Az Özönvíz
4. Lecke, 2. Negyedév 2022. Április 16-22., Április 16-22
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután - Április 16.
Emlékszöveg:
“Amiképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.” Máté 24:37.
“Noé napjaiban, Ádám törvényszegése és Kain gyilkossága következtében kettős átok nehezedett a földre.” PP 90.1
„Az emberek megfeledkeztek Istenükről és saját képzeletük alkotásait imádták. Ennek következtében egyre romlottabbakká váltak. A zsoltáríró elmondja, milyen hatást gyakorol követőire a bálványok imádása: „Hasonlók lesznek azokhoz készítőik és mindazok, akik bíznak bennük.” (Zsolt. 115:8) Az emberi értelem törvényszerűsége, hogy szemlélés által alakulunk át. Az ember nem emelkedhet magasabbra, mint amilyenek az igazságról, tisztaságról és szentségről alkotott fogalmai. Ha a lélek sohasem emelkedik az emberi színvonal fölé, ha sohasem emelkedhet fel, hogy hit által a végtelen szeretetet és bölcsességet szemlélje, akkor folyamatosan egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed. A bálványok imádói istenségeiket emberi tulajdonságokkal és szenvedélyekkel ruházták fel, és így jellemeszményük a bűnös emberéhez alacsonyodott le. Ennek következtében be is szennyeződtek. „És látta az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz… A föld pedig romlott volt Isten előtt és megtelt a föld erőszakoskodással.” (I. Móz. 6:5, 11) Isten a parancsolatait adta az embereknek életük zsinórmértékéül, törvényét azonban áthágták, aminek minden elképzelhető bűn lett a következménye. Az emberek gonoszsága nyílt és vakmerő volt, az igazságot, a jogot porba tiporták, az elnyomottak kiáltása pedig az égig hatolt.” {PP 91.2}
Vasárnap - Április 17.
Felkészülés az Özönvízre
1Mózes 6:13-7:10
Milyen tanulságokat vonhatunk le az emberiség korai történetének e csodálatos beszámolójából?
Emlékeztek arra, hogy miközben Noé azt hirdette, hogy a Mindenhatótól pusztulás fog jönni, ő egyúttal menedékhelyet is készített a bárka építésével. Azok, akik kételkedtek Noé özönvízről szóló bejelentésében, és akik gúnyolódtak azon, hogy a bárkába kellene biztonságba vonulniuk akkor, amikor még a legkisebb jele sem volt a fenyegető esőnek, már nem voltak kételkedők, amikor a természet elemei elszabadultak. Ekkor őrülten rohantak a bárkához; de legnagyobb megdöbbenésükre és csalódásukra az ajtót szorosan bezárva találták maguk előtt. Így mindazok, jók és rosszak, akik úgy döntöttek, hogy a bárkán kívül maradnak, elpusztultak. Az antedeluviak tapasztalata arra kell, hogy emlékeztessen bennünket, hogy ne legyünk olyan elbizakodottak, mint ők voltak. Ehelyett megszívleljük azt az egyértelmű figyelmeztetést, amely erre az órára vonatkozik, mert azt mondják nekünk, hogy ahogyan az özönvíz idején volt, úgy lesz az Úr eljövetelének idején is.
A mai láda "Sion és Jeruzsálem", "mert a törvény Sionból indul ki, és az Úr igéje Jeruzsálemből". Mik. 4:2.
Hétfő - Április 18.
Az Özönvíz
1Mózes 7
Mire Emlékeztet Minket Az Özönvíz Leírása?
Most pedig visszatérünk, hogy tisztázzuk az özönvíz időtartamának és a bárkában való bezártságnak a feljegyzésében rejlő nyilvánvaló szentírási bonyodalmat. "Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának." (1Mózes 7:11.) A második hónap és a hónap tizenhetedik napja volt az antediluvi naptár szerinti napév dátuma, amikor a tomboló özönvíz megkezdte erőszakos rohamát a földön élő minden élőlény ellen. A természet ugyanez a felháborodása hevesen folytatódott negyven napig, és amikor elérte tetőpontját és kiirtotta a lakosokat, hirtelen elcsendesedett. Ha negyven napot hozzáadunk az előbbi dátumhoz, akkor az eső a harmadik hónap huszonhetedik napján szűnt meg. "A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén."
