Krisztus feltámadásának ereje

„Így hirdették a tanítványok Krisztus feltámadását. A hallgatók közül sokan várták ezt a bizonyságot, és amikor meghallották, hittek. Ez eszükbe juttatta a Krisztus által mondott szavakat, és csatlakoztak azok sorához, akik elfogadták az evangéliumot. A Megváltó által elvetett mag kihajtott és gyümölcsöt hozott. AA 60.2

„Míg a tanítványok a néphez szóltak, »a papok, a templomparancsnok és a szadduceusok odajöttek hozzájuk, mert bosszankodtak, hogy tanítják a népet, és Jézuson keresztül hirdetik a halottak feltámadását.« AA 60.3

„Krisztus feltámadása után a papok messze-messze terjesztették azt a hazug hírt, hogy testét a tanítványok lopták el, miközben a római őrség aludt. Nem meglepő, hogy nem örültek, amikor hallották, hogy Péter és János annak a feltámadásáról hirdetnek, akit ők megöltek. Különösen a szadduceusok voltak nagyon felháborodva. Úgy érezték, hogy legkedvesebb tanításuk veszélyben van, és hírnevük forog kockán. AA 60.4

„Az új hitre áttértek száma gyorsan nőtt, és mind a farizeusok, mind a szadduceusok egyetértettek abban, hogy ha ezeket az új tanítókat ellenőrizetlenül hagyják, saját befolyásuk nagyobb veszélybe kerül, mint amikor Jézus még a földön járt. Ennek megfelelően a templom parancsnoka számos szadduceus segítségével letartóztatta Pétert és Jánost, és börtönbe vetette őket, mivel aznap már túl késő volt ahhoz, hogy kihallgassák őket.” AA 60.5

„Keresztelése után Pál megtörte böjtjét, és »néhány napig a damaszkuszi tanítványoknál maradt. És azonnal hirdette Krisztust a zsinagógákban, hogy Ő az Isten Fia.” Bátran hirdette, hogy a názáreti Jézus a régóta várt Messiás, aki „a Szentírás szerint meghalt bűneinkért; … eltemették, és … harmadnapon feltámadt”, ami után a Tizenkettő és mások is látták Őt. „És végül” – tette hozzá Pál – „nekem is megjelent, mint aki idő előtt született.” 1 Korinthus 15:3, 4, 8. A próféciákra alapozott érvei annyira meggyőzőek voltak, és erőfeszítéseit annyira nyilvánvalóan kísérte Isten hatalma, hogy a zsidók zavarba jöttek, és képtelenek voltak válaszolni neki.” AA 123.1

„Aznap este Krisztus megmutatta tanítványainak a kezeit és a lábait, hogy ne maradjon kétségük afelől, hogy Ő a Krisztus. »Íme, a kezeim és a lábaim« – mondta –, »hogy lássátok, én magam vagyok: érintsetek meg, és nézzétek meg; mert a szellemnek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nekem van... Ezek azok a szavak, amelyeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy mindennek be kell teljesednie, ami rólam írtatott Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.

Akkor megnyitotta az értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, és így szólt hozzájuk: »Így van megírva, és így kellett Krisztusnak szenvednie, és a harmadik napon feltámadnia a halálból.«” – 113. kézirat, 1897.” CTr 298.6

“ A papok és a vezetők látták, hogy Krisztust maguk fölé emelik. Amikor a feltámadásban nem hívő szadduceusok hallották, hogy az apostolok hirdetik: Krisztus feltámadt a halálból, felháborodtak, mert rájöttek, hogy ha megengedik az apostoloknak, hogy a feltámadt Megváltóról prédikáljanak, és az Ő nevében csodákat tegyenek, akkor a feltámadás hiányáról szóló tanukat mindenki el fogja utasítani, és a szadduceusok szekta hamarosan kihal. A farizeusok is haragudtak, mert észrevették, hogy a tanítványok tanításának célja a zsidó szertartások aláásása és az áldozati ajándékok hatástalanná tétele volt.” AA 78.1

