Szombat Délután, Április 13.
Emlékszöveg:
"Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.” János 12:35
Ezrek kerültek börtönbe, és ezrek áldozták fel életüket, de mások léptek a helyükbe. A keresztény hit mártírjainak, akiket Krisztus győzőknek nevezett, az üdvösségük biztosítva van. A nemes harcot megharcolták, és Krisztus eljövetelekor megkapják a dicsőség koronáját. A szenvedés, amelyet elviseltek, a keresztényeket közelebb vitte egymáshoz és Megváltójukhoz. Életük példája és haláluk tanúvallomása el nem halkuló bizonyságtevés volt az igazságról; és Sátán alattvalói a legváratlanabb órában – hátat fordítva addigi életüknek – Krisztus zászlaja alá sorakoztak. {GC 42.1}
Sátán ezek után úgy próbált Isten kormányzata ellen sikeresebben harcolni, hogy zászlaját a keresztény egyházban tűzte ki. Ha Krisztus követőit Sátán rá tudja szedni arra, hogy Isten szemében gyűlöletes dolgot cselekedjenek, akkor erejük és bátorságuk alábbhagy, állhatatosságuk megtörik, Sátán pedig könnyűszerrel foglyul ejtheti őket. {GC 42.2}
Sátán csellel próbálta elérni azt, ami erőszakkal nem sikerült. Az üldözés megszűnt. Helyébe a földi jólét és a földi dicsőség veszélyt rejtő varázsa lépett. Számos bálványimádó elfogadta a keresztény hit egyes tanítását, miközben megtagadott más fontos igazságokat. Azt mondták, hiszik, hogy Jézus az Isten Fia, és hisznek halálában és feltámadásában is, de nem ismerték el bűnös voltukat, és nem érezték, hogy szükségük van megtérésre, életük megváltozására. Tettek néhány engedményt, és azt javasolták, hogy tegyék ezt a keresztények is, és legyen egyesülésük alapja a Krisztusba vetett hit. {GC 42.3}
Vasárnap, Április 14.
Megalkuvás - Sátán Ravasz Stratégiája
Olvassátok el a Lukács 19:41-44-et, a Máté 23:37, 38-at és a János 5:40-et. Mit árulnak el ezek a versek Jézusnak a népe iránti hozzáállásáról, valamint arról, hogy miként reagáltak az Ő szeretetteljes, kegyelemmel és irgalommal teli meghívására? Milyen kinyilatkoztatást látsz Isten jelleméről?
Maga Isten Fia jött el, hogy meggyőzze a konok várost. Krisztus volt az, aki Izraelt mint jó termő szőlőt kihozta Egyiptomból (Zsolt. 80:9). Saját kezével űzte ki a pogányokat előle. „Nagyon kövér hegy”-re telepítette „szőlejét”. Gyámolító gondoskodással körülvette, és elküldte szolgáit, hogy gondozzák. „Mit kellett volna még tennem szőlőmmel – kiáltotta – mit meg nem tettem vele?” (Ésa. 5:1–4) Amikor várta, hogy szőlőt teremjen, vadszőlőt termett, mégis csendes sóvárgással remélte, hogy gyümölcsöt terem, ezért személyesen jött el szőlőjébe, hátha megmentheti a pusztulástól. Körülásta, megmetszette, ápolgatta. Fáradhatatlanul igyekezett, hogy megmentse a szőlőt, amit saját kezével ültetett. {GC 19.2}
