Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz! - Józsué 1:7
Most Józsué volt Izrael elismert vezetője. Főként mint harcos volt ismeretes, adottságai és erényei különösen értékesek voltak népe történetének eme idejében. Bátor, határozott és kitartó, gyors, meg nem vesztegethető, inkább a rábízottakról gondoskodó mint a maga előnyét kereső, mindenek előtt Istenbe vetett élő hittől buzgó — ilyen volt annak a férfiúnak jelleme, akit Isten kiválasztott, hogy Izrael seregeit vezesse az ígéret földjére. A pusztai tartózkodás idején Mózes első tanácsadója volt és nyugodt, igénytelen hűségével, állhatatosságával — mikor mások meginogtak -, és határozottságával, mellyel a veszélyben is az igazság mellett állt; — mielőtt még Isten szava elhívta volna erre a tisztségre — már akkor bizonyítékát adta, hogy Mózes utóda lesz. PP 449.4
Olvassuk el a Mózes 5. könyve 18:15–22 és a Józsué 1:1–9 verseket. Miért fontos, hogy a Józsué könyve azzal kezdődik, hogy visszhangozza a Mózes halála után bekövetkező eseményekkel kapcsolatos ígéretet?
Józsué az előtte lévő feladatra nagy aggodalommal és önmagával szembeni bizalmatlansággal tekintett. De félelmeit Isten bíztatása eloszlatta: „[...] amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled. (...) te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt. [...] Minden helyet, amelyet talpatok érint, néktek adtam, amiképpen szólottam Mózesnek” (Józs l:5-6.3). A Libánon magaslatáig a messze távolban, a nagy tenger partjáig és keleten az Eufrátes partjáig minden az övék kellett legyen. PP 450.1
Olvassa el a 2Mozes 33:11; 4Mózes 14:6, 30, 38; 4Mozes 27:18; 4Mozes 32:12; Mózes 1:38; Mózes 31:23; és Mózes 34:9. Mit mondanak ezek a szövegek Józsuéról?
„Józsuét Isten választotta ki Mózes utódjának, hogy vezesse a héber népet az ígéret földjére. Őt a legünnepélyesebben szentelték fel arra a fontos jövőbeli feladatra, hogy hűséges pásztorként vezesse Izráel népét. „Józsué, Nun fia, tele volt bölcsesség szellemével, mert Mózes rátette a kezét. Izráel fiai hallgattak rá, és úgy cselekedtek, ahogyan az Úr Mózesnek parancsolta.” És József az egész izráeli gyülekezet előtt így szólt Józsefhez: „Légy erős és bátor, mert te viszed Izráel fiait abba a földbe, amelyet nekik megígértem, és én veled leszek.” Ő Isten helyett szólt Józsuéhoz. Összehívta maga elé a törzsek véneit és tisztségviselőit, és ünnepélyesen megparancsolta nekik, hogy vallási tisztségükben igazságosan és jogosan járjanak el, és hűségesen kövessék az összes utasítást, amelyet Isten nevében adott nekik. A mennyet és a földet hívta tanúul ellenük, hogy ha eltávolodnak Istentől, és megszegik parancsait, ő tiszta lelkiismerettel jár el, mert hűségesen tanította és figyelmeztette őket. 1SP 335.1
Olvassuk el a Józsué 1. fejezetét. Mit tudhatunk meg a könyv felépítéséről ebből a bevezető fejezetből?
