A Két Tanúbizonyság
6. Lecke, 2. Negyedév 2024. Május 4-10., 2. Negyedév.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután, Május 4.
Emlékezetes Szöveg:
"Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!” Ézsaiás 40:8
Egy oly korszak tárult elém, melyben különösen diadalmaskodott Sátán. A hívő keresztényeknek egész seregét kínozták halálra a legrettenetesebb módon azért, mert megőrizték hitük tisztaságát. A Bibliát gyűlölték és arra törekedtek, hogy teljesen kiirtsák a földről. A népnek halálbüntetés terhe mellett tiltották meg a Szentírás olvasását s minden egyes példányt, amelyet csak fellelhettek, elégettek. Azonban láttam, hogy Isten csodálatos módon viselt gondot írott igéjére. Isten őrizte azt. Volt idő, midőn csak néhány példány létezett belőle, de Isten mégsem engedte elveszni igéjét, mert az utolsó időben annyi példánynak kell lenni abból, hogy minden család birtokába jusson. Láttam, hogy Isten igéje abban az időben, mikor csak néhány példány volt belőle, rendkívül drága és kedves volt Jézus üldözött követőinek. Titokban, rejtekhelyeken olvasták és azok, akik abban a magasztos kiváltságban részesülhettek, hogy azt olvashatták, úgy érezték, hogy Istennel, Jézussal és a szent apostolokkal társaloghattak. Csakhogy ez az áldott kiváltság sok ember életébe került. Ha felfedezték őket, azonnal a vérpadra vagy a kínpadra hurcolták őket, vagy barlangokba vetették, hol éhhalál várt reájuk. {EW 214.2}
Vasárnap, Május 5.
Két tanúbizonyság
Olvassuk el a Jelenések könyve 11:3-6-ot. Sorolj fel öt azonosító vonást a két tanúról, amelyet ebben a szakaszban felfedezel?
A két tanúról még ezt is mondja a próféta: „Ezek az a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a földnek Istene előtt állanak”. „Az én lábamnak szövétneke – mondja a zsoltáríró – a Te igéd, és ösvényemnek világossága.” (Jel. 11:4; Zsolt. 119:105) A két tanúbizonyság az ó- és újtestamentumi Szentírást jelképezi. Mindkettő nagy súllyal tesz bizonyságot Isten törvényének eredetéről és örökérvényűségéről. Mindkettő tanúsítja a megváltás tervét is. Az ótestamentumi előképek, áldozatok és próféciák előremutatnak az eljövendő Megváltóra. Az Újtestamentum evangéliumai és apostoli levelei hírt adnak arról a Megváltóról, aki pontosan úgy jött el, ahogy az előképek és a próféciák előre jelezték. {GC 267.1}
„Prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezerkétszázhatvan napig.” Ennek az időszaknak nagyobb részében Isten tanúbizonyságai az ismeretlenség homályában maradtak. A pápai hatalom el akarta rejteni a nép elől az Igazság Igéjét, és hamis tanúkkal cáfoltatta meg bizonyságtevését. Amikor a vallási és világi hatóság betiltotta a Bibliát; amikor igazságait kiforgatták, és mindent megtettek, amit csak ember és démon megtehet, hogy a nép figyelmét eltereljék róla; amikor azokat, akik hirdetni merték szent igazságait, hitükért üldözték, elárulták, kínozták, börtönbe vetették, vértanúvá tették, vagy arra kényszerítették, hogy fellegvárakban és a föld barlangjaiban és üregeiben keressenek menedéket – akkor a hű tanúbizonyságok gyászruhában prófétáltak. De a bizonyságtevés az 1260 éves időszak alatt sem szűnt meg. Voltak a legsötétebb időkben is hűséges emberek, akik szerették Isten szavát, és féltették becsületét. E hű szolgák bölcsességet, erőt és képességet kaptak Isten igazságának hirdetéséhez. {GC 267.2}
„És ha valaki akar nékik ártani, tűz származik az ő szájukból, amely megöli az ő ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni.” (Jel. 11:5) Az ember nem tiporhatja sárba Isten szavát büntetlenül. A Jelenések könyvének záró fejezetéből megtudhatjuk, mit jelent ez a félelmetes ítélet: „Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzátesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; és ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak.” (Jel. 22:18–19) {GC 268.1}
Ilyen figyelmeztetésekkel óvja Isten az embert attól, hogy bármit is változtasson kinyilatkoztatásain és parancsain. E komoly intések azoknak szólnak, akik befolyásukkal arra késztetnek embereket, hogy Isten törvényét könnyen vegyék. Ezekkel meg akarja félemlíteni azokat, akik tiszteletlenül kijelentik: nem sokat számít, hogy engedelmeskednek-e Isten törvényének, vagy nem. Félelmes felelősséget vesznek magukra azok az emberek, akik saját nézeteiket Isten kinyilatkoztatásai fölé emelik; akik a Szentírás világos kijelentéseit saját érdekeiknek vagy a világ igényeinek megfelelően értelmezik. Az írott Ige, Isten törvénye megméri minden ember jellemét, és mindenkit elítél, aki e tévedhetetlen próba mérlegén könnyűnek bizonyul. {GC 268.2}
Hétfő, Május 6.