Tekintetével átfogva a korszakokat, minden országban ott látta a szövetség szétszórt gyermekeit, „mint roncsokat a sivatag szélén”. A város fiaira már-már rászakadó földi büntetésben a harag poharának első cseppjeit látta; ezt a poharat a végítéletkor teljesen ki kell üríteniük. Isteni szánalom és sóvárgó szeretet fejeződött ki e szomorú szavakban: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik tehozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.” Ó, te nép, ki minden más népnél nagyobb kegyben részesültél, bárcsak felismerted volna meglátogatásodnak idejét, és azt, ami békességedet szolgálja! Feltartóztattam az igazságszolgáltatás angyalát, megtérésre szólítottalak, de hiába. Nemcsak szolgáknak, követeknek és prófétáknak álltatok ellen, hanem Izrael Szentjének, Megváltótoknak is. Ha elpusztultok, csak magatokra vethettek. „Nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen” (Mt. 23:37; Jn 5:40). {GC 21.2}
"A tanítványokat félelemmel és csodálattal töltötte el Krisztusnak a templom lerombolására vonatkozó jóslata, és szerették volna jobban megérteni szavainak értelmét. Több mint negyven éven át vagyont, munkát és építészeti szakértelmet A tanítványok félelemmel vegyes csodálkozással hallgatták Krisztus jövendölését a templom lerombolásáról, és szerették volna jobban megérteni, mit jelentenek szavai. Több mint negyven éven át sok-sok kincset, munkát, építészeti szaktudást fordítottak a templom pompájának emelésére, Nagy Heródes bőven adott erre a célra római vagyont és zsidó kincset, sőt még a világ császára is gazdagította ajándékaival. Szinte mesébe illő méretű, súlyos fehér márványtömböket építettek be a templomba, amelyek erre a célra érkeztek Rómából. A tanítványok ezekre a kövekre hívták fel Mesterük figyelmét, amikor ezt mondták: „Nézd, milyen kövek, és milyen épületek!” (Mk. 13:1) {GC 24.3}
Jézus válasza ünnepélyes és lesújtó volt: „Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik” (Mt. 24:2). {GC 25.1}
Olvassátok el a Máté 24:15-20-at. Milyen utasítást adott Jézus a népének, hogy megmentse őket Jeruzsálem közelgő pusztulásától?
Jézus kinyilatkoztatta a tanítványoknak a hitehagyó Izraelt sújtó ítéletet, különösen azt a megtorló büntetést, amely a Messiás elutasítása és megfeszítése miatt éri őket. Félreérthetetlen jelek fogják megelőzni a félelmes, végső eseményeket. A rettegett óra hirtelen és szélsebesen jön. A Megváltó figyelmeztette követőit: „Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (aki olvassa, értse meg), akkor akik Judeában lesznek, fussanak a hegyekre” (Mt. 24:15–l6; Lk. 21:20–21). Amikor a bálványimádó rómaiak kitűzik hadijelvényeiket a szent térségen, amely több száz méteres sávban vette körül a város falait, akkor Krisztus követői meneküljenek. Amikor az intő jel feltűnik, akik meg akarnak menekülni, ne késlekedjenek! Látva a menekülésre intő jelet, azonnal engedelmeskedjenek egész Júdeában és magában Jeruzsálemben is. Aki éppen a háztetőn van, ne menjen be a házba, még azért sem, hogy a legértékesebb kincseit megmentse! Aki a mezőn vagy a szőlőben dolgozik, ne időzzön azzal, hogy visszatér a felső ruhájáért, amelyet levetett arra az időre, amíg a nap hevében dolgozik! Egy pillanatig se tétovázzon, nehogy a többiekkel együtt elpusztuljon! {GC 25.4}
Hétfő, Április 15.
Gonosz Farkasok
Olvassátok el az ApCsel 20:27-32-t. Milyen konkrét figyelmeztetéseket adott Pál apostol az efezusi gyülekezet vezetőinek a közelgő hitehagyással kapcsolatban?
