Óvakodjunk A Kapzsiságtól
9. Lecke, 1. Negyedév 2023. Február 25. - Március 3.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután - Február 25.
Emlékszöveg:
"Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete.” Lukács 12:15
Anániás és Safira esetében a csalás bűnét gyorsan követte a megtorlás. A gyülekezet későbbi történelmében ugyanez a bűn gyakran megismétlődött, sőt még a mi időnkben is sokszor előfordul. Ha nem is követi azonnal Isten haragjának megnyilvánulása, azonban szemei előtt ez a bűn most sem kevésbé gyűlöletes, mint volt az apostolok idejében. Az intés nekünk szól. Isten nyilvánosan megmutatta gyűlöletét e bűnnel szemben. A képmutatás és kapzsiság valamennyi híve biztos lehet abban, hogy eljárásával saját lelkét károsítja meg. {AA 76.1}
Vasárnap - Február 26.
Mi Az Eredendő Bűn ?
Olvassuk el az Ézsaiás 14:12-14-et. Milyen utalások vannak ott Lucifer bukására vonatkozóan? Hogyan játszott döntő szerepet a kapzsiság ebben a bukásban?
Megértjük, hogy a Sátánt a bűnbeesés előtt Lucifernek hívták, és hogy ő vétkezett, mielőtt Éva vétkezett volna, hogy a kígyóban személyesült meg, amely megtévesztette Évát. Ezért a mennyei bűnt fogjuk megvizsgálni, mielőtt a földi bűnt tovább vizsgálnánk.
Azt mondják nekünk, hogy nem a Sátán volt az egyetlen bűnös a mennyben, mert vele együtt az angyali sereg egyharmadát kiűzték a mennyből (Jel 12,4). Ezeket azért űzték ki a mennyből, mert Lucifer szavaira, egy mennyei emberre hallgattak, ahelyett, hogy Isten szavára figyeltek volna. Ez volt az angyalok bukása. Lucifer maga is elbukott, amikor arra törekedett, hogy olyan legyen, mint Isten.
Ez a két bűn - az emberbe vetett bizalom és az önmaga felmagasztalásának vágya - ma is a vezető bűnelemek itt a földön. Ez volt Éva buktatója, és sokak számára még ma is ez a buktató. Nem, nem csak az étvágy volt az oka Éva bukásának. A kígyó nem azt mondta: "Egyél ebből a gyümölcsből, mert csodálatos, finomabb, mint bármely más gyümölcs Isten kertjében". “Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói." 1Móz 3:5.
A gyümölcs természetesen vonzotta őt, de az a gondolat is csábította, hogy lehetősége van arra, hogy Isten trónjára emelkedjen, hogy ugyanabba a pozícióba emelkedjen, ahová maga Lucifer is törekedett. Lucifer bizonyára őszintén hitte, hogy olyan lehet, mint Isten, ha a mennyei angyalok és a földi emberek csak parancsokat fogadnak el tőle.
És így látjuk, hogy az ördög ugyanolyan alapon csapta be Évát, mint ahogyan önmagát és az angyalait is becsapta, az egyetlen különbség az, hogy ő vette rá Évát, hogy egyen abból a gyümölcsből, amelyet ő maga és az angyalai nem akartak megenni. Következésképpen Éva a testi lénye ellen is vétkezett, amikor olyasmit vett magához, ami nem tápláléknak lett teremtve, és ennek következtében meghalt. A Sátán és az ő angyalai azonban még mindig élnek.
Ugyanez a buktató, az önmaga felmagasztalásának vágya uralkodott az idők folyamán, és uralkodik ma is. Nem, nem teszek elhamarkodott és üres kijelentéseket. Szavaimat tényekkel tudom alátámasztani. Például az Exodus mozgalom idején ott volt Korah, Dátán és Abirám, akik Mózes és Áron hivatalára törekedtek, ahogy Lucifer Isten trónjára, a legmagasabb hivatalokra, amelyekre vágyhattak. És Lucifer nem azért bukott-e el, mert mindenek felett akart lenni, semmi másért, mint önmagát felmagasztalni? És nem ugyanez volt-e igaz Korah, Dátán és Abirám bukására is?
