A szeretet

Hogy legyőzzük az ellenséget, és megőrizzük az egységet és a harmóniát, minden hívő hagyjon fel azzal, hogy hibát keressen testvéreiben; figyeljen a saját lépéseire, ne az övékre; ismerje fel, hogy nekik ugyanolyan lehetőségük van, mint neki, hogy megkülönböztessék a jót a rossztól; viselje a saját felelősségét, ne az övékét; tartsa őket magánál jobbnak; és ne tegyen és ne mondjon olyat, amit nem szeretne, ha ők tennének vagy mondanának neki. 

Mindenki ismerje fel, ahogyan Pál is tette, hogy a szeretet – a szeretetből fakadó türelem – a legelengedhetetlenebb, legsürgetőbb és legnemesebb minden elérhető érték közül: 

„A szeretet türelmes és kedves; a szeretet nem irigy; a szeretet nem dicsekedik, nem felfuvalkodik; nem viselkedik illendőtlenül, nem keresi a magáét, nem haragszik könnyen, nem gondol rosszat; nem örül a gonoszságnak, hanem örül az igazságnak; mindent elvisel, mindent elhisz, mindent remél, mindent eltűr.” [1 Korinthus 13:4–7.] Krisztus ihletett apostolán keresztül bemutatta nekünk azt a jellemképet, amelyet Krisztus szeretete áthat. Krisztus jeleit kell viselnünk; az Ő képmására kell formálódnunk. Ezt a példát azért kaptuk, hogy megismerjük a lehetőségeket, azokat a magasságokat, amelyeket Krisztusban és Krisztuson keresztül elérhetünk. Az általa felmutatott mércéje a benne lévő tökéletesség, és az Ő érdemei révén el is érhetjük azt. Azért maradunk el ettől, mert megelégszünk azzal, hogy a földi dolgokra tekintünk a mennyei helyett. Krisztusra tekintve változunk át dicsőségről dicsőségre. A közönséges dolgokat szemlélő szemet fel kell emelni. „Most még homályosan látunk, mint tükörben” – mondja az apostol –, „de akkor szemtől szembe; most még csak részben ismerem, de akkor úgy fogom ismerni, ahogyan én is ismerve vagyok. „Most pedig marad a hit, a remény és a szeretet; ez a három, de ezek közül a legnagyobb a szeretet.” [12., 13. vers.]” 14LtMs, Lt 102, 1899, 4. bekezdés

„Csak a segítségre szorulók iránti önzetlen törődéssel tudjuk gyakorlati módon bizonyítani az evangélium igazságait. „Ha egy testvérünk meztelen és napi élelmétől megfosztva van, és valamelyikőtök azt mondja neki: Menjetek békével, melegedjetek meg és lakozzatok jól; de nem adtok neki a testnek szükséges dolgokat, mi haszna van abból? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetek nélkül áll, önmagában halott.” „És most marad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül a legnagyobb a szeretet.” RH 1902. március 4., 10. bekezdés

„Az evangélium hirdetése sokkal többet jelent, mint puszta prédikálás. A tudatlanokat fel kell világosítani; a csüggedteket fel kell emelni; a betegeket meg kell gyógyítani. Az emberi hangnak szerepet kell játszania Isten munkájában. A gyengédség, az együttérzés és a szeretet szavainak kell tanúskodniuk az igazságról. A buzgó, szívből jövő imáknak kell közel hozniuk az angyalokat.” RH, 1902. március 4., 11. bekezdés

„Az Úr Jézus az Olajfák hegyén egyértelműen kijelentette, hogy »mivel a gonoszság elszaporodik, sokak szeretete meghidegül«. Olyanokról beszél, akik a magas szellemi állapotból zuhantak le. Hadd hatoljanak be ezek a szavak ünnepélyes, vizsgáló erővel a szívünkbe. Hol van az a buzgóság, az Isten iránti odaadás, amely megfelel annak az igazságnak a nagyságának, amelyben állítólag hiszünk? A világ iránti szeretet, valamely kedves bűn iránti szeretet elszakította a szívet az imádság és a szent dolgokról való elmélkedés szeretetétől. A vallási szertartások formális sorozata folytatódik; de hol van Jézus iránti szeretet? A szellemiség haldoklik. Vajon ez a letargia, ez a szomorú hanyatlás örökre fennmarad? Vajon az igazság lámpása pislákolni fog, majd kialszik a sötétségben, mert nem táplálja a kegyelem olaja?” 5T 538.2

