“Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott, és aki az egeknél magasságosabb lőn.” Zsidó 7:26
“Krisztus mint a nagy főpap, aki tökéletes engesztelést végez a bűnért, egyedül áll isteni fenségben és dicsőségben. Más főpapok csak típusok voltak, és amikor ő megjelent, eltűnt a szükség az ő szolgálatukra. 'De ez az ember, mivel örökké megmarad, változhatatlan papsággal bír. Ezért ő is meg tudja menteni mindazokat, akik általa Istenhez járulnak, mivel ő örökké él, hogy közbenjárjon értük. Mert ilyen főpap lett nekünk, aki szent, ártalmatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönült, és az egeknél magasabbra emeltetett; akinek nem kell naponta áldozatot bemutatnia, mint azoknak a főpapoknak, először a saját bűneiért, majd a népéiért; mert ezt egyszer tette, amikor önmagát áldozta fel.”. RH 1903. Március 17., par. 3
Milyen biztosítékot ad nekünk Krisztus főpapi kinevezése?
“Azáltal, hogy ő maga is szenvedett, hogy megkísértetett, képes megsegíteni azokat, akik megkísértettek”. RH 1911. Május 4., 1911. par. 1
“Egyedül Jézus Krisztus alkalmas arra, hogy főpapunk és Megváltónk legyen, mert bármennyire is nehéz megérteni, csak ő ment át a próbatételek és kísértések olyan tapasztalatain, amelyek képessé teszik arra, hogy tudja, hogyan feleljen meg minden megkísértett lélek szükségleteinek.” RH 1911. Május 4., par. 2
"Krisztus nem önmagát dicsőítette meg azzal, hogy főpap lett. Isten adta neki a papi kinevezését. Példakép lett volna az egész emberi család számára. Arra képesítette magát, hogy ne csak a faj képviselője, hanem szószólója legyen, hogy minden lélek, ha akarja, azt mondhassa: barátom van az udvarban. Ő olyan Főpap, aki képes megérinteni a mi gyengeségeink érzéseit". 12LtMs, Ms 101, 1897, bek. 20.
“A papságra kinevezett Krisztus - Krisztus nem önmagát dicsőítette meg azzal, hogy főpap lett. Isten adta neki a papságra való kinevezését. Példaképe lett volna az egész emberi család számára. Arra képesítette magát, hogy ne csak a faj képviselője, hanem a szószólójuk is legyen, hogy minden lélek, ha akarja, azt mondhassa: Barátom van az udvarban. Ő olyan Főpap, aki meg tud hatódni a mi gyöngeségeink érzéseivel (101. kézirat, 1897).” 7BC 930.7
“Akik “ehhez a nemzedékhez” tartoznak, amely “nem múlik el, amíg mindezek be nem teljesednek”, azoknak olyan kérdéssel kell szembenézniük, amely erős kísértésekkel jár. De biztosak lehetünk abban, hogy tökéletes Megváltónk és Példaképünk már találkozott hasonló kísértésekkel, és győzedelmeskedett felettük.” RH 1911. május 4., par. 3
Ki volt Melkizedek?
“Isten soha nem hagyta magát tanú nélkül a földön. Egykor Melkizedek személyesen képviselte az Úr Jézus Krisztust, hogy kinyilatkoztassa a mennyei igazságot és megörökítse Isten törvényét. Jetró a pogány világ sötétségéből lett kiemelve, hogy kinyilatkoztassa a mennyei elveket. Istennek mindig is voltak kijelölt ügynökségei, és mindig is bőséges bizonyítékot adott arra, hogy ezek az ügynökök a menny által kijelöltek és a menny által küldettek.” 20LtMs, 190. Lt, 1905, 190. par. 2
Melkizedek, a Magasságos Isten papja, akinek nincs kezdete és nincs vége a napoknak, Krisztus főpapunkat és az Ő örökkévaló munkáját jelképezi, és hogy Áron, a zsidó diszpenzációban főpap, Krisztus főpapunkat és az Ő ideiglenes papi munkáját jelképezi.
Mennyire hatékony Krisztus munkája papként?
„Krisztus mondja, hogy a hét gyertyatartó között jár. Ez jelképezi viszonyát a gyülekezetekhez. Összeköttetése népével állandó. Ismeri gyermekei valóságos állapotát. Figyeli helyzetüket, kegyességüket, odaadásukat. Noha Jézus főpap és közbenjáró a mennyei szentélyben, János mégis úgy látja Őt, mint aki földi gyülekezetei között jár-kel. Fáradhatatlan éberséggel állandóan őrködik felettük, vajon nem homályosul-e, vagy alszik ki valamelyik őrálló fáklyája? Ha a gyertyatartókat csupán emberek gondoznák, lobogó lángjuk csakhamar lankadna és kialudna. Az Úr házának azonban Ő az őrizője, a templom csarnokának hű védelmezője. Állandó gondoskodása és megtartó kegyelme az élet és világosság forrása.” AT. 586.1 oldal.
