AdvancedSabbathSchool-2026q3-01-PálszolgálataKorinthusban

Szombat délután, június 27

Emlékezetes szöveg:

„ Monda pedig az Úr látás • által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass: Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem van • ebben a városban. ApCsel 18:9, 10

A korinthusi hívőkhöz írt második levelében, miután ott erős gyülekezetet alapított, Pál visszatekintett a köztük töltött életére. „Vagy talán bűnt követtem el — kérdezte —, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát? Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra. Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Macedóniából jött testvérek pótolták, és attól, hogy én terhetekre legyek, minden tekintetben tartózkodtam, és tartózkodni fogok. A Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ettől a dicsekvésemtől Akhája vidékén sem fognak megfosztani” (2Kor 11:7-10). AT 230.3

Pál megmondta, hogy miért követte ezt a módszert Korinthusban. Azért, hogy ne adjon okot a szemrehányásra azoknak, „...akik... keresnek alkalmat” (2Kor 11:12) rá. Miközben sátorkészitőként dolgozott, hűségesen hirdette az evangéliumot. E munkáról maga jelenti ki: „Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, csodákban és isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek. — És hozzáfűzi —: Mert mi az, amiben a többi gyülekezethez képest hátrányba kerültetek, hacsak az nem, hogy én magam nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot! Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket... Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom a ti lelketekért...” (2Kor 12:12-15).AT 230.4

Vasárnap, június 28

Pál, az Isten által elhívott Jézus apostola

Olvassuk el az 1 Korinthus 1:1-et és a Róma 1:1-et. Pál szolgálatának mely két elemét emelik ki ezek a szakaszok? (Lásd még Gal. 1:1.)

Az ünnepélyes bíztatás, melyet Pál kapott Anániással való beszélgetésekor, egyre nagyobb súllyal nehezedett szívére. Amikor Pál e szavakra: „Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem” — először nézett ennek a jámbor férfinak a szemébe, Anániás a Szentlélek sugallatára így szolt hozza: „Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát, meglásd az Igazat, és hangot hallj az ő ajkáról. Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál. Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét”(ApCsel 22:14-16). AT 85.1

E szavak összhangban voltak Jézusnak Saulhoz intézett szavaival, amikor a damaszkuszi úton feltartóztatta: „...azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni. Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek” (ApCsel 26:16-18). AT 85.2

Miközben Pál e dolgokat fontolgatta szívében, egyre jobban megértette hivatásának jelentőségét, és egyre világosabb lett előtte, hogy „Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola” (1Kor 1:1). „...nem emberektől, nem is emberek által kapta elhívását, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által”(Gal 1:1). Az előtte álló munka nagysága az evangélium prédikálása céljából a Szentírás szorgalmas kutatására vezette, „...de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét”, „...hanem a Lélek bizonyító erejével”, hogy mindazoknak hite, akik hallják, „...ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék” (1Kor 1:17; 2:4-5). AT 85.3

Hétfő, június 29

Athénból Korinthusba

Olvassuk el az Apostolok cselekedetei 17:16–34-et. Hol volt Pál, mielőtt Korinthusba ment, és mit tett ott?

Athénbe érkezve a béreai testvéreket azzal az üzenettel küldte vissza Szilászhoz és Timóteushoz, hogy azonnal csatlakozzanak hozzá. Timóteus az apostol elutazása előtt érkezett Béreába, és Szilásszal együtt ott maradt, hogy az oly jól indult munkát folytassák és az újonnan megtérteket a hit alapelveire oktassák. AT 155.4

Athén városa a pogányság központja volt. Itt Pál nem tudatlan és hiszékeny lakossággal találkozott, mint Lisztrában, hanem értelmükről és műveltségükről híres emberekkel. Szeme mindenütt isteneik szobraival, a történelem és a költészet istenített hőseivel találkozott, a pompás építészet és festészet pedig a nemzeti dicsőséget és a pogány istenek népszerű imádását képviselte. A nép érzelmeit a művészet szépsége és pompája tartotta bűvöletben. Mindenütt szentélyek és templomok masszív formái emelkedtek, kimondhatatlan költséget foglalva magukba. Fegyvereik győzelmére és híres emberek tetteire szobrok, emléktáblák és oltárok emlékeztették. Mindez Athént a művészet hatalmas csarnokává tette. AT 155.5

Olvassuk el az Apostolok cselekedetei 18:1–11-et. Mit tesz Pál, amikor megérkezik Korinthusba, és az ott-tartózkodása alatt?

