A Tanítványok Képzése: II. rész
8. lecke, 3. negyedév, 2024. augusztus 17-23.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat délután, Augusztus 17.
Emlékszöveg:
„Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.” Márk 10:45
Megint kezdett kiújulni a harc, hogy ki a nagyobb, amikor Jézus magához hívta őket, és így szólt a méltatlankodó tanítványokhoz: “Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettük és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így lesz közöttetek” (Mk 10:42-43). JE 461.4
A világ országaiban a társadalmi rang önfelmagasztalást jelent. A népről azt tartották, hogy csak az uralkodó osztályok jólétéért létezik. Befolyás, gazdagság, műveltség megannyi eszközt jelentettek a tömegek kézbentartására a vezetők érdekében. A felsőbb osztályok gondolkodtak, döntöttek, birtokoltak és uralkodtak, az alsóbbak pedig engedelmeskedtek és szolgáltak. A vallás — csakúgy, mint az összes többi dolog — a hatalom ügye volt. A néptől elvárták, hogy úgy higgyenek, éljenek, ahogyan feljebbvalóik diktálják. Az ember emberi jogát, hogy maga gondolkodjon és cselekedjen, egyáltalán nem ismerték el. JE 461.5
Krisztus más elvekre alapozta országát. Az embereket nem hatalomra, hanem szolgálatra hívta, az erősöket, hogy hordozzák a gyöngék fogyatékosságait. Az erő, a rang, a tehetség, a műveltség mind nagyobb kötelezettséget rótt birtoklójára embertársainak szolgálatában. Krisztus legkisebb tanítványára is áll: “Minden tiérettetek van” (2Kor 4:15). JE 462.1
“Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért” (Mk 10:45). Tanítványai közt Krisztus minden tekintetben gondviselő teherhordozó volt. Osztozott szegénységükben, önmegtagadást gyakorolt miattuk, előttük járt, hogy egyengesse a nehéz terepet, és nemsokára befejezi földi munkáját: leteszi életét. Annak az alapelvnek, mely szerint Krisztus cselekedett, kell mozgósítania az egyháznak — az Ő testének — tagjait. Az üdvösség terve és alapja a szeretet. Krisztus országában azok a legnagyobbak, akik az Ő példáját követik, és nyájának pásztoraiként cselekszenek. JE 462.2
Pál szavai feltárják a keresztény élet igazi méltóságát és becsületét: “Én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem,” “nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak” (lKor 9:19; 10:33). JE 462.3
Lelkiismereti kérdésekben a lelket nem szabad akadályozni. Senkinek sem szabad irányítania a másik gondolkodását, megítélni őt vagy megszabni kötelességét. Isten minden léleknek gondolkodási szabadságot ad, hogy követhesse saját meggyőződését. “Mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek” (Róm 14:12). Senkinek sem áll jogában a saját egyéniségét a máséba olvasztani. Minden olyan dologban, ahol elvekről van szó, “kiki a maga értelme felől legyen meggyőződve” (Róm 14:5). Krisztus országában nincs úri elnyomás, nem kényszerítenek ki semmilyen viselkedést. A mennyei angyalok nem uralkodni vagy hódolatot kierőszakolni jönnek a földre, hanem a kegyelem követeiként, hogy együttműködjenek az emberekkel fajunk felemelésében. JE 462.4
Vasárnap, Augusztus 18.
A házasság Istentől eredő terve
Olvassátok el a Márk 10:1-12-t, valamint az 1Mózes 1:27-et és az 1Mózes 2:24-et. Milyen csapda rejtőzött a farizeusok válással kapcsolatos kérdése alatt, és milyen leckét tanított Jézus a válaszával?
