„ A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek. Kolossé 4:6
„Van elég hasznos téma, amelyen elmélkedhetünk és beszélgethetünk. A keresztény beszélgetése a mennyben kell, hogy legyen, ahonnan a Megváltót várjuk. A mennyei dolgokról való elmélkedés hasznos, és mindig a Szentlélek békéjével és vigaszával jár. Hivatásunk szent, hivatásunk magasztos. Isten magának szentel egy különleges népet, amely buzgón végzi a jó cselekedeteket. Ő ül, mint az ezüst finomítója és tisztítója. Amikor a salak és az ón eltávolításra kerül, akkor az Ő képmása tökéletesen tükröződni fog bennünk. Akkor Krisztus imádsága tanítványaiért meghallgatásra talál bennünk: „Szenteld meg őket az igazságod által: a te igéd az igazság.” Amikor az igazság szentelő hatással van szívünkre és életünkre, akkor Istennek elfogadható szolgálatot tehetünk, és dicsőíthetjük Őt a földön, részesülve az isteni természetben, és elkerülve a világban a bujaság által okozott romlást.” 2T 317.2
Tudatában vagytok annak, hogy nagy feladatot kaptunk, és hogy az idő, amelyben el kell végeznünk, nagyon rövid; ezért meg kell tanulnunk, hogyan lehet a pazarolt időt jó célra fordítani. Valaki azt mondta, hogy átlagosan az emberek életének és energiájának több mint fele pazarolódik el haszontalan beszédre és mások felügyeletére. Ezért az egyik legnagyobb szükségünk az, hogy megtanuljuk kordában tartani a nyelvünket, és nem avatkozunk mások dolgába, hogy időt és energiát, békét és integritást megőrizzünk.
Jó emlékezni arra is, hogy a nyelvünket azért kaptuk, hogy Isten igazságát és dicsőségét hirdessük, energiánkat pedig arra, hogy az Ő igazságát hirdessük és az Ő népét áldjuk. Beszéljünk ezekről a mennyből származó elvekről, és dolgozzunk értük. Ha véletlenül látod vagy hallod, hogy valaki olyasmit tesz, ami a legjobb megítélésed szerint nem illik egy keresztényhez, és ha úgy gondolod, hogy segíthetsz neki, akkor ne legyél pletykás, és ne mondd el senkinek, hanem inkább könyörögj a vétkesnek.
Olvassuk el a Kolossébeliekhez írt levél 3:18, 19 versét. Milyen egyensúlyt látunk? Milyen további tanácsokat ad Pál az Efézusbeliekhez írt levél 5:22–25, 33 versében?
„Gyakran felmerül a kérdés: „A feleségnek nincs saját akarata?” A Biblia egyértelműen kijelenti, hogy a férj a család feje. „Feleségek, engedelmeskedjetek férjeteknek.” Ha ez a parancs itt véget érne, azt mondhatnánk, hogy a feleség helyzete nem irigylésre méltó; nagyon sok esetben ez egy nagyon nehéz és megpróbáltató helyzet, és jobb lenne, ha kevesebb házasság lenne. Sok férj a „Feleségek, engedelmeskedjetek” szavaknál megáll, de mi elolvassuk ugyanazon parancs befejezését is, amely így szól: „Ahogy az Úrban illik.” AH 115.3
„Isten azt követeli, hogy a feleség mindig tartsa szem előtt Isten félelmét és dicsőségét. Teljes alávetés csak az Úr Jézus Krisztusnak jár, aki végtelen árán, az életével vásárolta meg őt, mint saját gyermekét. Isten lelkiismeretet adott neki, amelyet nem sérthet meg büntetlenül. Egyénisége nem olvadhat össze férjeéval, mert ő Krisztus vásárlása. Tévedés azt gondolni, hogy vak odaadással mindenben pontosan azt kell tennie, amit a férje mond, amikor tudja, hogy ezzel kárt okozna testének és lelkének, amelyeket megváltott a Sátán rabszolgaságából. Van valaki, aki a férjnél magasabb rangú a feleség számára; ez a Megváltója, és a férjének való alávetése Isten utasítása szerint kell történjen – „ahogy az Úrban illik”. AH 116.1
„Amikor a férjek teljes alávetettséget követelnek feleségüktől, kijelentve, hogy a nőknek nincs hangjuk és akaratuk a családban, hanem teljes alávetettséget kell tanúsítaniuk, akkor feleségeiket a Szentírásnak ellentmondó helyzetbe hozzák. A Szentírást ilyen módon értelmezve erőszakot tesznek a házasság intézményének szándékával szemben. Ez az értelmezés egyszerűen azért született, hogy önkényesen uralkodhassanak, ami nem a kiváltságuk. De olvassuk tovább: „Férjek, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek keserűek velük szemben.” Miért lenne a férj keserű feleségével szemben? Ha a férj hibásnak és hibákkal telinek találja feleségét, a keserűség nem orvosolja a rosszat.” AH 116.2
Olvassa el a következő szakaszokat. Milyen elveket adnak a gyermekneveléshez?