Krisztust úgy is szemléljük, mint aki kezében tartja a hét csillagot. Ez biztosíték számunkra, hogy az a gyülekezet, amely kötelességét teljesíti, nem pusztulhat el; azt a csillagot, amelyet a Mindenható védelmez, Krisztus kezéből senki sem ragadhatja ki.” AT. 586.2 oldal.
Mit értünk azon, hogy Krisztus örök pap?
„A Krisztusra mutató áldozati szolgálat ideje elmúlt, az emberek tekintete a világ bűneiért hozott igazi áldozat felé fordult. A földi papság megszűnt, Jézushoz járulunk, az új szövetség közbenjárójához "és a meghintésnek véréhez, amely jobban beszél, mint az Ábel vére" (Zsid 12:24). "Még nem nyílt meg a szentély útja, fennállván még az első sátor. [...] Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált sátoron keresztül, [...] az ő tulajdon vére által ment be egyszer mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve" (Zsid 9: 8-12).” JÉ. 166.1 oldal.
Mi tette Krisztust bűntelen pappá?
“Ezek a szavak hűen jellemezték Jeruzsálem romlott és önigazult lakóit. Miközben azt állították, hogy szigorúan betartják Isten törvényének előírásait, megszegték annak minden alapelvét. Gyűlölték Krisztust, mert az ő tisztasága és szentsége felfedte a gonoszságukat; és azzal vádolták őt, hogy ő az oka minden bajnak, amely a bűneik miatt érte őket. Bár tudták, hogy ő bűntelen, mégis kijelentették, hogy halála szükséges volt a nemzetük biztonsága érdekében. "Ha ekképpen hagyjuk őt,” - mondták a zsidó vezetők- “mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.” [János 11:48.] Ha Krisztust feláldozzák, akkor ismét erős, egységes néppé válhatnak. Így érveltek, és egyetértettek főpapjuk döntésével, hogy "jobb, ha egy ember meghal, mintha az egész nemzet elpusztulna”. GC88 27.2
A második templom felállításakor Aggeus és Zakariás prófétált és megerősítette a nép kezét Isten Igéje által. Mindkét próféta írásai minden sorukban azt bizonyítják, hogy próféciájuk tökéletes beteljesedése e világtörténelem utolsó napjaiban fog megvalósulni. Mivel ezeket a jövendöléseket a második templom építésével szőtték össze, nyilvánvaló, hogy az impozáns építmény szó szerinti mintája az egyház számára az evangélium befejező munkájában lelki jelentőséggel bír. Zakariás, előre tekintve a lelki templom (az egyház utolsó szakasza) és annak építésének idejére, ezt mondja: “Ímé, egy férfiú, a neve Csemete, mert csemete támad belőle, és megépíti az Úrnak templomát! Mert ő fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő székében, és békesség tanácsa lesz kettőjük között. És a koronák legyenek Hélemnek, Tóbiásnak, Jedajának és Hénnek, a Sefániás fiának emlékjelei az Úr templomában. És a messzelakók eljőnek és építenek az Úr templomában, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok.” (Zak 6:12, 13, 15.)
“At Övé majd a dicsőség.” Krisztusé a dicsőség a bukott faj megváltásáért. "Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által,… annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké!” (Jel 1:5, 6.) Ő “és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő székében.” (Zak 6:13.) “És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme.” (Jel 1:5.) "Ő pedig Pap lesz az Ő székében." Nyilvánvaló, hogy a megjövendölt idő valamivel a keresztre feszítés után és a próbaidő lezárása előtt van; mert Ő "pap". Krisztus, "az ág", "ki fog nőni az Ő helyéből"; vagyis a zsidó nemzetből kellett volna kinőnie, "és Ő fogja felépíteni az Úr templomát". Ezért a templom, amelyet "építeni fog", nem lehetett a szó szerinti templom az ókori Jeruzsálemben, mert ez egy olyan templom volt, amelyet születése után kell felépítenie. "És akik messze vannak, eljönnek és építenek az Úr templomában". Mivel ez nem volt igaz a szó szerinti templomra, a szavaknak az ellentípusú templomra kell vonatkozniuk. Ekkor mondja a próféta: “És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek.” (Zak 2:11.) "Azon a napon", vagyis a "hangos kiáltás" idején nagy tömegek térnek majd meg a templomhoz. A Zakariás 13:8-ban az áll, hogy a lakosok egyharmada "eljön", és ők azok, akik "építeni fognak az Úr templomában", amelynek a szó szerinti egy típusa volt.