Szombat Délután - Május 13.
Emlékszöveg:
“És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által. Efézus 3:9.
"...Azok, akiknek élő kapcsolatuk van Istennel, tudják, hogy az istenség az emberiségen keresztül működik. Minden lélek, aki együttműködik Istennel, igazságosan cselekszik, irgalmasan szeret, és alázatosan jár Istennel. Az Úr az irgalmasság Istene, és még a néma állatokkal is törődik, amelyeket teremtett. Amikor szombaton gyógyított, és azzal vádolták, hogy megszegte Isten törvényét, azt mondta vádlóinak: "Nem szabadítja-e ki-ki közületek szombaton az ökrét vagy a szamarát az istállóból, és nem vezeti-e el az itatásra? És ezt az asszonyt, aki Ábrahám leánya, akit a sátán megkötözött, íme, ez a tizennyolc év, nem kellene-e szombaton elengedni ebből a kötelékből? És mikor ezeket mondta, megszégyenültek minden ellenfelei, és az egész nép örvendezett mindazoknak a dicsőséges dolgoknak, amelyeket ő cselekedett". Az Úr könyörületesen tekint az általa teremtett teremtményekre, függetlenül attól, hogy milyen fajhoz tartoznak. Isten "egy vérből teremtette az emberek minden nemzetét, hogy lakozzék a föld egész színén, és meghatározta az előre meghatározott időket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Urat, ha esetleg megéreznék őt, és megtalálnák, bár nem messze van mindnyájunktól, mert benne élünk, mozgunk és van létünk, ahogyan némelyik költőtök is mondta: "Mert mi is az ő ivadékai vagyunk"." Ez az ő ivadéka. Tanítványaihoz szólva a Megváltó azt mondta: "Mindnyájan testvérek vagytok". Isten a mi közös Atyánk, és mindegyikünk a testvérünk őre". RH 1896. január 21., par. 7
Vasárnap - Május 14.
Ítélet, teremtés és Elszámoltathatóság
Olvassátok el a Jelenések 14:7-et, a Róma 14:10-et és a Jakab 2:8-13-at. Mit jelent az ítélet olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint a számonkérhetőség és a felelősség? Hogyan kapcsolódik össze az ítélet, Isten parancsolatai és az istentisztelet?
Akik elfogadták azt a tanítást, amely rávilágított Krisztus közbenjárására és Isten törvényének örökérvényűségére, azok felismerték, hogy a Jel. 14. fejezete pontosan ezekről az igazságokról szól. E fejezet tanításai háromszoros figyelmeztetést adnak, amelyeknek az a szerepük, hogy felkészítsék a föld lakosait az Úr második eljövetelére. Annak az üzenetnek a hirdetése, hogy „eljött az Ő ítéletének órája”, Krisztus szolgálatának arra a szakaszára utal, amely lezárja az ember megváltásának munkáját. Az üzenet azt az igazságot tolmácsolja, amelyet hirdetni kell addig, amíg a Megváltó befejezi közbenjárását, és eljön népéért a földre. Az ítélet, amely 1844-ben kezdődött, addig tart, amíg mindenkinek az ügye eldől – élőké és holtaké egyaránt. Tehát az emberiség kegyelmi idejének lezárulásáig. Hogy az ember meg tudjon állni az ítéletben, az üzenet megparancsolja: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget”, „és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait”. Ennek az üzenetnek az elfogadása a következő eredménnyel jár: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét.” Ahhoz, hogy felkészüljünk az ítéletre, meg kell tartanunk Isten törvényét. Ez a törvény lesz az ítéletben a jellem mércéje. Pál apostol kijelenti: „Akik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg... azon a napon, amelyen az Isten megítéli az emberek titkait... a Jézus Krisztus által”. Pál azt is mondja, hogy „azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik” (Rm. 2:12–16). Isten törvényének megtartásához szükség van a hitre, mert „hit nélkül... lehetetlen Istennek tetszeni”. És „ami... hitből nincs, bűn az” (Zsid. 11:6; Rm. 14:23). {GC 435.2}
Az első angyal által Isten arra szólítja fel az embereket, hogy féljék Őt, neki adjanak dicsőséget, és benne a menny és föld Teremtőjét imádják. Hogy ezt megtehessék, engedelmeskedniük kell törvényének. Bölcs Salamon ezt mondja: „Istent féljed, és az Ő parancsolatait megtartsad; mert ez az embernek fő dolga!” (Préd. 12:15). Isten parancsolatainak megtartása nélkül semmiféle imádat nem lehet kedves Istennek. „Az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait.” „Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is utálatos” (I. Jn. 5:3; Pld. 28:9). {GC 436.1}
Hétfő - Május 15.
