Az Ítélet Folyamata
13. Lecke, 4. Negyedév 2022. December 17-23., December 17-23.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat délután - December 17.
Emlékszöveg:
"Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt." KJV - 2Korinthus 5:10
„Nézém – mondja Dániel próféta –, míg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle; ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz; tűzfolyam foly és jő vala ki az Ő színe felől; ezerszer ezeren szolgálának neki, és tízezerszer tízezeren állának előtte; ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg.” (Dn. 7:9–10) {GC 479.1}
Így tárul a próféta szeme elé az a kiemelkedő, ünnepélyes nap, amelyen az egész föld Bírája megvizsgálja az emberek életét és jellemét, mindenkinek „cselekedetei szerint fizet”. Az Öregkorú: Isten, az Atya. A zsoltáríró ezt mondja: „Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké Te vagy Isten” (Zsolt. 90:2). Isten az ítélet Bírája, aki minden élet és minden törvény forrása. A szent angyalok pedig – „tízezerszer tízezer és ezerszer ezer” – szolgaként és tanúként vesznek részt ebben a nagy fontosságú törvénykezésben. {GC 479.2}
Vasárnap - December 18.
A Végső Ítélet
Máté 25:31-46, János 5:21-29
Hogyan mutatott rá Krisztus az utolsó ítéletben a kárhoztatás és a megigazulás fogalmára?
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az Ő dicsőségében, és Ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az Ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól.” (Mát 25,31–32) Krisztus az Olajfák hegyén így festette le tanítványai előtt a nagy ítéletnap jelenetét. Úgy ábrázolta, hogy ama nap jellege egyetlen szempont köré összpontosul. Amikor a népeket elébe gyűjtik, akkor csak két embercsoport lesz jelen, s örökkévaló sorsukat az határozza majd meg, amit megtettek vagy elmulasztottak megtenni Krisztusért szegény és szenvedő embertársaik személyében. {DA 637.1}
A hangot, amely a keresztről azt kiáltotta: „Elvégeztetett!”, a halottak is meghallották. Ez a hang átütötte a sírok falait, és megparancsolta az alvóknak, hogy keljenek fel. Így lesz majd, amikor Krisztus hangja felharsan a mennyből. Az a hang behatol majd a sírokba, megnyitja a sírboltokat, és a Krisztusban meghaltak feltámadnak. A Megváltó feltámadásakor csak néhány sír tárult fel, de második eljövetelekor minden drága halottja meghallja majd az Ő hangját, és előjön a dicsőséges, halhatatlan életre. Ugyanaz a hatalom, amely feltámasztotta Krisztust a halottak közül, feltámasztja majd az Ő egyházát is, és megdicsőíti azt Ővele, minden fejedelemségek, minden hatalmasságok, és minden más név felett, amely adatott; nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is. {DA 787.2}
Itt [Ezékiel 9:2-6] a népet vegyes állapotban mutatja be (a gabona és a búza keveredik), és az idő csak előttük áll, amikor egyrészt azok, akik sóhajtottak és kiáltottak a közöttük lévő utálatosságok miatt, megkapják a szabadulás jelét, míg másrészt azok, akik nem sóhajtottak és nem kiáltottak, a jel nélkül maradnak, hogy elpusztuljanak (bűneikben) az angyalok mészárló fegyverei alatt. Ebből a szétválasztásból -az egyházban- jönnek ki az első gyümölcsök.
Ezután következik az elválasztás a nemzetek közül, ahogyan azt a Máté 25. fejezetének példázatában látjuk, amely prófétai módon írja le Krisztus eljövetelét, bár nem az, amelyet az 1Thesszalonika 4:16, 17-ben látunk, mert az utóbbi idején "a Krisztusban meghaltak támadnak fel először": aztán mi, akik élünk és megmaradunk, elragadtatunk velük együtt a felhőkön, hogy találkozzunk az Úrral a levegőben"; míg az előbbi idején "amikor eljön az Emberfia az ő dicsőségében, és vele együtt az összes szent angyalok, akkor ül majd az ő dicsőségének trónjára [az ország-templom, amely eddig a pontig csak az első gyümölcsökből áll]".
"Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett.” Máté 25:31-34, 41.
Ebből a szétválasztásból -a nemzetek között- ered a második gyümölcs.
Hétfő - December 19.
Az Advent Előtti Ítélet
Dániel 7:9-14; Máté 22:1-14, Jelenések 11:1, 18, 19, Jelenések 14:6, 7.
Hogyan világítanak rá ezek a szakaszok a mennyei tárgyalóteremben az advent előtti vizsgáló ítélet fogalmára? Mi a jelentősége egy ilyen ítéletnek?
A könyvek megnyílnak az ítéletkor, és Isten megvizsgálja azoknak az életét, akik hittek, illetve hisznek Jézusban. Védőügyvédünk a föld első lakóitól kezdve minden nemzedékben élők ügyét felhozza; és a sort az élőkkel zárja. Minden név szóba kerül; minden ügyet alaposan megvizsgálnak. Isten számos nevet elfogad, másokat elutasít. Azoknak a nevét, akiknek meg nem bánt és el nem rendezett bűneit őrzi a mennyei nyilvántartás, Isten kitörli az élet könyvéből, és az emlékezés könyve jótetteiket sem tartja tovább számon. Az Úr kijelentette Mózesnek: „Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből” (II. Móz 32:33). Ezékiel próféta pedig ezt mondja: „Ha az igaz elhajol az ő igazságától és gonoszságot cselekszik... semmi igazságairól, amelyeket cselekedett, emlékezés nem lészen” (Ez. 18:24). {GC 483.1}
Azok, akik részesülni akarnak a Megváltó közbenjárásának áldásaiban, ne engedjék, hogy szentségük és istenfélelmük elmélyítését bármi is gátolja! Szórakozás, hivalkodás és nyerészkedés helyett fordítsák inkább az értékes órákat az igazság buzgó, imádságos kutatására. A szentély és a vizsgálati ítélet tanát Isten népének jól kell ismernie. Mindannyiunknak tudni kell, hogy nagy Főpapuknak mi a tisztsége és munkája. Különben soha nem lesz olyan hitünk, amilyenre most van szükség, és soha nem fogjuk tudni betölteni azt a helyet, amelyet Isten nekünk szán. Minden egyes ember üdvözülhet, illetve elveszhet. Mindenkinek az ügye függőben van Isten ítélőszéke előtt. Mindenkinek szemtől szemben kell a nagy Bíróval találkoznia. Milyen fontos tehát, hogy mindenki sokat elmélkedjék ezeken az ünnepélyes jeleneteken: az ítélők leülnek, a könyvek megnyílnak, és a napoknak végén Dániellel együtt minden egyes ember felkel sorsára. {GC 488.2}
És most, mivel a mennyei vizsgáló ítélet megkülönböztető igazsága a hetednapi adventisták tanítási nagyítója, használjuk azt a szétválasztás témájában.
Az élők vizsgálati ítéletének az a része, amely által eldől, hogy kiknek a bűnei eltöröltetnek, és ennek eredményeként örök életet kapnak, a földön párhuzamba állítható az "író tintakürtös" angyal munkájával, akinek az a feladata, hogy "megjelölje" (megpecsételje) mindazokat, akik sóhajtoznak és kiáltoznak Júdában és Izraelben - az egyházban - minden utálatosság miatt. És a további öt másik angyal munkája, akik követik, hogy megöljenek mindenkit, aki nem viseli a "bélyeget" (pecsétet), a mennyben a bűnösök nevének az Élet Könyvéből való kitörlésével áll párhuzamban. (Lásd Ezékiel 9; Bizonyságtételek a lelkészeknek, 445. o.; Bizonyságtételek, 5. Kötet, 211. o.).
Így látjuk, hogy ez a kettős prófétai munka, a bűnösök neveinek elválasztása az igazak neveitől a szentélyben, és a bűnösök elválasztása az igazaktól a gyülekezetben, ugyanaz, mint a példabeszédekben elrendelt munka: a parlagfű elválasztása a búzától (Mt. 13,30); a rossz halak a jókból (Mt 13,48); akiknek nincs meg a menyegzői ruha azoktól, akiknek megvan (Mt 22,1-13); akik nem fejlesztették a tehetségüket azoktól, akiknek megvan (Mt 25,20-30).