Az efézusi gyülekezetet fenyegető veszélyeket az apostol előre látta. Azért mondotta: „Mert tudom, hogy az én eltávozásom után jönnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.” A jövőbe tekintve, látta Pál azokat a támadásokat, amelyek fenyegetik a gyülekezetet, mind külső, mind belső ellenségei részéről. Ünnepélyes komolysággal kérte a testvéreket, hogy éberen őrködjenek a rájuk bízott szent kincs felett. Példaképpen saját fáradhatatlan munkálkodására hivatkozott: „Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit.” (Ap. csel. 20:29–31) {AA 395.1}
Aki vallja az igazságot, s mégis naponta megsérti azt tisztátalan életével, az Sátán szolgájává válik, és sokakat romlásba sodor. Ezek az emberek a bukott angyalokkal tartanak kapcsolatot, segítségükkel uralkodnak mások életén. Ha Sátán elbűvölő hatalma rátelepszik valakire, az elfeledi Istent, és a romlott szándékú embert magasztalja fel. Ezek a félrevezetett emberek titkos bűnöket gyakorolnak, erényeknek beállítva azokat. Valóban feltehetjük az apostol galáciabeliekhez intézett kérdését: „Ki igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak? Titeket, akiknek szeme elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust.” (Gal. 3:1) A hitetlenségben és erkölcstelenségben mindig igézet rejlik. Csalásnak esik áldozatul a gondolkodás, azért nem tud következetesen érvelni. A lelki látás elhomályosul, s az addig kifogástalan erkölcsű embert megzavarja Sátán ügynökeinek csaló okoskodása, akik a világosság hírnökeinek vallják magukat. Ha nyíltan lépnének fel, s úgy közelítenék meg áldozataikat, pillanatnyi habozás nélkül visszautasítanák őket. De először csak a rokonszenv elnyerésére törekszenek, hogy bizalmat keltsenek maguk iránt mint Isten hű, önfeláldozó szolgái. Csak ezután fognak hozzá félrevezető tevékenységükhöz. Isten különleges hírnökeinek álcázva próbálják letéríteni az embereket a feddhetetlenség ösvényéről, amit úgy érnek el, hogy érvénytelennek tüntetik fel Isten törvényét. {5T 142.1}
Olvassuk el a 2Thesszalonika 2:7-12-t. Hogyan írja le Pál apostol az eljövendő hitehagyást? Milyen jellemzőkre kell figyelniük a hívőknek?
Pál apostol a thesszalonikai gyülekezethez intézett második levelében megjövendölte a nagy hitehagyást, amely nyomán létrejön a pápai hatalom. Pál kijelentette, hogy Krisztus napja addig nem jön el, „mígnem bekövetkezik előbb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát”. Az apostol továbbá arra figyelmezteti testvéreit, hogy „működik... már a törvényszegés titkos bűne” (II. Thessz. 2:3–4, 7). Már ilyen korán látta, hogy tévelygések csúsznak az egyházba, amelyek utat készítenek a pápaság kialakulásához. {GC 49.1}
Lassan-lassan, először csak lopva és csendben, majd pedig, amikor megerősödött, és hatalmába kerítette az emberek lelkét, nyíltabban végezte megtévesztő és istenkáromló munkáját „a törvényszegés titkos bűne”. A pogányság szokásai szinte észrevétlenül utat találtak a keresztény egyházba. A megalkuvás és a behódolás szellemét egy ideig fékezte a vad üldözés, amelyet az egyház a pogányságtól elszenvedett. De amikor az üldözés megszűnt, és a kereszténység bekerült a királyok udvarába és palotájába, felcserélte Krisztus és az apostolok alázatosságát és egyszerűségét a pogány papok és uralkodók pompájával és hivalkodásával, Isten kívánalmait pedig emberi elméletekkel és hagyományokkal. Nagy volt az öröm, amikor Konstantin a negyedik század elején névlegesen megtért, és a világ a látszatszentség öltönyében besétált az egyházba. Ekkor felgyorsult a bomlasztás. A látszólag vereséget szenvedő pogányság lett a győztes. Az ő szelleme irányította az egyházat. Tanításai, szertartásai és babonái összekeveredtek Krisztus névleges követőinek istentiszteletével. {GC 49.2}
A pogányság és a kereszténység közötti megegyezésből kelt életre a próféciában megjövendölt „bűn embere”, aki szembefordult Istennel, és fölé helyezte magát. Sátán mesterműve a hamis vallás, az a gigászi egyházszervezet, mely ékesen tanúskodik arról, hogy Sátán akarja tetszése szerint uralni a földet. {GC 50.1}
Kedd, Április 16.