Péld 22:6, 15 – „A szülőknek nagy feladatuk van: gyermekeiket a jövőbeli, örök életre kell nevelniük és felkészíteniük. Sok apa és anya úgy gondolja, hogy ha etetik és öltöztetik kicsinyeiket, és a világ normái szerint nevelik őket, akkor teljesítették kötelességüket. Túl elfoglaltak az üzleti életben vagy a szórakozásban ahhoz, hogy gyermekeik nevelését életük tanulmányává tegyék. Nem törekednek arra, hogy úgy neveljék őket, hogy tehetségüket Megváltójuk dicsőségére használják. Salamon nem azt mondta: „Mondd meg a gyermeknek, hogy merre kell mennie, és amikor megöregszik, nem tér el attól.” Hanem: „Neveld a gyermeket az ő útján, és amikor megöregszik, nem tér el attól.” CG 38.2
„Isten erejével a szülőknek fel kell állniuk, és utasítaniuk kell háztartásukat. Meg kell tanulniuk szigorú kézzel, de türelmetlenül és szenvedély nélkül visszaszorítani a rosszat. Nem szabad hagyniuk, hogy a gyermekek találgassanak, mi a helyes, hanem egyértelműen meg kell mutatniuk nekik az utat, és meg kell tanítaniuk őket arra, hogy azon járjanak.” CG 87.3
Máté 19:14 – „Ez minden idők anyáknak szóló bátorító tanulság. Miután megtették a legjobbakat gyermekeik javáért, elvihetik őket Jézushoz. Még az anya karjaiban lévő csecsemők is drágák az Ő szemében. És amikor az anya szíve vágyakozik azután a segítség után, amelyet ő nem tud megadni, azután a kegyelem után, amelyet ő nem tud adományozni, és ő magát és gyermekeit Krisztus irgalmas karjaiba veti, Ő befogadja és megáldja őket; békét, reményt és boldogságot ad az anyának és a gyermekeknek. Ez egy értékes kiváltság, amelyet Jézus minden anyának megadott.”
5Móz 6:6, 7 – „Ezen egyértelmű utasítás ellenére Isten népe közül néhányan megengedik gyermekeiknek, hogy állami iskolákba járjanak, ahol erkölcsileg romlott emberekkel keverednek. Ezekben az iskolákban gyermekeik sem a Bibliát tanulmányozhatják, sem annak elveit megtanulhatják. Keresztény szülők, gondoskodnotok kell arról, hogy gyermekeitek a Biblia elveinek megfelelően nevelkedjenek.” CG 305.1
Péld 1:8, 9 – „A bölcs szülők előre gondolkodnak. Gondoskodnak gyermekeik jövőjéről. Ezt úgy teszik, hogy gyermekeikbe a mennyből származó elveket csepegtetik, amelyekre gyermekeik sikeresen építhetik életük karrierjét, mert bármilyen alapra is kezdik őket építeni a szülők, az az egyetlen, amelyre valaha is építhetnek. A gyenge alap örökre visszatartja őket attól, hogy bármi jobbat érjenek el, mint amit az alap maga lehetővé tesz, legyen az a vallás vagy a kereskedelem területén.”
