Fenyegető Konfliktus
11. Lecke, 2. Negyedév, 2024. Június 8-14., 2. Negyedév.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután, Június 8.
Emlékezetes Szöveg:
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.” János 17:17
A bibliai szombat tisztelőit a törvény és a rend ellenségeinek fogják nevezni, akik ledöntik a társadalom erkölcsi korlátait, felfordulást és erkölcsi romlást okoznak, és Isten csapásait hozzák a földre. Lelkiismereti aggályaikat megátalkodottságnak, konokságnak és a felsőbbség semmibevevésének bélyegzik. Állampolgári hűtlenséggel fogják vádolni őket. Az Isten törvényének kötelező érvényét megtagadó lelkészek a szószékről fogják hirdetni, hogy engedelmességgel tartozunk a polgári hatalmaknak, mint Istentől rendelt tekintélynek. Törvényhozó testületek és bíróságok a parancsolatok megtartóit hamis színben tüntetik fel és elítélik. Szavaikat kiforgatják, és indítékaikat a lehető legrosszabbnak tartják. {GC 592.1}
Amikor a protestáns egyházak elvetik az Isten törvénye mellett szóló világos szentírási érveket, szívesen elnémítanák azokat, akiknek a hitét nem tudják a Bibliával megdönteni. Míg behunyják szemüket a tények előtt, állásfoglalásuk azok üldözéséhez vezet, akik lelkiismeretükre hallgatva távol tartják magukat a többi keresztény gyakorlatától, és nem hajlandók elismerni a pápai szombattal járó követelményeket. {GC 592.2}
Az egyházi és állami méltóságok összefognak, hogy minden rendű és rangú embert rábeszéljenek; kényszerítsenek vagy megvesztegetéssel rávegyenek a vasárnap tiszteletben tartására. A mennyei tekintély hiányát zsarnoki rendeletekkel pótolják. A politikai korrupció kiöli a jogosság szeretetét és az igazság tiszteletét. Még a szabad Amerikában is a hatalmasságok és a törvényhozók, hogy a nép kegyét megnyerjék, követelésének engedve kötelezővé teszik a vasárnap megtartását. A lelkiismereti szabadságot, amelynek oly nagy volt az ára, már nem tartják tiszteletben. A nemsokára meginduló küzdelemben teljesedik e prófétai kijelentés: „Megharaguvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele” (Jel. 12:17). {GC 592.3}
Vasárnap, Június 9.
Az utolsó küzdelem a Jelenésekben
Hasonlítsd össze a Jelenések 14:7, 9-et a Jelenések 14:11-gyel. Mi a Jelenések könyvének átfogó témája a jó és a rossz közötti konfliktusban?
Az első angyal által Isten arra szólítja fel az embereket, hogy féljék Őt, neki adjanak dicsőséget, és benne a menny és föld Teremtőjét imádják. Hogy ezt megtehessék, engedelmeskedniük kell törvényének. Bölcs Salamon ezt mondja: „Istent féljed, és az Ő parancsolatait megtartsad; mert ez az embernek fő dolga!” (Préd. 12:15). Isten parancsolatainak megtartása nélkül semmiféle imádat nem lehet kedves Istennek. „Az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait.” „Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is utálatos” (I. Jn. 5:3; Pld. 28:9). {GC 436.1}
Ellentétben azokkal, akik megtartják Isten parancsolatait, és őrzik Jézus hitét, a harmadik angyal rámutat egy másik csoportra, amelynek a tévelygéseivel szemben ez a komoly és félelmes figyelmeztetés hangzik: „Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából” (Jel. 14:9–10). Ennek az üzenetnek a megértéséhez jól kell az itt alkalmazott szimbólumokat értelmeznünk. Mit jelképez a fenevad, a kép, a bélyeg? {GC 438.1}
