Szombat Délután, Március 23.
Emlékszöveg:
"Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.” Zsoltárok 27:14.
Nehézségek fognak támadni, melyek próbára, teszik hitedet és türelmedet. Állj bátran a nehézségek elé. Tekintsd a dolgok derűs oldalát. Ha akadozik a munka, győződj meg, hogy nem a te hibád, majd menj előre, s örvendezzél az Úrban. A menny, örömmel van teli. Visszhangzik annak dicséretétől, aki oly csodálatos áldozatot hozott az emberiség helyreállításáért. Csak az Úr földi gyülekezete ne legyen tele dicsérettel? Nem kell talán a keresztényeknek világgá kürtölniük, hogy mily boldogság Krisztust szolgálni? Akik a mennyben csatlakozni akarnak az angyalok magasztaló karához, azoknak a földön kell megtanulni a menny énekét, melynek alaphangja a hálaadás. {7T 244.2}
Sose veszítsd el bátorságodat. Sose szólj kételkedve, csak mert a látszat ellenedre vall. Az Úr munkájában az anyagiak hiánya olykor víz alá buktat, ám az Úr hallja segélykiáltását és válaszolni fog rá. Ez legyen nyelveden: „Az Úr Isten megsegít engem, azért nem szégyenülök meg; azért olyanná tettem képemet, mint a kova és tudom, hogy szégyent nem vallok.” (Ésaiás 50:7) {7T 244.3}
Vasárnap, Március 24.
Várj
Olvassátok el a Zsoltárok 27:14; 37:7, 9, 34; 39:7; 40:1; 69:6; Galata 5:5; és Róma 8:18-25 verseit. Mire kérik ezek a szövegek Isten népét?
Mindnyájan szeretnénk imánkra határozott választ kapni, mégpedig azonnal, és könnyen elcsüggedünk, ha a válasz késik, vagy nem úgy kapjuk azt, ahogy vártuk. De Isten túl bölcs és túl jó ahhoz, mintsem hogy mindig akkor és úgy válaszoljon imáinkra, ahogyan mi szeretnénk. Isten többet és jobbat tesz értünk, mint amit kérünk. S mivel bízhatunk bölcsességében és szeretetében, ne kérjük arra, hogy engedjen akaratunknak, hanem igyekezzünk megérteni és megvalósítani az Ő szándékát! Kívánságaink és érdekeink olvadjanak bele az Ő akaratába! Azok a tapasztalatok, amelyek próbára teszik hitünket, áldást rejtenek magukban részünkre. Általuk lesz nyilvánvalóvá, hogy vajon hitünk őszinte és valódi-e; egyedül Isten szavára támaszkodik-e, vagy bizonytalan és ingatag - a körülmények függvénye. A hit gyakorlással erősödik. Engedjük, hogy a béketűrés elvégezze a maga tökéletes munkáját! Ne felejtsük el, hogy a Szentírás drága dolgokat ígér azoknak, akik az Úrra várnak. {MH 230.4}
Ha hibát követsz el, vereségedet fordítsd győzelemre. Ha jól megtanuljuk az Úr által küldött tanítást, akkor mindenben segítségünkre lesz alkalmas időben. Bízzál Istenben. Imádkozzál sokat és higgy. Ha bízol, remélsz, hiszel és szorosan fogod a végtelen hatalom kezét, hódítóknál hatalmasabb leszel. {7T 244.4}
Az igaz munkások hittel járnak és fáradoznak. Mikor a jó és gonosz hatalmak közti csata elkeseredetté válik, olykor belefáradnak a munka lassú haladásának látványába. De ha nem félnek és nem is rettegnek, észreveszik majd, hogy a felhők szerte szakadoznak, s beteljesedik a szabadulás ígérete. A homályon, át, mellyel Sátán körülvette őket, meglátják az igazság napja fényes sugarainak ragyogását. {7T 245.1}
Dolgozzatok hittel, s az eredményeket bízzátok Istenre. Imádkozzatok hittel, s Isten gondviselésének titka megadja nektek a választ. Néha úgy tűnik, mintha lehetetlen lenne a siker. De te azért csak dolgozzál, higgyél. Erőfeszítéseidbe vigyél hitet, reményt és bátorságot. Mikor megtetted, ami tőled telik, várjál az Úrra, hogy kijelentse hűségét, s ő be fogja tölteni szavát. Várjál nem nyugtalankodva, hanem rendíthetetlen hittel és rendíthetetlen bizalommal várj. {7T 245.2}
Hétfő, Március 25.
