Lelki ajándékok

„A keresztény korszak kezdetét a Szentlélek kiáradása és a különféle lelki ajándékok megnyilvánulása jellemezte. Ezek között ott volt a prófécia ajándéka is. Az Apostolok cselekedetei könyvében olvashatunk Péter, István és a korai keresztény egyházhoz kapcsolódó mások ihletett kijelentéseiről; továbbá Fülöp négy leányáról, „szüzekről, akik prófétáltak”; valamint egy Agabusz nevű prófétáról. Apostolok cselekedetei 21:9, 10. CET 240.1

„Pál apostol látomásokat kapott a menny dicsőségéről. Lásd a 2. Korinthusbeliekhez írt levél 12:1–7. Az 1. Korinthusbeliekhez írt levél tizenkettedik fejezetében hosszasan írt a Szentlélek ajándékairól, amelyeket nem csupán egy korszakra adtak, hanem „amíg mindnyájan el nem jutunk a hit egységébe és az Isten Fiának ismeretébe, a tökéletes emberré válásig, Krisztus teljességének mértékéig”. Efézusbeliekhez írt levél 4:13. „Isten pedig egyeseket a gyülekezetbe rendelt: elsőként apostolokat, másodikként prófétákat, harmadikként tanítókat, azután csodatévőket, majd gyógyító ajándékokat, segítőket, vezetőket, nyelvek sokféleségét.” 1. Korinthusbeliekhez írt levél 12:28. CET 240.2

„János, Jézus tizenkét apostolának utolsó túlélője, próféta volt. A Biblia záró könyvében beszámol azokról a látomásokról, amelyeket a Patmosz-szigeten töltött száműzetése alatt kapott. E látomások leírásakor kijelenti, hogy azok „Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy megmutassa szolgáinak, mi fog hamarosan bekövetkezni”; és azt mondja, hogy Krisztus „elküldte és angyalán keresztül közölte szolgájával, Jánossal, aki tanúskodott Isten szaváról, Jézus Krisztus bizonyságáról és mindarról, amit látott.” Jelenések 1:1, 2.” CET 240.3

„A jeruzsálemi gyülekezet szervezete mintaként szolgált minden más helyen lévő gyülekezetek szervezéséhez, ahol az igazság hírnökei megtérteket nyertek az evangélium számára. Azok, akikre az egyház általános felügyeletének felelőssége hárult, nem uralkodhattak Isten öröksége felett, hanem bölcs pásztorként „Isten nyáját legeltették, … példát mutatva a nyájnak” (1 Péter 5:2, 3); a diakónusoknak pedig „jó hírű, Szentlélekkel és bölcsességgel teli embereknek” kellett lenniük. Ezeknek az embereknek egységesen a jog oldalán kellett állniuk, és azt szilárdsággal és határozottsággal kellett fenntartaniuk. Így egyesítő hatást gyakoroltak volna az egész nyájra. AA 91.1

„Az őskeresztény egyház történetének későbbi szakaszában, amikor a világ különböző részein számos hívőcsoport gyülekezetekké szerveződött, az egyház szervezetét tovább tökéletesítették, hogy a rend és a harmonikus működés fenntartható legyen.

Minden tagot arra buzdítottak, hogy jól töltse be a szerepét. Mindenkinek bölcsen kellett használnia a rá bízott tehetségeket. Néhányukat a Szentlélek különleges ajándékokkal ruházta fel – „először apostolok, másodszor próféták, harmadszor tanítók, azután csodatételek, majd gyógyítások, segítő szolgálatok, vezetői szolgálatok, nyelvek sokfélesége.” 1 Korinthus 12:28. De ezeknek a munkásoknak minden csoportjának összhangban kellett dolgoznia. AA 91.2

