Krisztus a Messiás és a tanúi
4. lecke,4. negyedév 2024. október 19-25., 4. negyedév.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat délután, október 19.
Emlékezetes szöveg:
„Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.“ János 3:3
Ezek a tanítványok már egy ideje tevékenyen részt vettek Jézus munkájában. János és Jakab, András és Péter Fileppel, Nátánaellel és Mátéval közelebb álltak Hozzá, mint a többiek, és több csodáját látták. Pétert, Jakabot és Jánost fűzte Hozzá a legszorosabb kapcsolat. Szinte állandóan Vele voltak, látták csodáit, hallották szavait. János még bensőségesebben vonzódott Jézushoz, úgyhogy neki ez a megkülönböztetés jutott: akit Jézus szeret. A Megváltó mindnyájukat szerette, de János volt a legfogékonyabb lélek. A többieknél fiatalabb volt, és gyermeki, még bízóbb hittel tárta ki szívét Jézusnak. Így egyre mélyült egymás iránti rokonszenvük Krisztussal, s a Megváltó általa közölte népével legmélyebb lelki tanításait. JE 238.4
Október 20., Vasárnap
Keresztelő János bizonyságtétele
Olvassuk el a János 1:19-23-at. Hogyan magyarázta Keresztelő János a szolgálatát és küldetését?
„Egy alkalommal a zsidó vezetők követeket küldtek Keresztelő Jánoshoz, hogy megkérdezzék: „Ki vagy te?”. János „megvallotta, és nem tagadta, hanem megvallotta: Nem én vagyok a Krisztus. Ők pedig megkérdezték tőle: „Akkor hát mi? Te vagy-e Illés? Ő pedig monda: Nem én vagyok. Te vagy az a próféta? Ő pedig felele: Nem. Akkor mondának néki: Ki vagy te, hogy feleletet adjunk azoknak, a kik minket küldtek. Mit mondasz magadról? Ő pedig monda: Én vagyok a pusztában kiáltó szava: „Egyenesítsétek az Úr útját, amint Ézsaiás próféta mondta”.” RH 1907. november 28., 1907. par. 1
„Ha hallgatóinak elméje éles lett volna a szellemi igazság felismerésére, akkor felismerték volna János szavainak jelentőségét. Utaltak egy szokásra, amely azokban a keleti országokban uralkodott. Amikor egy uralkodó útra készült, embereket küldtek eléje, hogy eltakarítsák az útból az akadályokat, hogy a király biztonságban és akadálytalanul utazhasson. „Én vagyok a pusztában kiáltó hangja” - jelentette ki János - »Egyenesítsétek ki az Úr útját«. RH 1907. november 28., 1907. par. 2
Olvassuk el az Ézsaiás 40:1-5-öt és a János 1:23-at. Hogyan használja János ezeket a verseket?
„Izrael történelmének későbbi, az első eljövetel előtti századaiban általában úgy értelmezték, hogy a Messiás eljövetelére utal a következő prófécia: „Könnyű dolog, hogy az én szolgám legyél, hogy felemeld Jákob törzseit, és helyreállítsd Izrael megőrzöttjét: Világosságul is adlak Téged a pogányoknak, hogy a föld végéig az én üdvösségem légy”. „Az Úr dicsősége kinyilatkoztatik” - jövendölte a próféta - »és minden test együtt fogja látni«. Ézsaiás 49:6; 40:5. Erről az emberek világosságáról tett később Keresztelő János olyan bátran bizonyságot, amikor ezt hirdette: „Én vagyok a pusztában kiáltó hangja: »Egyenesítsétek az Úr útját, ahogyan Ézsaiás próféta mondta«. János 1:23.” PK 688.4
Hétfő, Október 21
Az Isten Báránya
Olvassuk el a János 1:29-37-et. Milyen igehirdetést tesz Keresztelő János Jézusról? Milyen képet használ Őt ábrázolva, és miért olyan fontos ez annak megértésében, hogy ki volt Jézus és mi lesz a küldetése?
