Ellentmondó Szakaszok
9. Lecke, 4. Negyedév 2022. November 19-25., November 19-25.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután - November 19.
Emlékszöveg:
"Egyetlen férfi, nő vagy fiatal sem érheti el a keresztény tökéletességet, ha elhanyagolja Isten igéjének tanulmányozását. Az Ő igéjének gondos és alapos kutatásával engedelmeskedni fogunk Krisztus felszólításának: "Kutassátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van az örök élet; és azok azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam". Ez a kutatás lehetővé teszi a tanuló számára, hogy közelről megfigyelje az isteni Mintát, mert azok Krisztusról tesznek bizonyságot. A Mintát gyakran és közelről kell megvizsgálni, hogy utánozni lehessen. Ahogy az ember megismeri a Megváltó történetét, felfedezi magában a jellemhibákat; Krisztushoz való hasonlíthatatlansága olyan nagy, hogy belátja, nem lehet követője anélkül, hogy életében ne történne nagyon nagy változás. Mégis tanul, azzal a vágyakozással, hogy olyan legyen, mint a nagy Példaképe; elkapja szeretett Mesterének tekintetét, szellemét; a szemlélődés által megváltozik. 'Jézusra tekintve, hitünk szerzőjére és befejezőjére...' CSW 17.1
Vasárnap - November 20.
A gazdag és Lázár
Lukács 16:19-31
Miért nem szó szerinti leírása ez a történet a túlvilági életnek?
Krisztus ezt a példázatát a nép elképzelésére építette. Hallgatói közül sokan a halál és feltámadás közötti öntudatos állapot tanát vallották. A Megváltó ismerte nézeteiket, és példázatát úgy fogalmazta meg, hogy e nézetükre építve, fontos igazságokat véssen szívükbe. Olyan tükröt tartott hallgatói elé, amelyben a maga valóságában megláthatták, milyen viszonyban vannak Istennel. Saját elképzeléseiket használta fel arra, hogy megértesse velük e nagyon fontos igazságot: nem a vagyon határozza meg az ember értékét, mert mindazt, amije van, az Úrtól kapta kölcsön. Ha visszaél ezekkel az ajándékokkal, koldusabb és lesújtottabb lesz a legnyomorultabb, de Istent szerető és benne bízó embernél. {COL 263.2}
Továbbá az Úr a gazdag ember és Lázár példázatában rendkívül világossá teszi, hogy a halál után egyáltalán nincs esély az ember üdvösségére, - nem, még egy csepp hideg vízre sem, - mert a gazdag embernek a halálban megtagadták a könyörgését, és azt mondták neki: "Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel. És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy akik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek." Lukács 16:25, 26.
Ez a példabeszéd azt tanítja, hogy az egyetlen módja annak, hogy bármelyikünk megmeneküljön a pokol kínjaitól, az, hogy még életünkben "meghallgatjuk Mózest és a prófétákat", és ha nem hallgatjuk meg őket, akkor az Úr nem tud segíteni rajtunk a halál után. Azt is tanítja, hogy ha nem győznek meg bennünket, akkor mi sem fogunk "meggyőződni, bár valaki feltámadt a halálból". Lukács 16:29-31. Mivel tehát a halál után nincs esély az üdvösségre, ezért ha valaki, amíg él, nem hallotta "Mózest és a prófétákat", miért prédikálna Krisztus nekik haláluk után? "Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké". Máté 22:32.
Hétfő - November 21.
"Ma... Velem leszel a Paradicsomban"
Lukács 23:43
Hogyan kell érteni a bűnbánó tolvajnak tett ígéretet?
