A bűn a gyülekezetben

„Amikor a férfiak és a nők igazán megtérnek, lelkiismeretesen tiszteletben tartják azokat az élet törvényeit, amelyeket Isten lényükbe beépített, és így igyekeznek elkerülni a testi, szellemi és erkölcsi gyengeséget. E törvények betartását személyes kötelességünkké kell tennünk. Mi magunk szenvedjük el a megszegett törvény következményeit. Szokásainkért és cselekedeteinkért Isten előtt kell felelnünk. Ezért számunkra nem az a kérdés, hogy „Mit fog mondani a világ?”, hanem az, hogy „Hogyan fogok én, aki kereszténynek vallom magam, bánni azzal a lakóhellyel, amelyet Isten adott nekem? A legmagasabb világi és lelki javam érdekében fogok-e cselekedni azzal, hogy testemet a Szentlélek lakóhelyeként őrzöm, vagy feláldozom magam a világ eszméinek és szokásainak?” 6T 369.3

„Az alantasabb szenvedélyeknek való engedés nagyon sokakat arra késztet, hogy elfordítsák a szemüket a fénytől, mert attól tartanak, hogy olyan bűnöket látnak majd, amelyeket nem akarnak feladni. Mindenki láthatja, ha akarja. Ha a sötétséget választják a fény helyett, bűnösségük attól még nem lesz kisebb. Miért nem olvasnak a férfiak és a nők, és miért nem tájékozódnak azokról a dolgokról, amelyek oly határozottan befolyásolják fizikai, szellemi és erkölcsi erejüket? Isten adott nektek egy lakóhelyet, amelyet gondoznotok és a legjobb állapotban megőriznetek kell az Ő szolgálata és dicsősége érdekében. Testetek nem a tiétek. „Mi? Nem tudjátok-e, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, amelyet Istentől kaptatok, és nem a tiétek? Mert áron vásároltak meg titeket; ezért dicsőítsétek Istent testetekben és lelketekben, amelyek Istenéi.” „Nem tudjátok-e, hogy Isten temploma vagytok, és hogy Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki megrontja Isten templomát, azt Isten elpusztítja; mert Isten temploma szent, és ti vagytok az a templom.” 2T 352.2

„Akár léteztek ezek a gonoszságok, akár nem, Pálnak volt tennivalója, hogy ellensúlyozza őket. „Így tekintsék ránk az emberek: Krisztus szolgáiként és Isten titkainak sáfáraiként. Sőt, a sáfároktól megkövetelik, hogy hűségesnek bizonyuljanak.” [1 Korinthus 4:1, 2.] Az apostol ismét megszólal: „Általánosan terjed a hír, hogy paráznaság van köztetek, … Mert én, bár testben távol vagyok, de lélekben jelen vagyok, már megítéltem – mintha ott lennék –, azt, aki ezt a cselekedetet elkövette.” [1 Korinthus 5:1–3.] 5LtMs, Lt 17, 1887, 10. bekezdés

„Tudjuk, hogy Pál elé tárta a gyülekezetek helyzetét. Isten megvilágosítást és tudást adott neki a gyülekezetekben fenntartandó rendről, a felmerülő rosszakról, amelyeket ki kell javítani, és amelyekkel súlyosságuknak megfelelően szigorúan kell eljárni.

Az Úr kinyilatkoztatta Pálnak azt a tisztaságot, odaadást és jámborságot, amelyet az egyházban fenn kell tartani, és tudta, hogy az ezzel ellentétes dolgokat az Isten által neki adott világosság szerint meg kell feddnie.” 5LtMs, Lt 17, 1887, 11. bekezdés

„Az a nagy téma, amelyet mindig szem előtt kell tartani az emberek előtt, az istenség bennünk való lakozása és velünk való együttműködése, amelyet Krisztus a következő szavakkal fejezett ki: »Legyetek tehát tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok is tökéletes.« Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azoknak, akik gyűlölnek titeket, és imádkozzatok azokért, akik gúnyolnak titeket és üldöznek titeket: hogy mennyei Atyátok gyermekei legyetek; mert ő felkelti napját a gonoszokra és a jókra egyaránt, és esőt küld az igazakra és a gonoszokra egyaránt.” „ Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekek; és járjatok a szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és feláldozta magát értünk Istennek illatos áldozatul. De a paráznaság, és minden tisztátalanság, vagy kapzsiság, ne is legyen megemlítve köztetek, ahogyan az szentekhez illik; sem a mocsokság, sem az ostoba beszéd, sem a tréfálkozás, amelyek nem illendők; hanem inkább a hálaadás.” 1888 1699.1