A Szombat és a Teremtés
Olvassátok el az 1Mózes 2:1-3, a 2Mózes 20:8-11 és az 5Mózes 5:12-15 verseket a Jelenések 14:6, 7 összefüggésében. Hogyan látjuk a szombati parancsolatban a teremtés és a megváltás közötti kapcsolatot is?
„A szombatnak mint a teremtés emlékünnepének az az igazi jelentősége, hogy állandóan arra emlékeztet, miért is illeti Istent imádat.” Azért, mert Ő a Teremtő, mi pedig teremtményei. „A szombat tehát Isten imádásának éppen a gyökerét érinti, mert semmi más intézmény nem tanítja ezt a nagy igazságot ilyen meggyőzően. Isten imádásának igazi alapját – nem csupán a hetedik napinak, hanem minden istentiszteletnek – a Teremtő és teremtményei közötti különbségben kell megkeresni. Ez a nagyszerű tény soha nem fakulhat meg, és ezt sohasem szabad elfelejteni.” Isten az Édenben azért rendelte el a szombatot, hogy az embert állandóan emlékeztesse erre az igazságra. Ameddig Istent azért imádjuk, mert Ő a teremtő, addig a szombat lesz ennek a jele és emlékeztetője. Ha a szombat egyetemes ünnep lett volna, az ember értelmével és szívével felfogta volna a Teremtőt, akit tisztelet és imádat illet, és soha senki nem lett volna bálványimádó, istentagadó vagy hitetlen. A szombat ünneplése az igaz Istenhez való hűségünk jele, ahhoz az Istenhez, „aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait”. Tehát az Isten imádására és parancsolatai megtartására felszólító üzenet a negyedik parancsolat megtartására különös súllyal szólít. {GC 437.2}
Az első angyal üzenete Isten imádatára szólítja az embereket, a teremtő Istenére, aki a világot és a benne lévő dolgokat alkotta. Az emberek tisztelettel adóztak a pápaság intézményének, s így hatástalanná tették Jahve törvényét, de az ismeretnek növekednie kell ezen a területen. {2SM 106.1}
Az ég közepén repülő angyal által hirdetett üzenet ugyanaz az örökkévaló evangélium, amelyet Isten az édenben kijelentett, amikor így szólt a kígyóhoz:„Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1Móz 3:15). Ez volt az első ígéret arról a Megváltóról, aki majd a harcmezőre áll, hogy megküzdjön Sátán erejével és legyőzze őt. Krisztus azért jött világunkba, hogy bemutassa Isten jellemét úgy, ahogyan azt a szent törvény bemutatja, hiszen a törvény Isten jellemének vetülete. Krisztus volt a törvény és az evangélium. Az örökkévaló üzenetet hirdető angyal Isten törvényét is hirdeti, mert a megváltás evangéliuma elvezeti az embereket a törvénynek való engedelmességre, amely által jellemük az isteni minta hasonlatosságára változik. {2SM 106.2}
Kedd - Május 16.
Alig Leplezett Csalás
Olvasd el a Zsoltárok 33:6, 9 és a Zsidókhoz írt levél 11:3 verseit. Mit mondanak ezek a világos bibliai szakaszok arról, hogyan teremtette Isten a világot?
