Szombat Délután - Március 18.
Emlékszöveg:
"Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.” Máté 25:21
Az Isten iránti becsületesség, hűség és a szeretetből végzett szolgálat kivívja a menny elismerését. A Szentlélek minden sugallatát, amely az embert jóságra indítja, és Istenhez vezeti, feljegyzik a mennyei könyvekben, és az ítélet napján Isten megdicséri munkásait. {COL 361.3}
Amikor a munkások meglátják azokat, akiket Isten általuk mentett meg, együtt örülnek az Úrral. A mennyben is szolgálhatnak Istennek, mert a földön végzett szolgálatukkal alkalmasak lettek a mennyei szolgálatra. A földön kialakított jellemünket és itt végzett szent szolgálatunkat híven tükrözi majd a mennyben elfoglalt helyünk. Krisztus ezt mondta önmagáról: "Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon" (Mt 20:28). Ez volt munkája a földön, ez munkája a mennyben is. Krisztussal e világban végzett szolgálatunk jutalmaként - több talentummal és tágabb térrel - vele dolgozhatunk az eljövendő világban is. {COL 361.4}
Vasárnap - Március 19.
A Hűség Jutalma
Olvassuk el a Zsidókhoz írt levél 11:6. Mit jelentsen számunkra ez az igevers? Hogyan kellene reagálnunk arra, amit mond? Olvassátok el a Jelenések 22:12-t, az Ézsaiás 40:10-et és az Ézsaiás 62:11-et is. Mit tanítanak nekünk ezek a szövegek?
A hit az eredményes ima elengedhetetlen feltétele. „...aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle” (Zsid 11:6; 1Jn 5:14–15). Jákób kitartó hitével, Illés rendíthetetlen kitartásával mondhatjuk el kéréseinket az Atyának, igényelve mindazt, amit megígért. Trónja méltósága múlik szava teljesedésén. {PK 157.2}
Ézsa 12:4-6- “Mondjatok éneket az Úrnak, mert nagy dolgot cselekedett; adjátok tudtára ezt az egész földnek! Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közötted Izráelnek Szentje!
Most, hogy Isten megparancsolta, hogy kiálts és örvendj, biztosan nem hagyod, hogy bármi akadályozza vagy elnyomja a hangodat.
“Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben; Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.” Ézsa 32:1-2.
Nem, a népszerű teológia nem ezt tanítja, de te is elismered, hogy a Biblia ezt tanítja, és ezt kell inkább hinnünk, mint az embereknek.
Eddig az Isten ígéreteibe vetett hit nem hagyott cserben bennünket, és miért hagyna cserben most? - Soha. A cselekedetekkel vegyített hit mindent el fog hozni a maga idejében. Az Igazság ellenfelei elbuknak, de az Igazság győzni fog, és vele együtt a hívők.
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.
„Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, ami által bizonyságot nyert afelől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél. Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert afelől, hogy kedves volt Istennek. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. Zsid 11:1-6.
Hétfő - Március 20.
Örök élet
Olvassátok el a Róma 6:23-at és a János 3:16-ot. Milyen lehetőségek tárulnak elénk?
„A bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.” (Rm. 6:23) Az élet az igazak öröksége, a halál pedig a gonoszok osztályrésze. Mózes ezt mondta Izraelnek: „Elődbe adtam ma néked az életet és a jót; a halált és gonoszt” (V. Móz. 30:15). E bibliaversben említett halál nem Ádám halála, mert Ádám törvényszegésének büntetését az egész emberiség szenvedi. Mózes „a második halált”-t állította szembe az örök élettel. {GC 544.1}
Ha nem vesszük hasznát annak, amit Isten mond nekünk, ugyanolyan rosszul, ha nem rosszabbul fogunk elbukni, mint azok, akik előttünk elbuktak. Azt hiszem, néhányan közületek, akiknek személyes kapcsolatuk volt Istennel, saját tapasztalataik alapján ismerik ezeket a dolgokat. Kétségtelenül rájöttetek már, hogy nem tudjátok sokáig megakadályozni a robbanást, ha a tüzet és a puskaport egy szobában tartjátok; hogy nem szolgálhatjátok az ördögöt, és közben nem lehet békétek és biztonságotok. Hadd illusztráljam ezt egy konkrét esettel:
Egy bizonyos ember azt álmodta, hogy egy ló megölte őt azzal, hogy megrúgta. Hogy megóvja az életét, ezután mindig távol tartotta magát minden lótól. Egy szeles napon azonban, amikor az utcán sétált, elhaladt egy kovácsműhely mellett, amely előtt egy tábla lógott, amelyre egy lópatkót festettek. A tábla hirtelen a fejére esett, és az ütéstől meghalt.
