Misszió Az El Nem Értekért: Rész: 2. Rész
11. Lecke, 4. Negyedév 2023. December 9-15.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután, December 9.
Emlékszöveg:
"Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva." Máté 15:28
"A nagy városokban való boldogulásunk fontosságát még mindig szem előtt tartom. Az Úr már sok éve sürgeti ezt a kötelességet, és mégis csak viszonylag keveset látunk megvalósulni a nagy népességű központjainkban. Ha nem vesszük határozottan kezünkbe ezt a munkát, a Sátán olyan nehézségeket fog szaporítani, amelyeket nem lesz könnyű leküzdeni. Messze le vagyunk maradva a munka elvégzésében, amelyet ezekben a régóta elhanyagolt városokban kellene elvégezni. A munka most nehezebb lesz, mint néhány évvel ezelőtt lett volna. De ha az Úr nevében vállaljuk a munkát, az akadályok le fognak omlani, és határozott győzelmek lesznek a mieink. MM 301.5
"Ebben a munkában orvosokra és evangéliumi lelkészekre van szükség. Kéréseinket az Úrhoz kell szorítanunk, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, minden erőnkkel nyomulva előre, hogy a nagyvárosokban megnyíljon a lehetőség. Ha a múltban az Úr tervei szerint dolgoztunk volna, sok fény ragyogna fényesen, ami most kialszik." 148. levél, 1909. MM 302.1
Vasárnap, December 10.
Misszió Távoli Területeken
Olvassátok el a Bírák 3:1-6, az 1 Királyok 5:1-12 és az 1 Királyok 11:1-6 verseit. Hogyan segítenek ezek a szövegek megérteni egy kicsit ezeknek a városoknak a hátterét?
Az antiókhiai hívők felismerték, hogy Isten végzi bennük „mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből” (Fil. 2:13). Miután olyan nép között éltek, amely vajmi keveset törődött az örökkévaló dolgokkal, igyekeztek az őszinték figyelmét felhívni és határozott bizonyságot tenni Róla, akit szerettek és szolgáltak. Szolgálatukban alázatosak voltak, mert megtanultak bízni a Szentlélek erejében, amely hatásossá teszi az élet Igéit. Így naponta bizonyságot tettek Krisztusba vetett hitükről, az élet legkülönbözőbb megnyilvánulásai közepette. {AA 158.1}
Krisztus antiókhiai követőinek példaadása szolgáljon bátorításul valamennyi hívőnek ma is, a világ nagyvárosaiban. Isten rendelte úgy, hogy kiválasztott, megszentelt és tehetséges munkások menjenek el a fontos, népes városokba, hogy ott nyilvános munkát végezzenek; ugyancsak Isten szándéka az is, hogy a gyülekezeti tagok, akik ezekben a városokban laknak, Istentől nyert adományaikat szintén használják fel lelkek megnyerésére. Gazdag áldások várnak rájuk, ha feltétlenül engedelmeskednek a felhívásnak. Mialatt azon fáradoznak, hogy Krisztusnak lelkeket nyerjenek meg, tapasztalni fogják, hogy sokan, akiket másként nem lehetett volna megközelíteni, nem zárkóznak el ügyes, személyes fáradozásaik elől. {AA 158.2}
Isten országának ügye itt e földön most is a bibliai igazságok élő képviselőit igényli. A felszentelt prédikátorok egyedül nem bírják elvégezni feladatukat: a nagyvárosok tömegeinek figyelmeztetését. Isten nemcsak a hithirdetőket hívja el, hanem az orvosokat, a betegápolókat, a könyvevangélistákat, a biblia-munkásokat és a megszentelt életű gyülekezeti tagokat is. Mindenkit elhív, aki ismeri Isten igéjét és kegyelmének hatalmát, hogy figyelmüket a még sötétségben élő városok lelki ínségére irányítsa. Az idő rohan, és még sok a tennivaló. Minden erőt be kell vonni a munkába, hogy a jelenleg kínálkozó alkalmak bölcsen kihasználhatók legyenek. {AA 158.3}
Hétfő, December 11.
A Sokaságot Keresve
Olvassátok el a Máté 9:35-38-at. Mit tanít ez nekünk a tömegek missziójáról, bárhol is találjuk őket?