Prófétai idők
Olvasd el a Jelenések 11:3 és a Jelenések 12:5, 6, 14, 15 verseket a Dániel 7:25-tel együtt. Milyen hasonlóságokat látsz ezekben a prófétai időszakokban?
Az itt említett két időszak – a „negyvenkét hónap” és az „ezerkétszázhatvan nap” – egy és ugyanaz. Mindkettő azt az időt jelenti, amely alatt Krisztus egyháza Róma elnyomásától szenvedni fog. A pápai fennhatóság 1260 éve i. sz. 538-ban kezdődött, és így 1798-ban ért véget. Egy francia katonai egység megszállta Rómát, és fogságba ejtette a pápát, aki aztán a számkivetésben meghalt. Jóllehet nemsokára új pápát választottak, de a pápai hierarchia azóta sem tudta előbbi hatalmát gyakorolni. {GC 266.3}
Az egyház üldöztetése nem tartott az 1260 éves időszak végéig. Isten irgalmas volt népéhez, és megrövidítette a súlyos megpróbáltatás idejét. Amikor a Megváltó megjövendölte az egyház „nagy nyomorúság”-át, ezt mondta: „Ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.” (Mt. 24:22) A reformáció hatására az üldözés már 1798 előtt véget ért. {GC 266.4}
"A hatodik században a pápaság szilárdan megalapozottá vált. Hatalmi székhelyét a császárvárosban rögzítették, és Róma püspökét az egész egyház fejének nyilvánították. A pogányság átadta helyét a pápaságnak. A sárkány a fenevadnak adta "hatalmát, trónját és nagy hatalmát". Jelenések 13:2. És most kezdődött a pápai elnyomás 1260 éve, amelyet Dániel és János próféciái előre megjövendöltek. (Dániel 7:25; Jelenések 13:5-7.) A keresztények kénytelenek voltak választani, hogy vagy feladják integritásukat, és elfogadják a pápai szertartásokat és istentiszteletet, vagy tömlöccellákban koptatják életüket, vagy kínpad, láng vagy hóhérbalta általi halált szenvednek. Most teljesedtek be Jézus szavai: "Elárulnak majd titeket még a szülők és a testvérek, a rokonok és a barátok is, és néhányatokat megöletnek. És mindenki gyűlölni fog titeket az én nevemért". Lukács 21:16, 17. A hívők elleni üldözés minden korábbinál nagyobb dühvel kezdődött, és a világ hatalmas csatatérré vált. Krisztus egyháza évszázadokon át elzárkózásban és homályban talált menedéket. A próféta így szólt: "Akkor az asszony a pusztába menekült, ahol Isten által készített helyet kapott, hogy ott táplálják őt ezer kétszázhatvan napig". Jelenések 12:6." SH 97.2
Kedd, Május 7.
A két tanúbizonyság megölése
Olvasd el a Jelenések 11:7-9-et. Emlékezz arra, hogy a nyelvezet szimbolikus, mit jósolnak ezek a versek Isten két tanújával, az Ó- és Újszövetség két tanújával?
