“Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpitnál, Ahová útnyitóul bement érettünk Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint.” Zsid 6:19-20.
A Krisztusban hívőktől elvárják, hogy növekedjenek az evangélium megértésében és megtapasztalásában:
Amikor valaki megtér (újjászületik) Krisztushoz, még csak csecsemő a keresztény életben, és egyelőre arra van szüksége, hogy mint egy újszülött csecsemőt, az “Ige hamisítatlan tejével” táplálják, hogy “azon növekedjen”. 1Pét 2:2.
Pál apostolon keresztül az Ihletés ezt a tejet úgy értelmezi, hogy az “Isten beszédeinek kezdő elemei.” Zsid 5:12. És Ézsaiáson keresztül kérdezi: “Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg?” Ezután, válaszolva saját kérdéseire, kijelenti, hogy, “A tejtől elszakasztottakkal-é és a csecstől elválasztottakkal-é?” Ézsa 28:9.
A Kr. u. első században együttesen megszületett egyház ma azon van, hogy kilépjen gyermekkorából, és “kemény eledellel” táplálják, hogy képessé tegyék a jó választására és a rossz elutasítására. “Mert mindaz, aki tejjel él, - jelenti ki az Ihletés -, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.” Zsid 5:13, 14. Nyilvánvaló, hogy ahogyan az idő halad előre, úgy az Igazság és a keresztény is vele arányosan halad előre.
Hogyan lehetetlen bűnbocsánatot nyerni, és Isten előtt helyreállni és üdvözülni, ha visszamegyünk a világba, amint azt a Zsidók 6:4-6 példázza?
Pál kifejti, hogy azok, akik nem a Krisztusról szóló tanítás alapelvei szerint élnek, és nem “törekednek a tökéletességre”, hanem “újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek…” akik egyszer megvilágosodtak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, és megízlelték Isten jó igéjét, és az eljövendő világ erőit, ha elesnek, “lehetetlen” hogy “ismét megújuljanak a megtérésre, mint akik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.” (Zsid 6:1-6.)
Pál fent idézett nyelvezete világosan kifejezi, hogy azok, akik mindenben megvilágosodtak, de nem élnek a tanok elveivel, alapot vetnek arra, hogy visszatérjenek a világba, és ha így elbuknak, lehetetlen, hogy Krisztus evangéliuma megújítsa megtérésüket.
A bűnre fenntartást tenni, annyi, mint megásni a saját örök sírunkat.
Hogyan lehetetlen helyreállítani azokat, akik egyszer megízlelték az üdvösség jóságát?
A tapasztalat olyan ismeret, amely valaminek a kipróbálásából származik. Tapasztalatból nyert vallásosságra van most szükségünk: „Ízleljétek, érzékeljétek, és lássátok meg, hogy jó az Úr!” Igen sokan, akik ismerik ugyan a vallásos igazság elméletét, soha nem tapasztalták Isten kegyelmének megújító hatalmát a szívükön. Mindig vonakodnak, ha engedelmeskedniük kell a Szentlélek figyelmeztető, intő és tanító bizonyságtételeinek. Hiszik, hogy egyszer kitöltetik Isten haragja, mégsem tesznek komoly erőfeszítéseket, hogy megmeneküljenek attól. Hiszik, hogy létezik a menny, mégsem hoznak áldozatot, hogy elnyerjék. Hisznek az emberi lélek értékében, és abban is, hogy a megváltására adott idő nemsokára örökre véget ér. Mégis elszalasztják a legbecsesebb lehetőséget, hogy megbékéljenek Istennel. Bizonyságtételek, 5 Kötet, 221.3 oldal.
Olvashatják a Bibliát, de figyelmeztetései nem riasztják, ígéretei nem nyerik meg őket. Helyeslik a nemes dolgokat, mégis azt az ösvényt tapossák, amit Isten megtiltott nekik. Ismerik ugyan a menedéket, de nem veszik igénybe. Ismerik a bűn gyógyszerét, de nem élnek vele. Tudják, mi a helyes, de nem éheznek rá. Összes tudásuk csak növeli kárhoztatásukat. Sohasem ízlelték, nem érezték és nem tanulták meg tapasztalatból, hogy jó az Úr. Bizonyságtételek, 5 Kötet, 221.3 oldal.
