Szombat délután, február 8.
Emlékezetes szöveg:
„ És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. Jelenések 21:4
„A bűn eredete és létezésének oka sokak számára nagy tanácstalanságot okoz. Látják a gonoszság művét, annak borzalmas következményeivel, a jajjal és pusztulással, és megkérdőjelezik, hogyan létezhet mindez annak a szuverenitása alatt, aki bölcsességben, hatalomban és szeretetben végtelen. Itt van egy misztérium, amelyre nem találnak magyarázatot. És bizonytalanságukban és kételyeikben elvakulnak az Isten Igéjében világosan kinyilatkoztatott, és az üdvösséghez nélkülözhetetlen igazságoktól. Vannak olyanok, akik a bűn létezésével kapcsolatos kérdéseikben olyan dolgokat próbálnak kutatni, amelyeket Isten soha nem nyilatkoztatott ki; ezért nem találnak megoldást a nehézségeikre; és azok, akiket a kétkedésre és a kételkedésre való hajlam vezérel, ezt kifogásként használják fel arra, hogy elutasítsák a Szentírás szavait. Mások azonban azért nem értik meg kielégítően a gonoszság nagy problémáját, mert a hagyomány és a félreértelmezés elhomályosította a Biblia tanítását Isten jelleméről, kormányzásának természetéről és a bűnnel való bánásmódjának elveiről. GC88 492.1
„Lehetetlen úgy megmagyarázni a bűn eredetét, hogy a létezésének okát adjuk. Azonban mind a bűn eredetét, mind pedig végső rendeltetését illetően elégséges mértékben meg lehet érteni ahhoz, hogy teljes mértékben nyilvánvalóvá váljon Isten igazságossága és jóindulata a gonosszal való bánásmódjában. Semmi sem tanítja egyértelműbben a Szentírás, mint az, hogy Isten semmiképpen sem felelős a bűn bejöveteléért; hogy nem volt az isteni kegyelem önkényes megvonása, nem volt az isteni kormányzatban olyan hiányosság, amely alkalmat adott volna a lázadás fellázadására. A bűn egy betolakodó, akinek a jelenlétére nem lehet okot adni. Titokzatos, megmagyarázhatatlan; mentegetni azt, annyi, mint védeni. Ha lehetne rá mentséget találni, vagy okot mutatni a létezésére, akkor megszűnne bűnnek lenni. A bűn egyetlen definíciója az, amit Isten Igéje ad; a bűn „a törvény áthágása”; egy olyan elv megvalósulása, amely háborúban áll a szeretet nagy törvényével, amely az isteni kormányzat alapja. GC88 492.2
Vasárnap, február 9.
„Meddig, még Uram”
Olvassuk el a Jób 30:26-ot, a Jeremiás 12:1-t, a Jeremiás 13:22-t, a Malakiás 2:17-et és a Zsoltárok 10:1-et. Hogyan helyezik ezek a szövegek a gonoszság problémáját az emberi tapasztalatok előterébe?
„Lehet, hogy éppen ez az ember nagy adományokat adományoz a gyülekezetnek; de vajon Isten elfogadja-e azt a pénzt, amelyet az iszákos családjából csikarnak ki? Lelkek vérével van megfertőzve, és Isten átka van rajta. Isten azt mondja: „Mert én, az Úr, szeretem az ítéletet, gyűlölöm az égőáldozatra való rablást”. Az egyház dicsérheti annak a szabadosságát, aki ilyen áldozatot ad; de ha az egyháztagok szemét mennyei szemkenőccsel kenték volna fel, nem neveznék a jót gonosznak és a hamisságot igazságnak. Az Úr azt mondja: „Mire való nekem a ti áldozataitok sokasága?....Amikor eljöttök, hogy megjelenjetek előttem, ki követelte ezt tőletek, hogy az udvaromat tapossátok? Ne hozzatok többé hiábavaló áldozatokat. A tömjénfüst utálatos nekem.' 'Elfárasztjátok az Urat a ti szavaitokkal. Mégis azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el őt? Amikor azt mondjátok: Mindaz, ami rosszat cselekszik, jó az Úr előtt, és ő gyönyörködik bennük, vagy: Hol van az Ítélet Istene?'”. RH 1894. május 15., par. 9
Olvassátok el a Máté 27:46-ot. Hogyan érted Jézus e szavait? Mit közvetítenek arról, hogy a gonoszság a legmegdöbbentőbb módon érintette Istent?