Mivel mindezek az egyenértékű elválasztások a vizsgáló ítélet alatt, a menyegző, a koronázás, az ország befogadása előtt történnek (Dán 7:9, 10, 13, 14), nyilvánvaló, hogy az aratás és az ítélet egymásnak ellentétei, és hogy a próbaidő lezárása előtt történnek - amikor az Úr hirtelen eljön a templomába, hogy "megtisztítsa Lévi fiait." - Mal. 3:1-3. És ahogy a halottak ítéletét követi az élők ítélete, úgy követi a gyülekezet ítéletét a világ ítélete. És "ha először rajtunk kezdődik, mi lesz a vége azoknak, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának?" (1Pét 4:17) - amikor a Nagy Bíró az Ő dicsőségének trónján ül, amikor minden nemzet összegyűlik előtte, amikor pásztorként szétválasztja juhait (Mt 25:31-46).
Kedd - December 20.
Ítélet A Millennium Alatt
1 Korinthus 2:2, 3, Jelenések 20:4-6, 11-13
Miért kell a szenteknek részt venniük az ezeréves ítéleten?
Az első és második feltámadás közötti ezer év alatt ítélet folyik a gonoszok felett. Pál apostol írásaiból kitűnik, hogy ez az ítélet a második adventet fogja követni. „Idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait.” (I. Kor 4:5) Dániel kijelenti, hogy amikor „eljöve az Öregkorú”, „ítélet adaték a magasságos egek szenteinek” (Dn. 7:22). Ekkor az igazak mennyei királyokként és papokként uralkodnak. János ezt mondja a Jelenések könyvében: „Láték királyi székeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel.” „Lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak Ővele ezer esztendeig.” (Jel. 20:4, 6) Erről mondta Pál, hogy „a szentek a világot ítélik meg” (I. Kor. 6:2). Krisztussal együtt ítélkeznek a gonoszokon. Összevetik tetteiket a törvénykönyvvel, a Bibliával, és mindenkinek az ügyét a cselekedetei szerint döntik el. Majd kiszabják a gonoszok büntetését a cselekedeteik szerint; és ez az ítélet bekerül a nevük mellé a halál könyvébe. {GC 660.4}
Ha egy földi bíró nem ítél el egy bűnözőt esküdtszéki tárgyalás nélkül, akkor bizonyára a mennyei igazságos Isten sem fog. Nem fog végleges ítéletet hozni a gonoszok felett, elítélve őket bűnükért és elítélve őket a "második" halálra (Jel 20:14), amíg nem ad lehetőséget a szenteknek (az esküdteknek), hogy saját szemükkel láthassák a gonoszok - a férjek, feleségek, gyermekek, rokonok, barátok és ismerősök, akik akkor hiányoznak a fenti lakóhelyekről - ítéletét, és megvizsgálhassák feljegyzéseiket, amelyekből kiderül, miért nincsenek ott, hanem miért molyolnak a lenti sírjaikban.
Hogy senkinek se maradjon mentsége arra, hogy nem ismeri vagy téved eme igazságot, Jánosnak nemcsak a nagy fehér trónt mutatták meg, amelyen az Örökkévaló Bíró ül, "akinek arca elől elmenekült a föld és az ég" (Jel 20:11), hanem más trónokat vagy székeket is, amelyeken nyilvánvalóan az esküdtek ülnek. És ahelyett, hogy csak "tízezerszer tízezer és ezerszer tízezer" (Jel 5,11) angyalok lettek volna tanúként jelen, ez alkalommal "azoknak a lelkét is jelen látta, akiket Jézus bizonyságtételéért és Isten igéjéért fejeztek le, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették fel annak bélyegét a homlokukra vagy a kezükre; és éltek és uralkodtak Krisztussal ezer évig... Ez az első feltámadás". Jel 20:4, 5.