Olvassa el a Kolossébeliekhez írt levél 3:22–25 és 4:1 verseket. Milyen utasításokat kapnak a rabszolgák? Milyen alapelvek vonatkoznak általában a munkahelyi kapcsolatokra?
„Azok, akik hűtlenek Isten munkájához, nem rendelkeznek elvekkel; motivációik nem olyan jellegűek, hogy minden körülmények között a helyes választáshoz vezessék őket.
Isten szolgáinak mindig érezniük kell, hogy munkáltatójuk szeme előtt állnak. Aki Belsassar szentségtörő lakomáját figyelte, jelen van minden intézményünkben, a kereskedő számlázószobájában, a magánműhelyben; és a vér nélküli kéz ugyanolyan biztosan rögzíti a hanyagságodat, mint ahogy rögzítette a blaszfém király szörnyű ítéletét. Belsassar ítéletét tűzzel írt szavakkal fogalmazták meg: „Megmértél a mérlegen, és könnyűnek találtattál”; és ha nem teljesíted az Isten által rád ruházott kötelességeket, ugyanaz lesz az ítéleted. RH 1891. szeptember 22., 9. bekezdés
„Sokan vannak, akik kereszténynek vallják magukat, de nem egyesültek Krisztussal. Mindennapi életük, szellemük tanúsítja, hogy Krisztus nem alakult ki bennük, a dicsőség reménye. Nem lehet rájuk számítani, nem lehet bennük megbízni. Arra törekednek, hogy szolgálatukat a lehető legkevesebb erőfeszítéssel végezzék, ugyanakkor a legmagasabb bért követelik. A „szolga” név minden emberre vonatkozik, mert mindannyian szolgák vagyunk, és jó lenne, ha megnéznénk, milyen formát öltünk. A hűtlenség vagy a hűség formáját? RH 1891. szeptember 22., 10. bekezdés
„Általában a szolgák hajlamosak arra, hogy minél többet tegyenek? Vagy inkább az a divat, hogy a munkát minél gyorsabban, minél könnyebben végezzék el, és a lehető legkevesebb költséggel szerezzenek meg a bérüket? A cél nem az, hogy a lehető legteljesebb legyen a munka, hanem hogy megkapják a fizetésüket. Azok, akik Krisztus szolgáinak vallják magukat, ne felejtsék el Pál apostol parancsát: „Szolgák, engedelmeskedjetek mindenben a testi uraitoknak, ne csak a szem előtt, mint akik az embereknek akarnak tetszeni, hanem őszinte szívvel, Istent félve; és amit csináltok, azt szívből tegyétek, mint az Úrnak, és ne az embereknek, tudván, hogy az Úrtól fogjátok megkapni az örökség jutalmát, mert Krisztus Urnak szolgáltok.” RH 1891. szeptember 22., 11. bekezdés
„Azok, akik „szemnek való szolgákként” lépnek be a munkába, rájönnek, hogy munkájuk nem állja ki az emberek vagy angyalok ellenőrzését. A sikeres munkához elengedhetetlen Krisztus ismerete, mert ez az ismeret adja meg a helyes elvek alapjait, és nemes, önzetlen szellemet kölcsönöz, mint azé a Megváltónké, akit szolgálni valljuk magunkat. A hűség, a takarékosság, a gondosság és a alaposság kell, hogy jellemezze minden munkánkat, bárhol is legyünk, akár a konyhában, a műhelyben, a kiadói irodában, a szanatóriumban, az egyetemen, vagy bárhol is állomásozunk az Úr szőlőskertjében. „Aki a legkisebbben hűséges, az a nagyban is hűséges; és aki a legkisebbben igazságtalan, az a nagyban is igazságtalan.” RH 1891. szeptember 22., 12. bekezdés
Olvassa el a Kolossébeliekhez írt levél 4:2–4 verseket. Milyen imádkozási elveket talál ezekben a versekben? Milyen imádkozási kérésekkel fordul Pál?