„Ezt az egész fejezetet tanulmányozzák át azok, akik azt állítják, hogy hisznek a jelenkori igazságban. Nyissátok meg a szíveteket Krisztus kegyelmének! Miközben a sajnálatos tévedéseket siratjuk, fogadjuk be azokat a drága tanulságokat, amelyeket az Úr Jézus adott nekünk. Isten azt követeli, hogy minden szív tiszta, szentelt, Krisztus-szerű szeretettel legyen teli.” 1888 1700.1

„A korinthusi gyülekezet tagjait a legcsábítóbb formájú bálványimádás és érzékiség vette körül. Amíg az apostol velük volt, ezek a hatások alig gyakoroltak hatást rájuk. Pál szilárd hite, buzgó imái és komoly tanító szavai, és mindenekelőtt istenfélő élete segített nekik abban, hogy Krisztusért megtagadják önmagukat, ahelyett, hogy a bűn örömeiben gyönyörködnének. AA 299.2

„Pál távozása után azonban kedvezőtlen körülmények alakultak ki; az ellenség által elvetett konkoly megjelent a búza között, és hamarosan ezek is elkezdték hozni gonosz gyümölcsüket. Ez a korinthusi gyülekezet számára súlyos próbatétel ideje volt. Az apostol már nem volt velük, hogy felélénkítse buzgalmukat és segítse őket abban a törekvésükben, hogy Istennel összhangban éljenek, és apránként sokan hanyagokká és közömbössé váltak, és hagyták, hogy természetes vágyaik és hajlamaik irányítsák őket. Az, aki oly gyakran sürgette őket a tisztaság és az egyenesség magas eszményeire, már nem volt velük, és nem kevesen, akik megtérésükkor elhagyták gonosz szokásaikat, visszatértek a pogányság megalázó bűneihez. AA 299.3

„Pál röviden írt a gyülekezetnek, figyelmeztetve őket, hogy »ne társuljanak« azokkal a tagokkal, akik továbbra is a kicsapongásban élnek; de a hívők közül sokan eltorzították az apostol szándékát, szócséplésbe bocsátkoztak szavai felett, és mentségeket kerestek arra, hogy miért nem tartják be utasítását.” AA 300.1

„A korinthusi hívők körében kialakult rosszaságok közül az egyik legsúlyosabb az volt, hogy visszatértek a pogányság számos megalázó szokásához. Egy korábbi megtért annyira eltávolodott a hit útjától, hogy züllött életmódja még a pogány világ alacsony erkölcsi mércéjét is megsértette. Az apostol arra kérte a gyülekezetet, hogy távolítsák el közülük »azt a gonosz embert«. »Nem tudjátok-e« – intette őket –, »hogy egy kis kovász megkeleszti az egész tésztát? Tisztítsátok ki tehát a régi kovászt, hogy új tészta legyetek, amint kovásztalanok vagytok.« AA 303.2

„Sátán folyamatosan arra törekszik, hogy bizalmatlanságot, elidegenedést és rosszindulatot keltsen Isten népe között. Gyakran kísértésbe esünk, hogy úgy érezzük, jogainkat megsértik, még akkor is, ha nincs valódi okunk ilyen érzésekre. Azok, akiknek az önszeretete erősebb, mint Krisztus és az Ő ügye iránti szeretetük, saját érdekeiket helyezik előtérbe, és szinte bármilyen eszközhöz folyamodnak azok védelme és fenntartása érdekében. Még sok olyan ember is, aki látszólag lelkiismeretes keresztény, a büszkeség és az önbecsülés miatt nem meri magánjelleggel felkeresni azokat, akikről úgy gondolja, hogy tévedésben vannak, hogy Krisztus szellemében beszélhessen velük, és együtt imádkozhassanak egymásért. Amikor úgy érzik, hogy testvéreik sérelmet okoztak nekik, egyesek akár bírósághoz is fordulnak, ahelyett, hogy az Üdvözítő szabályát követnék. AA 305.1