Az Ige Védelme Alatt
Olvassátok el a János 17:15-17-et és az Apostolok cselekedetei 20:32-t. Milyen meglátásokat ad nekünk Jézus és az apostolok a Sátán megtévesztéseivel szembeni védelemmel kapcsolatban?
2 Tim. 3:16, 17- "A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.
2Pét 1:20, 21- "Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.
Megerősítően kijelentve, az egész Szentírás, nem csupán egy része, ihletett. Negatívan kijelentve, egyik sem magánjellegűen értelmezett, azon oknál fogva, hogy nem emberektől, hanem Istentől származik; vagyis ahogyan Isten Lelke diktálta az embereknek az Írásokat, úgy Isten Lelkének kell értelmeznie az Írásokat az embereknek, hogy magánjelleggel (ihletettség nélkül) egyetlen ember sem képes a lepecsételt próféciákat feltárni, vagy azok bármely részét értelmezni, vagy akár csak értelmezésük után megérteni jelentőségüket, hacsak nem az Igazság Lelkének ajándéka által. "A gonoszok közül" ezért "senki sem fogja megérteni, de a bölcsek megértik". Dan. 12:10.
Most már meg kell győződnünk arról, hogy mindaddig, amíg Isten Igéjének értelmezésére vonatkozó ezen isteni parancsot és elvet figyelmen kívül hagyják és visszaélnek vele, és amíg a keresztények között általában és különösen a bibliatanulmányozók között önzés és bigottság uralkodik, addig az izmusok tovább fognak növekedni, és az emberek ereje továbbra is ugyanúgy el fog veszni, mint a híd építőinek és a torony építőinek ereje. Igen, éppoly biztosan, mint ahogyan az éjszakát követi a nappal, éppoly biztosan hiábavalóvá válik az ő, erőfeszítéseik, és szégyenük lelepleződik.
Hogy a prófécia Szellemének ajándéka nélkül nem vezethetnek minket minden Igazságra, arról az Ihlet szimbolikusan előre figyelmeztet Zakariás próféta által. Lapozzunk Zakariás 4. fejezetéhez, és kezdjük az első verssel.
Zak.4:1-4-"Majd visszatére az angyal, aki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel. És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, amelyek a tetején vannak; És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán. És felelék, és mondám az angyalnak, aki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?
Az itt kiállított illusztráció, jegyezzétek meg, pontos reprodukciója Zakariás szimbolikájának. Annak érdekében, hogy tanulmányozásunk egyszerűbb és szemléletesebb legyen, a fejezetet az illusztrációval együtt fogjuk tanulmányozni.
Hogy a prófécia Szellemének ajándéka nélkül nem vezethetnek minket minden Igazságra, arról az Ihlet szimbolikusan előre figyelmeztet Zakariás próféta által. Lapozzunk Zakariás 4. fejezetéhez, és kezdjük az első verssel.
Zak.4:1-4-"Majd visszatére az angyal, aki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel. És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, amelyek a tetején vannak; És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán. És felelék, és mondám az angyalnak, aki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?
Az itt kiállított illusztráció, jegyezzétek meg, pontos reprodukciója Zakariás szimbolikájának. Annak érdekében, hogy tanulmányozásunk egyszerűbb és szemléletesebb legyen, a fejezetet az illusztrációval együtt fogjuk tanulmányozni.
1.Zakariás 4
2.Inspiráció
3.Igazság
4.Jézus bizonyságtétele
5.A szolgálat
6.Az egyház az aratás idején.
Hallgassuk meg most az angyal magyarázatát erre a szimbolizmusra.
5., 6. versek "És felele az angyal, aki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura. (1. Móz. 8,2).
Az angyal két dolgot tárt fel: Először is tudtára adta, hogy a szimbolika az Úr Igéjére (a Bibliára) vonatkozik Isten szolgáinak; másodszor, hogy az Ő Igéje nem emberi erővel vagy hatalommal, hanem Isten Lelke által nyilatkozik ki.