Ma ugyanezt a pozícióért való kiáltozást látjuk még a saját gyülekezeteinkben is. A gyülekezeti vének, szombatiskolai felügyelők, titkárok, zongoristák és más hasonló gyülekezeti tisztségek, ne feledjük, nem járnak pénzbeli javadalmazással. Ennek ellenére a legtöbb gyülekezetben, amennyire megfigyelhettem, minden évben férfiak és nők lármáznak és veszekednek egy vagy több ilyen tisztségért. Mivel az ilyen szolgálatokért nem jár pénzbeli díjazás, akkor mi ez a felhajtás, ha nem pusztán az önfelmagasztalás, ha nem az, hogy valakire felnézzenek?
Látjátok tehát, hogy ugyanaz a lárma az öndicséretért, ami Lucifernél, Évánál és másoknál is létezett az idők során, ma is fennáll. Állításomat, látjátok, tényleges tények támasztják alá. Sőt, ha ez a helyzet azokkal, akik nem kapnak pénzbeli ellenszolgáltatást a szolgálataikért, akkor mi lehet azokkal, akiket jól megfizetnek? Ezt a kérdést önök maguk is megválaszolhatják a maguk megelégedésére.
Nyilvánvaló, hogy aki pusztán önmaga felmagasztalása miatt törekszik pozícióra, különösen, ha egy ilyen tisztség olyan szellemi felelősséggel jár, mint egy egyházi tisztség, az ilyennek semmiféle ellenszolgáltatást nem szabad adni. És ha már van valamilyen felelősségteljes tisztsége, akkor le kellene váltani róla, mert az ilyen magasröptű vezetők szellemileg vakok, és úgy vonzzák magukhoz a sokaságot, ahogyan Lucifer vonzotta magához és a végzetbe az angyalokat.
Ráadásul a vezetőknek ez a Krisztus számára halott és önmaguknak élő osztálya rendszerint szeret parádézni, sőt túlzásba is viszik vallásos tetteiket. Az ilyeneket ezért a Sátán által inspirált tanítványkeresőknek kell bélyegezni. Az embereknek ez az osztálya természetesen okos. Ugyanazzal a módszerrel sikerül elnyerniük az emberek bizalmát, amellyel Jézus idejében a papok és a rabbik megtévesztették a népet: Ott imádkoztak, ahol láthatóak voltak; elrontották az arcukat, hogy úgy tűnjön, böjtölnek; arra törekedtek, hogy messzire és széles körben híreszteljék, bármi jót tettek; ügyesen tudták magukat nagyon vallásosnak, jámbornak, emberbarátnak és igaznak feltüntetni.
Még mindig tömegeket bűvölnek el az ilyen úgynevezett jó emberek, és tömegek kétségtelenül elfogadják a döntéseiket, mintha azok Isten döntései lennének. Az ilyenek ellen ne feledjétek, hogy az Ihlet figyelmeztet: "Oh szünjetek meg hát az emberben bízni, akinek egy lehellet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő?". Ézs 2:22.
Olvassátok el az Efézus 5:5 és a Kolossé 3:5 verseket. Mivel teszi egyenlővé Pál a kapzsiságot, és miért?
