Még ma döntsetek!
13. lecke, 4. negyedév, 2025. december 20 – december 26
Share this Lesson
Szombat délután december 20
Memory Text:
„ Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok • szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk. Józsué 24:15
„Amikor Józsué élete végéhez közeledett, két okból kezdett el visszatekintést tenni a múltra: egyrészt, hogy Isten Izráel népét hálára vezesse Isten gondviselésének nyilvánvaló megnyilvánulásaiért, amelyeket utazásaik során tapasztaltak, másrészt, hogy alázatosságra vezesse őket, tudatosítva bennük, hogy igazságtalanul morogtak és panaszkodtak, és elhanyagolták Isten kinyilatkoztatott akaratának követését. 4MR 220.1
„Józsué továbbra is a legkomolyabb módon figyelmezteti őket a körülöttük lévő bálványimádásra. Figyelmeztette őket, hogy ne álljanak kapcsolatban bálványimádókkal, ne házasodjanak össze velük, és semmilyen módon ne tegyék ki magukat annak a veszélynek, hogy azok utálatos cselekedetei hatással legyenek rájuk és megrontsák őket. Azt tanácsolta nekik, hogy kerüljék el a gonosz látszatát is, ne kísérletezzenek a bűn határán, mert ez a legbiztosabb út a bűnbe és a romlásba. Megmutatta nekik, hogy elhagyásuk Istennek pusztulást fog eredményezni, és ahogy Isten hűséges volt ígéretéhez, úgy hűséges lesz fenyegetéseinek végrehajtásában is. Az Úr azt akarja, hogy ezt alkalmazzátok magatokra. 4MR 220.2
Vasárnap december 21
Ugyanott voltatok
Olvassuk el Józsué 24:2–13-at. Mi a fő üzenete Isten Izráelnek szóló üzenetének?
A felszólításnak engedelmeskedve Józsué halála előtt ismét összegyűltek a törzsek fejedelmei és képviselői Sikemben. Az egész országban egyetlen helynek sem volt annyi szent emléke, mint ennek, amely gondolataikat Istennek Ábrahámmal és Jákóbbal kötött szövetségére irányította, és saját ünnepélyes fogadalmukra is emlékeztette, melyet a Kánaánba való belépéskor tettek. Itt van Ebál és Garizim hegye, ama fogadalomnak néma tanúja, amelynek megújítása céljából gyűltek meghalni készülő vezérük köré. A környéken minden arról tanúskodott, amit Isten értük tett: miként adott nekik földet, amelyet nem ők műveltek; városokat, amelyeket nem ők építettek; szőlőket és olajfákat, amelyeket nem ők plántáltak. Azért, hogy mindenkinek fogalma legyen Isten szeretetéről és kegyelméről, hogy „[...] tökéletességgel és hűséggel szolgálják őt” (Józs 24:14), Józsué még egyszer áttekintette Izrael történetét, elbeszélte Isten csodálatos munkáját. PP 486.3
Józsué parancsára a szövetség ládáját elhozták Silóból. Igen ünnepélyes alkalom volt, és Józsué Isten jelenlétének jelképével akarta mélyíteni a népre tett hatást. Miután bemutatta Istennek Izrael iránti jóságát, felszólította őket Jahve nevében: Tegyenek vallást, kit akarnak szolgálni: Bizonyos mértékben még mindig gyakorolták titokban a bálványimádást, és Józsué most döntésre hívta a népet, hogy vessék ki Izraelből ezt a bűnt. „Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak:” — mondotta — „válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok!” (Józs 24:15). Isten szolgálatára kívánta vezetni őket, de nem kényszerrel, hanem szabad akaratból. A vallás igaz alapja az Isten iránti szeretet. A jutalom reményében vagy a büntetés félelmében való szolgálat értéktelen Isten előtt. A nyílt hitehagyás nem sértőbb Isten előtt, mint a képmutatás és a csupán formai imádat. PP 487.1
Hétfő, december 22
Tökéletesen és hűségesen
Mit kért Józsué az izraelitáktól (Józs 24:14, 15)? Mit jelent az Úrnak őszintén és igazságosan szolgálni?