A világ megmentésére irányuló küldetés nem lehet fontosabb, mint az egyház megmentésére irányuló küldetés. Az egyháztagság bővítése a most uralkodó langyos laodíceai körülmények között nem tudná jobban előmozdítani Krisztus országát, mint ahogyan azt a zsidó egyházban az Ő első eljövetele idején uralkodó körülmények között sem lehetett volna megtenni. Megértve az abban az egyházban uralkodó valódi helyzetet, Keresztelő János és maga Krisztus, sőt kezdetben az apostolok is arra kötelezték magukat, hogy nem általában a világért, hanem kizárólag az egyházban élő testvéreik érdekében dolgozzanak.
Mivel az egyházban most is ugyanaz a Krisztustól való elszakadás van jelen, mint akkor (Bizonyságtételek, 5. Kötet, 217. o.), sokkal nagyobb erőfeszítésre lesz szükség ahhoz, hogy megmentsük a népet a laodiceai "szomorú megtévesztéstől" (Bizonyságtételek, 3. Kötet, 253. o.), mintha a pogányságban lennének. Laodíciában ugyanis elhitetik velük, hogy minden létező igazsággal rendelkeznek, hogy gazdagok, javakkal gyarapodtak, és semmire sincs szükségük - üdvösségük örökre biztosított, amíg az egyházhoz tartozók! Ezért nagyobb a veszélye annak, hogy elveszítik a lelküket az egyházban, amíg az "langyos", és hamarosan kiköpik, mintha a világban maradnának, amíg az egyház fel nem ébred álmából, és fel nem keni magát a szemkenőccsel (Igazsággal) - helyesen lát, helyesen cselekszik, és helyesen vezeti és táplálja a nyájat.
Minden becsületes tag tegye fel a kérdést: Ha az egyház maga nem üdvözült (Bizonyságtételek, 3. kötet, 253. o.), nem követi Krisztust, az ő Vezetőjét (Bizonyságtételek, 5. kötet, 217. o.), és "paráznává lett" (Bizonyságtételek, 8. kötet, 250. o.), hogyan menthet meg másokat? A legnagyobb szükség tehát először a gyülekezetben lévők, majd a világban lévők megmentésére van. A "megtisztulás, a bűn eltörlésének különleges munkája Isten népe körében" (A Nagy Küzdelem, 425. o.), "a gyülekezet záró munkája a száznegyvennégyezer elpecsételésének idején" (Bizonyságtételek, 3. kötet, 266. o.), előbb kell megtörténnie, azután következik a világban lévők elpecsételése.
A világ számára végzett missziós munkára már most is olyan bőségesen vannak emberek és eszközök, hogy azok teljesen háttérbe szorítják a laodiceaiaknak szóló üzenet továbbítására rendelkezésre álló szűkös lehetőségeket, noha az egyháznak még nagyobb szüksége van rá, mint a világnak.
Miután az egyház felébred, és nem álmodik többé arról, hogy "gazdag és javakkal gyarapszik", rájön, hogy inkább mindenre szüksége van, mint "semmire", erőt vesz magán azáltal, hogy Krisztushoz, a Vezetőjéhez fordul, az Ő igazságosságának ruháiba öltözik, és a tisztátalan nem megy át rajta többé (Ézs 52,1), akkor az ő igazsága fényességként, az ő üdvössége pedig égő lámpásként fog világítani. És a pogányok meglátják az ő igazságát, és minden királyok az ő dicsőségét (Ézs 62:1, 2). Akkor lesz képes valóban üdvözíteni. Akkor "kapui szüntelenül nyitva lesznek, nem zárulnak be sem nappal, sem éjjel, hogy az emberek odavezessék" hozzá "a pogányok seregeit, és hogy királyaikat odavezessék". Mert az a nemzet és királyság, amely nem akar neki szolgálni", "elpusztul; igen, azok a nemzetek teljesen elpusztulnak". Ézs 60:11, 12.
Kedd, December 12.
Tíruszban és Szidónban
Olvassátok el a Máté 15:22-28-at és a Márk 7:24-30-at. Milyen különbséget látsz abban, ahogyan az asszonyt ábrázolták?
