Szombat Délután, Július 13.
Emlékszöveg:
"És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért. Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura.” Márk 2:27, 28
"Amikor a Szentlélek munkálja az emberi ágenseket, nem kérdezi tőlünk, hogy milyen módon kell működnie. Gyakran váratlan módon mozdul. Krisztus nem úgy jött, ahogy a zsidók várták. Nem úgy jött, hogy megdicsőítse őket mint nemzetet. Az ő előfutára azért jött, hogy előkészítse az utat számára, azáltal, hogy felszólította az embereket, hogy térjenek meg bűneikből, térjenek meg, és keresztelkedjenek meg. Krisztus üzenete ez volt: "A mennyek országa közel van; térjetek meg és higgyetek az evangéliumban". [Márk 1:15.] A zsidók nem voltak hajlandók befogadni Krisztust, mert nem az elvárásaiknak megfelelően jött. A véges emberek elképzeléseit tévedhetetlennek tartották, mert a kor megöregítette őket. Ez az a veszély, amelynek az egyház most ki van téve - hogy a véges emberek találmányai pontosan kijelölik a Szentlélek eljövetelének útját. Bár nem akarják elismerni, néhányan már megtették ezt. 11LtMs, Lt 38, 1896, 38. bek. 12
"És mivel a Lélek nem azért jön el, hogy az embereket dicsérje, vagy téves elméleteiket felépítse, hanem hogy a világot megdorgálja a bűnről, az igazságról és az ítéletről, sokan elfordulnak tőle. Nem akarják, hogy megfosszák őket saját önigazságuk ruháitól. Nem hajlandók saját igazságukat, amely igazságtalanság, Krisztus igazságára cserélni, amely tiszta, hamisítatlan igazság. A Szentlélek nem hízeleg senkinek, és nem is működik senki mesterkedése szerint. A véges, bűnös embereknek nem szabad a Szentlelket munkálniuk. Amikor megrovóként jön, bármely emberi megbízott által, akit Isten kiválaszt, az embernek az a dolga, hogy meghallgassa és engedelmeskedjen a hangjának." 11LtMs, 38. Lt, 1896, 38. bek. 13
Vasárnap, Július 14.
Egy Gutaütött meggyógyítása
Olvassátok el a Márk 1:21-28-at. Milyen felejthetetlen élmény történt a kapernaumi zsinagógában, és milyen lelki igazságot vehetünk ki ebből a beszámolóból?
A gutaütött hordozói újból és újból megpróbáltak utat törni a tömegben - mindhiába. A beteg kimondhatatlan fájdalommal tekintgetett körül. Hogyan mondhatna le a reményről most, amikor a vágyva vágyott segítség oly közel van? Támadt egy ötlete: barátai felvitték a ház tetejére, megbontották a tetőt, és leengedték Jézus lábához. A beszélgetés megszakadt: a Megváltó a gyászos arcra nézett, látta a rászegeződő esdeklő tekintetet. Megértette a helyzetet - Ő vonzotta magához ezt a megzavart, kétkedő lelket. A gutaütött még otthonában volt, amikor a Megváltó már meggyőződést ültetett belé. Midőn megbánta bűneit, és hitt Jézus gyógyító hatalmában, akkor áldotta meg először vágyakozó szívét a Megváltó életadó kegyelme, Jézus figyelte, hogyan növekszik a hit első megvillanása azzá a meggyőződéssé, hogy Ő a bűnös egyedüli mentsvára. Látta, hogyan lesz a meggyőződés mind erősebb, ahogyan e férfi a színe elé törekszik. {DA 268.1}
Most a Megváltó szavai zeneként hatoltak a szenvedő fülébe: "Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid" (Lk 5:20). {DA 268.2}
A kétségbeesés terhe legördül a beteg lelkéről, a megbocsátás békéje nyugszik meg rajta, és árad szét arcán. Eltűnt a testi fájdalom, egész lénye átváltozott. A tehetetlen gutaütött meggyógyult, a bűnös vétkező bocsánatban részesült. {DA 268.3}
Őszinte hittel fogadta Jézus szavait, mint az új élet ajándékát. Nem volt több kérése, örömtől áthatva, csendben feküdt, túlságosan boldog volt ahhoz, hogy megszólaljon. Mennyei fény sugárzott arcáról, s a nép szent tisztelettel figyelte a történteket. {DA 268.4}
Olvassuk el a Mikeás 6:6-8-at. Hogyan magyarázza ez a prófécia azt, ami Jézus és a vezetők között történt?
