Szombat Délután - Október 14.
Emlékszöveg:
"Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.” - ApCsel 1:8
A világ megmentésére irányuló küldetés nem lehet fontosabb, mint az egyház megmentésére irányuló küldetés. A gyülekezeti tagság bővítése a most uralkodó langyos laodiceai körülmények között nem tudná jobban előmozdítani Krisztus királyságát, mint ahogyan azt a zsidó gyülekezetben az Ő első eljövetele idején uralkodó körülmények között sem lehetett volna megtenni. Megértve az abban az egyházban uralkodó valódi helyzetet, Keresztelő János és maga Krisztus, sőt kezdetben az apostolok is arra vállalkoztak, hogy nem a világért általában, hanem csakis az egyházban lévő testvéreik érdekében dolgoznak.
Mivel az egyházban most is ugyanaz a Krisztustól való elszakadás van jelen, mint akkor (Bizonyságtételek, 5. kötet, 217. o.), sokkal nagyobb erőfeszítésre lesz szükség ahhoz, hogy megmentsük a népet a laodiceai "szomorú megtévesztéstől" (Bizonyságtételek, 3. kötet, 253. o.), mintha a pogányságban lennének. Laodíciában ugyanis elhitetik velük, hogy minden létező igazsággal rendelkeznek, hogy gazdagok, javakkal gyarapodtak, és semmire sincs szükségük - üdvösségük örökre biztosított, amíg az egyházhoz tartozók! Ezért nagyobb a veszélye annak, hogy elveszítik a lelküket az egyházban, amíg az "langyos", és hamarosan kiköpik, mintha a világban maradnának, amíg az egyház fel nem ébred álmából, és fel nem keni magát a szemkenőccsel (Igazsággal) - helyesen lát, helyesen cselekszik, és helyesen vezeti és táplálja a nyájat.
Vasárnap, Október 15
Kilépés a komfortzónából
Olvassuk el az 1Mózes 11:1-9-et. Mik voltak az emberek szándékai? Mit akartak tenni, és miért hiúsította meg Isten ezt?
Azt gondolnánk, hogy az özönvíz után a világnak nagy tisztelete lett volna a vallás és Isten prófétái iránt. De nem ez volt a helyzet. Az özönvíz előtti emberek nem hitték el Noé jóslatát, hogy özönvíz lesz, ezért nem voltak hajlandók bemenni a bárkába! Az özönvíz azonban eljött, és elpusztultak. A posztdiluviánusok nem hitték el Noé jóslatát, hogy nem lesz újabb özönvíz, ezért nekiláttak, hogy megépítsék Bábel tornyát! De amikor Isten látta, hogy a torony az égbe tör, felrobbantotta a tetejét, és megzavarta az építők nyelvét. Vagyis kitörölte a saját nyelvüket az elméjükből, és beléjük vésette a mai nyelveket. Így okozta a különböző fajok és nyelvek születését, amelyeket ma még a föld legtávolabbi részein is megtalálunk.
Lerombolta a tetejét, és összezavarta az építők nyelvét. Vagyis kitörölte a saját nyelvüket az elméjükből, és beléjük vésette a mai nyelveket. Így okozta a különböző fajok és nyelvek születését, amelyeket ma még a föld legtávolabbi részein is megtalálunk.
Nem az volt Isten szándéka, hogy a népek Sinár síkságain halmozódjanak fel, hanem az, hogy szétszóródjanak és betöltsék a földet. Ezért amikor nem voltak hajlandók engedelmeskedni a parancsának, a következő legjobbat adta nekik, amije volt számukra, és azt kellett teljesíteniük.
Az ember Istentől független és Istenével ellentétes munkája, látod, biztosan katasztrófába torkollik. A homokra épített ház nem élheti túl a vihart, és egyetlen ember sem tudja meghiúsítani Isten emberekkel kapcsolatos szándékát. Ne csinálj bolondot magadból azzal, hogy megpróbálod.
Az emberek iskoláiban évekig tart megtanulni egy nyelvet, de Isten iskolájában ez csak egy pillanatig tart. Ő ki tudja törölni az ember agyából az egyik nyelvet, és be tud vésni egy másikat, és ugyanakkor megváltoztathatja az arcvonásait és a bőrszínét. Igen, Isten mindezt gyorsabban meg tudja tenni, mint ahogy egy fogorvos kihúz egy fogat. De hogy a változás jobbra vagy rosszabbra történik-e, minden az egyéntől függ.