Közvetlen közelünkben emberek éheznek rongyosan, hajléktalanul. Vétkezünk, ha nem segítünk e szegény szenvedőkön. Olyan terhet veszünk magunkra, amely egyszer majd rettegéssel tölt el minket. A fösvénység bálványimádásnak számít. Isten szemében minden önzés bűn. {COL 261.3}
"Krisztus a mi példánk. Életét áldozatul adta értünk, és arra kér minket, hogy életünket áldozatul adjuk másokért. Így kiűzhetjük az önzést, amelyet a Sátán állandóan igyekszik szívünkbe ültetni. Ez az önzés halála minden jámborságnak, és csak az Isten és embertársaink iránti szeretet kinyilvánításával győzhető le. Krisztus egyetlen önző embert sem enged be a mennyei udvarokba. Egyetlen kapzsi ember sem lépheti át a gyöngykapukat; mert minden kapzsiság bálványimádás." - The Review and Herald, 1899. július 11." CS 26.2
"Isten nem tekint minden bűnt egyforma nagyságúnak; az Ő megítélésében éppúgy vannak bűnösségi fokozatok, mint a véges emberében. De bármilyen jelentéktelennek is tűnik ez vagy az a hiba az emberek szemében, Isten szemében egyetlen bűn sem jelentéktelen. Azok a bűnök, amelyeket az ember hajlamos kicsinek tekinteni, éppen azok lehetnek, amelyeket Isten nagy bűnöknek könyvel el. Az iszákost megvetik, és azt mondják neki, hogy a bűne kizárja őt a mennyből, míg a büszkeség, az önzés és a kapzsiság meg nem róható. Ezek azonban olyan bűnök, amelyek különösen sértőek Isten számára. Ő "ellenáll a kevélyeknek", és Pál azt mondja, hogy a kapzsiság bálványimádás. Akik ismerik a bálványimádás elleni elítélő szavakat Isten igéjében, azonnal látni fogják, milyen súlyos sértés ez a bűn. "470 CCh 259.5
Hétfő - Február 27.
Elátkozott Dolog A Táborban
Olvassátok el Józsué 7. Mi történt a Jerikónál aratott hatalmas győzelem után, és milyen üzenetet kell magunk számára átvennünk ebből a történetből?
Valljuk, hogy minket is ugyanazok az elvek vezetnek, s mégis, ahelyett, hogy mindenünket odaadnánk Krisztusért, sokan eltulajdonítják a „szép sineári köntöst és az aranyrudat”, és elrejtik. Ha egyetlen Ákán elég volt ahhoz, hogy meggyengítse Izrael táborát, csodálkozhatunk-e az igyekezetünkkel járó gyenge eredményeken, amikor minden gyülekezetnek és csaknem minden családnak akad Ákánja? Önzetlen jó cselekedeteink példájával igyekezzünk buzdítani másokat is! Sokkal előrébb tartanánk, ha mindenki megtette volna a tőle telhetőt, hogy gyarapítsa a kincstárt.{5T 157.1}
Láttam, hogy Ákán vallomása hasonló volt a vallomásokhoz, melyeket némelyek tettek, s tenni fognak. Elrejtik helytelenségeiket, nem készek önként bűnvallomást tenni, míg Isten rájuk nem talál. Csak akkor ismerik be vétkeiket. Egyesek addig járják a helytelen utat, míg bele nem csontosodnak. Talán tudják is, hogy árnyékot vetnek a gyülekezetre, amint Ákán is tudta, hogy Izráel az ő bűne miatt nem állt helyt ellenségei előtt. Lelkiismeretük mégsem ítéli el őket. Nem enyhítenek a gyülekezeten azzal, hogy megalázzák Isten előtt büszke, lázadó szívüket, és elhagyják bűneiket. Isten helytelenítése nehezedik most népére, s addig nem nyilvánítja ki közöttük hatalmát, míg bűn él soraikban, míg a felelős tisztségeket betöltők is a bűnt pártfogolják.{3T 270.2}
Hóseás 2:14, 15- “És onnan adom meg néki az ő szőlőjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján. És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom.”
Miután olyan szorult és kínos körülmények közé hozta őt, amilyenekbe csak kerülni lehet, Isten megígéri, hogy elcsábítja őt, és a pusztába viszi, hogy ott vigasztalóan beszéljen hozzá. Konkrétan szólva, miután kikerült a "nagy nyomorúságból, amilyen nem volt a világ kezdete óta" (Mt 24,21), Isten nem a szőlőjébe, nem az Ígéret Földjére, hanem a "pusztába" (a pogányok földjére) viszi, hogy ott kényelmesen beszéljen vele, és segítsen neki a megjavulásban. Miután ez a vigasztaló találkozás megtörténik, onnan lesznek neki szőlőskertjei, és az Áchor völgye a reménység kapuja; ott énekelhet és örvendezhet, mint ifjúsága napjaiban, és mint azon a napon, amikor kijött Egyiptomból.
