Áldott Ki Jő, Az Úr Nevében
9. Lecke, 1. Negyedév, 2024. Február 24-Március 1.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután, Február 24.
Emlékszöveg:
"A kő amelyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett! Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!” Zsoltárok 118:22, 23.
A Megváltó szánalommal rájuk tekintett, és folytatta: "Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt" (Mt 21:42-44). {DA 597.1}
Ezt a jövendölést a zsidók gyakran ismételgették a zsinagógákban, az eljövendő Messiásra vonatkoztatták. Krisztus az egész zsidó vallás és a megváltási terv szegletköve volt. Ezt az alapkövet vetették most el a zsidó építők, Izrael papjai és vezetői. A Megváltó felhívta figyelmüket a próféciákra, hogy lássák, milyen veszélybe kerültek. Minden rendelkezésére álló eszközzel világossá akarta tenni számukra, mire készülnek. {DA 597.2}
A hallgatók felismerték a figyelmeztetést. A papok és vezetők azonban nem törődtek a saját maguk által kimondott ítélettel, készek voltak betölteni a példázatot, amikor így szóltak: "Ez az örökös; jertek, öljük meg őt" (Mt 21:38). "És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól" (Mt 21: 46), mert a nép érzelmei Krisztus felé hajlottak. {DA 597.4}
Vasárnap, Február 25.
Az Önfeláldozó Isteni Pásztor
Olvassátok el a 23. zsoltárt; a 28:9-et; a 80:1-et; a 78:52, 53-at; a 79:13-at; és a 100:3-at. Hogyan ábrázolják ezekben a szövegekben az Úr és népe közötti kapcsolatot?
Isten bizalomra is megtanította Dávidot. Mint ahogy Mózest, úgy Isai fiát is felkészítette az Úr választott népe vezetésére. Nyájának gondozása közben fogalmat alkotott arról a gondviselésről is, amelyben a nagy Pásztor részesítette legelőjének nyáját. {PP 644.1}
Jézus azokra a lelkekre is gondolt szerte a világon, akiket a hamis pásztorok félrevezettek. Azokat, akik szétszóródtak a farkasok között, össze akarta őket gyűjteni, mint az Ő legelőjének juhait, s így szólt: "más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor" (Jn 10:16). {DA 483.4}
"A mennyei angyalok megbízást kaptak, hogy vigyázzanak Krisztus legelőjének juhaira. Amikor Sátán megtévesztő csapdáival lehetőség szerint éppen a kiválasztottakat akarja megtéveszteni, ezek az angyalok olyan hatásokat indítanak el, amelyek megmentik a megkísértett lelkeket, ha azok odafigyelnek az Úr szavára, felismerik a veszélyt, és azt mondják: 'Nem, nem megyek bele Sátánnak ebbe az ármányába. Van egy idősebb testvérem a mennyei trónon, aki megmutatta, hogy gyengéd érdeklődést tanúsít irántam, és nem fogom megbántani az Ő szerető szívét.". Pr 256.1
Olvassátok el a János 10:11-15-öt. Mit mond Jézus magáról mint a Jó Pásztorról?
Krisztus mondja: "[...] a jó pásztor életét adja a juhokért. A béres pedig és aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim" (Jn 10:11-14). {PP 191.1}
Krisztus, a Főpásztor, nyáját szolgáira, a segédpásztorokra bízta; és ugyanolyan figyelmet kíván tőlük, mint amilyet ő tanúsít. Végezzék szent felelősséggel feladatukat, amellyel megbízta őket! Ünnepélyesen megparancsolta nekik, hogy legyenek hűségesek, táplálják a nyájat, erősítsék a gyengét, élesszék az elaléltat, és védjék meg a nyájat a ragadozó farkasoktól. {PP 191.2}
Krisztus feláldozta saját életét, hogy megmentse juhait, és ezt a szeretetet példaként állítja pásztorai elé. De "a béres [...] akinek a juhok nem tulajdonai", nem törődik a nyájjal. Csak a nyereségért dolgozik, és csak magával törődik. A saját hasznát keresi a gondjaira bízottak érdekei helyett, és a veszély idején elmenekül. Elhagyja a nyájat. {PP 191.3}
Hétfő, Február 26.