„Bizony mondom néked ma: velem leszel a paradicsomban.” (Luk 23,43) Krisztus nem azt ígérte, hogy a tolvaj már azon a napon vele lesz a paradicsomban. Ő maga sem ment azon a napon oda. A sírkamrában aludt, és a feltámadás reggelén így szólt: „Nem mentem még fel az én Atyámhoz.” (Ján 20,17) Az ígéretet azonban a keresztre feszítés napján, a látszólagos vereség és sötétség napján adta. „Ma”, miközben haldoklik a kereszten mint gonosztevő, Krisztus biztosítja a szegény bűnöst, hogy „velem leszel a paradicsomban”. {DA 751.3}
"Amikor meghallotta bűntársának gúnyos szavait, "megdorgálta őt, mondván: Nem félsz Istentől, hiszen te is ugyanabban a kárhozatban vagy? Mi pedig valóban jogosan, mert mi megkapjuk tetteink méltó jutalmát; ez az ember azonban nem tett semmi rosszat". Aztán, ahogy szíve Krisztus felé indult, mennyei megvilágosodás árasztotta el elméjét. Az összezúzott, megcsúfolt és a kereszten függő Jézusban meglátta Megváltóját, egyetlen reménységét, és alázatos hittel így szólt hozzá: "Uram, emlékezz meg rólam, amikor eljössz az országodba! És Jézus így szólt hozzá: Bizony mondom neked ma [Azáltal, hogy a vesszőt a ma szó után tesszük, ahelyett, hogy a te szó után tennénk, mint az általános változatokban, a szöveg valódi értelme jobban láthatóvá válik.] velem leszel a Paradicsomban."". 3SP 157.1
Vajon az Úr népe nem venné észre, hogy Isten nem ember? "A szavak, amelyeket mondok nektek, lélek és élet." (János 6:63). "Isten minden szava tiszta." (Péld 30:5). "Aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van". (János 5:24). "Az ég és a föld elmúlik, de az én szavaim nem múlnak el". (Mt 24:35). "Nem csak kenyérrel nem él az ember, hanem Isten minden szavával". (Lukács 4:4). "Ha nem tartod meg, hogy megtartsd e törvénynek minden igéjét, amely meg van írva ebben a könyvben,... akkor úgy lesz, hogy amint örvendezett rajtad az Úr, hogy jót tegyen veled, és megsokasítson téged, úgy örvendezik rajtad az Úr, hogy elpusztítson és semmivé tegyen téged.". (5Mózes 28:58, 63).
Kedd - November 22.
"Eltávozni és Krisztussal lenni"
Filippi 1:21-24; 1Thesszalonika 4:13-18
Mikorra számított Pál arra, hogy Krisztussal lesz?
"Nincs biztonságos út, csak az, amelyik egyre tisztább és szilárdabb lesz, minél tovább haladunk rajta. A láb néha a legbiztonságosabb ösvényen is megcsúszhat. Ahhoz, hogy félelem nélkül járhass, tudnod kell, hogy kezedet szilárdan fogja Krisztus keze. Egy pillanatig sem szabad azt hinned, hogy nincs számodra veszély. A legbölcsebbek is követnek el hibákat. A legerősebbek néha meginognak. Az ostoba, magabiztos, önhitt és nagyravágyó emberek, akik könnyelműen nyomulnak előre a tiltott ösvényeken, és azzal hízelegnek maguknak, hogy akkor változtatnak irányt, amikor csak akarnak, a buktatók ösvényén járnak. Talán kiheverik a bukást, a hibát, amit elkövetnek, de hányan tesznek egyetlen olyan tévedést, amely örök vesztüket jelenti." 2SM 169.2
"Isten óvjon attól, hogy itt hajótörést szenvedjetek a hitetekkel. Nézzétek meg Pált; hallgassátok szavait, amelyek a mi időnkre hangzanak: "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését." (2Tim 4:7, 8). Itt van Pál harci győzelmi kiáltása. Mi lesz a tiéd? 2SM 169.4
Krisztus második megjelenésekor tehát úgy az igazak, mind a gonoszok megkapják jutalmukat: az igaz halottak feltámadnak az örök életre, az igaz élők pedig egy szempillantás alatt halhatatlanná változnak, és azután a feltámadottakkal együtt a mennybe kerülnek (1Kor. 15:52, 53; 1Thessz 4:15-17), míg a gonosz élők a sírba kerülnek (2Thessz 2:8; Ézs 11:4; Zsid 10:27; Lk 19:27). És mivel az összes igazak feltámadásától az összes gonoszok feltámadásáig (Jel 20:5) ezer év (a millennium) telik el, ez az időszak tehát nyilvánvalóan nem lehet a jutalmak átvételének ideje, hanem inkább olyan időszaknak kell lennie, amelyben az igazak a mennyben élvezik a már kapott jutalmakat, a gonoszok pedig a sírjukban nyugszanak.
