Misszió A Szomszédságban
7. Lecke, 4. Negyedév November 11-17, 2023.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután, November 11.
Emlékezetes Szöveg:
"Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.” Lukács 10:27
"Ahhoz, hogy jelöltek legyünk a mennybe, meg kell felelnünk a törvény követelményének: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint önmagadat" (Lukács 10:27). Ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha hit által megragadjuk Krisztus igazságát. Jézus szemlélése által élő, táguló elvet kapunk a szívünkbe, a Szentlélek pedig folytatja a munkát, és a hívő kegyelemről kegyelemre, erőről erőre, jellemről jellemre halad előre. Krisztus képmásához igazodik, amíg a lelki növekedésben el nem éri a Krisztus Jézusban való teljes nagyság mértékét. Így Krisztus véget vet a bűn átkának, és a hívő lelket megszabadítja annak hatásától és következményeitől." 1SM 395.1
"Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint önmagadat" (Lukács 10:27). Ezek a szavak összefoglalják az ember egész kötelességét. Azt jelentik, hogy az egész lényt, testet, lelket és szellemet Isten szolgálatára szenteljük. Hogyan engedelmeskedhet az ember ezeknek a szavaknak, és hogyan kötelezheti el magát ugyanakkor arra, hogy támogatja azt, ami megfosztja felebarátját a cselekvés szabadságától? És hogyan engedelmeskedhetnek az emberek ezeknek a szavaknak, és hogyan alakíthatnak olyan egyesületeket, amelyek megfosztják a szegényebb osztályokat a jogosan őket megillető előnyöktől, megakadályozva őket abban, hogy vásároljanak vagy eladjanak, kivéve bizonyos feltételek mellett?". Levél 26, 1903." 2SM 143.4
Vasárnap, November 12.
A kérdések kérdése
Olvassuk el a Lukács 10:25-öt. Mit kérdezett ez az ügyvéd, és miért kérdezte?
Amikor ez az ifjú főember Jézushoz fordult, nyíltságával és komolyságával megnyerte a Megváltó szívét. "Rátekintvén, megkedvelé őt". Jézus ebben az ifjúban olyan valakit látott, aki az igazság hirdetője lehetne. E tehetséges, előkelő ifjút éppoly szívesen magához fogadta volna, mint szegény halász követőit. Ha ez az ifjú a lélekmentésre szentelte volna képességeit, Krisztus igyekvő és eredményes munkása lehetett volna. {COL 392.2}
Először azonban el kellett volna fogadnia a tanítványság feltételeit. Teljesen Istennek kellett volna szentelnie életét. A Megváltó hívó szavára Máté "mindeneket elhagyván, felkele és követé Őt" (Lk 5:28). Ezt tették János, Péter és társaik is. Krisztus ugyanilyen odaszentelődést kívánt az ifjú főembertől is. És ezzel nem várt el nagyobb áldozatot, mint amilyet Ő hozott. "Gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok" (2 Kor 8 : 9). Az ifjúnak csak mennie kellett volna arra, amerre Krisztus vezeti. {COL 393.1}
Zákeust lenyűgözte, ámulatba ejtette, elnémította Krisztus szeretete és kegyelme, hogy lehajolt hozzá, méltatlanhoz. Most a szeretet és a ragaszkodás újonnan megtalált Mesteréhez fordulva megnyitotta ajkát. Nyilvánosan akart bűnvallomást tenni, bűnbánatra jutni. {DA 554.2}
A sokaság színe előtt "Zákeus [...] előállván, monda az Úrnak: Uram ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négyannyit adok helyébe. {DA 555.1}
Monda pedig néki Jézus: Ma lett üdvössége ennek a háznak! Mivelhogy ő is Ábrahám fia" (Lk 19:8-9). {DA 555.2}
Amikor a gazdag ifjú főember elfordult Jézustól, a tanítványok csodálkoztak Mesterük mondásán: "Mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!" (Mk 10:24). Egymástól kérdezgették: "Kicsoda üdvözülhet tehát?" (Lk 18:26). Most látták Krisztus szavait beigazolódni: "Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél" (Lk 18:27). Láthatták, Isten kegyelme által hogyan léphet be egy gazdag ember a mennyek országába. {DA 555.3}
Hétfő, November 13.
Jézus módszere és válasza
Olvassátok el a Máté 26:56-ot, az Apostolok Cselekedetei 17:11-et, az 1 Korinthus 15:3-at és a 2 Timóteus 3:16-ot. Hogyan segítenek ezek a versek megérteni Jézus válaszát a Lukács 10:26-ban szereplő rétegre?