A Korinthusban letelepedett zsidók között volt Akvila és Priszcilla, akik később Krisztus komoly munkásaiként tűntek ki. Miután Pál e személyek jellemét megismerte, „...csatlakozott hozzájuk”. AT 162.2

Pál mindjárt munkája kezdetén, utazása e fő útvonalán, mindenütt a munka előrehaladásának komoly akadályát látta. A város majdnem teljesen a bálványimádásnak hódolt. Legkedvesebb istennőjük Vénusz volt, kinek imádásához sok erkölcstelen szokás és szertartás kapcsolódott. A korinthusiak kirívó erkölcstelensége még a pogányok között is feltűnő volt. A pillanatnyi gyönyörön és mulatozáson kívül másra nem gondoltak. AT 162.3

Korinthusban az evangélium prédikálásakor az apostol eltért athéni munkáját jellemző módszerétől. Az utóbbi helyen megkísérelt hallgatói jellemének stílusához alkalmazkodni; logikát logikával, tudományt tudománnyal, filozófiát filozófiával állított szembe. Amikor ez eltöltött időre visszagondolt, megértette, hogy athéni tanítása mily kevés eredményt hozott. Elhatározta, Korinthusban más módszert követ, melyben a felületesek és közömbösek figyelmét igyekszik lekötni. Eldöntötte, gondosan kerüli az érvelést és a vitát, s a korinthusiak között nem akar másról beszélni, mint Jézusról, „...róla is mint a megfeszítettről. ...Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok — írja nekik —, hanem a Lélek bizonyító erejével” (l Kor 2:2, 4). AT 162.4

Kedd, június 30

Korinthosz városa

Olvassuk el az ApCsel 18:1–3, az 1Korinthus 5:9–11 és az 1Korinthus 8:4 verseket. Mit következtethetünk Korinthosz gazdaságáról, erkölcsi viszonyairól és vallási életéről?

Korinthus a kereszténység első századában nemcsak Görögország, de a világ egyik vezető városa volt. Görögök, zsidók és rómaiak, más országok utazóival együtt tették zsúfolttá az utcákat; lázas törekvésük az üzlet és az élvezet volt. E nagy kereskedelmi gócpont, melyet fekvése miatt a római birodalom minden részéből könnyen elérhettek, fontos hely volt, hogy benne Isten és igazsága számára emléket állítsanak. AT 162.1

Annak ellenére, hogy Pál bizonyos eredményt elért Korinthusban, a romlott városban látott és hallott gonoszság majdnem elcsüggesztette. A pogányok között tapasztalt romlottság és a zsidók részéről elszenvedett megvetés és sértés nagy lelki gyötrelmet okozott neki. Kételkedett, vajon bölcs dolog-e Korinthusban gyülekezetet szerveznie az itt talált emberekből?AT 166.2

Korinthusban Pál erőfeszítése nem volt gyümölcstelen. Sokan a bálványimádastól az élő Isten szolgálatához fordultak, s nagy gyülekezet sereglett Krisztus zászlaja alá. A legkicsapongóbb életet folytató pogányok közül néhányan megmenekültek és emlékműveivé váltak Isten kegyelmének, Krisztus bűntől megtisztító vére erejének. AT 167.4

Szerda, július 1

„Sokan ebben a városban”

Olvassuk el az Apostolok cselekedetei 18:4–8-at. Milyen eredményei voltak Pál prédikálásának?

„...Szilász és Timóteus megérkezett Macedóniából” Pál segítségére, hogy együtt dolgozzanak a pogányokért. Pál és munkatársai a pogányoknak is, miként a zsidóknak, Krisztust az elbukott emberiség Megváltójaként hirdették. Kerülvén a bonyolult és túlzott okfejtést, a kereszt hírnökei a világ Teremtőjének és a mindenség Uralkodójának tulajdonsagát fejtegették. Szívük lángolt Isten és Fia iránti szeretettől. Kérték a pogányokat tekintsenek fel az emberiség érdekében hozott végtelen áldozatra. Tudták, hogy akik a pogányság sötétségében sokáig tapogatóztak, de meglátták a Kálvária keresztjéről áradó fényt azokat a Megváltó magához vonja. „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket” (Jn 12:32). AT 165.3

Az evangélium munkásai Korinthusban felismerték a borzalmas veszélyt, mely azokat fenyegette, akikért fáradoztak. A rajtuk levő felelősség érzetével mutatták be az igazságot, ahogy az Jézusban van. Üzenetük tiszta, világos és határozott volt: élet illata életre, vagy halál illata halálra. És nemcsak szavaikban, hanem mindennapi életükben is megnyilvánult az evangélium. Angyalok munkálkodtak velük; Isten kegyelme és ereje mutatkozott meg sokak megtérésében. „Kriszpusz, a zsinagógai elöljáró pedig hitt az Úrban egész háza népével együtt; és a korinthusiak közül, akik hallgatták őt, szintén sokan hittek és megkeresztelkedtek.” AT 165.4

Olvassuk el az ApCsel 18:9, 10 verseket. Mit következtethetünk Pál érzéseiről a korinthusi kihívásokkal szemben? Hogyan bátorította Isten szolgáját?