A hívő fél ezzel olyan áldozatot hoz Krisztusért, melyet lelkiismerete jóvá hagy, s ami azt bizonyítja, hogy túl sokra becsüli az örök életet ahhoz, hogy megkockáztassa elvesztését. Belátja, hogy jobb, ha nem házasodik, mint olyan valakivel kapcsolja össze életét, aki a világot választja inkább, mintsem Jézust, s aki elvezetné őt a Krisztus keresztjétől. Sokan mégsem értik meg annak veszedelmét ha hitetlenre rögzítik szeretetüket. Az ifjú előtt a házasság regényességbe öltözik, s nehéz levenni róla a vonzást, mellyel a képzelet fölruházza, s a súlyos felelősségekre terelni a gondolatokat, melyeket a házastársi eskü magában hordoz. Ez eskü oly kötelékkel kapcsolja egybe kettejük sorsát, melyet csak a halálnak lenne szabad elszakítania. {4T 506.3}
„Minden házassági eljegyzést alaposan meg kell fontolni, mert a házasság egy életre szóló lépés. Mind a férfinak, mind a nőnek alaposan meg kell fontolnia, hogy az élet viszontagságain keresztül is képesek-e egymáshoz ragaszkodni, amíg mindketten élnek.” 11LtMs, 1896. évi 17. törvénycikk, 1896. évi 17. szám, bek. 8
„A zsidóknál a férfi a legcsekélyebb vétségekért is elvethette a feleségét, és a nőnek ekkor szabad volt újra férjhez mennie. Ez a gyakorlat nagy nyomorúsághoz és bűnhöz vezetett. A hegyi beszédben Jézus világosan kijelentette, hogy a házassági köteléket nem lehet felbontani, kivéve a házassági fogadalomhoz való hűtlenség miatt. „Mindenki - mondta -, aki eltaszítja a feleségét, kivéve paráznaság miatt, házasságtörővé teszi őt; és aki feleségül veszi, amikor eltaszította, házasságtörést követ el”. R.V. MB 63.1
„Amikor a farizeusok később a válás jogszerűségéről kérdezték őt, Jézus visszautalta hallgatóit a házasság intézményére, ahogyan azt a teremtéskor elrendelték. „Szívetek keménysége miatt” - mondta - »Mózes megengedte nektek, hogy elválasszátok feleségeiteket; de kezdettől fogva nem így volt«. Máté 19:8. Az édeni áldott napokra utalt, amikor Isten mindent „nagyon jónak” nyilvánított. Akkor a házasságnak és a szombatnak volt az eredete, ezek voltak az Isten dicsőségét szolgáló ikerintézmények az emberiség javára. Aztán, amikor a Teremtő házasságban kötötte össze a szent pár kezét, mondván: „A férfi elhagyja atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és egyek lesznek” (1Mózes 2:24), kimondta a házasság törvényét Ádám minden gyermeke számára az idők végezetéig. Amit maga az Örökkévaló Atya jónak nyilvánított, az volt az ember számára a legnagyobb áldás és fejlődés törvénye. MB 63.2. „Jézus azért jött világunkba, hogy kijavítsa a hibákat és helyreállítsa Isten erkölcsi képmását az emberben. A házassággal kapcsolatos helytelen érzelmek helyet kaptak Izrael tanítóinak elméjében. A házasság szent intézményét hatástalanná tették. Az ember olyan keményszívűvé vált, hogy a legcsekélyebb ürügy miatt is elvált a feleségétől, vagy ha úgy akarta, elválasztotta a gyermekeitől, és elküldte őt. Ezt nagy szégyennek tartották, és gyakran a leghevesebb szenvedéssel járt együtt az elhagyott részéről."” 14LtMs, Ms 16, 1899, par. 10
„Krisztus nem azért jött, hogy megsemmisítse a törvényt, hanem hogy betöltse annak minden előírását. Azért jött, hogy lerombolja és megsemmisítse az elnyomás műveit, amelyeket az ellenség mindenütt felhúzott. Az Ő jellemével és munkájával tökéletes összhangban volt, hogy ismertté tegye azt a tényt, hogy a házasság szent és szent intézmény”. 14LtMs, Ms 16, 1899, par. 31
Hétfő, Augusztus 12.
Jézus és a gyermekek
Olvassuk el a Márk 10:13-16-ot. Mit tett Jézus azokért, akik gyermekeket hoztak hozzá?