Hétfő, Október 16.
Áldássá válni az egész világ számára
Olvassátok el a Teremtés könyve 12:1-3-at. Milyen módon volt Isten Ábrámnak adott utasítása küldetésre való felhívás?
Ábrahám megkérdőjelezhetetlen és rendíthetetlen hite, valamint az Úr puszta parancsának való minden esetben való habozás nélküli engedelmessége tette őt "Isten barátjává", "a hívők atyjává" és az élő igazság nagy oszlopává, akinek neve emlékezetes és tiszteletre méltó lesz az idők és az örökkévalóság során.
Jákobnak az Isten ígéreteibe vetett hite, és az a mindent felülmúló vágya, hogy az Úr tervei szerint dolgozzon, és azokat megvalósítsa, azt eredményezte, hogy ő lett a Királyság-templom első gyümölcsének vagy szolgálatának ősatyja -- azoké, akik a Báránnyal együtt állnak a Sion hegyén (Jel 14,1).
József megalkuvás nélküli hűsége az elvekhez a legmagasabb rangra emelte, amelyben a világ legnagyobb ellátójává vált, Krisztus, a Nagy Szellemi Ellátó típusaként.
Mózes szelídségében (alázatosságában) és elhatározásában, hogy "inkább szenvedjen nyomorúságot Isten népével együtt, mint hogy egy ideig a bűn gyönyöreit élvezze" (Zsid 11,25), minden idők legnagyobb hadvezére, vezetője és szabadítója lett, és még az átváltoztatás hegyén is megállt.
Az apostolok életáldozata Krisztusért és az Ő Igazságáért elnyerte azt a magasztos megtiszteltetést, hogy nevüket a Szent Város alapkövébe helyezték (Jel 21,14).
Luther félelmet nem ismerő és kitartó erőfeszítései, hogy felemelje az eltiport Igazságot (Dán 8:11, 12; 11:31), megalapozták a protestantizmust.
"És most íme, én elmegyek népemhez; jöjj hát, és én megmondom neked, mit tesz majd ez a nép a te népeddel az utolsó napokban..... Jákobból csillag támad, és Izraelből jogar emelkedik, és megveri Moáb sarkait, és elpusztítja Sét minden fiait. És Edom birtokává lesz, Seir is birtokává lesz ellenségeinek, és Izrael vitézül cselekszik." 4Móz. 24:14, 17, 18.
Valójában Bálám azt mondta Moáb királyának: "Mindent megpróbáltam, hogy elnyerjem a kegyedet és megátkozzam Izraelt, de Isten győzedelmeskedett. Izrael győzött, te és én vesztettünk. És továbbá hadd mondjam el neked, mit fog ez a nép tenni a te népeddel az utolsó napokban: Az, aki Izraelen uralkodni fog, mindenfelől megveri Moábot, és Izrael vitézül fog cselekedni."
Bálám tehát arra kényszerült, hogy megjósolja Krisztus születését és uralkodását, ami miatt Izrael az utolsó napokban hősiesen fog cselekedni Moáb és a szomszédos népek ellen.
Kedd, Október 17.
Ábrahám elhívása
Olvassuk el az 1Mózes 12:10-13:1-et. Milyen dolgok történtek vele ezután, és milyen hibákat követett el Isten eme embere?