Az Áchor völgye, jegyezzétek meg, a reménység ajtaja - ez az egyetlen kiút a szorult helyzetéből. A völgynek csak egy jelentése van: az alapos megtisztulást jelképezi, a bűnösök elpusztítását, akik a közepében vannak, mielőtt birtokba venné a földet - az egyetlen reményét, hogy Isten tisztességes, tiszteletre méltó feleségévé váljon.
Józsué az Áchor völgyében kövezte meg az utolsó bűnösöket Izraelben - Ákánt és házanépét. Ezután volt az, hogy az izraelita nemzetnek megengedték, hogy elfoglalja az ígéret földjét, a szőlőskertet. Éppen egy ilyen megtisztulás, mint ez, az egyház egyetlen "reménység kapuja" - mondja az Ihlet -, az egyetlen menekvése jelenlegi szorult helyzetéből. Akkor visszatérhet korábbi helyzetébe és kegyelmébe. Akkor megkapja a megígért áldást, olyan igazul, ahogyan az ősi Izrael is megkapta az övét. Az a figyelemre méltó esemény az Áchor völgyében most úgy látjuk, hogy az ígéret földjének visszaszerzéséhez szükséges megtisztulást jelképezi - az élőknek szóló ítéletet, a szentek összegyűjtését és a bűnösök elpusztítását - a búza elválasztását a kévétől, a kecskékét a juhoktól, a jó halat a rossz halaktól. A "pajta" (Mt 13,30), az itt előrevetített Királyságra utal, ahogyan az Úr joga, és ahogyan az edények is.
Kedd - Február 28
Júdás szíve
Olvassuk el a János 12:1-8-at. Mit tett Mária, amiért olyan nagy figyelmet keltett az ünnep alatt? Hogyan reagált erre Júdás? Miért? Mi volt Jézus válasza?
Mária cselekedete éles ellentétben állt Júdás szándékával. Milyen metsző leckét adhatott volna Krisztus annak, aki elhintette a bírálat és a gonosz gondolkodás magvát a tanítványok elméjébe! Milyen igazságosan lehetett volna vádolni a vádlót! Aki olvas minden szív indítékaiban, és minden tettet megért, az feltárhatta volna a lakomán Júdás életének sötét lapjait. Jézus leleplezhette volna az üres tettetést, melyre az áruló alapozta szavait, hiszen a szegényekkel való együttérzés helyett megfosztotta őket a megsegítésükre szánt pénztől. Méltatlankodást kelthetett volna vele szemben, mert Júdás megkárosította az özvegyet, az árvát, a hontalant. Ha azonban Krisztus leleplezi őt, ez indokul szolgálhatott volna elárulására. És hiába a tolvajlás vádja, Júdással még a tanítványok is együttéreztek volna. A Megváltó nem dorgálta meg, és ezzel elkerülte, hogy mentséget találhasson hitszegésére. {DA 563.2}
Viszont Jézus tekintetéből Júdás meggyőződött róla, hogy a Megváltó átlát képmutatásán, ismeri aljas, megvetendő jellemét. Krisztus Mária tettének megdicsérésével - melyet oly szigorúan elítéltek - Júdást feddte meg. Ezt megelőzően a Megváltó sohasem tett közvetlenül szemrehányást Júdásnak. Most a feddés nyomta Júdás szívét. Elhatározta, hogy bosszút áll. A vacsoráról egyenesen a főpap palotájába ment, ahol a tanács ülésezett, és felajánlotta, hogy Jézust kezükbe adja. {DA 563.3}
1Móz 31:13 - "Én vagyok ama Béthelnek Istene, ahol emlékoszlopot kentél fel, és ahol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre." A könyv szerint: "Én vagyok az Istene Bételnek, ahol az oszlopot felkented, és ahol fogadalmat tettél nekem.