Világos, hogy ez a szimbolika egészében azt a rendszert képviseli, amellyel az Úr az Ő kinyilatkoztatott Igéjét közvetíti az Ő népének. Ahhoz, hogy alaposan megértsük ezt az Isten által tervezett rendszert, tudnunk kell, hogy az illusztráció egyes alkotóelemei mit jelképeznek. A Prófétaság Lelke megadja a támpontot.
A Nagy Küzdelem 267. oldalán elmagyarázza, hogy az "olajfák" az "Ó- és Újszövetséget" jelképezik; aBizonyságtételek Prédikátoroknak 188. oldalán azt mondja, hogy az arany olaj a Szentlelket jelképezi; és ugyanennek a könyvnek a 337. oldalán a Jelenések 1:20. versével együtt azt mondja, hogy a hét lámpa a gyülekezetet jelképezi, és hogy a hét cső (a szolgálat) az olajat a gyülekezetekhez szállítja.
Most tanulmányozzuk magát az illusztrációt, ahogyan bármelyik karikatúrát tanulmányoznánk. Először is, a fák Isten Igéjét (a Bibliát - mind az Ó-, mind az Újszövetséget - két fa) jelképezik.
Itt látható, hogy az egész szimbolikus felállás egyetlen dolog megvalósulásának ábrázolását szolgálja: a hét lámpást (az egyház teljes tagságát) szellemi olajjal (bibliai igazsággal) ellátva tartani, hogy az körös-körül szellemi világosságot adjon, hogy az egyház Isten kinyilatkoztatott Igéjével világítsa meg a világot. És mivel a szolgálat feladata, hogy lelki táplálékkal táplálja az egyházat, tény, hogy a hét cső a szolgálatot jelképezi a munkában, amely az olajat (a kinyilatkoztatott Igazságot) a tálból a hét lámpásba, a gyülekezetekbe viszi. Az az igazság pedig, hogy az ábrán a csövek (a lelkészek) nem közvetlenül az olajfákról (a Bibliáról) veszik az olajat, határozottan jelzi, hogy a tál, amelyben az olaj van elhelyezve, azt az edényt vagy raktárt jelképezi, amelyben az ihletett bibliamagyarázatok összeállításait tárolják, és hogy a lelkészek ebből, nem pedig az olajfákról segítik magukat az olajjal, és viszik azt a hét lámpáshoz (a gyülekezethez).
A két aranycső tehát csak az ihletett csatornákat ábrázolhatja, amelyek képesek az olajat (az Igazság fényét) a fákról (mindkét Testamentumból) kivonni és a tálban (könyvek) tárolni, hogy a csövek (lelkészek) a gyertyatartóhoz (a gyülekezetekhez) szállítsák.
A szimbolika tehát rámutat arra a rendszerre, amelyet a Mennyország rendelt el az Úr Igéjének az Ő egyháza számára történő szétosztására: hogy a prófécia Szelleme munkálkodik, ez az egyetlen orvosság az egyházban és a világban lévő izmusok ellen.
Szerda, Április 17.
A Szentírástól Független Emberi Érvelés
Olvasd el a Példabeszédek 16:25, a Bírák 21:25 és az Ézsaiás 53:6 verseit. Mit árulnak el ezek a szövegek Sátán megtévesztési stratégiájáról?
"Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek, Ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni, és a jót választani." Ézs 7:14, 15.