"A szombathoz hasonlóan a hét is a teremtéskor keletkezett, és a bibliai történelem során megmaradt és eljutott hozzánk. Isten maga mérte le az első hetet mintaként az egymást követő hetekre az idők végezetéig. Mint minden más hét, ez is hét szó szerinti napból állt. Hat napot használtak fel a teremtés munkájára; a hetedik napon Isten megpihent, majd megáldotta ezt a napot, és az ember számára pihenőnapként jelölte ki. CE 190.1
"A Sínai-hegyről adott törvényben Isten elismerte a hetet, és azokat a tényeket, amelyeken ez alapul. Miután kiadta a parancsot: "Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteld azt", és meghatározta, hogy mit kell tenni a hat napon, és mit nem szabad tenni a hetedik napon, saját példájára visszautalva indokolja a hét ilyen módon való megtartását: "Mert hat nap alatt teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, és megpihent a hetedik napon; ezért megáldotta az Úr a szombat napját, és megszentelte azt". [2Mózes 20:8-11.] Ez az indok szépnek és meggyőzőnek tűnik, ha a teremtés napjait szó szerint értjük. A hét első hat napját az ember munkára kapja, mert Isten a teremtés munkájában az első hétnek ugyanezt az időszakát használta fel. A hetedik napon az embernek tartózkodnia kell a munkától, a Teremtő pihenésének emlékére. CE 190.2
"De az a feltételezés, hogy az első hét eseményeihez évezredekre volt szükség, közvetlenül a negyedik parancsolat alapjait sújtja. Úgy állítja be a Teremtőt, mint aki megparancsolja az embereknek, hogy a szó szerinti napokból álló hetet hatalmas, meghatározatlan időszakok emlékére tartsák be. Ez ellentétes a teremtményeivel való bánásmódjával. Meghatározhatatlanná és homályossá teszi azt, amit ő nagyon is világossá tett. Ez a hitetlenség a leg alattomosabb és ezért legveszélyesebb formája; valódi jellege annyira leplezett, hogy sokan tartják és tanítják, akik azt állítják, hogy hisznek a Bibliában. CE 190.3
"Az Úr szavára lettek az egek, és minden seregük az ő szájának lehelete által." "Mert ő szólt, és megtörtént, ő parancsolta, és megmaradt. [Zsoltárok 33:6, 9.] A Biblia nem ismer hosszú korszakokat, amelyekben a föld a káoszból fejlődött volna ki. A teremtés minden egyes egymást követő napjáról a szent feljegyzés kijelenti, hogy az estéből és reggelből állt, mint az összes többi nap, amely azután következett. Minden egyes nap végén a Teremtő munkájának eredménye szerepel. Az első heti feljegyzés végén a következő kijelentés hangzik el: "Ezek az egek és a föld nemzedékei, amikor teremtettek". [1Mózes 2:4.] Ez azonban nem azt a gondolatot közvetíti, hogy a teremtés napjai nem szó szerinti napok voltak. Minden napot azért neveztek nemzedéknek, mert Isten abban a napban teremtette, vagy hozta létre művének valamely új részét". CE 191.1
A huszonnégy órás ciklus napnyugtakor kezdődik, mert abban a pillanatban, amikor a Föld létrejött és elkezdett forogni a tengelye körül, nem volt világosság "a mélység színén", mire "Isten így szólt: Legyen világosság; és lett világosság....és az este és a reggel volt az első nap". 1Móz 1:2, 3, 5. - 3Móz 7:3.
A "fény", amely az első napon felragyogott, és amellyel Isten elválasztotta a nappalt az éjszakától (a földet a tengelye körül forgásba hozta), azonban nem a napé volt, mert a nap és a hold csak a negyedik napon teremtette meg őket, amikor kimondta őket, hogy "uralkodjanak a nappalon és az éjszakán" (1Mózes 1:18), amelyet előzetesen létrehozott.
Így történt, hogy míg a föld a teremtés hetének első éjszakájával kezdte meg az örök időt pontozni, amelytől a heti hetedik napi szombatot mérik; a hold a harmadik nap végén és a negyedik éjszaka kezdetén kezdte meg az időt pontozni, amelytől a hónapot mérik; a nap pedig a negyedik éjszaka végén és a negyedik nap kezdetén kezdte meg az időt pontozni, amelytől az évet mérik. Ennek megfelelően az az időtartam, amely a hetet méri és tagolja, három nappal előzi meg azokat az időtartamokat, amelyek a napévet és a holdhónapot mérik és tagolják. Annak érdekében tehát, hogy az Ő népe megemlékezhessen a teremtés hetéről, attól a pillanattól kezdve, amikor a földi idő kezdete elkezdődött, Isten megparancsolta: "Estétől estig ünnepeljétek a szombatotokat." 3Móz 23 :32
A huszonnégy órás nap tehát az éjszakával, napnyugtakor kezdődik; maga a nappal pedig, az éjszakától elkülönülve, napkeltekor kezdődik.
Szerda - Május 17.
A teremtés, a szombat és a végidő
Olvasd el a Jelenések 14:7, 9 és 12 verseit. Foglaljátok össze ezeket a verseket.