Az idős vezető kérte a népet, hogy nagyon komolyan gondolja meg, amit eléje tárt és döntsön, valóban úgy akar-e élni, mint a körülötte lakó, romlásba jutott bálványimádó nemzetek? Ha terhére lenne Jahve tisztelete, aki a hatalom és az áldás forrása, úgy válasszon ezen a napon: kinek akar szolgálni — „akinek a ti atyáitok szolgáltak”, aki Ábrahámot kihívta, vagy „az emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok”. Eme utolsó szavak éles szemrehányást tettek Izraelnek. Az emoreusok istenei nem tudták megvédeni tisztelőiket. Utálatos és megalázó bűne miatt lett e gonosz nemzet elpusztítva, és az egykor birtokolt „jó föld” Isten népének adatott örökségül. Milyen balgaság Izráelnek azokat az isteneket választani, melyeknek tisztelete miatt az emoreusok kiirtattak! „[...] én azonban és az én házam” mondta Józsué — „az Úrnak szolgálunk” (Józs 24:15). A vezető szívét ihlető szent buzgalomban a nép is részesült. Felhívása habozás nélküli választ várt. „Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek”. (Józs 24:16). PP 487.2
„Nem szolgálhattok az Úrnak” — mondotta Józsué — „mert szent Isten ő, [...] nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket” (Józs 24:19). Mielőtt tartós megújulásról szó lehetett volna, a népet rá kellett vezetni, hogy elismerje: önmaga teljesen képtelen Istennek engedelmeskedni. Az Úr törvényét megszegték, s ez elítélte őket mint törvényszegőket és nem ad módot a szabadulásra. Amíg saját erejükben és igazságukban bíznak, lehetetlen számukra bűnbocsánatot biztosítani. Isten tökéletes törvénye követelményének nem tudtak eleget tenni, s így hiábavaló volt Isten szolgálatára tett ígéretük. Csak a Krisztusba vetett hit által biztosíthatták bűneik bocsánatát és nyerhettek erőt Isten törvénye iránti engedelmességre. Fel kellett hagyniok az üdvösség megszerzésére tett saját erőfeszítéseikkel. Teljesen bíz- niok kellett a Megváltó érdemeiben, hogy Isten elfogadhassa őket. PP 488.1
Kedd December 23
Szabadon szolgálni
Hogyan reagált Izráel Józsué felhívására (Józs 24:16–18)? Miért gondolod, hogy Józsué így reagált a válaszukra (Józs 24:19–21)?