Ebből a feljegyzésből láthatjátok, hogy Jákob hűségesen állt a szolgálati helyén, és mindig szem előtt tartotta Isten parancsát. Vajon mi is olyanok vagyunk, mint Jákob, vagy olyanok vagyunk, mint Iskarióti Júdás? Jákob, most már tudjátok, tökéletesen elintézte Lábán ügyeit, és mindvégig követte Isten útmutatását. Iskárióti Júdás azonban tökéletesen gondoskodott saját önző érdekeiről Isten Ajándékának rovására, és ahelyett, hogy az Úr utasításait követte volna, a sajátjait követte. Most azonban hasonlítsuk össze Jákob végét Júdáséval. Az egyik munkája dicsőséggel végződött, a másiké pedig szégyennel és katasztrófával.
Szerda - Március 1.
Anániás és Szafira
Olvassuk el az ApCsel 5:1-11-et. Mit gondolsz, mi volt rosszabb, visszatartani a pénz egy részét, vagy hazudni róla? Miért volt ilyen szigorú a büntetés?
A hívők jótékonykodó és önfeláldozó példaadásával szemben azonban kirívó ellentét volt Anániás és Safira eljárása. Az ihletett író előadása szerint ez az esemény sötét folt az első gyülekezet történetében. Ezek az állítólagos tanítványok a többiekkel együtt abban a kiváltságban részesültek, hogy az evangéliumot az apostolok ajkáról hallhatták. A többi hívővel együtt jelen voltak, amikor az apostolok imája után „megmozdult a hely, ahol egybegyűltek” és „betelének mindnyájan Szentlélekkel” (Ap. csel. 4: 31). Meggyőződés hatotta át az összes jelenlevőket, és Anániás és Sahra megfogadták, hogy bizonyos birtok eladásának árát az Úrnak szentelik. {AA 71.2}
Később azonban Anániás és Safira megszomorították a Szentlelket, amennyiben kapzsiság fogta el őket. Ígéretüket megbánták. Csakhamar eloszlott annak az áldásnak éltető befolyása, amely szívüket hő vággyal töltötte el, hogy Krisztusért nagy dolgot cselekedjenek. Úgy érezték, hogy elhamarkodták a dolgot, és elhatározásukat még meg kell gondolniuk. Az ügyet megbeszélték egymás között, és arra az elhatározásra jutottak, hogy fogadalmukat nem teljesítik. De miután látták, hogy a hívők nagy tiszteletben részesítik azokat, akik testvéreik nyomorának enyhítésére megváltak vagyonuktól, ők is elhatározták a birtok eladását. Szégyellték azonban kapzsiságukat a testvérek előtt felfedni; az ünnepélyesen Istennek tett fogadalmat sem akarták visszavonni. Elhatározták, hogy látszólag az egész összeget beadják a közös pénztárba, azonban annak nagy részét mégis megtartják maguknak. Így akarták biztosítani eltartásukat a közös vagyonból, és egyszersmind élvezni testvéreik nagy szeretetét. {AA 72.1}
Isten azonban gyűlöli a képmutatást és a hazugságot. Anániás és Safira Istent csalta meg eljárásával. Hazudtak a Szentléleknek, és bűnükre gyorsan borzalmas ítélet zúdult. Amikor Anániás elhozta adományát, Péter így szólt hozzá: „Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szentlelket, és a mezőnek árából félre tégy? Nemde megmaradva, néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért, hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.” {AA 72.2}
Annak az erőnek a demonstrációja, amellyel ők (az első keresztények) rendelkeztek, Anániás és Szapphira sorsában látható, akik, miután Péter leleplezte álnokságuk bűnét, azonnal holtan estek az apostol lábai elé (ApCsel 5:1-11). Nyilvánvaló tehát, hogy ha Péter minden erőfeszítés nélkül elegendő hatalommal rendelkezett ahhoz, hogy elpusztítsa a képmutatókat, akik a jelenlétébe kerültek, akkor minden bizonnyal ugyanennyi hatalma volt ahhoz is, hogy elpusztítsa a pogányokat, akik megpróbálták hátráltatni az evangélium terjedését. `
Csütörtök - Március 2.