Amikor János Jézusra mutatott, mint Isten Bárányára, a Messiás munkája új megvilágításba került. A próféta gondolatai Ésaiás szavaira terelődtek: “Mint bárány, mely mészárszékre vitetik” (Ésa 53:7). A rákövetkező hetekben János újult érdeklődéssel tanulmányozta az áldozati szolgálattal kapcsolatos próféciákat és tanításokat. Nem tudta világosan megkülönböztetni Krisztus munkájának két szakaszát — a szenvedő áldozatot és a győztes királyt -, de tudta, hogy eljövetele mélyebb jelentőséggel bír, mint amit a papok vagy a nép felfoghatnak. Amikor megpillantotta Jézust a tömegben, — amint visszatért a pusztából -, bizalommal nézett rá, azt hitte, hogy jelt ad a népnek, kinyilvánítja igazi lényét. JE 105.6
Szinte türelmetlenül várta, hogy hallhassa a Megváltót, amint bejelenti küldetését, de nem hangzott el szó, nem adatott jel. Jézus nem válaszolt Keresztelő János reá vonatkozó bejelentésére, hanem elvegyült János tanítványai között, nem adott külső bizonyítékot különleges munkájáról, és semmit sem tett, hogy észrevetesse magát. JE 106.1
Olvassa el a Márk 10:45, a Róma 5:6 és az 1Péter 2:24 verseket. Hogyan segítenek ezek a versek megérteni Jézusnak mint „Isten Bárányának” a szerepét?
A szolgáknak tanácsolta, hogy “...teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is. Mert kegyelem az — magyarázta az apostol —, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hiszen erre hivattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.” AT 343.3
Kedd, október 22
János két tanítványa
Olvassuk el a János 1:35-39-et. Mit tett ez a két tanítvány, miután meghallotta János tanúságtételét Jézusról?
„Másnap ismét felállt János és két tanítványa, és amint meglátta Jézust, amint járt, így szólt: Íme, az Isten Báránya!”. A két tanítvány pedig hallotta, amit mondott, és követte Jézust. Ekkor Jézus megfordulva, látta, hogy követik őket, és így szólt hozzájuk: „Mit kerestek? A tanítványok megvallották, hogy Krisztust keresik, és hogy meg akarják ismerni őt, és otthonában tanítást akarnak kapni tőle. E két tanítványt elbűvölték Krisztus mélyen lenyűgöző, mégis egyszerű és gyakorlatias tanításai. A szívük még soha nem volt ennyire meghatott. András, Simon Péter testvére, egyike volt e tanítványoknak. Érdeklődött a barátai és rokonai iránt, és azon volt, hogy ők is lássák Krisztust, és saját maguk is hallják az ő értékes tanításait. András elment megkeresni Simon bátyját, és magabiztosan állította, hogy megtalálta Krisztust, a Messiást, a világ Megváltóját. Jézus elé vitte a testvérét, és amint Jézus ránézett, így szólt: „Te vagy Simon, Jóna fia; téged Kéfásnak fognak hívni, ami értelmezés szerint kő. Másnap Krisztus kiválasztott egy másik tanítványt, Fülöpöt, és arra kérte, hogy kövesse őt. Fülöp teljes mértékben hitt abban, hogy Krisztus a Messiás, és elkezdett másokat is keresni, hogy rávegye őket, hogy hallgassák Krisztus tanításait, amelyek annyira elbűvölték őt. Ekkor Fülöp rátalált Nátánáelre. Ő is azok közé tartozott, akik hallották, amint János ezt hirdette: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét”. Mélyen elítélve érezte magát, és visszavonult egy minden emberi szem elől elrejtett ligetbe, és ott elmélkedett János kijelentésén, felidézve magában a Messiás eljövetelére és küldetésére vonatkozó próféciákat. Így kérdezősködött: Vajon valóban ez lehet-e az a Messiás, akire oly régóta vártak, és akit annyira szerettek volna látni? Nátánáel szívében felcsillant a remény, hogy talán ő lesz az, aki meg fogja menteni Izraelt. Meghajolt Isten előtt, és azért imádkozott, hogy ha az a személy, akiről János kijelentette, hogy ő a világ Megváltója, valóban a megígért szabadító, akkor az legyen a tudtára adva neki. Az Úr Lelke olyan különleges módon nyugodott meg Nátánáelre, hogy meggyőződött arról, hogy Krisztus a Messiás. Miközben Nátánáel imádkozott, meghallotta Fülöp hangját, aki így szólította őt: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes a törvényben és a próféták írtak, a názáreti Jézust, József fiát. Nátánáel pedig monda néki: Jöhet-e valami jó dolog Názáretből? Monda néki Fülöp: Jöjj és nézd meg! Jézus látta, hogy Nátánáel hozzá megy, és monda néki: Ímé, valóban izraelita, akiben nincs álnokság! Nátánáel így szólt hozzá: Honnan ismersz engem? Jézus felelt és így szólt hozzá: Mielőtt Fülöp hívott volna téged, amikor a fügefa alatt voltál, láttalak téged."” 2SP 63.2
Szerda, október 23
Fülöp és Nátánaél
Olvassuk el a János 1:43-46-ot. Mit árult el Fülöp üzenete a Jézusba vetett hitéről már most?