„Különféle ajándékok vannak, de ugyanaz a Lélek. És különféle szolgálatok vannak, de ugyanaz az Úr. És különféle tevékenységek vannak, de ugyanaz az Isten, aki mindent mindenben művel. De a Lélek megnyilvánulása minden embernek azért adatott, hogy azzal hasznot szerezzen. Mert az egyiknek a Szentlélek által a bölcsesség szava adatott; a másiknak ugyanazon Szentlélek által a tudás szava; a harmadiknak ugyanazon Szentlélek által a hit; a negyediknek ugyanazon Szentlélek által a gyógyítás ajándéka; az ötödiknek a csodatétel; a hatodiknak a prófécia; a hetediknek a szellemek megkülönböztetése; a nyolcadiknak a nyelvek sokfélesége; a kilencediknek a nyelvek értelmezése: de mindezeket ugyanaz az egyetlen Szentlélek műveli, és osztja ki mindenkinek külön-külön, ahogyan akarja. Mert amint a test egy, és sok tagja van, és az egy testnek mind a sok tagja egy testet alkot, úgy van ez Krisztussal is.” 1 Korinthus 12:4–12.” AA 92.1

„Az 1. Korinthusbeliekhez írt levél tizenkettedik fejezete útmutatást tartalmaz mindazok számára, akik Isten előtt szolgálnak. Az apostol így szól: »Különféle ajándékok vannak, de ugyanaz a Lélek. Különféle szolgálatok vannak, de ugyanaz az Úr. Különféle tevékenységek vannak, de ugyanaz az Isten, aki mindent mindenben művel... Mert amint a test egy, és sok tagja van, és az egy testnek mind a sok tagja egy testet alkot, úgy van ez Krisztussal is” (1 Korinthus 12:4–6, 12). 21MR 276.2

„A szőlőnek sok ága van, de bár az ágak mind különbözőek, nem veszekednek egymással. A sokféleségben egység van. Minden ág egyetlen forrásból kapja a táplálékát. Ez szemlélteti azt az egységet, amelynek Krisztus követői között kell lennie. Különböző munkaterületeiken mindannyiuknak egyetlen Fejük van. Ugyanaz a Szentlélek, különböző módokon, munkálkodik rajtuk keresztül. Harmonikus együttműködés van, bár az ajándékok eltérőek. Tanulmányozd át ezt a fejezetet! Látni fogod belőle, hogy az az ember, aki valóban egyesült Krisztussal, soha nem fog úgy cselekedni, mintha önmagában teljes egész lenne. 21MR 276.3

„Isten felhasznál téged, ha hajlandó vagy arra, hogy az Ő által kijelölt módon használjon. Ne feledd, hogy a hívők gyülekezete alkotja Krisztus testét, és »hogy ne legyen szakadás a testben, hanem a tagok egyformán törődjenek egymással« (25. vers). Isten arra hív téged, hogy egyesülj testvéreiddel. Különböző ajándékokat osztott testének különböző tagjainak. Olyan tehetségeket és lehetőségeket adott nekik, amelyek a legjobban szolgálják dicsőségét és országának terjesztését. Szégyent szenved, amikor testének tagjai egymással ellentétesen cselekszenek. 21MR 276.4

„Az ember nem úgy éri el a tökéletességet és a befolyást, hogy más munkáját végzi, hanem úgy, hogy hűségesen teljesíti saját kötelességeit a nagy egész részeként. Krisztus testének minden tagját az egymás iránti együttérzésnek és Krisztus iránti hűségnek kell egyesítenie. Alázatos hittel kell végezniük munkájukat, Krisztus útján járva. Az az ember, aki Krisztustól távol jár és dolgozik, végül a legalacsonyabb helyre jut el, bármi is legyen jelenlegi helyzete és befolyása.” 21MR 276.5

„Majd olyan szavakkal, amelyek attól a naptól kezdve a mai napig inspiráció és bátorítás forrásai az emberek számára, Pál kifejtette annak a szeretetnek a fontosságát, amelyet Krisztus követőinek ápolniuk kell: „Ha az emberek és az angyalok nyelvén szólnék is, de szeretet nincs bennem, csak zengő réz vagyok, vagy csengő cintányér. És ha prófétálásom lenne, és minden titkot megértenék, és minden tudásom lenne; és ha minden hitem lenne, úgy, hogy hegyeket is elmozdíthatnék, de szeretet nincs bennem, semmire sem vagyok jó. És ha minden vagyonomat a szegényeknek adnám, és ha testemet tűzre adnám, de szeretet nincs bennem, semmire sem vagyok jó.” AA 318.1