Mit jelent az, hogy nincs áldozat a bűnökért?
Isten a Szentlélek megnyilatkozásával inti és győzi meg a bűnöst. Isten semmit sem tud tenni többé azért a lélekért, aki a Szentlélek munkáját véglegesen elutasította. Az ilyen lélek ugyanis az isteni irgalom utolsó erőforrását is felhasználta és kimerítette. A bűnös ezzel a cselekedetével véglegesen elvágta magát Istentől, a bűn számára pedig nincs olyan orvosság, amellyel meggyógyíthatná magát. Nincs semmiféle olyan fenntartott hatalom, amellyel Isten azon munkálkodhatna, hogy meggyőzze és megtérítse a bűnöst. Az isteni parancs így hangzik: "[...] hagyd hát magára!" (Hós 4:17). Isten utolsó szava pedig így szól az ilyenekhez: "[...] többé nincs bűnökért való áldozat, hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket" (Zsid 10:26-27). Pátriárkák és Próféták, 405.1 oldal.
Miben várhatunk jobb dolgokat?
Az előttünk álló példák ellenére megdöbbent, hogy mivé is válhat az ember és mire is képes, – mégsem serkent komolyabb igyekezetre, hogy kövessük az igazság jócselekedeteit. Nem mindenki foglalhat el fontos helyet; mégis mindenki a hasznosság s bizalom helyeit töltheti be, s állhatatos hűséggel sokkal többet érhet el, mint elgondolni tudnánk, Az igazság elfogadói, törekedjenek a Szentírás megértésére, és élő Üdvözítőnk tapasztalati ismeretére. Műveljük a szellemi képességet, erősen igénybe véve az emlékezetet. Mindennemű szellemi lustaság bűn, a lelki közöny pedig egyenesen halál. Bizonyságtételek 4 Kötet, 399.1 oldal.
Mikor teljesülnek be azok a szövetségi ígéretek, amelyeket Isten Ábrahámnak, Izraelnek és Dávidnak tett?
“Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt, Akivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt. Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt; Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit. És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva. És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre. Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája! Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál. Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele. És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait. Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint; Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat: Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat; De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom. Nem töröm meg az én szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom. Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot? Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap. Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela. ” Zsolt 89:21-38.
Amit Isten Izráel, a választott nép által akart tenni a világért, ma megvalósítja egyházával. Kiadta „a szőlőt... más munkásoknak”, a vele kötött szövetséget megtartó népének, akik hűségesen „megadják a termést a maga idejében.” Az Úrnak mindig voltak a földön hűséges képviselői, akik magukévá tették a menny érdekeit. Istennek ezek a tanúi a lelki Izráel közé számítanak, és Jahve teljesíti ősi népének tett minden szövetségi ígéretét. Próféták és Királyok, 713.1 oldal.
„Ide kísérte el Krisztust tanítványainak hite, amikor a mennybe emelkedve eltűnt a szemük elől. Ide összpontosultak reményeik. Erről a reménységről mondta Pál, hogy „lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya”, amely „beljebb hatol a kárpitnál, ahová útnyitóul bement érettünk Jézus, aki örökkévaló főpap”. „Nem bakok és tulkok vére által, hanem az Ő tulajdon vére által ment be egyszer mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve” (Zsid. 6:19–20; 9:12). A Nagy Küzdelem, 421.1 oldal.
„Ez a szolgálat tizennyolc évszázadon át folyt a templom első helyiségében. Krisztus a bűnbánó hivők érdekében vérére hivatkozott. Kieszközölte számukra az Atya bocsánatát és pártfogását, de bűneik még bent maradtak a mennyei könyvekben. A jelképes szolgálat év végi engesztelési munkájához hasonlóan Krisztus is, megváltási munkájának befejezése előtt, engesztelési szolgálatot végez a mennyben, hogy a bűnöket eltávolítsa. Ez a szolgálat kezdődött el a 2300 nap végén. Ekkor, miként Dániel próféta megjövendölte, Főpapunk belépett a szentek szentjébe, hogy ennek az ünnepélyes munkának az utolsó szakaszát – a templom megtisztítását – elvégezze.” A Nagy Küzdelem, 421.1 oldal.