Tehát az eső kezdetének napjától addig a napig, amikor a bárka megpihent (nem a földön, hanem a sodrástól), pontosan öt hónap telt el. Ugyanez van feljegyezve az 1Móz 8:3-ban: "És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek." Ez a tény azt bizonyítja, hogy az antediluviusi havi naptár harminc napból állt egy hónapban (5 x 30 = 150).
"A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai." (5. vers.) Vagyis a vizek apadásának napjától a hegyek megjelenésének napjáig hetvennégy nap telt el. (13) a hetedik hónap befejezéséig, (30) a nyolcadik hónapban, (30) a kilencedik hónapban és (1) nap a tizedik hónapból = összesen 74 nap.
"És lőn a hatszáz egyedik esztendőben, az első hónak első napján, felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe.” (13. vers.) Vagyis a hegycsúcsok megjelenésének napjától addig a napig, amikor a vizek visszatértek a helyükre, kilencven nap telt el - (29) a tizedik hónapban, (30) a tizenegyedikben, (30) a tizenkettedikben, és (1) nap az új év kezdetének első hónapjától, összesen tehát kilencven nap.
A következő feljegyzésből megtudhatjuk, hány nap alatt szárad ki a földfelszín és szilárdul meg a vizek hatása alól: "A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld." (14. vers.) A föld tehát a vizek elvonulásának napjától számítva ötvenhat nap alatt száradt meg - (29) nap az első hónap befejezéséig, és (27) a második hónapból, ami összesen (56) napot jelent.
Az alábbiakban a napok összességét foglaljuk össze: (40) amíg esett az eső, 110 nap, mire elkezdett apadni, és 164 nap, amíg a vizek visszahúzódtak a föld gyomrában, és (56), amíg a föld kiszáradt, ami összesen 370 napot tesz ki; és hét nap, mielőtt az özönvíz elkezdődött volna, ami összesen 377 napot tesz ki - összesen tizenkét hónap és tizenhét nap (30 nap a hónaphoz).
Bizonyára senki sem gondolná, hogy az özönvíznek ezt az elrendezését az egyes cselekményekhez tartozó napok meghatározott számával egy igazságos és minden bölcs Isten meggondolatlanul találta ki. Miért kellett volna Noénak és családjának az összes élőlénnyel együtt, akik a bárkába mentek, hét nappal az eső kezdete előtt bezárkózni? Ez bölcstelen és kegyetlen lett volna Isten részéről, ráadásul költséges is Noé számára, és megterhelő a bárka minden lakójának a fogságuk meghosszabbításával, ha nem lett volna tárgyi tanulság a jövő nemzedékek számára. Miért emésztett fel negyven napot a föld elárasztására, amikor sokkal rövidebb idő alatt is megtehette volna? Miért hosszabbította meg teremtményeinek fogságát a bárkában azzal, hogy a vizek szabadságát visszafogta a lefelé haladásban, és arra kényszerítette őket, hogy 110 napon át tizenöt singgel feljebb tartsák a magasságukat? Vagy miért nem több vagy kevesebb? Miért kell arra késztetnie a vizeket, hogy negyven nap alatt emelkedjenek felfelé, és 164 (több mint négyszer annyi időt) emésztenek fel a lefelé haladásban? Nem ellentétes ez a természettel?
A föld már több mint tíz hónapja víz alatt volt, és mivel az alulról rohanó áradatok felfelé haladva erőszakosan megfordították a föld formáját, az egyetlen nyálkás iszaptömeggé vált. De miután a vizek leereszkedtek az alsóbb vidékekre és a föld gyomrába, a földet mindössze ötvenhat nap alatt kiszárította. Minden, amit Isten az özönvízzel kapcsolatban tett, ellentétes volt a természettel és az emberi ítélőképességgel vagy értelemmel. Kétségtelen, hogy így tervezte ki, hogy tárgyi leckét adjon azoknak, akikre a világ vége vár. A következők nemcsak azt fogják bizonyítani, hogy az elmondottak helytállóak, hanem azt is, hogy a bárka ajtajának bezárása hét nappal az özönvíz általi pusztítás megkezdése előtt egy olyan típus, amely a próbaidő végétől a csapások kezdetéig tartó időt jelképezi. Bizonyítani fogja továbbá, hogy a negyven nap és negyven éjszaka tartó eső a gonoszok pusztulásának típusa a csapásokban. A 110 nap (miután az eső elállt, és mielőtt a vizek lecsillapodtak volna) a gonoszok időtípusa, mind a millennium alatt, mind az azt követő száz évben. Továbbá, hogy a földnek a vizektől való megtisztulása a gonoszok tűz általi elpusztításának (a második halál) a típusa a millennium után, és az ötvenhat nap, amely alatt a föld kiszáradt, a földnek a bűntől és a bűnösöktől való megtisztulása utáni lehűlésének a típusa.