A kilencedik órában a sötétség felemelkedett az összegyűlt emberekről, csak a keresztet burkolta homály. Ez jelképe volt annak a lelki kínnak és borzalomnak, amely ránehezedett Jézus szívére. Egyetlen szem sem tudott áthatolni azon a homályon, amely körülvette a keresztet, és senki sem tudta áttörni azt a még mélyebb homályt, amely beburkolta Krisztus szenvedő lelkét. Úgy látszott, hogy a haragos villámok éppen Krisztusra csaptak le, amint ott függött a kereszten. Ekkor “nagy fennszóval kiálta Jézus, mondván: ÉLI, ÉLI! LÁMA SABAKTANI, azaz: Én Istenem, én Istenem! Miért hagyál el engemet?” (Mt 27:46). Mikor a külső sötétség megsűrűsödött az Üdvözítő körül, sokan így kezdtek el kiáltozni: A menny bosszúja van rajta. Isten haragjának a nyilai találták el őt, mert Isten Fiának mondotta magát. Sokan azok közül, akik hittek Benne, hallották Krisztus kétségbeesett kiáltását, minden reménységüket elveszítették. Ha maga Isten is elhagyta Jézust, kibe vethetnék akkor bizodalmukat követői? JE 662.2
„Jó lenne nekünk, ha mindig emlékezhetnénk a Golgotára, ahol Jézus viselte a világ bűneinek szörnyű terhét. Hallgassuk meg őt kimerülő kínjában, amint így kiált fel: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem!”. [Máté 27:46], és emlékezzetek arra, hogy elviselte Atyja arcának elrejtését, hogy az ne legyen örökre elrejtve a bukott ember elől. Elviselte a szégyent, a kegyetlen ostorozást, a sértegetést és a gúnyt, hogy mi megbékélhessünk Istennel, és megmenekülhessünk a végtelen haláltól. Ha elménk ezeken a témákon jár, akkor beszélgetésünk a mennyben lesz, ahonnan a Megváltót várjuk, és még a hiábavaló gondolatok is helytelennek fognak tűnni.” GW92 419.2
Hétfő, február 10.
Sok mindent nem tudunk
Olvassuk el a Jób 38:1-12-t. Hogyan világít rá Isten Jóbnak adott válasza a gonoszság problémájára? Mennyit tudunk és mennyit nem tudunk arról, hogy mi történhet a színfalak mögött?
„Mindenkinek magának kell meglátnia és megértenie a kötelességét, miután bölcsességet keresett Istentől. Ő az egyetlen, akinek biztonságba helyezheted a lelkedet. Ha hittel fordulsz Hozzá, Ő személyesen fogja elmondani neked a titkait. Együtt ülhettek a mennyekben Krisztussal. Egyénileg megérthetjük Isten akaratát; magunk is megtudhatjuk, mit akar, mit tegyünk; mert Ő irányít minket, ha beleegyezünk, hogy megszentelt és alázatos szívvel álljunk előtte. A szívünk gyakran fog bennünk égni, amikor az Egy közeledik hozzánk, hogy úgy beszélgessen velünk, ahogyan Énókkal tette. „Ki az, aki tudatlan szavakkal elsötétíti a tanácsot”. Szükségünk van Őrá, aki az igazi világosság, aki megvilágosít minden embert, aki a világra jön.” 6MR 381.3
Olvasd el a Jób 42:3. Hogyan világít rá Jób válasza arra, hogy mit kell felismernünk a saját helyzetünkkel kapcsolatban?
„Mi haszna van a világnak azokból a magukat keresztényeknek vallókból, akiknek nincs mondanivalójuk Jézusról? Valóban Emmanuel herceg zászlaja alatt állnak, ha nem teszik neki a hűséges katonák szolgálatát? Isten törvényének, minden igazságosság mércéjének tanulmányozása arra késztetett-e benneteket, hogy Ézsaiással együtt felkiáltsatok? „Jaj nekem, mert elvesztem, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, mert szemeim látták a Királyt, a Seregek Urát”? A látás rádöbbentett-e arra, hogy egyetlen reménységed Krisztusban, a bűnöket megbocsátó Megváltóban van? A kereszten az ember bűnéért haldokló Jézus látványa bűnbánattal vitt-e a kereszt lábához, hogy Jóbhoz hasonlóan mondhassa: „Ezért megvetem magam, és porban és hamuban megtérek”? Teljes mértékben átadtad-e akaratodat Isten akaratának, útjaidat Isten útjainak? Lemondtál-e az önbizalomról, az önhittségről, és elfogadtad-e Jézust, aki mindeneddé lett, bölcsességgé és igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá? Látod-e Krisztust minden típus ellentípusának, minden árnyék drága, dicsőséges lényegének, minden szimbólum teljes jelentésének? A típusokat és árnyékokat maga Krisztus hozta létre, hogy az embernek átadja a megváltására kigondolt terv eszméjét”. ST 1891. augusztus 24., par. 3
Kedd, február 11.
Szkeptikus Teizmus
Olvassa el a 73. zsoltárt. Hogyan viszonyul a zsoltáros az őt körülvevő gonoszsághoz és igazságtalansághoz? Mit lát, ami más megvilágításba helyezi a megértését?