„Amikor Fülöp rátalált Jézusra, nem elégedett meg azzal, hogy a Messiás ismeretét megtartja magának. „Fülöp megtalálja Nátánáelt, és ezt mondja neki: Megtaláltuk azt, akiről Mózes a törvényben és a próféták írtak: a názáreti Jézust, József fiát. Nátánáel pedig monda néki: Jöhet-e valami jó dolog Názáretből? Monda néki Fülöp: Jöjj és nézd meg.” Ez a legjobb módja annak, hogy az igazságot próbára tegyük. Meglágyult és megalázott szívvel, a Szentlélekkel, amely rajtatok nyugszik, jöjjetek az igazság orákulumaihoz; nézzétek meg magatok, mi az igazság. Nem azért kérjük, hogy higgyetek, mert mi bemutatjuk nektek az igazságot, hanem azért higgyetek, mert ti magatok győződtetek meg arról, hogy ez az igazság.” RH 1891. április 21., par. 1
János 1:47-51. Hogyan győzte meg Jézus Nátánielt arról, hogy ki Ő, és mi volt Nátániel válasza?
Milyen könnyen meggyőzte Nátánáelt! És milyen örömmel nézte Jézus az ő őszinte, álnokság nélküli hitét! „Jézus így válaszolt neki: „Mivel azt mondtam neked: Láttalak a fügefa alatt, hiszel-e?” Nagyobb dolgokat fogsz látni ezeknél. És monda néki: Bizony, bizony, bizony mondom néked, ezután meglátjátok majd az eget megnyílni, és Isten angyalait felszállni és leszállni az Emberfiára."” Isten soha nem tiszteli a hitetlenséget, a kérdezősködést és a kételyt. Amikor Ő szól, az Ő szavát fel kell ismerni és a mindennapi cselekedetekben meg kell valósítani. És ha az ember szíve élő kapcsolatban van Istennel, akkor a fentről jövő hangot felismeri”. CSW 26.2
Filep nem szállt vitába. Így szólt: “Jer és lásd meg! Látá Jézus Nátánaelt őhozzá menni és monda őfelőle: Ímé egy igazán izraelita, akiben hamisság nincsen” (Jn 1:47-48). Nátánael meglepetten kiáltott fel: “Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hívott téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál” (Jn 1:49). JE 109.2
Ez elég volt. Az isteni Lélek, aki bizonyságot tett Nátánaelnek, amint magányosan imádkozott a fügefa alatt, most Jézus szavaival szólt hozzá. Bár kétségek közt, valamelyest engedve az előítéleteknek, de az igazság utáni őszinte vággyal jött Nátánael Krisztushoz, és most vágya betelt. Hite fölülmúlta azét, aki Krisztushoz hozta. Ezt mondta: “Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izrael Királya!” (Jn 1: 50) JE 109.3
Csütörtök, október 24
Nikodémus bizonyságtétele
Olvassuk el a János 3:1-21-et. Hogyan támasztja alá Nikodémus tanúságtétele János evangéliumának témáját?