Emlékezzünk arra is, hogy amikor a gazdag ifjú megkérdezte, mit kell tennie ahhoz, hogy örök életet nyerjen, Jézus így válaszolt: "Tartsd meg a parancsolatokat". És az Ő válasza ma is ugyanez. (Lásd Jel 22:14) Amikor a fejedelem arról érdeklődött, hogy mely parancsolatokat kell megtartania, az Úr világosan megmondta neki: "Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld atyádat és anyádat, és: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat"." A következő parancsolatokat mondta: "Ne gyilkolj!". Máté 19:18, 19.
Itt látható, hogy az erkölcsi "törvény" és a "parancsolat" szinonimák. "Ne gondoljátok - jelentette ki -, hogy azért jöttem, hogy megsemmisítsem [vagy eltöröljem] a törvényt vagy a prófétákat: Nem azért jöttem, hogy megsemmisítsem, hanem hogy beteljesítsem [a rólam és a munkámról szóló próféciákat]. Mert bizony mondom nektek: Amíg az ég és a föld el nem múlik [és még mindig áll], egy jottányi vagy egy picike sem múlik el a törvényből, amíg az egész be nem teljesedik. Aki tehát e legkisebb parancsolatok közül egyet is megszeg, és így tanítja az embereket, azt legkisebbnek fogják nevezni a mennyek országában; aki pedig teljesíti és tanítja azokat, azt nagynak fogják nevezni a mennyek országában..... Hallottátok, hogy azt mondták a régi időkben: "Ne ölj, és aki öl, azt az ítélet fenyegeti; de én azt mondom nektek, hogy aki ok nélkül haragszik testvérére, azt az ítélet fenyegeti; és aki azt mondja testvérének: Rácá, azt a tanács fenyegeti; aki pedig azt mondja: Te bolond, azt a pokol tüze fenyegeti."" Máté 5:17-19, 21, 22.
Figyeljük meg figyelmesen, hogy a parancsolatokat maga Isten írta két kőtáblára. Az első tartalmazta az első négy parancsolatot -- azokat, amelyek az Isten iránti szeretetet követelik --, a második tábla pedig az utolsó hat parancsolatot -- azokat, amelyek az embertársaink iránti szeretetet követelik. Ezt a két táblát a tíz parancsolattal -- négyet az egyiken és hatot a másikon -- az Úr két parancsolatban foglalja össze, és kijelenti, hogy ezek a nagy parancsolatok. Mind a tíz parancsolat nagy tehát, nincs különbség egyik és a másik között. Tehát ezeken a parancsolatokon függ a törvény és a próféták - az egész Biblia -, hogy ha ezek a parancsolatok elbuknak, akkor az egész Biblia elbukik, hogy mivel a Biblia nem bukhat el, a parancsolatok sem bukhatnak el, de aki nem bánja meg, hogy megszegte őket, és nem hagyja abba a megszegésüket, az biztosan a gödör aljára zuhan.
"A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az." Préd. 12:15, 16.
Kedd, November 14.
Örökölni az Örök életet
Olvassuk el a Lukács 10:27 28. Mi volt a törvénytudó válasza a saját kérdésére?
"Világunkban emberek milliói hozzák meg azt a döntést, amelyet az ifjú uralkodó hozott. Értelmük van, de nem tudnak úgy dönteni, hogy becsületes gondnokai legyenek az Úr javainak. Sokan azt mondják: "Áldani és dicsőíteni akarom magam; úgy akarom tisztelni magam, mint egy embert társai fölött". Jézus megfizette az árat a megváltásukért; az ő kedvükért lett szegény, hogy ők gazdagok lehessenek; és mégis, bár teljes mértékben tőle függ minden földi javuk, nem hajlandók teljesíteni az ő akaratát azáltal, hogy szeretetet mutatnak embertársaik iránt. Nem hajlandók enyhíteni a körülöttük élők szükségleteit azokkal az eszközökkel, amelyeket az Úr e célra a kezükbe adott. Nem hajlandók az Úr tőkéjét mások javára kisajátítani, és ragaszkodnak a vagyonukhoz. Az uralkodóhoz hasonlóan elutasítják a mennyei kincset, és azt választják, ami nekik tetszik. Ilyen önzéssel bizonyítják, hogy méltatlanok az örökkévaló gazdagságra. Megmutatják, hogy alkalmatlanok arra, hogy helyet kapjanak Isten országában; ha beengednék őket oda, akkor a nagy hitehagyotthoz hasonlóan mindent úgy követelnének, mintha ők teremtették volna, és a mennyet elrontanák kapzsiságukkal. RH 1897. december 14., 1897. december 14. 7
"Mózesnek választania kellett a világ és Isten között. Két ellentétes tárgy került eléje. Egyiptom kincseit, a világi korona dicsőségét és minden világi előnyt, ami ezzel a választással jár, e világ fejedelme mutatta fel. Az ellenkező oldalt a világosság fejedelme, a világ Megváltója mutatta be. Ő a jutalom jutalmát, Krisztus kikutathatatlan gazdagságát tartotta szem előtt, és megmutatta a szenvedés, az önmegtagadás és az önfeláldozás útját is, amelyet mindazoknak kell bejárniuk, akik elnyerik ezt a jutalmat." RH 1897. december 14., 1897. 8
"A döntés Mózesre maradt. Szabad erkölcsi ágensként szabadon választhatott. Az egész mennyország érdekelt volt a kérdésben. Mit választana: az Istennek való engedelmességet, a jutalom örök jutalmával, vagy az engedelmességet annak, ami leginkább megfelel a saját akaratának? 'Hit által Mózes, amikor évekbe jutott, visszautasította, hogy a fáraó leányának fiának nevezzék; inkább választotta, hogy Isten népével együtt szenvedjen nyomorúságot, mint hogy egy ideig élvezze a bűn örömeit; nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát, mint az egyiptomi kincseket; mert tekintettel volt a jutalom jutalmára.'" RH 1897. december 14., par. 9
Szerda, November 15.