Bizonyára mindannyian egyetértünk abban, hogy a Szentírásnak ez a szakasza a Máté 1:23-ban szereplő Emmanuel - Krisztus az Ő első eljövetelekor - előrejelzése. Az a tény azonban, hogy Krisztus mindenféle törvényes ételt evett, sőt azzal vádolták, hogy "torkos ember és borivó" (Lk 7,34), és "vámszedőkkel és bűnösökkel" (Mk 2,16) étkezett, áttételesen világossá teszi, hogy ez a "vajból és mézből" álló étrend nem szó szerint értendő. Sőt, az a tény, hogy a vaj és a méz egyáltalán nem rendelkezik olyan erénnyel, amely bölcsességgel és akarattal ruházza fel az embert, hogy a jót válassza, és a rosszat elutasítsa, nem, nem jobban, mint más ételek, meggyőzően mutatja, hogy ez a "vaj és méz" valami különleges dolog átvitt értelmű, ahogyan az Ézsaiás 7:18-ban a légy és a méh is Egyiptom és Asszíria átvitt értelmű. És mi másról is lehetne szó, mint a szellemi táplálékról, arról a fajta táplálékról, amely az erkölcsi jellemet építi, amely arra készteti az embert, hogy "megtagadja a rosszat, és a jót válassza". És a Szentíráson kívül milyen más forrásból származhatna ilyen táplálék? És mi mást is jelenthetne a méz, mint Isten édes Lelkét, amely megáldja mindenkinek az Ige őszinte tanulmányozását és az abba vetett egyszerű hitet?
Nyilvánvaló tehát, hogy ez a vaj-méz szimbolika tévedhetetlenül azt mondja nekünk, hogy Immanuel, Krisztus, a Biblia tanulmányozása által - azáltal, hogy megemésztette annak tartalmát, és hagyta, hogy az Ő részévé váljon - képessé vált a bűn megkülönböztetésére és legyőzésére. Ez volt az Ő legédesebb öröme, amint azt a szimbolikus méz elárulja. Így történt, hogy "így szólt hozzájuk: Van mit ennem, amiről nem tudtok" (János 4:32), és: "Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik". Mát. 4:4.
Ennek megfelelően nyilvánvaló az igazság, hogy a kereszténység szellemi növény, amely Isten Igéjéből táplálkozik, amint azt az Igazság édes Lelke kibontotta. Következésképpen, ha Krisztus, a mi Példaképünk így "növekedett bölcsességben..., és Isten és emberek kegyelmében" (Lk 2,52), akkor még fontosabb, hogy mi, az Ő követői, ugyanezen az Igén, ugyanazon a vajon és mézen éljünk, ha igaz, életfenntartó, életfenntartó kereszténységgel akarunk rendelkezni. Sőt, Ézsaiás próféciájának következő verseiben pontosan ezt mondják nekünk:
"És lesz ama napon, hogy kiki egy fejőstehenet tart és két juhot, És lészen, hogy a tej bősége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik, valaki csak megmaradott e földön." Ézs 7:21, 22.
Ezekben a versekben az Ihlet három vajat termelő állatra - két juhra és egy fiatal tehénre - irányítja figyelmünket, és előrebocsátja, hogy csak azok, akik esznek a termékeikből, lesz joguk "a földön" - Isten népének földjén - élni. Senki más, nem, senki más nem lesz ott.
Mivel tehát csak azok élhetnek a szent földön, akik a vajból esznek, azok, akik így megtanulják elutasítani a rosszat és a jót választani, annál nyilvánvalóbb, hogy a vaj a szellemi táplálékot jelképezi. És mivel annak forrása a két juh és a fiatal tehén, feltétlenül szükséges, hogy e bibliai szimbolika birodalmában kutakodjunk, hogy megtaláljuk, mik ezek.
A két juh, amely nem fiatal és nem fiatal, nyilvánvalóan az Ó- és Újszövetséget jelképezi, az Igét, amely képessé teszi befogadóit arra, hogy "a jót válasszák és a rosszat visszautasítsák". Mivel pedig a tehén fiatal, tehát későbbi eredetű, mint a juhok, és mivel nagyobb méretű is, mint azok, ennek megfelelően csakis a későbbi eredetű és nagyobb terjedelmű ihletett írásokat jelképezheti, mint maga a Biblia. A Biblián kívül csak olyanok vannak, amelyek "Jézus bizonyságtételét hozzák elénk:.... mert Jézus bizonyságtétele a prófécia Lelke" (Jel 19:10) - az Írások ihletett értelmezése.
