A Háború Minden Háború Mögött
1. Lecke, 2. Negyedév Március 30-Április 5, 2024.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután, Március 30.
Emlékszöveg:
"És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai; De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben.” Jelenések 12:7, 8.
Krisztus nem hajtja, hanem vonzza magához az embereket. Az egyetlen kényszer, amit alkalmaz: a késztető szeretet. Ha tehát az egyház világi hatalom támogatását keresi, nyilvánvaló, hogy nélkülözi Krisztus erejét, az isteni szeretetet. {MB 127.1}
Mindenek Teremtője volt az, aki a szükségletek és igények teljesítéséhez szükséges eszközöket és forrásokat csodálatosan elrendelte. Ő volt az, aki az anyagi világban mindent biztosított, ami a teremtményekbe gyökereztetett vágyakat kielégítheti. Ő volt az, aki a megismerés és szeretet képességével teremtette meg az emberi lelket. Ő tehát nem olyan Isten, aki hagyná, hogy a lélek igényei kielégítetlenek maradjanak. Semmilyen megfoghatatlan eszme, személytelen valóság vagy elvont fogalom nem elégítheti ki az emberi lélek szükségleteit és vágyakozását ebben az életben, ahol folyamatosan a bűn, a bánat és a fájdalom ellen kell harcolnunk. Nem elég a törvényben és az erőben hinnünk, olyan dolgokban, amelyekben nincs részvét és sosem hallják meg segélykiáltásunkat. Tudnunk kell, hogy van egy hatalmas kéz, amely megtart bennünket, egy örökkévaló barát, aki együtt érez velünk. Meleg kézre és gyöngédséggel teli szívre van szükségünk. Isten az Ő Igéjében így nyilatkoztatta ki magát. {Ed 133.2}
Vasárnap, Március 31.
Háború a mennyben
Olvassuk el a Jelenések könyve 12:7-9-et. Mit árul el ez a szakasz a mennyben létező táplálékról és a gonoszság eredetéről? Amikor Lucifer fellázadt, milyen módon válaszolhatott volna Isten?
A 4. versben említett esemény, a csillagokat lehúzó sárkány, megelőzte a 9. versben említett eseményt, amikor az Úr levetette a sárkányt. Az előbbi az Úr születése előtt történt, az utóbbi pedig a feltámadása után. Ez a következő bekezdésekben válik nyilvánvalóvá:
Jób napjaiban a Sátánnak még volt hozzáférése a mennyországhoz, mert azt mondják nekünk, hogy "...volt egy nap, amikor Isten fiai eljöttek, hogy bemutatkozzanak az Úr előtt, és a Sátán is eljött közéjük." És az Úr ezt mondta a Sátánnak: "Honnan jössz te? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: A földön való ide-oda járásból, és a földön való fel-le járásból". Jób 1:6, 7.
A Sátánt tehát nem vetették ki a mennyből rögtön azután, hogy fellázadt, sőt még akkor sem, amikor Ádámot és Évát bűnbe ejtette. Inkább Jób kora után kellett ennek történnie. De hogy megállapítsuk, hogy pontosan mikor, olvassuk el a Jel 12:13-at: "És amikor a sárkány látta, hogy a földre vetették, üldözte az asszonyt, aki a férfigyermeket szülte". Elvetették tehát, mielőtt elment volna üldözni az egyházat. Ezt akkor tette, "amikor nagy üldözés támadt a Jeruzsálemben lévő egyház ellen, és mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamaria tartományaiban, kivéve az apostolokat". ApCsel 8:1. Ezt a tényt a prófécia Lelke ismét megerősíti:
Diadalmasan ragadták el az Urat Istenhez és az Ő trónjához. "...mindenki ott van, hogy üdvözölje a Megváltót. Alig várják, hogy megünnepeljék diadalát és dicsőítsék Királyukat... Bemutatja Istennek a hullámkoszorút, a vele együtt feltámadottakat, mint annak a nagy sokaságnak a képviselőit, akik második eljövetelekor fognak kijönni a sírból....... Isten hangja hallatszik, amely azt hirdeti, hogy az igazságosság beteljesedett. A Sátán legyőzetett. Krisztus földi fáradozó, küszködő emberei "elfogadottak a Szeretettben". A mennyei angyalok és a bukott világok képviselői előtt megigazultaknak nyilvánítják őket."
"Sátán látta, hogy álruhája elszakadt. A bukott angyalok és a mennyei világegyetem előtt nyíltan lelepleződött az igazgatása. Gyilkosként leplezte le magát. Az Isten Fia vérének kiontásával kitaszította magát a mennyei lények rokonszenvéből. Ezentúl a munkája korlátozott volt. Bármilyen magatartást is tanúsított volna, nem várhatta többé a mennyei udvarokból érkező angyalokat, és nem vádolhatta előttük Krisztus testvéreit azzal, hogy a sötétség és a bűn szennyes ruhájába öltözött. A Sátán és a mennyei világ közötti rokonszenv utolsó kapcsolata is megszakadt." – Jézus Élete, 833., 834., 761. oldal.