„Szükség van az imádkozás szorgalmára; ne hagyja, hogy bármi is akadályozza Önt. Tegyenek meg minden erőfeszítést, hogy nyitva tartsák a kapcsolatot Jézus és a saját lelkük között. Keressenek minden alkalmat, hogy olyan helyre menjenek, ahol szokás imádkozni. Azok, akik valóban Istennel való közösségre törekszenek, megjelennek az imádkozó gyűlésen, hűségesen teljesítik kötelességüket, és komolyan és buzgón igyekeznek minden előnyt kiaknázni, amit csak lehet. Minden alkalmat kihasználnak, hogy olyan helyre kerüljenek, ahol a mennyből sugárzó fényt fogadhatják. Pr 284.1
„Családi körben kell imádkoznunk, és mindenekelőtt nem szabad elhanyagolnunk a titkos imádságot, mert ez a lélek élete. Lehetetlen, hogy a lélek virágozzon, ha elhanyagolják az imádságot. A családi vagy nyilvános imádság önmagában nem elégséges. A magányban a lélek legyen nyitva Isten vizsgálódó szeme előtt. A titkos imádságot csak az imádságot hallgató Isten hallja. Semmilyen kíváncsi fül nem fogadhatja az ilyen kérések terhét. A titkos imádságban a lélek mentes a környező hatásoktól, mentes az izgalomtól. Nyugodtan, de buzgón fog Isten után nyúlni. Édes és állandó lesz az a hatása, amely abból árad, aki titokban lát, akinek füle nyitva van, hogy meghallja a szívből fakadó imádságot. Nyugodt, egyszerű hit által a lélek közösségben van Istennel, és magához gyűjti az isteni fény sugarait, hogy azok megerősítsék és fenntartsák őt a Sátánnal való küzdelemben. Isten a mi erőnk tornya.” Pr 284.2
Olvasd el újra a Kolossébeliekhez írt levél 4:3-at. Milyen „ajtót” nyithat meg Isten számodra, hogy megoszthasd a hitedet?
„Nemcsak az élet szavát kell olvasnunk, hanem imádkozva tanulmányoznunk is kell azt, hogy a hitetleneknek megfelelő módon tudjuk bemutatni az igazságot. Az Isten Igéjéből kapott fényt másoknak is át kell adnunk, hogy ők is érdeklődni kezdjenek a Szentírás tanulmányozása iránt. „Kutassátok az Írásokat” – mondta Krisztus –, „mert azokból gondoljátok, hogy örök életetek van.” [János 5:39.]” 18LtMs, Ms 85, 1903, 24. bekezdés
„Imádkozzunk az Úr misszionáriusainak erőfeszítéseinek sikeréért. Kérjük az Urat, hogy nyissa meg számunkra a beszéd ajtaját, hogy beszélhessünk Krisztus titkairól. Ahelyett, hogy kritikus szavakat mondanánk, amelyek még jobban elbátortalanítják a már amúgy is gyenge lelkeket, beszéljünk Isten szeretetéről és jóságáról. „Bölcsességben járjatok a kívülállók iránt, megváltva az időt.” Szenteljétek a beszéd tehetségét Istennek. Hadd ragadja meg hitetek az Ő ígéreteit, és törjön ki dicséretben és hálaadásban Neki.” PUR 1904. december 15., 13. bekezdés
Olvassuk el a Kolossébeliekhez írt levél 4:5–6 versét. Milyen helyzetekben jelzi Pál, hogy különösen „bölcsességben kell járnunk”? Mi lehet ennek az oka?