Amikor azt tervezte, hogy elhagyja a várost ígéretesebb területért, s komolyan igyekezett megérteni kötelességét, az Úr megjelent neki látásban és így szólt hozzá: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban.” Pál megértette e parancsot, hogy Korinthusban maradjon és a biztosítékot, hogy az Úr az elvetett magnak növekedést ad. Megerősödve és felbátorodva, buzgalommal, kitartással folytatta munkáját. AT 166.3

Az apostol erőfeszítése nem korlátozódott a nyilvános beszélgetésre; sokan elérhetetlenek voltak ezen a módon. Sok időt fordított a házról házra való munkára hasznosította magát az otthoni kör családias társalgásában. Meglátogatta a betegeket és gyászolókat; vigasztalta a csüggedteket és felsegítette az elnyomottakat. Minden szavával és cselekedetével Jézus nevét dicsőítette. Így munkálkodott „erőtlenség, félelem és nagy rettegés között” (1 Kor 2:3). Attól tartott, nehogy tanítása az isteni hatás helyett az emberit nyilatkoztassa ki. AT 166.4

Csütörtök, július 2

Pál levelei a korinthusiakhoz

Olvassuk el az 1 Korinthus 1:11–13-at; 1 Korinthus 4:14; 1 Korinthus 5:11; 1 Korinthus 7:1; és 1 Korinthus 14:37, 40. Olvassa el továbbá a 2 Korinthus 1:12, 2 Korinthus 2:9, 2 Korinthus 11:3 és 2 Korinthus 13:10 verseket is. Hogyan segítenek ezek a szakaszok megérteni, miért írt Pál leveleket a korinthusiaknak?

Isten szolgái kedves és udvarias módon dolgozzanak együtt, és „...a tiszteletadásban egymást megelőzök” legyenek (Róm 12:10). Ne legyen barátságtalan bírálat, sem más munkájának lebecsülése, sem pártokra szakadás! Mindenkinek, akire az Úr üzenetet bízott, külön feladata van. Mindenkinek meg van a maga egyénisége, amit mindenkivel szemben meg kell óvnia, mégis egyetértésben munkálkodhat testvéreivel. Isten munkásai szolgálatukban alapvetően egyek legyenek! Egyik se akarjon bíróként felülkerekedni, tiszteletlenül beszélve munkatársairól, de ne bánjon velük alárendelt személyekként sem! Isten vezetésével mindenki végezze a reá bízott feladatot, a többiek pedig tiszteljék, szeressék és bátorítsák! Együtt vigyék a munkát a befejezés felé! AT 182.2

Pál ezeket az alapelveket részletesen kifejtette a korinthusi gyülekezethez írt első levelében. AT 182.3

A testvérek közötti pereskedés az igazság ügyének szégyene. Keresztények, akik törvényszék elé mennek, a gyülekezetet az ellenség számára gúnnyá, nevetségessé teszik, és a sötétség hatalmának győzelmét mozdítják elő. Újra megsebzik Krisztust és nyilvánosan megszégyenítik. A gyülekezet tekintélyének mellőzése által megvetik Istent, aki a gyülekezetnek hatalmat adott. AT 202.2

E korinthusi levélben Pál Krisztus hatalmát igyekezett bemutatni, amely megőriz a gonosztól. Tudta, hogy ha a gyülekezet eleget tesz a bemutatott feltételeknek, megerősödik a Magasságos erejében. Segíteni akarta őket abban, hogy megszabaduljanak a bűn rabszolgaságából, s így munkálhassák megszentelődésüket az Úr félelmében. Szívükbe akarta vésni Annak követelményeit, aki egykor odaszentelte életét megmentésükre. Így írt nekik: „Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.” AT 202.3

Pál egy ideig súlyos lelki terhet viselt a gyülekezetekért, amelyet alig tudott elhordozni. Hamis tanítók megpróbálták lerontani a hívökre gyakorolt befolyását és az evangéliumi igazság helyére saját tanaikat erőszakolták. A Pált körülvevő tanácstalanság és csüggedés e szavakban nyilvánul meg: „...erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk.” AT 214.1

Most megszűnt aggodalmának egyik oka. A korinthusiakhoz írt levele elfogadásának hírére Pálból az öröm szava tört fel: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. AT 214.2

Péntek, július 3

További Gondolatok

„Pál élete intenzív és sokrétű tevékenységekből állt. Városról városra, országról országra utazott, hirdette a kereszt történetét, megtérte az embereket az evangéliumra, és gyülekezeteket alapított. E gyülekezetekről állandó gondoskodással vigyázott, és számtalan tanító levelet írt nekik. Időnként mesterségével foglalkozott, hogy megkeresse a napi kenyerét. De élete minden nyüzsgő tevékenysége közepette soha nem tévesztette szem elől az egyetlen nagy célt: hogy a magas elhívásának célja felé törekedjen.” GW 58.4

„Amíg Pál távol volt Jeruzsálemtől, számos levelet írt különböző helyekre, amelyekben beszámolt tapasztalatairól, és hatalmas bizonyságot tett. De voltak, akik igyekeztek megsemmisíteni e levelek hatását. Be kellett ismerniük, hogy levelei súlyosak és hatalmasak voltak; de kijelentették, hogy személyes megjelenése gyenge, beszéde pedig megvetendő.” 1SG 98.2

Pál szolgálata Korinthusban