„Sokan a körülöttük lévő szörnyű gonoszságra, a minden oldalról jövő hitehagyásra és gyengeségre szegezik tekintetüket, és ezekről a dolgokról beszélnek, amíg szívük meg nem telik szomorúsággal és kételyekkel. Előtérben tartják az elméjükben a főcsaló mesteri működését, és a tapasztalataik lehangoló vonásain rágódnak, miközben úgy tűnik, szem elől tévesztik a mennyei Atya hatalmát és páratlan szeretetét. Mindez pontosan úgy van, ahogyan a Sátán szeretné. Tévedés azt gondolni, hogy az igazságosság ellensége ilyen nagy hatalommal rendelkezik, amikor olyan keveset foglalkozunk Isten szeretetével és hatalmával. Krisztus hatalmáról kell beszélnünk. Teljesen tehetetlenek vagyunk, hogy saját magunkat kiszabadítsuk a Sátán markából; de Isten kijelölt egy menekülési utat. A Legfőbbnek Fia rendelkezik az erővel, hogy helyettünk vívja meg a csatát, és „Azon keresztül, aki szeretett minket”, „több mint győztesek” lehetünk. 5T 740.2

„Rengeteg prédikációnk van. Amire a legnagyobb szükség van … az a veszőben lévő lelkek iránti szeretet, az a szeretet, amely gazdag áramlatokban árad Isten trónjáról. Az igazi kereszténység az egész lényen át sugározza a szeretetet. Minden létfontosságú részét érinti: az agyat, a szívet, a segítő kezeket, a lábakat, lehetővé téve az emberek számára, hogy szilárdan álljanak ott, ahol Isten elvárja tőlük, hogy ne tereljenek görbe utakra a lábukat, nehogy a sánták letérjenek az útról. Krisztus égő, mindent felemésztő szeretete a kárhozó lelkek iránt a kereszténység egész rendszerének élete. LHU 134.2

„Mi a Biblia értelmezése Istenről? „Isten szeretet.” Azzal, hogy Krisztust adta a világunknak, Isten kinyilvánította az emberiség iránti szeretetét. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Igen, „örök élet”. Ez az a szeretet, amely a törvény beteljesülése. Csak az lesz képes elviselni a láthatatlan Isten látványát, akinek a szíve tele van együttérzéssel a bukott ember iránt, aki céltudatosan szeret, és Krisztus-szerű cselekedetekkel mutatja ki szeretetét. Csak az ismerheti meg Istent, aki céltudatosan szereti embertársait. Aki nem szereti azokat, akikért az Atya annyit tett, az nem ismeri Istent. Ez az oka annak, hogy olyan kevés az igazi életerő a gyülekezeteinkben. A teológia értéktelen, ha nem áthatja Krisztus szeretete. LHU 134.3

„Isten a legfőbb. Az Ő szeretete az emberi szívben olyan cselekedetekre vezet, amelyek gyümölcsöt hoznak Isten jellemének hasonlatosságára.... LHU 134.4

„A szeretet [jóság] türelmes és kedves; a szeretet nem irigyel; a szeretet nem dicsekedik, nem felfuvalkodik, nem viselkedik illendőtlenül, nem keresi a saját javát, nem haragszik könnyen, nem gondol rosszat; nem örül a gonoszságnak, hanem örül az igazságnak.” Ó, az élet fájának áldott levelei!