A bűn és az Istentől való elszigetelődés következményeit éppúgy nem kerülhetjük el, mint ahogy az álmodozó sem kerülhette el a halált azzal, hogy kitért előle. Soha nem tudhatjuk, mit hoz a nap, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy akár csak egy pillanatra is elszigeteljük magunkat Istentől. Azt sem mondhatjuk határozottan, hogy ezt, azt vagy azt fogjuk tenni, vagy nem fogjuk tenni.
Olvassuk el a János 14:1-3-at. Mit tanácsol nekünk az Úr az 1. versben, és mit ígér nekünk a 2. és 3. versben?
Még tovább, mivel mind az élők, mind a feltámadott szentek "élni és uralkodni fognak Krisztussal", és mivel mindazok, akiket a Nagy Fehér Trónon megítélnek, holtan ítélik meg őket, egyre világosabban kitűnik az igazság, hogy az ezer év alatt nincsenek élő gonoszok. Valóban nem, mert a föld és az ég addigra elszállt, kimozdult eredeti szférájából, kiürült és üres lett (Ézs 24:1-6; Jer 4:23-26), egy "feneketlen mélység" (Jel 20:1), amelyen senki sem állhat meg. Szükségszerűen a szentek, azok, akik megmaradtak, ezer évig élnek és uralkodnak Krisztussal a mennyek mennyországában, ahol a "sok lakóház" van. Az ezer év végén leszáll a Szent Város, a lakóházak, az Új Jeruzsálem, és vele együtt a szentek (Jel 21:2). Ettől kezdve a szentek nem Krisztussal élnek, hanem Ő él velük (Jel 21 :3).
Kedd - március 21.
Az új Jeruzsálem
Olvassátok el a Jelenések könyve 21. fejezetét. Milyen dolgokat ígérnek nekünk?
Hazafelé tartunk. Aki annyira szeretett bennünket, hogy meghalt értünk, várost épít nékünk. Az új Jeruzsálem a pihenőhelyünk. Isten városában nem lesz szomorúság. A bánat, a jajkiáltás, a széttiport reményeket és eltemetett szeretetteinket gyászoló siralom soha nem hallatszik többé. A nehézségek öltözeteit nemsokára fölcseréljük menyegzői ruhákra. Rövidesen tanúi leszünk királyunk koronázásának. Akinek élete Krisztusban van elrejtve, akik e földön a hit nemes harcát harcolták, azok Isten országában a megváltottak dicsőségében fognak ragyogni. {9T 287.1}
Mivel a Jelenések könyve azt mondja, hogy "ezer évig éltek és uralkodtak Krisztussal" (Jel 20:4), Krisztus tehát nem a földön él velük, hanem ők élnek vele "azon a helyen", amelyet Ő készített nekik, és amelyről János azt mondja (miután látta, hogy "az első ég és az első föld elmúlt", és helyébe "új ég és új föld" lépett - Jel 21:1): "És én, János, láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amint leszállt Istentől a mennyből, elkészítve, mint a férjének felékesített menyasszony". Jel 21:2.
Az Új Jeruzsálem, Isten városa, amely kifelé és felfelé terjed és emelkedik az emberi látókörön túl, kimondhatatlan, csodálatos, elképesztő, döbbenetes méretekben és pompában, szavak nélküli dicsőségben!
„És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira... Jel 21:16.
A város mindkét oldalán 375 mérföld, ami egy tökéletes négyzetet alkot. Területe tehát 140,625 négyzetmérföld, vagyis 90,000,000 hold, vagyis 3,920,400,000,000 négyzetláb - körülbelül 430-szor nagyobb, mint New York City területe! Ha minden egyes emberre 100 négyzetlábat, vagyis 10 négyzetlábnyi teret adnánk, akkor a város 39 204 000 000 000 embernek adna helyet, vagyis a Föld lakosságának közel hússzorosának.
És "egyenlő a hossza, a szélessége és a magassága" (Jel 21,16) - 375 mérföld minden oldalán, és 375 mérföld magas, szárnyaló fenségessége pedig halandó elme által elképzelhetetlen magasságokba emelkedik!