Hogyan győzzük le a kapzsiságot?
Olvassátok el az 1Korinthus 10:13-at. Milyen ígéret szerepel itt, és miért olyan fontos ezt megérteni a kapzsisággal összefüggésben?
"Bátorságot vegyél, kísértő lélek, mert az Úr tudja, kik az övéi. "Nem vett titeket kísértés, hanem csak olyan, amilyen az embernek szokott lenni; de hűséges az Isten, aki nem engedi, hogy megkísértessen titeket a fölött, amire képesek vagytok, hanem a kísértéssel együtt utat is készít a menekülésre, hogy el tudjátok viselni azt."" Tartsátok meg a beszélő hitet, és a győzelem a tiétek; mert "ez az a győzelem, amely legyőzi a világot, a mi hitünk". Jézus azt mondta, hogy ne járjunk sötétségben, hanem legyen meg az élet világossága, és mi hiszünk benne. Folyton a világosságról kell beszélnünk, folyamatosan imádkoznunk és hinnünk kell, és a világosság akkor fog ránk törni, amikor a hitünk próbára lett téve, és a türelem tökéletesen megtette a hatását. RH 1913. február 20., 1913. 6
"Nem szabad úgy járnunk, mint annak az embernek, aki azt mondta: "Imádkoztam és imádkoztam, de nem kaptam". Egy társa azt mondta neki: "Akkor imádkozzunk együtt, és követeljük Isten ígéretét". Meghajoltak tehát imádságban; de amikor felálltak a térdről, a férfi azt mondta: "Nem érzek semmi változást, és nem is vártam, hogy így lesz". Sokan így mutatkoznak be Isten előtt; meglepődnének, ha Isten meghallgatná az imáikat. Nem várják, hogy az Úr meghallgatja az imáikat, és nem is gondolják, hogy az Úr meghallgatja őket, és hiába a kéréseik, mert úgy mennek el, ahogyan jöttek." RH 1913. február 20., 1913. par. 7
Ugyanígy te is bűnös vagy. Nem tudod kiengesztelni múltbéli bűneidet; nem tudod megváltoztatni a szívedet és szentté tenni magad. De Isten megígéri, hogy mindezt megteszi érted Krisztus által. Te hiszel ebben az ígéretben. Megvallod a bűneidet, és átadod magad Istennek. Szolgálni akarod Őt. Éppen olyan biztosan, ahogyan ezt teszed, Isten teljesíti a hozzád intézett szavát. Ha elhiszed az ígéretet, - elhiszed, hogy megbocsátást nyertél és megtisztultál, - Isten gondoskodik a tényről; meggyógyulsz, ahogy Krisztus is erőt adott a bénának a járáshoz, amikor az ember elhitte, hogy meggyógyult. Így van ez, ha hiszel benne. SC 51.1
Péntek - Március 3.
További tanulmányozásra
Az apostol behatóan vázolta annak következményeit, ha a tiszta és szent életből a pogányság romlott szokásaihoz térnek vissza. „Ne tévelyegjetek” írta nekik – „se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, ...se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.” Kérte őket, hogy uralkodjanak az alacsony szenvedélyek és vágyak felett. „Avagy nem tudjátok-é” – kérdezte tőlük –, „hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatoké vagytok?” (I. Kor. 6:9, 19) {AA 306.3}
Az apostol egyszersmind óvta Timótheust a hamis tanítóktól, akik majd igyekszenek befurakodni az egyházba. „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok..., kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.” (II. Tim. 3:1–5) {AA 502.1}