„Most pedig marad a hit, a remény és a szeretet, ez a három; de ezek közül a legnagyobb a szeretet.” LHU 134.5

„Bármilyen magas is legyen a hivatása, az, akinek a szíve nem tele van szeretettel Isten és embertársai iránt, nem Krisztus igazi tanítványa. Bár nagy hittel rendelkezhet, és akár csodákat is tehet, a szeretet nélkül hite értéktelen lenne. Lehet, hogy nagy nagylelkűséget tanúsít; de ha valamilyen más indítékból, nem pedig igazi szeretetből adná oda minden vagyonát a szegények etetésére, az a cselekedet nem nyerné el Isten tetszését. Lelkesedésében akár mártírhalált is halhatna, de ha nem a szeretet vezérli, Isten téveszmés rajongónak vagy ambiciózus álszentnek tekintené.” AA 318.2

„»A szeretet türelmes és kedves; a szeretet nem irigyel; a szeretet nem dicsekedik, nem felfuvalkodik.« A legtisztább öröm a legmélyebb alázatból fakad. A legerősebb és legnemesebb jellem a türelem, a szeretet és az Isten akaratának való alávetés alapjaira épül. AA 319.1

„A szeretet nem viselkedik illendőtlenül, nem keresi a saját javát, nem haragszik könnyen, nem gondol rosszat.” A Krisztus-szerű szeretet a legkedvezőbb értelmezést adja mások indítékainak és cselekedeteinek. Nem tárja fel feleslegesen hibáikat; nem hallgatja mohón a kedvezőtlen beszámolókat, hanem inkább arra törekszik, hogy mások jó tulajdonságait idézze fel. AA 319.2

„A szeretet »nem örül a gonoszságnak, hanem örül az igazságnak; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.« Ez a szeretet »soha nem múlik el.« Soha nem veszítheti el értékét; mennyei tulajdonság. Mint egy drága kincs, birtokosa magával viszi majd Isten városának kapuin át.” AA 319.3

„Most már a kereszt árnyékában állt, és a fájdalom gyötörte a szívét. Tudta, hogy az árulás órájában elhagyják majd. Tudta, hogy a bűnözőkkel szemben alkalmazott legmegalázóbb eljárás során fogják kivégezni. Tudta, milyen hálátlanok és kegyetlenek azok, akiket megmenteni jött. Tudta, milyen nagy áldozatot kell hoznia, és hogy sokak számára hiábavaló lesz. Mivel tudta, mi vár rá, természetesen elboríthatta volna a saját megaláztatásának és szenvedésének gondolata. De a tizenkettőre nézett, akik vele voltak, mint a sajátjai, és akik, miután a szégyene, a bánata és a fájdalmas bánásmód véget ér, egyedül maradnak majd a világban küszködni. Azokról a szenvedésekről szóló gondolatai, amelyeket Ő maga kellett elviselnie, mindig összekapcsolódtak tanítványaival. Nem gondolt magára. Gondoskodása irántuk volt a legfontosabb a gondolataiban.” DA 643.2

„Nem csupán úgy kell szeretnünk felebarátunkat, mint önmagunkat; hanem úgy kell szeretnünk egymást, ahogy Krisztus szeretett minket.” DG 90.1

„Krisztus arra buzdította az első tanítványokat, hogy szeressék egymást úgy, ahogyan Ő szerette őket. Így kellett tanúskodniuk a világ előtt arról, hogy Krisztus lakozik bennük, a dicsőség reménysége. »Új parancsolatot adok nektek« – mondta –, »hogy szeressétek egymást; ahogyan én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást is.« János 13:34. Amikor ezeket a szavakat kimondták, a tanítványok nem tudták megérteni őket; de miután tanúi voltak Krisztus szenvedéseinek, keresztre feszítése és feltámadása, valamint mennybemenetele után, és miután a Szentlélek pünkösdkor leszállt rájuk, világosabb képet kaptak Isten szeretetéről és arról a szeretetről, amelyet egymás iránt kell tanúsítaniuk.” AA 547.1

