A Remény Motiváló Ereje
7. Lecke, 2. Negyedév 2024. Május 11-17., 2. Negyedév.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután Május 11.
Emlékszöveg:
"És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!” Ézsaiás 25:9
William Millernek és társainak a második advent hirdetésével csak egy céljuk volt: felrázni az embereket, hogy készüljenek az ítéletre. Megpróbálták tudatosítani a vallásos emberekben, hogy mi az egyház igazi reménysége, és hogy bensőségesebb keresztény életet kell élniük. A megtéretlenekkel pedig meg akarták értetni, hogy sürgősen bűnbánatot kell tartaniuk. „Nem valamilyen szektához vagy vallásos csoporthoz próbáltak embereket toborozni. Minden csoportban és szektában munkálkodtak anélkül, hogy beleszóltak volna szervezeti vagy fegyelmi ügyeikbe.” {GC 375.1}
„Egész munkálkodásom során fel sem merült bennem az a szándék vagy gondolat, hogy a meglevő felekezetekből valamilyen különálló csoportot szervezzek – mondta Miller –, vagy hogy egyiknek a másik rovására kedvezzek. Mindenkinek segíteni akartam. Azt hittem, hogy minden keresztény örülni fog annak, hogy Krisztus eljön. Reméltem, hogy azok, akik másként vélekednek, nem fogják kevésbé szeretni e tanítás elfogadóit. Nem gondoltam, hogy valaha is szükség lesz külön összejövetelekre. Minden vágyam az volt, hogy lelkeket vezessek Istenhez; hogy figyelmeztessem a világot a közelgő ítéletre, és embertársaimat készülésre buzdítsam, hogy nyugodt szívvel találkozhassanak Istenükkel. Azoknak a nagy többsége, akik munkám eredményeként megtértek, beléptek a meglevő egyházak valamelyikébe.” {GC 375.2}
Vasárnap, Május 12.
Visszatérésének ígérete
Olvassuk el a János 14:1-3, az 1Thesszalonika 4:13-18 és a Titusz 2:11-14 verseket. Miért adtak ezek a bibliai szakaszok ilyen reményt a keresztényeknek az évszázadok során?
Amikor azután felbontották és elolvasták Pál levelét, amely a halottak tényleges állapotáról ad felvilágosítást, az egész gyülekezet örült és megvigasztalódott. Hiszen Pál levele kimutatta előttük, hogy Krisztus eljövetelekor az élők sem látják meg előbb Jézust, mint azok, akik Jézusban elaludtak. Az alvók meghallják az arkangyal szózatát és az Úr riadóját, és akik a Krisztusban meghaltak, feltámadnak, még mielőtt az élők halhatatlanságot nyernének. „Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel.” {AA 258.2}
Alig tudjuk elképzelni azt az örömet és reménységet, amit ez a biztosíték a fiatal thessalonikai gyülekezetnek nyújtott. Mindannyian hitték és értékelték Pálnak, mint evangéliumi atyjuknak levelét, és szívük viszonozta nagy szeretetét. Igaz, hogy már előbb is beszélt nekik ezekről a dolgokról, azonban abban az időben egyes tanok megértése, amelyek teljesen újnak és rendkívülinek tetszettek előttük, foglalták le őket. Nem csodálkozhatunk tehát, ha egyes pontok lényege nem vésődött be egész világosan emlékezetükbe. De mivel vágyakoztak az igazi világosság után, így Pálnak ez a levele újabb reménységet és erőt adott nekik, és egyúttal növelte is Krisztusba vetett hitüket. Mélyebb szeretetre indította az iránt, aki halála által életet és halhatatlanságot szerzett az emberiségnek. {AA 259.1}
Így tehát nagy örömükre szolgált az a tudat, hogy hívő barátaik feltámadnak a sírból, hogy örökké éljenek Isten országában. A halottak sírhelyét takaró sötétség immár eloszlott. Új fény áradt a keresztény hitre. Krisztus élete, halála és feltámadása újabb dicsőséget tárt fel. {AA 259.2}
Hétfő, Május 13.
Várakozás
Olvassátok el az ApCsel 1:9-11-et, a Jelenések 1:7-et és a Máté 14:27, 30, 31-et. Mit tanítanak nekünk ezek a versek Urunk visszatérésének módjáról?