„A keresztényeknek nem szabad polgári bíróságokhoz fordulniuk az egyháztagok között felmerülő nézeteltérések rendezése érdekében. Az ilyen nézeteltéréseket egymás között, vagy az egyház keretein belül kell rendezni, összhangban Krisztus tanításával. Még ha igazságtalanság is történt, a szelíd és alázatos Jézus követője inkább hagyja, hogy „megcsalják”, mintsem hogy a világ előtt nyilvánosságra hozza egyháztársai bűneit. AA 305.2

„A testvérek közötti peres eljárások gyalázatot jelentenek az igazság ügyére nézve. Azok a keresztények, akik egymás ellen pereskednek, az egyházat ellenségei gúnyjának teszik ki, és a sötétség erőinek diadalát eredményezik. Újra megsebezik Krisztust, és nyilvános gyalázatra teszik ki Őt. Azáltal, hogy figyelmen kívül hagyják az egyház tekintélyét, megvetést tanúsítanak Isten iránt, aki az egyháznak adta ezt a tekintélyt. AA 306.1

„Ebben a korinthusiakhoz írt levélben Pál arra törekedett, hogy megmutassa nekik Krisztus hatalmát, amely megóvja őket a gonosztól. Tudta, hogy ha betartják a megállapított feltételeket, erősek lesznek a Hatalmas erejében. Annak érdekében, hogy segítsen nekik kiszabadulni a bűn rabságából, és az Úr félelmében tökéletesítsék szentségüket, Pál hangsúlyozta előttük annak igényeit, akinek megtérésükkor életüket szentelték. „Ti Krisztuséi vagytok” – jelentette ki. „Nem a saját magatokéi vagytok... Áron vásároltak meg titeket: ezért dicsőítsétek Istent testetekben és lelketekben, amelyek Istenéi.” AA 306.2

„Abban a gondjában, hogy a thesszalonikai hívők Isten félelmében járjanak, az apostol arra kérte őket, hogy a mindennapi életben is mutassák meg gyakorlati istenfélelmüket. „Kérünk titeket, testvérek” – írta –, „és buzdítunk titeket az Úr Jézus nevében, hogy ahogyan tőlünk megtanultátok, hogyan kell élnetek és Istennek tetszeni, úgy egyre inkább bővüljetek abban. Mert tudjátok, milyen parancsokat adtunk nektek az Úr Jézus nevében. Mert ez az Isten akarata: a ti megszentelődésetek, hogy tartózkodjatok a paráznaságtól.” „Mert Isten nem a tisztátalanságra hívott minket, hanem a szentségre.” AA 262.1

„Az apostol úgy érezte, hogy nagy mértékben felelős azok lelki jólétéért, akik az ő munkája révén tértek meg. Az volt a vágya, hogy egyre jobban megismerjék az egyetlen igaz Istent és Jézus Krisztust, akit Ő küldött. Szolgálata során gyakran találkozott Jézust szerető férfiak és nők kis csoportjaival, és velük együtt hajolt meg imádságban, kérve Istent, hogy tanítsa meg nekik, hogyan tartsanak fenn élő kapcsolatot Vele. Gyakran tanácskozott velük arról, hogy milyen módszerekkel adhatják át másoknak az evangéliumi igazság fényét. És gyakran, amikor elszakadt azoktól, akikért így fáradozott, könyörgött Istenhez, hogy óvja meg őket a gonosztól, és segítse őket abban, hogy buzgó, aktív misszionáriusok legyenek. AA 262.2