Hasonlítsuk össze az Ezékiel 28:12-15 és az Ézsaiás 14:12-14 verseket. Mi játszódott le ennek a Lucifernek nevezett angyalbabának az elméjében, ami a lázadásához vezetett?
Felismeritek, hogy ez a leírás [Ézsaiás 28:1, 2, 13-17] Luciferről szól; a prófécia mégis Tírusz fejedelmének szól, ahogy Ézsaiás 14. könyve is Luciferrel hozta összefüggésbe Babilon királyát. Ez alatt azt kell értenünk, hogy mind "Tírusz", mind "Babilon" a Sátán által felbujtott, és arra rendezkedett be, hogy a földön ugyanazt a gonosz munkát végezze, amit a Sátán eredetileg a mennyben tett. De itt azt mondják nekünk, hogy Sátán veresége ezekben a törekvésekben teljes és szégyenletes lesz.
Megértjük, hogy Sátán neve, mielőtt vétkezett volna, Lucifer volt, és hogy ő vétkezett, mielőtt Éva vétkezett volna, hogy ő személyesítette meg magát a kígyóban, amely megtévesztette Évát. Ezért a mennyei bűnt fogjuk megvizsgálni, mielőtt a földi bűnt tovább vizsgálnánk.
Azt mondják nekünk, hogy nem a Sátán volt az egyetlen bűnös a mennyben, mert vele együtt az angyali sereg egyharmadát kiűzték a mennyből (Jel 12,4). Ezeket azért űzték ki a mennyből, mert Lucifer szavaira, egy mennyei emberre hallgattak, ahelyett, hogy Isten szavára figyeltek volna. Ez volt az angyalok bukása. Lucifer maga is elbukott, amikor arra törekedett, hogy olyan legyen, mint Isten.
Hétfő, Április 1.
Lucifer megtéveszt; Krisztus győzedelmeskedik.
Olvasd el a Jelenések 12:4-et. Mit árul el ez a szakasz Sátán megtévesztő képességéről? Hány angyal bukott el az Istenről szóló hazugságaira?
Itt két különböző "kiűzés" van leírva [Jel 12:4, 9]. Figyeljük meg, hogy az első esetben a sárkány a farkával húzta ki az angyalokat. De, csodálkozunk, miért nem a karmaival? - Egyszerűen azért, mert ez tévesen azt jelezné, hogy a Sátán legyőzte az Urat, és ennek következtében az angyalok egyharmadát kirángatta a mennyből. De mivel a farkával vonszolta őket, a valódi jelentés egyértelmű - hogy az angyalok egyharmada önként követte őt. Úgyszólván a farkába kapaszkodtak, miközben ő vezette őket. "Elfordultak az Atyától és a Fiától, és egyesültek a lázadás felbujtójával". - Bizonyságtételek, 3. kötet, 115. oldal. A sárkány rábeszélte az angyalokat, és azok követték őt a mennyből a földre, ahol aztán megpróbálta felfalni Krisztust.
Olvassuk el az 1Mózes 2:15-17-et, a 2Mózes 32:26-ot, a Józsué 24:15-öt, az 1Királyok 18:20, 21-et és a Jelenések 22:17-et. Milyen alapvető elvet tanítanak ezek a versek a nagy vitában?
Ez a két bűn - az emberbe vetett bizalom és az önmaga felmagasztalásának vágya - még mindig a vezető bűnelemek most is itt a földön. Ez volt Éva botránkoztatója, és sokak számára még ma is ez a botránkoztató. Nem, nem csak az étvágy volt az oka Éva bukásának. A kígyó nem azt mondta: "Egyél ebből a gyümölcsből, mert csodálatos, finomabb, mint bármely más gyümölcs Isten kertjében". Hanem azt mondta: "Isten tudja, hogy azon a napon, amikor esztek belőle, akkor megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az istenek, tudva a jót és a rosszat". 1Móz 3:5.
A gyümölcs természetesen vonzotta őt, de az a gondolat is csábította, hogy lehetősége van arra, hogy Isten trónjára emelkedjen, hogy ugyanabba a pozícióba emelkedjen, ahová maga Lucifer is törekedett. Lucifer bizonyára őszintén hitte, hogy olyan lehet, mint Isten, ha a mennyei angyalok és a földi emberek csak parancsokat fogadnak el tőle.