Józsué igyekezett hallgatóit rávezetni szavai helyes mérlegelésére és visszatartani olyan fogadalomtól, amelynek megtartására nem készültek fel. Mély komolysággal jelentették ki: „[...] Nem mert mi az Úrnak szolgálunk” (Józs 24:21). Ünnepélyesen helyeselték az önmaguk ellen szóló bizonyságtételt, hogy ők az Urat választották, s megismételték a hűség-fogadalmat: „[...] Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk (Józs 24:24)”. PP 488.2
„Szerze azért Józsué szövetséget a néppel e napon, és ada eleibe rendelést és végzést Síkemben” (Józs 24:25). Feljegyzést készített ez ünnepélyes eseményről, s azt a törvénykönyvvel együtt a szövetség ládája oldalán helyezte el. És emlékül oszlopot emelt azon a helyen és monda: „[...] ímé ez a kő lesz ellenünk bizonyságul; mert ez hallotta az Úrnak minden beszédét, amelyet szólott vala nékünk; és lesz ellenetek bizonyságul, hogy ne hazudjatok a ti Istenetek ellen. És elbocsátá Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe” (Józs 24:27-28). PP 488.3
„Izrael az Úr különleges kincse volt. Az irántuk tanúsított nagy megbecsülését azok a hatalmas csodák is bizonyítják, amelyeket értük tett. Ahogyan egy apa bánik szeretett fiával, úgy segítette, fegyelmezte és büntette Izraelt az Úr. Arra törekedett, hogy szívükbe belélegezze azt a szeretetet, amely az Ő jelleméhez és követelményeihez vezet, és amely önkéntes engedelmességhez vezet. ST 1881. május 26., 6. bekezdés
„Isten Izráel népén keresztül akarta a világnak megismertetni akaratát. Ígéretei és fenyegetései, utasításai és feddései, hatalmának csodálatos megnyilvánulásai közöttük, az engedelmességért adott áldások és a vétkekért és hitehagyásért hozott ítéletek – mindez Isten népének vallási elveinek oktatására és fejlesztésére szolgált az idők végéig. Ezért fontos, hogy megismerjük a héber nép történetét, és gondosan átgondoljuk Isten velük való viszonyát.” ST 1881. május 26., 7. bekezdés
Szerda december 24
A bálványimádás veszélyei
Olvassa el Jósua 24:22–24-et. Miért kellett Jósua megismételnie az izraelitáknak szóló felhívását, hogy szabaduljanak meg bálványaiktól?
„Józsué azonban figyelmeztette a népet, hogy ne tegyenek meggondolatlan ígéreteket, amelyeket nem akarnak betartani, hanem gondosan mérlegeljék a kérdést, és döntsenek a jövőjükről. „Ha elhagytok az Urat, és idegen isteneket szolgálotok, akkor ő elfordul tőletek, és bántani fog titeket, és elpusztít titeket, miután jót tett veletek.” Így hűségesen igyekezett felébreszteni bennük egy magasabb értelemben vett tudatosságot Isten követeléseiről, és egy mélyebb meggyőződést arról, hogy egyetlen biztonságuk az Ő törvényének engedelmeskedésben rejlik. ST 1881. május 26., 3. bekezdés
„A gyülekezet egyhangúlag így válaszolt: „Az Úrnak fogunk szolgálni.” Jósua pedig így szólt a néphez: „Ti magatok tanúi vagytok annak, hogy az Urat választottátok, hogy neki szolgáljatok. És ők azt mondták: Tanúi vagyunk. Most tehát távolítsátok el (mondta ő) a köztetek lévő idegen isteneket, és hajtsátok szíveteket az Úr, Izráel Istenéhez. És a nép azt mondta Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünknek fogunk szolgálni, és az ő szavának fogunk engedelmeskedni.” ST 1881. május 26., 4. bekezdés
Ezt az ünnepélyes szövetséget a törvény könyvébe írták, hogy szentül megőrizzék. Józsué aztán egy nagy követ állított fel egy tölgyfa alatt, amely az Úr szentélye mellett állt. „És Józsué így szólt az egész néphez: Íme, ez a kő tanúskodni fog nekünk, mert hallotta az Úr minden szavát, amelyet nekünk mondott; ezért tanúskodni fog nektek, hogy ne tagadjátok meg a ti Isteneteket.” Itt Józsué egyértelműen kijelenti, hogy a népnek adott utasításai és figyelmeztetései nem a saját szavai voltak, hanem Isten szavai. Ez a nagy kő tanúskodni fog a következő nemzedékeknek arról az eseményről, amelynek emlékére állították, és tanúskodni fog a nép ellen, ha valaha is újra bálványimádásba esnének. ST 1881. május 26., 5. bekezdés
Izrael az Úr különleges kincse volt. Az, hogy mennyire nagyra tartotta őket, abból is látszik, hogy hatalmas csodákat tett értük. Ahogyan egy apa bánik szeretett fiával, úgy segítette, fegyelmezte és büntette Izraelt az Úr. Arra törekedett, hogy szívükbe belélegezze azt a szeretetet, amely az Ő jelleméhez és követelményeihez vezet, és amely önkéntes engedelmességhez vezet. ST 1881. május 26., 6. bekezdés
Csütörtök, december 25
Minden jó hajó a vége
Olvassuk el a Jósua könyvének befejező szavait, amelyeket egy ihletett szerkesztő írt (Jósua 24:29–33). Hogyan tekintnek ezek a szavak nemcsak Jósua életére vissza, hanem a jövőbe is előre?