Az írástudók nyugtalanul várták, mit szándékozik Jézus tenni ebben az esetben. Visszaemlékeztek arra, hogyan fordult hozzájuk ez az ember segítségért, s ők megtagadták tőle a reményt, az együttérzést. Ám ez még nem volt elég, kijelentették, hogy a betegség Isten átka a bűneiért. Mindez hirtelen eszükbe jutott, amint maguk előtt látták a beteg embert. Észrevették, hogy mindenki milyen érdeklődéssel figyeli az eseményeket, és rettenetesen féltek befolyásuk elvesztésétől. {DA 268.5}
Ezek a főemberek egy szót sem szóltak egymáshoz, de ahogy összenéztek, mindegyikük arcáról ugyanazt a gondolatot olvasták le: valamit tenni kell, hogy feltartóztassák az érzelmek hullámzását. Jézus kijelentette, hogy a gutaütött bűnei megbocsáttattak. A farizeusok e szavakat istenkáromlásnak fogták fel, és úgy tekintették, mint amit majd halált érdemlő bűnként róhatnak föl. Ezt mondták szívükben: "Káromlásokat szól. Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanemha egyedül az Isten?" (Mk 2:7) {DA 269.1}
Jézus rájuk szegezte tekintetét - mire ők megrettentek, visszahúzódtak -, és így szólt: "Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben? Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani, - mondta, majd a gutaütötthöz fordult: Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza" (Mt 9:4-6). {DA 269.2}
Ekkor, akit ágyon hoztak Jézushoz, az ifjúság rugalmasságával és erejével pattan föl. Az életadó vér áramlik ereiben. Testének minden szerve hirtelen működni kezd. Az egészség ragyogása váltja föl a közeledő halál halványságát. "Az pedig azonnal fölkele és felvévén nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgy hogy mindenki elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, ezt mondván: Soha nem láttunk ilyet!" (Mk 2:12) {DA 269.3}
Hétfő, Július 15.
Lévi elhívása és a böjt kérdése
Márk 2:13-22. Ki volt Lévi, Alfeus fia, és miért volt ellenvetés az ellen, hogy Jézus tanítványa legyen?