Az a tény azonban, hogy "a többi halott nem élt újra, amíg az ezer év be nem fejeződött" (Jel 20:5), azt mutatja, hogy a trón előtt jelenlévők feltámadtak.
De a halottakat, "kicsiket és nagyokat", akik nem támadnak fel az első feltámadáskor (Jel 20,6), János képletesen látta "Isten előtt állni; és megnyíltak a könyvek, és megnyílt egy másik könyv, amely az élet könyve; és a halottak megítéltetnek azokból, amelyek a könyvekben meg vannak írva, cselekedeteik szerint". Jel 20:12. Ennek a műnek a lezárásával következnek az események---az ítélet után.
Szerda - December 21.
Az Ítélet Végrehajtása
2Péter 2:46, 2Péter 3:10-13
Hogyan segítenek ezek a szövegek megérteni a végső végrehajtó ítélet természetét? Hogyan sugallják az ítélet befejezésének gondolatát, szemben az örökké tartó ítélettel, ami az igazságosság elferdítése lenne, és nem annak kifejezése?
Az ezer esztendő végén Krisztus a megváltottak és az angyalok kíséretében ismét eljön a földre. Félelmes méltósággal száll alá, és életre szólítja a gonoszokat a végítéletre. Hatalmas sereg jön elő, megszámlálhatatlan, mint a tenger fövénye. Micsoda különbség van köztük és azok között, akik az első feltámadáskor léptek ki sírjukból! Az igazakat Jézus hervadhatatlan ifjúsággal és szépséggel ruházta fel. A gonoszok pedig a betegség és a halál nyomait viselik.{GC 662.1}
Sátán először angyalaival tanácskozik, majd a királyokkal, hódítókkal és hatalmasokkal. Felmérik párthíveik erejét, létszámát, és kijelentik, hogy a városon belüli sereget, amely az ő seregükhöz képest kicsi, le tudják győzni. Terveket fektetnek le a gazdag és dicső új Jeruzsálem elfoglalására. És nyomban készülődni kezdenek a csatára. Ügyes szakemberek harceszközöket gyártanak. Sikereikről híres hadvezérek a harcosok sokaságát seregekké szervezik. {GC 664.2}
Sátán híveinek táborába rohan, s igyekszik tettre izgatni őket. De Istentől tűz hull alá az égből s a hatalmasokat s nagyokat, a szegényeket és kicsinyeket együttesen megemészti. Láttam, hogy egyesek gyorsan megsemmisültek, míg mások tovább szenvedtek. Cselekedeteik szerint vették fel büntetésüket. Egyesek napokon át égtek a tűzben, s amíg csak egyetlen éghető porcikája volt testüknek, amely még nem hamvadt el, a legnagyobb kínokat szenvedték el. Az angyal így szólt: „Kínjaik meg nem szűnnek, és tüzük ki nem alszik, amíg egyetlen részük lesz, amelynek még el kell pusztulni.” {EW 294.1}
Amikor az ítélet véget ért, és az ezer év elmúlt, "a tenger kiadá a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint." Jel 20:13.
“És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, amely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” Jel 21:2-4.
Miután leszállt a szentekkel, akik örökké vele együtt fognak uralkodni az újjáteremtett földön, Krisztus előhívja a gonosz halottakat sírjaikból, miközben ezzel egyidejűleg "nagy hang hallatszik a mennyből", "mondván: Íme, az Isten sátora az emberek között van, és velük lakik" (Jel 21:3), miközben az ezer év alatt vele "éltek" (Jel 20:4). Mire,---Sátán egy kis időre elszabadul.
A gonosz halottak feltámadása által "...a Sátán eloldatik az ő fogságából. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, akiknek száma, mint a tenger fövenye." Jel 20:7, 8.
Erről a "kis időszakról", amelyben a Sátán megtévesztheti a nemzeteket, Ézsaiás próféta hallotta az Urat mondani:
“Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak; Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az ő népét örömmé. És vígadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava! Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, aki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg.” Ézsa 65:17-20.