Sírok nyílnak meg, és „sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra” (Dn. 12:2). Azok, akik a harmadik angyal üzenetébe vetett hittel haltak meg, megdicsőülten jönnek elő sírjukból, hogy meghallják, amikor Isten békeszövetséget köt törvénye megtartóival. Azok is, „akik Őt általszegezték” (Jel. 1:7), akik gúnyolódtak és nevettek Krisztus haláltusáján; és akik a leghevesebben támadták igazságát és népét, feltámadnak, hogy meglássák Krisztus dicsőségét és a hűségesek megdicsőítését. {GC 637.1}
Dániel 12:2 - "És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.
Itt egy vegyes sokaság, gonoszok és igazak - bolondok és bölcsek - feltámadását vetítik előre. Ez a feltámadás tehát nem az ezredforduló előtti "első feltámadás", sem a gonoszok ezredforduló utáni feltámadása (Jel 20:5, 6), hanem egy különleges feltámadás. Ha a bölcsek, akik sokakat az igazságra térítenek, e különleges feltámadásban a feltámadottak közé tartoznak, és ha úgy ragyognak, mint a csillagok örökkön-örökké, akkor ez a különleges feltámadás a próbaidőben történik.
Ebben a [Dániel 12:1-3] három versben több dolog világosan kiemelkedik: (1) Csak azok szabadulnak meg, akiknek a neve be van írva a könyvekbe, tehát nincsenek közöttük "bolondok"; (2) A feltámadottak azonban vegyesen vannak, bolondok és bölcsek egyaránt feljönnek; (3) A "és akik bölcsek [utalva arra, hogy vannak bolondok is], ragyogni fognak, mint az égboltozat fényessége" kijelentés arra utal, hogy ezek a "bölcsek" a feltámadottak közül kerülnek ki; (4) Ha a bölcsek a feltámadottak közül kerülnek ki, és sokakat az igazságra térítenek, akkor a próbaidőben, az üdvösség idején kell feltámadniuk.
"A te munkád, az én munkám nem szűnik meg ezzel az élettel. Egy kis időre megpihenhetünk a sírban, de amikor eljön az elhívás, Isten országában újra elkezdjük a munkánkat." -Bizonyságtételek, 7. kötet, 17. o.
Kedd, Május 14.
William Miller és a Biblia
Olvassuk el az Ézsaiás 28:9, 10; Példabeszédek 8:8, 9; János 16:13; és a 2Péter 1:19-21-et. Milyen bibliaértelmezési elveket fedezel fel ezekben a szakaszokban?
"A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." 2 Tim. 3:16, 17. -- 1. V. 39.2.
"Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei." 2Pét 1:20, 21.
Megerősítően kijelentve, az egész Szentírás (nem csupán egy része) ihletett. Negatívan kijelentve, egyik sem magánjellegű értelmezés, azon oknál fogva, hogy nem emberektől, hanem Istentől származik. És csak akkor és úgy értelmezhetik az emberek, ahogy és amikor Isten Lelke elrendeli. Ennek megfelelően a Szentírás minden jottája és címe és értelmezése ihletett, és így teljes mértékben alkalmas arra, hogy Isten emberét tanításban vezesse, megdorgálja és kijavítsa, és igazságosan oktassa a hit és a cselekedetek tökéletességére.
Fogadjunk tehát szövetséget az Úrral, hogy ezentúl nem fogadjuk el és nem terjesztjük elő kinyilatkoztatott igazságként a Szentírás bármilyen magánértelmezését...
Dániel 1,17; Dániel 2,45; I. Péter 1,10.11; és Jelenések 1,1-3. Mit tanítanak nekünk ezek a szakaszok a Biblia próféciáinak megértéséről?
Dán. 2:44, 45-"És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké. Minthogy láttad, hogy a hegyről kő szakad vala le kéz érintése nélkül, és szétzúzá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, ami majd ezután lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme.
Dániel saját szavai szerint a kő nem valami mást jelképez, hanem a Királyságot, amelyet Jézus a búzáról és a parlagfűről szóló példázatban "istállónak" nevez, azt a helyet, ahová a búzát (szenteket) a parlagfűtől való elválasztás után beteszi (Mt 13,30). Most pedig figyeljétek meg figyelmesen, hogy Dániel értelmezése szerint a kő a Királyságot ábrázolja, amelyet Isten nem e királyok napjai után, hanem az ő napjaikban fog felállítani, és hogy a kő maga a Királyság, nem pedig valami más fogja megtörni a nagy képet. Ha a mi értelmezésünk a kőről ellentmond Dániel értelmezésének, akkor nemcsak Dániel ihletettségét utasítjuk el, hanem még Isten Igéjét is félreértjük! Jobb, ha nem tesszük. Most Hóseás prófétához érkezünk.