Szeresd felebarátodat, mint magadat
Olvassuk el a Máté 22:37-40-et. Hogyan viszonyul az, amit itt maga Jézus mondott, ahhoz, amit a törvénytudósnak adott válaszához, a Lukács 19:27, 28-ban?
Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat." "Jól feleltél - mondta Krisztus -; ezt cselekedd, és élsz." {COL 377.2}
A törvénytudó nem volt megelégedve a farizeusok magatartásával és cselekedeteivel. Tanulmányozta a Szentírást, mert meg akarta ismerni mondanivalóját. Mélységesen érdekelte ez a kérdés, és őszintén kérdezte: "Mit cselekedjem?" Válaszában, amelyben meghatározta a törvény követelményeit, figyelmen kívül hagyta a ceremóniális és rituális előírások tömkelegét. Ezeknek nem tulajdonított fontosságot. Csak azt a két nagy elvet nevezte meg, amelytől "függ az egész törvény és a próféták" (Mt 22 :40). E válasz megdicsérése előnyösen befolyásolta a Megváltó ügyét a rabbiknál. Nem ítélhették el annak szentesítéséért, amit egy törvénytudó is megerősített. {COL 377.3}
"Ezt cselekedd, és élsz" - mondta Krisztus. Tanításában a törvényt mindig Istentől származó kerek egészként mutatta be, tanúsítva, hogy lehetetlen megtartani az egyik előírást, és áthágni a másikat, mert ugyanaz az elv vonul végig az egészen. Az ember sorsát az egész törvény iránti engedelmessége határozza meg. {COL 377.4}
Krisztus tudta, hogy senki sem képes a maga erejéből engedelmeskedni a törvénynek. A törvénytudót alaposabb és igényesebb kutatásra akarta késztetni, hogy megtalálja az igazságot. Csak Krisztus erejének és kegyelmének elfogadásával tudjuk megtartani a törvényt. Csak az engesztelő áldozatba vetett hit teszi képessé az elbukott embert arra, hogy szeresse Istent teljes szívével, felebarátait pedig úgy, mint saját magát. {COL 378.1}
A törvénytudó tudatában volt annak, hogy nem tartotta meg sem az első négy parancsolatot, sem pedig a többi hatot. Krisztus fürkésző kérdésének súlya alatt bűnösnek érezte magát, de bűnei megvallása helyett igazolni próbálta őket. Az igazság elismerése helyett azt igyekezett bebizonyítani, hogy milyen nehéz a parancsolatokat megtartani. Azt remélte, hogy ezzel elhárítja az ítéletet, és sikerül igazolnia magát a nép előtt. A Megváltó szavaiból kitűnt, hogy a törvénytudó kérdésére semmi szükség nem volt, hiszen maga is meg tudta válaszolni. De a törvénytudó egy másik kérdést is feltett: "Ki az én felebarátom?" {COL 378.2}
Csütörtök, November 16.
Az irgalmas szamaritánus története ma
Olvassuk el a Lukács 10:30-37-et. Hogyan foglalnád össze Jézus jelentését a mai történetben?