A 13. fejezetben (1–10. v.) egy másik fenevadról esik szó. Ez a fenevad a „párduchoz” hasonló, és a sárkány neki „adá az ő erejét... és az ő királyi székét és nagy hatalmát”. Ez a szimbólum, ahogy azt a legtöbb protestáns is hiszi, a pápaságot jelképezi, amely az ősi római birodalom egykori erejét, helyét és tekintélyét örökölte. János a leopárdszerű fenevadról ezt mondja: „Adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája... Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az Ő nevét és az Ő sátorát, és azokat, akik a mennyben laknak. Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.” Ez a prófécia, amely majdnem azonos a Dán 7. fejezetében foglalt kis szarv jellemzésével, tagadhatatlanul a pápaságra mutat. {GC 439.1}
De mi „a fenevad képe”? És hogyan fogják megformálni? A fenevad képe az lesz, amelyet a kétszarvú fenevad „csinál meg”. Ahhoz, hogy megtudjuk, milyen is ez a kép, és miként fogják megformálni, tanulmányoznunk kell magának a fenevadnak – a pápaságnak – az ismertető jeleit. {GC 443.1}
Amikor az ősegyház megromlott, mert feladta evangéliumi egyszerűségét, és pogány rítusokat és szokásokat fogadott el, elvesztette Isten Lelkét és erejét. Mivel azonban az emberek lelkiismeretét irányítani akarta, a világi hatalom támogatását igényelte. Így jött létre a pápaság, egy olyan egyház, amely az államhatalmat irányította, és felhasználta saját céljainak előmozdítására, főképpen az „eretnekség” megbüntetésére. Hogy az Egyesült Államok megformálhassa a fenevad képét, ahhoz a vallási hatalomnak úgy kell a polgári hatalmat irányítania, hogy az egyház az államhatalmat is saját céljainak szolgálatába állítsa. {GC 443.2}
A fenevadnak – és a fenevad képének is – különös jellemvonása, hogy Isten parancsolatait megszegi. Dániel ezt mondja a kis szarvról, azaz a pápaságról: „Véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt” (Dn. 7:25). Pál pedig ugyanezt a hatalmat „a bűn emberé”-nek nevezi, aki Isten fölé emeli magát. Egyik prófécia kiegészíti a másikat. A pápaság csak Isten törvényének megváltoztatásával tudta Isten föl emelni magát. Mindazok, akik az így megváltoztatott törvénynek tudatosan engedelmeskednek, mindenek fölött tisztelik azt a hatalmat, amely a törvényt megváltoztatta. Aki a pápai törvényeknek engedelmeskedik, az a pápa iránti hűség jelét veszi magára az Isten iránti hűségjel helyett. {GC 446.1}
Katolikus írók egyházuk tekintélyének jeleként azt a rendelkezést idézik, amellyel az egyház „a szombatot vasárnapra változtatta. Ezt a rendelkezést a protestánsok is elfogadták..., mert a vasárnap megtartásával elismerik, hogy az egyháznak van hatalma ünnepeket elrendelni, és büntetés terhe mellett érvényesíteni.” Mi tehát a szombat megváltoztatása, ha nem a római egyház tekintélyének a jele vagy bélyege – „a fenevad bélyege”? {GC 448.1}
Olvassuk el a Jelenések 12:17-et és a Jelenések 14:12-t. Hogyan találja meg a Teremtő imádása a végső kifejezést?
A Jel. 14. fejezetének üzenete a Teremtő imádására szólítja fel az embereket. A prófécia bemutat egy csoportot, amely a háromszoros üzenet eredményeként megtartja Isten parancsolatát, E parancsolatok egyike közvetlenül utal Istenre mint Teremtőre. A negyedik parancsolat ezt hirdeti: „A hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja:... mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt” (II. Móz. 20:10–11). Az Úr „jegy”-nek is nevezi a szombatot, „hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek” (Ez. 20:20). Ezt így indokolja: „Mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott” (II. Móz. 31:17). {GC 437.1}
Hétfő, Június 10.
A közelgő küzdelem
Olvassátok el a János 16;2, a Máté 10;22, a 2Timóteus 3:12 és az 1Péter 4:12 verseket. Mit tapasztalt az újszövetségi gyülekezet, és hogyan alkalmazható ez a krisztusi végidők gyülekezetére?