És falai ("száznegyvennégy sing", azaz 216 láb magas) jáspisból vannak, "a város" pedig "tiszta aranyból, mint a tiszta üveg". Tizenkét kapuja "tizenkét gyöngyből van: minden egyes kapu... egy-egy gyöngyből". És ezekre van írva Izrael fiai tizenkét törzsének neve. A város utcája pedig "tiszta arany, mint az átlátszó üveg".
A város falának alapja "mindenféle drágakővel van díszítve".
Valóban szavak koldulása lenne megpróbálni leírni a Szent Várost. Valóban, "Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek. 1 Kor 2:9.
Szerda - Március 22.
A Számadás
Olvassátok el a Máté 25:14-23-at. Ki az, aki messzi országba utazik? Kire bízza a javait? Mit jelent a "számlák rendezése" (lásd Mt 25:19, NKJV)?
A messze útra induló ember Krisztust ábrázolja, aki nem sokkal e példázat elmondása után a mennybe távozott a földről. A példázatban szereplő szolgák Krisztus követőit jelképezik. Mi nem a magunké vagyunk. Isten "áron" vásárolt meg minket: "nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon ... hanem drága véren, ... a Krisztusén", "hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott" (1 Kor 6: 20; 1 Pt 1:119; 2 Kor 5:15). {COL 325.3}
Krisztus rábízza szolgáira azt, "amije" van, hogy szolgálatában hasznosítsák. Megszabja "kinek-kinek a maga dolgát" (Mk 13 : 34). A menny örökérvényű tervében mindenkinek megvan a helye. Mindenkinek együtt kell működnie Krisztussal lelkek megmentésén. Amilyen biztos, hogy a mennyben megvan az a hely, amelyet Isten nekünk készített, olyan biztos az is, hogy a földön van olyan feladat Isten szolgálatában, amelyet személy szerint nekünk kell elvégeznünk. {COL 326.4}
A talentumokon, amelyeket Krisztus rábízott egyházára, főként a Szentlélek ajándékait és áldásait kell értenünk. "Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása: de mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja" (1 Kor 12 : 8-11). Nem mindenki kapja ugyanazt az ajándékot, de a Mester megígérte, hogy minden egyes szolgája megkapja a Lélek valamelyik ajándékát. {COL 327.1}
A példázat talentumai nemcsak a Lélek különleges ajándékait jelképezik, hanem minden öröklött és szerzett talentumot, minden fizikai és lelki képességet. Mindegyiket Krisztus szolgálatába kell állítanunk. A tanítványság egész lényünk és minden értékünk odaszentelésével jár. Ezeket az ajándékokat Krisztus megtisztítva és megjobbítva adja vissza, hogy dicsőségére és embertársaink áldására használjuk fel őket. {COL 328.2}
Az értelmi képességek
Isten azt kívánja, hogy fejlesszük értelmi képességeinket. Azt akarja, hogy szolgái értelmesebbek legyenek és tisztábban lássanak, mint a világ fiai. Elégedetlenül nézi a közömbös, lusta hivőt, aki nem törekszik arra, hogy gyümölcsöző és tájékozott munkása legyen. Az Úr arra szólít, hogy szeressük teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes erőnkből és teljes elménkből. Kötelességünk, hogy értelmi képességeinket a lehető legmagasabb szintre fejlesszük, mert csak így tudjuk teljes elménkkel megismerni és szeretni Teremtőnket. {COL 333.2}
A beszéd
A beszéd olyan talentum, amelyet nagy igyekezettel kell csiszolni. Isten ajándékai közül egyikkel sem lehet nagyobb áldást árasztani, mint beszédünkkel. A beszéd a bizonyítás és meggyőzés eszköze. Beszéddel mondunk imát, dicsőítjük Istent, és hirdetjük másoknak a Megváltó szeretetét. Milyen fontos tehát ezt a képességünket olyan szintre fejlesztenünk, hogy nagyon sok áldást áraszthassunk vele! {COL 335.2}
A befolyás
Krisztus életének egyre szélesbülő, a végtelenséget is átfogó befolyása volt, amely összekapcsolta Istennel és az egész emberi családdal. Krisztus által Isten olyan befolyás gyakorlására tette képessé az embert, amely miatt lehetetlen, hogy csak önmagának éljen. Kölcsönös kötelességekkel kötődünk embertársainkhoz, akik mind Isten teremtésének, a nagy egésznek egy-egy darabjai. Senki sem függetlenítheti magát embertársaitól, mert minden ember sorsa kihat másokra. Isten lelkünkbe akarja vésni, hogy mások jóléte tőlünk is függ, és hogy elő kell segítenünk boldogságukat. {COL 339.2}
Az idő
Időnk Istené. Minden pillanat az övé, és legünnepélyesebb kötelességünk, hogy az Ő dicsőségére használjuk. Egyetlen tőle kapott talentumunkkal sem fog szigorúbban elszámoltatni, mint az időnkkel.{COL 342.1}
Az egészség
Az egészség áldás, csak kevesen becsülik meg. Pedig jórészt ezen múlik értelmi és fizikai képességeink hatékonysága. A test az ösztönök és az indulatok székhelye. Testünket a lehető legjobb állapotban és a legjobb lelki hatások alatt kell tartanunk, hogy képességeinket a lehető legjobban tudjuk kamatoztatni. {COL 346.2}
Az erő
Nemcsak teljes szívünkkel, értelmünkkel és lelkünkkel kell szeretnünk Istent, hanem minden erőnkkel is. Fizikai képességeink teljes és józan felhasználását kell ezen értenünk. {COL 348.3}
A pénz
Isten anyagi eszközöket is bíz az emberre. A gazdagság megszerzéséhez is ad képességet.