„A meg nem szentelt szív reménytelenül gonosz. A bűnnek való engedés elsötétíti a lelki látást, és eltompítja, elbutítja a lélek érzékelő képességeit. A bűnös életmódból fakadó bűntudat, romlás és szégyen beszennyezi az egész embert, és gyalázatot hoz az igazság drága ügyére. A nyomában következő boldogtalanság és lealjasodás szoros kapcsolatban áll a halállal és a pokollal, és felbecsülhetetlen. A világ lakói által beszennyeződött. Isten törvényeinek megszegése rontja el az emberben lévő Isten képmását. Ez megrontja egész természetünket. Megzavarja és lealacsonyítja lényünk minden erejét és képességét. A világ már majdnem betöltötte gonoszságának mértékét, de ami a legsúlyosabb büntetést vonja maga után, az a gonoszság gyakorlása az istenfélelem leple alatt. 3LtMs, Ms 9, 1880, 36. bekezdés

„A világ Megváltója soha nem utasította el az igazi bűnbánatot, bármilyen nagy is volt a bűn, de égető vádakat zúdított a farizeusokra és a képmutatókra, akiknek gyümölcse tövis és bozótok volt. A nyíltan bűnösnek több reménye van, mint ennek a csoportnak. Isten átkának pusztító ereje nehezedik a színlelőre, ahogyan azt a terméketlen fügefák példája is szemlélteti. Az ember Megváltója látja, hogy a lélek temploma – amelyért saját vérével fizetett – lealjasult, megszentségtelenített és sötétség és bűn cselekedeteivel bemocskolódott, istenhez méltó termei rablók tanyájává, tolvajok barlangjává változtak. Az a lélek, amelyért sírtak, amelyet könyörögtek és eltűrték, végzetre ítéltet és elpusztul, a bosszúálló harag emlékműve lesz. 3LtMs, Ms 9, 1880, 37. bekezdés

„Hogy mindnyájan tudjátok, hogyan kell birtokolni a testeteket szentül és tisztességesen; nem a bujaság vágyában, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent.” 1 Thesszalonikiak 4:4. „És akkor kinyilatkozik az a Gonosz, akit az Úr a szája leheletével elpusztít, és elvész az ő eljövetelének ragyogásában: éppen őt, akinek eljövetele a Sátán működése szerint történik, minden hatalommal, jelekkel és hazug csodákkal, és a gonoszság minden megtévesztésével azokban, akik elvesznek; mert nem fogadták be az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek. És ezért Isten erős téveszmét küld rájuk, hogy higgyenek a hazugságnak: hogy mindnyájan kárhozatra jussanak, akik nem hittek az igazságnak, hanem örömüket lelték a gonoszságban.” 1 Thesszalonikiak 2:8–12.” 3LtMs, Ms 9, 1880, 38. bekezdés

„Az apostol világosan felvázolta, mi a következménye annak, ha az ember elfordul a tisztaság és a szentség életétől, és a pogányság romlott szokásai felé fordul. »Ne tévesszen meg titeket« – írta –, »sem a paráznák, sem a bálványimádók, sem a házasságtörők, … sem a tolvajok, sem a kapzsiak, sem a részegesek, sem a rágalmazók, sem a zsarolók nem öröklik Isten országát.« Arra kérte őket, hogy uralkodjanak az alacsonyabb szenvedélyeken és vágyakon. „Nem tudjátok-e” – kérdezte –, „hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, amelyet Istentől kaptatok?” AA 306.3

„Bár Pál kiemelkedő szellemi adottságokkal rendelkezett, élete egy ritkább bölcsesség erejét tárta fel, amely gyors megértést és szívből jövő együttérzést adott neki, és szoros kapcsolatba hozta másokkal, lehetővé téve számára, hogy felébressze bennük a jobbik természetüket, és inspirálja őket egy magasabb rendű életre való törekvésre. Szíve őszinte szeretettel volt teli a korinthusi hívők iránt. Arra vágyott, hogy lássa, ahogyan olyan belső jámborságot mutatnak, amely megerősíti őket a kísértésekkel szemben. Tudta, hogy a keresztény úton minden lépésüknél a Sátán zsinagógája fog ellenük szegülni, és hogy naponta küzdelmekbe kell bocsátkozniuk. Óvniuk kell magukat az ellenség alattomos támadásaitól, visszaszorítva a régi szokásokat és a természetes hajlamokat, és állandóan imádkozva ébren kell maradniuk. Pál tudta, hogy a magasabb keresztény szintet csak sok imádsággal és állandó éberséggel lehet elérni, és ezt igyekezett beléjük csepegtetni. De azt is tudta, hogy a keresztre feszített Krisztusban elegendő erőt kaptak a lélek megtéréséhez, amely isteni módon alkalmas arra, hogy ellenálljanak a gonosz minden kísértésének. Istenbe vetett hitükkel, mint páncéljukkal, és az Ő szavával, mint harci fegyverükkel, olyan belső erővel lesznek ellátva, amely képessé teszi őket az ellenség támadásainak elhárítására. AA 307.1