Istennek csodálatos türelme van. Az igazságszolgáltatás sokáig vár, és ez alatt az irgalom védi a bűnöst. "Igazság és jogosság az ő székének erőssége" (Zsolt 97 : 2). "Hosszútűrő az Úr", de "nagyhatalmú" is, "és nem hagy büntetlenül. Szélvészben és viharban van az Úrnak útja, és lábainak pora a felhő" (Náh 1:3). {COL 177.4}
A világ vakmerően áthágja Isten törvényét. Mivel Isten régóta tűr, lábbal tiporják tekintélyét. Egymást kegyetlenkedésre, Isten öröksége elnyomására biztatják. Így szólnak: "Mit tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?" (Zsolt 73:11). Van azonban egy határ, amelyet nem léphetnek át, és már közel vannak a határhoz. Már most is majdnem túllépték Isten türelmének határvonalát, kegyelmének és irgalmának határát. Az Úr közbelép, hogy megvédje méltóságát, megszabadítsa népét, és visszaszorítsa a gonoszság áradatát. {COL 177.5}
Az emberek Noé korában semmibe vették Isten törvényét, és szinte már egyáltalán nem gondoltak a Teremtőre. Gonoszságuk olyan méreteket öltött, hogy az Úr elárasztotta a földet vízzel, és elsöpörte gonosz lakóit. {COL 178.1}
Az Úr minden korban megismertette munkamódszerét az emberekkel. A válság idején kinyilatkoztatta önmagát, és közbelépett, hogy meghiúsítsa Sátán terveit. Sokszor megengedett válságot nemzetek, családok és egyének életében, hogy tapasztalják gondviselését. Megmutatta, hogy van Isten Izraelben, aki fenntartja törvényét és megvédi népét. {COL 178.2}
Most, amikor túlsúlyban van a gonoszság, tudhatjuk, hogy közel van a végső válság. Amikor az emberek majdnem egyetemesen szembehelyezkednek Isten törvényével, amikor népét elnyomják és bántalmazzák, {COL 178.3}
Szerda, február 12.
A szabad akarat érve
Olvassuk el a Genezis 2:16, 17-et. Hogyan mutatják ezek a versek az Ádámnak és Évának biztosított erkölcsi szabadságot?
Az angyalok kedvesen és szeretettel megadták nekik a kívánt felvilágosításokat. Elmondták nekik Lucifer lázadásának és bukásának szomorú történetét is. Ekkor világosan tudtukra adták, hogy a jó és gonosz tudásának fáját azért helyezték a kertbe, hogy záloga legyen Isten iránti engedelmességüknek és szeretetüknek. Elmondták nekik, hogy az angyalok is csak engedelmesség feltétele mellett tarthatták meg magasztos és boldog állapotukat és hogy ők hasonló helyzetben vannak. Engedelmeskedhetnek Isten törvényének, és kimondhatatlanul boldogok lesznek, ha azonban engedetlenek lesznek, elvesztik magasztos állapotukat és a reménytelen kétségbeesésbe zuhannak. MT 23.2
Az angyalok elmondták Ádámnak és Évának, hogy Isten nem kényszeríti őket engedelmességre, hogy nem fosztotta meg őket attól az erőtől, hogy erkölcsi lények legyenek, akik szabadon engedelmeskedhetnek, vagy ha úgy akarják, engedetlenek is lehetnek. Isten csak egy tilalmat állított eléjük. Ha áthágják Istennek akaratát, bizonnyal meghalnak. Elmondták Ádámnak és Évának, hogy a legmagasabb rangú angyal, aki a rangsorban legközelebb állt Krisztushoz, megtagadta az engedelmességet Isten törvénye iránt, amelyet a mennyei lények kormányzására elrendelt. Közölték velük, hogy ez a lázadás háborút okozott a mennyben, aminek következtében a lázadókat kiűzték onnan és minden angyalt kiűztek a mennyből, akik Sátánnal egyesülve kétségbevonták a nagy Jehova tekintélyét és, hogy ez az elbukott ellenség mindazoknak ellensége, akik magukévá teszik Istennek és Fiának érdekeit. MT 23.3
Elmondták nekik, hogy Sátán ártani akar nekik, azért vigyázniuk kell, mert kapcsolatba kerülhetnek az elbukott ellenséggel, aki azonban nem árthat nekik, ha engedelmeskednek Isten parancsainak. Ha szükséges, minden angyal lejön a mennyből segítségükre, hogy ne árthassanak nekik. Ha azonban engedetlenek lesznek Isten parancsolattai iránt, akkor Sátán hatalmat nyer, hogy mindig boszantsa, zavarja és bántsa őket. Ha állhatatosan megállnak Sátán első alattomos sugalmazásaival szemben, akkor ugyanolyan biztonságot nyernek, mint a mennyei angyalok. Ha azonban engednek a kísértőnek, akkor Isten, aki nem kedvezett a felmagasztalt angyaloknak, őket sem kíméli. El kell szenvedniük törvényszegésük büntetését, mert Isten törvénye olyan szent, mint ő maga, azért feltétlen engedelmességet követel mindenkitől a mennyben és a földön. MT 24.1
Csütörtök, február 13.