Máté elhívása Krisztus tanítványául nagy megbotránkozást keltett. Hogy egy vallási tanító egy vámszedőt válasszon egyik közvetlen munkatársául, ez sértette a vallási, társadalmi, nemzeti szokásokat. A farizeusok remélték, hogy a nép előítéleteire támaszkodva Jézus ellen fordíthatják a közvélemény hullámait. {DA 273.6}
A vámszedők között széleskörű érdeklődés ébredt. Szívük vonzódott az isteni Tanítóhoz. Az új, tanítványi szerepkör feletti örömében Máté szerette volna Jézushoz hozni korábbi társait. Vendégséget szerzett tehát házában, összehívta rokonait, barátait. Nemcsak vámszedők voltak jelen, hanem sok más, kétes hírű személy is, akiket aggályoskodó szomszédaik törvényen kívül helyeztek. {DA 273.7}
Amikor az írástudók megtudták, hogy Jézus Máténál járt vendégségben, megragadták az alkalmat, hogy megvádolják. Úgy döntöttek, hogy a tanítványokon kezdik a munkát. Felébresztik előítéleteiket, s így remélhetőleg elidegenítik őket Mesterüktől. Az volt a taktikájuk, hogy Krisztust bevádolják a tanítványoknál, a tanítványokat pedig Krisztusnál, és nyilaikat oda célozzák, ahol az emberek a legsebezhetőbbek. Sátán ilyen módon dolgozik a mennyei hűtlenség óta, s az ő lelke indítja mindazokat, akik egyenetlenséget, széthúzást akarnak kelteni.{DA 275.1}
"Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?" (Mt 9 :11 ) - kérdezték az irigy írástudók. {DA 275.2}
Jézus nem várta meg, hogy tanítványai feleljenek a vádra, hanem maga válaszolt: "Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre" (Mt 9:12-13). A farizeusok lelkileg egészségesnek tartották magukat, mint akiknek nincs szükségük orvosra, a vámszedőkre és pogányokra viszont úgy tekintettek, mint akik elvesznek a lelki betegségekben. Hát akkor nem az volt-e Jézus orvosi munkája, hogy ahhoz a réteghez menjen, amelyiknek szüksége van segítségére? {DA 275.3}
fogékonyabbnak bizonyultak az igazság iránt. Jézus így szólt az írástudókhoz: "Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot" (Mt 9:13). {DA 275.4}
Ezzel mutatott rá, hogy noha állításuk szerint Isten igéjét tanítják, annak lelkülete teljesen ismeretlen előttük. A farizeusok erre egy időre elhallgattak, de még inkább megkövesedtek az ellenségeskedésben. Ezután Keresztelő János tanítványaira vetettek szemet, megpróbálták őket szembeállítani a Megváltóval. Ezek a farizeusok nem ismerték el Keresztelő János küldetését. Csúfolták önmegtagadó életéért, egyszerű szokásaiért, szerény öltözetéért, és fanatikusnak nyilvánították. Mivel János elítélte képmutatásukat, ők is visszautasították szavait, és megpróbálták az embereket ellene uszítani. Isten Lelke munkálkodott e gúnyolódók szívében, meggyőzte őket bűneikről - de ők elutasították Isten tanácsát, és Jánosról kijelentették, hogy ördögtől megszállott. {DA 275.5}
Most, amikor Jézus elvegyült a nép között, asztaluknál evett-ivott, falánksággal, iszákossággal vádolták meg. Ezek a szavak pontosan a vádlókra voltak igazak. Ahogyan Sátán Istent hamis színben tünteti fel, és saját tulajdonságait ruházza Rá, a gonoszok éppúgy festenek torz képet Isten küldötteiről. {DA 276.1}
A farizeusok nem akarták elismerni: Jézus azért eszik vámszedőkkel és bűnösökkel, hogy mennyei világosságot hozzon a sötétségben lévők számára. Nem akarták észrevenni, hogy az isteni Tanító minden elhullatott szava élő mag, amely kicsírázik, és gyümölcsöt terem Isten dicsőségére. Elhatározták, hogy nem fogadják be a világosságot, és bár szembenálltak Keresztelő János küldetésével, most készek voltak baráti kezet nyújtani tanítványainak, mert remélték, hogy ezzel megnyerhetik őket szövetségesül Jézussal szemben. Állításuk szerint Jézus semmibe vette az ősi hagyományokat; Keresztelő János egyszerű kegyességét szembeállították Jézus életmódjával, aki vámszedőkkel és bűnösökkel lakomázik. {DA 276.2}
Kedd, Július 16.
A szombat ura
Olvassuk el a Márk 2:23-28-at. Hogyan válaszol Jézus a farizeusok által felhozott vádra?