„Józsué búcsúbeszéde mély benyomást tett Izraelre. Tudták, hogy haldokló tanúságtételét hallgatják, és hogy semmiféle büszkeség, ambíció vagy önérdek nem befolyásolhatja őt. Hosszú tapasztalatai révén az idős vezető megtanulta, hogyan érheti el a leghatékonyabban az emberek szívét. Felismerte a jelen pillanat fontosságát, és a lehető legjobban kihasználta azt. ST 1881. május 26., 1. bekezdés
„Komoly felhívásai a következő választ váltották ki: „Isten ments, hogy elhagyjuk az Urat, hogy más isteneket szolgáljunk; mert az Úr, a mi Istenünk, ő az, aki minket és atyáinkat kihozott Egyiptom földjéről, a rabság házából, és aki nagy jeleket tett a szemünk előtt, és megőrizte minket minden úton, amelyen jártunk, és minden nép között, amelyen átmentünk. És az Úr elűzte előlünk az összes népet, még az amoritákat is, akik a földön laktak; ezért mi is az Úrnak fogunk szolgálni, mert ő a mi Istenünk.” ST 1881. május 26., 2. bekezdés
Józsuénak Izraelért végzett munkája befejezést nyert: „[...] tökéletesen jártak az Úr után” (4Móz 32:12), s Isten könyve így ír róla: „[...] az Úr szolgája” (Bír 2:8). Mint nyilvános vezető, jelleméről a legnemesebb bizonyság annak a nemzedéknek története, amely az ő munkájának gyümölcsét élvezte: „Izráel pedig az Urat szolgálta vala Józsuénak minden idejében, és a véneknek is minden idejökben, akik hosszú ideig éltek Józsué után” (Józs 24:31). PP 488.4
Péntek december 26
További Tanulmányozásra
„Ma Krisztus azt mondja nekünk: „Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” Ő erősebb, mint a legerősebb emberi erő. Minél gyengébbnek érzed magad, annál inkább kell felismerned, hogy szükséged van a Nagy Tanítóra, és annál erősebbé válhatsz az Ő erejében. Gyengeségedben Ő tökéletessé teszi az Ő erejét. Szenteld meg a Seregek Urát, és legyen Ő a te félelmed és rettegésed. Csak bízz benne, és bár gyenge vagy, Ő megerősít téged; bár gyenge vagy, Ő felvidít téged; bár sebesült vagy, Ő meggyógyít téged. YI 1901. június 20., 6. bekezdés
„Az emberek semmit sem nyernek azzal, ha az Úr előtt rohannak. Sokan azt gondolták, hogy saját adottságaik elegendőek egy vállalkozáshoz. Így gondolta Mózes is, amikor megölte az egyiptomit. De kénytelen volt menekülni az életéért a sivatagba. Itt negyven évig juhokat őrzött, amíg meg nem tanulta, hogyan kell emberpásztornak lenni. Olyan tökéletesen megtanulta a leckét, hogy bár az Úr megjelent neki, és szemtől szembe beszélt vele, ahogyan az ember beszél a barátjával, nem lett elbizakodott. „Kövess engem” – mondja Jézus. Ne rohanj előttem. Kövess, ahová a lépteim vezetnek. Akkor nem egyedül fogsz szembenézni Sátán seregeivel. Hadd menjek előtted, és akkor nem fog legyőzni az ellenség terve. YI 1901. június 20., 7. bekezdés