És így látjuk, hogy az ördög ugyanolyan alapon csapta be Évát, mint ahogyan önmagát és az angyalait is becsapta, az egyetlen különbség az, hogy ő vette rá Évát, hogy egyen abból a gyümölcsből, amelyet ő maga és az angyalai nem akartak megenni. Következésképpen Éva a testi lénye ellen is vétkezett, amikor olyasmit vett magához, ami nem tápláléknak lett teremtve, és ennek következtében meghalt. A Sátán és az ő angyalai azonban még mindig élnek.
Kedd, Április 2.
A Föld bolygó is érintetté válik.
Olvasd el az 1Mózes 3:1-3-at a Róma 3:23 és a Róma 5:12 verseivel együtt. Mi a közös ezekben a szövegekben? Írjátok le a bűn végső következményeit, amely az egész emberi fajt sújtotta.
"Éva túlzásba vitte Isten parancsának szavait. Azt mondta Ádámnak és Évának: "De a jó és a rossz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel belőle, meg fogsz halni". Éva a kígyóval folytatott vitájában hozzátette: "Ne is nyúljatok hozzá". Itt mutatkozott meg a kígyó ravaszsága. Éva e kijelentése előnyhöz juttatta; leszakította a gyümölcsöt, és a nő kezébe adta, saját szavait használva: Azt mondta: Ha megérintitek, meghaltok. Látjátok, semmi bajotok nem származik abból, ha megérintitek a gyümölcsöt, és nem is fogtok kárt szenvedni, ha megeszitek. Con 14.2
"Éva engedett a kígyó alakjában megjelenő ördög hazug szofisztikájának. Megette a gyümölcsöt, és nem észlelt közvetlen kárt. Ezután leszedte a gyümölcsöt magának és a férjének. 'És amikor az asszony látta, hogy a fa jó eledelül, és hogy kellemes a szemnek, és kívánatos fa, hogy bölccsé tegye az embert, vett annak gyümölcséből, és evett, és adott a férjének is vele együtt, és az evett."" Con 14.3
"Milyen élénk érdeklődéssel figyelte az egész világegyetem azt a konfliktust, amely Ádám és Éva helyzetét eldöntötte. Milyen figyelmesen hallgatták az angyalok Sátánnak, a bűn okozójának szavait, amint ... megtévesztő érvelésével igyekezett érvénytelenné tenni Isten törvényét! Milyen nyugtalanul várták, hogy lássák, vajon a szent pár megtéveszti-e a kísértő, és enged-e a mesterkedéseinek! Azt kérdezték maguktól: vajon a szent pár átadja-e hitét és szeretetét az Atyáról és a Fiúról a Sátánnak? Vajon elfogadják-e az ő hazugságait igazságként? 17 TMK 14.5
"Ádám és Éva meggyőzték magukat, hogy egy olyan kis dologból, mint a tiltott gyümölcs elfogyasztása, nem származhatnak olyan szörnyű következmények, mint amilyeneket Isten kijelentett. De ez a kis dolog bűn volt, Isten megváltoztathatatlan és szent törvényének áthágása, és ez megnyitotta a halál és a mérhetetlen szenvedés kapuit világunk előtt..... Ne tekintsük a bűnt jelentéktelen dolognak. "18 TMK 14.6.
Szerda, Április 3.
A szeretet utat talál.
Olvassátok el a Zsidókhoz írt levél 2:9-et, a Galata 3:13-at és a 2Korinthus 5:21-et. Mit mondanak ezek a versek Krisztus keresztáldozatának mérhetetlenségéről?
"Krisztus keresztje - tanítsd meg minden diáknak újra és újra. Hányan hiszik el, hogy az, ami? Hányan hozzák be a tanulmányaikba, és ismerik valódi jelentőségét? Lehet-e keresztény a világunkban Krisztus keresztje nélkül? Akkor tartsátok fent a keresztet az iskolában, mint az igazi oktatás alapját. Krisztus keresztje éppoly közel van tanárainkhoz, és éppoly tökéletesen meg kell, hogy értsék, mint Pál, aki azt mondhatta: "Isten őrizzen meg attól, hogy dicsekedjem, ha nem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által a világ megfeszíttetett nekem, és én a világnak". Gal 6:14. CT 23.1
"A tanítók, a legmagasabbaktól a legalacsonyabbakig, igyekezzenek megérteni, mit jelent Krisztus keresztjében dicsekedni. Aztán tanítással és példával taníthatják tanítványaiknak, hogy milyen áldásokkal jár ez azok számára, akik férfiasan és bátran viselik. A Megváltó kijelenti: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem". Máté 16:24. És mindazok számára, akik felemelik és Krisztus után viselik, a kereszt a halhatatlanság koronájának záloga, amelyet elnyernek. CT 23.2
"Azok a nevelők, akik nem ezen a vonalon akarnak dolgozni, nem méltók a nevükre. Tanítók, forduljatok el a világ példájától, hagyjátok abba a nagynak mondott emberek magasztalását; fordítsátok el tanítványaitok elméjét mindennek dicsőségétől, kivéve Krisztus keresztjét. A keresztre feszített Messiás az egész kereszténység középpontja. A tanárok és a diákok számára a leglényegesebb tanulságok azok, amelyek nem a világra, hanem a világból a Golgota keresztjére mutatnak". CT 23.3
Csütörtök, Április 4.