Szeretet és gonoszság
Olvassátok el a Róma 8:18 és a Jelenések 21:3, 4 verseket. Hogyan adhatnak ezek a szövegek önbizalmat, hogy bízzunk Isten jóságában, a világunkban tapasztalható minden gonoszság ellenére?
Jóllehet, az Úr nem ígéri meg követőinek, hogy az üldözésektől mentesülnek, de ennél sokkal becsesebbet ígér nekik: „Élteden át tartson erőd” (5Móz 33:25). „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el” (2Kor 12:9). Aki Krisztusért jut a gyötrelmek tüzes kemencéjébe, annak oldalán ott áll Jézus, miként Babilonban is a három hűséges ifjú mellé állt. Aki Megváltóját igazán szereti, minden alkalommal örömmel osztozik vele a megaláztatásokban és gyalázatában. Mestere iránti szeretete megédesíti szenvedéseit. {MB 30.1}
Az ördög minden időben üldözte, sőt meg is ölte Isten gyermekeit, azonban ők haláluk által is győztesek lettek. Kitartó hűségükkel bizonyították, hogy Segítőjük Sátánnál hatalmasabb. Sátán a testet kínozhatta és megölhette, de az Istenben rejtőző krisztusi életet nem érinthette. Börtönök falai közé zárhatta őket, de lelküket nem verhette bilincsekbe. Krisztus foglyai a jelen sötétségén felülemelkedve meglátták a jövendő dicsőséget, és így szólhattak: „Mert azt tartom, hogy amiket szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik” (Róm 8:18). „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk” (2Kor 4:17).{MB 30.2}
A szenvedések és üldözések által Isten dicsőséges jelleme nyilvánul meg kiválasztottaiban. Istennek a világ által gyűlölt és üldözött népe Krisztus iskolájában nevelkedik. Noha e földön a keskeny úton halad, a nyomor tüzes kemencéjében tisztul meg; de nehéz küzdelmek, keserű tapasztalatok és önmegtagadás között is követi Urát. Mindezek által megtanulja a nyomort és a szenvedéseket okozó bűnt gyűlölni. A Krisztus szenvedéseiben való részesüléssel, részesedni fognak dicsőségében is. A próféta látomásában látta Isten népének győzelmi ünnepét. „És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, akik diadalmasok a fenevadon és az ő képén és bélyegén és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának az Istennek hárfái. És éneklik vala Mózesnek, az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te utaid, óh szentek királya” (Jel 15:2—3). „Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak néki éjjel és nappal az Ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök” (Jel 7:14—15). {MB 31.1}
Február 14., péntek
További Tanulmányozásra
„A bűn keletkezése előtt béke és boldogság uralta az egész világegyetemet. Minden tökéletes összhangban volt a Teremtő akaratával. Az Isten iránti szeretet mindent túlszárnyalt, az egymás iránti szeretet pedig tiszta volt. Krisztus, az Ige, Isten egyszülöttje egy volt az örökkévaló Atyával — természetben, jellemben és szándékban. Ő volt az egyetlen lény az egész világegyetemben, aki tanácskozhatott Istennel, és osztozhatott szándékaiban. Krisztus által teremtette Isten a mennyei lényeket. “Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben... akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok” (Kol 1:16); és Krisztusnak, éppúgy mint az Atyának, az egész menny hódolatát fejezte ki. NK 439.1
Mivel Isten kormányzatának alapja a szeretet törvénye, az összes teremtett lény boldogsága azon múlott, hogy tökéletes összhangban vannak-e a törvény nagyszerű elvével, az igazságossággal. Isten szeretetből fakadó szolgálatot kíván minden teremtményétől — olyan hódolatot, amely Isten jellemének megértéséből fakad. A Teremtő nem talál örömet a kikényszerített engedelmességben. Mindenkinek szabad akaratot ad, hogy önként szolgálhasson neki. NK 439.2
De volt valaki, aki visszaélt ezzel a szabadsággal. Benne — akit Krisztus után Isten a legjobban kitüntetett, és aki a menny lakói közül a leghatalmasabb és legdicsőségesebb volt — fogant meg a bűn. Bukása előtt Lucifer volt az első oltalmazó kérub. Szent volt és makulátlan. “Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel.” “Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen valál utaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned” (Ez 28:12-15). NK 439.3