven kell őrizni, különben a kívülről jövő gonoszság belső gonoszságot ébreszt és lelkünk a sötétségben jár. Ezeket írja Péter: „Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok... ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem — mivel ő, a Szent hívott el titeket — magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: »Szentek legyetek, mert én szent vagyok.«” AT 340.4
Vasárnap november 2
A szövetséges viszony megsértése
Olvassuk el a Józsué 7. fejezetét. Mi volt a két fő oka annak, hogy Izráel vereséget szenvedett Ai lakói ellen?
Az Isten által számukra kivívott fényes győzelem magabízókká tette az izraelitákat. Mivel Isten nekik ígérte Kánaán országát, erőseknek érezték magukat és nem ismerték fel, hogy egyedül Isten segítsége hozhat sikert. Józsué maga is Isten tanácsának kérése nélkül készített tervet Ai bevételére. PP 459.3
Izrael kezdte felmagasztalni saját erejét és megvetéssel nézett ellenségeire. Könnyű győzelmet reméltek, s a háromezer embert elegendőnek vélték a város elfoglalására. Harcba siettek annak bizonyossága nélkül, hogy Isten velük lesz. A városkapú közelébe mentek, hogy a legösszpontosítottabb ellenállással találkozzanak. Az ellenség számától és alapos felkészültségétől megijedve, zűrzavarban menekültek a lejtőn lefelé. A kánaániták felbőszülve „[...] üldözék őket a kaputól kezdve [...] és levágták őket a lejtőn” (Józs 7:5) Számszerint a veszteség kicsiny volt — harminchat embert vágtak le -, de a vereség elcsüggesztette az egész közösséget. „[...] Azért meg- olvada a népnek szíve, és lőn olyanná, mint a víz” (Józs 7:5). Ez volt az első alkalom, amikor a kanaanitákkal valóságos ütközetben találkoztak és ha e kis város védelmezői elől menekülniök kellett, mi lesz az eredménye az előttük álló nagyobb küzdelemnek. Józsué Isten nemtetszésének tartotta sikertelenségüket, aggodalommal és félelemmel „[...] megszaggatá az ő ruháit, és földre borula arccal az Úrnak ládája előtt mind estvéig, ő és Izráel vénei, és port hintének a fejökre” (Józs 7:6). PP 459.4
Isten így válaszolt: „Kelj fel! Miért is borulsz te arcra? Vétkezett Izráel, és általhágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nékik” (Józs 7:10-11). Itt volt az ideje a gyors és határozott cselekvésnek. Titkos bűn volt a táborban és ezt ki kellett kutatni és el kellett távolítani, hogy újból részesülhessen a nép Isten jelenlétének áldásában. „[...] Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közül azt a nékem szentelt dolgot” (Józs 7:12). PP 460.2
Olyan valaki szegte meg az Úr parancsát, aki Isten ítéletének végrehajtásával bízatott meg. Az elkövető bűnéért a nemzet volt felelős. „[...] mert elvettek a teljesen nékem szentelt dolgokból is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak” (Józs 7:11). Józsué utasítást kapott a bűnös felderítésére és megbüntetésére. Sorsot kellett vetni a vétkező felfederítésére. A bűnösre nem mutattak rá közvetlenül. A gyülekezetet egy időre bizonytalanságban hagyták, hogy a nép felelősséget érezzen a köztük lévő bűnért, valamint szívük vizsgálatára és Isten előtti megalázkodásra legyenek késztetve.PP 460.3
Hétfő, november 3
Akan bűne
Olvassa el a Józsué 7:16–19-et. Mit árul el nekünk ez az egész eljárás Istenről és Akanról?