Jézus mindig is szerette a gyerekeket. Elfogadta gyermeki együttérzésüket és nyílt, természetes szeretetüket. Tiszta ajkukról a zengő, hálás dicséret zeneként hangzott fülében, lelkileg fölüdítette, amikor lehangolták a fortélyos képmutatók. Amerre csak a Megváltó járt, szelíd, kedves modora megnyerte a gyerekek bizalmát. JE 431.1
A zsidók közt szokás volt a gyermekeket elvinni valamelyik rabbihoz, hogy az kinyújtott kézzel megáldja őket. A tanítványok azonban túl fontosnak gondolták a Megváltó munkáját ahhoz, hogy ilyesmivel meg lehessen szakítani. Amikor az anyák hozzá jöttek kicsinyeikkel, a tanítványok neheztelve néztek rájuk. Úgy gondolták, ezek a gyerekek túlságosan kicsik, semmi hasznuk sem lesz abból, ha meglátogatják Jézust, s azt a következtetést vonták le, hogy Ő sem örülne nekik. A Megváltó tudta, milyen gond nyomasztja az anyákat, akik Isten Igéje szerint akarják gyermekeiket nevelni. Meghallgatta imáikat. Ő maga vonzotta őket színe elé. JE 431.2
Egy anya elindult otthonról gyermekével, hogy megkeresse Jézust. Útközben elmondta célját a szomszédnak, s az is szerette volna, ha Jézus megáldja gyermekeit. Több anya gyűlt így össze gyermekeivel. Néhányan már kinőttek a csecsemőkorból: gyermekké vagy ifjúvá serdültek. Mikor az anyák előadták kívánságukat, Jézus együttérzően hallgatta a félénk, könnyes kérést. Azonban várt, hogy lássa a tanítványok viselkedését. Amikor látta, hogy elküldik az anyákat, mert azt hiszik, ezzel Neki kedveznek, rámutatott tévedésükre, mondván: “Engedjétek, hogy a kisgyermekek énhozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket: mert ilyeneké az Istennek országa” (Lk 18:16). Karjába vette a gyermekeket, kezét rájuk helyezte, és részesítette őket az áldásban, amiért jöttek. JE 431.3
Az anyák megnyugodtak. Krisztus szavaiból erőt és áldást nyertek, úgy tértek vissza otthonukba. Bátorságot kaptak, új derűvel vették föl terheiket, s reménykedve dolgoztak gyermekeikért. A mai anyáknak ugyanilyen hittel kell fogadniuk Igéjét. Krisztus ugyanolyan személyes Megváltó ma is, mint amikor emberként élt az emberek között. Ugyanúgy segíti a mai anyákat is, mint azokat, akiknek gyermekeit karjába vette Júdeában. A mi otthonunk gyermekeit ugyanúgy vérén váltotta meg, mint a hajdaninkat. JE 431.4
Jézus ismeri minden édesanya szívének terhét. Ő, akinek édesanyja szegénységgel, nélkülözésekkel küszködött, együttérez minden dolgozó anyával. Ő, aki hosszú utat tett meg, hogy könnyítsen az aggódó kananeita asszony szívén, ugyanezt megteszi a mai anyákért is. Aki a naini özvegynek visszaadta egyetlen fiát, s haláltusájában a kereszten is megemlékezett édesanyjáról, az ma is átérzi az anyák fájdalmát. Minden bajban, szükségben vigaszt és segítséget nyújt.JE 432.1
Jöjjenek Jézushoz az anyák gondjaikkal! Elegendő kegyelmet kapnak Tőle gyermekeik neveléséhez. Minden anya számára, aki terheit a Megváltó lábához akarja lerakni, nyitva állnak a kapuk. Aki ezt mondta: “Engedjétek, hogy a kisgyermekek énhozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket” (Lk 18:16), az ma is hívja az anyákat, vezessék hozzá gyermekeiket, hogy megáldja őket. Az imádkozó anya hite által még az anyja karjában fekvő csecsemő is a Mindenható árnyékában nyugodhat. Keresztelő Jánost születésétől kezdve betöltötte a Szentlélek. Ha közösségben élünk Istennel, mi is várhatjuk, hogy a legelső percektől fogva az isteni Lélek formálja kicsinyeinket. JE 432.2
Jézus az eléhozott gyermekekben kegyelmének örököseit, országának polgárait látta — férfiakat és nőket -, akik közül egyesek mártíromságot vállalnak majd Érte. Tudta, hogy ezek a gyermekek hallgatnak Rá, jóval készségesebben fogadják el Megmentőjüknek, mint sok világias bölcs, kemény szívű felnőtt. Tanításkor leereszkedett hozzájuk. A menny Uralkodója nem tartotta méltóságán alulinak, hogy kérdéseikre válaszoljon, s fontos tanításait gyermeki felfogóképességük szintjére egyszerűsítse. Elültette agyukba az igazság magvait, melyek majd évek múltán kikelnek, s az örök életre teremnek gyümölcsöket. JE 432.3
Ma is igaz, hogy a gyerekek a legfogékonyabbak az evangélium tanításai iránt, szívük megnyílik az isteni befolyás előtt, s elég erős a kapott leckék megőrzésére. A kisgyermekek keresztényekké válhatnak, és koruknak megfelelő tapasztalatokra tehetnek szert. Lelki nevelést kell nekik nyújtani, a szülőknek mindent meg kell tenniük, hogy jellemük Krisztus hasonlatosságára formálódjék. JE 432.4
Kedd, Augusztus 20.