„Bármilyen magas is legyen a hivatása, az, akinek a szíve nem tele van szeretettel Isten és embertársai iránt, nem Krisztus igazi tanítványa. Bár nagy hittel rendelkezzen, és akár csodákat is tegyen, a szeretet nélkül hite értéktelen lenne. Lehet, hogy nagy nagylelkűséget tanúsít; de ha valami más indítékból, nem pedig igazi szeretetből adná oda minden vagyonát a szegények etetésére, az a cselekedet nem nyerné el Isten kegyét. Lelkesedésében akár mártírhalált is halhatna, de ha nem a szeretet vezérli, Isten téveszmékbe esett rajongónak vagy ambiciózus álszentnek tekintené.” AA 318.2

„Az Isten iránti szeretetet be kell építenünk mindennapi életünkbe. Csak akkor, és kizárólag akkor tudunk igazi szeretetet tanúsítani embertársaink iránt. Amikor ez megtörténik, amikor Krisztus trónra ül a szívünkben, mindennapi életünkkel, viselkedésünkkel, egymás iránti önzetlen törődésünkkel, a lelkek iránti mély szeretetünkkel tanúsítjuk, hogy Isten Igéjének cselekvői vagyunk. Beszédünk valóságát mély, őszinte jámborság jellemzi, amely megtisztítja a lelket, és szüntelenül mások javáért munkálkodik. ST 1897. március 11., 14. bekezdés

„»Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől származik.« »A szeretet nem cselekszik rosszat a felebarátjának; ezért a szeretet a törvény beteljesítése.« »Mindennek vége közel van; legyetek tehát józanok, és virrasszatok az imádságban. És mindenekelőtt legyen köztetek buzgó szeretet, mert a szeretet sok bűnt elfedez.«” ST, 1897. március 11., 15. bekezdés

„Az Úr minden elrendezésében nincs szebb dolog, mint az a terve, hogy a férfiaknak és a nőknek sokféle ajándékot adjon. Az egyház az Ő kertje, amelyet sokféle fa, növény és virág díszít. Nem várja el, hogy az izsóp a cédrus méreteit öltsön magára, sem hogy az olajfa elérje a fenséges pálma magasságát. Sokan csak korlátozott vallási és szellemi képzést kaptak, de Istennek van munkája számukra is, ha alázatosan dolgoznak, és bíznak Benne. ST, 1910. március 15., 4. bekezdés

„Istennek különböző munkamódszerei vannak, és különböző munkásai vannak, akikre változatos ajándékokat bíz. Az egyik munkás lehet tehetséges szónok; a másik tehetséges író; egy harmadiknak lehet az őszinte, buzgó, lelkes imádság ajándéka; egy másiknak az éneklés ajándéka; egy harmadiknak pedig különleges tehetsége lehet Isten Igéjének világos magyarázatához. És minden ajándéknak a jó szolgálatára kell válnia, mert Isten a munkással együtt munkálkodik.

Az egyiknek Isten a bölcsesség szavát adja, a másiknak a tudást; de mindannyian ugyanazon Fej alatt kell dolgozzanak. Az ajándékok sokfélesége a tevékenységek sokféleségéhez vezet; de „ugyanaz az Isten, aki mindent mindenben cselekszik.” ST 1910. március 15., 5. bekezdés

„A nyelvek ajándékával kapcsolatban Pál által bemutatott elv ugyanúgy alkalmazható a hang használatára az imádságban és a közösségi összejöveteleken is. Nem szeretnénk, ha bárki, akinek e tekintetben hiányossága van, abbahagyná a nyilvános imádkozást, vagy Krisztus hatalmáról és szeretetéről való tanúskodást. CT 245.1

Nem azért írom ezeket, hogy elhallgattassalak titeket, mert már így is túl sok a csend a gyülekezeti összejöveteleinken; hanem azért írom, hogy szenteljétek hangotokat Annak, aki ezt az ajándékot adta nektek, és felismerjétek annak szükségességét, hogy fejlesszétek azt, hogy szavaitokkal építsétek az egyházat. Ha megszoktátok, hogy halkan és érthetetlenül beszéltek, azt hibának kell tekintenetek, és komolyan törekednetek kell annak leküzdésére, hogy dicsőítsétek Istent és építsétek gyermekeit. CT 245.2

Imádságos gyűléseinken hangunknak imádsággal és dicsérettel kell kifejeznie a mennyei Atya iránti imádatunkat, hogy mindenki megismerje: egyszerűségben és igazságban, valamint a szentség szépségében imádjuk Istent. Valóban drága ajándék ebben a bűn és tudatlanság által jellemzett világban a beszéd ajándéka, az emberi hang dallama, amikor azt annak dicséretére szenteljük, aki szeretett minket, és önmagát adta értünk. CT 245.3