A Szenvedő Messiás
Olvassátok el a 22. zsoltárt és a 118:22. zsoltárt. Hogyan bántak a messiással azok, akiket megmenteni jött?
A megvetett kő jövendölésének felidézésével Krisztus Izrael történetének egy valóságos eseményére utalt. Az eset az első templom építésével kapcsolatos. Különösen időszerű volt Krisztus első eljövetelekor, és különleges erővel kellett volna hatnia a zsidókra, de számunkra is tartogat tanulságot. Mikor Salamon templomát építették, az alapokhoz és a falakhoz szükséges hatalmas köveket már a bányában tökéletesen kifaragták, majd az építkezés helyszínére hozták. Szerszám nem érintette többé őket, a munkásoknak csak a helyükre kellett rakniuk a köveket. Hoztak az alapozáshoz egy követ, melynek rendellenes mérete és különleges alakja volt, a munkások nem találtak neki helyet, nem akarták elfogadni. Bosszantotta őket, hogy felhasználatlanul hever az útjukban. Hosszú ideig elvetett kő maradt. Ám amikor a munkások a sarkot akarták kialakítani, sokáig kerestek egy elég nagy méretű, erős, megfelelő alakú követ, mely elbírja a ránehezedő hatalmas súlyt. Ha megfontolatlanul választanak követ erre a fontos helyre, az egész épület biztonsága veszélybe került volna. Olyan követ kellett találniuk, mely ellenáll a napnak, a fagynak, a viharnak. Időközben több követ is kiválasztottak, de ezek a hatalmas súly nyomása alatt darabokra hullottak. Más kövek nem bírták ki a hirtelen légköri változások próbáját. Végül a figyelem a rég elvetett kőre terelődött. Kinn állt a szabadban napon és viharban, de a legkisebb repedés sem látszott rajta. Az építők megvizsgálták ezt a követ. Egy kivételével minden próbát elvégeztek. Ha kibírja az óriási nyomást, elhatározták, hogy ezt a követ választják. Elvégezték a próbát. A követ elfogadták, kijelölt helyére tették, s úgy találták, hogy pontosan odaillik. Prófétikus látomásban Ésaiás megértette, hogy ez a kő Krisztust jelképezi. Így szól: {DA 597.5}
"A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt _ féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés, köve és botránkozás sziklája Izrael két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak!" (Ésa 8:13-15). Ésaiás prófétai látomásban látja Krisztust az első adventkor, ahogy kiállja azokat a próbákat, kísértéseket, melyeknek alávetették a Salamon templomának fő szegletkövét, a jelképet. "Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!" (Ésa 28:16). {DA 598.1}
Kedd, Február 27.
Hűséges A Szövetségéhez
Olvassuk el a 89:27-32, 38-46 és a 132:10-12 zsoltárokat. Miről szól a dávidi szövetség? Mi látszik veszélyeztetni azt?
„Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül, akik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő földjökre. És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra. És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és útálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom őket minden oly lakóhelyöktől, amelyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nékem népem és én leszek nékik Istenök.
„És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik. És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, amelyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő fejedelmök örökké.
„És szerzek velök békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velök; és elültetem őket és megsokasítom, és helyheztetem az én szenthelyemet közéjök örökké. És lesz az én lakhelyem felettök, és leszek nékik Istenök és ők nékem népem. És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttök lesz mindörökké.” Ezék. 37:21-28.
Annak az igazságnak a megerősítéseként, hogy Isten népe ismét királysággá válik, Ezékiel prófétál -- A föld új felosztásáról.