„Krisztus jelenlétében Nikodémust különös félelem fogta el, de ezt igyekezett higgadtság és méltóság látszata mögé rejteni. “Mester — szólalt meg — tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele” (Jn 3:2). Azt remélte, hogy ha Krisztus rendkívüli tanítói tehetségéről, hatalmas csodatévő erejéről beszél, ezzel jól előkészíti a beszélgetést. Szavaival bizalmas légkört akart teremteni, ezzel szemben valójában hitetlenségét árulta el. Nem ismerte el Jézust Messiásnak, csak Istentől küldött tanítónak. JE 132.2
Jézus, ahelyett, hogy figyelemre méltatta volna ezt a köszöntést, szemét a beszélőre emelte, mintha lelke mélyén olvasna. Végtelen bölcsességében az igazság egyik keresőjét látta maga előtt. Ismerte a látogatás célját, és abban a reményben, hogy elmélyítheti a hallgatójában már meglévő meggyőződést, egyenesen a tárgyra tért, és így szólt ünnepélyesen, mégis kedvesen: “Bizony, bizony mondom néked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát” (Jn 3 :3). JE 132.3
Olvassuk el a János 3:3-21-et. Mit mondott Jézus Nikodémusnak, hogy megmutassa, hogy átlát rajta?
Nikodémus azzal a gondolattal jött az Úrhoz, hogy eszmecserét folytasson vele, Jézus azonban közvetlenül az igazság alapelveire tért. Azt mondta Nikodémusnak: Nem annyira elméleti ismeretekre, sokkal inkább lelki újjászületésre van szükséged. Nem a kíváncsiságodat kell kielégítened, hanem új szívre kell szert tenned. Fölülről kell új életet kapnod, mielőtt felfoghatod a mennyei dolgokat. Míg ez a változás nem jön létre, és mindent újjá nem tesz, addig nem szolgál javadra, hogy elbeszélgetsz velem hatalmamról vagy küldetésemről. JE 132.4
Meglepetésében elvesztette önuralmát, és teljesen ironikusan válaszolt Krisztusnak: “Mi módon születhetik az ember, ha vén?” (Jn 3:4) Csakúgy, mint mások, amikor az igazság élesen a lelkiismeretéig hatolt, elárulta, hogy a testi ember nem fogadhatja be Isten Lelkének dolgait, mert semmi sincs benne, amire a lelki dolgok hatni tudnak, mivel a lelki dolgokat csak lelkileg lehet megérteni. JE 133.3
A Megváltó viszont nem ellenérvvel válaszolt. Ünnepélyes, nyugodt méltósággal emelte föl kezét, és még nagyobb bizonyossággal nyomatékosította a kellemetlen igazságot: “Bizony, bizony mondom néked; Ha valaki nem születik víztől és Lélektől nem mehet be az Isten országába” (Jn 3:5). Nikodémus megértette, hogy ezzel Krisztus a vízzel való keresztségre és a szív Isten Lelke által történő megújulására utalt. Meggyőződött arról, hogy Ő van jelen, Akiről Keresztelő János szólt. JE 133.4
Október 25., Péntek
További Tanulmányozásra
A tanítványok e napok alatt, melyeket Krisztus velük töltött, új tapasztalatot szereztek. Amikor szeretett Mesterük írásmagyarázatát hallották a történtek fényében, hitük teljesen megalapozódott benne. Elérték azt a pontot, hogy elmondhatták: “...tudom, kiben hiszek” (2Tim 1:12). Kezdték megérteni munkájuk természetét, nagyságát és azt hogy nekik kell hirdetniük a világnak a rájuk bízott igazságot: Krisztus életének eseményeit, halálát, feltámadását, ez eseményekre rámutató próféciákat, a megváltás tervének titkait, Jézus bűnbocsátó hatalmának erejét. Mindezeknek tanúi voltak és ezt nékik kellett megismertetni a világgal. Hirdetniük kellett a béke és az üdvösség evangéliumát a megtérés és a Megváltó ereje által. AT 18.1