Ha a Királyságnak el kell pusztítania mindezeket a királyságokat, akkor még azelőtt kell felállnia, mielőtt ezek a királyságok elpusztulnak. A kő, amelyet e királyok idején kivágnak a "hegyből", maga is nagy hegy lesz, és Ez, a Királyság, betölti az egész földet (Dán 2:35, 45).
Szerda, Május 15.
A 2300 nap Dániel 8:14 versében.
Olvassátok el a Márk 1;15, a Galata 4:4 és a Róma 5:6 verseket. Mit mondanak ezek a versek Isten első adventre vonatkozó menetrendjéről?
"Az embernek az isteni tanító iránti mélységes szükséglete ismert volt a mennyben. Isten szánalmát és együttérzését gyakorolta a bukott és a Sátán szekérhintójához kötött ember érdekében; és amikor elérkezett az idő teljessége, elküldte Fiát. A mennyei tanácsokban kijelölt Egy jött a földre, mint tanító. Ő nem volt kisebb lény, mint a világ Teremtője, a Végtelen Isten Fia. Isten gazdag jóindulata adta őt a mi világunknak; és hogy az emberiség szükségleteinek megfeleljen, emberi természetet öltött magára. A mennyei seregek csodálkozására úgy járt e földön, mint az Örök Ige. Teljesen felkészülten hagyta el a királyi udvarokat, hogy eljöjjön a bűntől megrontott és beszennyezett világba. Titokzatos módon szövetkezett az emberi természettel. "Az Ige testté lett, és közöttünk lakott". Isten jóságának, jóindulatának és szeretetének többlete meglepetés volt a világ számára, olyan kegyelem, amelyet fel lehetett fogni, de nem lehetett elmondani". SpTEd 173.3
Olvassátok el a Dániel 8:14-et. Milyen eseménynek kellett bekövetkeznie a 2300 végén?
Dán. 8:13, 14 - "És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, aki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? s a szent hely és a sereg meddig tapostatik? És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.
Akkor hallottam, hogy egy szent beszél, és egy másik szent ezt mondta annak a szentnek, aki beszélt: Erre a kérdésre: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? s a szent hely és a sereg meddig tapostatik? Ő pedig azt mondta nekem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága. Vagyis a 2300 nap alatt a mindennapos elvétetik, a pusztulás vétke felállíttatik, a szentély és a sereg megtapossák. Ezután a szentélyt meg kell tisztítani. "Minden reggel" (margó), 24 órás napokat jelöl - az idő teljes mértékét. Az "áldozat" szó nem tartozik a szövegbe.
A mindennapi, a pusztulás, továbbá a szentély és a seregély egyaránt vonatkozik a tanokra és a népre. Mindkettőt meg kell tisztítani. És az angyal elmagyarázta, hogy a Szentély megtisztítása (megtisztítása mind a tévedéstől, mind a képmutatástól) a 2300 nap után, a vég ideje alatt történik.
A megtisztulásnak tehát 1844-ben kellett megkezdődnie, abban az évben, amikor a történelemben először az első angyali üzenet hangzott el az igehirdetésben: "Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött az ő ítéletének órája" (Jel 14:7; Dán 7:9, 10) - az az idő, amikor a Nagy Bíró és a mennyei törvényszék leül ítélkezni, hogy elválassza a rosszakat a jók közül, vagyis kitörölje az élet könyvéből azoknak a nevét, akik Krisztus szolgálatába léptek, de nem állták ki a végsőkig.
Csütörtök, Május 16.
A leghosszabb prófétai idővonal
Olvassuk el az Ezsdrás 7:7-13-at. Mikor adták ki azt a rendeletet, hogy a Perzsiában fogságban lévő izraeli foglyok szabadon távozhassanak, hogy újjáépíthessék a templomukat?