Isten a hívők atyjává hívta el Ábrahámot, akinek hitével példát kellett mutatnia az eljövendő nemzedékek számára. De Ábrahám hite nem volt még tökéletes. Nem bízott Istenben, amikor eltitkolta, hogy Sára a felesége, és amikor feleségül vette Hágárt. Azért, hogy elérje a legmagasabb szintet, Isten másik próba elé állította, a legsúlyosabb elé, amelyet embernek valaha is ki kellett állnia. Isten éjszakai látomásban megparancsolta neki, hogy menjen el Mórija földjére, és ott egy hegyen, amelyet mutat néki, áldozza fel fiát égőáldozatként. {PP 147.2}
Ábrahám százhúsz éves volt, amikor ezt a parancsot kapta. Saját nemzedéke is öregnek tartotta már. Ifjú korában volt ereje a nehézségek és a veszélyek elviselésére, de ifjúságának tüze már elhamvadt. Férfikora teljében az ember bátrabban szembenéz olyan nehézségekkel és csapásokkal, amelyek későbbi éveiben - amikor lába a sír felé botladozik - megviselik szívét. Ám Isten akkorra tartogatta Ábrahám utolsó és legsúlyosabb próbáját, amikor az évek terhe már megviselte, és aggodalom, küzdés nélküli nyugalomra vágyott. {PP 147.3}
Ábrahám egykor hitben engedelmeskedve elhagyta szülőföldjét - búcsút vett atyái sírjától és rokonsága hazájától. Idegenként járta be öröksége földjét. Sokáig várt a megígért örökös születésére. Isten parancsára elküldte fiát, Ismáelt. Most pedig, amikor az oly régóta vágyott gyermek férfikorba lépett, és a pátriárka láthatta reményei megvalósulását, minden eddiginél nagyobb próba várt rá. {PP 148.1}
Ábrahám hitének nagy tette fényoszlopként áll, és megvilágítja Isten minden eljövendő korszakban élő szolgáinak ösvényét. Ábrahám nem tagadta meg Isten akaratának teljesítését. A háromnapos út alatt volt elég ideje gondolkozni és - ha akart volna - Istenben kételkedni. Úgy okoskodhatott volna, hogy fiának megölése miatt gyilkosnak fogják tartani, egy második Kainnak; ezért tanítását elvetnék és semmibe vennék: jót sem tehetne többé embertársainak. Úgy érvelhetett volna, hogy idős kora felmenti az engedelmesség alól. De a pátriárka nem folyamodott egyik mentséghez sem. Ábrahám is ember volt, a mienkhez hasonló indulatai és gyengéd érzelmei voltak. Nem kérdezte meg, hogyan teljesülhetnek az ígéretek, ha Izsákot megöli. Nem tanácskozott fájó szívével. Tudta, hogy Isten minden kívánalmában igaz és igazságos, és Ábrahám az utolsó betűig engedelmeskedett a parancsnak. {PP 153.3}
Szerda, Október 18.
A korai egyház és komfortzónái
Olvassátok el az ApCsel 8:1-4-et. Az ősegyházban mi okozta a hívők szétszóródását a komfortzónájukon kívülre?
„Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, aki a fiút szűlte. De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig. És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa. De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, amelyet a sárkány az ő szájából bocsátott. Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele." (1. Móz. 8,19). Jel 12:13-17.
Szinte minden keresztény egyetért abban, hogy az itt említett "asszony" egyetlen tartható értelmezése az, hogy az egyházat jelképezi. És az a tény, hogy ő szülte a férfigyermeket, Krisztust, azt mutatja, hogy ezért az asszony az egyházat jelképezi, legalábbis a keresztény diszpenzációban.
Miközben a sárkány üldözte őt a megtévesztett zsidó papok által, akik elutasították Krisztust mint Messiást, "És támada azon a napon nagy üldözés a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és mindnyájan eloszlának Júdeának és Samáriának tájaira, az apostolokat kivéve. Istvánt pedig eltakaríták kegyes férfiak, és nagy sírást tőnek ő rajta. Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti vala. Amazok annakokáért eloszolván, széjjeljártak, hirdetve az ígét." ApCsel 8:1-4.
Ezért kapta meg a nagy sas szárnyait -- a pusztába való eljutásának eszközeit. És mivel a szőlőskert ellentéte ("Izrael háza, és Júda emberei az ő kellemes növénye" -- Ézs 5,7), a pusztaság nyilvánvalóan a pogány nemzeteket jelöli. Az apostolok tehát e prófécia beteljesedéseként azt a parancsot kapták, és szárnyakat kaptak, hogy mielőbb menjenek és prédikáljanak minden nemzetnek.
„Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig. A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és akik csak örök életre választattak vala, hivének. Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban." ApCsel 13:46-49.
Csütörtök, Október 19.
Kezdjük ott ahol éppen vagyunk
Olvassátok el az ApCsel 1,8-at. Milyen elvet mutatott be Jézus, amikor a megosztás munkáját végezte, vagy amikor az Ő tanúi voltunk a világnak?