„Mikor elvégzik az ő bizonyságtételüket.” A két tanúbizonyság gyászruhában való prédikálásának ideje 1798-ban ért véget. Amikor közeledett homályban végzett munkálkodásuk vége, „a mélységből feljövő fenevad”-dal jelképezett hatalom háborút indított ellenük. Európa számos országában az egyházon és az államon uralkodó hatalmasságokat évszázadokon át Sátán irányította a pápaság közvetítésével. Itt azonban a sátáni hatalom új megjelenési formáját látjuk. {GC 268.3}
Róma a Biblia iránti tisztelet ürügyén azt a politikát folytatta, hogy a Bibliát egy ismeretlen nyelv börtönébe zárta, és elrejtette az emberek elől. Róma uralkodása alatt a tanúbizonyságok „gyászruhába öltözve” prófétáltak. De támadt egy másik hatalom – a „mélységből feljövő fenevad” –, hogy nyílt, nevén nevezett háborút indítson Isten szava ellen. {GC 269.1}
„Ama nagy város”, amelynek utcáin a tanúbizonyságokat megölték, és ahol holttestük feküdt, „lélek szerint” Egyiptom. A bibliai történelemben jelentkező nemzetek közül a legvakmerőbben Egyiptom tagadta az élő Isten létezését, és szállt szembe parancsaival. Egy uralkodó sem mert Egyiptom királyánál nyíltabban és fölényesebben fellázadni a menny tekintélye ellen. Amikor Mózes az Úr nevében átadta az üzenetet, a fáraó kevélyen válaszolt: „Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam az Izraelt? Nem ismerem az Urat, és nem is bocsátom el Izraelt.” (II. Móz. 5:2) Ez istentagadás. Az Egyiptommal jelképezett nemzet hasonlóképpen megtagadta az élő Isten kívánalmait, és hasonló hitetlen és kihívó magatartást tanúsított. „Ama nagy város”-t „lélek szerint” Sodomához is hasonlítja a próféta. Sodorna törvényrontó romlottsága különösképpen erkölcstelenségében mutatkozott meg. Ez a bűn annak a nemzetnek is kiemelkedő jellemvonása volt, amelyre ráillik e szentírási minősítés. {GC 269.2}
A próféta szavai szerint tehát nem sokkal 1798 előtt olyan sátáni eredetű és jellegű erők támadnak, amelyek harcot indítanak a Biblia ellen. Abban az országban, ahol Isten két tanújának bizonyságtevését elnémítják, megmutatkozik a fáraó istentagadása és Sodorna erkölcstelensége.{GC 269.3}
Ez a prófécia egészen pontosan és nyilvánvalóan teljesedett be Franciaország történelmében. Az 1793-as forradalom idején „a világ első ízben hallotta, hogy civilizált körülmények között született és nevelkedett emberek egy csoportja, akik – Európa egyik legkiválóbb nemzetét kormányozzák, egyesülten emeli fel hangját a legnagyobb igazság ellen, amit ember kaphat, és egyhangúlag megtagadja az Isten hitét és imádatát”. „Franciaország az egyetlen nemzet a földön, amelyről hiteles feljegyzés maradt fenn, hogy mint nemzet emelte fel kezét a világegyetem Teremtője elleni nyílt lázadásban. Sok istenkáromló, sok hitetlen élt már, és él most is Angliában, Németországban, Spanyolországban és máshol, de Franciaország egyedül áll a világtörténelemben, mint egyetlen állam, ahol a Törvényhozó Nemzetgyűlés kijelentette, hogy nincs Isten, és ahol a főváros egész lakossága, ill. a nemzet túlnyomó többsége mindenfelé, nők és férfiak egyaránt táncoltak és énekeltek örömükben a nyilatkozatot hallva.” {GC 269.4}
Franciaország ugyanazokat a jellegzetességeket mutatta, amelyek különösen jellemezték Sodomát. A forradalom alatt ugyanolyan erkölcsi hanyatlás és korrupció nyilvánult meg, mint ami a síkság városainak ítéletét kihívta. A történész úgy mutatja be Franciaország istentagadását és szabadosságát, ahogy arról a prófécia jövendölt: „A vallást támadó törvényekhez szorosan kapcsolódott az, amelyik a házasságot – a legszentebb köteléket, ami embereket összeköthet, és amelynek tartósságától függ a társadalom szilárdsága – egy polgári szerződés szintjére szállította le, melyet bármelyik két ember tetszése szerint megköthet és felbonthat... Ha maguk az ördögök láttak volna munkához, hogy megkeressék azt a módszert, amivel minden, ami a család életében tiszteletreméltó, kellemes és maradandó, a leghatékonyabban elpusztítható, úgy, hogy ugyanakkor azt is biztosítsák, hogy a kár, amit okozni fognak nemzedékről nemzedékre megmaradjon, nem találhattak volna hatékonyabb tervet, mint a házasság lealacsonyítását... A szellemes megjegyzéseiről híres színésznő, Sophie Arnoul a köztársasági házasságot a »bálványimádás szentségének« nevezte.” {GC 270.1}
“Where also our Lord was crucified.” This specification of the prophecy was also fulfilled by France. In no land had the spirit of enmity against Christ been more strikingly displayed. In no country had the truth encountered more bitter and cruel opposition. In the persecution which France had visited upon the confessors of the gospel, she had crucified Christ in the person of His disciples. {GC 271.1}
Szerda, Május 8.