Isten nem azért ad pénzt, hogy magunknak szerezzünk vele megbecsülést és dicsőséget, hanem hogy hűséges sáfárokként Isten felmagasztalására és megdicsőítésére használjuk fel. Egyesek azt gondolják, hogy anyagi javaiknak csak egy része az Úré. Miután ezt az egy részt félretették vallási és jótékony célokra, a maradékot sajátjuknak tartják, amelyet felhasználhatnak úgy, ahogy nekik tetszik. Nincs igazuk. Minden, amink van, az Úré, és számot kell adnunk neki arról, hogy miként használtuk fel. Minden egyes fillér felhasználása tanúsítja, hogy szeretjük-e Istent mindenek felett és felebarátainkat, mint magunkat, vagy nem. {COL 351.2}
Kedvesság és jóindulat
Kedvesség, jóindulat, nagylelkűség, lelki érzékenység: értékes talentumok, amelyek súlyos felelősséget helyeznek tulajdonosukra. Mindegyiket Isten szolgálatában kell kamatoztatni. COL 352.4
Csütörtök - Március 23.
A jutalomra Összpontosítsunk
Olvassátok el a Róma 8:16-18-at. Hogyan játszott szerepet hűségében az a tudat, hogy Isten gyermeke?
Mikeás 6:5-„Én népem! Emlékezzél csak: mit koholt Bálák, Moábnak királya, és mit felelt néki Bálám, a Beor fia? Sittimtől fogva Gilgálig, hogy megismerjed az Úr igazságos cselekedeteit.
Itt azt mondják nekünk, hogy az Úr igazságosságának megismerése azt jelenti, hogy emlékezzünk arra, ahogyan Isten az őseinkkel bánt, mert az Ő szeretete irántunk nem kisebb, mint amilyen irántuk volt. Emlékeztet bennünket arra az esetre, amikor Bálák felbérelte Bálámot, hogy átkozza meg Izraelt, és hogyan vette rá Bálámot, hogy beszéljen érte és áldja meg népét, hogy miattuk meghiúsította a király célját, és arra vette rá Bálámot, hogy hirdesse Báláknak: "És most, íme, én elmegyek népemhez; gyere tehát, és megmondom neked, mit tesz majd ez a nép a te népeddel az utolsó napokban..... Jákobból csillag támad, és Izraelből jogar emelkedik, és megveri Moáb sarkait, és elpusztítja Sét minden fiait. És Edom birtokává lesz, Seir is birtokává lesz ellenségeinek, és Izrael vitézül cselekszik." 4Móz. 24:14, 17, 18.
Valójában Bálám azt mondta Moáb királyának: "Mindent megpróbáltam, hogy elnyerjem a kegyedet és megátkozzam Izraelt, de Isten győzedelmeskedett. Izrael győzött, te és én vesztettünk. És továbbá hadd mondjam el neked, mit fog ez a nép tenni a te népeddel az utolsó napokban: Az, aki Izraelen uralkodni fog, mindenfelől megveri Moábot, és Izrael vitézül fog cselekedni."
Bálám tehát arra kényszerült, hogy megjósolja Krisztus születését és uralkodását, ami miatt Izrael az utolsó napokban hősiesen fog cselekedni Moáb és a szomszédos népek ellen.