Kedd - Április 19.
Az Özönvíz Vége
1Mózes 8:1
Hogyan viselkedett Noé családja az özönvíz után?
De miután túlélték az özönvizet, Noé családjának leszármazottai azonnal elfelejtették a felbecsülhetetlen értékű leckét. Így történt, hogy a delelő utáni emberek ugyanolyan eltökélten akarták elhinni, hogy lehet második egyetemes özönvíz, mint az elődiluviak, hogy nem lehetett első. Így a Noé inspirációjába vetett hitetlenség az özönvíz után éppoly hangsúlyossá vált, mint előtte, aminek az lett az eredménye, hogy az emberek az élet biztonságának megszerzésére irányuló erőfeszítéseik során megkísérelték felépíteni Bábel tornyát, a világ első felhőkarcolóját és a legkorábbi emlékművét annak, hogy az ember milyen ostobaságot követett el, amikor az isteni inspiráció segítsége nélkül próbálta biztosítani az üdvösségét. Az építőknek ez a sértő magatartása az Úr Noén keresztül tett ígéretével szemben annyira felháborította az Úr nemtetszését, hogy kitörölte emlékezetükből azt a nyelvet, amelyet Ádámon keresztül adott nekik, és helyette a föld mindenféle nyelvét beléjük ihlette, aminek következtében az építők összezavarodtak egymás között, és nem tudták tovább folytatni az építkezést (1Móz 11:7-9).
Ebben a természetfeletti eseményben, amely oly gyökeresen megváltoztatta az emberi társadalom menetét, az ihletés egy másik formáját látjuk, amely kinyilatkoztatja, hogy bár egy egyén vagy egy csoport szándékosan keresztbe tehet Istennek, Ő még nekik is adományozhatja ajándékát, hogy meghiúsítsa saját gonosz terveiket (1Móz 11:1-9), miközben előmozdítja örökkévaló célját, és dicséretet szerez nevének (Zsolt 76:10).
Szerda - Április 20.
A Szövetség: 1. Rész
1Mózes 8:20; 9:2-4
Hogyan Hatott Az Özönvíz Az Emberi Étrendre?
Így kezdetben az ember étrendje nem tartalmazott húsételeket. Csak az özönvíz után, amikor a földön minden zöld dolog elpusztult, kapott engedélyt a húsevésre. Akkor Isten azt mondta: "Minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat." 1Móz 9:3.
Később azonban, amikor Izrael fiai a pusztában voltak, Isten mannával látta el őket. Amikor azonban zúgolódtak ellene, és jelenségét csak a körülményeknek tulajdonították, azt állítva, hogy a sivatagban lehetetlen volt húsos táplálékhoz jutni, szó szerint és dühösen fürjjel halmozta el őket. De milyen áron! Ezrek haltak meg azért, hogy megtanítsa a leckét, hogy a manna nem pusztán a körülmények eredménye, hanem a céltudatos Gondviselés. Mert "a hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, amikor az Úrnak haragja felgerjede a népre és megveré az Úr a népet igen nagy csapással." 4Mózes 11:33.
Mivel a Kivonulás mozgalom célja az volt, hogy felkészítse a népet az ígéret földjének elfoglalására és a királyság felállítására, akkor is, mint most mi, azt a parancsot kapták, hogy tartózkodjanak minden húsos ételtől. És mivel Keresztelő János a miénkhez hasonló fontos üzenetet hordozott az ő idejében ("Térjetek meg, mert elközelgett a mennyeknek országa"-- Máté 3:2), az ő étrendje mézből és a sáskafa gyümölcséből állt. Mennyivel fontosabb tehát, ahogyan típusaink tanítják, hogy mi, akik az evangélium csúcspontját jelentő üzenetet hordozzuk, és akik az örökkévaló ország seregeinek előőrse vagyunk, ne szennyezzük be lelkünk templomát azzal, amit típusainknak tilos volt enni.