"És megerősíti a szövetséget sokakkal egy hétig". Az itt szemléltetett "hét" a hetvenből az utolsó; ez a kifejezetten a zsidóknak szánt időszak utolsó hét éve. Ez alatt az idő alatt, amely Kr. u. 27-től Kr. u. 34-ig terjedt, Krisztus először személyesen, majd tanítványai által kiterjesztette az evangéliumi meghívást különösen a zsidókra. Amikor az apostolok az ország örömhírével indultak útnak, a Megváltó utasítása így szólt: "Ne menjetek a pogányok útjára, és a szamaritánusok városába ne menjetek be, hanem menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz". Máté 10:5, 6. CIHS 85.1
"A hét közepén megszünteti az áldozatot és az áldozati adományt". Kr. u. 31-ben, három és fél évvel a megkeresztelkedése után a mi Urunkat keresztre feszítették. A Golgotán felajánlott nagy áldozattal véget ért az áldozatoknak az a rendszere, amely négyezer éven át Isten Bárányára mutatott előre. A típus találkozott az ellenpéldával, és a szertartási rendszer minden áldozata és áldozati ajándéka megszűnt. CIHS 85.2
"A hetven hét vagy 490 év, amelyet kifejezetten a zsidóknak osztottak ki, mint láttuk, Kr. u. 34-ben ért véget. Ekkor a zsidó Szanhedrin intézkedése révén a nemzet István mártírhalálával és Krisztus követőinek üldözésével megpecsételte az evangélium elutasítását. Ezután az üdvösség üzenete, amely már nem korlátozódott a kiválasztott népre, az egész világnak szólt. A tanítványok, akiket az üldöztetés arra kényszerített, hogy elmeneküljenek Jeruzsálemből, "mindenhová elmentek, hirdetve az igét". "Fülöp lement Samária városába, és hirdette nekik Krisztust". Péter isteni vezetéssel megnyitotta az evangéliumot a kazáriai századosnak, az istenfélő Kornéliusznak; és a lelkes Pál, akit megnyertek a Krisztus-hitnek, megbízást kapott, hogy vigye az örömhírt "messze innen a pogányokhoz". ApCsel 8:4, 5; 22:21. CIHS 85.3
"A tanítványoknak első missziós útjukon csak 'Izrael házának elveszett juhaihoz' kellett menniük. Ha most a pogányoknak vagy a szamaritánusoknak hirdették volna az evangéliumot, elvesztették volna befolyásukat a zsidók körében. A farizeusok előítéleteit felkelthették volna, és ezzel olyan vitába keveredtek volna, amely már munkájuk kezdetén elkedvetlenítette volna őket. Még az apostolok is lassan értették meg, hogy az evangéliumot minden nemzethez el kell vinni. Amíg ők maguk nem tudták felfogni ezt az igazságot, addig nem voltak felkészülve arra, hogy a pogányokért dolgozzanak. Ha a zsidók befogadják az evangéliumot, Isten elhatározta, hogy a pogányokhoz küldött követeivé teszi őket. Ezért nekik kellett először meghallaniuk az üzenetet." DA 351.1
Péntek, Október 20.
További Tanulmányozásra
A tanítványoknak első misszióútjukon csak "Izrael házának eltévelyedett juhaihoz" (Mt 10:6) kellett menniük. Ha már ekkor hirdették volna az evangéliumot a pogányoknak vagy a samaritánusoknak, elvesztették volna befolyásukat a zsidók felett. A farizeusok előítéleteinek felszításával olyan vitába keveredtek volna, amely már munkájuk kezdetén elbátortalanítja őket. Még maguk az apostolok is lassan értették meg, hogy az evangéliumot minden nemzetnek el kell vinni. Míg fel nem fogják ezt az igazságot, addig nem készültek föl a pogányokért végzett munkára. Amennyiben a zsidók elfogadják az evangéliumot, Isten hírvivőként küldte volna ki őket a pogányokhoz. Ezért kellett elsőként hallaniuk az üzenetet. {DA 351.1}
Ezek a tanítványok később az igazság hírnökei lesznek, akik előkészítik Mesterük eljövetelének útját. Az üzenet, melyet hordozniuk kellett, az örök élet igéje volt, az ember sorsa annak elfogadásán vagy visszautasításán múlik. Jézus ennek ünnepélyességével akart hatni a népre, és megparancsolta tanítványainak: "Ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le. Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodorna és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak" (Mt 10:14-15). {DA 352.1}