„A hamis prófétákra mindig is jellemző volt, hogy békéről szóló látomásokat látnak; és békéről és biztonságról fognak beszélni, amikor hirtelen pusztulás éri őket. Az igazak bátran elítélik a bűnt, és figyelmeztetnek a közelgő haragra. 1SG 11.1

„Azokat a próféciákat, amelyek ellentmondanak az Ige egyértelmű és határozott kijelentéseinek, el kell utasítani. Erre példát ad Krisztus második eljövetelének módja. Amikor Jézus a tanítványai szeme láttára felment a mennybe, az angyalok a legkifejezettebben kijelentették, hogy ez a Jézus ugyanúgy fog eljönni, ahogyan látták őt felmenni a mennybe. Ezért Jézus, amikor az utolsó napok hamis prófétáiról beszél, azt mondja: ha azt mondják nektek: íme, a pusztában van, ne menjetek oda; íme, a titkos szobákban van, ne higgyétek el. Minden igaz prófécia ebben a kérdésben el kell, hogy ismerje az Ő látható, mennyből való eljövetelét. Miért nem mondta Jézus: „utasítsatok el minden próféciát abban az időben, mert akkor nem lesznek igaz próféták?” 1SG 11.2

„Efézus 4:11–13. „És ő adott egyeseknek apostolokat, másoknak prófétákat, másoknak evangélistákat, másoknak pásztorokat és tanítókat, a szentek tökéletesítésére, a szolgálat munkájára, Krisztus testének építésére; amíg mindnyájan el nem jutunk a hit egységébe és az Isten Fiának ismeretébe, a tökéletes emberhez, Krisztus teljességének mértékéig.” 1SG 12.1

„Az előző versből megtudjuk, hogy amikor Krisztus felment a magasságba, ajándékokat adott az embereknek. Ezek közül az ajándékok közül felsorolják az apostolokat, a prófétákat, az evangélistákat, a pásztorokat és a tanítókat. Az a cél, amelyre ezeket adták, a szentek tökéletesítése volt az egységben és a megismerésben.

Vannak, akik manapság pásztoroknak és tanítóknak vallják magukat, és azt állítják, hogy ezek az ajándékok céljukat mintegy 1800 évvel ezelőtt teljes mértékben betöltötték, és ennek következtében megszűntek. Miért nem teszik akkor félre a pásztorok és tanítók címét? Ha a prófétai tisztséget ez a szöveg az őskeresztény egyházra korlátozza, akkor az evangélistai és az összes többi tisztségre is ugyanez vonatkozik; hiszen nincs közöttük különbség.” 1SG 12.2

„Pünkösd napján a tanítványok így részesültek a magasságból jövő erőben. De Krisztus ezen ígérete – akárcsak Jóel próféciája – nem korlátozódott arra az alkalomra. Hiszen Ő ugyanazt az ígéretet más formában is megadta nekik, biztosítva őket arról, hogy mindig velük lesz, a világ végéig. Máté 28:20. Márk elmondja nekünk, milyen értelemben és milyen módon lesz velük az Úr. Azt mondja: „És elmentek, és mindenütt hirdették az igét, az Úr pedig velük működött, és jelekkel erősítette meg az igét.” Márk 16:20. Péter pedig pünkösd napján tanúskodott a Szentlélek ezen működésének állandóságáról, amelynek tanúi voltak. Amikor a meggyőződött zsidók így szóltak az apostolokhoz: „Mit tegyünk?”, Péter így válaszolt: „Térjetek meg, és mindannyian keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében a bűnök bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert az ígéret nektek szól, és gyermekeiteknek, és mindazoknak, akik messze vannak, mindazoknak, akiket az Úr, a mi Istenünk elhív.” ApCsel 2:37–39. Ez minden bizonnyal biztosítja a Szentlélek működését az egyházban – még annak különleges megnyilvánulásaiban is – minden jövőbeni időben, mindaddig, amíg az irgalom arra hívja az embereket, hogy fogadják el Krisztus megbocsátó szeretetét. PP 23.1