Továbbá, mivel a Malakiás 4:5 és a Máté 17:11 Illésének feladata, hogy helyreállítson mindent az Úr nagy és rettenetes napja előtt, ezért szükségszerűen vissza fogja állítani a vegetarianizmust, az ember eredeti táplálkozását. Akkor nemcsak az emberek, hanem az állatok is szigorú vegetáriánusok lesznek, és mindannyian újra együtt fognak élni az édeni béke megújult közösségében.
"És lakozik a farkas a báránynyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat; A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik; És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét: Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják." Ézs 11:6-9.
Csütörtök - Április 21.
A Szövetség: 2. rész
1Mózes 4:17-24
Mi a szivárvány jelentősége?
E büntetés és annak tárgyi leckéje ellenére, amint a föld lakói az özönvíz után megsokasodtak, a bűn is megsokszorozódott. És bár az emberek csak hitelt adhattak Noé helyes előrejelzésének az özönvízről, bizalmatlanok voltak a következő jóslatában: abban, hogy nem lesz többé "özönvíz, amely elpusztítja a földet". 1Mózes 9:11. Még a felhőkben megjelenő szivárvány, az Úr saját jelképe, hogy szövetségében nem árasztja el másodszor is a földet, sem tudta meggyőzni őket.
Micsoda rejtély a bűn valóban! Először nem hittek még az özönvíz lehetőségében sem, majd pedig annak lehetetlenségében sem! Tulajdonképpen a hitetlenek ítélete olyan ostoba, mint annak a vidéki asszonynak az ítélete, aki, amikor először látott a síneken veszteglő vonatot, határozottan kijelentette: "Soha nem fog elindulni!". Aztán miután látta, hogy elindul, ismét ugyanolyan határozottan kijelentette, mint az előbb: "Soha nem fog megállni!". Míg tehát az Igében való hitetlenség szelleme mindig is elaltatta az elmét, és a testet a bűnnek és a romlásnak vetette alá, még azokban az időkben is, amikor az emberek erősek és hosszú életűek voltak, ugyanez a szellem ma még nagyobb hatalommal bír az emberiség felett.
Ahelyett, hogy megszabadította volna őket a félelemtől, Isten Noén keresztül kimondott Igéje arra késztette a delelő utáni embereket, hogy úgy érezzék, elkerülhetetlenül szükség van a bábeli torony megépítésére egy második özönvíz elleni védekezésként. Helytelenítve hitetlenségüket és hamis riadalmukat, az Úr azonban azzal mutatta ki nemtetszését, hogy beavatkozott gonosz és ostoba tervükbe: Lerombolta a tornyukat és megzavarta a nyelvüket. Így történt, hogy a bábeli zűrzavar (1Móz 11:8, 9) szülte a létező fajokat és nyelveket.
Végül, ahogy a zűrzavaros építők csoportokra oszlottak, a szomszédos építők elkezdtek egymással veszekedni. És ahogyan végül nemzetekké nőttek, veszekedéseik háborúkká fajultak. Ezért az a történelmi igazság, hogy a nyelvek összezavarodása után törtek ki először háborúk...
Péntek - Április 22.
További Tanulmányozásra
“Ugyanazok a bűnök, amelyek kihívták Isten haragját az özönvíz előtti világra, ma is megtalálhatóak. Az emberek szívéből kiveszett Isten félelme, törvénye iránt közönyösek, megvetik azt. A mai nemzedék nagyfokú világiassága utolérte az özönvíz előttiét. Krisztus mondta: „Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban ettek és ittak, házasodtak és férjhez mentek, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába ment, és nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz és mindnyájukat elragadta, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.” (Mt. 24:38–39) Isten nem azért ítélte el az özönvíz előtti embereket, mert ettek és ittak, hiszen Ő adta számukra nagy bőségben a föld gyümölcseit, testi szükségleteik betöltésére. Bűnük abban állt, hogy az Adományozó iránti hála nélkül vették el az adományokat és lealacsonyították önmagukat étvágyuk mértéktelen kielégítésével. Isten megengedte a házasságot: a teremtés rendjéhez tartozott, intézményeinek egyike, amelyet az elsők között iktatott be. Ehhez a rendelkezéséhez még különleges irányelveket is fűzött, szentséggel és szépséggel ruházva fel ezt a köteléket, azonban utasításait elfeledték, a házasságot megrontották és szenvedélyeik szolgálatába állították.” {PP 101.2}