A Megváltó szívét örömmel töltötte el az asszony hite. Jézus megmutatta, hogy akire megvetettként tekintettek, többé már nem idegen, hanem Isten gyermeke, s így osztozhat az Atya ajándékaiban. Krisztus teljesítette a kérést, és befejezte a tanítványoknak adott leckét. Együttérzéssel, szeretettel tekintett az asszonyra, s így szólt: „Óh, asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint.” (Mát 15,28) Abban a pillanatban meggyógyult a leány, a démon nem gyötörte többé. Az asszony eltávozott, felismerve Megváltóját, s boldogan, hogy imája meghallgatásra talált. {DA 401.3}
Ez volt az egyetlen csoda, amelyet Jézus azon a vidéken tett. Azért ment Tírusz és Szidón határába, hogy ezt megcselekedje. Segíteni akart a szenvedő asszonyon, és példát akart adni egy megvetett nép iránti irgalmasságra. Ezt a tanítványai kedvéért tette, hogy felkészülhessenek arra az időre, amikor már nem lesz velük. El akarta vezetni őket a zsidó kiválasztottságtudattól oda, hogy ne csak a saját népükért, hanem a másokért végzett munka is fontos legyen számukra. {DA 402.1}
A gyülekezetnek szóló különleges üzenet felosztása alatt, amilyet Krisztus hordozott a zsidó gyülekezetnek három és fél éven át, és amilyet ma a mi feladatunk hordozni az H.N.A. gyülekezetnek, nem szabad azt értenünk, hogy azoknak, akik ilyen üzenetet hordoznak, az a dolguk, hogy egyidejűleg az evangéliumi programot is folytassák a nagyvilág számára.
Az Úr nem hagyott bennünket a sötétben azzal kapcsolatban, hogy mi legyen a mi álláspontunk ebben a kérdésben. Jézus éppen "Tírusz és Szidón határában" "tartott beszédet" a gyülekezet tagjainak, amikor az asszony, aki "görög volt, nemzetét tekintve sziroföníciai", "odament hozzá, a lábaihoz borult", és könyörgött hozzá, "hogy űzze ki az ördögöt a leányából". Jézus azonban ezt mondta neki: "Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem étel az, hogy elveszik a gyermekek kenyerét, és a kutyáknak (pogányoknak) vetik. Ő pedig felelvén, monda néki: Igen, Uram; de a kutyák az asztal alatt a gyermekek morzsáiból esznek. Ő pedig monda néki: E beszédért menj el, az ördög távozott leányodból." (Mk 7:26-29.)
Ebből láthatjuk, hogy miközben kifejezetten meg van parancsolva, hogy etessük a gyermekeket, és ne keressük a pogányokat, ugyanakkor azt is mondják, hogy ne tartsuk vissza az igazságot ez utóbbiaktól, amikor önként és hittel jönnek morzsákat keresve.
Szerda, December 13.
"Küldd el őt"
Olvassuk el az ApCsel 10:9-16, 28, 34, 35 verseket. Hogyan foglalnád össze a Szentlélek által itt tanított leckét?
Ha a világ evangelizálására fordítanánk az időnket, miközben elhanyagoljuk a gyülekezetet, az bűnös cselekedet lenne, a legnagyobb árulás mind Istennel, mind az Ő népével szemben. Az egyházat először meg kell menteni a laodiceai állapotából, hogy "nyomorult és nyomorult, szegény, vak és mezítelen". Őt, nem a világot, éppen most akarják kiköpni. Ő "az egyetlen tárgy a földön, akire Ő a legfőbb tiszteletét adja." – Bizonyságtételek Prédikátoroknak, 15. o.
De jelenlegi sajnálatos vakságában és nincstelenségében, ahogyan azt az Igaz Tanú leleplezte (Jel 3:14-18), teljesen alkalmatlan a rábízott feladatra, és meg kell menteni szomorú megtévesztéséből, mielőtt biztonságos menedékké és üdvözítő befolyást gyakorolhatna azokra, akik csatlakoznának a soraihoz. Ha Isten abban a laodiceai állapotban hagyná őt, amelyben most sínylődik, nemcsak ő maga veszne el, hanem következésképpen vele együtt az egész világ is. Ezért fel kell őt ébresztenie, vagy pedig mást kell támasztania, hogy elvégezze a még elvégzendő munkát.
Gondoljatok csak bele, milyen örökkévaló öröm lenne számára, ha Őt fölkészítené és az Ő dicsőségére használná, ahelyett, hogy el kellene hagynia őt! Mielőtt tehát végső megoldásként felemelne egy másikat, megpróbálja megmenteni őt, és meg is fogja menteni, ahogy ígéri:
"A Sátán csodákat fog tenni, hogy megtévesszen, hatalmát legfőbbnek állítja be. Az egyház úgy tűnhet, mintha elesni készülne, de nem bukik el. Megmarad, míg a Sionon élő bűnösök kiszitálásra kerülnek. A pelyva elválik a drága búzától. Ez szörnyű megpróbáltatás, de mégis meg kell történnie. Senki más, csak azok, akik a Bárány vére és bizonyságtételük szava által győzedelmeskedtek, nem lesznek a hűségesek és igazak között találhatók, a bűn foltja és foltja nélkül, álnokság nélkül a szájukban. A maradék, amely az igazságnak engedelmeskedve megtisztítja lelkét, erőt gyűjt a próbatételből, és a környező aposztázia közepette a szentség szépségét mutatja meg.....