Az anyjától elválasztott gyermek békéje.
Olvassátok el a 131. zsoltárt. Mit tanít nekünk ez a zsoltár az Istennel való kapcsolatunkról?
"Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? A tejtől elszakasztottakkal-é és a csecstől elválasztottakkal-é?” - Ézsaiás 28:9
Amikor az Úr látta, hogy eljött az ideje, hogy tudást tanítson, és megértesse a tanítást, nem volt tiszta hely a világon. Ezért a kérdés: "Kit tanít majd tudásra, és kit tesz majd érthetővé a tanításban?". A következtetés, amelyet ez a kérdés hordoz, az, hogy szinte lehetetlen bárkit is megtanítani a tiszta tanításra, ennek oka az, hogy abban az időben minden gyülekezetet az emberek szennyezett tanításaitól részegnek láttak.
De az Igazságnak el kellett jönnie. És ez a vers azt mondja, hogy csak azoknak lehetett adni, akiket elválasztottak a tejtől (akik már régóta a hitben vannak, és képesek erős húst fogyasztani)... Csak a hitben idősebbek (az Igazságban továbbhaladottak) azok, akik elsőre megérthetik. Az adventista tanok természetesen a legfejlettebbek, ezért az adventista gyülekezetnek akarja az Úr először megtanítani a tudást és megértetni a tanítást.
"Az én tanításom nem az enyém, hanem az övé, aki engem küldött. Ha valaki az ő akaratát teljesíti, megtudja a tanításról, hogy Istentől van-e, vagy magamról beszélek. Aki magáról beszél, az a maga dicsőségét keresi; aki pedig az Ő dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, és nincs benne igazságtalanság. Jézus itt kijelenti, hogy az ő mennyei Atyja minden erő forrása és minden bölcsesség alapja. Sem természetes tehetség, sem szerzett tanulás nem pótolhatja az Isten akaratának ismeretét. Az Úr követelményeinek való engedelmeskedésre való hajlandóság megnyitja az elmét és a szívet az őszinte vizsgálódásra és az igazság tanításának szorgalmas keresésére. Kijelenti, hogy az így nyitott elmével az emberek meg tudják különböztetni azt, aki Isten ügyéért beszél, attól, aki a saját dicsőségére, önző célokért beszél. Ez utóbbi osztályba tartoztak a gőgös papok és farizeusok. 2SP 339.3
Kedd, Március 26.
Kévék Begyűjtése.
Olvassuk el a 126. zsoltárt. Mi ad erőt és reményt Isten népének? Mi az, ami itt ebben az összefüggésben elhangzik, és amit a saját életünkre is alkalmazhatunk ma?