Kora reggel Józsué előállatá Izrael seregeit törzsek szerint és elkezdődött az ünnepélyes szertartás. A vizsgálat lépésről-lépésre haladt. A kör egyre szorosabbra zárult. Először a nemzetséget, azután a családot, a háznépet, ezen belül a fériakat, majd végül Ákánt, Kármi fiát Júda nemzetségéből mutatta ki Isten ujja Izrael megrontójaként. PP 460.4
Hogy minden kétséget kizáróan megállapítsa, nem hagyván okot ama vádra, hogy jogtalanul ítélték el, Józsué ünnepélyesen kérte Ákánt, ismerje be az igazságot. A szerencsétlen ember vallomást tett bűnéről: „Bizony én vétkeztem az Úr ellen, Izráel Istene ellen [...] Láték ugyanis a zsákmány közt egy jó babiloni köntöst, kétszáz siklus ezüstöt és egy arany vesszőt, amelynek súlya ötven siklus vala, és megkívántam ezeket, és elvevém ezeket, és íme elrejtve vannak a földben, a sátramnak közepében” (Józs 7:20-21). Azonnal embereket küldtek és „[...] ímé, elrejtve vala az az ő sátorában, és az ezüst is alatta vala. Kivivék azért azokat a sátor közepéből, és vivék Józsuához és Izráelnek minden fiához, és lerakák azokat az Úr előtt” (Józs 7:22-23). PP 461.1
Kimondták az ítéletet és azonnal végre is hajtották. „Miért rontottál meg minket?” — kérdezte Józsué — „Rontson meg téged e napon az Úr”. Mivel Ákán bűnéért a népet felelősnek tartották és annak következményei miatt szenvedtek, ezért képviselőik által részt kellett venniök a büntetés végrehajtásában. „[...] És elborítá őt egész Izráel kövekkel” (Józs 7:25).PP 461.2
„Azt valljuk, hogy ugyanazok az elvek irányítanak minket, ugyanaz a szellem hat ránk. De ahelyett, hogy mindent Krisztusért adnánk, sokan elvették az aranyrudat és a szép babiloni ruhát, és elrejtették őket a táborban. Ha egy Achan jelenléte elég volt ahhoz, hogy meggyengítse Izráel egész táborát, akkor meglepő-e, hogy csekély sikerrel járnak erőfeszítéseink, amikor minden gyülekezetben és szinte minden családban van egy Achan?” 5T 157.1
„Egy bűnös olyan sötétséget terjeszthet, amely kizárja Isten fényét az egész gyülekezetből. Amikor az emberek rájönnek, hogy sötétség borul rájuk, és nem tudják az okát, akkor nagy alázatossággal és önmegalázkodással komolyan kell keresniük Istent, amíg az Ő Lelkét megsértő vétkek fel nem tárulnak és el nem tűnnek.” 3T 265.1
„Isten nemtetszése van népe felett, és nem fogja megnyilvánulni hatalmát közöttük, amíg bűnök vannak közöttük, és azokat a felelős pozícióban lévők táplálják.” 3T 270.2
Kedd November 4
Végzetes választás
Olvassuk el Józsué 7:19–21-et. Mit kér Józsué Akántól? Mi a jelentése ennek a kérésnek? Hogyan értelmezzük az ő vallomását?
Ákán az ő bűnét a legközvetelenebb és legünnepélyesebb figyelmeztetés és Isten hatalmának leghatalmasabb kinyilatkoztatása ellenére követte el. „[...] el ne vegyetek a teljesen néki szentelt dolgokból, hogy Izráel táborát átkozottá ne tegyétek” (Józs 6:18). Ezt hirdették az egész Izraelnek. A parancs közvetlen a Jordánon történt csodálatos átkelés, az isteni szövetség elismeréseként a nép körülmetélkedése, a páska megünneplése és a szövetség Angyalának: „az Úr Seregének Fejedelme megjelenése után adatott ki. Ezt követte Jerikó elfoglalása, amely a pusztulás bizonyítékát adta, és amely utoléri Isten törvényének minden áthágóját. Az a tény, hogy egyedül Isten hatalma adott győzelmet Izraelnek és nem saját erejük által vették birtokba Jerikót, ünnepélyes hangsúlyt adott annak a parancsnak, amely megtiltotta nekik a zsákmányból való részesedést. Isten saját szava hatalmával győzte le az erődítményt, övé volt a győzelem és a várost minden tartalmával neki kellett szentelni.” PP 461.5
Izrael milliói közül csak egy ember volt, aki az ítélet és győzelem eme ünnepélyes órájában át merte hágni Isten parancsolatát. Sineár drága köntösének láttára felébredt Ákán kapzsisága. Még akkor is, amikor emiatt szembe került a halállal „jó babiloni köntösnek” nevezte azt (Józs 7:21), Egyik bűnt követi a másik. Eltulajdonította az Úr kincstárának szentelt aranyat és ezüstöt — és meglopta Istent Kánaán földjének első gyümölcséből. PP 462.1
Az Ákán vesztét okozó halálos bűn a kapzsiságban gyökerezett, mely a legáltalánosabbnak és legkönnyebbnek tekintett bűnök egyike. Míg a többi bűnöket felderítik és megbüntetik, a tizedik parancsolat áthágását alig dorgálják meg. E bűn szörnyűségét és borzasztó következményeit bizonyítja Ákán története. PP 462.2
Szerda november 5
Ajtó a reményre
Olvassa el Jósua 8:1–29. Mit mond nekünk ez a történet arról, hogy Isten hogyan tudja legmélyebb kudarcainkat lehetőségekké alakítani?