Ezt a mozgalmat az a felfedezés indította el, hogy a 2300 éves időszak kiindulópontja, azaz Artaxerxes rendelete, amelyet Jeruzsálem újjáépítésére adott ki, i. e. 457 őszén lépett hatályba, nem pedig az év elején, ahogy korábban gondolták. 457 őszétől számítva a 2300 év 1844 őszén ért véget.{GC 398.4}
Mivel nem tértek le gonosz útjukról, a prófécia hangja kijelentette, hogy a káldeusok kezébe adják őket, és ott hetven évig fogságban maradnak. Ennek az időtartamnak a végén Isten Círusz és Dárius, Medo-perzsa királyai által ismét szabadon engedte népét, és a királyok megparancsolták nekik, hogy építsék újjá a templomot és a szent várost. (Ezsdrás 1:1, 2). Miközben a templomra vonatkozó próféciák ekkor beteljesedtek, Isten hűségében tudtára adta népének, hogy mi fog történni "kétezer-háromszáz nap" vagy év (Dán 8:14) alatt, ami akkor kezdődött, amikor a város újjáépítésének parancsa elhangzott, és 1844-ben ért véget. Az események között, amelyek ez alatt az idő alatt történtek, volt Krisztus első eljövetele és keresztre feszítése. (Dán 9:26.)
Olvassuk el a Dániel 9:25-27-et. Mikor kezdődne ez az egész prófétai időszak? Milyen jelentős eseményeket jósolnak meg ezek a versek? Hogyan érne véget a 70 hetes prófécia?
Ennek az állításnak az elfogadásához meg kellett tagadniuk a korábbi prófétikus időszámítást. Megállapításuk szerint a 2300 nap i. e. 457 őszén kezdődött, amikor a Jeruzsálem helyreállítására és felépítésére kiadott artaxerxesi rendelet hatályba lépett. Ezt a kiindulópontot véve alapul, pontosan és harmonikusan helyükre tudták tenni annak az időszaknak az eseményeit, amelyet Dániel próféta megjövendöl és megmagyaráz (Dn. 9:25–27). A 69 hét, azaz a 2300 év első 483 éve a Messiásig, a Felkentig tartott. Krisztus keresztsége és a Szentlélek általi felkenetése i. sz. 27-ben, tehát pontosan a próféciában meghatározott időben történt. A hetvenedik hét közepén a Messiás „kiirtatott”. Keresztsége után három és fél évvel – i. sz. 31 tavaszán – Krisztust keresztre feszítették. A hetven hetet, azaz a 490 évet elsősorban a zsidó nép kapta. Amikor ez az időszak lejárt, a nemzet Krisztus tanítványainak üldözésével megpecsételte azt a döntését, hogy Krisztust elutasítja. Az apostolok i. sz. 34-ben a pogányok felé fordultak. A 2300 év első 490 éve véget ért. Még 1810 év volt hátra. Az 1810 év i. sz. 34–1844-ig terjedt. „Azután – mondta az angyal – kiderül a szenthely igazsága.” A korábbi próféciák minden részlete kétségtelenül teljesedett a megjelölt időben. {GC 410.1}
Péntek, május 17.
További Tanulmányozásra
E számításban minden világos és harmonikus volt, kivéve azt, hogy 1844-ben semmi olyan látható esemény nem történt, ami megfelelt volna a szenthely megtisztításának. Akik visszavonták azt az állítást, hogy a prófétikus napok 1844-ben véget értek – amivel az egész kérdést összekuszálták –, elfordultak attól az állásfoglalástól, amely a prófécia teljesedéseire épült. {GC 410.2}
A nagy adventmozgalomban mégis Isten vezette népét. Hatalma és dicsősége kísérte a munkát, és Isten nem engedte, hogy hamis és fanatikus izgalomnak bélyegzett gyászos csalódással érjen véget. Nem hagyta, hogy Igéjét kétely és bizonytalanság burkolja. Sokan visszavonták a korábbi prófétikus időszámításukat, és megtagadták az erre alapozott mozgalmat. Mások azonban nem voltak hajlandók azokat a hittételeket és tapasztalatokat megtagadni, amelyeket a Szentírás igazolt, és a Szentlélek tanúsított. Hitték, hogy a próféciák kutatásában és magyarázásában józan elveket követtek; hogy kötelességük szilárdan ragaszkodni a már megismert igazságokhoz, és az addig alkalmazott elvek alapján tovább kell kutatniuk a Bibliát. Buzgó imával vizsgálták felül állásfoglalásukat, és a Szentírásban kerestek választ arra a kérdésre, hogy vajon hol tévedtek. Mivel a prófétikus idők kiszámításában nem találtak hibát, gondosabban kezdték vizsgálni a szentély tanát.{GC 410.3}