A legjobb befektetés
Olvassátok el a Márk 10:17-31-et. Milyen döntő tanulságok tárulnak itt fel a hitről és a tanítványság költségéről - bárki számára, legyen az gazdag vagy szegény?
Krisztus próbára tette ezt a férfit. Felszólította: válasszon a mennyei kincs és a világi nagyság között. Krisztus követése biztosítja számára a mennyei kincset. Ehhez az ént alá kell rendelni: akaratát Krisztus irányítása alá kell helyezni. Isten igazi szentségét ajánlotta fel az ifjú főembernek. Azt a kiváltságot kapta, hogy Isten fia lehet, Krisztus örököstársa a mennyei kincsek tekintetében. Azonban fel kell vennie a keresztet és követnie kell a Megváltót az önmegtagadás ösvényén. JE 437.5
Krisztus szavai valós meghívást tartalmaztak a főember számára: “Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok” (Józs 24:15). Előtte állt a döntés. Jézus sóvárogta megtérését. Rámutatott jellemének beteg pontjára, s mély érdeklődéssel figyelte a kimenetelt, miközben az ifjú mérlegelte a kérdést. Ha úgy határoz, hogy követi Krisztust, mindenben engedelmeskednie kell szavának. Le kell mondania becsvágyó terveiről. Milyen komoly, aggódó vágyakozással, milyen lelki éhséggel figyelte a Megváltó a fiatalembert, remélve, hogy enged a Szentlélek hívásának! JE 438.1
Krisztus meghatározta az egyetlen feltételt, melynek alapján a főember tökéletes keresztény jellemet alakíthat ki. Szavai bölcsesség igéi voltak, bár komolynak és szigorúnak tűntek. A főember egyetlen reménye az üdvösségre az volt, hogy elfogadja azokat és engedelmeskedik. Magas állása, vagyona leplezetten rossz irányba befolyásolta jellemét. Ha ezeket ápolgatja, Isten helyét foglalják el érzelemvilágában. Akár keveset, akár sokat tart vissza Istentől, ez csökkenti erkölcsi erejét és teljesítőképességét. Teljesen le fogják kötni az evilági dolgok, azokat fogja dédelgetni, legyenek bármily bizonytalanok és értéktelenek. JE 438.2
A főember hamar átlátta, mi mindent rejtenek Krisztus szavai, és elszomorodott. Ha megismerte volna a felajánlott ajándék értékét, gyorsan felsorakozott volna Krisztus követői közé. A zsidók tekintélyes tanácsának tagja volt, és Sátán kecsegtető jövőbeli kilátásokkal kísértette. Kívánta a mennyei kincset, de a gazdagsága által nyújtott ideiglenes előnyöket is. Sajnálta, hogy ez a feltétel egyáltalán létezik. Örök életre vágyott, de nem volt hajlandó ezért áldozatot hozni. Az örök élet ára túl nagynak tűnt, szomorúan távozott, “mert igen gazdag vala” (Lk 18:23). JE 438.3
Állítása, hogy megtartja Isten törvényét, tévedés volt. Megmutatta, hogy bálványa a gazdagság. Nem tarthatta meg Isten parancsolatait, míg a világ volt az első érzelmeiben. Jobban szerette Isten ajándékait, mint magát az Adományozót. Krisztus felajánlotta, hogy felebarátja lesz az ifjúnak. “Kövess engem” — mondotta. A Megváltó azonban nem ért annyit számára, mint saját neve az emberek között vagy vagyona. Feladni a látható földi kincset a láthatatlan mennyeiért — túl nagy kockázatnak tűnt. Visszautasította az örök élet ajánlatát, és elment, hogy ezután örökké a világnak adja imádatát. Ezrek mennek át ezen a próbán: mérlegre teszik Krisztust a világgal szemben, és sokan a világot választják. Az ifjú főemberhez hasonlóan elfordulnak a Megváltótól, s azt mondják szívükben: Nem fogadom el ezt a Férfiút vezetőmnek. JE 438.4