Szerda - November 23.
Prédikálni a tömlöcben lévő Szenteknek
1 Péter 3:13-20
Hogyan prédikált Krisztus a börtönben lévő lelkeknek... Noé napjaiban? Lásd 1Mózes 4:10
Micsoda ünnepélyes gondolat! Egyik nap a másik után az örökkévalóságba torkollik újabb feljegyzésekkel terhelve meg a mennyei könyveket. Az egyszer kimondott szavakat vagy végrehajtott tetteket nem lehet többé meg nem történtté tenni. Az angyalok feljegyzik mind a jót, mind a rosszat. A mennyei könyvekből a föld leghatalmasabb hódítója sem törölheti ki egyetlen nap eseményeit sem. Tetteink, szavaink, sőt még legtitkosabb szándékaink is latba esnek az ítéletkor, amely üdvösségről, illetve kárhozatról dönt. Tetteink bizonyságot tesznek felmentésünk vagy elítélésünk mellett, még akkor is, ha elfelejtjük őket. {GC 486.3}
Miként a művész sima tábláján az arc, a jellem is híven és tévedhetetlen pontossággal rajzolódik ki a mennyei könyvekben. Mégis milyen kevéssé érdekli az embert az a feljegyzés, amelyre mennyei lények tekintete esik. Ha a látható és láthatatlan világot elválasztó lepel fellebbenhetne, és az ember láthatná, amint egy angyal feljegyez minden szót és tettet, amely az ítéletkor ismét előkerül, naponta mennyi szó maradna kimondatlanul és mennyi cselekedet elvégezetlenül! {GC 487.1}
Valaki megkérdezheti: Ha azoknak a halottaknak a nevét, akik Krisztusban nem állták ki életük végéig, ki kell törölni az élet könyvéből, akkor ---KRISZTUS MIÉRT PRÉDIKÁLT A HALOTTAKNAK?
Ugyanabban a szentírásban, amely ezt a kérdést felveti, ott van a válasz is: "Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint; Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő lelkeknek is prédikált, Amelyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, amelyben kevés, azaz nyolc lélek tartatott meg víz által.” 1Pét 3:18-20.
Ez a szentírás nem azt mondja, hogy Krisztus személyesen prédikált a börtönben lévő lelkeknek, amíg a teste a sírban feküdt, ahogyan azt egyesek értik; ehelyett azt mondja, hogy Ő annak a Léleknek a közvetítésével, aki által feltámadt, prédikált nekik "Noé napjaiban, amíg a bárka készülődött". Azt sem mondja, hogy Krisztus a halottaknak prédikált, hanem inkább "a börtönben lévő lelkeknek". Ezért az aggodalom, hogy "a börtönben lévő lelkek" a halottakat vagy az élőket jelentik-e, értelmezés kérdése, és az ilyen értelmezésnek isteni tekintélytől kell származnia.
A Bibliában sehol sem találjuk, hogy amikor a halottakról beszél, szellemeknek nevezi őket, de az élőket így jelöli. Sőt, az Ige egyértelműen azt mondja, hogy "az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett. Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik." Préd. 9:7, 8.
Csütörtök - November 24.
Az Oltár Alatt Levő Lelkek
Jelenések 6:9-11
Hogyan sírhatnak a halott mártírok "lelkei" "az oltár alatt"?
Talán az első helyen állnak azok között a tömegek között, akik csapdába esnek, miközben mindent megtesznek, hogy elmeneküljenek a Szentírás ihletett értelmezése elől, a szélsőségesek, akiknek legalább két osztálya van: az egyik a szó szerinti értelmezésre, a másik a spiritualizálásra hajlamos.
Vegyük például a Kinyilatkoztató kijelentését: "...láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket Isten Igéjéért öltek meg,...és hangosan kiáltoztak, mondván: Meddig, Uram, szent és igaz, nem ítélsz és nem bosszulod meg a mi vérünket?". Jel 6:9, 10.