„Pál már a végéhez közeledett, amikor munkáját be kellett fejeznie, és ezeket a szavakat mondta. Az a gyülekezet, amelyhez ezeket a szavakat intézte, különös jellemzőkkel rendelkezett, amelyekkel az Úr szerint szigorúan kellett bánni. Nem lehet változó vallásunk. Az evangéliumot hirdetni kell, és azt személyesen kell befogadni. Nem elég, ha valaki általánosságban hirdeti. Az igazságot értelmes szívvel kell befogadni, és a befogadónak ki kell állnia mellette, és kitartóan tovább kell adnia másoknak a kapott tudást. Az igazságot minden tekintetben gyakorolni kell, szilárdan ragaszkodva az élet Igéjéhez: »amely által meg is mentettetek, ha megőrzitek azt, amit hirdettem nektek, hacsak nem hiába hittetek.« [2. vers.]” 12LtMs, Lt 69, 1897, 5. bekezdés

„A korinthusi hívők erkölcsi színvonalának romlásával voltak olyanok, akik feladták hitük néhány alapvető elemét. Néhányan odáig mentek, hogy tagadták a feltámadás tanát. Pál ezt az eretnekséget egy nagyon egyértelmű bizonysággal cáfolta, amely Krisztus feltámadásának kétségtelen bizonyítékaira vonatkozott. Kijelentette, hogy Krisztus halála után »a harmadik napon feltámadt az Írások szerint«, majd »megjelent Kéfásnak, aztán a Tizenkettőnek; utána egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg; akik közül a többség a mai napig él, de néhányan elaludtak. Ezt követően megjelent Jakabnak, majd az összes apostolnak. Végül pedig nekem is megjelent.” AA 319.5

„Meggyőző erővel hirdette az apostol a feltámadás nagy igazságát. »Ha nincs a halottak feltámadása« – érvelt –, »akkor Krisztus sem támadt fel; és ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi hirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is. Sőt, Isten hamis tanúinak bizonyulunk; mert arról tanúskodtunk Istenről, hogy feltámasztotta Krisztust: akit nem támasztott fel, ha a halottak nem támadnak fel. Mert ha a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel; és ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek; még mindig a bűneitekben vagytok. Akkor azok is, akik Krisztusban elaludtak, elvesztek. Ha csak ebben az életben van reményünk Krisztusban, akkor minden ember közül mi vagyunk a legszerencsétlenebbek. De most Krisztus feltámadt a halottak közül, és az elhunytak első gyümölcse lett.” AA 320.1

„Az apostol a korinthusi testvérek gondolatait a feltámadás reggelének diadalára irányította, amikor az összes elhunyt szent feltámad, hogy ezentúl örökké éljenek Urukkal.

»Íme« – jelentette ki az apostol – »egy titkot mutatok nektek: nem mindnyájan elaluszunk, de mindnyájan átalakulunk, egy pillanat alatt, egy szempillantás alatt, az utolsó trombitaszóra; mert a trombita megszólal, és a halottak romolhatatlanságban feltámadnak, mi pedig átalakulunk. Mert ennek a romlandónak romolhatatlanságot kell felvennie, ennek a halandónak pedig halhatatlanságot. Így tehát, amikor ez a romlandó felveszi a romolhatatlanságot, és ez a halandó felveszi a halhatatlanságot, akkor teljesedik be az írott szó: »A halál diadalmasan elnyeltetett.« Ó, halál, hol a te fullánkod? Ó, sír, hol a te diadalod? … Hála legyen Istennek, aki a mi Urunk Jézus Krisztus által ad nekünk diadalt.” AA 320.2

„Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak első gyümölcse. Ő volt a hullámzó kévé antitézise, és feltámadása pont azon a napon történt, amikor a hullámzó kévét az Úr elé kellett vinni. Több mint ezer éve végezték ezt a szimbolikus szertartást. A betakarítási mezőkről összegyűjtötték az első érett gabonafejeket, és amikor a nép felment Jeruzsálembe a páskaünnepre, az első gyümölcsökből készült kévét hálaáldozatként lengették az Úr előtt. Csak miután ezt bemutatták, lehetett a sarlót a gabonára tenni, és kévékbe gyűjteni. Az Istennek szentelt kévé a termést szimbolizálta. Így Krisztus, az első gyümölcs, azt a nagy lelki aratást jelképezte, amelyet Isten országáért kell betakarítani. Feltámadása az összes igaz elhunyt feltámadásának előképe és záloga. „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, ugyanúgy azokat is, akik Jézusban elaludtak, Isten vele együtt hozza el.” 1 Thesszaloniki 4:14. DA 785.4