„Arról a különleges értelemben, ahogyan a hívőknek ezt a szeretetet kell megnyilvánítaniuk, az apostol így ír: »Új parancsolatot írok nektek, ami igaz Őbenne és bennetek: mert a sötétség elmúlt, és az igazi világosság már ragyog. Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli testvérét, az még mindig a sötétségben van. Aki szereti testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne botlásra ok. Aki pedig gyűlöli testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség elvakította a szemét.” „Ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok: hogy szeressük egymást.” „Aki nem szereti testvérét, az a halálban marad. Aki gyűlöli testvérét, az gyilkos; és tudjátok, hogy egyetlen gyilkosban sem lakozik az örök élet. Ebből ismerjük meg Isten szeretetét, hogy Ő életét adta értünk; és nekünk is életünket kell adnunk a testvérekért.” AA 548.3

„A komoly bizalom és a szent felelősségek napja a miénk. Van munkánk, amit Istenért kell elvégeznünk. Nagy fény ragyog ránk, amelyet mindenkire ki kell terjesztenünk, akivel kapcsolatba kerülünk, nem úgy, hogy azonnal vitákat kezdeményezünk a tanbeli kérdésekről, hanem úgy, hogy megtanulunk Krisztus tanításairól beszélni. Legyetek biztosak és bölcsek abban, ahogyan azoknak a lelkeknek a lelkével bántok, akikért Krisztus a saját drága vérének árát fizette. Vajon az igazság, az a magasabb szintű igazság, amelyet kaptunk, meghozza-e a saját szívünkben a türelem, a hit, a remény és a szeretet gyümölcseit, és így hagyja-e meg üdvözítő hatását az emberi elmékre, kinyilatkoztatva, hogy az igazi Szőlőtőke ágai vagyunk, mert bőséges gyümölcsfürtöket teremünk? TSA 30.3

„Megnyilvánul-e a jellemtisztaság és a kedvesség, valamint a keresztény növekedés terén elért szilárd eredmények? Soha ne csüggedjetek el a lelkek megmentésére irányuló erőfeszítéseitekben, mert azok, akiket tévedésben és sötétségben neveltek, nem reagálnak azonnal a törekvéseitekre. Meg kell mutatnotok, hogy Isten munkásai vagytok, akik soha nem gyengülnek meg és nem csüggednek el. A megnyilvánuló irgalom és a Krisztus-szerű türelem megmutatja azoknak, akikkel kapcsolatba kerültek, hogy élő kapcsolatotok van Istennel, hogy tiszta a szívetek, gyengéd a beszédetek, komoly és buzgó a szellemetek. TSA 30.4

„Ez a Krisztus-szellem utat fog törni a veletek szembesülő durva tudatlanság között. De ne feledjétek Krisztus szavait: »Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.« Nem elég, ha könnyedén beszéltek vitatott témákról; Isten olyan embereket hív, akiknek a szívét az isteni képmás szerint formálták. A megszentelő igazságon keresztül hordozhatjuk másoknak az üdvösség serlegét. Azáltal, hogy komolyan ragaszkodunk Istenhez, imádságos életet élünk, amely kitartó hittel párosul, az igazság utat fog törni a látszólagos lehetetlenségeken keresztül. TSA 30.5

„Nem arról fogunk beszélni, ami nem lehetséges, hanem arról, ami lehetséges. »Menjetek előre!« – ez a Vezetőnk szava.” TSA 31.1

„A Megváltó tanításának alapelvei és maguk a szavak is, isteni szépségükben, megmaradtak a szeretett tanítvány emlékezetében. János utolsó napjaiban is az volt a gyülekezeteknek szóló tanúságtételének lényege: »Ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok: hogy szeressük egymást.« »Ebből ismerjük meg Isten szeretetét, hogy Ő életét adta értünk; és nekünk is életünket kell adnunk a testvérekért.« 1 János 3:11, 16.” DA 551.1

„Ez volt az a szellem, amely átjárta az első gyülekezetet. A Szentlélek kiáradása után »a hívők sokasága egy szívvel és egy lélekkel volt; és senki sem mondta magáénak azt, ami az övé volt.« »És nem volt közöttük szegény.« „És az apostolok nagy hatalommal tanúskodtak az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon.” ApCsel 4:32, 34, 33.” DA 551.2