Azt is meg kell jegyezni, hogy ez a vaj és ez a méz a keresztény korszakban keletkezik, abban az időben, amikor mindkét juh, mindkét Testamentum létezik, és abban az időben is, amikor a Prófécia Lelke munkálkodik.
És mi a Prófétaság Lelke? - Ugyanez a fejezet és ugyanez a vers adja meg a választ:
"És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, akiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke." Jel 19:10.
Itt látható, hogy amint a próféciákat Jánosnak az egyik testvére bontotta ki, ezáltal kinyilatkoztatták neki Jézus bizonyságtételét, a prófécia szellemét. Egyértelmű tehát, hogy Isten ihletett szolgája, aki üzenetet hordoz testvéreinek, Jézus bizonyságtételét hordozza nekik. Hogy illusztráljuk: Tegyük fel, hogy az Úr Jézus személyes üzenetet közöl veled egy hírnök által, nem lenne-e az Ő üzenete az Ő bizonyságtétele számodra? És ha Isten a hírnököt az Ő Lelkének ajándékával ruházná fel, hogy kibontakoztassa nektek a Szentírásban szereplő próféciákat, nem a prófécia Lelkével jön-e hozzátok?
Így világos, hogy a "Jézus bizonyságtétele" és a "prófécia szelleme" szinonim kifejezések az Istentől küldött, időben érkező üzenetre - "étel a kellő időben". A prófécia Szelleme tehát Isten eszköze arra, hogy a mennyből közvetlenül a földi egyházának kommunikáljon, valamint arra, hogy kibontakoztassa előtte a lepecsételt próféciákat.
Mivel már láttuk, hogy a két juh az Ó- és Újszövetséget jelképezi, most azt is látjuk, hogy a "fiatal tehén" a Biblia ihletett értelmezését, a prófécia Szellemét jelképezi napjainkban. Most már nyilvánvaló, hogy ennek a három teremtménynek a terméke szükségszerűen a mi szellemi táplálékunk kell, hogy legyen, ha azt várjuk, hogy "meghagyják" és megengedik nekünk, hogy a Szentföldön élhessünk, és hogy nincs értelme annak, hogy másképp gondolkodjunk az ítélet elviseléséről. És ha maradna még kétségünk ezzel kapcsolatban, akkor kérjük, fontoljuk meg, amit Péter apostol mond erről a témáról:
"És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben; Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei." 2Pét 1:19-21.
Megfigyeltétek, mit mond az Ihlet? Egyértelműen kijelenti, hogy az Írásokat nem magánkézből értelmezik - nem Isten Lelke nélkül az emberben, nem egyedül az ember által, és nem Isten saját kijelölése nélkül. És a megadott ok, jegyezd meg, éppen az a tény, hogy a prófécia nem az ember akaratából, hanem a Lélek akaratából jött, "Isten szent emberei" által. Ez, testvéreim, a menny törvénye és rendje. És kik vagyunk mi, hogy ezen változtassunk? Ha tehát a magánértelmezésben bízunk, az azt jelenti, hogy elcseréljük a lelkünket emberekre. Az ilyen veszélyes gyakorlattal kapcsolatban az Úr megparancsolja: 7.2}
"Oh szünjetek meg hát az emberben bízni, akinek egy lehellet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő? Ézs 3:1.
Mivel a kinyilatkoztatott igazságot csak az Igazság Lelke bontja ki egy adott időben, ezért ha valaki elutasítja az ilyen kinyilatkoztatást, "a kellő időben való ételt" (Mát 24:45), az valóban "a Szentlélek ellen" vétkezik. Máté 12:31.
Mivel ma már napfényes világossággal látszik, hogy a Szentírás örökké kibontakozó, ihletett értelmezése a prófécia örökké élő Lelke, az egyház munkálkodó szeme (1Sám 9:9), ezért e szellemi szemek nélkül lenni annyi, mint mintegy sűrű sötétségben próbálni járni.
Csütörtök, Április 18.