Lehet, hogy a jó mag egy ideig észrevétlenül hever a hideg, önző, világot szerető szívben, jelét sem adva annak, hogy gyökeret vert. De aztán, amint Isten Lelke érinti azt a szívet, a rejtőző mag kipattan, és végül gyümölcsöt hoz Isten dicsőségére. Ebben az életben semmilyen munkáról nem tudhatjuk előre, hogy eredményes lesz-e vagy sem. Ezt a kérdést nem mi döntjük el. Mi csak dolgozzunk, és az eredményt bízzuk Istenre! "Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet" (Préd 11:6). Az Istennel kötött magasztos szövetség kimondja, hogy "míg a föld lészen, vetés és aratás... meg nem szűnnek" (1 Móz 8:22). Ebben az ígéretben bízva szánt és vet a gazda. A mi bizalmunk se legyen kisebb a lelki magvetés közben! Higgyünk ígéretében: "Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem." "Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve" (Ésa 55:11; Zsolt 126:6). {COL 65.1}
Aki mindenkinek képességei szerint jelölte ki a feladatát, soha nem hagyja jutalom nélkül a hűségesen teljesített kötelességet. Isten kedvezésének és jóváhagyásának különleges jelei koronázzák majd a ragaszkodás és a hit minden tettét. Mindenkinek, aki munkálkodik, szól az ígéret: „Akik sírva mennek előre, míg a magot szórják, ujjongva jönnek visszafelé és összegyűjtik kévéiket.” (Zsolt. 126:5–6) {5T 395.4}
Az aratás az "erőfeszítés, a fáradság eredménye", "a termés begyűjtése" - a munka eredményének learatása és a csűrök gabonával való megtöltése. Tehát ahelyett, hogy az aratás kezdetével befejeződne az év fáradozása, az év legnehezebb munkája éppen ekkor kezdődik. És bár az aratás ideje az aratási év legrövidebb időszaka, az aratás munkája nem egy pillanat alatt történik meg, hanem időbe telik. A termést nem úgy gyűjtjük be, hogy a mezőt rögtön a csűrbe fordítjuk; nem, az aratás helyett kongó tömeg lenne. Először a sarlót a gabonához teszik, azután a gabonát kévékbe kötik, majd kicsépelik, és azután a csűrbe viszik; ezután pedig a pelyvát és a tarlót elpusztítják. Mivel ez a munka az ősz folyamán fejeződik be, ez azt mutatja, hogy az aratás az "elmúlt nyár" utáni időszak, és hogy ezt követi a terméketlen téli időszak.
Így kell lennie a szellemi aratással is, amelyet másképp nem lehetne a szó szerinti aratással szemléltetni. Ne tekintsük könnyelműen Isten bölcsességét: Az Ő illusztrációi tökéletesek.
Vegyük most szemügyre, hogy a Mester a természetes aratáshoz milyen pontos hűséggel fogalmazta meg a szellemi aratás igazságait: "Mindkettő együtt teremjen az aratásig" - mondja: "és az aratás idején ezt mondom az aratóknak: Gyűjtsétek össze először a kévéket, és kössétek őket kötegekbe, hogy elégessétek őket; a búzát pedig gyűjtsétek az én istállómba". Máté 13:30.
Ezekben a parabolikus szavakban Krisztus az aratás szellemi módszerét a természetes módszerrel tette hasonlatossá. Ha az egyik nem pontosan olyan lenne, mint a másik, akkor megkülönböztette volna a különbséget. Figyelmeztessetek tehát, hogy ne engedjetek hiú képzelgéseket az elmétekbe, hanem álljatok egyenesen a Szentíráshoz, mert az tele van felbecsülhetetlen értékű jelentéssel - sőt, maga az életetek.
Mivel az "addig" szó azt jelenti, hogy "addig", ezért a parlagfüvet nem az aratás előtt vagy után, hanem annak kezdetén kell kiszedni. És mivel "az aratás ideje" "a próbaidő vége" (Krisztus tárgyi leckéi, 72. o.), akkor maga az aratás szükségszerűen megelőzi a próbaidő végét - a terméketlen téli időszakot. Következésképpen a parlagfüvet a próbaidő vége előtt, nem pedig utána választják el a búza közül.
A búzát, "az ország gyermekeit" (Mát 13,38), összegyűjtik a csűrbe, az országba; a parazsat, "a gonosz gyermekeit" (38. vers) - a puszta professzorokat, azokat, akik nem cselekszik az Igét, és akik tagságot kaptak, "amíg az emberek aludtak" - "összegyűjtik és elégetik a tűzben" (Mát 13,40), miután a búzát kévékbe kötötték. De - kik az aratók?