Az ígérethez e parancs adatott: „Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe.” Az Úr utasítása így szólt: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, [...] attól se jobbra, se balra ne hajolj: mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidban és akkor boldogulsz” (Józs 1:7-8). PP 450.2
Az izraeliták még mindig a Jordán keleti partján táboroztak, amely Kánaán elfoglalásának első akadálya volt. Az Úr első parancsa így szólt Józsuénak: „[...] kelj fel és menj át ezen a Jordánon te és mind ez a nép arra a földre, amelyet én adok nékik” (Józs 1:2). Utasítást nem kaptak az utat illetően, hogy merre haladjanak, de Józsué tudta: ha Isten valamit parancsol, a véghezvitelhez utat is készít a nép számára. És ebben a hitében a rettenthetetlen vezető azonnal intézkedett a továbbvonulásra. PP 450.3
Néhány mérföldnyire a folyón túl éppen a táborral szemben terült el a nagy és jól megerősített város: Jerikó. Ez a város az egész ország kulcsa volt és félelmes akadálya Izrael előrehaladásának. Ezért Józsué kiküldött két ifjút, mint kémet, hogy e várost szemléljék meg és valamennyire tájékozódjanak a lakosságról, az erőforrásokról és erődítményeik erejéről. A város ijedt és bizalmatlan lakói állandóan éberek voltak, így a hírnökök nagy veszélybe kerültek. Mégis Ráháb, egy jerikói asszony saját élete kockáztatásával megőrizte őket. Szí- vességének viszonzásául védelmük ígéretét adták neki a város elfoglalásakor. PP 450.4
A kémek biztonságban tértek vissza az üzenettel: „Bizony kezünkbe adta az Úr azt az egész földet; meg is olvadt már a földnek minden lakosa miattunk” (Józs 2:24). Jerikóban kijelentették nekik: „Hallottuk, hogy megszárította az Úr a Veres-tenger vizét előttetek, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy mit cselekedtetek az Emoreusok két királyával, akik túl voltak a Jordánon, Szihonnal és Óggat, akiket megöltetek. És amint hallottuk, megolvadott a mi szívünk, és nem támadt többé bátorság senkiben miattatok. Bizony az Úr, a ti Istenetek az Isten fenn az égben és alant a földön” (Józs 2:10-11).PP 451.1
Olvassuk el Józsué 1:4–6 és a Zsidókhoz írt levél 6:17, 18 verseket. Abban a pillanatban az Ígéret Földje pontosan az volt, egy ígéret. Mégis Isten örökségnek nevezi. Mit jelent Isten ígéreteinek örökösei lenni?
És most az ígéret földjének körképszerű látványa jelent meg előtte. Nem homályosan és bizonytalanul ködös távlatban, hanem tisztán, világosan és szépen kirajzolódva, gyönyörűséges látomásban tárult fel előtte az ország minden része. E jelenet nem az akkori állapotokban mutatta be, hanem amilyenné Isten áldásával Izrael birtokában lesz. Úgy tűnt neki, mintha egy második Édent nézne. Libanoni cédrusokkal borított hegyek, olajfákkal és illatos szőlőtövekkel borított halmok, tágas zöld mezők színpompás virágokkal és bő terméssel; itt trópusi pálmák, amott ringó búza- és árpatáblák, napsugaras völgyek, amelyekben a patakcsobogás madárdallal vegyült; pompás városok, szép kertek, „a tenger kincsözöne” (Ésa 60:5). Tavak, lankákon legelésző nyájak, sőt még a sziklák között is a vadméhek rejtett kincsei. Ez valóban olyan ország volt, amelyet Mózes, Isten Leikétől ihletve írt le Izraelnek: „Áldott az Úrtól [...] az égnek kincseivel, a harmattal és az alant elterülő mélységes vizekkel; A nap érlelte drága terméssel, [...] és az ős hegyek javaival, [...] a földnek drágaságaival és bőségével” (5Móz 33:13-16). PP 442.3
Mózes látta a választott népet Kánaánban letelepedve és minden törzset saját tulajdonában. Bepillantott az ígéret földjén való letelepedés utáni történetükbe, a hitehagyás hosszú, szomorú eseményeibe és feltárult előtte annak megbüntetése is. Látta őket bűneik miatt a pogányok között szétszórva; látta miként távozik el Izraeltől a dicsőség, látta szép városaikat romokban és a népet fogolyként idegen országokban. Látta őket atyáik országába visszahelyezve és végül Róma uralma alatt. PP 443.1
Mielőtt megkezdték volna az ország felosztását, törzsének fejedelmei kíséretében Káleb sajátos igénnyel lépett elő. Józsuét kivéve Káleb volt Izraelben a legidősebb ember. A kémek között Káleb és Józsué volt az, aki jó jelentést hozott az ígéret földjéről, bátorítván a népet, hogy menjen fel és foglalja el azt az Úr nevében. Káleb most emlékeztette Józsuét az akkor nyert ígéretre, amelyet hűsége jutalmául kapott: „[...] a föld, amelyet megtapodott a te lábad, tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mindörökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat” (Józs 14:9). És kérte, hogy Hebront adják néki birtokul. Ez volt hosszú éveken át Ábrahám, Izsák és Jákób otthona és itt, Mákpeláh barlangjában voltak eltemetve. Hebron volt a félelmetes aná- kok székhelye, akiknek hatalmas külsejétől megrémültek a kémek, és általuk egész Izrael bátorsága megrendült. És Káleb, bízva Istenének erejében és hatalmában, éppen ezt a helyet választotta magának örökségül. PP 475.5
A föld (a mennyei Kánaán) ígérete Ábrahám magvának szól. Jézus azt mondta: „Ha Ábrahám gyermekei lennétek, Ábrahám cselekedeteit cselekednétek. [Ha nem vagytok Ábrahám gyermekei], akkor atyátok az ördög, és atyátok vágyait fogjátok cselekedni.” Lásd János 8:39-44. (Ábrahám cselekedeteit végrehajtva) „Akkor Ábrahám magvai vagytok, és az ígéret szerint örökösök.” Gal. 3:29
Olvassuk el Jósua 1:7–9-et. Miért kellett az Úrnak kétszer is hangsúlyoznia Jósua előtt, hogy erősnek és bátornak kell lennie?