Mindezek ismerete azt jelenti, hogy ismerjük az Urat, a mi igazságunkat; hogy ha Ő velünk van, akkor senki sem nyerhet ellenünk semmit; hogy a harc az Úré; hogy nem kell félnünk ellenségeinktől; hogy bármit teszünk, az sikerülni fog, függetlenül attól, hogy ki van mellettünk vagy ellenünk.
Olvassuk el az 1Timóteus 6,6-12-t, amelyet már megnéztünk, de érdemes visszatérni rá. Mi a döntő üzenet ezekben a versekben, különösen számunkra, keresztények számára?
Ha a szívünk a gazdagságra irányul, ha a pénz iránti szeretetünk nagyobb lesz, mint az a szeretetünk, hogy segítsünk a Királyság felépítésében, akkor nincs remény. Az ilyenek mágnesként vonzódnak Babilonba. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a pénz szeretete minden rossz gyökere; hogy könnyebb egy tevének átmenni a tű fokán, mint egy gazdag embernek bejutni a Királyságba. De sajnos, e komoly figyelmeztetés ellenére látjuk, hogy még az Isten dolgaiban legjobban tájékozottak is áldozatul esnek az ilyen mocskos haszonlesésnek.
Ha megvan a pénz, amikor szükségünk van rá, továbbá napról napra biztosak vagyunk a ruházatunkban, az élelmünkben és az ágyban, ahol alhatunk, gazdagnak kellene éreznünk magunkat. Úgy kellene éreznünk, mintha egymillió dollárunk lenne a bankban. Igen, ha először Isten országát és az ő igazságát keressük, és az Úr dolgaival törődünk, semmiben sem lustálkodunk, és mindenben lelkiismeretesek vagyunk, akkor mindezeket hozzáadják hozzánk (Mt 6:31-33).
Péntek - Március 24.
További tanulmányozásra
A "bizonyos nemesember" ebben a példázatban [Lk 19:12-27] maga Krisztus, aki nem sokkal feltámadása után eltávozott a mennyek egébe, "a messzi országba", hogy a királyok Királyává és az urak Urává koronázzák. Az Ő tíz szolgája, akik az Ő eljöveteléig elfoglalják, nyilvánvalóan az evangéliumi dispozíció lezárásakor a szolgálatot képviseli. És az Ő polgárai ennek megfelelően a laikusokat - az Ő országának alattvalóit - képviselik. Az Ő szolgái és polgárai együtt alkotják tehát az Ő egész királyságát - egyházát.
Mivel "üzenetet küldtek utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ez az ember uralkodjék rajtunk", az egyetlen elfogadható következtetés az, hogy röviddel visszatérése előtt Krisztus tájékoztatni fogja "polgárait", hogy "a gyeplőt a saját kezébe veszi", hogy felállítsa az Ő királyságát, és ők, miután meghallották a bejelentést, megtagadják, hogy alávessék magukat annak, akin keresztül uralkodni fog.
Figyeljük meg, hogy az üzenetben, amelyet "utána küldtek", a szolgái nem azt mondták: "Nem akarjuk, hogy Te uralkodj felettünk", hanem azt, hogy "nem akarjuk, hogy ez az ember uralkodjon felettünk". Ami ellen tiltakoztak, az az volt, hogy Krisztus valaki máson keresztül uralkodjon felettük. Világos tehát, hogy mielőtt megkoronázzák, és mielőtt visszatérne, hogy számot vessen szolgáival, kijelöl egy "embert", hogy uralkodjon felettük helyette. Erre ők azt mondják Neki, az üzenetéhez való hozzáállásukkal és hozzáállásukkal: "Nem akarjuk, hogy ez az ember uralkodjon felettünk".
Így amikor Krisztus visszatér és számot vet szolgáival, a hűségeseket olyan arányban jutalmazza meg, amilyen arányban növelték azt a tőkét, amellyel elindultak, de elítéli azokat, akiknek nem volt teher a lelkekért való munka és az Ő országának előmozdítása, és akik megelégedtek azzal, hogy Ő nélkülözze szolgálataikat. E hűtlenségért elveszi tőlük a "fontot" (az igazság fényét), amellyel megbízta őket, megmutatva ezzel, hogy mindenki felelős "minden fénysugárért", minden elvesztegetett pillanatért, minden elhanyagolt lehetőségért. És azok, akik nem akarják, hogy így uralkodjék felettük, az Ő visszatérésekor megöletnek előtte, mint azok, akik a régi időkben fellázadtak Isten kormánya ellen.