Az Ákánon végrehajtott ítélet után Józsué azt a parancsot kapta, hogy állítsa harci rendbe a fegyverfogható férfiakat és vonuljon újra Ai ellen. Isten hatalma népével volt és a város nemsokára kezükre került. PP 465.1
Az idős vezető kérte a népet, hogy nagyon komolyan gondolja meg, amit eléje tárt és döntsön, valóban úgy akar-e élni, mint a körülötte lakó, romlásba jutott bálványimádó nemzetek? Ha terhére lenne Jahve tisztelete, aki a hatalom és az áldás forrása, úgy válasszon ezen a napon: kinek akar szolgálni — „akinek a ti atyáitok szolgáltak”, aki Ábrahámot kihívta, vagy „az emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok”. Eme utolsó szavak éles szemrehányást tettek Izraelnek. Az emoreusok istenei nem tudták megvédeni tisztelőiket. Utálatos és megalázó bűne miatt lett e gonosz nemzet elpusztítva, és az egykor birtokolt „jó föld” Isten népének adatott örökségül. Milyen balgaság Izráelnek azokat az isteneket választani, melyeknek tisztelete miatt az emoreusok kiirtattak! „[...] én azonban és az én házam” mondta Józsué — „az Úrnak szolgálunk” (Józs 24:15). A vezető szívét ihlető szent buzgalomban a nép is részesült. Felhívása habozás nélküli választ várt. „Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek”. (Józs 24:16). PP 487.2
Csütörtök november 6
Isten erejének tanúja
Olvassa el a Jósua 7:6–9 verseket, amelyek Jósua első reakcióját írják le a rájuk lesújtó csapásra. Különösen figyeljen a Jósua 7:9 versre. Milyen fontos teológiai elv található szavaiban?
„Ákán megkívánta és elrejtette az ellenségtől zsákmányolt aranyrudat és a szép babiloni ruhát. De az Úr átokkal sújtotta Jerikó városát, és megparancsolta a népnek, hogy ne vegyenek el az ellenség zsákmányából saját használatra. Ti pedig mindenáron óvakodjatok az átok alatt álló dolgoktól, nehogy átok alá kerüljetek, ha az átok alatt álló dolgokat elviszitek, és Izráel táborát átok alá hozzátok, és bajt okozzatok neki. De az ezüst, az arany, a réz és a vas edények mind az Úrnak szenteltek: azok az Úr kincstárába kerülnek.” 4T 491.1
„De Ákán, a Júda törzséből, elvette az átkozott dolgot, és az Úr haragja felgerjedt Izráel fiai ellen. Amikor Izráel seregei kimentek harcolni az ellenséggel, visszavertek és visszaszorítottak őket, és néhányukat megölték. Ez nagy csüggedtséget okozott a népnek. Józsué, a vezetőjük, zavarba jött és megdöbbent. A legnagyobb megaláztatásban arcra borult és imádkozott: „Jaj, Uram, Istenem, miért hoztad át ezt a népet a Jordánon, hogy az amoriták kezébe adj, hogy elpusztítson minket? Bárcsak megelégedettünk volna, és a Jordán másik oldalán maradtunk volna! Uram, mit mondjak, amikor Izráel hátat fordít ellenségeinek! Mert a kánaániak és az ország minden lakója hallani fog erről, és körülvesznek minket, és kiirtják nevünket a földről: és mit teszel nagy neveddel?” 4T 491.2
„Az Úr így válaszolt Józsuénak: „Állj fel! Miért fekszel így arccal a földön? Izráel vétkezett, és megszegte az én szövetségemet, amelyet parancsoltam nekik, mert elvettek az átkozott dolgokból, és lopottak is, és titkolóztak is, és a saját holmijuk közé tették.” Ákán ellopta azt, amit Istennek kellett volna fenntartani és az Ő kincstárába helyezni; emellett titkolózott is, mert amikor látta, hogy Izráel táborában zavar van, nem vallotta be bűnét, mert tudta, hogy Józsué megismételte az Úr szavait a népnek, hogy ha maguknak sajátítják ki azt, amit Isten fenntartott, akkor Izráel táborában zavar lesz. 4T 492.1