„A korinthusi hívőknek mélyebb tapasztalatra volt szükségük az Isten dolgai terén. Nem tudták teljes mértékben, mit jelent az Ő dicsőségét látni, és jellemről jellemre átalakulni. Csak annak a dicsőségnek a hajnali első sugarait látták. Pál vágya az volt számukra, hogy beteljesedjenek Isten teljességével, hogy megismerjék Őt, akinek megjelenése úgy van előkészítve, mint a hajnal, és hogy tovább tanuljanak Róla, amíg el nem érnek a tökéletes evangéliumi hit teljes déli fényébe.” AA 307.2

„Miért lesznek olyan sokan közömbösek a Péter idejétől napjainkig szóló figyelmeztetések iránt, és miért hagyják magukat megtéveszteni és csapdába ejteni? „De voltak hamis próféták is a nép között, ahogyan hamis tanítók is lesznek köztetek, akik titokban (nem nyíltan) kárhozatos eretnekségeket hoznak be, sőt tagadják azt az Urat, aki megváltotta őket, és gyors pusztulást hoznak magukra. ” 2 Péter 2:1. Krisztust semmilyen módon nem lehet olyan határozottan tagadni, mint a gátlástalanság gonosz cselekedeteiben, amelyek Isten haragját vonják magukra az engedetlenség gyermekei, azok által, akik az Ő követőinek vallják magukat. „És sokan követni fogják romboló útjaikat; akik miatt az igazságot rossz hírbe hozzák.” 2. vers. Az itt említett csoport nem azokból áll, akik nyíltan kijelentik, hogy nem hisznek Krisztusban. Hanem olyan emberekről van szó, akik azt vallják, hogy hisznek az igazságban, de jellemük aljasságával gyalázatot hoznak az igazság ügyére, ami miatt rossz hírbe kerül az igazság. „És kapzsiságukból hamis szavakkal árut csinálnak belőletek; akiknek ítélete már régóta nem késik, és kárhozatuk nem szunnyad.”

3. vers. „De ezek, mint a természetüknél fogva vadállatok, akik arra teremtettek, hogy elfogják és elpusztítsák őket, rosszat beszélnek azokról a dolgokról, amelyeket nem értenek; és romlottságukban teljesen el fognak veszni; és megkapják az igazságtalanság jutalmát, mint azok, akik örömüket lelik abban, hogy nappal züllnek. Foltak és foltok ők, akik saját csalásaikkal szórakoznak, miközben veletek lakomáznak; szemük tele van házasságtöréssel, és nem tudnak leállni a bűnről; megtévesztik a bizonytalan lelkeket: szívüket kapzsisággal edzették; átkozott gyermekek: akik elhagyták az igaz utat, és eltévelyedtek, követve Bileám, a Bosor fia útját, aki szerette a gonoszság bérét. ... 3LtMs, Ms 9, 1880, 40. bekezdés

„Ezek víz nélküli kutak, viharral sodródó felhők; akiknek a sötétség köde örökre fenntartva van. Mert amikor nagy, felfújt, hiábavaló szavakat mondanak,” dicsekedve fényükkel, tudásukkal és az igazság iránti szeretetükkel, „a test vágyain és sok kicsapongáson keresztül csábítják el azokat, akik éppen hogy megmenekültek a tévedésben élőktől. 3LtMs, Ms 9, 1880, 41. bekezdés

„»Miközben szabadságot ígérnek nekik, maguk a romlás szolgái: mert akitől az ember legyőzetik, annak rabszolgájává válik.« 12–19. versek.” 3LtMs, Ms 9, 1880, 42. bekezdés