A szószerinti értelmező egyrészt úgy értelmezné ezt a szentírási részt, hogy a lelkek tudatuknál voltak, és valóban kiáltoztak, holott a Biblia nagyon határozottan kijelenti, hogy "a halottak semmit sem tudnak". Préd. 9:7. És ha az oltár alatt lévő lelkek szó szerint kiáltottak volna bosszúért gyilkosaik ellen, akkor, hogy következetesek legyünk, az Úr kijelentését: "testvéred vérének hangja kiált hozzám a földről" (1Mózes 4:10), valamint a kijelentést: "a mező minden fája tapsolni fog" (Ézs 55:12) szintén szó szerint kell értelmezni, annak ellenére, hogy fizikailag lehetetlen, hogy a vér kiáltson és a fák tapsoljanak.
Ha azonban mindenki kénytelen elismerni, hogy Ábel vére szó szerint nem kiálthatott, és hogy a fák csak átvitt értelemben tapsolhatnak, akkor - megint csak a következetesség kedvéért - a szélsőséges szó szerinti értelmezésre hajlamos embernek könnyen meg kell ragadnia azt a tényszerűséget, hogy "a halottak semmit sem tudnak", és hogy "alszanak" - eszméletlenek. Azt is könnyen fel kellene ismernie, hogy a mártírok lelke, akik bosszúért kiáltanak a gyilkosaik ellen, és Ábel vére, aki bosszúért kiált a gyilkosa ellen, gyakorlatilag azonos esetek a körülményeket és az állapotot tekintve. Mindkettő a költői kijelentésben talál éles illusztrációt: "Hallom, hogy egy hang kiált, a hervadó mező hangja: Ó, Uram, könyörülj rajtam. Hagyd, hogy záporok hulljanak az égből. Oltsd el égő lelkemet".
Hogy az ember lelke több száz éven át tudatosan be van zárva valami alá, és nincs más dolga, mint nyögve várni a feltámadás reggelére, miközben bosszúért kiált azokon, akik kiontották a vérét, - milyen kimondhatatlanul elviselhetetlen állapot az ember lelke számára!
A halottak öntudatlan állapotáról szóló tanítás azonban nemcsak az aggódó emberi elmét nyugtatja meg, hanem Istennek irgalmat és szeretetet tulajdonít a tehetetlen ember iránt, és így ez az egyetlen olyan álláspont a témában, amely a bűnöst racionálisan Isten szeretetére és a benne való bizalomra vezetheti.
Péntek - November 25.
További tanulmányozásra
Az a tanítás, amely szerint nem kell Isten kívánalmainak engedelmeskedni, gyengíti az erkölcsi kötelezettség súlyát, és rányitja a gonoszság zsilipjeit a világra. A jogtalanság, kicsapongás és romlottság elsöprő áradatként zúdul reánk. Sátán a családban is rombol. Zászlója ott leng az állítólagos keresztények otthonában is. Irigykednek, gyanúsítgatnak, képmutatóskodnak, egymástól elhidegülnek, versengenek, viszálykodnak, elárulják az igazságot, kielégítik bűnös vágyaikat. A vallási elvek és tanítások egész rendszere, amelynek a társadalmi élet alapját és vázát kellene képeznie, düledező, omladozó romhalmaznak tűnik. Sokszor a legaljasabb bűnözők, amikor vétségükért börtönbe kerülnek, olyan kiváltságokban, figyelmességben részesülnek, mintha irigylésre méltó, kitüntető teljesítményt értek volna el. A sajtó jellemüknek és bűncselekményüknek nagy reklámot csinál. Közhírré teszi vétkük felháborító részleteit, és ezzel másokat is elindít a csalás, lopás és gyilkolás útján. Sátán pedig ujjong ördögi mesterkedése sikerének. A bűn csodálata, a fékezhetetlen gyilkolás, a minden rendű és rangú mértéktelenség és romlottság iszonyú fokozódása láttán tegye fel mindenki a kérdést, aki féli Istent: mit lehet tenni a gonoszság áradatának feltartóztatására?! {GC 585.2}