"Az aratók az angyalok", akik "kijönnek, és elválasztják a gonoszokat az igazak közül". Máté 13:39, 49. Ezek az angyalok nem azok, akik Krisztussal "jönnek" a második eljövetelekor, hanem azok, akiket Ő "küld ki". Olyanok, mint a Jelenések 14:6-11 három angyala. Valóban, a harmadik angyalnak "ki kell választania a búzát a kévék közül, és el kell pecsételnie, vagyis meg kell kötnie a búzát a mennyei garatra". - Korai írások, 118. o. Ezért az angyalok, az aratók, akiket Krisztus kiküld, magukban foglalják mind azt, aki a pecsételést vagy a megkötést végzi, mind azokat, akik utána a pusztítást végzik (Ez 9:2, 5 6), először az egyházban, majd a világban. Így van ez a---szétválasztás két szakaszra.
Szerda, Március 27.
Várakozás Isten szombati nyugalmában
Olvassátok el a 92. zsoltárt. A szombat napjának mely két aspektusát emeli ki ez a szombati napra szóló ének?
Istennek vannak útjai, melyek által megismerteti magát, s szoros összeköttetésbe hozhat bennünket önmagával. A természet szüntelenül hat érzékeinkre, és a szív fogékonnyá válik Isten szeretete és dicsősége iránt, mely kezeinek művei által megnyilatkozik. A fogékony fül meghallja és megérti Istennek a természetben megnyilvánuló szavát. A zöld mezők, a sudár fák, a virágillat, a tovaszálló felhők, a hulló eső, a csörgedező patak, az egek pompája és fensége szívünkhöz szólnak, és az Alkotó megismerésére buzdítanak bennünket. {SC 85.1}
Üdvözítőnk fenséges tanításában állandóan a természetből veszi hasonlatait. Példázataiban a fák, a madarak, a völgyben illatozó virágok, a hegyek, a tenger, a pompásan díszített égboltozat és a mindennapi élet körülményei és eseményei egyaránt szorosan összefüggnek az igazság igéivel, úgy, hogy még az emberi élet fáradalmai és viszontagságai közepette is hozzáférhetők számunkra. {SC 85.2}
Isten azt akarja, hogy gyermekei becsülni tudják művét, hogy örülni tudjanak az egyszerű, csendes pompának, mellyel földi otthonukat feldíszítette. Ő maga is szereti a szépet, de mindenekelőtt a jellembeli szépséget és tisztaságot. Azt szeretné, ha a tisztaságot és az egyszerűséget, a virágok országának eme csöndes díszeit ápolnánk. {SC 85.3}
Az izraelitákat Isten rabszolga népből emelte ki és helyezte minden népek fölé, hogy a királyok Királyának legnagyobb kincse, választott népe legyen. Isten elkülönítette őket a világtól, hogy rájuk bízhassa szent letétét. Törvénye letéteményeseivé tette őket. Az volt a szándéka, hogy általuk őrizze meg az emberek között az önmagáról adott, kijelentett ismeretet. Így kellett a menny világosságának felragyognia ebbe a sötétségbe burkolt világba, és Isten minden néphez intézett szava így vált hallhatóvá a népek és nemzetek között, hogy elfordítsa őket a bálványok imádásától és rávezesse őket az egy igaz és élő Isten szolgálatára. Ha az izraeliták hűségesek maradnak megbízatásukhoz és örökségükhöz, akkor nagy hatalommá válnak ebben a világban. Isten lenne a védelmük, Isten emelné fel őket minden más nép és nemzet fölé. Isten világossága és igazsága láthatóvá válna általuk és Isten bölcs és szent uralma alatt példaképe lennének annak, hogy Fenségének imádata mennyire felette áll minden bálványtiszteletnek. {PP 314.2}
Csütörtök, Március 28.
Reggelre Öröm
Olvassátok el a Zsoltárok 5:3, 30:5, 49:14, 59:16, 92:2, 119:147, 2Péter 1:19 és a Jelenések 22:16 verseit. Melyik napszakot ábrázolják szimbolikusan az isteni megváltás idejeként, és miért? Márk 16:1-8. Mi történt reggel, amiről itt szó van, és miért olyan fontos ez nekünk?
„Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az. Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, amilyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre.” Jóel 2:1, 2
Itt láthatjuk, hogy egy üzenetet kell hirdetni a gyülekezetnek, Sionnak, amely kijelenti, hogy az Úr nagy és rettenetes napja közel van; hogy pusztító lesz az Ő népe mögött, és dicsőséges előttük, - hogy az Úr alaposan átfésüli a mezőt, hogy a "búza" minden szemét összegyűjti, és aztán elégeti a kévét.
A sötétség és a sűrű sötétség eme napján is nagy és erős népnek kell lennie. Ha nagyobbak és erősebbek lesznek, mint bármelyik korábbi nép, akkor még Sámsont is felülmúlják majd erejükben. Mi az, ami azt a népet ilyen erőssé teszi majd? -- A legelső követelmény a hit. A második a bátor cselekvés.
Továbbra is hinnünk kell, még a súlyos körülmények ellenére is, amelyek kihívást jelentenek majd a hitünknek. Észre kell tehát vennünk, hogy nem kevés, hanem nagyon sok hitre van szükség mindazoktól, akik e nagyszerű nép közé akarnak tartozni. Emlékezzünk mindig arra, hogy az izraelita sokaság és később az egész nemzet teljesen elveszett, egyszerűen a hitetlenségük miatt, amely Isten útjai elleni lázadásukhoz vezetett, amíg nem volt orvosság.
Mellékesen megemlíthetnénk azt is, hogy Sámson szigorú diétának és a hajára vonatkozó különleges előírásnak engedelmeskedett; és ezeknek az előírásoknak a szigorú betartása valóban bebizonyította, hogy ezeknek az előírásoknak kellett megfelelnie ahhoz, hogy kiváló izomerővel rendelkezzen. Ez a példa arra tanít bennünket, hogy ha Isten olyasmit követel tőlünk, amit talán még másoktól sem követel meg, akkor a benne rejlő célt nem lehet másképp szolgálni, mint azáltal, hogy szigorúan betartjuk. Ha például Isten azért adott nekünk étrendi és egyéb előírásokat, amelyeket be kell tartanunk, hogy elkülönítsen minket a világtól, hogy megszabadíthasson minket a világban lévő gonoszságoktól, akkor ezeket be kell tartanunk, ha meg akarunk szabadulni.
Péntek, Március 29.
További Tanulmányozásra
"Ha hosszúnak tűnik az idő, amíg Szabadítónk eljövetelére várunk, ha a nyomorúságtól meghajolva és a fáradságtól megkopva türelmetlennek érezzük, hogy megbízatásunk lezáruljon, és hogy méltó felmentést kapjunk a harcból, emlékezzünk arra - és az emlékezés fékezzen meg minden zúgolódást -, hogy Isten azért hagy minket a földön, hogy viharokkal és konfliktusokkal találkozzunk, hogy tökéletesítsük a keresztény jellemet, hogy jobban megismerjük Istent, Atyánkat, és Krisztust, idősebb Testvérünket, és hogy munkát végezzünk a Mester számára sok lélek megnyerésében Krisztusnak, hogy boldog szívvel halljuk a szavakat: "Jól cselekedtél, jó és hű szolga, menj be Urad örömére. RH 1881. október 25., par. 10
"Légy türelmes, keresztény katona. Még egy kis idő, és aki eljön, eljön. A fárasztó várakozás, a figyelés és a gyász éjszakája már majdnem véget ért. A jutalom hamarosan megadatik; felvirrad az örök nap. Most nincs idő aludni, nincs idő haszontalan sajnálkozásra. Aki most szunyókálni merészel, értékes lehetőségeket szalaszt el a jótettre. Megkapjuk azt az áldott kiváltságot, hogy a nagy aratásban learassuk a kévéket; és minden egyes megmentett lélek egy újabb csillag lesz Jézus, a mi imádnivaló Megváltónk koronáján. Ki akarja levetni a páncélt, amikor a harcot egy kicsit tovább tolva újabb győzelmeket érhet el, és újabb trófeákat gyűjthet az örökkévalóság számára?" RH 1881. október 25., par. 11