„Amikor Krisztus feltámadt, sok foglyot hozott magával a sírból. Halála idején bekövetkezett földrengés felhasította sírjaikat, és amikor Ő feltámadt, velük együtt jöttek elő. Ők voltak azok, akik Isten munkatársai voltak, és akik életük árán tanúskodtak az igazságról. Most pedig annak a tanúi lettek, aki feltámasztotta őket a halálból.” DA 786.1

„Szolgálata során Jézus feltámasztotta a halottakat. Feltámasztotta a naini özvegy fiát, a vezető lányát és Lázárt. De ők nem részesültek a halhatatlanságban. Feltámadásuk után továbbra is a halálnak voltak alávetve. Azok viszont, akik Krisztus feltámadásakor jöttek elő a sírból, az örök életre lettek feltámasztva. Vele együtt emelkedtek fel, mint a halál és a sír feletti győzelmének trófeái. Ezek – mondta Krisztus – már nem a Sátán foglyai; én megváltottam őket. A sírból hoztam őket elő hatalmam első gyümölcseiként, hogy velem legyenek ott, ahol én vagyok, és soha többé ne lássanak halált, sem ne tapasztaljanak bánatot. DA 786.2

„Ezek bementek a városba, és sokak előtt megjelentek, hirdetve: Krisztus feltámadt a halálból, és mi is vele együtt feltámadtunk. Így vált halhatatlanná a feltámadás szent igazsága. A feltámadt szentek tanúskodtak a következő szavak igazságáról: »A te halottaid élni fognak, az én holttestemmel együtt felkelnek.« Feltámadásuk illusztrálta a prófécia beteljesülését: »Ébredjetek fel és énekeljetek, ti, akik a porban lakoztok, mert a te harmatod olyan, mint a fű harmata, és a föld kiadja a halottakat.« Ézsaiás 26:19.” DA 786.3

„Jézus feltámadása előképe volt mindazok végső feltámadásának, akik Őbenne alszanak. A feltámadt Megváltó arca, viselkedése, beszéde mind ismerős volt tanítványai számára.

Ahogy Jézus feltámadt a halálból, úgy fognak feltámadni azok is, akik Őbenne alszanak. Meg fogjuk ismerni barátainkat, ahogyan a tanítványok is ismerték Jézust. Lehet, hogy ebben a halandó életben torzultak, betegek voltak vagy megcsonkítottak, de tökéletes egészségben és szimmetriában fognak feltámadni; mégis dicsőséges testükben személyazonosságuk tökéletesen megmarad. Akkor úgy fogjuk megismerni őket, ahogyan mi is meg vagyunk ismerve. 1 Korinthus 13:12. A Jézus arcáról sugárzó fényben ragyogó arcunkon fel fogjuk ismerni azok vonásait, akiket szeretünk.” DA 804.1

Itt [Ezékiel 37:1-12] láthatjuk, hogyan fognak feltámadni a halottak: Először a csontokat összegyűjtik, csontot csonttal. Ezt követően hozzáadódik a hús, majd bőr borítja be őket, és végül lélegzetet kapnak. A Teremtés könyvében azt olvassuk, hogy Ádám testét agyagból formálták, majd lélegzetet fújtak az orrlyukaiba, és így élő lélekké vált. A levegő és az agyag egyesülésével az ember élő lélekké vált. A Szentírás tehát azt tárja fel, hogy a feltámadás nem más, mint újrateremtés. Az ember a régiből kap új testet, de ahhoz, hogy ugyanaz az ember legyen, aki egykor élt és meghalt, majd újra életre kelt, szükségszerűen megkapja korábbi szellemi tudását és élettapasztalatainak emlékeit. Valóban, az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak, amíg sírjukban vannak. Prédikátor 9:5, 6, 12. 

Ezékiel 37:13, 14 – „És meg fogjátok ismerni, hogy én vagyok az Úr, amikor megnyitom sírjaitokat, ó, népem, és kihozlak titeket sírjaitokból, és belétek adom az én Lelkemet, és élni fogtok, és elhelyezlek titeket a saját földeteken: akkor meg fogjátok ismerni, hogy én, az Úr, mondtam ezt, és meg is valósítottam, mondja az Úr.”