A zsidó tanítók büszkék voltak az Írásokban való jártasságukra, de a Megváltó válaszában szemrehányás rejlett, amiért tudatlanok a Szent Iratok felől. "Nem olvastátok-é, - mondta - mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett ő és akik vele voltak? Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg, [...] amelyeket pedig nem szabad megenni, hanem csak a papoknak?" {Lk 6:3-4) "És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért" (Mk 2:27-28). "Nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt." "Az embernek Fia a Szombatnak is ura" (Mt 12: 5-6). {DA 285.1}
Ha helyes volt, hogy Dávid a szent célra elkülönített kenyerekkel csillapította éhségét, akkor az is helyes volt, hogy a tanítványok szükségletük kielégítésére kalászokat téptek a szombat szent óráiban. Mi több, a papok a templomban nagyobb munkát végeztek szombaton, mint a többi napokon. Ugyanez a munkavégzés világi célból bűnnek számítana, de a papok Isten szolgálatában dolgoztak. Azokat a szertartásokat végezték, melyek Krisztus üdvözítő hatalmára mutattak, munkájuk összhangban állt a szombat célkitűzésével. Most azonban Krisztus maga jött el, a tanítványok, miközben Krisztus munkáját végezték, Isten szolgálatában állottak, és ami e munka végzéséhez szükséges volt, az nem jelentette a szombat megrontását. {DA 285.2}
Olvassa el a Márk 3:1-6-ot. Hogyan illusztrálja ez a történet Jézus azon állítását, hogy a szombat az emberiségért lett teremtve?
Krisztus arra akarta tanítványait, ellenségeit tanítani, hogy az Istennek való szolgálat a legelső. Isten munkájának célja e világon az ember megváltása, ezért amit meg kell tenni szombaton e munka teljesítéséhez, az összhangban áll a szombat-paranccsal. Jézus az érvelésre azzal tette föl a koronát, hogy kijelentette: Ő "a szombatnak ura" - vagyis felette áll minden kérdésnek és minden törvénynek. A végső Bíró ugyanarra a törvénycikkre mutatva menti fel őket a vád alól, amelyre a vádlók is hivatkoznak. {DA 285.3}
Szerda, Július 17.
Szendvicstörténet: Part 1
Olvassátok el a Márk 3:20-35-öt. Milyen kapcsolatot látsz a két történet összefonódása között?
Krisztus nyíltan megmondta nekik, hogy ha a Szentlélek munkáját Sátánnak tulajdonítják, elvágják magukat az áldás kútforrásától. Akik úgy beszéltek Jézus ellen, hogy nem vették észre isteni természetét, azok a Szentlélek által még beláthatják és megbánhatják tévedésüket, és bocsánatban részesülhetnek. Krisztus vére minden bűnt lemos, bármilyen legyen is az, ha a lélek megbánja és hisz, ám ha valaki elutasítja a Szentlélek munkáját, az oda kerül, ahol nincs számára megtérés, sem hit. Isten Lelke munkálkodik a szívben, s ha az ember készakarva utasítja el, és sátáninak minősíti, akkor azt a csatornát vágja el, melyen át Isten kapcsolatba léphet vele. Ha egy lélek végleg visszautasítja a Szentlelket, akkor Isten már semmit sem tehet érte. {DA 321.3}
Olvassa el a Márk 3:28-30-at. Mi a megbocsáthatatlan bűn, és mit jelent ez?
Krisztusnak a Szentlélek elleni bűnnel kapcsolatos figyelmeztetéshez szorosan kapcsolódik az üres, gonosz beszéd elleni felhívás. A szavak megmutatják, mi van a szívben. "A szívnek teljességéből szól a száj." A szavak többet jelentenek a jellem kinyilvánításánál - vissza is tudnak hatni a jellemre. Az embereket befolyásolják saját szavaik. Sokszor pillanatnyi, Sátán által keltett indíttatásból irigység vagy gonosz vélekedés jut kifejezésre, olyasmi, amiben nem is igazán hisznek, de a kimondás visszahat a gondolkodásra. Saját beszédük csapja be őket, azt kezdik hinni, hogy amit sátáni ösztönzésre mondtak, igaz. Miután egyszer már kimondtak egy véleményt vagy döntést, gyakran túl büszkék ahhoz, hogy visszavonják, s addig bizonygatják igazukat saját maguknak, míg végül elhiszik. Veszélyes dolog kétkedő szót kimondani, veszélyes kétségbe vonni, bírálni az isteni világosságot. A könnyelmű, tiszteletlen bírálatok megszokása kihat a jellemre - tiszteletlenséget és hitetlenséget táplál. E szokás gyakorlói közül sokan nem is tudnak a veszélyről, míg végül készek a Szentlélek munkáját kritizálni és elutasítani. Jézus így szólt: "Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből ismertetel igaznak, és a te beszédedből ismertetel hamisnak" (Mt 12:34-37). {DA 323.1}
Csütörtök, Július 18.