A próféta a föld felosztását mutatja be, amely teljesen eltér a Józsué korabeli felosztástól (Józs. 17): Sávokban kell haladnia keletről nyugatra. Dáné lesz az első rész északon, Gádé pedig az utolsó rész délen. E kettő határai között kell lennie a többi törzs részének. A szentély az ország közepén lesz, és mellette egy városnak kell lennie. (Lásd Ezékiel 48).
Az a tény, hogy az ígéret földjének ilyen felosztása még nem történt meg, azt mutatja, hogy ez még a jövőben lesz. Az a tény is, hogy a szentélynek ott kell lennie, míg az újjáteremtett földön nem (Jel 21:22), határozottan bizonyítja, hogy ez az egyedülálló felállás az ezredforduló előtti. Továbbá az a kettős tény, hogy a város neve "Ott van az Úr", és hogy a föld felosztása szerint szükségszerűen máshol kell lennie, mint a régi Jeruzsálemnek, azt mutatja, hogy maga Jeruzsálem nem az a város.
Továbbá, a Szentírás egyértelműen rámutat arra, hogy ---AZOK A NEMZETIEK KI LESZNEK A SZENT FÖLDRŐL.
"Akkor felemeltem szemeimet, és láttam, és íme, négy szarv. És mondtam az angyalnak, aki beszélt velem: Mik ezek? Ő pedig azt felelte nekem: Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát, Izraelt és Jeruzsálemet. És mutatott nékem az Úr négy ácsot. Akkor mondám: Mire valának ezek? Ő pedig így szólt: Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát, úgyhogy senki sem emelte fel a fejét; de ezek azért jöttek, hogy szétszórják őket, hogy kiűzzék a Itt azt látjuk, hogy először a pogány hatalmak Isten ősi népének szétszórása során négy szarvnak vannak ábrázolva, és később, a pogányok kiűzése során négy ácsnak vannak ábrázolva. Így képileg is megjövendölik, hogy "Jeruzsálemet a pogányok tapossák el, [csak] addig, amíg a pogányok ideje be nem telik". Lukács 21:24.
(Olvasd el Ezékiel 36. és 37. fejezetét; Jeremiás 30. és 31. fejezetét.)
Szerda, Február 28.
Páratlan Hatalmú Örök Király
Olvassuk el a 2. zsoltárt; Zsoltárok 110:1-3; Zsoltárok 89:4, 13-17; és Zsoltárok 110:1, 2, 5, 6. Mit tanítanak ezek a szövegek Krisztusról mint királyról?
"A Péter által hivatkozott Dávid szavaiban - "Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem" - az Atya neveztetik Úrnak, aki azt mondta Krisztusnak, aki szintén Úr és egyenlő az Atyával: "Ülj az én jobbomra". "Ezért" - mondta Péter - "Izrael egész háza bizonyosan tudja meg, hogy Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Urává és Krisztusává tette". 3SP 271.1
"Dávid a Messiást isteni mivoltában Úrnak nevezte, noha test szerint Dávid fia volt közvetlen leszármazás szerint. Dávid prófétai előrelátás által látta, amint Krisztus belép a mennyekbe, és elfoglalja helyét Isten jobbján. A zsidók által pünkösdkor látott demonstráció éppen annak a Jézusnak a hatalmát mutatta meg, akit a papok és az uralkodók megvetően elutasítottak és keresztre feszítettek. Ígéretének megfelelően elküldte a Szentlelket a mennyből a követőinek, annak jeléül, hogy papként és királyként minden hatalmat megkapott a mennyben és a földön, és ő a felkent a népe fölött." A Szentlélek a Szentlélek. 3SP 271.2
"Isten uralkodik, és fensége ellenére szereti gyermekei közül a legelesettebbeket, a leginkább szenvedőket. Isten megmutatja nekünk hatalmának bizonyítékait, és az igazság győzedelmeskedni fog. Isten ki fog gyökereztetni minden tévedést a tanításban. Minden igazság halhatatlan lesz. Bízd lelked megtartását Istenre, mint hűséges Teremtőre. Isten angyalai körülötted vannak. Legyen hited Istenben. Emlékezz Jézusra, a te Megváltódra, és lásd, mit viselt el. Amikor Krisztus apostolai börtönbe kerültek, Isten angyalai jöttek a börtön falain belül, és szolgáltak nekik. Ó, Isten gyengédsége, könyörülete. Azt mondja: "Elfeledkezhet-e egy asszony a szoptatós gyermekéről? Igen, ők elfelejthetik, de én nem feledkezem meg rólad". [Ézsaiás 49:15.]" 4LtMs, Lt 49, 1886, par. 6
Csütörtök, Február 29.