Ő nemcsak fel fogja támasztani népét sírjaikból, hanem be is fogja vezetni őket Izráel földjére. Az, hogy a halottak újra életre kelnek, valóban csoda, de nem sokkal nagyobb csoda, mint amikor egy féreg elássa magát a földbe, vagy bebábozódik, majd eszméletlen állapotba kerül, átalakul, és gyönyörű pillangóvá válik, amely a levegőben repked, ahelyett, hogy a földön mászna. Ez és más csodák nem tűnnek csodának, mert mindennapi jelenségek. Ha az elején Isten a semmiből teremthette a földet, akkor sokkal könnyebben teremtheti újra az embert, hiszen eleve rendelkezik legalább az ember csontjaival és a jó és rosszról szóló szellemi tudásával. 

„Milyen drágák azok számára, akik elveszítik szeretteiket ebből a világból, az Isten ígéreteiben való hitük és reményük, amelyek megnyitják előttük a jövőbeli halhatatlan életet! Reményeik a jövőbeli világ láthatatlan valóságaira támaszkodhatnak. Krisztus feltámadt a halálból, mint az első gyümölcs. A remény és a hit megerősíti a lelket, hogy átjusson a sír sötét árnyain, teljes hitben abban, hogy a feltámadás reggelén a halhatatlan életbe léphet. Isten paradicsoma, az áldottak otthona! Ott minden könnyet letörölnek minden arcról! Amikor Krisztus másodszor eljön, hogy „minden hívőben dicsőítessék” (2. Thesszalonikiak 1:10), a halál diadalmasan elnyelődik, és többé nem lesz betegség, nem lesz bánat, nem lesz halál! Gazdag ígéretet kaptunk: „Boldogok azok, akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy joguk legyen az élet fájához, és bejuthassanak a kapukon át a városba” (Jelenések 22:14). Hát nem gazdag és vigasztaló ez az ígéret azok számára, akik szeretik Istent? TMK 362.2

„Jézus feltámadása előképe volt mindazok végső feltámadásának, akik Őbenne alszanak. A Megváltó feltámadt teste, viselkedése, beszédének hanghordozása mind ismerős volt követői számára. Hasonló módon fognak feltámadni azok is, akik Jézusban alszanak. Meg fogjuk ismerni barátainkat, ahogyan a tanítványok ismerték Jézust. Bár ebben a halandó életben esetleg torzultak, betegek vagy megcsonkítottak voltak, feltámadt és dicsőített testükben egyéni identitásuk tökéletesen megmarad, és Jézus arcáról sugárzó fényben ragyogó arcukon fel fogjuk ismerni azok vonásait, akiket szeretünk. TMK 362.3

„Az Életadó az első feltámadáskor felhívja megváltott népét, és egészen addig a diadalmas óráig, amikor az utolsó trombita megszólal, és a hatalmas sereg előjön az örök győzelemre, minden alvó szentet biztonságban tartanak, és úgy őrzik, mint egy drágakövet, akit Isten név szerint ismer.” TMK 362.4

„Személyes identitásunk megmarad a feltámadásban, bár nem ugyanazok az anyagi részecskék vagy anyagi anyagok, mint amelyek a sírba kerültek. Isten csodálatos cselekedetei rejtélyek az ember számára. Az ember lelke, jelleme visszatér Istenhez, hogy ott megőrizve legyen. A feltámadáskor minden embernek meglesz a saját jelleme. Isten a maga idejében felhívja a halottakat, újra életet lehelve beléjük, és parancsot adva a kiszáradt csontoknak, hogy éljenek. Ugyanaz a forma fog előjönni, de mentes lesz a betegségektől és minden hibától. Újra életre kel, ugyanazokkal az egyéni vonásokkal, így a barátok felismerik egymást. Nincs olyan Isten törvénye a természetben, amely azt mutatná, hogy Isten visszaadja ugyanazokat az azonos anyagrészecskéket, amelyek a halál előtt a testet alkották. Isten az igaz halottaknak olyan testet ad, amely Neki tetszik. Hvn 40.1

„Pál ezt a témát a mezőbe vetett gabonamag példájával szemlélteti. Az elvetett mag elrothad, de új mag jön elő belőle. A gabonában lévő természetes anyag, amely elrothad, soha nem kel fel úgy, mint korábban, hanem Isten olyan testet ad neki, amilyen Neki tetszik. Sokkal finomabb anyagból fog állni az emberi test, mert ez egy új teremtés, egy újjászületés. Természetes testként vetik el, de szellemi testként támad fel. — Ms 76, 1900, idézet az S.D.A. Bibliai Kommentár 6:1093-ból.” Hvn 40.2