Amikor Jézus kinyilatkoztatta tanítványainak Jeruzsálem végzetét és a második advent eseményeit, megjövendölte azt is, hogy Isten népének mi lesz a sorsa Urunk mennybemenetelétől kezdve, egészen addig, amíg hatalommal és dicsőséggel visszatér, hogy megszabadítsa népét. A Megváltó az Olajfák-hegyéről letekintve már látta az apostoli egyházra nemsokára rázúduló viharokat. Bepillantva a távolabbi jövőbe, szeme elé tárultak azok a vad, pusztító viharok, amelyek az üldözés sötét századaiban megtépázzák követőit. Néhány rövid, de súlyos kijelentéssel megjövendölte, hogy e világ urai milyen rettenetes sorsra ítélik Isten egyházát (Mt. 24:9, 21–22). Krisztus követőinek ugyanazt a megalázó, meggyalázott, fájó utat kell taposniuk, amelyen Mesterük járt. A világ Megváltója elleni gyűlölet mindazok ellen fel fog lángolni, akik az Ő nevében hisznek. {GC 39.1}
Az őskeresztény egyház történelme tanúsítja a Megváltó szavainak teljesedését. A föld és a pokol hatalmai Krisztus ellen sorakoztak fel akkor, amikor csatasorba álltak Krisztus követői ellen. A pogány világ tudta, hogy az evangélium diadala a pogány templomok és oltárok elsöprését jelenti. Ezért összegyűjtötte erőit, hogy a kereszténységet megsemmisítse. Fellángolt az üldözés tüze. A keresztényeket megfosztották javaiktól, és kiűzték otthonukból. A keresztények „sok szenvedésteljes küzdelmet” álltak ki (Zsid. 10:32). „Megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is” (Zsid. 11:36). Sokan vérükkel pecsételték meg bizonyságtevésüket. Előkelőket és rabszolgákat, gazdagokat és szegényeket, művelteket és műveletleneket egyaránt irgalmatlanul lemészároltak. {GC 39.2}
Ha Máté nyomorúsága [Mát 24:21] a pápai fennhatóság 1260 éves időszakában történt, amely esemény a múltban van, a Dániel által megjövendölt nyomorúság ideje [Dán 12:1] pedig a jövőben, hogyan lehetne összehangolni Máté feljegyzését Dánielével, hiszen Máté azt írja, hogy nem lesz nagyobb nyomorúság, mint a Kr. u. 538-tól 1798-ig tartó, míg Dániel azt állítja, hogy a nyomorúság ideje nagyobb lesz, mint bármelyik, „amióta nemzet van”.”.
A nyomorúságról szólva azt mondja az Írás: „Hacsak meg nem rövidülnek azok a napok, nem menekül meg senki test”, azaz Isten népe teljesen eltörlődött volna a föld színéről, ha nem lett volna a soha meg nem szűnő ígéret: „De a választottakért megrövidülnek azok a napok” (Mt 24,22), míg a nyomorúság idején Mihály feláll, hogy megszabadítson mindenkit, aki „meg van írva a könyvben”. Más szóval, a nyomorúság idején az igazakat megölték, a gonoszokat pedig megszabadították, míg a baj idején az igazakat megszabadítják, a gonoszokat pedig megölik. Ezért a nyomorúság és a nyomorúság ideje két kiemelkedő esemény, mindkettő a maga nemében a legnagyobb a prófétai történelemben - az egyik a legnagyobb az igazak ellen, a másik a legnagyobb a gonoszok ellen. Így látjuk, hogy mind Máténak, mind Dánielnek igaza van -- megmutatva, hogy mindegyik esemény a maga nemében a legnagyobb.
Mivel a nyomorúság a legnagyobb „a világ kezdete óta”, ez azt mutatja, hogy soha nem volt még olyan nagy nyomorúság Isten népe ellen, mint a fent említett időszakban; és mivel Jézus azt mondta, hogy soha nem lesz hasonló, biztosít bennünket arról, hogy Isten nem fogja megengedni a gonoszoknak Kr. u. 1798 után, hogy ismét „kifárasszák a szenteket”, holott a nyomorúság ideje, mondja Dániel, a legnagyobb, „amióta nemzet van”, ami azt mutatja, hogy az özönvíz vagy nagyobb volt, vagy egyenlő volt vele, továbbá azt is, hogy a nyomorúság idejét követheti egy nagyobb, mert azt mondja, hogy „még ugyanarra az időre”, ahelyett, hogy „és nem is lesz soha”.