E tanítással Krisztus félreérthetetlenül és meggyőzően bemutatta a törvény elveit, tanúsítva hallgatóinak, hogy elmulasztották megvalósítani ezeket az elveket. Szavai olyan világosak és súlyosak voltak, hogy a hallgatók nem tudtak akadékoskodni. A törvénytudó a tanításban semmi megbírálhatót nem talált. Krisztussal szembeni előítélete eloszlott. A nemzetében élő idegenkedést azonban nem győzte le egészen, és ezért nem tudott név szerint elismeréssel adózni a samaritánusnak. Krisztus kérdésére: "E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett" - így válaszolt: "Az, aki könyörült rajta." {COL 380.1}
"Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is akképpen cselekedjél." Légy ugyanilyen kedves, melegszívű a nyomorultakhoz! Ezzel mutatod meg, hogy megtartod az egész törvényt. {COL 380.2}
Ma is sokan követnek el hasonló hibát. Feladataikat két külön csoportba osztják. Az egyik nagy dolgokból áll, amelyeket Isten törvénye szabályoz. A másik úgynevezett apróságokból, amelyekben nem érvényesítik a "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat" parancsot. Hangulatuk dönti el, hogy mit tegyenek. Ezért jellemük eltorzul, és Krisztus vallását hamis színben tüntetik fel. {COL 382.2}
Sokan méltóságon alulinak tartják, hogy segítsenek a szenvedő emberen. Érzéketlenül és megvetéssel nézik azokat, akik megrontották lelkük templomát. Mások egyéb indítékokból mellőzik a szegény. Azt gondolják, hogy valamilyen értékes vállalkozás támogatásával Isten ügyét viszik előre. Úgy érzik, hogy olyan nagyszerű feladatot teljesítenek, amelyet nem lehet a szűkölködők és lesújtottak miatt abbahagyni. Állítólagos nagy feladatuk végzése közben esetleg még sanyargatják is a szegényeket. Megfosztva őket jogaiktól, vagy semmibe véve problémáikat, nehéz körülményeket teremtenek számukra. Mindezt jogosnak érzik, hiszen véleményük szerint Krisztus ügyét viszik előbbre. {COL 382.3}
Sokan elnézik testvéreik vagy felebarátaik mostoha körülményeit anélkül, hogy segítenének rajtuk. Azt gondolják, hogy kereszténységük megvallásával - ridegen és önzőn is - Krisztust képviselik. Krisztusnak e névleges szolgái valójában nem az Úr munkatársai. Isten szeretetéről, amelyet sugározniuk kellene, alig-alig kapnak némi fogalmat embertársaik. Miattuk nem indul sok szív hálára Isten iránt, és sok ajakról miattuk nem hangzik magasztaló ének. Megfosztják Istent a neki járó tisztelettől, és azoktól a lelkektől, akikért Krisztus meghalt, akiket szeretne bevinni országába, és maga mellett látni az örökkévalóságban. {COL 383.1}
Péntek, November 17.
További Tanulmányozásra
A gazdag ifjú és Nikodémus is uralkodó volt, és bár Nikodémus talán nem volt olyan gazdag, mint az ifjú, de azért nem volt szegény. De miért kérték az egyiket, hogy ossza szét a gazdagságát a szegények között, a másiknak pedig azt mondták, hogy szülessen újjá? Miért nem kellett mindkettőnek ugyanazt az árat fizetnie az üdvösségért? Íme az okok:
Hogy ne lássák Jézus társaságában, Nikodémus nem nappal, hanem titokban, éjjel ment el hozzá, míg az ifjú fejedelem nemcsak nyíltan, nappal ment el Jézushoz, hanem akkor is, amikor sokan voltak Jézussal. A gazdag ifjú uralkodó alapvető akadálya tehát a gazdagsága volt, Nikodémusé pedig a büszkesége. Egyértelmű tehát, hogy az egyik betegsége egyfajta kezelést igényelt, a másik betegsége pedig másfajta kezelést.
Jézus senkitől sem kérte, hogy vegye fel a vallását, hanem azt kérte, hogy "kövessék" Őt, legyenek a tanítványai közé. A gazdag ifjú uralkodó nem tudta követni az Urat, mert a szíve a saját gazdagsága körül forgott. Nikodémus pedig azért nem tudta követni az Urat, mert túl büszke volt ahhoz, hogy a népszerűtlen és gyűlölt Jézus társaságában mutatkozzon, akit szerény halászok követtek. Az akadályok elhárításához az egyiknek meg kellett szabadulnia a gazdagságától, a másiknak pedig meg kellett szabadulnia a büszkeségétől. A büszkeség felszámolásához újjá kell születni, új emberré kell válni. A pénz szeretetének felszámolásához viszont oda kell adni a pénzét azoknak, akiknek valóban szükségük van rá.
A Szentírás feljegyzi, hogy Ábrahám nagyon gazdag volt. Mégis "Isten barátjának" nevezik. A gazdagság tehát önmagában áldás lehet, bár gyakrabban válik átokká. A gőg azonban sohasem jó.