A héberek behatoltak Kánaánba, de nem győzték le azt; emberi szemszögből tekintve még hosszú, nehéz küzdelmet kellett megvívniok, hogy az országot birtokukba vehessék. Hatalmas népek lakták, akik készen álltak, hogy a területükre beözönlőknek ellenálljanak. A különböző törzseket a közös veszélytől való félelem kötötte össze. Lovaik és vas harci szekereik, helyismeretük és harci gyakorlatuk nagy előnyt nyújtott nekik. Továbbá az országot erődítmények, „[...] nagy és az égig megerősített városok” (5Móz 9:1) őrizték. Az izraeliták nem remélhettek a maguk erejének birtokában sikert a küszöbön álló harcban. PP 455.1
Olvassuk el az Efézusbeliekhez írt levél 6:10–18-at. Bár ma nem kell részt vennünk katonai harcokban, hogyan alkalmazhatjuk Jósua számára adott bátorító szavakat mindennapi lelki küzdelmeinkben?
Az ország egyik legerősebb vára — Jerikó, a nagy és gazdag város — közelükben, gilgáli táboruk előtt feküdt. A termékeny síkság határán fekvő, a trópusok gazdag és változatos termékeiben bővölködő, a tömör lőrések mögötti büszke város palotáival és templomaival a fényűzés és a bűn lakhelye volt, ami kihívást jelentett Izrael Istene ellen. Jerikó a bálványimádás egyik központja volt és a holdistennőnek, Astarótnak szentelték. Itt összpontosult mindaz, ami a kánaániták vallásában a leggonoszabb és leglealjasítóbb volt. Izrael népe, amelynek a bál-peóri bűn félelmetes következménye még frissen élt emlékezetében, csak irtózattal és utálattal nézhetett e pogány városra. PP 455.2
Józsué látta, hogy Jerikó legyőzése az első lépés Kánaán elfoglalásához. Mindenekelőtt az isteni vezetés biztosítékát kereste és ez megadatott néki. Midőn elmélkedésre és imádkozásra visszavonult a táborból, hogy Izrael Istene a népe előtt járjon, egy sudár termetű, parancsoló tekintetű fegyveres harcost látott kivont karddal a kezében maga előtt állni. Józsué felszólítására: „[...] Közülünk való vagy-e te, vagy az ellenségeink közül?” — a válasz ez volt: „Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem.” Ugyanaz a parancs, melyet Mózes kapott a Hóreben: „[...] Oldd le a te saruidat lábaidról, mert szent a hely, amelyen állasz” (Józs 5:15) nyilatkoztatta ki a titokzatos idegen igazi jellemét. Krisztus volt az a fenséges, aki Izrael vezére előtt állt! Szent félelemmel borult arcra, imádkozott és hallotta a biztatást: „[...] Lásd! Kezedbe adtam Jéri- khót és királyát a sereg vitézeivel együtt” (Józs 6:2). Aztán oktatást kapott a város elfoglalására. PP 455.3
Olvassuk el Jósua 1:7–9-et, valamint Mózes első könyve 24:40-et, Ézsaiás 53:10-et és a Zsoltárok 1:13-at. Ezeknek a szövegeknek az alapján mit jelent a jólét és a siker?