Harc Az Elméért
Olvassátok el a 2Korinthus 4:3-6-ot. Mit jelent az, hogy "akiknek elméjét e korszak istene megvakította, akik nem hisznek" (2Kor 4,4)? Hogyan vakították meg a szemüket? Hogyan nyílnak meg a szemek?
Isten nem rejti el az igazságot az emberek elől, hanem saját eljárásaik miatt válik az homályossá előttük. Krisztus számtalanszor bebizonyította a zsidó népnek, hogy Ő a Messiás. Tanítása azonban életük gyökeres megváltozását igényelte. Tudták, hogy ha elfogadják Krisztust, le kell mondaniuk dédelgetett vezérelveikről és hagyományaikról, önző, bűnös szokásaikról. A változatlan, örök igazság elfogadása áldozatot követelt. Ezért elvetették Isten legmeggyőzőbb bizonyítékát is, amellyel hitet akart ébreszteni bennük Krisztus iránt. Vallották, hogy hisznek az ótestamentumi írásokban, de nem fogadták el azt a bizonyságtevést, amelyet Krisztus életéről és jelleméről tartalmazott. Nem engedték magukat meggyőzni, mert nem akartak megtérni. Nem akarták kialakított nézeteiket feladni. Az evangélium kincse - az Út, az Igazság és az Élet - közöttük volt, de ők elutasították a menny legnagyobb ajándékát. {COL 105.1}
Azt olvassuk, hogy a "főemberek közül is sokan hivének Őbenne; de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből" (Jn 12:42). Meggyőződtek arról, hogy Jézus Isten Fia, de Krisztus megvallása nem fért össze nagyra törő vágyaikkal. Nem volt olyan hitük, amely megszerezte volna nekik a mennyei kincset. A világ kincseit keresték. {COL 105.2}
Az emberek ma is mohón keresik a földi kincseket. Tele vannak önző, becsvágyó elképzelésekkel. Az evilági gazdagságért, dicsőségért és hatalomért az emberi igazságokat, hagyományokat és kívánalmakat Isten kívánalmai fölé helyezik. Krisztus kincsei rejtve vannak előttük. {COL 106.1}
"Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait; mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg" ( 1 Kor 2:14). {COL 106.2}
"Ha ... leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe" (2 Kor 4:3.4). {COL 106.3}
Péntek, Április 19.
További Tanulmányozásra
"Krisztus ismerte a Szentírást, mert az ördög minden kísértésére azzal válaszolt, hogy "meg van írva". Érvek és érvek nem értek volna semmit, de az "meg van írva" megmutatta, hogy Krisztus, a megkísértett, szilárd, megingathatatlan sziklán állt a lábával. Ezeket a leckéket meg kell tanulnunk az Igéből, fel kell akasztanunk az emlékezetünk csarnokába, és így felkészülhetünk arra, hogy a Sátánnal szemben az egyetlen fegyverrel álljunk, amely visszaveri őt - "Meg van írva". Minden, ami a törvényben és a prófétákban meg van írva, igaz, és ennek bizonyítékát magukban hordozzák. Semmit sem nyerünk azzal, ha érvekkel próbáljuk bizonyítani a Biblia isteni eredetét. Ez a Biblia maga a saját magyarázója. Saját kulcsát hordozza; a Szentírás nyitja ki a Szentírást. Ha nem látjuk az igazságot a Bibliában, az azért van, mert véleményünket és előítéleteinket nem tettük le a vizsgálat ajtaján. "Ha a mi evangéliumunk el van rejtve, el van rejtve az elveszettek előtt, akikben e világ istene elvakította azoknak az elméjét, akik nem hisznek, hogy Krisztusnak, aki Isten képmása, dicsőséges evangéliumának világossága fel ne ragyogjon nekik" [2 Korinthus 4:3, 4]. "Mert a kereszt prédikációja bolondság azoknak, akik elvesznek, nekünk pedig, akik üdvözülünk, Isten ereje" [1Korinthus 1:18]." - 40. kézirat, 1895, 2. ("Oktatás", dátum nélkül.)" 2MR 96.1