"Az oly közeli nagy kérdés ki fogja gyomlálni azokat, akiket Isten nem rendelt ki, és Ő egy tiszta, igaz, megszentelt szolgálatot fog előkészíteni az utolsó esőre." - B-55-1886.
Ha az Úr -- aki maga is, amikor a földön volt, minden idejét azzal a kizárólagos törekvéssel töltötte, hogy akkor elveszett egyházát megmentse -- ma inkább a világhoz küldene minket, mint elveszett egyházához, akkor nemcsak az ártatlanokat hozná be, hogy a bűnösökkel együtt vesszenek el, hanem teljesen megfordítaná saját gyakorlatát, és ellentmondana saját apostolainak adott parancsának, hogy először a jelenvaló igazságot hirdessék az egyháznak (Mt 10:5, 6).
Kegyelemből és az Ő örökkévaló eljárásával összhangban ezért úgy rendelkezett, hogy "amíg a vizsgálati ítélet a mennyben folyik, amíg a bűnbánó hívők bűneit eltávolítják a szentélyből, addig a földön [az Ő] népe körében a megtisztulásnak, a bűn eltörlésének különleges munkája lesz". Ez az ő különleges munkája. "Akkor az egyház, amelyet... az Ő eljövetelekor [Ő] magához fog venni, 'dicsőséges egyház lesz, amelyben nincs folt, sem ránc, sem ránc, sem semmi ilyesmi'." – A Nagy Küzdelem, 425. oldal.
"Az Úr most nem azon munkálkodik, hogy sok lelket az igazságra vezessen" - mondja továbbá az Igazság Lelke - "a soha meg nem tért egyháztagok miatt, és azok miatt, akik egyszer már megtértek, de visszaestek. Milyen befolyással lennének ezek a meg nem tért tagok az újonnan megtértekre? Nem tennék-e hatástalanná az Isten által adott üzenetet, amelyet az Ő népének kell hordoznia?" - Bizonyságtételek, 6. kötet, 371. o.
De amikor a visszaesők és a meg nem tértek, a parlagfű, eltűnik, "akkor úgy fog kinézni, "mint a reggel, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, és félelmetes, mint egy zászlós sereg". -A Nagy Küzdelem, 425. oldal.
Igen, a becsületes pogányokat evangelizálni kell és fogják, de "Izrael házának elveszett juhait" (Mt 10,6) kell először megkeresni. Mennyire hálásnak és együttműködőnek kell tehát lenniük és lesznek, amikor felfedezik, hogy ahelyett, hogy gazdagok és meggazdagodtak volna és semmire sem szorulnának, valójában "nyomorultak, nyavaljások, szegények, vakok és meztelenek" - mindenre rászorulnak; és hogy az Úr várja, hogy felébredjenek erre a tényre, hogy olyanná tehesse őket, amilyenné lenniük kellene.
Ezen okok miatt Isten most azt mondja, hogy inkább a laodiceai gyülekezeten belül, mint kívül dolgozzon. És amit Ő mond, azt komolyan is gondolja, és nem merünk ellenszegülni, függetlenül attól, hogy az emberek mit mondanak vagy tesznek.
Csütörtök, December 14.
Lesz-e Hit a földön
Olvassuk el a Máté 8:10, 13; Máté 9:2; Máté 20:29-34; Márk 2:5; Márk 10:46-52; Lukács 18:35-43. Ezekben a szakaszokban kit ír le Jézus úgy, mint akinek van hite?
A Lukács 18:8 kijelentésével szemben Ézsaiás szavai állnak: "Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl. És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, amelyet az Úr szája határoz meg. És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében. Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik. És hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak." Ézs 62:1-4, 12. "Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad. És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek." Ézs 60:10, 11.