Kedd, Június 11.
A fenevad, 1. rész
Olvassuk el a Jelenések 13:1, 2, 6-ot. Honnan emelkedik ki ez a fenevad, és ki ad neki hatalmat? Milyen kulcsszavakkal azonosítja a fenevad hatalmát?
A 13. fejezetben (1–10. v.) egy másik fenevadról esik szó. Ez a fenevad a „párduchoz” hasonló, és a sárkány neki „adá az ő erejét... és az ő királyi székét és nagy hatalmát”. Ez a szimbólum, ahogy azt a legtöbb protestáns is hiszi, a pápaságot jelképezi, amely az ősi római birodalom egykori erejét, helyét és tekintélyét örökölte. János a leopárdszerű fenevadról ezt mondja: „Adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája... Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az Ő nevét és az Ő sátorát, és azokat, akik a mennyben laknak. Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.” Ez a prófécia, amely majdnem azonos a Dán 7. fejezetében foglalt kis szarv jellemzésével, tagadhatatlanul a pápaságra mutat. {GC 439.1}
„Adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig.” A próféta ezt is mondja: „Látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett.” Majd így szól: „Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni.” A negyvenkét hónap ugyanaz, mint Dániel 7. fejezetében „az ideig, időkig és fél időig”, azaz három és fél év, vagy az 1260 nap – az az idő, amely alatt a pápai hatalom elnyomta Isten népét. Ez az időszak, ahogy az előző fejezetek ismertetik, i. sz. 538-ban, a pápaság főhatalomra jutásával kezdődött, és 1798-ban zárult. Ekkor a pápát a francia sereg fogságba ejtette. A pápaság megkapta halálos sebét. Teljesedett ez a jövendölés: „Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy.” {GC 439.2}
Mivel Dániel negyedik fenevadjának tíz korona nélküli szarva a Római Birodalomból felemelkedő királyokat jelképezi, a leopárdszerű fenevadon lévő koronák azt mutatják, hogy a fenevad azt az időszakot jelképezi, amikor a királyok koronát vettek, a pogány Római Birodalom felbomlása utáni időszakot.
Még tovább, a leopárdszerű fenevad ugyanolyan sokáig káromolta Istent és az Ő hajlékát, mint Dániel negyedik fenevadja a második szakaszában, az egyházi Róma; vagyis „egy ideig és időkig és az idő kettéosztásáig” (3 év és 6 hónap), negyvenkét hónapig. Egyértelmű tehát, hogy a leopárdszerű fenevad egyidejűleg uralkodott a nem körülírható fenevaddal a második szakaszában, a kis szarvfejű szakaszában. A leopárdszerű halálos sebe tehát azt a halálos csapást jelképezi, amelyet a protestáns reformációtól kapott. Ezért a megsebzett feje a Dániel által a polgári hatalmától megfosztott - szarvtól megfosztott - Dániel fenevadjának szarvfejű hatalmát (a polgári és vallási hatalom összeolvadását) jelképezi.
Szerda, Június 12.
A fenevad, 2. rész
Olvassuk el a Jelenések könyve 15:5. Írd ezt az azonosító jellemzőt az alábbi helyre.
Most, mivel János fenevadjának szarvai a nemzeteket szimbolizálják, sebesült feje pedig a polgári hatalomtól elvált vallási szervezetet jelképezi, és mivel hét feje mind egyforma, kivéve az egyiken lévő sebet, nyilvánvalóvá válik, hogy a fejek, szám szerint hét, vallási szervezeteket, a kereszténységet ábrázolják a maga teljességében. A szarvak azonban, szám szerint tíz, a polgári kormányokat ábrázolják a maguk teljességében. Mind a szarvak, mind a fejek a mai világot képviselik, ahogyan Dániel négy állatának mindegyike a maga idejében a világot képviselte.