A mi főpapunk
Olvassuk el a Zsidókhoz írt levél 4:15, 16 és a Zsidókhoz írt levél 7:25 verseit. Hogyan adnak ezek a versek bizonyosságot számunkra a kísértések, szenvedések, betegségek és halál világában?
Mindez azért lehetett, mert Krisztus magára öltötte az emberi természetet, magára öltötte az isteni tulajdonságokat, és keresztjét az emberiség és az istenség közé helyezte, áthidalva a szakadékot, amely a bűnöst Istentől elválasztotta. 1SM 261.1
"Mert bizony nem az angyalok természetét vette magára, hanem Ábrahám magvát vette magára. Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hűséges főpap legyen az Istenhez tartozó dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert azáltal, hogy ő maga is szenvedett, hogy megkísértetett, képes megsegíteni a megkísértetteket" (Zsidók 2:16-18). 1SM 261.2
"Mert nincs olyan főpapunk, akit nem érinthet meg a mi gyengeségeink érzése, hanem mindenben megkísértetett, mint mi, de bűn nélkül" (Zsidók 4:15). 1SM 261.3
"Jézus azért jött, hogy erkölcsi erőt hozzon az emberi erőfeszítéssel együtt, és követői semmiképpen sem engedhetik meg maguknak, hogy szem elől tévesszék Krisztust, aki mindenben példaképük. Ő mondta: "Értük szentelem meg magam, hogy ők is megszentelődjenek az igazság által" (János 17:19). Jézus azért tárja gyermekei elé az igazságot, hogy ránézzenek, és azt látva megváltozzanak, az Ő kegyelme által a vétkességből engedelmességgé, a tisztátalanságból tisztasággá, a bűnből szívszentséggé és az élet igazságosságává alakuljanak át.". 1SM 262.1
Olvassátok el a János 17:24-26-ot. Mi Krisztus vágyakozó vágya a jó és a rossz közötti nagy vitában?
"Krisztus szeretete széles, mély és teljes, és olyan választ kell ébresztenie a szívben, amely minden világi megfontolást felülír. A golgotai kereszt meggyőző bizonyítéka az emberiség iránti érdeklődésének. Mielőtt felment az Atyához, így könyörgött értük: "Atyám, azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, velem legyenek, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert te szerettél engem a világ megalapítása előtt." Ez volt az ő könyörgése. 'Én bennük, és te bennem, hogy tökéletesek legyenek egyben, és hogy a világ megtudja, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amint te szerettél engem.'" RH 1896. október 13., par. 13
Péntek, Április 5.
További Tanulmányozásra
Most van a nagy engesztelési nap. Az Úr azt kívánta, hogy míg a jelképes szolgálat főpapja Izraelért engesztelést végez, az egész Izrael, bűnbánattal és alázattal sanyargassa meg lelkét előtte, hogy ki ne „irtassék ... az ő népe közül”. Annak pedig, aki azt akarja, hogy neve bent maradjon az élet könyvében, most e rövid kegyelmi idő alatt kell bűnbánó szívvel és őszinte megtéréssel megsanyargatnia lelkét Isten előtt. Tartsunk mélységes, lelkiismeretes önvizsgálatot! A léhaságból és felszínességből, amit oly sok állítólagos keresztény megenged magának, ki kell gyógyulni. Súlyos harc vár mindazokra, akik uralomra törő bűnös természetüket igába akarják hajtani. A felkészülés munkája személyes munka. Nem csoportosan fogunk üdvözülni. Az egyik ember tisztasága és odaszentelődése nem ellensúlyozza e tulajdonságok hiányát a másikba. Minden nemzetnek meg kell jelennie Isten ítélőszéke előtt, de Isten minden egyes ember ügyét olyan alaposan vizsgálja meg, mintha rajta kívül nem volna senki más a földön. Mindenkinek a mérce alá kell állnia. Senkin sem maradhat egyetlen folt, vagy sömörgőzén, vagy valami afféle. {GC 489.3}
Ünnepélyesek azok a jelenetek, amelyek az engesztelés záró szakaszához kapcsolódnak. Súlyos érdekek fűződnek e munkához. A mennyei templomban most folyik az ítélet. Már hosszú évek óta tart. Hamar – senki sem tudja, hogy milyen hamar – az élők nevéhez érnek. Isten félelmes jelenlétében kerül mérlegre az életünk. Most fogadjuk meg – jobban, mint valaha – a Megváltó figyelmeztetését: „Vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő” (Mk. 13:33). „Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád” (Jel. 3:3). {GC 490.1}