"Krisztus igazságosságának fegyverzetébe öltözve az egyháznak be kell lépnie a végső összecsapásba. 'Szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, és félelmetes, mint egy zászlós sereg', ki kell vonulnia az egész világba, hódítva és hódítani." -- "Próféták és királyok", 725. o.
Mivel ezek a szentírási szakaszok, másokkal együtt, megcáfolják azt a gondolatot, hogy amikor Krisztus másodszor is eljön, alig találunk majd hívőket, az Ige tanulmányozója csak arra a következtetésre juthat, hogy az ilyen, a Lukács 18:8-ból levont következtetés hamis. Ezért a kijelentést: "Amikor eljön az Emberfia", hogy összhangba kerüljön a Szentírás más szakaszaival, egy másik eljövetelre kell vonatkoztatni, mint amire általában értik.
Mindazonáltal még egy másik zavarba ejtő kérdés is választ igényel: Ha Krisztus kérdése: "Ha eljön az Emberfia, talál-e hitet a földön" (Lk 18,8), valamint kijelentése: "Ne félj, te kis nyáj" (Lk 12,32) azt jelenti, hogy kevesen lesznek üdvözülve és élve találva, amikor eljön az övéiért, akkor hogyan lehet megszámlálhatatlan sokaság? - Bár első pillantásra a kérdés paradoxont sugall, gyorsan feloldódik, és az a gondolat, hogy csak néhány élő szent fog találkozni Vele "a levegőben", hatásosan eloszlik, ha figyelembe vesszük a tényeket, hogy "az aratás valóban bőséges" (Mt 9:37), hogy ez "a világ vége" (Mt 13:39), és hogy maga az "aratás" kifejezés is nagyobb gyülekezetet jelöl, mint bármely korábbi "évszakban".
Továbbá a kérdés: "Talál-e hitet a földön?" nem a szentek számát kérdőjelezi meg ezen a bizonyos eljövetelen, hanem magát a hitet, függetlenül a számtól. És ha az Ő megjelenésekor a felhőkben, hogy hazavigye a hívőket, nem talál hitet a földön, akkor mi lesz az Ő várva várt egyházával, amelynek folt, ránc vagy bármi hasonló dolog nélkülinek kell lennie, legyen az kicsi vagy nagy?
Nyilvánvaló, hogy a Lukács 18:8-ban leírt eljövetele nem lehet az 1Thesszalonika 4:17-ben leírt eljövetele, az Ő eljövetele "a felhőkben". De lehet az a Malakiás 3:2, 3-ban és a Máté 13:30, 47-48-ban leírt, a Máté 25:31-33-hoz vezető eljövetel. Az Ő eljövetele az Ő templomában a bűnösök és a szentek szétválasztása, amelynek kezdetén az Ihlet azt kérdezi: "Ki bírja ki az Ő eljövetelének napját?".
Péntek, December 15.
További Tanulmányozásra
Jézus arra vágyott, hogy felfedje az igazság mély titkait, amelyek korszakok óta rejtve voltak, s így a pogányok a zsidók örököstársai lehessenek, „részesei az Ő ígéretének Krisztusban, az evangélium által” (Eféz 3,6). Ezt az igazságot a tanítványok lassan tanulták meg, s az isteni Tanító egyik leckét a másik után adta nekik. A kapernaumi százados hitének megjutalmazásával és az evangéliumot Sikár lakóinak prédikálva Jézus már bizonyítékát adta, hogy nem osztozik az izraeliták gyakorlatában, akik nem tűrnek meg más népeket. A samaritánusoknak azonban volt ismeretük Istenről, a százados pedig jóindulatot tanúsított Izráel iránt. Jézus most kapcsolatot teremtett követői és egy pogány között, aki a tanítványok szerint olyan néphez tartozott, amely nem várhat jóindulatot Uruktól. Jézus példát adott arra, hogy törődni kell az ilyen emberekkel. A tanítványok azt gondolták, Jézus túlságosan szabadon osztogatja kegyelmének ajándékait, de Ő megmutatta, hogy szeretete nem korlátozódik származásra vagy nemzetre. {DA 402.2}
„Nem küldettem csak az Izráel házának elveszett juhaihoz” (Mát 15,24) – Jézus ezzel azt az igazságot fejezte ki, hogy a kananeus asszonyért végzett munkája is küldetésének része volt. Ez az asszony az egyik elveszett juh volt, akit Izráelnek kellett volna megmentenie. Kijelölt feladatukat azonban megtagadták, s ezt most Krisztusnak kellett elvégeznie. {DA 402.3}