Az, hogy a szarvak és a fejek mind egyszerre vannak a fenevadon, és nem egymás után jönnek fel, vagy ugyanúgy leesnek, mint a szarvak Dániel 7. és 8. fejezetében, örökre meg kell győznie minden józan elmét arról, hogy a szarvak és a fejek polgári és vallási testületeket jelképeznek, amelyek mind egyszerre léteznek, és nem egyik követi a másikat.
Az, hogy a káromlás a fejek felett van, nem pedig a szarvak felett, azt jelzi, hogy az ott ábrázolt vallási testületek nem az Igazság szerint imádják Istent, hogy nem teljesen azok, aminek vallják magukat. A pontos értelmezés, amelyet az Inspiráció a „káromlás” szóra helyez, a következő: „Ismerem azoknak az istenkáromlását, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok”. Jel 2:9.
Mindannyiunk számára jobb, ha beismerjük a hibáinkat, mintha kitérnénk az Igazság elől, mert az Igazság az, ami szabaddá tesz bennünket.
Sőt, mivel elismerjük, hogy a reformáció halálos csapást mért rá, és kihozta a protestantizmust, és mivel az Ihlet szerint a seb begyógyult, mindezek bizonyítják azt, amit ha bevallunk, megmenthetjük veszélyeztetett életünket, és olyan naggyá tehet bennünket, mint amilyen naggyá tették a teljes szívből tett vallomások egykor Dávidot. Mi az, amit meg kell vallanunk? - Csak ezt: Ha a protestantizmus a reformációval megsebezte a fenevadat, akkor a seb begyógyulása nem kevesebbet mutat, mint hogy a reformáció nem tudta a sebet nyitva tartani, a reformátorok célja elhalt, és a despotizmus újjáéledt. Valójában ez a szimbolika nem mond többet, mint amit a laodiceaiaknak szóló üzenet mond:
„Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.” Jel 3:17, 18.
Ha valaki ilyen siralmas állapotban van, és ugyanakkor azt állítja, hogy semmire sincs szüksége, az valóban káromlás.
Csütörtök, Június 13.
A földből feljövő fenevad
Olvassuk el a Jelenések könyve 13;11-18. Miben különbözik ez a második fenevad a Jelenések 13. fejezetében szereplő első fenevadtól?
Az első fenevaddal ellentétben a második fenevad a földről származik. A tenger és a föld nyilvánvalóan két különböző helyre utal. Tudjuk, hogy a Dániel 7. fejezetében szereplő fenevadak és a Jelenések 13. fejezetében szereplő leopárdszerű, a tengerből feltámadó fenevadak mind az Óhazából, vagyis azokról a földekről származnak, ahonnan az emberiség ered. Igen, a „tenger” méltán jelképezi az Óhazát, mert a tenger a vizek tárháza, a vizek keletkezési helye, ahogyan az Óhaza az a hely, ahonnan az emberiség elterjedt.
A „föld” tehát a „tengertől” távol eső helyre utal, és az ellenkezőjére annak, amit a tenger jelképez, - egy olyan országra, amely máshonnan kivándorolt lakosokból áll. Az egyetlen ilyen, az Óhazától távol eső és olyan befolyásos ország vagy nemzet, mint amilyennek e kétszarvú fenevad ábrázolja, amely a leopárdszerű fenevad kialakulása után, a protestáns korszakban keletkezik, az Egyesült Államok. Ráadásul az Egyesült Államok már világhatalom, így nem kell tovább találgatnunk. A fenevad két szarva a két politikai uralkodó hatalomra - a demokratákra és a republikánusokra - utal. Bárányszerűségük az ártatlanság, ártalmatlanság és jótékonyság látszatát kelti. Az, hogy a fenevad sárkányként beszél, mindazonáltal visszautasítja a szarvak bárányszerű megjelenését.