Krisztus viszonyulása az ifjúhoz példaként áll előttünk. Isten adta nekünk a viselkedési szabályt, melyet minden szolgájának követnie kell. Ez pedig a törvénye iránti engedelmesség, amely azonban nemcsak jogszerű, hanem áthatja az életet, és kifejezésre jut a jellemben. Isten saját jellemének mértékét állítja mindenki elé, aki országának alattvalója akar lenni. Csak azokat, akik Krisztus munkatársai lesznek, csak azokat, akik így szólnak: “Uram, mindenem, amim van és minden, ami vagyok, a Tiéd”, ismeri el Isten fiainak és leányainak. Mindenkinek meg kell fontolnia, mit jelent vágyakozni a menny után, és mégis elfordulni a kiszabott feltételek miatt. Gondold meg, mit jelent nemet mondani Krisztusnak! A főember így szólt: Nem, nem adhatok mindent Neked. Ugyanezt mondjuk mi is? A Megváltó felajánlja, hogy megosztja velünk az Istentől ránk bízott munkát. Felajánlja, hogy használjuk az Isten által adott eszközöket, így vigyük előre művét a világban. Csak így menthet meg minket. JE 439.1
Isten azért bízta a vagyont erre a főemberre, hogy hűséges sáfárnak bizonyulhasson. Ezeket a javakat a szükséget szenvedők áldására kellett bocsátania. Így Isten eszközöket bíz emberekre, tehetséget és lehetőséget ad, hogy képviselői lehessenek, segítsék a szegényeket és a szenvedőket. Aki a rábízott javakat Isten terve szerint használja föl, a Megváltó munkatársává válik. Lelkeket nyer meg Krisztusnak, mert az Ő jellemét képviseli. JE 439.2
Azoknak, akiknek az ifjú főemberhez hasonlóan magas tisztségük, nagy vagyonuk van, túl nagy áldozatnak tűnhet, hogy Krisztus követéséért mindent feladjanak. Mindenkinek e viselkedési szabály szerint kell eljárnia, aki az Ő tanítványa akar lenni. Nem fogadhat el fogyatkozást az engedelmességben. Krisztus tanításainak lényege, az én alárendelése. Gyakran ellentmondást nem tűrőnek tűnik a hang, mellyel célba vesz és utasít. Nincs más út az ember megmentésére, mint minden olyasmitől elszakadni, amit, ha fenntart, megrontja egész lényét. JE 439.3
Amikor Krisztus követői visszaadják az Úrnak, ami az Övé, kincset gyűjtenek, melyet akkor kapnak meg, amikor hallani fogják e szavakat: “Jól vagyon jó és hű szolgám, menj be a te uradnak örömébe” (Mt 25:23). “Aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült” (Zsid 12: 2). Az az öröm, hogy lelkeket lát üdvözülni, örökre megmenekülni, lesz mindenkinek a jutalma, aki e szavak szólójának nyomdokaiba lép: “Kövess engem” (Jn 1:44). JE 440.1
Szerda, Augusztus 21.
Kiihatjátok-e az én poharamat
Olvassátok el a Márk 10:33-45-öt. Hogyan tárják fel ezek a versek a tanítványok folyamatos tudatlanságát nemcsak Jézus küldetésével, hanem azzal kapcsolatban is, hogy mit jelent követni Őt?