Szendvicstörténet: 2. rész
Olvassátok el a Márk 3:20, 21-et. Milyen élmény vezette Jézus családját arra, hogy elmebetegnek tekintsék őt?
József fiai egyáltalán nem rokonszenveztek Jézus munkájával. Az életéről, munkájáról érkező hírek megdöbbentették, aggodalommal töltötték el őket. Hallották, hogy egész éjszakákat töltött imában, napközben pedig óriási tömeg kísérte, s még enni sem maradt ideje. Barátai úgy érezték, kimeríti magát a megfeszített munkával, s nem tudták mire vélni a farizeusok iránti magatartását, néhányan pedig attól tartottak, hogy elméje megzavarodott. {DA 321.1}
Testvérei hallottak erről is, és a farizeusok vádjáról is, mely szerint Jézus Sátán hatalmával űzött ördögöket. Érzékenyen érintette őket a szemrehányás, melyet Jézussal való rokonságuk miatt kaptak. Tudták, hogy szavai és cselekedetei milyen megmozdulást idéztek elő, és nemcsak megriadtak bátor kijelentéseitől, hanem méltatlankodtak is amiatt, hogy az írástudókat és a farizeusokat elítélte. Elhatározták, hogy vagy meggyőzik Jézust, vagy az ilyen munka beszüntetésére kényszerítik. Rávették Máriát, hogy csatlakozzék hozzájuk. Jézust az anyja iránti szeretete segítségével majd rábeszélik, hogy legyen elővigyázatosabb - gondolták. {DA 321.2}
Olvassa el a Márk 3:31-35-öt. Mit akar Jézus családja, és hogyan válaszol?
Mindazt, aki hittel elfogadja Krisztust, az emberi rokonságnál szorosabb kapocs köti össze Vele. Eggyé lesz Vele, amiképpen Ő is egy az Atyával. Anyja is közelebbi és biztonságosabb kapcsolatban volt Vele hit és cselekedetek által, mint a természetes rokonság által. Testvéreinek semmi hasznuk sem származik a kapcsolatból, ha nem fogadják el Őt személyes Megváltójuknak. {DA 325.2}
Micsoda támaszra lelt volna Krisztus földi rokonaiban, ha mennyei követként hisznek Benne, és együttműködnek Vele Isten munkájának végzésében! Hitetlenségük beárnyékolta Jézus földi életét. Ez is része volt annak a keserűségnek, melyet a kín poharából Ő kiürített érettünk. {DA 325.3}
Isten Fia mélyen átérezte az emberi szívekben gyúlt ellenségeskedést az evangéliummal szemben. Még jobban fájt ez Neki otthonában, hiszen az Ő szíve nyájas, szeretetteljes volt, és nagyra értékelte a családi köteléket. Testvérei azt kívánták, hogy vesse alá Magát az ő elgondolásaiknak, viszont az ilyen eljárás egyáltalán nem lett volna összhangban Jézus isteni küldetésével. Fivérei úgy tekintettek Rá, mint akinek szüksége van tanácsaikra. Emberi szemszögből ítélték meg Őt, véleményük szerint csak olyasmit lenne szabad mondania, ami elfogadható az írástudók és farizeusok számára, ezzel lecsendesíthetné a szavai nyomán támadt bosszantó ellentéteket. Azt gondolták, magánkívül van, amikor isteni hatalmat igényel Magának, és a rabbik fölé helyezkedik, mint bűneik ostorozója. Tudták, hogy a farizeusok lesik az alkalmat a vád benyújtására, és úgy érezték, Jézus felkínálta nekik ezt a lehetőséget. {DA 326.1}
Péntek, Július 19.