„Huszonnyolc évvel később, a korinthusiakhoz írt levelében Pál hivatalos érvelést terjesztett az egyház elé ebben a kérdésben. Azt mondja (1Korinthus 12:1): „Ami pedig a szellemi ajándékokat illeti, testvéreim, nem akarom, hogy tudatlanok legyetek” – annyira fontosnak tartotta, hogy ezt a témát a keresztény egyház megértse. Miután kijelentette, hogy bár a Szentlélek egy, működése sokféle, és elmagyarázta, mik ezek a sokféleségek, felhozza az emberi test példáját, annak különböző tagjaival, hogy megmutassa, hogyan épül fel az egyház a különböző tisztségeivel és ajándékaival. És ahogy a testnek különféle tagjai vannak, amelyek mindegyike sajátos feladatot lát el, és mindegyik a cél egységében együttműködve alkot egy harmonikus egészet, úgy a Szentléleknek is különböző csatornákon keresztül kellett működnie az egyházban, hogy egy tökéletes vallási testet alkosson. Pál ezután a következő szavakkal folytatja: „És Isten egyeseket elhelyezett az egyházban: először apostolokat, másodszor prófétákat, harmadszor tanítókat, azután csodatévőket, majd gyógyító ajándékokat, segítőket, vezetőket, nyelvek sokféleségét.” PP 23.2

„Az a kijelentés, hogy Isten elhelyezett egyeseket az egyházban stb., többet jelent annál, hogy nyitva hagyta az utat az ajándékok megjelenése előtt, ha a körülmények véletlenül kedvezőek lennének. Inkább azt jelenti, hogy ezeknek az egyház igazi lelki felépítésének állandó részei kellett lenniük, és hogy ha ezek nem működnének aktívan, az egyház olyan állapotban lenne, mint egy emberi test, amelynek egyes tagjai baleset vagy betegség következtében nyomorékokká és tehetetlenekké váltak. Miután egyszer az egyházba lettek rendelve, ezeknek az ajándékoknak ott kell maradniuk, amíg azokat hivatalosan el nem távolítják. De nincs feljegyzés arról, hogy valaha is eltávolították volna őket. PP 24.1

„Öt évvel később ugyanaz az apostol ír az efezusbelieknek ugyanazokról az ajándékokról, egyértelműen megfogalmazva azok célját, és így közvetve rámutatva arra, hogy azoknak addig kell folytatódniuk, amíg ez a cél megvalósul. Azt mondja (Efézus 4:8, 11–13): „Ezért mondja: Amikor felment a magasságba, fogságba ejtette a fogságot, és ajándékokat adott az embereknek...

És egyeseket apostolokká, másokat prófétákká, másokat evangélistákká, másokat pedig pásztorokká és tanítókká adott; a szentek tökéletesítésére, a szolgálat munkájára, Krisztus testének építésére: amíg mindnyájan el nem jutunk a hit egységébe és az Isten Fiának ismeretébe, a tökéletes emberhez, Krisztus teljességének mértékéig.” PP 24.2

„Az egyház az apostoli korban nem érte el az itt szem előtt tartott egység állapotát; és nem sokkal azután a nagy lelki hitehagyás sötétje kezdte beárnyékolni az egyházat; és bizonyos, hogy a hanyatlás ideje alatt nem valósult meg ez a Krisztus teljessége és a hit egysége. És addig sem fogja elérni, amíg az utolsó irgalom üzenete minden nemzetségből és népből, a társadalom minden rétegéből és minden téves tanítású szervezetből össze nem gyűjti azt a népet, amely teljes mértékben átvette az evangéliumi reformokat, és az Emberfiának eljövetelére vár. És valóban, ha az egyháznak valaha is szüksége lenne minden olyan eszközre, amelyet a vigaszára, útmutatására, bátorítására és védelmére rendeltek, akkor az az utolsó napok veszélyei közepette lenne, amikor a gonosz erői – amelyek tapasztalatuk és gyakorlásuk révén szinte tökéletessé váltak gonosz munkájukban – csalárdságuk remekműveivel, ha lehetséges lenne, még a kiválasztottakat is megtévesztenék. Ezért nagyon is helyénvalóak azok a különleges próféciák, amelyek a Szentlélek kiáradásáról szólnak az egyház javára az utolsó napokban.” PP 24.3