Krisztus ismét maga köré hívta a tizenkettőt, és minden addiginál határozottabban ismertette meg velük elárultatását és szenvedéseit. “Ímé — mondta — felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak. Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; és megostorozván, megölik őt; és harmadnapon, feltámad. Ők pedig ezekből semmit nem értének; és e beszéd őelőlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat” (Lk 18:31-34). JE 459.2
Nem röviddel ezelőtt hirdették mindenütt: “Elközelített a mennyeknek országa?” (Mt 10:7). Nem maga Krisztus ígérte-e meg, hogy sokan lesznek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal Isten országában? Nem ígérte-e meg mindenkinek, aki valamit elhagyott érette, hogy százannyit kap helyébe ebben az életben, és részese lesz országának? Nem adott-é a tizenkettőnek különleges ígéretet arról, hogy magas tisztséget viselhetnek országában — trónon ülve ítélhetik meg Izrael tizenkét törzsét? Most is azt mondta, hogy minden, ami a próféciákban felőle megíratott, beteljesedik. Nem jövendölték-e meg a próféták a Messiás uralkodásának dicsőségét? Ezeknek a gondolatoknak a fényében az árulásra, kínoztatásra, halálra vonatkozó szavai homályosnak és valószínűtlennek tűntek. Bármilyen nehézségek jönnek is közbe, hitték, hogy az országot hamarosan megalapítják. JE 459.3
János, Zebedeus fia az első két tanítvány egyike volt, akik követték Jézust. Jakabbal, testvérével együtt az első csoporthoz tartoztak, akik mindent elhagytak az Ő szolgálatáért. Boldogan lemondtak otthonukról, barátaikról; hogy Vele lehessenek. Vele jártak és beszéltek, Vele voltak az otthon magányában és a nyilvános gyűléseken. Eloszlatta félelmeiket, megszabadította őket a veszélyből, enyhített szenvedésükön, vigaszt nyújtott bánatukban, s türelmesen, szelíden tanította őket, míg szívük az Övéhez kapcsolódott, s hő szeretettel vágytak a legközelebb lenni Hozzá országában. János minden lehetséges alkalommal a Megváltó mellett foglalt helyet, s Jakab is vágyott a megtiszteltetésre, hogy ilyen közel lehessen hozzá. JE 459.4
Jóval később, amikor a tanítvány együtt tudott érezni Krisztussal, mert társává vált szenvedéseiben, az Úr feltárta Jánosnak a feltételt, melynek alapján közel állhat hozzá országában. “Aki győz — mondta Krisztus — megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében”. “Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én új nevemet” (Jel 3:21.12). Pál apostol így ír: “Én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró” (2Tim 4: 6-8). JE 461.1
Az fog a legközelebb állni Krisztushoz, aki a földön a legtöbbet vett át az Ő önfeláldozó szeretetéből — a szeretetből, mely “nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt” (lKor 13:4-5). Ez a szeretet indította a tanítványokat, ahogyan Urunkat is, hogy éljenek, dolgozzanak, odaadjanak és feláldozzanak mindent, akár a halálig, az emberiség megmentéséért. Ez a lelkület vált nyilvánvalóvá Pál életében, aki ezt mondta: “Mert nékem az élet Krisztus, — hiszen élete Krisztust mutatta be az embereknek — és a meghalás nyereség” (Fil 1:21) — nyereség Krisztusnak. Maga a halál teszi nyilvánvalóvá kegyelmének erejét, s lelkeket gyűjt Neki. “Magasztaltatni fog Krisztus az én testemben, — mondta — akár életem, akár halálom által” (Fil 1:20). JE 461.2
Csütörtök, Augusztus 22.
„Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?”
Olvassátok el a Márk 10:46-52-t. Hogyan reagált Bartimaius arra, hogy Jézus elment mellette?