A vég idején minden isteni intézményt helyre kell állítani. Azt a rést, amelyet a szombat megváltoztatásakor ütöttek a törvényen, ki kell javítani. Isten maradék népének – amelynek tagjai reformátorokként állnak a világ előtt – meg kell mutatnia, hogy Isten törvénye minden maradandó reform alapja, és hogy a negyedik parancsolat szombatja a teremtés emlékműveként, Isten hatalma állandó emlékeztetőjeként érvényben marad. Világosan és érthetően meg kell magyarázniuk, hogy a Tízparancsolat minden előírásának engedelmeskedni kell. Krisztus szeretetének késztetésére együtt működnek vele a puszta helyek felépítésében. A romlás kijavítóinak és ösvények helyreállítóinak kell lenniük, „hogy ott lakhassanak.” Lásd: Ézsa 58:12! {PK 678.2}
A kétszarvú fenevad gyakorolja mindazt a hatalmat, amelyet az első fenevad, a leopárdszerű, gyakorolt, ami ismét világhatalomnak mutatja. Valóban, éppen ilyen hatalomra van szüksége ahhoz, hogy a föld minden lakóját arra kényszerítse, hogy úgy imádkozzanak, ahogyan ő parancsolja, és hogy egy olyan egyházi és állami kormányzat hasonmását valósítsa meg, amely éppoly elavult, mint maga a középkor. Igen, ilyen hatalomra van szükség ahhoz, hogy a világot - kivéve azokat, akiknek a neve be van írva a Bárány életkönyvébe - arra befolyásolja, hogy meghajoljon előtte.
Amikor a fenevad rendelete megszületik, hogy senki sem vásárolhat vagy adhat el, és meg kell ölni a nem megfelelésért, akkor csak Isten tudja megvédeni az Ő népét, azokat, akiknek a neve be van írva a "Könyvbe". Ilyen az Ő hűséges ígérete: "És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben." Ez az ígéret a következő. Dan. 12:1.
Csütörtök - Május 18.
A szombat és az örök nyugalom
Olvassátok el az Ézsaiás 65:17-et, az Ézsaiás 66:22-t, a 2Péter 3:13-at és a Jelenések 21:1-et. Hogyan mutat a szombat megtartása előre az örökkévalóság felé?
Hogy a szombat és következésképpen az összes többi parancsolat örökkévaló, és még a túlvilágon is megtartandó, azt bárki könnyen beláthatja a következő szentírási szakaszokból: "És lészen, hogy egyik újholdtól a másikig és egyik szombattól a másikig minden test eljön, hogy imádkozzék előttem - mondja az Úr." Ézs 66:23. És előre tekintve "az Úr nagy és rettenetes napjának" idejére, a közvetlenül előttünk álló időre, az Úr figyelmezteti az embereket, akik abban az időben fognak élni: "Emlékezzetek meg szolgámnak, Mózesnek törvényéről, amelyet Hóreben parancsoltam neki egész Izrael számára, a törvényekkel és ítéletekkel együtt". Mal. 4:4.
Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék: Boldog ember, aki ezt cselekszi, és az ember fia, aki ahhoz ragaszkodik! aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen. És ne mondja ezt az idegen, aki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok! Mert így szól az Úr a herélteknek: Akik megőrzik szombatimat és szeretik azt, amiben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez: Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, amely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, amely soha el nem vész; És az idegeneket, akik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat: Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában; egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára! Így szól az Úr Isten, aki összegyűjti Izráel elszéledt fiait: Még gyűjtök ő hozzá, az ő egybegyűjtötteihez! Ézsa 56:1-8.
Mivel tehát nemcsak a szombatot, hanem az egész törvényt most és mindörökké meg kell tartani mind zsidónak, mind pogánynak, a hit nem szünteti meg Isten törvényét, hanem inkább örökre megalapozza azt, és képessé tesz annak megtartására.
Péntek - Május 19.
További tanulmányozásra
"A szombatot az új földön is megtartják majd - Megmutatták nekem, hogy Isten törvénye örökké megmarad, és az új földön az örökkévalóságig fennmarad. A teremtéskor, amikor a föld alapjait lerakták, Isten fiai csodálattal nézték a Teremtő művét, és az egész mennyei sereg örömében felkiáltott. Ekkor tették le a szombat alapját. A teremtés hat napjának végeztével Isten a hetedik napon megpihent minden munkájától, amelyet alkotott; és megáldotta a hetedik napot, és megszentelte azt, mert ezen a napon megpihent minden munkájától". Hvn 142.1