A kétszarvú fenevad gyakorolja mindazt a hatalmat, amelyet az első, leopárdszerű fenevad gyakorolt, ami ismét világhatalomnak mutatja. Valóban, éppen ilyen hatalomra van szüksége ahhoz, hogy a föld minden lakóját arra kényszerítse, hogy úgy imádják, ahogyan ő parancsolja, és hogy egy olyan egyházi és állami kormányzat hasonmását valósítsa meg, amely éppoly elavult, mint maga a középkor. Igen, ilyen hatalomra van szükség ahhoz, hogy a világot - kivéve azokat, akiknek a neve be van írva a Bárány életkönyvébe - arra befolyásolja, hogy meghajoljon előtte.
Olvasd el a Jelenések 13:11, 12. Milyen változást látsz ebben a fenevadban, és kihez beszél?
A bárányszarv és a sárkányhang - mint szimbólum - a vele ábrázolt nemzet állításai és gyakorlata közötti kirívó ellentmondásra mutat rá. A nemzet „szólása”: törvényhozói és bírósági szerveinek ténykedése. Ez a nemzet intézkedéseivel meghazudtolja azokat a liberális és békés elveket, amelyeket politikájának alapzataként fektetett le. Az a jövendölés, hogy úgy szól, „mint a sárkány”, és hogy „az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát” gyakorolja, világosan jelzi annak a türelmetlen és üldöző magatartásnak a kialakulását, amiről a sárkány és a párducszerű fenevad által jelképezett nemzetek árulkodtak. Az a kijelentés pedig, amely szerint a kétszarvú fenevad „azt cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat” - azt mutatja, hogy ez a nemzet felhasználja tekintélyét olyan szertartások gyakorlásának elrendelésére, amelyekkel a pápaságnak hódol. {GC 442.1}
Péntek, Június 14.
További Tanulmányozásra
A próféta óva int a fenevadnak és bélyegének imádásától, majd kijelenti, hogy itt vannak azok, „akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét”. A kinyilatkoztatás ilyen éles különbséget tesz az Isten parancsolatainak megtartói és azok között, akik imádják a fenevadat, valamint a fenevad képét, és felveszik bélyegét. Ebből következik, hogy a törvény megtartása és a törvény áthágása jelzi a különbséget Isten imádói és a fenevad imádói között. {GC 445.3}
A fenevadnak – és a fenevad képének is – különös jellemvonása, hogy Isten parancsolatait megszegi. Dániel ezt mondja a kis szarvról, azaz a pápaságról: „Véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt” (Dn. 7:25). Pál pedig ugyanezt a hatalmat „a bűn emberé”-nek nevezi, aki Isten fölé emeli magát. Egyik prófécia kiegészíti a másikat. A pápaság csak Isten törvényének megváltoztatásával tudta Isten föl emelni magát. Mindazok, akik az így megváltoztatott törvénynek tudatosan engedelmeskednek, mindenek fölött tisztelik azt a hatalmat, amely a törvényt megváltoztatta. Aki a pápai törvényeknek engedelmeskedik, az a pápa iránti hűség jelét veszi magára az Isten iránti hűségjel helyett. {GC 446.1}
Isten imádóinak különleges ismertetőjele, hogy tiszteletben tartják a negyedik parancsolatot – mivel ez a parancsolat Isten teremtői hatalmának a jele. E parancsolat tanúsítja, hogy Istennek joga van az embertől tiszteletet és hódolatot igényelni. A fenevad imádóit arról lehet felismerni, hogy le akarják rombolni a teremtés emlékünnepét, és fel akarják magasztalni a Róma által alapított ünnepet. A pápaság első ízben a vasárnap érdekében juttatta érvényre kihívó követeléseit. Először azért vette igénybe az állam hatalmát, hogy kikényszerítse a vasárnapnak „az Úr napja”-ként való megtartását. A Biblia alapján a hetedik nap, nem pedig az első az Úr napja. Krisztus mondja: „Az embernek Fia a szombatnak is ura.” A negyedik parancsolat így hangzik: „A hetedik nap az Úrnak... szombatja.” Ésaiás próféta által az Úr „szent napom”-nak nevezi a szombatot (Mk. 2:28; Ésa. 58:13).{GC 446.3}