További Tanulmányozásra
Jel 12:17 - " Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;
Itt, látjátok, a maradék - azok, akik megmaradtak, miután a többieket úgymond elnyelte a föld - megtartja Isten parancsolatait, és bizonyságot tesz Jézus Krisztusról. Ez a maradék, vagy szekta, amely megtartja Isten parancsolatait, tehát az egyetlen, amelyet az Ihlet ajánl, az egyetlen, amelyhez érdemes csatlakozni, az egyetlen, amelyből bárki hasznot húzhat. Egyedül ez rendelkezik azzal az erővel, hogy megmeneküljön minden olyan csapástól, amely most az egész világon készülődik. Ez az egyetlen olyan szekta, amely Isten kegyeit találja meg. Semmilyen más nem lenne jó, mert semmilyen más nem hozhat hasznot nektek.
Akkor is csak ennek van Jézus Krisztus bizonyságtétele, - a prófécia élő Lelke a közepében (Jel 19:10), - a Lélek, aki elvezet minden Igazságra, aki egyedül képes helyesen értelmezni az Írásokat (2Pét 1:20, 21). Világos tehát, hogy az Ihlet azt szeretné, ha nem csatlakoznál más szektához, mint ehhez a "maradékhoz".
Isten parancsolatainak megtartása azonban magában foglalja mindegyik megtartását, mert "Aki megtartja az egész törvényt, de egy pontban mégis vétkezik, bűnös az egészben". Jakab 2:10. És ne feledjük azt sem, hogy a parancsolatok megtartása nyíltan csak a szombati parancsolat megtartásában ismerhető fel, abban a parancsolatban, amely azt mondja:
"Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.” 2Móz 20:9-11.
A szombati nap, látjátok, szentnek lett teremtve, de az első hat napot munkára teremtették. A hetedik napi szombat az egyetlen szombat, és Isten egész szent Igéjében nincs olyan parancs, hogy más napot tartsunk helyette. Egyedül a hetedik napi szombat megtartása tanúskodik a Teremtőbe vetett hitről, és az evolúció ellen. Egy szombatpótlék tehát éppúgy nem fogadható el Isten parancsolataként, mint ahogyan Káin áldozatát sem lehetett volna elfogadni Isten elrendelt áldozataként.
Nem, ne mondjatok ellent az Úrnak azzal, hogy a hetedik nap csak a zsidóké, mert az Úr azt mondja:
Ézs 56:2-7 - "Boldog ember, aki ezt cselekszi, és az ember fia, aki ahhoz ragaszkodik! aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen. És ne mondja ezt az idegen, aki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok! Mert így szól az Úr a herélteknek: Akik megőrzik szombatimat és szeretik azt, amiben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez: Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, amely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, amely soha el nem vész; És az idegeneket, akik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat: Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában; egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!
Az egyetlen szombat, amit Jézus valaha is ismert, a hetedik napi szombat volt, és a nagy nyomorúságra előre tekintve, mélyen a keresztény korszakban, azt mondta: "Ti pedig imádkozzatok, hogy ne télen és ne szombaton legyen a ti menekülésetek, mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen a világ kezdete óta nem volt, és nem is lesz soha." Máté 24:20, 21. A szombat, látjátok, minden népnek szól, mind az ószövetségi, mind az újszövetségi időkben. Sőt, ismét a keresztény korszakról beszélve, arról az időről, amikor a föld újjá lesz teremtve...