És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.” Márk 10:51
„Csak amikor a bűnös érzi, hogy szüksége van a Megváltóra, akkor megy a szíve az után, aki segíthet rajta. Amikor Jézus az emberek között járt, a betegek voltak azok, akik orvosra vágytak. A szegények, a szenvedők és a nyomorultak követték őt, hogy segítséget és vigasztalást kapjanak, amit máshol nem találhattak. A vak Bartimaiosz az út szélén várakozik; sokáig várt arra, hogy találkozzon Krisztussal. Látásukkal rendelkező emberek tömegei járnak ide-oda, de nem vágynak arra, hogy Jézust lássák. A hit egyetlen pillantása megérintené szeretetének szívét, és elhozná számukra az ő kegyelmének áldásait; de ők nem ismerik lelkük betegségét és szegénységét, és nem érzik, hogy szükségük lenne Krisztusra. Nem így van ez a szegény vak emberrel. Az ő egyetlen reménye Jézusban van. Miközben várakozik és figyel, sok láb lépését hallja, és mohón érdeklődik: Mit jelent ez az utazási zaj? A járókelők azt felelik, hogy „a názáreti Jézus jár arra”. A heves vágyakozás buzgalmával kiáltja: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”. Megpróbálják elhallgattatni, de ő annál hevesebben kiáltja: „Te, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”. Ez a könyörgés meghallgatásra talál. Kitartó hitét megjutalmazzák. Nemcsak a fizikai látása áll helyre, hanem az értelmének szeme is megnyílik. Krisztusban meglátja Megváltóját, és az igazságosság Napja beragyogja lelkét. Mindazok, akik úgy érzik, hogy szükségük van Krisztusra, mint a vak Bartimeus, és akik olyan komolyan és elszántan hisznek, mint ő, hozzá hasonlóan elnyerik az áldást, amelyre vágynak. RH 1887. március 15. 3
„A nyomorúságos, szenvedő embereket, akik Krisztust segítőjükként keresték, elbűvölte az isteni tökéletesség, a szentség szépsége, amely az ő jelleméből sugárzott. A farizeusok azonban nem láttak benne olyan szépséget, hogy vágyakozhattak volna utána. Egyszerű öltözete és alázatos, minden külsőségtől mentes élete olyan volt számukra, mint a száraz földből nőtt gyökér”. RH 1887. március 15., 1887. 4
„Akik hit által befogadják Krisztust, azok erőt is kapnak, hogy Isten fiaivá váljanak. „72 SD 126.5
Péntek, Augusztus 23.
További Tanulmányozásra
Ahhoz, hogy Isten előtt keresztyén legyél, soha nem szabad magadat dicsérned, hanem Istent és az Ő jóságát kell dicsérned. Soha ne dicsekedj a saját érdekeiddel és eredményeiddel, hanem Istenével dicsekedj. Soha ne próbáld a saját üzletedet népszerűsíteni, hanem mindig Istenét. Soha ne imádkozz világosságért, hogy tudd, mit kell tenned, és hová kell menned, hogy az üzleted, az érdekeid virágozzanak, hanem imádkozz világosságért, hogy Isten segítsen neked megtenni azt a dolgot, vagy arra a helyre menni, ahol a legjobban szolgálhatod az Ő ügyét, hogy Ő vezessen és tanítson meg arra, hogyan mozdítsd elő az Ő országát. Akkor, és csakis akkor fogod megtapasztalni, hogy soha nem fogsz rosszul járni! Minden ettől eltérő indíték oda visz, ahová Isten nem akarja, és ahol a saját terhedet kell cipelned, függetlenül Tőle.
Amikor a dolgok ma az ember akaratával és útjával ellentétesen alakulnak, a legtöbb keresztény az ördögnek adja a hitelt. Csak akkor adnak hitelt Istennek, amikor a dolgok az ő tetszésük szerint mennek! Bálám is boldog volt, amikor megnyílt előtte az út, hogy Bálákhoz menjen, de amikor az Úr angyala elzárta az utat, amelyen haladt, akkor Bálám, megvadult, mint a kutya, és megverte a szamarat.
Nem, semmi más, csak te magad nem tudod meghiúsítani Isten veled kapcsolatos terveit. Legyenek barátaid vagy ellenségeid, legyenek állatok vagy királyok, mindannyian akaratlanul vagy akarva-akaratlanul a javadra fognak dolgozni, nem pedig a károdra, ha Isten akaratát teljesíted. Milyen gazdag forrás a Mennyország! És ki ismeri ezt!
Emlékezz most arra, hogy bármi álljon is az utadba, legyen az a Vörös-tenger vagy a Jordán folyó, legyen az hegy vagy sivatag, az maga lesz az ugródeszkád.
Az ilyen az Úr igazsága, és ezt a saját igazságod árán is megkaphatod. Akkor az Úr útjait annyival magasabbnak fogod találni a tiédnél, mint ahogy az Ég magasabb a földnél. Amikor ez megtörténik, akkor fogjátok csak megértően mondani: „Az Úr a mi igazságunk”.
„Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik; Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van. Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt; Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai! Ézsa 26:3-6.