„Miközben örül a tisztességtelenül szerzett nyereségének, biztonsága megrendül; hallja, hogy vizsgálatot indítanak. Ez nyugtalanná teszi. Ismételgeti magában: Mi közük hozzá? Én vagyok felelős a tetteimért. Látszólag bátor arcot vág, és a legnyilvánvalóbb módon elítéli a bűnöst. Ha bevallotta volna, megmenekülhetett volna; de a bűn megkeményíti a szívét, és továbbra is ártatlannak vallja magát. A nagy tömegben azt hiszi, hogy megúszhatja a leleplezést. Sorsot vetnek, hogy kiderítsék a bűnöst; a sors a Júda törzsre esik. Ákán szíve most bűnös félelemmel kezd dobogni, mert ő is ahhoz a törzshez tartozik; de még mindig azzal áltatja magát, hogy megúszhatja. Újra sorsot húznak, és az a család kerül kiválasztásra, amelyhez ő tartozik. Most már Jósua is kiolvassa bűnét az arcáról. Az újbóli sorshúzás ismét a szerencsétlen embert választja ki. Ott áll, Isten ujja által megjelölve, mint a bűnös, aki mindezt a bajt okozta. 4T 492.2
Péntek november 7
További Tanulmányozásra
„Ha Achan, amikor engedett a kísértésnek, megkérdezték volna tőle, hogy vereséget és halált akar-e hozni Izráel táborára, azt válaszolta volna: „Nem, nem! Hát a te szolgád kutya, hogy ilyen nagy gonoszságot tegyen?” De ő továbbra is a kísértésnek engedett, hogy kielégítse saját kapzsiságát; és amikor megadódott a lehetőség, tovább ment, mint amit szívében elhatározott. Pontosan így vezetik el a gyülekezet egyes tagjai észrevétlenül arra, hogy elszomorítsák Isten Lelkét, megcsalják szomszédaikat, és Isten haragját vonják magukra a gyülekezetre. Senki sem él csak magának. Egy ember bűne szégyent, vereséget és halált hozott Izraelre. A védelem, amely a csatában fedezte őket, visszavonult. A kereszténynek valló emberek által ápolt és gyakorolt különféle bűnök Isten haragját vonják az egyházra. A mennyei könyv megnyitásának napján a Bíró nem szavakkal fogja kifejezni az embernek bűnösségét, hanem egy átható, elítélő pillantást vet rá, és minden cselekedet, minden életesemény élénken bevésődik a vétkes emlékezetébe. Az illetőnek nem kell, mint Józsué idején, törzsről törzsre, családról családra vadászni, hanem saját szavaival fogja bevallani szégyenét, önzőségét, kapzsiságát, becstelenségét, álnokságát és csalását. Bűnei, amelyek az emberek előtt rejtve voltak, akkor mintha a háztetőn hirdetnék ki. 4T 492.3
„ A gyülekezet számára a legfélelmetesebb hatást nem a nyílt ellenzők, a hitetlenek és a istenkáromlók gyakorolják, hanem a következetlen Krisztus-vallók. Ők azok, akik visszatartják Izráel Istenének áldását, és gyengeséget hoznak a gyülekezetre, olyan gyalázatot, amelyet nem lehet könnyen eltörölni. Amíg Józsué arccal a földre borulva, lelki fájdalommal és könnyekkel öntötte ki lelkét Istennek, Isten parancsa feddés volt: „Állj fel! Miért fekszel így arccal a földön?” 4T 493.1
„A népszerű egyházak tele vannak olyan emberekkel, akik bár úgy tesznek, mintha Istent szolgálnák, valójában tolvajok, gyilkosok, házasságtörők és paráznák; de azok, akik alázatos hitünket vallják, magasabb színvonalat követelnek. Bibliai keresztényeknek kell lenniük, és szorgalmasan kell tanulmányozniuk az élet térképét. Gondosan és imádkozva kell megvizsgálniuk azokat a motívumokat, amelyek cselekvésre késztetik őket. Azok, akik Krisztusban bíznak, most kell elkezdeniük tanulmányozni a kereszt szépségeit. Ha élő keresztények akarnak lenni, most kell elkezdeniük félni Istent és engedelmeskedni neki. Ha ezt megteszik, megmenthetik lelküket a pusztulástól, és sikeresen elnyerhetik az örök életet.” 4T 493.2