Itt vannak néhány pozitív iránymutatások, amelyek napjainkig érvényesek. Isten ezekben az utolsó napokban szól hozzánk, és meg fogják érteni és engedelmeskedni fognak neki. Isten szolgáin keresztül szólt Izraelhez: „Ez a törvénykönyv ne távozzék a te szádból, hanem éjjel-nappal gondolkodj rajta, hogy betartsd mindazt, ami benne van írva; mert akkor boldogulni fogsz, és akkor sikerrel jársz.” „Az Úr törvénye tökéletes, megújítja a lelket; az Úr bizonysága biztos, bölccsé teszi az együgyűeket.” „A te szavaid fényt adnak, megértést adnak az együgyűeknek.” „A te szavad lámpás a lábamnak, és világosság az ösvényemnek.” 5T 328.3
Olvassa el a Róma 3:31-et. Mit mond ez a szöveg a törvény és a hit kapcsolatáról?
„Mert nem a törvény [a tízparancsolat] hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény cselekvői lesznek igazak.” Róma 2:13.
Pál ezután elmagyarázza, hogy valójában senki sem igazul meg a törvény (a tízparancsolat) betartásával, hanem az rámutat a bűnös vétkére, kimondja ítéletét, majd elküldi őt Krisztushoz, az ő Megváltójához, aki egyedül, az ő engesztelő vére érdemei által, amelyet minden bűnösért ontott, megbocsáthat neki, igazolhatja, majd megszentelheti. Így ír az apostol:
„Ezért a törvény cselekedetei által senki sem igazul meg az Ő szeme előtt, mert a törvény a bűn ismeretét adja [nem pedig a bűn bocsánatát]. De most megnyilvánult az Isten igazsága a törvény nélkül, a törvény és a próféták tanúságával; az Isten igazsága, amely Jézus Krisztusban való hit által van mindazoknak és mindazokra, akik hisznek, mert nincs különbség: mindnyájan vétkeztek, és elmaradtak az Isten dicsőségétől; és ingyen igazságra jutottak az Ő kegyelméből, a Krisztus Jézusban való megváltás által... Akkor hát a hit által érvénytelenítjük a törvényt? Isten ments! Sőt, a törvényt megerősítjük. Róma 3:20-24, 31.
„Ez a törvénykönyv ne távozzék a te szádból, hanem éjjel-nappal gondolkodj rajta, hogy betartsd mindazt, ami benne van írva; mert akkor sikeres leszel, és akkor jó eredményeket érsz el.” Józsué 1:8. CC 116.1
„Ha az emberek az Isten által kijelölt úton járnak, akkor olyan tanácsadójuk lesz, akinek bölcsessége messze felülmúlja az emberi bölcsességet. Józsué bölcs hadvezér volt, mert Isten volt a vezetője. Az első kard, amelyet Józsué használt, a Lélek kardja, az Isten Igéje volt... CC 116.2
„Mivel a legerősebb hatások az ő igazságosság elveivel szemben érvényesültek, az Úr irgalmában megparancsolta neki, hogy ne térjen jobbra vagy balra. A legszigorúbb integritás útját kellett követnie... Ha Jósua előtt nem lett volna veszély, Isten nem parancsolta volna neki újra és újra, hogy legyen bátor. De minden gondja közepette Jósua Istenének vezetése volt. CC 116.3
„Nincs nagyobb tévedés, mint amikor az ember azt feltételezi, hogy bármilyen nehézségben is jobb útmutatót találhat, mint Istent, bölcsebb tanácsadót bármilyen vészhelyzetben, erősebb védelmet bármilyen körülmények között... CC 116.4
„Az Úrnak nagy munkája van a mi világunkban. Minden embernek megadta a munkáját, amelyet az embernek el kell végeznie. De az ember nem teheti az embert a vezetőjévé, nehogy tévútra kerüljön; ez mindig veszélyes. Míg a bibliai vallás a szolgálatban való tevékenység elveit testesíti meg, ugyanakkor szükség van arra, hogy naponta bölcsességet kérjünk a bölcsesség forrásától. Mi volt Józsué győzelme? Éjjel-nappal elmélkedj Isten szaván. Az Úr szava Józsuéhoz jutott, mielőtt átkelt a Jordánon... Ez volt Józsué győzelmének titka. Istent tette útmutatójává.CC 116.5
„A tanácsadói pozíciókat betöltőknek önzetlen embereknek, hithű embereknek, imádkozó embereknek kell lenniük, akik nem mernek támaszkodni saját emberi bölcsességükre, hanem komolyan keresik a fényt és a megértést, hogy mi a legjobb módja ügyeik intézésének. Józsué, Izráel vezére, szorgalmasan kutatta azokat a könyveket, amelyekben Mózes hűségesen feljegyezte Isten utasításait – követelményeit, feddéseit és korlátozásait –, nehogy meggondolatlanul cselekedjen.” CC 116.6