Az olvasó megfigyelheti, hogy amikor az Úr megteremti az új eget és az új földet, akkor attól kezdve, hogy a gonoszok felkelnek a sírjukból, addig az időpontig, amikor a második halál által örökre elpusztulnak, - a "kis ideig", - "nem lesz többé onnan [közülük] csecsemő [nem lesz többé születés], sem öregember, aki nem töltötte be napjait [nem lesz többé halál, mielőtt az ember napjai beteljesednének]; mert a gyermek százévesen hal meg; de a százéves bűnös átkozott lesz". Az öregek és a fiatalok (vagyis azok, akik a millennium alatt a sírjukban maradnak) később együtt fognak előjönni, mindketten "száz évig" fognak élni - "a kis ideig", amelyben a Sátán ismét meg fogja őket téveszteni. Nem lesz sem halál, sem születés, de az összes gonosz akkor örökre el lesz átkozva---A Második Halál Által.
Az új földnek az a része, amelyet a gonoszok lába taposott és beszennyezett a "rövid időszak" alatt, megtisztul azáltal, hogy a tűz "Istentől a mennyből" leszáll, és elégeti őket és műveiket, míg azok, akik az új földet az örökkévalóságig lakják majd, a "szent városban" és annak körül védve lesznek. Jel 21:2.
“És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat. És az ördög, aki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, ahol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.” Jel 20:9, 10, 14, 15.
Csütörtök - December 22.
A Második Halál
Malakiás 4:1, Jelenések 20:14, 15, Jelenések 21:8
Mennyire hatékony a "tűz tava" és a "második halál"?
A gonoszok a földön kapják meg büntetésüket (Pld. 11:31). „Pozdorjá”-vá lesznek, „és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura” (Mal. 4:1). Egyesek egy pillanat alatt pusztulnak el; mások hosszú napokig szenvednek. „Cselekedeteik szerint” kapják büntetésüket. Sátánnak – mivel Isten az igazak bűneiért is őt terheli meg – nemcsak saját lázadásáért kell szenvednie, hanem azokért a bűnökért is, amelyekre Isten népét rávette. Büntetése sokkal súlyosabb, mint azoké, akiket elámított. Amikor már elpusztul mindenki, akit csalásaival elbuktatott, ő még él és szenved. A tisztító lángokban a gonoszok – a gyökér és az ágak – végül megsemmisülnek. Sátán a gyökér, hívei az ágak. Maradéktalanul lesújt rájuk a törvény szabta büntetés, ahogy azt az igazság megköveteli. A menny és a föld, ezt látva, Jahve igazságosságát hirdeti. {GC 673.1}
Mivel nemcsak a Sátán, hanem "mindenki, aki nem találtatott beírva az élet könyvébe, a tűz tavába vettetett", a tóban lévő tűz egyszerűen folytatja ugyanazt a pusztítást, amelyet az a tűz végez, amely "Istentől jön le a mennyből". Jel 20:9. Az ezer év után, más szóval, a tűz, amely "Istentől száll le a mennyből", a "tűz tavát" (Jel 20:10) és minden bűnös örök megsemmisülését eredményezi. Erről a végső megsemmisülésről az ezredforduló előtti időszakot megelőzően lesz egy bemutató, amikor a fenevadat és a hamis prófétát a "tűz tavába" - az ezeréves sírjukba - vetik. És mivel a tűz természetesen nem ég tovább az ezer év alatt, ezért a kijelentés: "az ördög... a tűz és kénkő tavába vetetett, ahol a fenevad és a hamis próféta van" (Jel 20:10), azt mutatja, hogy van egy tipikus és egy antitipikus pusztulás is; a millennium előtti tűz tava a millennium utáni pusztulás típusa.
Péntek - December 23.
További Tanulmányozásra
A második feltámadás az ezer esztendő végén lesz. Ekkor a gonoszok feltámadnak, és megjelennek Isten előtt, hogy „a megírott ítélet”-et végrehajtsák rajtuk. A Jelenések könyvének írója, miután látta az igazak feltámadását, így szólt: „A többi halottak ...meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő” (Jel. 20:5). Ésaiás pedig ezt mondja a gonoszokról: „Összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöcbe, és sok napok után meglátogattatnak” (Ésa. 24:22). {GC 661.2}