„Krisztust, a nagy Tanítót azzal vádolták, hogy vámosokkal és bűnösökkel étkezik. Valóban együtt étkezett velük, de azért, hogy az igazság ragyogjon. Példája, amely mindig nemes, nemes és tiszta volt, éles ellentétben állt a farizeusok, a papok és a korabeli vezetők példájával. Ők figyelmen kívül hagyták azt a munkát, amelyet Ő bízott rájuk. 16MR 6.3
„Krisztus ott találkozott az emberekkel, ahol voltak – a vendégasztalnál, az utcákon, a tóparton, a zsinagógákban és a templomban, valamint a zsúfolt utakon. Ezeken a helyeken találták meg azokat a tömegeket, akik hajlandóak voltak beismerni, hogy bűnösök. Krisztus elvethette az igazság magvait a szívükbe; és feltámadása és mennybemenetele után ezek a magvak, amelyek szinte mindenütt elszóródtak, az apostolok tanításai alatt kihajtottak, és egy nap alatt 5000 hívő tért meg. 16MR 7.1
„Mennybemenetele előtt Jézus így szólt tanítványaihoz: „Minden hatalom adatott nekem a mennyben és a földön. Menjetek tehát, tanítsatok minden népet, kereszteljetek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, tanítsátok meg őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek, és íme, én veletek vagyok minden nap, a világ végéig” [Máté 28:18-20]. 16MR 7.2
„Ez a megbízatás a miénk. Nem mindenkinek ugyanaz a feladata, hanem mindenkinek megvan a maga munkája. Senkinek sem bízzák az egész munkát. Senki sem emelheti magát vagy másokat magasan, mert bármi is legyen az ember helyzete, nem mentes a hibáktól, és óvakodnia kell az önmagának való magasztalástól, az irigységtől, a féltékenységtől, az önzésségtől és a kapzsiságtól. 16MR 7.3
„Bármit is tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak tennétek, és nem embereknek; tudván, hogy az Úrtól fogjátok megkapni az örökség jutalmát; mert az Úr Krisztusnak szolgáltok. Aki pedig rosszat cselekszik, az a rosszat fogja megkapni, amit cselekedett; és Istennek nincs személyeskedése [Kolossé 3:23-25].” 16MR 7.4
„Meg kell kapnunk Isten Lelkét, különben soha nem lehet harmónia otthonunkban. Ha a feleség Krisztus lelkével rendelkezik, akkor vigyázni fog a szavaira; uralkodni fog a lelkén, engedelmes lesz, és mégis úgy fogja érezni, hogy nem rabszolga, hanem férje társa. Ha a férj Isten szolgája, nem fog uralkodni a feleségén, nem lesz önkényes és szigorú. Nem lehetünk elég óvatosak az otthoni szeretet ápolásában, mert az otthon, ha az Úr Lelke ott lakozik, a mennyország egyik típusa... Ha az egyik hibázik, a másik Krisztus-szerű türelemmel fog viselkedni, és nem fog hidegen elfordulni.” AH 118.1
„Sem a férj, sem a feleség nem próbálhat önkényesen uralkodni a másik felett. Ne próbáljátok egymást kényszeríteni, hogy engedjenek a kívánságaitoknak. Ha ezt teszitek, nem tudjátok megőrizni egymás iránti szereteteteket. Legyetek kedvesek, türelmesek, megértőek, figyelmesek és udvariasak. Isten kegyelmével sikerülhet egymást boldoggá tenni, ahogyan azt házassági eskütökben megígértétek.” AH 118.2
„A házassági életben a férfiak és a nők néha fegyelmezetlen, makacs gyerekekként viselkednek. A férj a saját akaratát akarja, a feleség a sajátját, és egyikük sem hajlandó engedni. Egy ilyen helyzet csak a legnagyobb boldogtalanságot hozhatja. Mind a férjnek, mind a feleségnek hajlandónak kell lennie engedni a másik akaratának vagy véleményének. Nincs esély a boldogságra, amíg mindketten ragaszkodnak ahhoz, hogy azt tegyék, amit akarnak. AH 118.3
„Ha a férfiak és a nők nem tanultak Krisztustól, az Ő szelídségét és alázatosságát, akkor olyan impulzív, ésszerűtlen szellemet fognak mutatni, amilyet a gyerekek oly gyakran mutatnak. Az erős, fegyelmezetlen akarat uralkodni fog. Az ilyeneknek tanulmányozniuk kell Pál szavait: „Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek; de amikor felnőttem, elhagytam a gyermeki dolgokat.” AH 118.4