A két tanúbizonyság feltámadása
Olvassátok el a Jelenések könyve 11:11-et. Milyen jóslatot tesz ez a szöveg Isten Igéjéről?
Isten hűséges tanúbizonyságainak, akiket „a mélységből feljövő” istenkáromló hatalom megölt, nem kellett sokáig csendben maradniuk. „Három és fél nap múlva életnek lelke adaték Istentől őbeléjük, és lábaikra állának: és nagy félelem esék azokra, akik őket nézik vala.” (Jel. 11:11) 1793-ban a Francia Nemzetgyűlés elfogadta azokat a rendeleteket, amelyek eltörölték a keresztény vallást, és elvették a Bibliát. Ugyanez a testület három és fél évvel később elfogadta azt a határozatot, amely érvénytelenítette ezeket a rendeleteket, azaz engedélyezte a Szentírást. A világ megdöbbent azoknak a súlyos bűncselekményeknek a láttán, amelyek a szent kinyilatkoztatások elvetésének következményei voltak. Az emberek felismerték az Istenbe és Igéjébe – az erény és erkölcsösség alapjába – vetett hit szükségességét. Így szól az Úr: „Kit káromoltál és szidalmazál, és ki ellen emeltél szót, hogy oly magasra látsz? Izrael Szentje ellen!” (Ésa. 37:23) „Azért ímé, megismertetem velük ezúttal, megismertetem velük az én kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy az Úr az én nevem.” (Jer. 16:21) {GC 287.1}
A két tanúbizonyságról a próféta ezt is kijelenti: „És hallónak nagy szózatot az égből, amely ezt mondja vala nékik: Jöjjetek fel ide. És felmenének az égbe felhőben, és látók őket az ő ellenségeik.” (Jel. 11:12) Amióta Franciaország háborút indított Isten két tanúbizonysága ellen, azóta e tanúbizonyságok olyan megbecsülésben részesülnek, mint soha azelőtt. 1804-ben megalakult a Brit és Külföldi Bibliatársulat. Ezt hasonló szervezetek követték, számos európai fiókintézménnyel. 1816-ban létrejött az Amerikai Bibliatársulat. A Brit Bibliatársulat megalakulásáig a Biblia ötven nyelven jelent meg. Azóta sok száz nyelvre és nyelvjárásra lefordították. {GC 287.2}
Az 1792-es évet megelőző ötven év során a külmisszió nem sok figyelmet kapott. Nem alakultak új egyesületek, és csak kevés egyház tett erőfeszítéseket arra, hogy a kereszténységet pogány országokban terjessze. A XVIII. század vége felé azonban nagy változás történt. Sokan elégedetlenek lettek a racionalizmus következményeivel, és felismerték, hogy szükség van mennyei kinyilatkoztatásra és tapasztalatokon alapuló vallásra. Ettől kezdve a külmisszió rendkívüli fejlődésnek indult. {GC 287.3}
Csütörtök, Május 9.
Az igazság diadala
Olvassuk el a Jelenések könyve 11:15-19-et. E versek szerint milyen események zajlanak le a hetedik harsona megszólalásakor? Mit látott János a mennyben megnyílni? És mit látott, amikor felnézett az égbe?
15 VERS A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, amelyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, aki örökkön örökké uralkodik.
A hetedik harsona megszólalása azt jelenti, hogy "e világ országai a mi Urunk országai lettek", ahogyan az angyal magyarázta: "A hetedik angyal hangjának napjaiban, amikor elkezd szólni, Isten misztériumának be kell fejeződnie, amint azt kijelentette szolgáinak, a prófétáknak". Jel 10:7. Így ismét látható, hogy amint a hatodik trombita eseményei a végéhez közelednek, és a hetedik trombita eseményei elkezdődnek, az evangélium műve (Isten misztériuma) befejeződik.
16-18. VERSEK. "És a huszonnégy Vén, aki az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben, esék az ő orcájára és imádá az Istent, Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, aki vagy és aki valál és aki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted. És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják.
A "négy és húsz vén" a mennyei szentélyben lévő vizsgáló ítélőszék része... Ennek megfelelően a szavak, amelyeket akkor mondanak, amikor a hetedik angyal megszólal, azt mutatják, hogy a "napok Vénjének" (Dán 7:9; Jel 4:3), a Báránynak (Jel 5:6), a "tízezerszer tízezer és ezerszer tízezer" angyalnak (Jel 5:11), valamint a "véneknek" és az "állatoknak" a bírósági munkája már majdnem befejeződött. Szavaik azt is elárulják, hogy a feltámadás ideje - az az idő, amikor a szentek megkapják jutalmukat, az örök életet, és amikor Krisztus elpusztítja azokat, akik elpusztítják a földet - elérkezett. Világos tehát, hogy "a halottak ideje, hogy megítéltetnek" (Jel 11:18) a millennium alatt van, és a gonoszok végső megítélése.