Örök Papság Melkhisedek Rendje Szerint
Olvassuk el a Zsoltárok 110:3-7-et. Miben egyedülálló Krisztus papsága, és milyen nagy reményt találhatunk Krisztus mennyei papságában?
"A papot és az áldozatot most Isten rendre megragadta. Az, aki haláláig engedelmes volt, most mind Istenként, mind emberként örök egységbe lett foglalva. Az Atya azt mondja Neki: "Te pap vagy örökké Melkhisedek rendje szerint". [Zsoltárok 110:4.] Amikor hit által meglátjuk Krisztust az Ő emberi és isteni természetében, az azért van, mert Isten kinyilatkoztatta Őt. A rejtett bölcsességet, amelyet soha senki nem tud és nem is akar az emberek értelmével megmagyarázni: "Isten a világ előtt rendelte el a mi dicsőségünkre, amelyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert; mert ha ismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát". Lásd: 1Kor 2:2-11." 12LtMs, Ms 115, 1897, par. 28
"Pál a Zsidókhoz írt levelében ezt írja: "Mert minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bűnökért, Aki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal. És ezért köteles, miképpen a népért, azonképpen önmagáért is áldozni a bűnökért. És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem akit Isten hív el, miként Áront is. Hasonlóképpen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szűltelek téged. Miképpen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint. Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért, Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek." [Zsidókhoz írt levél 5:1-9.]" 17LtMs, Lt 208, 1902, par. 47
Melkhisedek, a Magasságos Isten papja, akinek nincs kezdete és nincs vége a napoknak, Krisztus főpapunkat és az Ő örökkévaló munkáját példázza, és hogy Áron, a zsidó diszpenzációban főpap volt, Krisztus főpapunkat és az Ő ideiglenes papi munkáját példázza.
Péntek, Március 1.
További Tanulmányozásra
Krisztus diadalmas jeruzsálemi bevonulása halvány előképe majdani eljövetelének, amikor az ég felhőiből száll le hatalommal és dicsőséggel, az angyalok győzelmi menete és a szentek örvendezése közepette. Akkor teljesednek be Krisztusnak a papokhoz és farizeusokhoz intézett szavai: "Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: Áldott, aki jő az Úrnak nevében!" (Mt 23:29). Prófétai látomásában Zakariás szemlélhette a végső győzelem napját, s látta azok végzetét is, akik első eljövetelekor visszautasították Krisztust: "Reám tekintenek, akit átszegeztek, és siratják őt, amint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, amint keseregnek az elsőszülött után" (Zak 12:10). Ezt a jelenetet látta előre Krisztus, amikor a várost nézte és sírt fölötte. Jeruzsálem ideiglenes lerombolásában látta annak a népnek a végső pusztulását, mely Isten Fiának vérét ontotta. {DA 580.1}
A tanítványok észlelték a zsidók gyűlöletét Krisztussal szemben, de azt még nem tudták, hogy ez hova fog vezetni. Még nem fogták fel Izrael valódi állapotát, s nem ismerték a büntetést sem, mely Jeruzsálemre szakad. Ezt Krisztus egy lényeges példázattal tárta fel nekik. {DA 580.2}