19. VERS, első rész. "És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ő szövetségének ládája".
Az, hogy a földi templom a mennyei mintájára készült, azt mutatja, hogy a mennyei templom két lakrészre van osztva - a szent és a legszentebbre. Az engesztelés (ítélet) napján a földi templomban a Legszentebbre nyíló ajtót kinyitották, a szentek ajtaját pedig bezárták. Ez az istentisztelet az antitipikus engesztelés (ítélet) kezdetét jelképezte, amikor a mennyei templomban a Legszentebbbe vezető ajtó kinyílt, a szentek bejárata pedig bezárult. Más szóval, amikor a belső ajtó kinyílt, a külső ajtó bezárult, így a két lakrész eggyé vált. (Lásd 3Mózes 16:2, 17; Jelenések 4:1; 15:5; Korai írások, 42. o.) Tehát az, hogy a templom zárva van, amíg az ítélet tart, lehetetlenné teszi, hogy valaki kívülről lássa "az Ő testamentumának ládáját", amíg az ítélet be nem fejeződik, amikor a Jelenések 15:1, 5-8 szerint a bezárt ajtó ismét kinyílik.
Következésképpen a prófétai kijelentés beteljesedése, miszerint "megnyílt az Isten temploma a mennyben, és látható volt az ő templomában az ő testamentumának ládája" (Jel 11:19), ugyanúgy, mint az ítélet kezdetén, az ítélet befejezése után fog megvalósulni; vagyis a próbaidő lezárása után, amikor a templom ajtaja megnyílik. És miután a törvényszék elhagyja a templomot, "a négy állat közül az egyik" "a hét angyalnak hét arany fiolát ad, tele Isten haragjával" (Jel 15:7), és a templom "megtelik füsttel Isten dicsőségétől és hatalmától, és senki" nem "mehet be a templomba, amíg a hét angyal hét csapása" "be nem teljesedik". Jel 15:8.
Péntek, Május 10.
További Tanulmányozásra
A mustármagról szóló példázat nemcsak azt szemlélteti, hogy Krisztus országa fejlődik, hanem azt is, hogy milyen szakaszok láthatók fejlődésében. Isten minden nemzedék ideién különleges igazságot és különleges munkát bíz egyházára. A világ dolgaiban jártas kiváló elmék elől elrejtett igazság feltárul az alázatos, gyermeki lelkületűnek. Ez az igazság önfeláldozást követel. Harcokat kell vívni érte, és győzelmeket aratni. Indulásakor csak kevesen állnak mellé. A világhoz igazodó egyház és a világ nagyjai ellene szegülnek és lebecsülik. Gondoljunk Keresztelő Jánosra, Krisztus előfutárára, aki egymaga emelte fel szavát a zsidó nemzet gőgje és formaiaskodása ellen! Gondoljunk azokra, akik először hirdették az evangéliumot Európában! Milyen bizonytalannak, milyen kilátástalannak tűnt a két sátorkészítőnek, Pálnak és Silásnak a küldetése, amikor Troásban társaikkal hajóra szálltak Filippi felé! Képzeljük csak el, amint a megbilincselt, "megvénhedett" Pál a cézárok erődjében Krisztust prédikálja! Gondoljunk csak a pogányságnak és a császári Rómának ellentmondó rabszolgák és parasztok kicsiny közösségére! Gondoljunk Luther Mártonra, aki szembeszegült az egyházzal, a világ bölcsességének remekművével! Képzeljük csak el, amint Isten szava mellett császárral és pápával szemben szilárdan kitartva kijelenti: "Itt állok, másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen!" Gondoljunk csak a formaiaskodó, érzéki és hitetlen emberek között Krisztust és igazságát prédikáló John Wesleyre, aki szívén viselte a pogány világ jaját! Könyörgött azért a megtiszteltetésért, hogy elvihesse a pogányoknak a krisztusi szeretet üzenetét. Hallgassuk csak, mit válaszol a klerikalizmus: "Üljön le, fiatalember! Ha Isten meg akarja téríteni a pogányokat, meg fogja tenni az ön segítsége és az enyém nélkül!" {COL 78.2}